First, a video. Yes, it is a scrambled egg. But as you look at it, I hope you'll begin to feel just slightly uneasy. Because you may notice that what's actually happening is that the egg is unscrambling itself. And you'll now see the yolk and the white have separated. And now they're going to be poured back into the egg. And we all know in our heart of hearts that this is not the way the universe works. A scrambled egg is mush -- tasty mush -- but it's mush. An egg is a beautiful, sophisticated thing that can create even more sophisticated things, such as chickens. And we know in our heart of hearts that the universe does not travel from mush to complexity. In fact, this gut instinct is reflected in one of the most fundamental laws of physics, the second law of thermodynamics, or the law of entropy. What that says basically is that the general tendency of the universe is to move from order and structure to lack of order, lack of structure -- in fact, to mush. And that's why that video feels a bit strange.
Először is egy videó. Igen, ez tojásrántotta lesz. De ahogy ezt nézik, remélem, hogy kezdik kissé nyugtalanul érezni magukat. Hiszen észrevehetik, hogy amit valójában látnak, az nem más, mint ahogyan a tojás "visszakeveredik". Most láthatják, ahogyan a sárgája és a fehérje elválik egymástól. És most azt, ahogyan visszaáramlanak a tojáshéjba. És a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy a világegyetem nem így működik. A rántotta egy katyvasz, és bár finom, de attól még egy katyvasz. A tojás egy szép, kifinomult dolog, ami még kifinomultabb dolgokat képes létrehozni, például a csirkét. És a szívünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy a világegyetem nem utazik a katyvasztól a komplexitás felé. Valójában ez az erős, önkéntelen érzés tükröződik az egyik legalapvetőbb fizikai törvényben, a termodinamika második főtételében, avagy az entrópia törvényében. Ami alapvetően azt mondja, hogy az univerzum általános tendenciája az, hogy a rendezettségtől és a struktúrától a rendezettség és struktúra hiánya felé mozog: tehát a katyvasz felé. És ezért van az, hogy a videó egy kicsit furcsának tűnik.
And yet, look around us. What we see around us is staggering complexity. Eric Beinhocker estimates that in New York City alone, there are some 10 billion SKUs, or distinct commodities, being traded. That's hundreds of times as many species as there are on Earth. And they're being traded by a species of almost seven billion individuals, who are linked by trade, travel, and the Internet into a global system of stupendous complexity.
És mégis, nézzünk csak körül! Amit látunk magunk körül, az megdöbbentő komplexitás. Eric Beinhocker becslései szerint egyedül New Yorkban kb. 10 milliárd SKU-val, vagyis önálló cikkel kereskednek. Ez több százszor annyi, mint ahány faj van a Földön. És ezekkel az a faj kereskedik, amely közel 7 milliárd egyedből áll, akiket a kereskedelem, az utazás és az internet köt össze, egyetlen globális, fantasztikusan bonyolult rendszerré.
So here's a great puzzle: in a universe ruled by the second law of thermodynamics, how is it possible to generate the sort of complexity I've described, the sort of complexity represented by you and me and the convention center? Well, the answer seems to be, the universe can create complexity, but with great difficulty. In pockets, there appear what my colleague, Fred Spier, calls "Goldilocks conditions" -- not too hot, not too cold, just right for the creation of complexity. And slightly more complex things appear. And where you have slightly more complex things, you can get slightly more complex things. And in this way, complexity builds stage by stage. Each stage is magical because it creates the impression of something utterly new appearing almost out of nowhere in the universe. We refer in big history to these moments as threshold moments. And at each threshold, the going gets tougher. The complex things get more fragile, more vulnerable; the Goldilocks conditions get more stringent, and it's more difficult to create complexity.
