I'd like you to imagine the world anew. I'd like to show you some maps, which have been drawn by Ben Hennig, of the planet in a way that most of you will never have seen the planet depicted before.
Szeretném, ha új szemszögből képzelnénk el a világot. Mutatok néhány térképet, amelyeken Ben Henning rajzolta le a bolygót úgy, ahogy a legtöbben még soha nem látták.
Here's an image that you're very familiar with. I'm old enough that I was actually born before we saw this image. Apparently some of my first words were "moona, moona," but I think that's my mom having a particular fantasy about what her baby boy could see on the flickering black and white TV screen. It's only been a few centuries since we've actually, most of us, thought of our planet as spherical. When we first saw these images in the 1960s, the world was changing at an incredible rate. In my own little discipline of human geography, a cartographer called Waldo Tobler was drawing new maps of the planet, and these maps have now spread, and I'm going to show you one of them now. This map is a map of the world, but it's a map which looks to you a little bit strange. It's a map in which we stretched places, so that those areas which contain many people are drawn larger, and those areas, like the Sahara and the Himalayas, in which there are few people, have been shrunk away. Everybody on the planet is given an equal amount of space. The cities are shown shining bright. The lines are showing you submarine cables and trade routes. And there's one particular line that goes from the Chinese port of Dalian through past Singapore, through the Suez Canal, through the Mediterranean and round to Rotterdam. And it's showing you the route of what was the world's largest ship just a year ago, a ship which was taking so many containers of goods that when they were unloaded, if the lorries had all gone in convoy, they would have been 100 kilometers long. This is how our world is now connected. This is the quantity of stuff we are now moving around the world, just on one ship, on one voyage, in five weeks.
Itt egy jól ismert kép. Annyira idős vagyok, hogy azelőtt születtem, mielőtt ez a kép készült. Nyilvánvalóan az első szavam a "hoold, hoold" volt, de szerintem ezek csak édesanyám különleges ábrándjai arról, hogy mit láthat a kisfia a tévé fekete-fehéren villogó képernyőjén. Csupán néhány évszázada gondoljuk úgy, a legtöbben legalábbis, hogy a bolygónk gömbölyű. Amikor először megpillantottuk ezeket a képeket a 60-as években, a világ hihetetlen sebességgel változott. Az én kis tudományágamban, az emberi földrajzban, egy Waldo Tobler nevű térképész új térképeket rajzolt a bolygóról, melyek mostanra már elterjedtek, és most megmutatok egyet közülük. Ez a térkép a Földet ábrázolja, de ez a térkép kicsit furcsának tűnhet. Ezen a térképen kinyújtottunk helyeket úgy, hogy a területek, ahol sok ember él, nagyobbra rajzoltuk, és azokat a térségeket, mint a Szahara vagy a Himalája, ahol kevesebb ember él, összehúztuk. Mindenkinek a bolygón azonos méretű területe van. A városok fényesen világosak.. A vonalak tengeralatti kábeleket és kereskedelmi útvonalakat ábrázolnak. És van még egy különös vonal, amelyik a Dalianból, egy kínai kikötőből Szingapúr mellett elhaladva, a Szuezi-csatornán keresztül, a Földközi-tengeren át, egy kis kanyarral Rotterdamba érkezik. És megmutatja az utat, melyet a világ legnagyobb hajója tett meg alig egy éve, egy hajó, mely annyi árukkal teli konténert szállított, hogy ha a kirakodás után a szállított kamionok sorba állnának, 100 kilométer hosszú sor lett volna. Így van ma a földünk összekötve. Ez azoknak a dolgoknak mennyisége, melyeket naponta világszerte szállítunk, egyetlenegy hajó, egyetlenegy hajóúton, öt hét alatt.
We've lived in cities for a very long time, but most of us didn't live in cities. This is Çatalhöyük, one of the world's first cities. At its peak 9,000 years ago, people had to walk over the roofs of others' houses to get to their home. If you look carefully at the map of the city, you'll see it has no streets, because streets are something we invented. The world changes. It changes by trial and error. We work out slowly and gradually how to live in better ways. And the world has changed incredibly quickly most recently. It's only within the last six, seven, or eight generations that we have actually realized that we are a species. It's only within the last few decades that a map like this could be drawn. Again, the underlying map is the map of world population, but over it, you're seeing arrows showing how we spread out of Africa with dates showing you where we think we arrived at particular times. I have to redraw this map every few months, because somebody makes a discovery that a particular date was wrong. We are learning about ourselves at an incredible speed. And we're changing. A lot of change is gradual. It's accretion. We don't notice the change because we only have short lives, 70, 80, if you're lucky 90 years. This graph is showing you the annual rate of population growth in the world. It was very low until around about 1850, and then the rate of population growth began to rise so that around the time I was born, when we first saw those images from the moon of our planet, our global population was growing at two percent a year. If it had carried on growing at two percent a year for just another couple of centuries, the entire planet would be covered with a seething mass of human bodies all touching each other. And people were scared. They were scared of population growth and what they called "the population bomb" in 1968. But then, if you look at the end of the graph, the growth began to slow. The decade -- the '70s, the '80s, the '90s, the noughties, and in this decade, even faster -- our population growth is slowing. Our planet is stabilizing. We are heading towards nine, 10, or 11 billion people by the end of the century. Within that change, you can see tumult. You can see the Second World War. You can see the pandemic in 1918 from influenza. You can see the great Chinese famine. These are the events we tend to concentrate on. We tend to concentrate on the terrible events in the news. We don't tend to concentrate on the gradual change and the good news stories.
