So there's a lot of valid concern these days that our technology is getting so smart that we've put ourselves on the path to a jobless future. And I think the example of a self-driving car is actually the easiest one to see. So these are going to be fantastic for all kinds of different reasons. But did you know that "driver" is actually the most common job in 29 of the 50 US states? What's going to happen to these jobs when we're no longer driving our cars or cooking our food or even diagnosing our own diseases?
Jogos az aggodalom napjainkban, hogy a technológia lassan olyan fejlett lesz, hogy a jövőben elveheti előlünk a munkát. A vezető nélküli autó a legkézenfekvőbb példa erre. Ezek a kocsik fantasztikusak lesznek, sok különböző okból. De tudták, hogy a gépjárművezetés a leggyakoribb foglalkozás az USA 50 államából 29-ben? Mi lesz ezekkel az állásokkal, ha már nem mi magunk vezetjük az autókat, nem mi főzzük az ételt, nem mi diagnosztizáljuk a betegségeinket?
Well, a recent study from Forrester Research goes so far to predict that 25 million jobs might disappear over the next 10 years. To put that in perspective, that's three times as many jobs lost in the aftermath of the financial crisis. And it's not just blue-collar jobs that are at risk. On Wall Street and across Silicon Valley, we are seeing tremendous gains in the quality of analysis and decision-making because of machine learning. So even the smartest, highest-paid people will be affected by this change.
A Forrester Reseach nemrégiben közzétett tanulmánya azt jelzi, hogy 25 millió állás szűnhet meg az elkövetkező 10 évben. Csak összehasonlításképpen, ez háromszor annyi, mint ahány állás megszűnt a gazdasági válság következtében. Nemcsak a fizikai munkák vannak veszélyben. A Wall Streeten és a Szilícium-völgyben hatalmas fejlődés tapasztalható az elemzések és döntéshozatalok minőségében, hála a gépi tanulásnak. Tehát a legokosabb, legjobban fizetett emberekre is hatással lesz mindez.
What's clear is that no matter what your job is, at least some, if not all of your work, is going to be done by a robot or software in the next few years. And that's exactly why people like Mark Zuckerberg and Bill Gates are talking about the need for government-funded minimum income levels. But if our politicians can't agree on things like health care or even school lunches, I just don't see a path where they'll find consensus on something as big and as expensive as universal basic life income. Instead, I think the response needs to be led by us in industry. We have to recognize the change that's ahead of us and start to design the new kinds of jobs that will still be relevant in the age of robotics.
Világos, hogy bármi legyen is a foglalkozásunk, munkánk egy részét, ha nem az egészét robotok és szoftverek fogják átvenni a következő néhány évben. Épp ezért beszél pl. Mark Zuckerberg és Bill Gates arról, hogy szükség van a kormány által biztosított minimumjövedelemre. Ám ha a politikusok még az egészségügy vagy az iskolai étkeztetés terén sem jutnak közös nevezőre, nem tudom elképzelni, hogy egyeznek meg egy ennyire nagyszabású és drága kérdésben, mint az alapjövedelem. A válasz keresésében nekünk, a területen dolgozóknak kell élen járnunk. Fel kell ismernünk az előttünk álló változást, és olyan munkákat kell terveznünk, amelyeknek helyük lesz a robotok korában is.
The good news is that we have faced down and recovered two mass extinctions of jobs before. From 1870 to 1970, the percent of American workers based on farms fell by 90 percent, and then again from 1950 to 2010, the percent of Americans working in factories fell by 75 percent. The challenge we face this time, however, is one of time. We had a hundred years to move from farms to factories, and then 60 years to fully build out a service economy. The rate of change today suggests that we may only have 10 or 15 years to adjust, and if we don't react fast enough, that means by the time today's elementary-school students are college-aged, we could be living in a world that's robotic, largely unemployed and stuck in kind of un-great depression.
A jó hír, hogy már kétszer szembenéztünk a foglalkozások tömeges kihalásával. 1870 és 1970 között a farmokon dolgozó amerikai munkások száma 90 százalékkal csökkent, aztán 1950 és 2010 között az amerikai gyári munkások száma esett vissza 75 százalékkal. Most azonban ellenünk dolgozik az idő. Volt száz év arra, hogy a farmokról átálljunk a gyári munkára, majd hatvan év, hogy szolgáltatásalapú gazdaságot építsünk. A változás sebessége jelzi, hogy most talán csak 10-15 évünk van az átállásra, és ha nem vagyunk elég gyorsak, az azzal járhat, hogy mire a mai általános iskolások egyetemista korúak lesznek, talán robotok által uralt világban élünk majd, munka nélkül, egy válság kellős közepén.
