When I got my current job, I was given a good piece of advice, which was to interview three politicians every day. And from that much contact with politicians, I can tell you they're all emotional freaks of one sort or another. They have what I called "logorrhea dementia," which is they talk so much they drive themselves insane. (Laughter) But what they do have is incredible social skills. When you meet them, they lock into you, they look you in the eye, they invade your personal space, they massage the back of your head.
Amikor megkaptam a mostani munkámat, kaptam egy jó tanácsot, minden nap meginterjúvolni három politikust. És annyi politikusokkal való érintkezés után megmondhatom, hogy így vagy úgy, de az összes érzelmileg labilis. Olyanjuk van, amit csak úgy nevezek, hogy szófosó elmezavar, vagyis annyit beszélnek, hogy magukat kergetik vele az őrületbe. (Nevetés) De amilyük van, az a hihetetlenül jó szociális készség. Ha találkozol velük, rád hangolódnak, a szemedbe néznek, elfoglalják a személyes teredet, megmasszírozzák a fejedet.
I had dinner with a Republican senator several months ago who kept his hand on my inner thigh throughout the whole meal -- squeezing it. I once -- this was years ago -- I saw Ted Kennedy and Dan Quayle meet in the well of the Senate. And they were friends, and they hugged each other and they were laughing, and their faces were like this far apart. And they were moving and grinding and moving their arms up and down each other. And I was like, "Get a room. I don't want to see this." But they have those social skills.
Sok hónappal ezelőtt vacsoráztam egy republikánus szenátorral, a belső combomon tartotta a kezét az egész étkezés alatt -- meg-megszorítgatva. Egyszer -- évekkel ezelőtt -- láttam Ted Kennedy-t és Dan Quayle-t találkozni a Szenátus szószékénél. Jóban voltak, megölelték egymást, egymással nevetgéltek, és az arcuk ilyen közelre volt egymástól. És mozogtak és nyomultak egymásra és fel-le mozgatták a karjukat egymáson. Gondoltam magamban: "Menjetek szobára. Senki nem kíváncsi erre." De jók a szociális képességeik.
Another case: Last election cycle, I was following Mitt Romney around New Hampshire, and he was campaigning with his five perfect sons: Bip, Chip, Rip, Zip, Lip and Dip. (Laughter) And he's going into a diner. And he goes into the diner, introduces himself to a family and says, "What village are you from in New Hampshire?" And then he describes the home he owned in their village. And so he goes around the room, and then as he's leaving the diner, he first-names almost everybody he's just met. I was like, "Okay, that's social skill."
Egy másik eset: A legutóbbi választásokon Mitt Romney-t követtem nyomon New Hampshire-ben. Éppen kampányolt az öt tökéletes fiával: Bippel, Chippel, Rippel, Zippel, Lippel és Dippel. (Nevetés) És bemegy egy kis étterembe. Szóval bemegy az étterembe, bemutatkozik egy családnak, "Hé, melyik faluból vannak New Hampshire-ban?" Aztán leírta a házat, amit birtokol a falujukban. És jár körbe a teremben, és aztán mire elhagyja az éttermet, majdnem mindenkivel, akivel épphogy csak megismerkedett, tegeződik. Gondoltam magamban, "Najó, ez aztán a szociális készség."
But the paradox is, when a lot of these people slip into the policy-making mode, that social awareness vanishes and they start talking like accountants. So in the course of my career, I have covered a series of failures. We sent economists in the Soviet Union with privatization plans when it broke up, and what they really lacked was social trust. We invaded Iraq with a military oblivious to the cultural and psychological realities. We had a financial regulatory regime based on the assumptions that traders were rational creatures who wouldn't do anything stupid. For 30 years, I've been covering school reform and we've basically reorganized the bureaucratic boxes -- charters, private schools, vouchers -- but we've had disappointing results year after year. And the fact is, people learn from people they love. And if you're not talking about the individual relationship between a teacher and a student, you're not talking about that reality. But that reality is expunged from our policy-making process.