Tehát itt a nagy kérdés: egy univerzumban amit a termodinamika második főtétele szabályoz, hogyan lehetséges olyan szintű komplexitást generálni, amit leírtam - azt a fajta komplexitást amit Önök vagy én vagy ez a kongresszusi központ megjelenít? Nos a válasz úgy tűnik, hogy a világegyetem létre tud hozni komplexitást, de csak nagyon nehezen. Zsebekben, előfordulnak olyasmik amit kollégám Fred Spier, úgy hív "Goldilocks feltételek" - se nem túl meleg, se nem túl hideg, épp megfelelő a komplexitás létrehozására. És ott egy picit bonyolult dolog jelenik meg. És ahol picit bonyolultabb dolgok jelennek meg, ott egyre több picit bonyolultabb dolog jelenik meg. Így épül ki a komplexitás - fokról-fokra. Minden egyes fok varázslatos, mert azt a benyomást kelti, hogy valami teljesen új bukkan fel a semmiből a világegyetemben. A nagy történelemben ezekre a pillanatokra úgy hivatkozunk, mint küszöbpillanatokra. Minden egyes küszöbpillanatnál a fennmaradás egyre nehezebb lesz. A komplex dolgok egyre törékenyebbé, egyre sérülékenyebbé válnak, a Goldilocks feltételek egyre szigorúbbak lesznek, ez pedig tovább nehezíti a komplexitás létrehozását.
Now, we, as extremely complex creatures, desperately need to know this story of how the universe creates complexity despite the second law, and why complexity means vulnerability and fragility. And that's the story that we tell in big history. But to do it, you have do something that may, at first sight, seem completely impossible. You have to survey the whole history of the universe. So let's do it.
Nekünk, mint különösen összetett lényeknek, nagy szükségünk van arra, hogy ismerjük ezt a történetet arról, hogy az univerzum hogyan teremt komplexitást a második alaptörvény ellenére, és ez a komplexitás miért jelent sérülékenységet és törékenységet. Ez az a történet, amit elmondunk a nagy történelemben. De ehhez, olyasmit kell tennünk, ami első pillantásra lehetetlennek tűnik. Át kell tekintenünk az egész világegyetem történetét. Kezdjük hát el!
(Laughter)
(Nevetés)
Let's begin by winding the timeline back 13.7 billion years, to the beginning of time.
Kezdjük azzal, hogy visszatekerjük az időt 13,7 milliárd évvel az idők kezdetéig.
Around us, there's nothing. There's not even time or space. Imagine the darkest, emptiest thing you can and cube it a gazillion times and that's where we are. And then suddenly, bang! A universe appears, an entire universe. And we've crossed our first threshold. The universe is tiny; it's smaller than an atom. It's incredibly hot. It contains everything that's in today's universe, so you can imagine, it's busting. And it's expanding at incredible speed. And at first, it's just a blur, but very quickly distinct things begin to appear in that blur. Within the first second, energy itself shatters into distinct forces including electromagnetism and gravity. And energy does something else quite magical: it congeals to form matter -- quarks that will create protons and leptons that include electrons. And all of that happens in the first second.
Körülöttünk nincs semmi. Sem az idő sem a tér nem létezik még. Képzeljük el a legsötétebb, legüresebb dolgot amit csak lehet, azt emeljük milliárdodik kitevőre, és meg is érkeztünk. És akkor hirtelen, bumm! A világegyetem megjelenik, egy egész univerzum. És átléptük az első küszöböt. Az univerzum apró, kisebb, mint egy atom. Hihetetlenül forró. Tartalmaz mindent, ami a mai univerzumunkban megtalálható. El tudjuk hát képzelni, ahogy kirobban és hihetetlen sebességgel tágulni kezd. Eleinte csak egy köd, de nagyon gyorsan, különböző dolgok kezdenek kiemelkedni a homályból. Az első másodpercben az energia különböző erőkre hasad mint például az elektromágnesesség és a gravitáció. És az energia valami egészen mágikus dolgot is csinál: összeáll, hogy anyagot alkosson. Kvarkokat, hogy azok létrehozzák a protonokat és leptonokat amik elektronokat tartalmaznak. És mindez az első másodpercben történik.
Now we move forward 380,000 years. That's twice as long as humans have been on this planet. And now simple atoms appear of hydrogen and helium. Now I want to pause for a moment, 380,000 years after the origins of the universe, because we actually know quite a lot about the universe at this stage. We know above all that it was extremely simple. It consisted of huge clouds of hydrogen and helium atoms, and they have no structure. They're really a sort of cosmic mush. But that's not completely true. Recent studies by satellites such as the WMAP satellite have shown that, in fact, there are just tiny differences in that background. What you see here, the blue areas are about a thousandth of a degree cooler than the red areas. These are tiny differences, but it was enough for the universe to move on to the next stage of building complexity.
