I had a fire nine days ago. My archive: 175 films, my 16-millimeter negative, all my books, my dad's books, my photographs. I'd collected -- I was a collector, major, big-time. It's gone. I just looked at it, and I didn't know what to do. I mean, this was -- was I my things? I always live in the present -- I love the present.
Kilenc nappal ezelőtt tűz ütött ki nálam. Az archívumom: 175 film, a 16-milliméteres negatívom, az összes könyvem, édesapám könyvei, amiket gyűjtöttem – óriási, nagypályás gyűjtő voltam – minden elveszett. Csak ránéztem, és nem tudtam, mitévő legyek. Mármint, ez volt – dolgaim megtestesülése én voltam? Mindig is a jelenben éltem – imádom a jelent.
I cherish the future. And I was taught some strange thing as a kid, like, you've got to make something good out of something bad. You've got to make something good out of something bad. This was bad! Man, I was -- I cough. I was sick. That's my camera lens. The first one -- the one I shot my Bob Dylan film with 35 years ago. That's my feature film. "King, Murray" won Cannes Film Festival 1970 -- the only print I had. That's my papers.
Becsben tartom a jövőt. És gyerekként egy furcsa dologra tanítottak, hogy valami rosszból mindig valami jót kell kihozni. Valami rosszból mindig valami jót kell kihozni. Ez elég rossz volt! Én – köhögtem. Rosszul voltam. Ez a fényképezőgép-lencsém. Az első – az, amelyikkel 35 éve a Bob Dylan filmemet forgattam. Ez a játékfilmem. A "King, Murray" 1970-ben Cannes-ban díjat nyert – az egyetlen másolatom volt. Ezek az irataim.
That was in minutes -- 20 minutes. Epiphany hit me. Something hit me. "You've got to make something good out of something bad," I started to say to my friends, neighbors, my sister. By the way, that's "Sputnik." I ran it last year. "Sputnik" was downtown, the negative. It wasn't touched. These are some pieces of things I used in my Sputnik feature film, which opens in New York in two weeks downtown. I called my sister. I called my neighbors. I said, "Come dig." That's me at my desk. That was a desk took 40-some years to build. You know -- all the stuff. That's my daughter, Jean. She came. She's a nurse in San Francisco.
Percek kérdése volt – 20 perc. Megvilágosodtam. Valami megszállt. "Valami rosszból valami jót kell kihoznotok," kezdem mondogatni a barátaimnak, szomszédaimnak, nővéremnek. Egyébként, ez a "Sputnik", a múlt éven vetítettem. A "Sputnik" negatívja a belvárosban volt. Sértetlen maradt. Ez néhány dolog maradványa a Sputnik filmből, aminek két hét múlva New York belvárosában lesz a premierje. Felhívtam a nővéremet, a szomszédaimat. "Gyertek ásni," mondtam. Ez én vagyok az asztalom mellet. Azt az asztalt több mint 40 éven át építettem. Mindent együttvéve. Ez Jean, a lányom. Ő is eljött. Nővér San Franciscoban.
"Dig it up," I said. "Pieces. I want pieces. Bits and pieces." I came up with this idea: a life of bits and pieces, which I'm just starting to work on -- my next project. That's my sister. She took care of pictures, because I was a big collector of snapshot photography that I believed said a lot. And those are some of the pictures that -- something was good about the burnt pictures. I didn't know. I looked at that -- I said, "Wow, is that better than the --" That's my proposal on Jimmy Doolittle. I made that movie for television. It's the only copy I had. Pieces of it. Idea about women.
"Ássátok ki," mondtam. "Darabokat. Darabokat akarok. Maradványokat." Egy ötletem támadt: a maradványok élete, a következő projektem, amin elkezdtem épp dolgozni. Ez a nővérem. Ő a fényképekről gondoskodott, mivel nagy pillanatfénykép gyűjtő voltam, mert szerintem azok sokatmondóak voltak. És ez néhány olyan fénykép – volt valami érdekes azokon a megégett képeken. Nemértettem. Ránéztem – mondván: "Ez még jobb mint...?" Ez a Jimmy Doolittle tervem. Azt a filmet a tévének készítettem. Ez volt az egyetlen másolatom – már csak a maradványai. Elképzelés a nőkről.
So I started to say, "Hey, man, you are too much! You could cry about this." I really didn't. I just instead said, "I'm going to make something out of it, and maybe next year ... " And I appreciate this moment to come up on this stage with so many people who've already given me so much solace, and just say to TEDsters: I'm proud of me. That I take something bad, I turn it, and I'm going to make something good out of this, all these pieces. That's Arthur Leipzig's original photograph I loved. I was a big record collector -- the records didn't make it. Boy, I tell you, film burns. Film burns. I mean, this was 16-millimeter safety film. The negatives are gone.
Elkezdtem mondogatni: "Hé, ember, ez már túlzás! Emiatt sírhatnál." Valójában nem sírtam. Helyette azt mondtam: "Kihozok belőle valamit, és lehet hogy jövőre..." Értékelem ezt a pillanatot, hogy feljöhetek erre a színpadra annyi más emberrel, akik már annyi vigaszt nyújtottak, és hogy a TEDeseknek elmondhatom: Büszke vagyok magamra. Hogy fogok valami rosszat, megfordítom, és kihozok belőle valami jót, ebből, ezekből a maradványokból. Ez Arthur Leipzig eredeti fényképe, imádtam. Nagy lemezgyűjtő voltam – a lemezek nem élték túl. Öregem, szavamra, a film ég, a film elég. Mármint, ez 16-milliméteres negatív volt. Mind elveszett.
That's my father's letter to me, telling me to marry the woman I first married when I was 20. That's my daughter and me. She's still there. She's there this morning, actually. That's my house. My family's living in the Hilton Hotel in Scotts Valley. That's my wife, Heidi, who didn't take it as well as I did. My children, Davey and Henry. My son, Davey, in the hotel two nights ago.
Ez édesapám levele, amiben azt írja, hogy vegyem feleségül a nőt, akit 20 évesen vettem el legelőször. Ez én vagyok a lányommal. Még mindig ott van. Valójában, ma reggel is ott volt. Ez a házam. A családom most a Scotts Valley-i Hilton Hotelben lakik. Ő Heidi, a feleségem, aki nem viselte a dolgot annyira jól mint én. Davey és Henry, a gyermekeim. Davey fiam a hotelben két nappal ezelőtt.
So, my message to you folks, from my three minutes, is that I appreciate the chance to share this with you. I will be back. I love being at TED. I came to live it, and I am living it. That's my view from my window outside of Santa Cruz, in Bonny Doon, just 35 miles from here. Thank you everybody.
Szóval, e három perc üzenet számotokra az, hogy értékelem az alkalmat, hogy ezt megoszthattam veletek. Visszatérek még. Imádok a TED-en lenni. Azért jöttem, hogy ezt átéljem. És így is van. Ilyen a kilátás a Santa Cruz-i ablakomon keresztül, a Bonny Doon térségben, 56 kilométerre innét. Köszönöm mindenkinek.
(Applause)
(Taps)