De az ellentmondás az, hogy amikor a legtöbbjük politizáló módba kapcsol, a szociális érzékenységük eltűnik és elkezdenek úgy beszélni, mint egy könyvelő. Szóval a karrierem folyamán egy sor mulasztással foglalkoztam. Közgazdászokat küldtünk a Szovjetúnióba privatizálási tervekkel, mikor éppenhogy felbomoltak, és ami igazán hiányzott, az a társadalmi bizalom. Katonailag elfoglaltuk Irakot, elhanyagolva a kulturális és pszichológiai tényeket. Volt egy pénzügy-szabályozó rendszerünk olyan feltételezések alapján, hogy a kereskedők racionális lények, akik soha nem csinálnak hülyeséget. 30 évig foglalkoztam iskolaügyi reformokkal, és mást sem csináltunk, mint átrendeztük a bürokrácia dobozait -- kísérleti iskolák, magániskolák, iskolai utalványok -- de egymás után jöttek a csalódást keltő eredmények. És tény, hogy az emberek azoktól az emberektől tanulnak, akiket szeretnek. És ha nem az egyéni kapcsolatokról beszélünk tanár és diák között, nem arról a valóságról beszélünk, mert az a valóság kitörlődik a törvényhozó folyamataink során.
And so that's led to a question for me: Why are the most socially-attuned people on earth completely dehumanized when they think about policy? And I came to the conclusion, this is a symptom of a larger problem. That, for centuries, we've inherited a view of human nature based on the notion that we're divided selves, that reason is separated from the emotions and that society progresses to the extent that reason can suppress the passions. And it's led to a view of human nature that we're rational individuals who respond in straightforward ways to incentives, and it's led to ways of seeing the world where people try to use the assumptions of physics to measure how human behavior is. And it's produced a great amputation, a shallow view of human nature.
Ez tehát engem a következő kérdéshez vezet: Miért van az, hogy a világ legszociálisabb emberei teljesen embertelenekké válnak, amikor törvényekről gondolkodnak? És arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy nagyobb problémának a tünete. Annak, hogy századokig azt a nézetet örököltük az emberi természetről, ami azon az elven alapul, hogy osztott személyiségek vagyunk, hogy az értelem el van választva az érzelmektől és hogy a társadalom egészen odáig halad, hogy az értelem el képes nyomni a szenvedélyeket. És ez ahhoz a nézethez vezetett az emberi természetről, hogy racionális egyének vagyunk, akik egyértelmű módon reagálnak az ingerekre. És ez olyan világnézetekhez vezetett, ahol az emberek fizikai elveket próbálnak használni az emberi viselkedés mérésére. És ez egy hatalmas csonkot idézett elő, egy felszínes nézetet az emberi természetről.
We're really good at talking about material things, but we're really bad at talking about emotions. We're really good at talking about skills and safety and health; we're really bad at talking about character. Alasdair MacIntyre, the famous philosopher, said that, "We have the concepts of the ancient morality of virtue, honor, goodness, but we no longer have a system by which to connect them." And so this has led to a shallow path in politics, but also in a whole range of human endeavors.
Nagyon jól tudunk beszélni az anyagi dolgokról, de nagyon rosszak vagyunk érzelmekből. Nagyon jól tudunk beszélni képességekről és biztonságról és egészségről, és nagyon rosszul beszélünk személyiségről. Alasdair MacIntyre, a híres filozófus azt mondta, "Vannak elképzeléseink az ókori erkölcsökről, mint erény, becsület, jóság, de már nincs meg nekünk a rendszer, amivel összekapcsolhatnánk őket." S ez tehát egy felszínes úthoz vezetett a politikában, de ugyanakkor egy egész sor emberi törekvésben is.
You can see it in the way we raise our young kids. You go to an elementary school at three in the afternoon and you watch the kids come out, and they're wearing these 80-pound backpacks. If the wind blows them over, they're like beetles stuck there on the ground. You see these cars that drive up -- usually it's Saabs and Audis and Volvos, because in certain neighborhoods it's socially acceptable to have a luxury car, so long as it comes from a country hostile to U.S. foreign policy -- that's fine. They get picked up by these creatures I've called uber-moms, who are highly successful career women who have taken time off to make sure all their kids get into Harvard. And you can usually tell the uber-moms because they actually weigh less than their own children. (Laughter) So at the moment of conception, they're doing little butt exercises. Babies flop out, they're flashing Mandarin flashcards at the things.
Látható ez abban, ahogyan felneveljük a gyerekeinket. Ha elmegyünk egy általános iskolához délután háromkor és nézzük, ahogy kijönnek a gyerekek, negyvenkilós hátizsákkal a vállukon. Ha elfújja őket a szél, úgy néznek ki, mint bogarak a hátukra fordulva. Látjuk ezeket a kocsikat begurulni -- általában Saabok és Audik és Volvók, mert bizonyos kerületekben társadalmilag elfogadott luxuskocsival járni, amíg olyan országokból jönnek, amik ellenségesek az USA külpolitikájával szemben -- addig rendben. A gyerekeket ezek a lények veszik fel, akiket én csak úgy hívok, über-anyukák, akik igencsak sikeres karriernők, akik szabadságra mennek, hogy elintézzék, hogy a gyerekük a Harvardra kerüljön. Rendszerint meg lehet mondani, ha über-anyukákról van szó, mert tulajdonképpen kevesebbet nyomnak, mint a saját gyerekeik. (Nevetés) Szóval a megtermékenyités pillanatában apró fenékgyakorlatokat hajtanak végre. A babák kicsusszanak, és mandarin szókártyákat mutogatnak nekik.