But I don't think it has to be this way. You see, I work in innovation, and part of my job is to shape how large companies apply new technologies. Certainly some of these technologies are even specifically designed to replace human workers. But I believe that if we start taking steps right now to change the nature of work, we can not only create environments where people love coming to work but also generate the innovation that we need to replace the millions of jobs that will be lost to technology. I believe that the key to preventing our jobless future is to rediscover what makes us human, and to create a new generation of human-centered jobs that allow us to unlock the hidden talents and passions that we carry with us every day.
De nem muszáj ennek így történnie. Én innovációkon dolgozom, és részben azt alakítom, hogyan alkalmazzák a cégek az új technológiákat. Némelyik technológia pontosan azért született, hogy kiváltsa az emberi munkaerőt. De hiszem, hogy ha már most elkezdünk lépéseket tenni, hogy megváltoztassuk a munka jellegét, nemcsak olyan környezetet teremthetünk, ahol az emberek szívesen dolgoznak, de elősegíthetjük a szükséges újításokat is, hogy kiváltsuk a munkák millióit, amelyeket elvesz a technológia. Szerintem az a kulcs a munka nélküli jövő elkerüléséhez, hogy újra felfedezzük, mi tesz minket emberré, és hogy emberközpontú munkák új generációját hozzuk létre, amely feltárja a rejtett tehetséget és szenvedélyt, amelyet magunkban hordozunk.
But first, I think it's important to recognize that we brought this problem on ourselves. And it's not just because, you know, we are the one building the robots. But even though most jobs left the factory decades ago, we still hold on to this factory mindset of standardization and de-skilling. We still define jobs around procedural tasks and then pay people for the number of hours that they perform these tasks. We've created narrow job definitions like cashier, loan processor or taxi driver and then asked people to form entire careers around these singular tasks.
De először is, fontos felismernünk, hogy a problémát magunknak okoztuk. Nemcsak azért, mert mi magunk építjük a robotokat. Bár a legtöbb munka már évtizedek óta nem gyárakban zajlik, még mindig ragaszkodunk a szabványokhoz, a képesség nélküli munkavégzés képzetéhez. Még mindig folyamatok köré tervezzük a munkákat, és a folyamatok végrehajtásával töltött órákért fizetjük az embereket. Szűk munkaköri leírásokat gyártunk, mint például pénztáros, hitel-ügyintéző, taxisofőr, és elvárjuk, hogy emberek egész karriereket építsenek ezen konkrét feladatok köré.
These choices have left us with actually two dangerous side effects. The first is that these narrowly defined jobs will be the first to be displaced by robots, because single-task robots are just the easiest kinds to build. But second, we have accidentally made it so that millions of workers around the world have unbelievably boring working lives.
Mindez két veszélyes mellékhatással járt. Az első, hogy először a konkrétan meghatározott munkákat fogják kiváltani a robotok, mert egyetlen feladatra alkalmas robotokat igen könnyű építeni. Másodsorban, véletlenül úgy alakult, hogy dolgozók millióinak szerte a világon elképesztően unalmas a munkája.
(Laughter)
(Nevetés)
Let's take the example of a call center agent. Over the last few decades, we brag about lower operating costs because we've taken most of the need for brainpower out of the person and put it into the system. For most of their day, they click on screens, they read scripts. They act more like machines than humans. And unfortunately, over the next few years, as our technology gets more advanced, they, along with people like clerks and bookkeepers, will see the vast majority of their work disappear.
Vegyünk például egy telefonos ügyfélszolgálatost. Az elmúlt évtizedekben kisebb működési költséggel dicsekszünk, mivel a munkához szükséges agymunka nagy részét az ember helyett a gép végzi. Egy ügyfélszolgálatos a nap nagy részében kattintgat, kész szöveget olvas fel. Inkább gépként viselkedik, mint emberként. És sajnos az elkövetkező néhány évben, ahogy a technológia fejlődik, ők, az adminisztrátorokkal és könyvelőkkel együtt azt fogják tapasztalni, hogy munkájuk jórészt eltűnik.
To counteract this, we have to start creating new jobs that are less centered on the tasks that a person does and more focused on the skills that a person brings to work. For example, robots are great at repetitive and constrained work, but human beings have an amazing ability to bring together capability with creativity when faced with problems that we've never seen before. It's when every day brings a little bit of a surprise that we have designed work for humans and not for robots. Our entrepreneurs and engineers already live in this world, but so do our nurses and our plumbers and our therapists. You know, it's the nature of too many companies and organizations to just ask people to come to work and do your job. But if you work is better done by a robot, or your decisions better made by an AI, what are you supposed to be doing?
