It feels like we're all suffering from information overload or data glut. And the good news is there might be an easy solution to that, and that's using our eyes more. So, visualizing information, so that we can see the patterns and connections that matter and then designing that information so it makes more sense, or it tells a story, or allows us to focus only on the information that's important. Failing that, visualized information can just look really cool.
Úgy tűnik mindannyian szenvedünk az információ vagy adat túláradattól. És a jó hír az, hogy létezik erre egy egyszerű megoldás, ami a szemünket jobban kihasználja. Tehát információ vizualizálás, hogy láthassuk a fontos mintázatokat és kapcsolatokat és aztán a megjelenítés során érthetőbb lesz vagy egy egész történetet mond el, vagy lehetővé teszi, hogy csak a fontos adatokra összpontosítsunk. Ha más nem, legalább jól néz ki.
So, let's see. This is the $Billion Dollar o-Gram, and this image arose out of frustration I had with the reporting of billion-dollar amounts in the press. That is, they're meaningless without context: 500 billion for this pipeline, 20 billion for this war. It doesn't make any sense, so the only way to understand it is visually and relatively. So I scraped a load of reported figures from various news outlets and then scaled the boxes according to those amounts. And the colors here represent the motivation behind the money. So purple is "fighting," and red is "giving money away," and green is "profiteering." And what you can see straight away is you start to have a different relationship to the numbers. You can literally see them. But more importantly, you start to see patterns and connections between numbers that would otherwise be scattered across multiple news reports.
Tehát nézzük. Ez a Milliárd-Dollár-Diagram, ami azért született mert nagyon idegesített a sajtóban megjelenő sok milliárdot említő hír. Önmagukban értelmetlenek. 500 milliárd erre a csővezetékre. 20 milliárd erre a háborúra. Ennek így semmi értelme, ahhoz hogy megértsük vizuálisan és relatívan kell ábrázolnunk. Összeszedtem jópár ilyen jelentést különböző hírforrásokból és a bennük szereplő összeggel arányos méretű dobozzal ábrázoltam őket. A színek pedig a mögöttük rejlő motivációt jelentik. A lila a harc, a piros a jótékonyság, a zöld pedig a befektetés. És ami azonnal látszik, hogy máris máshogyan látjuk ezeket a számokat. Szó szerint látjuk őket. De még fontosabb, hogy mindenféle rendszert és kapcsolatot fedezhetünk fel a számok között, ami a szétszóródott hírek alapján nem ismerhető fel.
Let me point out some that I really like. This is OPEC's revenue, this green box here -- 780 billion a year. And this little pixel in the corner -- three billion -- that's their climate change fund. Americans, incredibly generous people -- over 300 billion a year, donated to charity every year, compared with the amount of foreign aid given by the top 17 industrialized nations at 120 billion. Then of course, the Iraq War, predicted to cost just 60 billion back in 2003. And it mushroomed slightly. Afghanistan and Iraq mushroomed now to 3,000 billion. So now it's great because now we have this texture, and we can add numbers to it as well. So we could say, well, a new figure comes out ... let's see African debt. How much of this diagram do you think might be taken up by the debt that Africa owes to the West? Let's take a look. So there it is: 227 billion is what Africa owes. And the recent financial crisis, how much of this diagram might that figure take up? What has that cost the world? Let's take a look at that. Dooosh -- Which I think is the appropriate sound effect for that much money: 11,900 billion. So, by visualizing this information, we turned it into a landscape that you can explore with your eyes, a kind of map really, a sort of information map. And when you're lost in information, an information map is kind of useful.