Driving them home, and they want them to be enlightened, so they take them to Ben & Jerry's ice cream company with its own foreign policy. In one of my books, I joke that Ben & Jerry's should make a pacifist toothpaste -- doesn't kill germs, just asks them to leave. It would be a big seller. (Laughter) And they go to Whole Foods to get their baby formula, and Whole Foods is one of those progressive grocery stores where all the cashiers look like they're on loan from Amnesty International. (Laughter) They buy these seaweed-based snacks there called Veggie Booty with Kale, which is for kids who come home and say, "Mom, mom, I want a snack that'll help prevent colon-rectal cancer."
Hazakocsikáznak, és felvilágosultakká akarják nevelni őket, úgyhogy elviszik őket a Ben & Jerry fagylaltgyárba, amelynek saját külpolitikája van. Egyik könyvemben viccelődtem, hogy Ben & Jerry-nek készítenie kéne békepárti fogkrémet -- nem öli meg a bacikat, csak megkéri őket, hogy távozzanak. Jó üzlet lenne. (Nevetés) Aztán elmennek a Whole Foods-hoz a csecsmőtápjukért. És Whole Foods egyike azoknak a progressziv közérteknek, ahol mindegyik pénztáros úgy néz ki, mintha az Amnesty International-től kölcsönözték volna. (Nevetés) Megveszik ott ezeket a hínár-alapú harapnivalókat, úgynevezett Veggie Booty-t leveles kellel, azoknak a gyerekeknek, akik így jönnek haza: "Anya, anya, szeretnék valami harapnivalót, ami segít megelőzni a végbélrákot."
(Laughter)
(Nevetés)
And so the kids are raised in a certain way, jumping through achievement hoops of the things we can measure -- SAT prep, oboe, soccer practice. They get into competitive colleges, they get good jobs, and sometimes they make a success of themselves in a superficial manner, and they make a ton of money. And sometimes you can see them at vacation places like Jackson Hole or Aspen. And they've become elegant and slender -- they don't really have thighs; they just have one elegant calve on top of another. (Laughter) They have kids of their own, and they've achieved a genetic miracle by marrying beautiful people, so their grandmoms look like Gertrude Stein, their daughters looks like Halle Berry -- I don't know how they've done that. They get there and they realize it's fashionable now to have dogs a third as tall as your ceiling heights. So they've got these furry 160-pound dogs -- all look like velociraptors, all named after Jane Austen characters.
Úgyhogy a gyerekek felnőnek egy bizonyos módon, lemérhető teljesítmény-karikákon ugrálnak keresztül -- felvételi előkészítő, oboa, foci edzés. Bejutnak a legjobb egyetemekre, jó állásokat kapnak, és néha sikeresek lesznek egy felszínes módon, és egy halom pénzt keresnek. És néha láthatóak üdülőhelyeken, mint Jackson Hole vagy Aspen. És elegánsak és karcsúak lesznek -- nem igazán van combjuk; csak két elegáns vádlijuk van egymás tetején. (Nevetés) Megszülik a saját gyerekeiket, és elérik a genetikai csodát azzal, hogy gyönyörű emberekkel házasodnak, úgyhogy a nagymamáik úgy néznek ki, mint Gertrude Stein, a lányaik meg úgy, mint Halle Berry -- nem tudom, hogy csinálják. Odaérnek, és rájönnek, hogy most divatos olyan kutyákat tartani, amik harmad olyan magasak, mint a plafon, És tartják ezeket a szőrös 73 kilós kutyákat -- úgy néznek ki, mint a velociraptorok, mind Jane Austen szereplők után elnevezve.
And then when they get old, they haven't really developed a philosophy of life, but they've decided, "I've been successful at everything; I'm just not going to die." And so they hire personal trainers; they're popping Cialis like breath mints. You see them on the mountains up there. They're cross-country skiing up the mountain with these grim expressions that make Dick Cheney look like Jerry Lewis. (Laughter) And as they whiz by you, it's like being passed by a little iron Raisinet going up the hill.
