This is Aunt Zip from Sodom, North Carolina. She was 105 years old when I took this picture. She was always saying things that made me stop and think, like, "Time may be a great healer, but it ain't no beauty specialist." (Laughter) She said, "Be good to your friends. Why, without them, you'd be a total stranger." (Laughter)
Ő Zip néni az Észak-Karolinai Sodom-ból. 105 éves volt, mikor lefényképeztem. Mindig mondott valamit, ami elgondolkodtatott, például azt, hogy: "Lehet, hogy az idő minden sebet begyógyít, de nem egy szépségspecialista." (Nevetés) Azt mondta, "Légy jó a barátaidhoz. Mert nélkülük vadidegen lennél." (Nevetés)
This is one of her songs. Let's see if we can get into the flow here and all do this one together. And I'm going to have Michael Manring play bass with me. Give him a big old hand. (Applause)
Ez az egyik dala. Lássuk csak, vajon belejövünk-e mindannyian együtt. Michael Manring is basszusozik velem. Köszöntsék. (Taps)
One, two, three, four.
Egy, kettő, három, négy.
(Music)
(Zene)
Well, my true love's a black-eyed daisy; if I don't see her, I go crazy.
Babám fekete szemű százszorszép; ha nem látom, megbomlik az elmém.
My true love lives up the river; a few more jumps and I'll be with her.
Babám a folyó parton lakik; pár ugrás, és vele leszek én is.
Hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey black-eyed Susie, hey.
Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi, hé.
Now you've got to picture Aunt Zip at 105 years old in Sodom, North Carolina. I'd go up and learn these old songs from her. She couldn't sing much, couldn't play anymore. And I'd pull her out on the front porch. Down below, there was her grandson plowing the tobacco field with a mule. A double outhouse over here on the side. And we'd sing this old song. She didn't have a whole lot of energy, so I'd sing, "Hey, hey!" and she'd just answer back with, "Black-eyed Susie."
Na most képzeljék el Zip nénit 105 évesen az Észak-Kaliforniai Sodomban. Felmentem hozzá megtanulni tőle ezeket a régi dalokat. Már csak rövid ideig tudott énekelni és zenélni. Kihívtam a tornácra. Az unokája lent egy öszvérrel szántotta a dohányültetvényt. Itt a szélén kettős árnyékszék áll. Ezt a régi dalt énekeltük. Nem volt túl sok energiája, ezért én énekeltem, hogy "Hé, hé", ő pedig válaszképpen, hogy "Ében-szemű Zsuzsi."
Oh, hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey, black-eyed Susie, hey.
Ó, hé, hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi, hé.
Well, she and I went blackberry picking. She got mad; I took a licking.
No, ketten mentünk szedret szedni. Ő mérges lett, megmosta a fejem.
Ducks on the millpond, geese in the ocean, Devil in the pretty girl when she takes a notion.
Kacsák malomtava, ludak óceánja, Ördög bújt a csini lányba, mikor kapiskálja.
Hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey black-eyed Susie, hey.
Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé, hé ében-szemű Zsuzsi, hé.
Let's have the banjo.
Bendzsózzunk!
Well, we'll get married next Thanksgiving. I'll lay around; she'll make a living.
No, egybekelünk most Hálaadáskor. én majd fetrengeni, ő dolgozni fog.
She'll cook blackjacks, I'll cook gravy; we'll have chicken someday, maybe.
balckjacket főz míg én szaftját kavarom; Tán eszünk csirkét is majd egy szép napon;
Hey, hey, hey, hey. Hey, hey, black-eyed Susie, hey!
Hé, hé, hé, hé. Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi, hé!
One more time now. Oh, hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey, black-eyed Susie! Hey, hey, black-eyed Susie, hey.
Na, most még egyszer! Ó, hé, hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé-hé, ében-szemű Zsuzsi! Hé, hé, ében-szemű Zsuzsi, hé.
(Applause) Thank you, Michael.
(Taps) Köszönöm, Michael
This is Ralph Stanley. When I was going to college at University of California at Santa Barbara in the College of Creative Studies, taking majors in biology and art, he came to the campus. This was in 1968, I guess it was. And he played his bluegrass style of music, but near the end of the concert, he played the old timing style of banjo picking that came from Africa, along with the banjo. It's called claw-hammer style, that he had learned from his mother and grandmother. I fell in love with that. I went up to him and said, how can I learn that? He said, well, you can go back to Clinch Mountain, where I'm from, or Asheville or Mount Airy, North Carolina -- some place that has a lot of music. Because there's a lot of old people still living that play that old style.