Most előrehaladunk 380.000 évet. Ez kétszer olyan hosszú, mint amennyit az emberiség ezen a bolygón töltött. És most megjelennek az egyszerű atomok, a hidrogén és a hélium. Most álljunk meg egy pillanatra, 380.000 évvel a világegyetem keletkezése után, mert valójában elég sokat tudunk az univerzumról ebben az állapotában. Tudjuk mindenekelőtt, hogy rendkívül egyszerű. Hatalmas felhőkből állt, hidrogén és hélium atomok felhőjéből, és nem volt szerkezete. Egyfajta kozmikus katyvasz volt. De ez nem teljesen igaz. A legújabb kutatások mint például amit a WMAP műhold végzett azt mutatták, hogy itt már voltak apró különbségek a háttérben. Ami itt látható: a kék területek körülbelül egy ezred fokkal hűvösebbek mint a vörös területek. Ezek nagyon apró különbségek, de ez is elég volt az univerzumnak, hogy továbblépjen a következő komplexitási szintre.
And this is how it works. Gravity is more powerful where there's more stuff. So where you get slightly denser areas, gravity starts compacting clouds of hydrogen and helium atoms. So we can imagine the early universe breaking up into a billion clouds. And each cloud is compacted, gravity gets more powerful as density increases, the temperature begins to rise at the center of each cloud, and then, at the center, the temperature crosses the threshold temperature of 10 million degrees, protons start to fuse, there's a huge release of energy, and -- bam! We have our first stars. From about 200 million years after the Big Bang, stars begin to appear all through the universe, billions of them. And the universe is now significantly more interesting and more complex.
És ez a következőképpen működik. A gravitáció erősebb ahol több anyag van. Szóval a kicsit sűrűbb területeken a gravitáció elkezdi összetömöríteni a hidrogén és hélium atomfelhőket. Képzeljük el, ahogy a korai univerzum szétszakad több milliárd felhővé! És mindegyik felhő összetömörödik, a gravitáció egyre erősebb lesz, és a sűrűség növekedésével a hőmérséklet emelkedni kezd a felhő közepében. Majd minden felhő közepén a hőmérséklet átlépi a küszöbhőmérsékletet: 10 millió fokot. Beindul a protonok fúziója hatalmas energiafelszabadulással, és bumm! Megszületnek az első csillagok. Körülbelül 200 millió évvel az ősrobbanás után, csillagok kezdenek megjelenni mindenütt a világegyetemben - több milliárdnyi. És az univerzum mostmár lényegesen érdekesebb és összetettebb.
Stars will create the Goldilocks conditions for crossing two new thresholds. When very large stars die, they create temperatures so high that protons begin to fuse in all sorts of exotic combinations, to form all the elements of the periodic table. If, like me, you're wearing a gold ring, it was forged in a supernova explosion. So now the universe is chemically more complex. And in a chemically more complex universe, it's possible to make more things. And what starts happening is that, around young suns, young stars, all these elements combine, they swirl around, the energy of the star stirs them around, they form particles, they form snowflakes, they form little dust motes, they form rocks, they form asteroids, and eventually, they form planets and moons. And that is how our solar system was formed, four and a half billion years ago. Rocky planets like our Earth are significantly more complex than stars because they contain a much greater diversity of materials. So we've crossed a fourth threshold of complexity.
A csillagok megteremtik a Goldilocks feltételeket két új küszöb átlépéséhez. Amikor a nagyon nagy csillagok meghalnak, olyan magas hőmérséklet jön létre, hogy a protonok mindenféle egzotikus kombinációkká állnak össze, amik megalkotják a periódusos rendszer összes elemét. Ha, mint én, Önök is hordanak gyűrűt aranyból, nos, az egy szupernóva-robbanásban keletkezett. Mostanra az univerzum kémiailag összetettebb. És egy kémiailag összetettebb univerzumban, egyre több dolgot lehet csinálni. Ami ekkor kezdődik, az az, hogy a fiatal napok, és fiatal csillagok körül, ezek az elemek egyesülnek, örvénylenek, a csillag energiája mozgatja, keveri őket. Részecskékké formálódnak, hópelyhekké, porszemekké, majd sziklákká és aszteroidákká állnak össze, hogy végül bolygókat és holdakat alkossanak. És pontosan ez az, ahogyan a mi Naprendszerünk kialakult négy és fél milliárd évvel ezelőtt. A szilárd bolygók, mint a mi Földünk lényegesen bonyolultabbak mint a csillagok, mert sokkal változatosabb anyagokat tartalmaznak. Így tehát átléptük a negyedik komplexitási küszöböt.