És aztán amikor megöregednek, nem igazán gondoltak ki egy életfilozófiát, de eldöntötték, hogy "Mindenben sikeres voltam, most már csak nem fogok meghalni." És tehát személyes edzőket vesznek fel, veszik a Cialist, mint a mentacukrot. Láthatóak fenn a hegyeken. Sífutást végeznek a hegyre fel olyan bősz arccal ami mellett Dick Cheney úgy néz ki, mint Jerry Lewis. (Nevetés) És elsuhannak az ember mellett, olyan, mintha apró vas-mazsola hagyná le az embert, ahogy felfelé megy.
(Laughter)
(Nevetés)
And so this is part of what life is, but it's not all of what life is. And over the past few years, I think we've been given a deeper view of human nature and a deeper view of who we are. And it's not based on theology or philosophy, it's in the study of the mind, across all these spheres of research, from neuroscience to the cognitive scientists, behavioral economists, psychologists, sociology, we're developing a revolution in consciousness. And when you synthesize it all, it's giving us a new view of human nature. And far from being a coldly materialistic view of nature, it's a new humanism, it's a new enchantment. And I think when you synthesize this research, you start with three key insights.
És tehát ez az élet része, de nem az egész élet. És az utóbbi pár év alatt szerintem mélyebb betekintést nyertünk az emberi természetbe és mélyebb betekintést abba, hogy kik vagyunk. És nem teológián vagy filozófián alapszik, hanem az elme tanulmányozásában, a kutatás mindezen területeiben, az idegtudósoktól kezdve a kognitív tudósokig, magatartás-közgazdászok, pszichológusok, szociológia, forradalmasítjuk mindazt, amit tudunk az öntudatról. És mikor mindezt összegezzük, egy új nézőpontot kapunk az emberi természetről. És távol a hideg, materialista nézőponttól a természetről, ez egy új humanizmus, egy új bűvölet. És azt gondolom, amikor összegezzük ezt a kutatást, három fontos betekintéssel kezdünk.
The first insight is that while the conscious mind writes the autobiography of our species, the unconscious mind does most of the work. And so one way to formulate that is the human mind can take in millions of pieces of information a minute, of which it can be consciously aware of about 40. And this leads to oddities. One of my favorite is that people named Dennis are disproportionately likely to become dentists, people named Lawrence become lawyers, because unconsciously we gravitate toward things that sound familiar, which is why I named my daughter President of the United States Brooks. (Laughter) Another finding is that the unconscious, far from being dumb and sexualized, is actually quite smart. So one of the most cognitively demanding things we do is buy furniture. It's really hard to imagine a sofa, how it's going to look in your house. And the way you should do that is study the furniture, let it marinate in your mind, distract yourself, and then a few days later, go with your gut, because unconsciously you've figured it out.
Az első betekintés az, hogy amíg az öntudat írja a fajtánk önéletrajzát, a tudatalatti végzi a munka nagy részét. Egyszóval úgy fogalmazhatunk, hogy az emberi elme egy perc alatt millió információt bevehet, amiből tudatosan csak 40-ről tud. És ez furcsaságokhoz vezet. Egyik kedvencem az, hogy a Dennis nevűeknek aránytalanul nagyobb esélyük van arra, hogy fogorvosok legyenek, és a Lawrence nevűek pedig ügyvédek, mert tudatalatt olyan dolgok felé vonzódunk, amik ismerősen hangzanak, ezért is neveztem el a lányomat Az Egyesült Államok Elnöke Brooks-nak. (Nevetés) Egy másik eredmény, hogy a tudatalatti, távol attól, hogy buta és szexualizált, igazából elég értelmes. Szóval az egyik legnehezebb kognitív feladat a bútorvásárlás. Igazán nehéz elképzelni egy szófát, hogy hogy fog kinézne a házunkban. És ezt úgy kell csinálni, hogy végignézzük a bútorokat, megemésztjük őket magunkban, eltereljük a figyelmünket, aztán pár nappal később megérzés alapján választunk, mert tudatalatt már mindezt kitaláltuk.
The second insight is that emotions are at the center of our thinking. People with strokes and lesions in the emotion-processing parts of the brain are not super smart, they're actually sometimes quite helpless. And the "giant" in the field is in the room tonight and is speaking tomorrow morning -- Antonio Damasio. And one of the things he's really shown us is that emotions are not separate from reason, but they are the foundation of reason because they tell us what to value. And so reading and educating your emotions is one of the central activities of wisdom.