Ő Ralph Stanley. Odajött hozzám, amikor a Kaliforniai Egyetemre jártam a Santa Barbarai Kreatív Tudományok Főiskolájára, biológia - művészet szakra. Azt hiszem, 1968-ban volt. Bluegrass-stílusú zenét játszott, de a koncert vége felé old stílusú pengetésbe kezdett, ami a bendzsóval együtt jött Afrikából. Kalapácsos stílusnak is nevezik, és anyjától meg nagyanyjától tanulta. Teljesen beleszerettem. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy tanulhatnám ezt meg én is? Azt felelte, hogy felmehetek a Clinch Hegyre, ahonnan ő jött, vagy Asheville-be, vagy az észak-karolinai Mount Airy-be, ezeken a helyeken sokat zenélnek. Mert sok idős ember még fújja ezeket a régi dalokat.
So I went back that very summer. I just fell in love with the culture and the people. And you know, I came back to school, I finished my degrees and told my parents I wanted to be a banjo player. You can imagine how excited they were.
Visszamentem tehát azon a nyáron. Egyszerűen beleszerettem a kultúrájukba, és általában az emberekbe. Azután tudják, visszajöttem a főiskolára, befejeztem a tanulmányaim, és mondtam a szüleimnek, hogy bendzsós akarok lenni. Gondolhatják, milyen izgatottak lettek.
So I thought I would just like to show you some of the pictures I've taken of some of my mentors. Just a few of them, but maybe you'll get just a little hint of some of these folks.
Gondoltam, megmutatok néhány fényképet, amiket pár mentoromról készítettem. Csak néhányukról, hogy legyen egy kis elképzelésük, milyenek is ők.
And play a little banjo. Let's do a little medley. (Music)
Játszok valamit a bendzsómon. Egy kis egyveleget. (Zene)
(Applause) Those last few pictures were of Ray Hicks, who just passed away last year. He was one of the great American folk tale-tellers. The Old Jack tales that he had learned -- he talked like this, you could hardly understand him. But it was really wonderful. And he lived in that house that his great-grandfather had built. No running water, no electricity. A wonderful, wonderful guy.
(Taps) Az utóbbi néhány kép Ray Hicksről készült, aki tavaly halt meg. Nagyszerű amerikai nép-mese mondó volt. Old Jack meséket mondott - így beszélt, alig lehetett érteni. De csodálatos volt. A dédapja által épített házban lakott. Se víz, se villany. Csodálatos, csodálatos fickó.
And you can look at more pictures. I've actually got a website that's got a bunch of photos that I've done of some of the other folks I didn't get a chance to show you. This instrument came up in those pictures. It's called the mouth bow. It is definitely the first stringed instrument ever in the world, and still played in the Southern mountains. Now, the old timers didn't take a fancy guitar string and make anything like this. They would just take a stick and a catgut and string it up. It was hard on the cats, but it made a great little instrument. It sounds something like this.
További képeket láthattok. Igazából van egy honlapom, tele fényképekkel, amiket az ott élő népekről készítettem, és most nem tudtam megmutatni. Ez a hangszer is látható rajtuk. Száj-íjnak hívják. Kétségtelen, hogy ez a világ első húros hangszere, és a déli hegyekben ma is használják. Na most, a régiek nem használtak menő gitárhúrokat, meg ilyesmi. Egyszerűen csak fogtak egy husángot és felhúrozták macskabéllel. Nem örültek neki a macskák, de jó kis hangszert alkotott. Valahogy így szól.
(Music) Well, have you heard the many stories told by young and old with joy about the many deeds of daring that were done by the Johnson boys?
(Zene) Nos, hallottak már sokak által mesélt közkedvelt történeteket arról, hogy a Johnson fivérek mily vakmerően ténykedtek?
You take Kate, I'll take Sal; we'll both have a Johnson gal. You take Kate, I'll take Sal; we'll both have a Johnson gal.
Tiéd Kate, enyém Sam; miénk a két Johnson gyöngyszem. Tiéd Kate, enyém Sam; miénk a két Johnson gyöngyszem.
Now, they were scouts in the rebels' army, they were known both far and wide.
Cserkészek voltak a forradalmi seregben, ismerték őket mindenfele, amerre a szem ellát.