Hadd mutassak néhányat, amik nekem nagyon tetszenek. Ez a zöld doboz az OPEC bevétele - 780 milliárd évente. És ez a kis pont a sarokban - 3 milliárd - ez a klímaváltozás alapjuk. Az amerikaiak, nagyon bőkezű emberek - évente több mint 300 milliárdot szánnak jótékonysági célokra, összehasonlítva a külföldi segítséggel amit a 17 legfejlettebb nemzet ad 120 milliárd. És természetesen az iraki háború, csak 60 milliárdra becsülték a költségét 2003-ban. Kissé megnőtt. Afganisztán most 3000 milliárdnál tart. Ez így nagyszerű, mert megvan ez a minta és hozzá is adhatunk további számokat. Tehát amikor egy újabb jelentés kerül elő... legyen az afrikai adósság, Ennek a diagramnak mekkora részét fedheti le az afrikai adósság, amivel a nyugati országoknak tartozik? Nézzük meg. Hát itt van. 227 milliárd, amivel Afrika tartozik. És a legújabb gazdasági válság - mekkora részét fedheti le a diagramnak? Mennyibe került a világnak? Nézzük meg. Dusss. Azt hiszem ez a megfelelő hanghatás ennyi pénz láttán. 11.900 milliárd. Tehát az információ ilyen megjelenítésével, egy tájképpé alakíthattuk, amit a szemünkkel bejárhatunk, mint egy térkép, egy információ térkép. És amikor eltévedünk a sok adat között, akkor jól jön egy ilyen térkép.
So I want to show you another landscape now. We need to imagine what a landscape of the world's fears might look like. Let's take a look. This is Mountains Out of Molehills, a timeline of global media panic. (Laughter) So, I'll label this for you in a second. But the height here, I want to point out, is the intensity of certain fears as reported in the media. Let me point them out. So this, swine flu -- pink. Bird flu. SARS -- brownish here. Remember that one? The millennium bug, terrible disaster. These little green peaks are asteroid collisions. (Laughter) And in summer, here, killer wasps.
Hadd mutassak egy másik tájképet. Képzeljük el hogyan nézne ki a világ félelem tájképe. Nézzük meg. Bolhából elefánt, a globális média keltette pánik idővonala. (Nevetés) Egy pillanat és megmagyarázom mi micsoda. De a csúcsok magassága az bizonyos félelmek intenzitása, amikről a média beszámol. Nézzük egyesével. Ez a sertés influenza - a rózsaszín. Madárinfluenza. SARS - ez a barnás. Emlékszünk rá. Az ezredforduló - hatalmas katasztrófa. Ezek a kis zöld csúcsok aszteroida ütközések. (Nevetés) És nyáron, itt, gyilkos darazsak.
(Laughter)
(Nevetés)
So these are what our fears look like over time in our media. But what I love -- and I'm a journalist -- and what I love is finding hidden patterns; I love being a data detective. And there's a very interesting and odd pattern hidden in this data that you can only see when you visualize it. Let me highlight it for you. See this line, this is a landscape for violent video games. As you can see, there's a kind of odd, regular pattern in the data, twin peaks every year. If we look closer, we see those peaks occur at the same month every year. Why? Well, November, Christmas video games come out, and there may well be an upsurge in the concern about their content. But April isn't a particularly massive month for video games. Why April? Well, in April 1999 was the Columbine shooting, and since then, that fear has been remembered by the media and echoes through the group mind gradually through the year. You have retrospectives, anniversaries, court cases, even copy-cat shootings, all pushing that fear into the agenda. And there's another pattern here as well. Can you spot it? See that gap there? There's a gap, and it affects all the other stories. Why is there a gap there? You see where it starts? September 2001, when we had something very real to be scared about.
Tehát így néznek ki a félelmeink ahogy a médiában megjelenik. De ami nekem tetszik - és újságíró vagyok - ami tetszik, az a rejtett minták felfedezése; szeretek adat nyomozó lenni. És egy nagyon érdekes és furcsa dolog van ezekben az adatokban elrejtve amit csak akkor látunk, ha ábrázoljuk. Hadd mutassam meg. Itt ez a vonal. Ez az erőszakos videó játékokat jelöli. Ahogy az ábrán látszik, valamiféle rendszer fedezhető fel benne, minden évben két csúcs. Ha közelebbről megnézzük, látjuk, hogy hol vannak, minden évben ugyanazok a hónapok. Miért? Jó, november, a karácsonyi videó játékok megjelenése, amikor lehet is egy kis aggodalom a tartalmuk miatt. De április nem egy erős hónap a videó játékok szempontjából. Miért április? 1999 áprilisában volt a Columbine iskolai mészárlás, és azóta, arról a félelemről minden évben megemlékezik a média és vissza-visszatér a gondolatokba egész évben. Vannak megemlékezések, évfordulók, bírósági esetek, imitált gyilkosságok, amik mind félelmet keltenek. És van itt még egy rejtett minta is. Megtaláljuk? Látjuk ott azt a szakadékot? Van ott egy űr, ami az összes többi történetet befolyásolja. Miért van ez itt? Látjuk mikor kezdődik? 2001. szeptember, amikor nagyon is valós okunk volt a félelemre.