A második betekintés, hogy az érzelmek vannak a gondolkodásunk központjában. Azok az emberek, akiknek szélütésük vagy léziójuk van az agy érzelem-feldolgozó részeiben, nem túlzottan okosak, sőt, néha eléggé tehetetlenek. És e terület óriása itt van ebben a teremben ma este, és holnap reggel tart beszédet -- Antonio Damasio. És az egyik dolog, amit megmutatott nekünk, hogy az érzelmek nem függetlenek az értelemtől, sőt, az értelem alapja, mert ők mondják meg, hogy mit tartunk értékesnek. És tehát az érzelmek értelmezése és művelése a bölcsesség egyik központi tevékenysége.
Now I'm a middle-aged guy. I'm not exactly comfortable with emotions. One of my favorite brain stories described these middle-aged guys. They put them into a brain scan machine -- this is apocryphal by the way, but I don't care -- and they had them watch a horror movie, and then they had them describe their feelings toward their wives. And the brain scans were identical in both activities. It was just sheer terror. So me talking about emotion is like Gandhi talking about gluttony, but it is the central organizing process of the way we think. It tells us what to imprint. The brain is the record of the feelings of a life.
Nos, középkorú férfi vagyok; nem igazán vagyok hozzászokva az érzelmekhez. Egyik kedvenc agyas történetem ezekről a középkorú férfiakról szól. Beteszik őket ebbe az agyi képalkotó gépbe -- ez egyébként apokrif, de nem érdekel -- és horrorfilmeket nézettek velük, és aztán el kellett mesélniük, mit éreznek a feleségük iránt. És az agy képek egyformák voltak mindkét tevékenység közben. Merő terror. Szóval nekem érzelmekről beszélni olyan, mint Gandhinak a falánkságról, de ez a központi szervező folyamata a gondolkodásunknak. Megmondja nekünk, hogy mit véssünk emlékezetbe. Az agy egy élet érzelmeinek a feljegyzése.
And the third insight is that we're not primarily self-contained individuals. We're social animals, not rational animals. We emerge out of relationships, and we are deeply interpenetrated, one with another. And so when we see another person, we reenact in our own minds what we see in their minds. When we watch a car chase in a movie, it's almost as if we are subtly having a car chase. When we watch pornography, it's a little like having sex, though probably not as good. And we see this when lovers walk down the street, when a crowd in Egypt or Tunisia gets caught up in an emotional contagion, the deep interpenetration. And this revolution in who we are gives us a different way of seeing, I think, politics, a different way, most importantly, of seeing human capital.
És a harmadik betekintés az, hogy elsődlegesen nem magunknak való egyének vagyunk. Társas lények vagyunk, nem racionális lények. Kapcsolatokból emelkedünk ki, és mélyen egymásba fonódunk. És amikor meglátunk egy másik embert, rekonstruáljuk a saját elménkben, hogy mit látunk az ő elméjükben. Amikor egy autósüldözést nézünk egy filmben, majdnem olyan, mintha mi lennénk egy autósüldözésben. Amikor pornót nézünk, egy picit olyan, mint a szeretkezés, bár valószinűleg nem olyan jó. És látjuk ezt, amikor szerelmesek sétálnak az utcán, amikor egy tömeget, Egyiptomban vagy Tunéziában, elkap egy érzelmi járvány, a mély egymásba fonódás. És ez a forradalom abban, hogy kik vagyunk, ad nekünk egy más perspektívát, szerintem, a politikáról, egy más látószöget, legfőképpen, az emberi erőforrásról.
We are now children of the French Enlightenment. We believe that reason is the highest of the faculties. But I think this research shows that the British Enlightenment, or the Scottish Enlightenment, with David Hume, Adam Smith, actually had a better handle on who we are -- that reason is often weak, our sentiments are strong, and our sentiments are often trustworthy. And this work corrects that bias in our culture, that dehumanizing bias. It gives us a deeper sense of what it actually takes for us to thrive in this life. When we think about human capital we think about the things we can measure easily -- things like grades, SAT's, degrees, the number of years in schooling. What it really takes to do well, to lead a meaningful life, are things that are deeper, things we don't really even have words for. And so let me list just a couple of the things I think this research points us toward trying to understand.