When the Yankees saw them coming, they'd lay down their guns and hide.
Amikor a jenkik látták jöttük, letették fegyverük és magukat elásták.
You take Kate, I'll take Sal; we'll both have a Johnson gal. You take Kate, I'll take Sal; we'll both have a Johnson gal.
Tiéd Kate, enyém Sam; miénk a két Johnson gyöngyszem. Tiéd Kate, enyém Sam; miénk a két Johnson gyöngyszem.
Ain't that a sound? (Applause)
Jól hangzik, mi? (Taps)
Well, it was 1954, I guess it was. We were driving in the car outside of Gatesville, Texas, where I grew up in the early part of my life. Outside of Gatesville we were coming back from the grocery store. My mom was driving; my brother and I were in the back seat. We were really mad at my mom. We looked out the window. We were surrounded by thousands of acres of cotton fields. You see, we'd just been to the grocery store, and my mom refused to buy us the jar of Ovaltine that had the coupon for the Captain Midnight decoder ring in it. And, buddy, that made us mad. Well, my mom didn't put up with much either, and she was driving, and she said, "You boys! You think you can have anything you want. You don't know how hard it is to earn money. Your dad works so hard. You think money grows on trees. You've never worked a day in your lives. You boys make me so mad. You're going to get a job this summer."
Nos, 1954-et írtunk, azt hiszem. Gatesville szélén autóztunk Texasban, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Gatesville külvárosából a zöldségestől visszajövet. Anyám vezetett; a fivéremmel hátul ültünk. Nagyon pipák voltunk anyánkra. Csak meredtünk kifele az ablakon. Ezer meg ezer hektárnyi gyapot terült el körös körül. Tudják, éppen csak a zöldségesnél voltunk, anyánk nem engedte, hogy megvegyük az Ovaltine nevű italt, amiben volt egy kupon az Éjfél Kapitány dekóder gyűrűhöz. Na, hallják, ettől teljesen bepipultunk. Na, anyánkat sem kellet félteni, csak vezetett, és azt mondta, "Hé, fiúk! Azt hiszitek, mindent megkaphattok, amit akartok? Nem tudjátok, milyen nehéz pénzt keresni. Apátok olyan keményen dolgozik. Nem kolbászból van a kerítés. Egyetlen napot nem dolgoztatok az életetekben. Teljesen fel tudtok bosszantani. Idén nyáron elmentek dolgozni."
She pulled the car over; she said, "Get out of the car." My brother and I stepped out of the car. We were standing on the edge of thousands of acres of cotton. There were about a hundred black folks out there picking. My mom grabbed us by the shoulders. She marched us out in the field. She went up to the foreman; she said, "I've got these two little boys never worked a day in their lives." Of course, we were just eight and 10. (Laughter) She said, "Would you put them to work?" Well, that must have seemed like a funny idea to that foreman: put these two middle-class little white boys out in a cotton field in August in Texas -- it's hot. So he gave us each a cotton sack, about 10 feet long, about that big around, and we started picking. Now, cotton is soft but the outside of the plant is just full of stickers. And if you don't know what you're doing, your hands are bleeding in no time. And my brother and I started to pick it, and our hands were startin' to bleed, and then -- "Mom!" And Mom was just sitting by the car like this. She wasn't going to give up.
Lefékezte a kocsit, és azt mondta: "Kiszállás a kocsiból." Anyám és én kiszálltunk a kocsiból. A többezernyi hektár gyapotültetvény szélén álltunk. Vagy száz fekete szedte a gyapotot. Anyánk vállon ragadott. Kivezényelt a mezőre. Odament a munkafelügyelőhöz és így szólt hozzá: "Itt van ez a két kiskölök, egy napot nem dolgoztak életükben." Jó hogy, 8 és 10 évesek voltunk. (Nevetés) Megkérdezte: "Adna nekik munkát?" Nos, ezt egy vicces ötletnek tarthatta a munkafelügyelő: hogy beállítsa ezt a két középosztálybeli fehér gyereket a gyapotföldre augusztusban Texasban nagyon meleg van. Mindkettőnknek adott egy pamutzsákot, ami úgy 3m hosszú, ilyen nagy körbe, s azzal elkezdtük szedni a gyapotot. Hát a gyapot amúgy puha, de a külseje tele van bogánccsal. Ha nem tudod, hogy kell csinálni, a kezed pillanatok alatt véresre sebesedik. Elkezdtük szedni a gyapotot a tesómmal, és elkezdett vérezni a kezünk, mi meg -- "Anyuuu!" Anyánk meg csak ült így a kocsiban. Csak ült rendületlenül.