So, I've been working as a data journalist for about a year, and I keep hearing a phrase all the time, which is this: "Data is the new oil." Data is the kind of ubiquitous resource that we can shape to provide new innovations and new insights, and it's all around us, and it can be mined very easily. It's not a particularly great metaphor in these times, especially if you live around the Gulf of Mexico, but I would, perhaps, adapt this metaphor slightly, and I would say that data is the new soil. Because for me, it feels like a fertile, creative medium. Over the years, online, we've laid down a huge amount of information and data, and we irrigate it with networks and connectivity, and it's been worked and tilled by unpaid workers and governments. And, all right, I'm kind of milking the metaphor a little bit. But it's a really fertile medium, and it feels like visualizations, infographics, data visualizations, they feel like flowers blooming from this medium. But if you look at it directly, it's just a lot of numbers and disconnected facts. But if you start working with it and playing with it in a certain way, interesting things can appear and different patterns can be revealed.
Adat újságíróként dolgozom kb. egy éve, és gyakran hallok egy kifejezést újra és újra, ami így hangzik: "Az adat az új olaj" Az adat olyan forrás, ami mindenütt jelen van és úgy alakíthatjuk, hogy további felfedezésekre vezessen, és mindenütt ott van körülöttünk, nagyon könnyen "kibányászható". Ez nem egy túl jó hasonlat manapság, különösen ha valaki a Mexikói öböl környékén él de egy kicsit módosítanám a hasonlatot, és azt mondanám, hogy az adat az új talaj. Mert én úgy látom, mint egy termékeny, kreatív közeget. Az évek során az interneten elhelyeztünk nagyon sok információt és adatot, amiket hálózatokkal és kapcsolatokkal öntözünk, és fizetetlen munkások és a kormány műveli. Jó, egy kicsit kiforgatom a hasonlatot. De ez valóban egy nagyon termékeny közeg és a vizualizációk, információs ábrák, adat ábrázolások ezek az ebből nyíló virágok. De ha közvetlenül megnézzük, ez csupán rengeteg szám és összefüggéstelen tény. De ha egy bizonyos módon elkezdünk vele dolgozni és játszani, akkor érdekes dolgok jelenhetnek meg és ábrázolódnak ki.
Let me show you this. Can you guess what this data set is? What rises twice a year, once in Easter and then two weeks before Christmas, has a mini peak every Monday, and then flattens out over the summer? I'll take answers. (Audience: Chocolate.) David McCandless: Chocolate. You might want to get some chocolate in. Any other guesses? (Audience: Shopping.) DM: Shopping. Yeah, retail therapy might help. (Audience: Sick leave.) DM: Sick leave. Yeah, you'll definitely want to take some time off. Shall we see?
Hadd mutassam meg ezt. Ki tudjuk találni mi látható ezen az ábrán? Mi az ami évente kétszer megnő, egyszer húsvétkor és aztán két héttel karácsony előtt, minden hétfőn egy kisebb csúcsot ér el és aztán nyáron egészen ellaposodik. Várom a válaszokat. (Közönség: csokoládé) David McCandless: csokoládé. Lehet, hogy csokira vágyik. Más tipp? (Közönség: bevásárlás) DM: bevásárlás. Igen, vásárlási terápia segíthet. (Közönség: betegszabadság) DM: Betegszabadság. Egyértelműen szabadságra akar menni. Eláruljam?