Ennek ellensúlyozására olyan munkákat kell teremtenünk, ahol nem az a fontos, amit az ember csinál, hanem az, hogy milyen képességekkel rendelkezik. A robotok például nagyszerűek az ismétlődő és szabályozott munkában, ám az emberekben megvan az a képesség, hogy összehozzák a tudást és a kreativitást, amikor korábban nem tapasztalt problémákkal találkoznak. Ha minden egyes nap történik valami váratlan, az a munka embereknek való, nem robotoknak. A vállalkozók és fejlesztők már most is ilyen világban élnek, épp úgy, ahogy az ápolók, vízvezeték-szerelők és a terapeuták. Sok cégnél és szervezetnél természetes elvárás, hogy az emberek csak jöjjenek be és végezzék el a munkájukat. Ám ha a munkát jobban ellátja egy robot, ha egy mesterséges intelligencia jobb döntéseket hoz, akkor mi is itt az ember dolga?
Well, I think for the manager, we need to realistically think about the tasks that will be disappearing over the next few years and start planning for more meaningful, more valuable work that should replace it. We need to create environments where both human beings and robots thrive. I say, let's give more work to the robots, and let's start with the work that we absolutely hate doing. Here, robot, process this painfully idiotic report.
Fontos, hogy a vezetők alaposan átgondolják azokat a feladatokat, amelyek a következő években meg fognak szűnni, és értelmesebb, értékesebb munkákat kezdjenek tervezni helyettük. Olyan környezetre van szükség, ahol robotok és emberek egyaránt virágozhatnak. Adjunk több munkát a robotoknak, kezdjük azzal, amit borzasztóan utálunk csinálni. Nesze, robot, boldogulj ezzel az ostoba beszámolóval!
(Laughter)
(Nevetés)
And move this box. Thank you.
Vidd arrébb ezt a dobozt! Köszi.
(Laughter)
(Nevetés)
And for the human beings, we should follow the advice from Harry Davis at the University of Chicago. He says we have to make it so that people don't leave too much of themselves in the trunk of their car. I mean, human beings are amazing on weekends. Think about the people that you know and what they do on Saturdays. They're artists, carpenters, chefs and athletes. But on Monday, they're back to being Junior HR Specialist and Systems Analyst 3.
Ami pedig az embereket illeti, a Chicagói Egyetem tanárának, Harry Davisnek a tanácsát kéne követnünk. Szerinte törekedjünk arra, hogy az emberek ne hagyják kint saját lényüket a kocsijuk csomagtartójában. Gondoljanak bele, az emberek csodákra képesek hétvégenként! Gondoljanak bele, mi mindenre képesek az ismerőseik szombaton. Művészek, asztalosok, szakácsok, sportolók lesznek. Aztán hétfőn visszavedlenek Junior HR-szakértőkké és rendszerelemzőkké.
(Laughter)
(Nevetés)
You know, these narrow job titles not only sound boring, but they're actually a subtle encouragement for people to make narrow and boring job contributions. But I've seen firsthand that when you invite people to be more, they can amaze us with how much more they can be.
Ezek a munkaköri elnevezések nemcsak hogy unalmasan hangzanak, de finoman arra ösztönzik az embereket, hogy beszűkült és unalmas módon lássák el a munkájukat. Saját szememmel láttam, hogy ha többre biztatjuk az embereket, igazán meglepően sok mindenre képesek.
A few years ago, I was working at a large bank that was trying to bring more innovation into its company culture. So my team and I designed a prototyping contest that invited anyone to build anything that they wanted. We were actually trying to figure out whether or not the primary limiter to innovation was a lack of ideas or a lack of talent, and it turns out it was neither one. It was an empowerment problem. And the results of the program were amazing. We started by inviting people to reenvision what it is they could bring to a team. This contest was not only a chance to build anything that you wanted but also be anything that you wanted. And when people were no longer limited by their day-to-day job titles, they felt free to bring all kinds of different skills and talents to the problems that they were trying to solve. We saw technology people being designers, marketing people being architects, and even finance people showing off their ability to write jokes.
Pár éve egy nagy banknál dolgoztam, amely megpróbált több újdonságot vinni a céges kultúrába. A csapatommal prototípus-versenyt hirdettünk, s arra biztattunk mindenkit, hogy építsen bármit, amit akar. Azt próbáltuk kideríteni, mi áll leginkább az újítások útjába: az ötletek vagy a tehetség hiánya, és kiderült, hogy egyik sem. A probléma a jogosultságban rejlik. A program lenyűgöző eredményekkel járt. Először is arra biztattunk mindenkit, képzeljék el, ők mit tudnak hozzátenni a csapathoz. A verseny nemcsak arról szólt, hogy építsenek bármit, amit akarnak, hanem hogy mindenki az lehessen, ami lenni akar. Amikor az emberek nem érezték többé, hogy a pozíciójuk beszűkíti őket, szabadon bevetettek mindenféle képességet és tehetséget, hogy megoldják az előttük álló problémákat. Láttunk technológusokat dizájnerként, marketingeseket vezető tervezőként, még pénzügyeseket is, akik vicceket írtak.