Elég régóta városokban élünk, de legtöbben nem éltünk városokban. Ez Çatalhöyük, az egyik legelső városa a világon. Virágkorában, 9000 évvel ezelőtt, az emberek mások házainak tetején átkelve tudtak eljutni saját otthonukhoz. Ha figyelmesen megnézzük a város térképét, látjuk, hogy nincsenek utcák, mert az utcákat mi találtuk fel. A világ változik. Próbálkozással változik. Lassan, lépésről lépésre dolgozzuk ki, hogy hogyan élhetnénk jobban. És a világ mostanában hihetetlen sebességgel kezdett el változni. Csak az utolsó hat, hét, vagy nyolc generáció ideje alatt jöttünk rá valóban, hogy az ember az egy faj. Csak az elmúlt néhány évtizedben lett lehetséges egy ilyen térkép lerajzolása. Ismétlem, az alsó térkép a világ népességét mutatja, de felette a nyilak azt ábrázolják, hogyan terjeszkedtünk Afrikából, dátumokkal a vélt helyekről, ahová elértünk bizonyos időkben. Újra kell rajzoljam néhány havonta ezt a térképet,, mert valaki felfedezi, hogy egy bizonyos dátum hibás. Hihetetlen gyorsasággal ismerjük meg magunkat egyre jobban. És változunk. Sok változás fokozatosan történik. Lerakódás. Nem vesszük észre a változást, mert rövid az életünk, 70, 80, ha szerencsénk van, 90 év. A grafikonon látható a világnépesség növekedésének évenkénti aránya. Meglehetősen alacsony volt úgy 1850-ig, és akkor a népességnövekedés aránya elkezdett emelkedni, így körülbelül akkor, amikor én születtem, amikor először láttuk azokat a képeket a bolygónk holdjáról, a világ népessége éveként két százalékkal növekedett. Ha továbbra is két százalékkal növekedett volna évente csak még néhány évszázadig, az egész bolygót befedte volna az emberi testek kavargó tömege, folyamatosan egymáshoz érve. És az emberek megijedtek. Megijedtek a népességnövekedéstől amit 1968-ban "népesség bombának" neveztek. De ha megnézzük a grafikon végét, a növekedés lelassult. Az évtized - a 70-es, 80-as, 90-es, 2000-es években és ebben az évtizedben még gyorsabban - a népességnövekedés csökken. A bolygónk stabilizálódik. Haladunk afelé, hogy kilenc, tíz vagy 11 milliárd ember legyen az évszázad végére. E változás során felfordulásokat láthatunk. Láthatjuk a második világháborút. Láthatjuk az 1918-as influenzajárványt. Láthatjuk az óriási mértékű kínai éhezést. Általában ezekre az eseményekre fektetünk hangsúlyt. A hírekben a borzalmas eseményekre összpontosítunk, nem pedig a fokozatos változásra és a jó hírekre.
We worry about people. We worry about how many people there are. We worry about how you can get away from people. But this is the map of the world changed again to make area large, the further away people are from each area. So if you want to know where to go to get away from everybody, here's the best places to go. And every year, these areas get bigger, because every year, we are coming off the land globally. We are moving into the cities. We are packing in more densely. There are wolves again in Europe, and the wolves are moving west across the continent. Our world is changing.
Aggódunk az emberekért. Azon aggódunk, hogy hány ember van. Aggódunk, hogy hogyan tudjuk távol tartani az embereket. Ez pedig a világ térképe úgy alakítva, hogy annál nagyobb egy terület, minél távolabb élnek az emberek attól a helytől. Ha tudni szeretnék, hogy hol lennének minél messzebb mindenkitől, ezek a legjobb helyek. Évről-évre, egyre nagyobbak ezek a területek, mert világszerte hagyjuk el a falvakat. A városokba költözünk. Egyre sűrűbben lakottak a városok. Visszatértek a farkasok Európába, és a farkasok a kontinensen keresztül nyugat felé vonulnak. A világunk változik.