Now, the going gets tougher. The next stage introduces entities that are significantly more fragile, significantly more vulnerable, but they're also much more creative and much more capable of generating further complexity. I'm talking, of course, about living organisms. Living organisms are created by chemistry. We are huge packages of chemicals. So, chemistry is dominated by the electromagnetic force. That operates over smaller scales than gravity, which explains why you and I are smaller than stars or planets. Now, what are the ideal conditions for chemistry? What are the Goldilocks conditions? Well, first, you need energy, but not too much. In the center of a star, there's so much energy that any atoms that combine will just get busted apart again. But not too little. In intergalactic space, there's so little energy that atoms can't combine. What you want is just the right amount, and planets, it turns out, are just right, because they're close to stars, but not too close.
Mostantól a fennmaradás egyre nehezebb lesz. A következő szakasz bevezeti a szervezeteket, amelyek jelentősen törékenyebbek, lényegesen sebezhetőbbek, ugyanakkor sokkal kreatívabbak és sokkal alkalmasabbak arra, hogy további komplexitást generáljanak. Nem másról beszélek természetesen, mint az élő szervezetekről. Az élő szervezeteket a kémia hozza létre. Mindannyian hatalmas vegyianyag csomagok vagyunk. A kémiát az elektromágneses erő uralja. Ez kisebb nagyságrendben működik mint a gravitáció, ami megmagyarázza, miért vagyunk mindnyájan kisebbek mint a csillagok vagy a bolygók. Nos, mik az ideális feltételek a kémia számára? Melyek a Goldilocks feltételek? Először is energiára van szükség - de nem túl sokra. Egy csillag középpontjában olyan sok energia van, hogy minden olyan atom, amely egyesült, azonnal darabjaira esik ismét. De nem túl kevés. Az intergalaktikus térben, olyan kevés energia van, hogy az atomok nem tudnak összekapcsolódni. Amire szükségünk van, az az éppen megfelelő mennyiség, és mint látjuk a bolygók pont ezt nyújtják, mert közel vannak a csillagokhoz, de nem túl közel.
You also need a great diversity of chemical elements, and you need liquids, such as water. Why? Well, in gases, atoms move past each other so fast that they can't hitch up. In solids, atoms are stuck together, they can't move. In liquids, they can cruise and cuddle and link up to form molecules. Now, where do you find such Goldilocks conditions? Well, planets are great, and our early Earth was almost perfect. It was just the right distance from its star to contain huge oceans of liquid water. And deep beneath those oceans, at cracks in the Earth's crust, you've got heat seeping up from inside the Earth, and you've got a great diversity of elements. So at those deep oceanic vents, fantastic chemistry began to happen, and atoms combined in all sorts of exotic combinations.
Szükség van továbbá igen változatos kémiai elemekre és kell még folyadék, mint a víz. Miért? Nos a gázokban az atomok olyan gyorsan haladnak el egymás mellett, hogy nem képesek egymással kötéseket kiépíteni. A szilárd anyagokban az atomok annyira össze vannak zsúfolva, hogy nem tudnak mozogni. A folyadékokban keringhetnek, közel kerülhetnek egymáshoz, és molekulákká tudnak összekapcsolódni. Hol is találhatunk ilyen Goldilocks feltételeket? Hát a bolygók nagyszerűek erre, és a mi korai Földünk szinte tökéletes volt. Pont a megfelelő távolságra volt a csillagától, hogy óceánjaiban hatalmas mennyiségű nyílt vizet tartalmazzon. És ezen óceánok mélyén, a földkéreg repedéseiben hő szivárog fel a Föld belsejéből, és az elemek változatos sokasága áll rendelkezésre. Ígyhát ezekben a mély óceáni szellőzőkben fantasztikus kémia vette kezdetét, és atomok léptek mindenféle egzotikus kombinációkba.