Well, the foreman could see he was in over his head, I guess. He kind of just snuck up behind us and he sang out in a low voice. He just sang: "Well, there's a long white robe in heaven, I know. Don't want it to leave me behind. Well, there's a long white robe in heaven, I know. Don't want it to leave me behind." And from all around as people started singing and answering back, he sang: "Good news, good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. And I don't want it to leave me behind." Now, my brother and I had never heard anything like that in our whole lives. It was so beautiful. We sat there all day picking cotton, without complaining, without crying, while they sang things like: "Oh, Mary, don't you weep, don't you moan" and "Wade in the water," and "I done done," "This little light of mine."
Na, a munkavezető mindent jól látott onnan, ahol éppen állt, gondolom. Mögénk lopózott és mély hangon énekelni kezdett. Azt énekelte: "Hosszú széles út visz a mennyekbe, tudom. Nem akarok lemaradni az úton. Hosszú széles út visz a mennyekbe, tudom. Nem akarok lemaradni az úton." Körülöttünk mindenki elkezdett énekelve válaszolni az ő sorára: "Jó hír, jó hír, szekér jön. Jó hír, jó hír, szekér jön. Jó hír, jó hír, szekér jön. Nem akarok lemaradni mögötte az úton." Hát én meg a bátyámmal ilyet még soha életünkben nem hallottunk. Olyan gyönyörű volt. Egész nap csak szedtük a gyapotot, nem is panaszkodtunk, nem bőgtünk, ők meg énekeltek: "Ó, ne sírj, ne búsulj Mária" meg "Gázolj a vízbe", és "Kész, kész", "Én kis fényem."
Finally, by the end of the day, we'd each picked about a quarter of a bag of cotton. But the foreman was kind enough to give us each a check for a dollar, but my mother would never let us cash it. I'm 57; still have the check. Now, my mother hoped that we learned from that the value of hard work. But if you have children, you know it doesn't often work that way. No, we learned something else. The first thing I learned that day was that I never ever wanted to work that hard again. (Laughter) And pretty much never did. But I also learned that some people in this world do have to work that hard every day, and that was an eye-opener. And I also learned that a great song can make hard work go a little easier. And it also can bring the group together in a way that nothing else can.
Végül, estére mindketten egy negyed zsáknyi gyapotot szedtünk. A munkafelügyelő rendes volt, és mindkettőnknek adott egy egy dollárról szóló csekket, de anyánk soha nem engedte beváltani. 57 vagyok. A csekk még mindig megvan. Na, anyánk meg remélte, hogy mindebből megtudtuk, mi az ára a kemény munkának. De akinek van gyereke, az tudhatja, hogy az ilyesmi ritkán jön be. Nem is, mert ebből mi is valami másra jöttünk rá. Először is arra jöttem rá, hogy soha, de soha többé nem akarok ilyen keményen melózni. (Nevetés) Nem is történt meg. De arra is rájöttem, hogy sokan vannak a világon, akiknek minden egyes nap ilyen keményen kell dolgozniuk, és ez felnyitotta a szememet. Arra is rájöttem, hogy egy nagyszerű dal kicsit megkönnyítheti a munkát. Oly módon kovácsolhatja össze a csoportot, mint semmi más.
Now, I was just a little eight-year-old boy that day when my mama put me out of the car in that hot Texas cotton field. I wasn't even aware of music -- not even aware of it. But that day in the cotton field out there picking, when those people started singing, I realized I was in the very heart of real music, and that's where I've wanted to be ever since.
Azon a napon, amikor anyukám kirakott a kocsiból arra a forró texasi gyapotmezőre, csak egy nyolcéves kisfiú voltam. Fogalmam sem volt a zenéről - fogalmam sem volt. De aznap a mezőn szedve a gyapotot, amikor elkezdtek énekelni, ráeszméltem, valóban igazi zene vesz körbe, és mindig is ennek a körnek a közepébe vágyakoztam.
Try this old song with me. I sing: Well, there's a long white robe in heaven, I know.
Énekeljék velem. Én éneklem azt, hogy: Hosszú széles út visz a mennyekbe, tudom.
You sing: Don't want it to leave me behind. Well, there's a long white robe in heaven, I know. Don't want it to leave me behind.