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
So, the information guru Lee Byron and myself, we scraped 10,000 status Facebook updates for the phrase "break-up" and "broken-up" and this is the pattern we found -- people clearing out for Spring Break, (Laughter) coming out of very bad weekends on a Monday, being single over the summer, and then the lowest day of the year, of course: Christmas Day. Who would do that? So there's a titanic amount of data out there now, unprecedented. But if you ask the right kind of question, or you work it in the right kind of way, interesting things can emerge.
Tehát az itt látható információt Lee Byron és én szedtük össze 10.000 Facebook állapotfrissítés alapján azokra a kifejezésekre keresve, hogy "szakítás", "szakított" és ezt a mintát találtuk - az emberek kitakarítanak a tavaszi szünetre, (Nevetés) nagyon rossz hétvégéknek vetnek véget hétfőnként, egyedülállók a nyár folyamán. Aztán persze az egész év során a legrosszabb nap: karácsony. Ki tenne akkor ilyet? Tehát rengeteg adat terjed, egyedül álló módon. De ha a jó kérdést tesszük fel, vagy jól dolgozzuk fel, érdekes dolgok jöhetnek ki belőle.
So information is beautiful. Data is beautiful. I wonder if I could make my life beautiful. And here's my visual C.V. I'm not quite sure I've succeeded. Pretty blocky, the colors aren't that great. But I wanted to convey something to you. I started as a programmer, and then I worked as a writer for many years, about 20 years, in print, online and then in advertising, and only recently have I started designing. And I've never been to design school. I've never studied art or anything. I just kind of learned through doing. And when I started designing, I discovered an odd thing about myself. I already knew how to design, but it wasn't like I was amazingly brilliant at it, but more like I was sensitive to the ideas of grids and space and alignment and typography. It's almost like being exposed to all this media over the years had instilled a kind of dormant design literacy in me. And I don't feel like I'm unique.
Az információ gyönyörű. Az adat gyönyörű. Kíváncsi vagyok rá, hogy én magamat elő tudom-e adni ilyen szépen. Itt van az én vizuális önéletrajzom. Nem vagyok benne biztos, hogy jól sikerült. Elég szögletes. A színek sem túl jók. De valamit megmutatnék. Programozóként kezdtem, aztán sokáig íróként dolgoztam, kb. 20 évig, nyomtatásban, online, aztán reklámokban, és csak az utóbbi időben fordultam a design felé. Soha nem jártam tervező iskolába. Sosem tanultam művészetet vagy bármi ilyesmit. Csak a gyakorlat során tanultam bele. És amikor elkezdtem tervezni, egy érdekes dolgot fedeztem fel magamban. Tudtam hogyan kell csinálni, de nem voltam benne túl jó, hanem sokkal inkább érzékeny voltam a táblázatok és terek kihasználására az összehangolásra és a typográfiára. Ez olyan, mintha a sok média anyag, aminek az évek során ki voltam téve belémnevelt egy rejtett tervezési érzéket. És nem gondolom, hogy egyedül vagyok ezzel.
I feel that everyday, all of us now are being blasted by information design. It's being poured into our eyes through the Web, and we're all visualizers now; we're all demanding a visual aspect to our information. There's something almost quite magical about visual information. It's effortless, it literally pours in. And if you're navigating a dense information jungle, coming across a beautiful graphic or a lovely data visualization, it's a relief, it's like coming across a clearing in the jungle. I was curious about this, so it led me to the work of a Danish physicist called Tor Norretranders, and he converted the bandwidth of the senses into computer terms.
Szerintem minden nap, mindannyian ki vagyunk téve az információ megjelenésnek. A szemünk elé ömlik a weben keresztül és ma már mindannyian vizuálisan gondolkozunk; mindannyian igényeljük a látható megjelenítését az információnak. És van valami varázslatos a látható információval kapcsolatban. Nem igényel erőforrást, egyszerűen csak áramlik. És ha az információ sűrű dzsungelében próbálunk áthaladni szembetalálkozunk egy szép ábrával vagy egy jó adat vizualizációval, megkönnyebbülünk és olyan mintha a dzsungelben egy tisztásra érnénk. És ez engem nagyon kíváncsivá tett, és elvezetett egy dán fizikus, Tor Norretranders munkájához, aki az érzékelés különböző fajtáit számítástechnikai kifejezéseknek feleltette meg.