You have worries. This is a map showing where the water falls on our planet. We now know that. And you can look at where Çatalhöyük was, where three continents meet, Africa, Asia, and Europe, and you can see there are a large number of people living there in areas with very little water. And you can see areas in which there is a great deal of rainfall as well. And we can get a bit more sophisticated. Instead of making the map be shaped by people, we can shape the map by water, and then we can change it every month to show the amount of water falling on every small part of the globe. And you see the monsoons moving around the planet, and the planet almost appears to have a heartbeat. And all of this only became possible within my lifetime to see this is where we are living. We have enough water.
Aggódunk. Ez a térkép mutatja, hogy hol esik eső a bolygónkon. Ezt már tudjuk. És megnézhetjük Çatalhöyük egykori helyét, ahol három kontinens találkozik, Afrika, Ázsia és Európa, és láthatjuk, hogy nagyszámú ember él ott, olyan területeken, ahol nagyon kevés víz van. És azok a területek is láthatók, melyeknél nagyon sok eső esik. Lehetünk egy kicsit kifinomultabbak is. Ahelyett, hogy az emberek szerint alakítjuk a térképet, alakíthatjuk a víz szerint, és akkor havonta változtathatjuk, hogy megmutassuk az eső mennyiségét a Föld mindegyik apró zugában. Láthatjuk, ahogy a monszunok folyamatosan mozognak a bolygón, és szinte olyan, mintha dobogna a Föld szíve. És ez mind csak az eddigi életem folyamán vált lehetségessé, hogy így láthatjuk a helyet, ahol élünk. Van elegendő vizünk.
This is a map of where we grow our food in the world. This is the areas that we will rely on most for rice and maize and corn. People worry that there won't be enough food, but we know, if we just ate less meat and fed less of the crops to animals, there is enough food for everybody as long as we think of ourselves as one group of people.
Ezen a térképen láthatjuk, hol termesztjük a világon az élelmünket. Ezen területektől függünk leginkább a rizs, kukorica, és gabona termésért. Az emberek félnek, hogy nem lesz elegendő étel, de tudjuk, hacsak kevesebb húst ennénk és kevesebb gabonával etetnénk az állatokat, elég étel lenne mindenkinek addig, amíg egy embercsoportként tekintünk magunkra.
And we also know about what we do so terribly badly nowadays. You will have seen this map of the world before. This is the map produced by taking satellite images, if you remember those satellites around the planet in the very first slide I showed, and producing an image of what the Earth looks like at night. When you normally see that map, on a normal map, the kind of map that most of you will be used to, you think you are seeing a map of where people live. Where the lights are shining up is where people live. But here, on this image of the world, remember we've stretched the map again. Everywhere has the same density of people on this map. If an area doesn't have people, we've shrunk it away to make it disappear. So we're showing everybody with equal prominence. Now, the lights no longer show you where people are, because people are everywhere. Now the lights on the map, the lights in London, the lights in Cairo, the lights in Tokyo, the lights on the Eastern Seaboard of the United States, the lights show you where people live who are so profligate with energy that they can afford to spend money powering lights to shine up into the sky, so satellites can draw an image like this. And the areas that are dark on the map are either areas where people do not have access to that much energy, or areas where people do, but they have learned to stop shining the light up into the sky. And if I could show you this map animated over time, you would see that Tokyo has actually become darker, because ever since the tsunami in Japan, Japan has had to rely on a quarter less electricity because it turned the nuclear power stations off. And the world didn't end. You just shone less light up into the sky.
És azt is tudjuk, hogy mit teszünk manapság szörnyen rosszul. Már biztosan látták ezt a világtérképet. Ez a térkép műholdak által fényképezett képekből készült, ha emlékszünk azokra a műholdakra a bolygó körül, melyeket az előadásom elején mutattam, és ezen a képen láthatjuk, hogy hogyan néz ki a Föld éjjel. Általában, ha ilyen térképet látunk, egy megszokott térképen, amelyet mindannyian jól ismerünk, azt hisszük, hogy az emberek lakta területeket látjuk. Ahol a fények világítanak, ott élnek emberek. De ennél a képnél ne feledjük, megint kinyújtottuk a térképet. Ezen a térképen mindenhol ugyanolyan a népességsűrűség. Ahol nem élnek emberek, azt a területet összezsugorítottuk, hogy eltűnjön. Így tehát mindenkit egyformán kihangsúlyozunk. Most a fények már nem azt jelzik, hol vannak emberek, mivel az emberek mindenhol ott vannak. A fények a térképen, a fények Londonban, Kairóban és Tokióban, a fények az Egyesült Államok keleti partvidékén, a fények, melyek azt mutatják, hogy hol élnek azok az emberek, akik annyi energiát pazarolnak, hogy megengedhetik maguknak, hogy pénzt költsenek az égbe nyúló világítással úgy, hogy a műholdak egy ilyen képet tudtak készíteni. A sötét területek a térképen olyan helyek, ahol az embereknek nincs hozzáférésük túl sok energiához, vagy olyan helyek, ahol van, de megtanultak felhagyni az ég megvilágításával. És ha meg tudnám mutatni ennek a térképnek az animált változatát, látnánk, hogy Tokió valójában sötétebb lett, mert Japánban a cunami óta az addigi áramfogyasztásuk háromnegyedét használhatják csak, mert leállították az atomerőműveket. És a világnak még sincs vége. Csak kevesebb fényt világítottunk fel az égre.