Önök éneklik azt, hogy: Nem akarok lemaradni az úton. Hát, hosszú széles út visz a mennyekbe, tudom. Nem akarok lemaradni az úton.
Good news, good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. And I don't want it to leave me --
Jó hír, jó hír, szekér jön. Jó hír, jó hír, szekér jön. Jó hír, jó hír, szekér jön. Nem akarok lemaradni mögötte az úton --
It's been a while since you guys have been picking your last bale of cotton, isn't it? Let's try it one more time.
Jó rég volt, hogy megszedtétek a bálátok gyapottal, nem igaz? Na, fussunk neki még egyszer:
There's a starry crown in heaven, I know. Don't want it to leave me behind. There's a starry crown in heaven, I know. Don't want it to leave me behind.
Csillagos korona van a mennyben, tudom. Nem akarok lemaradni az úton -- Csillagos korona van a mennyben, tudom. Nem akarok lemaradni az úton.
Good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. And I don't want it to leave me behind.
Jó hír, jó hír, szekér jön. Jó hír, jó hír, szekér jön. Jó hír, jó hír, szekér jön. Nem akarok lemaradni mögötte az úton.
It was a few years ago, but I sort of remembered this story, and I told it at a concert. My mom was in the audience. After the -- she was glad to have a story about herself, of course, but after the concert she came up and she said, "David, I've got to tell you something. I set that whole thing up. I set it up with the foreman. I set it up with the owner of the land. I just wanted you boys to learn the value of hard work. I didn't know it was going to make you fall in love with music though."
Jó pár éve volt, de emlékszem erre a sztorira, elmeséltem egy koncerten. Anyám is ott volt a közönség soraiban. Utána - persze örült, hogy szerepel a sztoriban, jó, hogy, de koncert után odajött hozzám és azt mondta: David, mondanom kell valamit. Az egész meg volt rendezve. A munkafelügyelővel. Előre meg volt beszélve a föld tulajdonosával is. Én csak annyit akartam, hogy értékeljétek a kemény munkát. Arra nem számítottam, hogy bele fogsz szeretni a zenébe.
Let's try. Good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. Good news: Chariot's coming. And I don't want it to leave me behind. (Applause)
Próbáljuk ki: Jó hír, szekér jön. Jó hír, szekér jön. Jó hír, szekér jön. Nem akarok lemaradni mögötte az úton. (Taps)
Well, this is the steel guitar. It's an American-made instrument. It was originally made by the Dopyera Brothers, who later on made the Dobro, which is a wood-bodied instrument with a metal cone for -- where the sound comes from. It's usually played flat on your lap. It was made to play Hawaiian music back in the 1920s, before they had electric guitars, trying to make a loud guitar. And then African-American folks figured out you could take a broken bottle neck, just like that -- a nice Merlot works very well. That wine we had yesterday would have been perfect. Break it off, put it on your finger, and slide into the notes. This instrument pretty much saved my life.
Na, ez egy acél gitár. Amerikában készült hangszer. Eredetileg a Dopyera fivérek készítették, akik később a Dobrót is, ami egy olyan hangszer, melynek a teste fából, a tányérja - ahonnan a hang jön - pedig fémből van. Gyakran játszanak rajta úgy, hogy ölbe fektetik. Az 1920-as években Hawaii-on ilyeneken játszottak, még mielőtt megjelentek volna az elektronikus gitárok, hogy jó hangosan szóljon. Azután az Afro-amerikaiak rájöttek arra, hogy vehetnek egy törött üvegnyakat is, ilyen egyszerűen -- egy Merlot-s üvegé tökéletesen megfelel. Annak a bornak az üvege, amit tegnap ittunk, tökéletes volna. Letörjük, az ujjunkra húzzuk, és már kezdhetjük is a kottánál. Ez a hangszer valósággal megmentette az életem.