But of course, life is more than just exotic chemistry. How do you stabilize those huge molecules that seem to be viable? Well, it's here that life introduces an entirely new trick. You don't stabilize the individual; you stabilize the template, the thing that carries information, and you allow the template to copy itself. And DNA, of course, is the beautiful molecule that contains that information. You'll be familiar with the double helix of DNA. Each rung contains information. So, DNA contains information about how to make living organisms. And DNA also copies itself. So, it copies itself and scatters the templates through the ocean. So the information spreads. Notice that information has become part of our story. The real beauty of DNA though is in its imperfections. As it copies itself, once in every billion rungs, there tends to be an error. And what that means is that DNA is, in effect, learning. It's accumulating new ways of making living organisms because some of those errors work. So DNA's learning and it's building greater diversity and greater complexity. And we can see this happening over the last four billion years.
De persze, az élet sokkal több, mint csak egzotikus kémia. Hogyan stabilizálhatók azok a hatalmas molekulák úgy, hogy életképesek maradjanak? Nos itt történt, hogy az élet egy teljesen új trükköt vezetett be. Nem az egyént stabilizálja, hanem a sablont, azt a dolgot, amely az információt hordozza, és lehetővé teszi, hogy a sablon másolni tudja magát. És persze nem más mint a DNS ez a gyönyörű molekula amely tartalmazza ezt az információt. Ismerős lesz a DNS kettős spirálja. Minden létrafok információt tartalmaz. Tehát a DNS információkat tartalmaz arról, hogy hogyan állíthatók elő az élő szervezetek. És a DNS saját magát is lemásolja. Így ahogy magát másolja szétszórja a sablonokat az egész óceánban. Az információ tehát terjed. Vegyük észre, hogy az információ része lett a történetnek. A DNS igazi szépsége azonban a tökéletlenségében rejtőzik. Ahogy saját magát lemásolja, egyszer, minden milliárdodik lépcsőfoknál előfordulhat egy hiba. Ez nem jelent mást, mint hogy a DNS tulajdonképpen tanul. Új módszerek talál az élő szervezetek létrehozására, mert néhány a hibák közül működőképes. Tehát a DNS tanul, és egyre nagyobb változatosságot és komplexitást épít. Láthatjuk amint ez történt az elmúlt négymilliárd évben.
For most of that time of life on Earth, living organisms have been relatively simple -- single cells. But they had great diversity, and, inside, great complexity. Then from about 600 to 800 million years ago, multi-celled organisms appear. You get fungi, you get fish, you get plants, you get amphibia, you get reptiles, and then, of course, you get the dinosaurs. And occasionally, there are disasters. Sixty-five million years ago, an asteroid landed on Earth near the Yucatan Peninsula, creating conditions equivalent to those of a nuclear war, and the dinosaurs were wiped out. Terrible news for the dinosaurs, but great news for our mammalian ancestors, who flourished in the niches left empty by the dinosaurs. And we human beings are part of that creative evolutionary pulse that began 65 million years ago with the landing of an asteroid.
Ez idő nagy része alatt a Földön, az élő szervezetek viszonylag egyszerűek voltak - egysejtűek. De nagy változatosságban léteztek, és belsőleg, nagyon komplexitással rendelkeztek. Aztán mintegy 600-800 millió évvel ezelőtt többsejtű élőlények jelennek meg: gombák, halak, növények, kétéltűek, hüllők, és természetesen a dinoszauruszok. És néha előfordulnak katasztrófák. 65 millió évvel ezelőtt, egy aszteroida csapódott a Földbe a Yucatán-félsziget közelében, olyan körülményeket teremtve mint egy nukleáris háború, és a dinoszauruszok kipusztultak. Szörnyű hír a dinoszauruszok számára. De nagyszerű hír emlős elődeink számára, akik virágoztak a dinoszauruszok által üresen hagyott szférában. És mi emberek részei vagyunk ennek a kreatív evolúciós impulzusnak, ami 65 millió évvel ezelőtt kezdődött egy aszteroida becsapódásával.