(Laughter)
(Nevetés)
We ran this program twice, and each time more than 400 people brought their unexpected talents to work and solved problems that they had been wanting to solve for years. Collectively, they created millions of dollars of value, building things like a better touch-tone system for call centers, easier desktop tools for branches and even a thank you card system that has become a cornerstone of the employee working experience. Over the course of the eight weeks, people flexed muscles that they never dreamed of using at work. People learned new skills, they met new people, and at the end, somebody pulled me aside and said, "I have to tell you, the last few weeks has been one of the most intense, hardest working experiences of my entire life, but not one second of it felt like work."
Kétszer futott ez a program, mindkétszer több mint 400 ember villantott meglepő képességeket a munkában, és oldott meg évek óta megoldásra váró problémákat. Ők együtt több millió dollárnyi értéket teremtettek, például könnyebben kezelhető telefonos ügyfélszolgálati rendszert terveztek, vagy egyszerűbb alkalmazásokat, vagy egy köszönőlevél-rendszert, amely a munkahelyi kultúra alapeleme lett. Nyolc hét alatt az emberek olyan izmaikat mozgatták meg munka közben, mint korábban soha. Új gyakorlatokat szereztek, új ismeretségeket kötöttek. A végén valaki félrevont, és azt mondta: "Azt kell mondjam, az elmúlt hetekben olyan keményen dolgoztam, mint soha korábban, de egy pillanatra sem éreztem munkának."
And that's the key. For those few weeks, people got to be creators and innovators. They had been dreaming of solutions to problems that had been bugging them for years, and this was a chance to turn those dreams into a reality. And that dreaming is an important part of what separates us from machines. For now, our machines do not get frustrated, they do not get annoyed, and they certainly don't imagine.
És ez a lényeg. Ebben a pár hétben az emberek újítók és teremtők lehettek. Megoldásokat álmodtak olyan problémákra, amelyek évek óta nem hagyták őket nyugodni, és lehetőséget kaptak álmaik megvalósítására. Az álmodás képessége fontos különbség a gépek és köztünk. A gépeink jelenleg nem lesznek frusztráltak, nem bosszankodnak, és főleg: nem képzelnek el semmit.
But we, as human beings -- we feel pain, we get frustrated. And it's when we're most annoyed and most curious that we're motivated to dig into a problem and create change. Our imaginations are the birthplace of new products, new services, and even new industries.
Ám mi, emberek, érzünk fájdalmat, érzünk frusztrációt. És amikor a legbosszúsabbak és legkíváncsibbak vagyunk, úgy érezzük, bele kell mélyednünk a problémába, és változtatnunk kell. A képzeletünk új termékek, szolgálatások, sőt egész iparágak szülőhelye.
I believe that the jobs of the future will come from the minds of people who today we call analysts and specialists, but only if we give them the freedom and protection that they need to grow into becoming explorers and inventors. If we really want to robot-proof our jobs, we, as leaders, need to get out of the mindset of telling people what to do and instead start asking them what problems they're inspired to solve and what talents they want to bring to work. Because when you can bring your Saturday self to work on Wednesdays, you'll look forward to Mondays more, and those feelings that we have about Mondays are part of what makes us human.
Azt hiszem, a jövő munkái olyan emberek képzeletéből születnek, akiket ma elemzőknek és szakértőknek hívunk, ám akiknek elég megadni a kellő szabadságot és biztonságot, hogy felfedezők és újítók lehessenek. Ha robotbiztossá akarjuk tenni a munkáinkat, nekünk, vezetőknek fel kell hagynunk azzal, hogy megmondjuk, ki mit csináljon, és helyette azt kell kérdeznünk, ki milyen problémákat oldana meg szívesen, és miféle tehetségeket szeretne kamatoztatni. Mert ha a szombati énünket szerdán, a munkában is használni tudjuk, a hétfőt is jobban várjuk majd, és részben a hétfővel kapcsolatos érzéseink tesznek minket emberré.
And as we redesign work for an era of intelligent machines, I invite you all to work alongside me to bring more humanity to our working lives.
Arra biztatom önöket, dolgozzanak velem együtt azon, hogy újratervezzük munkánkat az intelligens gépek korára, így emberibbé tehetjük dolgozó életünket.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)