Fifteen years ago, 14 years ago, I guess, this year, my wife and I lost our daughter, Sarah Jane, in a car accident, and it was the most -- it almost took me out -- it almost took me out of this world. And I think I learned a lot about what happiness was by going through such unbelievable grief, just standing on the edge of that abyss and just wanting to jump in. I had to make lists of reasons to stay alive. I had to sit down and make lists, because I was ready to go; I was ready to check out of this world. And you know, at the top of the list, of course, were Jenny, and my son, Zeb, my parents -- I didn't want to hurt them. But then, when I thought about it beyond that, it was very simple things. I didn't care about -- I had a radio show, I have a radio show on public radio, "Riverwalk," I didn't care about that. I didn't care about awards or money or anything. Nothing. Nothing. On the list it would be stuff like, seeing the daffodils bloom in the spring, the smell of new-mown hay, catching a wave and bodysurfing, the touch of a baby's hand, the sound of Doc Watson playing the guitar, listening to old records of Muddy Waters and Uncle Dave Macon. And for me, the sound of a steel guitar, because one of my parents' neighbors just gave me one of these things. And I would sit around with it, and I didn't know how to play it, but I would just play stuff as sad as I could play. And it was the only instrument that, of all the ones that I play, that would really make that connection. This is a song that came out of that.
15, illetve 14 évvel ezelőtt, azt hiszem, abban az évben, a feleségem és én egy autóbalesetben elvesztettük a lányunkat, Sarah Jane-t, és túl sok volt -- kis híján -- kis híján végleg kizökkentett ebből a világból. És azt gondolom, sokat megtudtam arról, mi is a boldogság, ilyen hihetetlen gyász megélése közben, amikor az ember csak áll a szakadék szélén és le akar ugrani. Lajstromba kellett szednem, hogy mik szólnak amellett, hogy folytassam az életem. Le kellett ülnöm listákat készíteni, mert készen álltam az útra; készen álltam, hogy elhagyjam ezt a világot. És tudják, a lista tetején mi állt, jó, hogy, a feleségem és a fiam, Zeb, a szüleim - nem akartam nekik fájdalmat okozni. De azokkal a dolgokkal, amik ezen túl voltak, nagyon egyszerű dolgok, nem érdekeltek - volt egy rádióműsorom, a nyilvános rádióban megy "Riverwalk" néven a show, nem érdekelt. Nem törődtem a díjakkal, a pénzzel, semmivel. Semmivel, de semmivel. Ilyen dolgok voltak a listán, hogy nézni a nárciszok tavaszi virágzását, a frissen kaszált szalma illata, hullámlovaglás és szörfözés, egy kisbaba kezének érintése, Doc Watson gitárjátékának hangja, régi Muddy Waters és Uncle Dave Macon felvételek hallgatása. Kimondottan nekem pedig ott volt még egy fém gitár hangja, a szüleim szomszédaitól ugyanis pont ezt kaptam akkor. Csak ültem vele, nem tudtam, hogy kell rajta játszani, de biztos a lehető legszomorúbbakat játszanám. Ez volt végül az egyetlen hangszer azok közül, melyeken valaha játszottam, amelyikkel sikerült létrehoznom azt a bizonyos igazi kapcsolatot. Ekkor született a következő dal.
(Music) Well, I hear you're having trouble. Lord, I hate to hear that news. If you want to talk about it, you know, I will listen to you through.
(Zene) Hát, hallom, gondjaid vannak. Istenem, ezt a hírt de rühellem. Ha akarsz róla beszélni, tudod, én figyelek.
Words no longer say it; let me tell you what I always do. I just break off another bottleneck and play these steel guitar blues.
Szavak el nem mondják; hadd adjam át a magam módján. Letöröm az üveg nyakát, úgy játszom el a fém gitár bluest.
People say, "Oh, snap out of it!" Oh yeah, that's easier said than done. While you can hardly move, they're running around having all kinds of fun.
Azt mondják: "Hagyd abba már!" Jaj, de beszélni könnyű. Míg mások vidáman élik életük, te alig bírsz megmoccanni.
Sometimes I think it's better just to sink way down in your funky mood 'til you can rise up humming these steel guitar blues.
Néha azt gondolom, jobb is a funky hangulatba süllyedni; míg ezzel a fém-gitár blues-zal el nem kezdesz zümmögni.
Now, you can try to keep it all inside with drink and drugs and cigarettes, but you know that's not going to get you where you want to get.
Hát meg is próbálhatod mindezt benntartani, szerezhetsz piát, drogot, cigit, de tudod, az, bár most azt hiszed, semmire nem visz.