So here we go. This is your senses, pouring into your senses every second. Your sense of sight is the fastest. It has the same bandwidth as a computer network. Then you have touch, which is about the speed of a USB key. And then you have hearing and smell, which has the throughput of a hard disk. And then you have poor old taste, which is like barely the throughput of a pocket calculator. And that little square in the corner, a naught .7 percent, that's the amount we're actually aware of. So a lot of your vision -- the bulk of it is visual, and it's pouring in. It's unconscious. The eye is exquisitely sensitive to patterns in variations in color, shape and pattern. It loves them, and it calls them beautiful. It's the language of the eye. If you combine the language of the eye with the language of the mind, which is about words and numbers and concepts, you start speaking two languages simultaneously, each enhancing the other. So, you have the eye, and then you drop in the concepts. And that whole thing -- it's two languages both working at the same time.
Itt van. Ezek az érzékeink, minden másodpercben ennyi árad a különböző érzékeink felé. A látásunk a leggyorsabb. Olyan a sávszélessége, mint egy számítógépes hálózatnak. Aztán a tapintás, aminek sebessége olyan, mint egy USB meghajtó. Aztán a hallás és szaglás, ami a merevlemeznek feleltethető meg. És aztán a jó öreg ízlelés, aminek átviteli sebessége kb. egy zsebszámológépnek felel meg. És az a kis négyzet a sarokban, 0.7 százalék, aminek ebből tudatában vagyunk. Tehát a látásunk nagy része - a legtöbb vizuális inger csak beáramlik. Akaratlanul. A szem ráadásul nagyon érzékeny különböző mintákra, színekre, alakokra. Szereti ezeket és szépnek nevezi. Ez a szem nyelve. És ha a szem nyelvét az értelem nyelvével kombináljuk, ami szavakról, számokról és fogalmakról szól, akkor két nyelvet beszélünk párhuzamosan, egyikkel erősítve a másikat. Tehát van a szemünk, és bedobjuk a fogalmakat. És ez az egész - két nyelv, amik egyszerre működnek.
So we can use this new kind of language, if you like, to alter our perspective or change our views. Let me ask you a simple question with a really simple answer: Who has the biggest military budget? It's got to be America, right? Massive. 609 billion in 2008 -- 607, rather. So massive, in fact, that it can contain all the other military budgets in the world inside itself. Gobble, gobble, gobble, gobble, gobble. Now, you can see Africa's total debt there and the U.K. budget deficit for reference. So that might well chime with your view that America is a sort of warmongering military machine, out to overpower the world with its huge industrial-military complex. But is it true that America has the biggest military budget? Because America is an incredibly rich country. In fact, it's so massively rich that it can contain the four other top industrialized nations' economies inside itself, it's so vastly rich. So its military budget is bound to be enormous. So, to be fair and to alter our perspective, we have to bring in another data set, and that data set is GDP, or the country's earnings. Who has the biggest budget as a proportion of GDP? Let's have a look. That changes the picture considerably. Other countries pop into view that you, perhaps, weren't considering, and American drops into eighth.
Tehát használhatnánk ezt az új nyelvet, ha szeretnénk, hogy a látásmódunkat megváltoztassuk. Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést, amire egyszerű a válasz. Kinek van a legmagasabb katonai költségvetése? Amerika lesz az, ugye? Egyértelmű. 609 milliárd 2008-ban - inkább 607. Annyira erős, hogy belefér a világ összes többi részének katonai költségvetése. Hamm, hamm, hamm. Itt van Afrika teljes adóssága és az UK költségvetési hiánya összehasonlításként. Ez összhangban lehet azzal, hogy Amerikáról azt gondoljuk, hogy egy háborúra uszító, katonai gép, ami át akarja venni a világuralmat a hatalmas, ipari-katonai fejlettségével. De igaz ez, hogy Amerikának van a legmagasabb katonai költségvetése? Mert ez egy nagyon gazdag ország. Valójában annyira gazdag, hogy magában tudná foglalni az őt követő négy legfejlettebb nemzet gazdaságát, ennyire gazdag. Tehát a katonai költségvetésének is nagynak kell lennie. Ahhoz, hogy igazságos legyen és a látásmódunk megváltozzon, egy másik adathalmazt is be kell vonnunk, ami a GDP, azaz egy ország bevétele. Kinek van a GDP-hez képest arányosan a legmagasabb költségvetése? Nézzük meg. Ez egészen átalakítja a képet. Olyan országok is bejönnek a képbe, amire nem is gondoltunk volna, és Amerika csak a nyolcadik helyre esik vissza.