A francia felvilágosodás gyermekei vagyunk most. Hisszük, hogy az értelem az képességek legmagasabbika. De úgy gondolom, ez a kutatás mutatja, hogy a brit felvilágosodás vagy a skót felvilágosodás, David Hume-mal, Adam Smith-el, igazából jobb kapaszkodót ad ahhoz, hogy kik vagyunk -- hogy az értelem sokszor gyenge, és az érzelmeink erősek, és hogy az érzelmeink gyakran megbizhatóak. És ez a munka helyrehozza kultúránknak ezt az előítéletét, ezt a dehumanizáló előítéletet. Egy mélyebb megértést ad nekünk arról, hogy mit jelent igazán, nekünk ebben az életben boldogulni. Amikor emberi erőforrásra gondolunk, könnyen lemérhető dolgokra gondolunk -- mint például jegyek, érettségi, diplomák, iskolában töltött évek száma. Igazából boldogulásunkat, azt, hogy értelmes életet éljünk a mélyebb dolgok teszik ki, dolgok, amikre nem is igazán van szavunk. És hadd soroljak fel egy pár dolgot, aminek a megértéséhez szerintem ez a kutatás vezet minket.
The first gift, or talent, is mindsight -- the ability to enter into other people's minds and learn what they have to offer. Babies come with this ability. Meltzoff, who's at the University of Washington, leaned over a baby who was 43 minutes old. He wagged his tongue at the baby. The baby wagged her tongue back. Babies are born to interpenetrate into Mom's mind and to download what they find -- their models of how to understand reality. In the United States, 55 percent of babies have a deep two-way conversation with Mom and they learn models to how to relate to other people. And those people who have models of how to relate have a huge head start in life. Scientists at the University of Minnesota did a study in which they could predict with 77 percent accuracy, at age 18 months, who was going to graduate from high school, based on who had good attachment with mom. Twenty percent of kids do not have those relationships. They are what we call avoidantly attached. They have trouble relating to other people. They go through life like sailboats tacking into the wind -- wanting to get close to people, but not really having the models of how to do that. And so this is one skill of how to hoover up knowledge, one from another.
Az első adottság az elmébe-látás -- a képesség, hogy behatolunk más emberek elméibe, és megtudjuk mit tudnak felajánlani. A csecsemők ezzel a képességgel születnek. Meltzoff, aki a Washington egyetemen tanít egy 43 perces baba fölé hajolt. Kinyújtotta a nyelvét a baba felé. A baba visszanyújtotta neki a nyelvét. A babák arra születnek, hogy behatoljanak a mama elméjébe, és letöltsék, amit találnak -- a modelljüket a valóság értelmezésére. Az Egyesült Államokban a babák 55%-a mély, kétirányú beszélgetést folytat a mamával, és modelleket tanulnak más emberekhez való kapcsolódáshoz. És azok az emberek, akiknek van modelljük a kapcsolatteremtéshez, hatalmas lépéselőnnyel kezdik az életet. Tudósok a Minnesota egyetemen végeztek egy kutatást, amiben meg tudták jósolni 77%-os pontossággal, 18 hónapos korban, hogy ki fog leérettségizni, az alapján, hogy kinek volt szoros kötődése a mamához. A gyerekek 20%-ának nincs meg ez a kapcsolata. Ők azok az úgynevezett elkerülő gyerekek. Nehezen kapcsolódnak másokhoz. Úgy élik végig az életet, mint szélsodorta vitorláshajók -- közelebb akarnak kerülni az emberekhez, de nincs meg a modelljük arra, hogy hogyan. És ez egy képesség a tudás felszippantására, egyik embernek a másiktól.
A second skill is equipoise, the ability to have the serenity to read the biases and failures in your own mind. So for example, we are overconfidence machines. Ninety-five percent of our professors report that they are above-average teachers. Ninety-six percent of college students say they have above-average social skills. Time magazine asked Americans, "Are you in the top one percent of earners?" Nineteen percent of Americans are in the top one percent of earners. (Laughter) This is a gender-linked trait, by the way. Men drown at twice the rate of women, because men think they can swim across that lake. But some people have the ability and awareness of their own biases, their own overconfidence. They have epistemological modesty. They are open-minded in the face of ambiguity. They are able to adjust strength of the conclusions to the strength of their evidence. They are curious. And these traits are often unrelated and uncorrelated with IQ.
A második készség az egyensúly. Az a képesség, hogy higgadtan fel tudjuk fedezni a saját elménk elfogultságait és hibáit. Nos például, túlbizakkodott gépek vagyunk. A professzoraink 95%-a állítja, hogy átlagon felüli tanárok. Az egyetemisták 96%-a mondja, hogy átlagon felüli szociális készségeik vannak. A Time magazin megkérdezte az amerikaikat: "Benne van a pénzkeresők felső 1%-ában?" Az amerikaiak 19%-a benne van a pénzkeresők felső 1%-ában. (Nevetés) Ez amúgy egy nem-hez kötött tulajdonság. A férfiak kétszer gyakrabban fulladnak meg, mint a nők, mert a férfiak azt hiszik, át bírják úszni a tavat. De néhány ember tudatában van a saját előitéleteinek, a saját túlbizakodottságának. Episztemológiai szerénységük van. Elfogulatlanok maradnak a kétértelművel szemben. Hozzá tudják igazítani a végkövetkeztetések erejét a bizonyíték erejéhez. Kíváncsiak. És ezek olyan tulajdonságok, amik gyakran függetlenek az IQ-tól.