But I got some medicine here that just might shake things loose. Call me in the morning after a dose of these steel guitar blues. Open up now. (Applause)
Van nekem egy gyógyszerem, ami feloldja a dolgokat, hívj csak reggel, s eljövök egy fém-gitár blues adaggal. Húzzunk bele. (Taps)
Oh, I think I've got time to tell you about this. My dad was an inventor. We moved to California when Sputnik went up, in 1957. And he was working on gyroscopes; he has a number of patents for that kind of thing. And we moved across the street from Michael and John Whitney. They were about my age. John went on, and Michael did too, to become some of the inventors of computer animation. Michael's dad was working on something called the computer. This was 1957, I was a little 10-year-old kid; I didn't know what that was. But he took me down to see one, you know, what they were making. It was like a library, just full of vacuum tubes as far as you could see, just floors and floors of these things, and one of the engineers said, some day you're going to be able to put this thing in your pocket. I thought, damn, those are going to be some big pants! (Laughter)
Azt hiszem, van még idő, hogy elmeséljem a következőket. Apám feltaláló volt. 1957-ben költöztünk Kaliforniába, amikor fellőtték a Sputnikot. Apánk giroszkópokon dolgozott; számos szabadalma van az ilyesmire. Michael és John Whitneyvel szemben laktunk. Kb. velem egyidősek voltak. John és Michael is később számítógépes animáció egyik első feltalálói lettek. Michael apja valami olyasmin dolgozott, amit számítógépnek hívnak. 1957-et írtunk, 10 éves kisfiú voltam. Nem tudtam, mi az. De ő levitt, és megmutatta, tudják, hogy mi készül. Olyan volt, mint egy könyvtár, csak bármerre néztünk, vákuumtubusok voltak, körös körül, és az egyik mérnök azt mondta, "Eljön majd az a nap, amikor mindezt zsebre fogjuk tudni vágni." Én meg azt gondoltam "a mindenit, annak aztán jó nagy gatyának kell legynnie!" (Nevetés)
So that Christmas -- maybe I've got time for this -- that Christmas I got the Mister Wizard Fun-o-Rama chemistry set. Well, I wanted to be an inventor just like my dad; so did Michael. His great-granddad had been Eli Whitney, the inventor of the cotton gin. So we looked in that -- this was a commercial chemistry set. It had three chemicals we were really surprised to see: sulfur, potassium nitrate and charcoal. Man, we were only 10, but we knew that made gunpowder. We made up a little batch and we put it on the driveway and we threw a match and phew, it flared up. Ah, it was great.
Arra a karácsonyra -- ezt még talán el tudom mesélni -- arra a karácsonyra Mister Wizard Fun-o-Rama vegyész készletet kaptam. Én is feltaláló akartam lenni, mint apám; Michael is. A dédapja Eli Whitney, a gyapotmagtalanító gép feltalálója volt. Kinyitottuk a készletet, ami egy kereskedelmi vegyészkészlet volt. Meglepődve láttuk benne ezt a három vegyszert: kén, kálium-nitrát és szén. Jó ég, csak 10 évesek voltunk, de tudtuk, hogy ezek a puskapor összetevői. Előállítottunk egy kis mennyiséget és kiraktuk a garázslehajtóra, rádobtunk egy égő gyufát, és fűű, fel is lobbant. Jaj, nagyszerű volt.
Well, obviously the next thing to do was build a cannon. So we went over into Michael's garage -- his dad had all kinds of stuff, and we put a pipe in the vice there, and screwed a cap on the end of the pipe, drilled a hole in the back of the pipe, took some of our firecrackers, pulled out the fuses, tied them together, put them in the back there, and -- down in that hole -- and then stuffed some of our gunpowder down that pipe and put three ball bearings on the top, in the garage. (Laughter) We weren't stupid: we put up a sheet of plywood about five feet in front of it. We stood back, we lit that thing, and they flew out of there -- they went through that plywood like it was paper. Through the garage. Two of them landed in the side door of his new Citroen. (Laughter) We tore everything down and buried it in his backyard. That was Pacific Palisades; it probably is still there, back there.
Na, magától érthető módon adta magát a következő lépés, hogy ágyút építünk. Átmentünk Michaelék garázsába -- volt ott az apjának mindenféle dolga, satuba fogtunk egy csövet, kupakot csavartunk a cső végére, lyukat fúrtunk a cső végére, fogtunk néhány petárdát, kihúztuk a biztosítékot, összekötöttük, betettük a végébe, és -- a lyukba -- betömtünk egy kis puskaport a csőbe, majd három gömbcsapágyat raktunk a tetejébe, mindezt a garázsban. (Nevetés) Nem kellett bennünket félteni: egy furnérlemezt állítottunk elé, úgy másfél méternyire. Felálltunk, meggyújtottuk a cuccot, és kilövelltek -- úgy átszelték a furnért, mintha csak papír lenne. Át a garázson. Kettő az új Citroenjük ajtajában landolt. (Nevetés) Mindent letéptünk és elástunk a kertjük végében. Ez a Pacific Palisades volt; talán még mindig ott vannak a kert végében.