Humans appeared about 200,000 years ago. And I believe we count as a threshold in this great story. Let me explain why. We've seen that DNA learns in a sense, it accumulates information. But it is so slow. DNA accumulates information through random errors, some of which just happen to work. But DNA had actually generated a faster way of learning: it had produced organisms with brains, and those organisms can learn in real time. They accumulate information, they learn. The sad thing is, when they die, the information dies with them. Now what makes humans different is human language. We are blessed with a language, a system of communication, so powerful and so precise that we can share what we've learned with such precision that it can accumulate in the collective memory. And that means it can outlast the individuals who learned that information, and it can accumulate from generation to generation. And that's why, as a species, we're so creative and so powerful, and that's why we have a history. We seem to be the only species in four billion years to have this gift.
Az emberiség mintegy 200.000 évvel ezelőtt tűnt fel. És úgy hiszem, ebben a történetben mi is egy átlépett küszöbnek számítunk. Hadd magyarázzam meg, miért? Láttuk, hogy a DNS bizonyos értelemben tanul, felhalmoz információkat. De ez olyan lassú! A DNS az információkat véletlenszerű hibák folytán halmozza fel, amelyek közül néhány véletlenül működőképes. De a DNS valójában alkotott egy gyorsabb tanulási módot: létrehozta az aggyal rendelkező elő szervezeteket, és ezek a szervezetek már valós időben képesek tanulni. Információt halmoznak fel, tanulnak. A szomorú dolog az, hogy amikor meghalnak, az információ is meghal velük. Ami az embereket különbözővé teszi, az az emberi nyelv. Boldogok lehetünk, hogy van nyelvünk, egy kommunikációs rendszerünk, amely olyan erőteljes és olyan pontos, hogy lehetővé teszi, hogy olyan pontossággal osszuk meg azt amit tanulunk, hogy az összegyűlhet a kollektív emlékezetben. És ez azt jelenti, hogy a tudás túlélheti azt az egyént, aki megszerezte, és nemzedékről nemzedékre egyre tovább halmozódhat. És ezért van, hogy mi, az emberi faj, annyira kreatívak és olyan erősek vagyunk, és ezért van történelmünk. Úgy tűnik, az egyetlen olyan faj vagyunk négymilliárd év alatt, akiknek megadatott ez az ajándék.
I call this ability collective learning. It's what makes us different. We can see it at work in the earliest stages of human history. We evolved as a species in the savanna lands of Africa, but then you see humans migrating into new environments, into desert lands, into jungles, into the Ice Age tundra of Siberia -- tough, tough environment -- into the Americas, into Australasia. Each migration involved learning -- learning new ways of exploiting the environment, new ways of dealing with their surroundings.
Úgy hívom ezt a képességet, hogy kollektív tanulás. Ez az, ami megkülönböztet minket. Láthatjuk, hogy működött már az emberi történelem legkorábbi szakaszában is. Mint faj, az afrikai szavannákon fejlődtünk ki, majd az emberek elkezdtek új környezetekbe vándorolni: sivatagi területekre, dzsungelekbe, a jégkorszaki tundrára Szibériában, - kemény, nagyon nehéz környezetekbe - az amerikai kontinensre, és Ausztrál-ázsiába. Minden új vándorlás egyben tanulás volt, a természet új fajta kiaknázásának megtanulása, új módszerek a környezet kezelésére.
Then 10,000 years ago, exploiting a sudden change in global climate with the end of the last ice age, humans learned to farm. Farming was an energy bonanza. And exploiting that energy, human populations multiplied. Human societies got larger, denser, more interconnected. And then from about 500 years ago, humans began to link up globally through shipping, through trains, through telegraph, through the Internet, until now we seem to form a single global brain of almost seven billion individuals. And that brain is learning at warp speed. And in the last 200 years, something else has happened. We've stumbled on another energy bonanza in fossil fuels. So fossil fuels and collective learning together explain the staggering complexity we see around us.