Now you can also do this with soldiers. Who has the most soldiers? It's got to be China. Of course, 2.1 million. Again, chiming with your view that China has a militarized regime ready to, you know, mobilize its enormous forces. But of course, China has an enormous population. So if we do the same, we see a radically different picture. China drops to 124th. It actually has a tiny army when you take other data into consideration. So, absolute figures, like the military budget, in a connected world, don't give you the whole picture. They're not as true as they could be.
Ezt a katonákkal is meg lehet tenni. Kinek van a legnagyobb hadserege? Természetesen Kínának. Persze, 2.1 millió katona. És ez megint egybecseng az elképzelésünkkel arról, hogy Kína egy katonai ország, aki készen áll arra, hogy mozgósítsa hatalmas katonai erőforrásait. De természetesen, Kínának hatalmas a népessége is. Tehát ha ugyanúgy megnézzük, egészen más képet kapunk. Kína a 124. helyre esik vissza. Tulajdonképpen egészen kicsi hadserege van ha más adatokat is figyelembe veszünk. Tehát az abszolút ábrázolások, mint a katonai költségvetés, egy összekapcsolt világban, nem a teljes képet mutatják. Nem azt az igazságot ábrázolják, amit lehetne.
We need relative figures that are connected to other data so that we can see a fuller picture, and then that can lead to us changing our perspective. As Hans Rosling, the master, my master, said, "Let the dataset change your mindset." And if it can do that, maybe it can also change your behavior.
Relatív ábrázolások kellenek, más adatokkal összefüggésben hogy teljesebb képet kaphassunk, ami aztán megváltoztathatja a nézőpontunkat. Ahogy Hans Rosling mester, az én mesterem mondta "Az adathalmaz változtassa meg a gondolkodásmódodat" És ha ez sikerül, akkor talán a viselkedésedet is megváltoztathatja.
Take a look at this one. I'm a bit of a health nut. I love taking supplements and being fit, but I can never understand what's going on in terms of evidence. There's always conflicting evidence. Should I take vitamin C? Should I be taking wheatgrass? This is a visualization of all the evidence for nutritional supplements. This kind of diagram is called a balloon race. So the higher up the image, the more evidence there is for each supplement. And the bubbles correspond to popularity as regards to Google hits. So you can immediately apprehend the relationship between efficacy and popularity, but you can also, if you grade the evidence, do a "worth it" line. So supplements above this line are worth investigating, but only for the conditions listed below, and then the supplements below the line are perhaps not worth investigating.
Nézzük ezt. Kicsit egészség őrült vagyok. Szeretek odafigyelni arra, hogy fitt legyek és táplálékkiegészítőket szedjek, de sosem értem, hogy mit milyen bizonyíték támaszt alá. Mindig vannak egymásnak ellentmondó tények. Szedjek C vitamint? Egyek búzafüvet? Ez az összes érv ábrázolása a táplálékkiegészítőkre vonatkozóan. Ezt a fajta diagramot léggömb versenynek hívjuk. Minél magasabban van egy gömb, annál több érv szól az egyes kiegészítők mellett. A gömbök a Google találatok alapján a népszerűségüknek felelnek meg. Azonnal láthatjuk a hatásosság és a népszerűség közötti kapcsolatot, de azt is, hogy ha osztályozzuk az érveket, akkor húzhatunk egy "megéri" vonalat. És a vonal fölé eső kiegészítőket érdemes megvizsgálni, de csak a lent felsorolt feltételek szerint. A vonal alá eső anyagok valószínűleg nem érdemelnek további vizsgálódást.