Well, my brother heard that we had made gunpowder. He and his buddies, they were older, and they were pretty mean. They said they were going to beat us up if we didn't make some gunpowder for them. We said, well, what are you going to do with it? They said, we're going to melt it down and make rocket fuel. (Laughter) Sure. We'll make you a big batch. (Laughter) So we made them a big batch, and it was in my -- now, we'd just moved here. We'd just moved to California. Mom had redone the kitchen; Mom was gone that day. We had a pie tin. It became Chris Berquist's job to do the melting down. Michael and I were standing way at the side of the kitchen. He said, "Yeah, hey, it's melting. Yeah, the sulfur's melting. No problem. Yeah, you know." It just flared up, and he turned around, and he looked like this. No hair, no eyelashes, no nothing. There were big welts all over my mom's kitchen cabinet; the air was the just full of black smoke. She came home, she took that chemistry set away, and we never saw it again. But we thought of it often, because every time she'd cook tuna surprise it made -- tasted faintly of gunpowder.
A bátyám megtudta, hogy puskaport gyártunk. Ő és a haverjai, idősebbek voltak, és elég bunkók. Azt mondták, megvernek, ha nem készítünk nekik is egy kis puskaport. Mi meg azt mondtuk: "Aztán mit csináltok vele?" Azt felelték, felolvasztják és rakétaüzemanyagot csinálnak belőle. (Nevetés) Jó. Csinálunk nektek egy nagy adagot. (Nevetés) És csináltunk is nekik egy nagy adagot -- épp akkor költöztünk ide. Akkor költöztünk Kaliforniába. Anyánk felújította a konyhát; aznap nem volt otthon. Volt egy pités tálcánk. Chris Berquist feladata volt az olvasztás. Én Michaellel a konyha sarkában álltam. Azt mondta: "Ez az, hé, olvad már. Igen, olvad a kén. Nem gond. Igen, jó." Egyszer csak fellángolt, és mire megfordult, addigra így nézett ki. Nem volt haja, nem volt szempillája, semmi. Anyám konyhájában mindenfele nagy foltok keletkeztek. Belepett a fekete füst. Amikor hazaért, elvette tőlünk a vegyszer készletet és többé elő sem került. De gyakran gondoltunk rá, mert valahányszor tonhalat készített, mindig puskaporos íze volt.
So I like to invent things too, and I think I'll close out my set with something I invented a good while back. When drum machines were new, I got to thinking, why couldn't you take the oldest form of music, the hambone rhythms, and combine it with the newest technology? I call this Thunderwear. At that time, drum triggers were new. And so I put them all together and sewed 12 of them in this suit. I showed you some of the hambone rhythms yesterday; I'm going to be doing some of the same ones. I have a trigger here, trigger here, here, here. Right there. It's going to really hurt if I don't take that off. Okay. Now, the drum triggers go out my tail here, into the drum machine, and they can make various sounds, like drums. So let me put them all together. And also, I can change the sounds by stepping on this pedal right here, and -- let me just close out here by doing you a little hambone solo or something like this.
Én is szeretek tehát feltalálni, Azt hiszem, valami olyasmivel zárom az előadásom, amit már régebben találtam fel. Amikor divatba jöttek az dobgépek, arra gondoltam, miért ne lehetne a legrégibb zenei formát, a hambone ritmust a legújabb technológiával ötvözni? Thunderwear-nek, azaz dörgőneműnek neveztem el. Akkoriban a dob indító új dolognak számított. Ezt az egészet összeraktam, összesen 12-t varrtam ebbe a ruhába. Tegnap mutattam néhány hambone ritmust; Most mutatok még néhány ilyet. Van egy indítóm itt, itt, itt és itt. Itt is. Nagyon fog fájni, ha nem veszem ezt le. Jó. Na most a dob indítója innen a farokból kimegy a dobgépbe, és különböző, a dob hangjához hasonló hangokat ad ki. Hadd állítsam össze. Lehet változtatni a hangon is, úgy, hogy rálépünk erre a pedálra, és -- hadd fejezzem be ezzel a kis hambone szólóval.
Thank you, folks. (Applause)
Köszönöm, emberek. (Taps)