There are a huge number of good news stories in the world. Infant mortality is falling and has been falling at an incredible rate. A few years ago, the number of babies dying in their first year of life in the world fell by five percent in just one year. More children are going to school and learning to read and write and getting connected to the Internet and going on to go to university than ever before at an incredible rate, and the highest number of young people going to university in the world are women, not men. I can give you good news story after good news story about what is getting better in the planet, but we tend to concentrate on the bad news that is immediate. Rebecca Solnit, I think, put it brilliantly, when she explained: "The accretion of incremental, imperceptible changes which can constitute progress and which render our era dramatically different from the past" -- the past was much more stable -- "a contrast obscured by the undramatic nature of gradual transformation, punctuated by occasional tumult." Occasionally, terrible things happen. You are shown those terrible things on the news every night of the week. You are not told about the population slowing down. You are not told about the world becoming more connected. You are not told about the incredible improvements in understanding. You are not told about how we are learning to begin to waste less and consume less.
Rengeteg jó hírt hallunk ma a világban. Csökken a csecsemőhalandóság, már egy ideje hihetetlen mértékben. Néhány évvel ezelőtt a kisbabák száma, akik világrajövetelük első évében haltak meg, öt százalékot zuhant csak egy év alatt. Több gyerek jár iskolába, tanul olvasni és írni, kapcsolódik az Internetre és fog egyetemre járni, mint valaha, elképesztő gyorsasággal, és a fiatalok többsége, akik világszerte egyetemre járnak, nő, és nem férfi. Sorolhatnám a jobbnál jobb híreket arról, hogy mi javul és fejlődik a bolygón, de hajlamosak vagyunk a számunkra könnyebben elérhető rossz hírekre összpontosítani. Rebecca Solnit szerintem kiválóan összefoglalta: „Az apró, észrevehetetlen változások növekedése, melyek elősegítik a fejlődést és korunkat a múlttól alapvetően megkülönböztetik" - a múlt sokkal stabilabb volt - „egy ellentét, melyet elhomályosít a lassú átalakulás egyhangú mivolta, esetenként zűrzavarral megszakítva." Néha szörnyű dolgok történnek. Ezeket a szörnyű dolgokat mutatják nekünk a hírekben minden este. Arról nem hallunk semmit, hogy a népesség csökken. Arról sem hallunk, hogy a világunk egyre jobban összekapcsolt. Nem beszélnek a hihetetlen előrelépésekről a felfogásunkban. Nem beszélnek arról, hogy miként tanulunk meg kevesebbet pazarolni és fogyasztani.
This is my last map. On this map, we have taken the seas and the oceans out. Now you are just looking at about 7.4 billion people with the map drawn in proportion to those people. You're looking at over a billion in China, and you can see the largest city in the world in China, but you do not know its name. You can see that India is in the center of this world. You can see that Europe is on the edge. And we in Exeter today are on the far edge of the planet. We are on a tiny scrap of rock off Europe which contains less than one percent of the world's adults, and less than half a percent of the world's children. We are living in a stabilizing world, an urbanizing world, an aging world, a connecting world. There are many, many things to be frightened about, but there is no need for us to fear each other as much as we do, and we need to see that we are now living in a new world.
Ez az utolsó térképem. Ezen a térképen, kivettük a tengereket és az óceánokat. Most csupán kb. 7,4 milliárd embert látunk egy hozzájuk arányosított térképen. Több mint egy milliárd embert látunk Kínában, és láthatjuk a világ legnagyobb városát Kínában, de nem tudjuk a nevét. Láthatjuk, hogy India van a világunk közepén. Láthatjuk, hogy Európa a szélén van. És mi ma Exeterben a bolygónak egészen a szélén vagyunk. Egy apró kavicson vagyunk Európán kívül, ahol a világ felnőtteinek kevesebb mint egy százaléka él, és a világ gyermekeinek kevesebb mint fél százaléka. Egy stabilizálódó, városiasodó világban élünk, egy öregedő világban, egy összekapcsolódó világban. Nagyon sok mindentől van okunk félni, de nem kell annyira félnünk egymástól, mint ahogy most érezzük, és látnunk kell, hogy már egy új világban élünk.
Thank you very much.
Nagyon szépen köszönöm.
(Applause)
(Taps)