Aztán 10.000 évvel ezelőtt, kihasználva a globális éghajlat hirtelen változását az utolsó jégkorszak végén, az ember megtanult gazdálkodni. A mezőgazdaság maga volt az energia-aranybánya. És ennek az energiának a kiaknázása folytán az emberi populáció megsokszorozódott. Az emberi társadalmak nagyobbra, sűrűbbre nőttek, egyre jobban összekapcsolódtak. Aztán körülbelül 500 évvel ezelőtt, az emberek elkezdtek globálisan összekapcsolódni, a hajózással, a vasutakkal, a távíróval, és az internet segítségével, egészen mostanáig, hogy egyetlen globális agy formálódjon a közel 7 milliárd egyénből. És ez az agy fénysebességgel tanul. De az elmúlt 200 évben valami más történt: egy másik energia-aranybányába botlottunk: a fosszilis tüzelőanyagokéba. Tehát a fosszilis tüzelőanyagok és a kollektív tanulás együttesen megmagyarázza azt a megdöbbentő kompexitást amit magunk körül látunk.
So -- Here we are, back at the convention center. We've been on a journey, a return journey, of 13.7 billion years. I hope you agree this is a powerful story. And it's a story in which humans play an astonishing and creative role. But it also contains warnings. Collective learning is a very, very powerful force, and it's not clear that we humans are in charge of it. I remember very vividly as a child growing up in England, living through the Cuban Missile Crisis. For a few days, the entire biosphere seemed to be on the verge of destruction. And the same weapons are still here, and they are still armed. If we avoid that trap, others are waiting for us. We're burning fossil fuels at such a rate that we seem to be undermining the Goldilocks conditions that made it possible for human civilizations to flourish over the last 10,000 years. So what big history can do is show us the nature of our complexity and fragility and the dangers that face us, but it can also show us our power with collective learning.
Szóval itt vagyunk, ismét a kongresszusi központban. Úton voltunk, retúr jeggyel, ami 13,7 milliárd évig tartott. Remélem, egyetértünk abban, hogy ez egy nagyszerű történet. Egy olyan történetet, amelyben az emberek megdöbbentően kreatív szerepet játszanak. De figyelmeztetéseket is tartalmaz. A kollektív tanulás egy nagyon, nagyon hatalmas erő, ám az nem világos, hogy ezt mi emberek, kontrolláljuk-e? Még élénken emlékszem rá, amint Angliában gyermekkoromban átéltem a kubai rakétaválságot. Néhány napra úgy tűnt, a teljes bioszféra a pusztulás határán áll. És ugyanezek a fegyverek még mindig itt vannak, és még mindig használhatóak. Ha elkerüljük ezt a csapdát, mások várnak ránk. Olyan sebességgel égetjük a fosszilis üzemanyagokat, hogy úgy tűnik, aláássuk azokat a Goldilocks feltételeket, amelyek lehetővé tették az emberi civilizáció virágzását az elmúlt 10.000 évben. Szóval, amit a nagy történelem tehet az az, hogy megmutatja a komplexitásunk és törékenységünk természetét, és az előttünk álló veszélyeket. De ugyanígy megmutathatja a kollektív tanulásban rejlő erőnket.
And now, finally -- this is what I want. I want my grandson, Daniel, and his friends and his generation, throughout the world, to know the story of big history, and to know it so well that they understand both the challenges that face us and the opportunities that face us. And that's why a group of us are building a free, online syllabus in big history for high-school students throughout the world. We believe that big history will be a vital intellectual tool for them, as Daniel and his generation face the huge challenges and also the huge opportunities ahead of them at this threshold moment in the history of our beautiful planet.
Végül pedig, íme, ez az, amit akarok. Azt akarom, hogy az unokám Daniel, és barátai, valamint az ő generációjuk az egész világon ismerjék a nagy történelem cselekményét, és ismerjék olyan jól, hogy megértsék mind az előttünk álló kihívásokat, mind pedig az előttünk álló lehetőségeket. És pontosan ez az amiért néhányan egy ingyenes online tananyagot építünk a nagy történelemről a világ összes középiskolása számára. Hisszük, hogy a nagy történelem létfontosságú szellemi eszközzé válik számukra, ahogy Daniel és az ő generációja szembesülnek a hatalmas kihívásokkal és a hatalmas lehetőségekkel amelyek előttük állnak ebben a küszöbpillanatában csodálatos bolygónk történetének.
I thank you for your attention.
Köszönöm a figyelmüket!
(Applause)
(Taps)