Now this image constitutes a huge amount of work. We scraped like 1,000 studies from PubMed, the biomedical database, and we compiled them and graded them all. And it was incredibly frustrating for me because I had a book of 250 visualizations to do for my book, and I spent a month doing this, and I only filled two pages. But what it points to is that visualizing information like this is a form of knowledge compression. It's a way of squeezing an enormous amount of information and understanding into a small space. And once you've curated that data, and once you've cleaned that data, and once it's there, you can do cool stuff like this.
Ez az ábra rengeteg munkát tartalmaz. Kb. 1000 tanulmányt szedtünk össze a PubMed-ből az orvosbiológiai adatbázisból, amiket lefordítottunk és osztályoztunk. És ez nagyon fárasztó volt, mert 250 ábrát kellett volna elkészítenem a könyvemhez és egy hónapig ezen dolgoztam, ami csak két oldalt tölt be. De amire ez rámutat az az, hogy ha így ábrázoljuk az információt, akkor ez egy tudás tömörítés. Hatalmas mennyiségű információ kifacsarása és megértése nagyon kis méretre. És ha egyszer összeszedtük és megtisztítottuk az adatokat, ha ezek megvannak, akkor ilyen nagyszerű dolgokat készíthetünk.
So I converted this into an interactive app, so I can now generate this application online -- this is the visualization online -- and I can say, "Yeah, brilliant." So it spawns itself. And then I can say, "Well, just show me the stuff that affects heart health." So let's filter that out. So heart is filtered out, so I can see if I'm curious about that. I think, "No, no. I don't want to take any synthetics, I just want to see plants and -- just show me herbs and plants. I've got all the natural ingredients." Now this app is spawning itself from the data. The data is all stored in a Google Doc, and it's literally generating itself from that data. So the data is now alive; this is a living image, and I can update it in a second. New evidence comes out. I just change a row on a spreadsheet. Doosh! Again, the image recreates itself. So it's cool. It's kind of living.
Átalakítottam ezt egy interaktív alkalmazássá, úgyhogy mostmár online legenerálhatom - ez az online vizualizáció - és azt mondhatom, "Hűha, ez igen" Létrehozza saját magát. Nekem meg csak annyit kell mondanom, hogy "Mutasd meg mi járul hozzá a szív egészségéhez." Szűrjük ki ezt. Tehát a szívet kiszűrjük, ha arra vagyunk kíváncsiak. Aztán azt mondom, "Nem szeretnék semmi mesterséges anyagot. Csak növényi anyagot - mutass csak gyógynövényeket és növényeket. Csak a természetes összetevőket." Létrehozza magát az alkalmazás az adatokból. Az összes adat egy Google dokumentumban van, és szó szerint abból generálja magát. Az adat életre kelt, ez egy élő kép, amit egy másodperc alatt frissíthetek. Újabb érvek látnak napvilágot - Csak egy sort kell átírnom a táblázatban. Dusss! Ismét, a kép létrehozza saját magát. Elég jó. Mintha élne.
But it can go beyond data, and it can go beyond numbers. I like to apply information visualization to ideas and concepts. This is a visualization of the political spectrum, an attempt for me to try and understand how it works and how the ideas percolate down from government into society and culture, into families, into individuals, into their beliefs and back around again in a cycle. What I love about this image is it's made up of concepts, it explores our worldviews and it helps us -- it helps me anyway -- to see what others think, to see where they're coming from. And it feels just incredibly cool to do that.
Felülmúlhatja az adatokat, felülmúlhatja a számokat. Szeretem az információ vizualizálást gondolatokra és fogalmakra alkalmazni. Ez egy ábra a politikai palettáról, azért, hogy mepróbáljam megérteni hogyan működik és hogy az elméletek hogyan szivárognak le a kormányzattól a társadalomba, kultúrába, családokba, egyénekbe, az ő gondolkodásukba és újra vissza. Ami nekem tetszik ezen az ábrán, hogy fogalmakból épül fel, a világnézetünket fedezi fel és segít - nekem legalábbis - látni, hogy mások mit gondolnak, honnan jönnek. És ez nagyon jó érzés.