The third trait is metis, what we might call street smarts -- it's a Greek word. It's a sensitivity to the physical environment, the ability to pick out patterns in an environment -- derive a gist. One of my colleagues at the Times did a great story about soldiers in Iraq who could look down a street and detect somehow whether there was an IED, a landmine, in the street. They couldn't tell you how they did it, but they could feel cold, they felt a coldness, and they were more often right than wrong. The third is what you might call sympathy, the ability to work within groups. And that comes in tremendously handy, because groups are smarter than individuals. And face-to-face groups are much smarter than groups that communicate electronically, because 90 percent of our communication is non-verbal. And the effectiveness of a group is not determined by the IQ of the group; it's determined by how well they communicate, how often they take turns in conversation.
A harmadik tulajdonság a medes, úgy is mondhatjuk, hogy talpraesettség -- egy görög szó. Egyfajta érzékenység a fizikai környezetre, a környezetben előforduló minták felismerése -- a lényeg meglátása. Egyik kollégám a Times-nál írt egy igazán jó sztorit az Irakban lévő katonákról, akik végignéztek egy utcán, és valahogy érzékelni tudták, hogy van-e robbanóeszköz vagy akna az utcán. Nem tudták megmondani, hogy csinálták, de fáztak, hideget éreztek, és gyakrabban volt igazuk, mint sem. A harmadik az, amit úgy hívhatunk, szimpátia, a képesség, hogy csoportban tudjunk dolgozni. És ez borzasztóan hasznos, mert a csoportok okosabbak, mint az egyének -- és élőben, egymással dolgozó csoportok okosabbak, mint az elektronikusan kommunikálók, mert a kommunikáció 90%-a non-verbális. És egy csoport hatékonysága nem a csoport IQ-jától függ, hanem attól, hogy mennyire jól kommunikálnak, milyen gyakran váltják fel egymást párbeszédben.
Then you could talk about a trait like blending. Any child can say, "I'm a tiger," pretend to be a tiger. It seems so elementary. But in fact, it's phenomenally complicated to take a concept "I" and a concept "tiger" and blend them together. But this is the source of innovation. What Picasso did, for example, was take the concept "Western art" and the concept "African masks" and blend them together -- not only the geometry, but the moral systems entailed in them. And these are skills, again, we can't count and measure.
Aztán beszélhetünk az egybeolvadás képességéről. Bármely gyerek mondhatja, hogy "Tigris vagyok", és úgy tesz, mint egy tigris. Annyira alapvetőnek látszik. De igazából, rendkívül bonyolult venni az "én" fogalmát és a "tigris" fogalmát, és egybeolvasztani őket. De ez az újitás forrása. Amit Picasso tett, például, az volt, hogy vette a nyugati művészetet és az afrikai maszkokat, és egybegyúrta a kettőt -- nem csak a geometriájukat, hanem a bennük lévő erkölcsi rendszereket is. És ezek, még egyszer, olyan képességek, amik nem mérhetőek.
And then the final thing I'll mention is something you might call limerence. And this is not an ability; it's a drive and a motivation. The conscious mind hungers for success and prestige. The unconscious mind hungers for those moments of transcendence, when the skull line disappears and we are lost in a challenge or a task -- when a craftsman feels lost in his craft, when a naturalist feels at one with nature, when a believer feels at one with God's love. That is what the unconscious mind hungers for. And many of us feel it in love when lovers feel fused.
És az utolsó dolog, amit említeni fogok az az úgynevezett limerencia. És ez nem egy képesség, hanem egy hajtóerő és motiváció. A tudatos elme éhezi a sikert és presztízst. A tudatalatti elme éhezi a transzcendencia azon pillanatait, amikor a koponya határai eltűnnek, és elveszünk egy kihívásban vagy feladatban -- amikor a kézműves elveszik a saját művében, amikor a természetjáró egynek érzi magát a természettel, amikor a hivő egynek érzi magát Isten szeretetével. Ez az, amire a tudatalatti elme éhezik. És sokunk érzi ezt a szerelemben, amikor a szerelmesek egynek érzik magukat.