What was most exciting for me designing this was that, when I was designing this image, I desperately wanted this side, the left side, to be better than the right side -- being a journalist, a Left-leaning person -- but I couldn't, because I would have created a lopsided, biased diagram. So, in order to really create a full image, I had to honor the perspectives on the right-hand side and at the same time, uncomfortably recognize how many of those qualities were actually in me, which was very, very annoying and uncomfortable. (Laughter) But not too uncomfortable, because there's something unthreatening about seeing a political perspective, versus being told or forced to listen to one. You're capable of holding conflicting viewpoints joyously when you can see them. It's even fun to engage with them because it's visual. So that's what's exciting to me, seeing how data can change my perspective and change my mind midstream -- beautiful, lovely data.
És ami nekem a legérdekesebb ebben, hogy amikor ezt az ábrát készítettem nagyon szerettem volna, ha ez az oldal, a bal oldal, jobb lesz mint a jobb oldal - újságíróként, balra hajló ember vagyok - de nem sikerült, mert akkor egy aránytalan, ferde diagramot kellett volna készítenem. Tehát azért, hogy tényleg teljes képet kapjunk, tiszteletben kellett tartanom a jobb oldal nézőpontját és ugyanakkor, kissé kényelmetlenül felismernem hogy azoknak az értékeknek nagy része bennem van, ami nagyon-nagyon idegesítő és kényelmetlen volt. (Nevetés) De nem túlságosan kényelmetlen, mert van valami megnyugtató abban, hogy látjuk a politikai nézőpontokat anélkül, hogy beszélnének róla, vagy meg kéne hallgatnunk. Tulajdonképpen - képviselhetünk ellentétes nézőpontokat örömmel, amikor látjuk őket. Még vicces is lehet, mert látványos. Tehát ez az ami nekem nagyon érdekes, látni hogy az adatok hogyan változtatják meg a nézőpontomat és a gondolkodásomat - gyönyörű, szép adatok.
So, just to wrap up, I wanted to say that it feels to me that design is about solving problems and providing elegant solutions, and information design is about solving information problems. It feels like we have a lot of information problems in our society at the moment, from the overload and the saturation to the breakdown of trust and reliability and runaway skepticism and lack of transparency, or even just interestingness. I mean, I find information just too interesting. It has a magnetic quality that draws me in.
Összefoglalva, annyit akartam elmondani, hogy a design különböző feladatok megoldásáról szól és az elegáns megoldás biztosításáról. Az információ design pedig az információ feladatok megoldásáról. És úgy tűnik, hogy ebből nagyon sok van jelenleg a társadalmunkban, a túltelítettségtől kezdve a megbízhatóság hiányáig és a túlzott szkeptikusság és átláthatóság hiányáig, vagy egyszerűen csak az érdekesség miatt. Azaz, szerintem az információ nagyon érdekes. Valami mágneses erővel vonz.
So, visualizing information can give us a very quick solution to those kinds of problems. Even when the information is terrible, the visual can be quite beautiful. Often we can get clarity or the answer to a simple question very quickly, like this one, the recent Icelandic volcano. Which was emitting the most CO2? Was it the planes or the volcano, the grounded planes or the volcano? So we can have a look. We look at the data and we see: Yep, the volcano emitted 150,000 tons; the grounded planes would have emitted 345,000 if they were in the sky. So essentially, we had our first carbon-neutral volcano.
Tehát az információ ábrázolása gyors megoldást adhat minden ilyen problémára. Még akkor is, ha az információ önmagában borzasztó, az ábrázolás lehet szép. És gyakran tisztázódhatnak a dolgok vagy gyorsan választ kaphatunk egyszerű kérdésekre, mint például a mostani izlandi vulkánnal kapcsolatban. Mi bocsát ki több szén-dioxidot? A repülők vagy a vulkán, a földön maradt repülők vagy a vulkán? Nézzük meg. Ránézünk az adatokra és látjuk, igen, a vulkán 150.000 tonnát bocsátott ki; a repülők pedig 345.000 tonnát bocsátottak volna ki, ha repültek volna. Tehát, ez az első szén-semleges vulkánunk.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
And that is beautiful. Thank you.
És ez gyönyörű. Köszönöm.
(Applause)
(Taps)