And one of the most beautiful descriptions I've come across in this research of how minds interpenetrate was written by a great theorist and scientist named Douglas Hofstadter at the University of Indiana. He was married to a woman named Carol, and they had a wonderful relationship. When their kids were five and two, Carol had a stroke and a brain tumor and died suddenly. And Hofstadter wrote a book called "I Am a Strange Loop." In the course of that book, he describes a moment -- just months after Carol has died -- he comes across her picture on the mantel, or on a bureau in his bedroom.
És az egyik legszebb leírása annak, amit találtam ebben a kutatásban, arról, hogy hogyan hatolnak egymásba az elmék, egy nagyszerű teoretikus és tudós írta, Douglas Hofstadter a neve, az Indiana egyetemről. A feleségét Carolnak hívták, és egy csodálatos kapcsolatuk volt. Amikor a gyerekeik öt és két évesek voltak, Carolnak szélhűdése volt és egy agy tumora, és hirtelen meghalt. És Hofstadter írt egy könyvet, "Egy furcsa hurok vagyok" címmel. A könyv során leír egy pillanatot, csupán hónapokkal Carol halála után -- meglátja a felesége képét a kandallópárkányon, vagy a hálószobája komódján.
And here's what he wrote: "I looked at her face, and I looked so deeply that I felt I was behind her eyes. And all at once I found myself saying as tears flowed, 'That's me. That's me.' And those simple words brought back many thoughts that I had had before, about the fusion of our souls into one higher-level entity, about the fact that at the core of both our souls lay our identical hopes and dreams for our children, about the notion that those hopes were not separate or distinct hopes, but were just one hope, one clear thing that defined us both, that welded us into a unit -- the kind of unit I had but dimly imagined before being married and having children. I realized that, though Carol had died, that core piece of her had not died at all, but had lived on very determinedly in my brain."
És ez az, amit írt: "Ránéztem az arcára, és olyan mélyre néztem, hogy olyan volt, mintha a szemei mögött lennék. És rögvest azon kaptam magam, hogy ahogy hulltak a könnyeim, azt mondom: "Az vagyok én. Az vagyok én." És azok az egyszerű szavak visszahozták sok régebbi gondolatomat a lelkek egybeolvadásáról egy magasabb szintű létbe, arról, hogy a mindkettőnk lelkének magjában egyforma remények és álmok vannak a gyerekeinkért, arról, hogy azok a remények nem külön vagy eltérő remények, de csupán egy remény, egy tiszta dolog, ami mindkettőnket meghatározott, ami egy egységbe kovácsolt minket -- az a fajta egység, amit csak homályosan sejtettem, mielőtt megházasodtam és gyerekeim lettek. Rájöttem, hogy, bár Carol meghalt, a lelkének lényege egyáltalán nem halt meg, hanem nagyon is határozottan élt az én agyamban."
The Greeks say we suffer our way to wisdom. Through his suffering, Hofstadter understood how deeply interpenetrated we are. Through the policy failures of the last 30 years, we have come to acknowledge, I think, how shallow our view of human nature has been. And now as we confront that shallowness and the failures that derive from our inability to get the depths of who we are, comes this revolution in consciousness -- these people in so many fields exploring the depth of our nature and coming away with this enchanted, this new humanism. And when Freud discovered his sense of the unconscious, it had a vast effect on the climate of the times. Now we are discovering a more accurate vision of the unconscious, of who we are deep inside, and it's going to have a wonderful and profound and humanizing effect on our culture.
A görögök azt mondják, megszenvedjük utunkat a bölcsességig. A szenvedésén keresztül Hofstadter megértette, mennyire mélyen egymásba vagyunk fonódva. Az elmúlt 30 év politikai bukásain keresztül, rá kellett jönnünk, úgy gondolom, mennyire felületes a nézetünk az emberi természetről. És most, ahogy szembenézünk a felületességgel, és a hibákkal, amik a tehetetlenségünkből származik, hogy megéljük a létünk mélységeit, jön ez a forradalom az öntudatban -- ezek az emberek, megannyi területről, vizsgálják a természetünk mélységeit, és eredményül hozzák ezt az elbűvölő, új humanizmust. És amikor Freud felfedezte a tudatalatti érzését, óriási hatással volt a korabeli hangulatra. Jelenleg egy még pontosabb látomást fedezünk fel a tudatalattiról -- arról, hogy kik vagyunk legbelül. És egy csodálatos és beható és humanizáló hatással lesz a kultúránkra.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)