My day starts just like yours.
A napom éppúgy kezdődik, mint bárki másé.
(Laughter)
(Nevetés)
When I wake up in the morning, I check my phone, and then I have a cup of coffee. But then my day truly starts. It may not be like yours, because I live my life as an artwork. Picture yourself in a giant jewelry box with all the beautiful things that you have ever seen in your life. Then imagine that your body is a canvas. And on that canvas, you have a mission to create a masterpiece using the contents of your giant jewelry box. Once you've created your masterpiece, you might think, "Wow, I created that. This is who I am today." Then you would pick up your house keys, walk out the door into the real world, maybe take public transport to the center of the town ... Possibly walk along the streets or even go shopping.
Amikor reggel felébredek, megnézem a telefonom, és aztán iszom egy kávét. A napom ezután kezdődik igazán. Lehet, hogy eltér másokétól, hiszen én műalkotásként élem az életem. Képzeljék magukat egy hatalmas ékszerdobozban, amely telis-tele a valaha látott legszebb dolgokkal. Aztán képzeljék el, hogy testük festővászon. És ezen a vásznon mesterművet kell létrehozniuk, hatalmas ékszerdobozuk tartalmát használva. Ha egyszer elkészültek vele, azt gondolhatják: „azta, ezt én csináltam. Ma ez vagyok én." Aztán talán fogják a lakáskulcsukat, kimennek az ajtón a való életbe, esetleg tömegközlekedéssel bemennek a belvárosba. Sétálnak egyet az utcán, talán még vásárolgatnak is.
That's my life, every day. When I walk out the door, these artworks are me. I am art. I have lived as art my entire adult life. Living as art is how I became myself.
Ez az életem, minden nap. Amikor kilépek az ajtón, ezekké a műalkotásokká válok. Művészet vagyok. Egész felnőtt életemben művészetként éltem. A művészetben lettem önmagam.
I was brought up in a small village called Fillongley, in England, and it was last mentioned in the "Domesday Book," so that's the mentality.
Egy angliai falucskában, Fillongleyben nőttem fel, amelyet a Domesday Bookban, az Ítéletnapi könyvben említettek, és olyan is a gondolkodásmód.
(Laughter)
(Nevetés)
I was raised by my grandparents, and they were antiques dealers, so I grew up surrounded by history and beautiful things. I had the most amazing dress-up box. So as you can imagine, it started then. I moved to London when I was 17 to become a model. And then I went to study photography. I wasn't really happy with myself at the time, so I was always looking for escapism. I studied the works of David LaChapelle and Steven Arnold, photographers who both curated and created worlds that were mind-blowing to me. So I decided one day to cross over from the superficial fashion world to the superficial art world.
A nagyszüleim neveltek fel, akik régiségkereskedők voltak, úgyhogy történelemmel és gyönyörű tárgyakkal körülvéve nőttem fel. Lenyűgöző jelmeztáram volt. Ahogy sejthető, akkor kezdődött. 17 évesen Londonba költöztem, hogy modell lehessek. Aztán elkezdtem fényképészetet tanulni. Akkoriban nem igazán voltam kibékülve magammal, ezért mindig az eszképizmushoz vonzódtam. David LaChapelle és Steven Arnold munkáit tanulmányoztam, olyan fotográfusokét, akik elképesztő világok alkotói és kurátorai voltak egy személyben. Egy nap úgy döntöttem, átlépek a felszínes divatvilágból a felszínes művészvilágba.
(Laughter)
(Nevetés)
I decided to live my life as a work of art. I spend hours, sometimes months, making things. My go-to tool is a safety pin, like this --
Elhatároztam, hogy művészeti alkotásként fogom élni az életemet. Órákat, néha hónapokat töltök alkotással. A kedvenc eszközöm a biztosítótű, mint ez is...
(Laughter)
(Nevetés)
They're never big enough.
Sosem lehet elég nagy.
(Laughter)
(Nevetés)
And I use my fabrics time and time again, so I recycle everything that I use. When I get dressed I'm guided by color, texture and shape. I rarely have a theme. I find beautiful objects from all over the world, and I curate them into 3-D tapestries over a base layer that covers my whole body shape ... because I'm not very happy with my body.
Az anyagaimat időről időre újra felhasználom, tehát mindenemet újrahasznosítom. Öltözködéskor a szín, anyag és forma vezérel. Ritkán van vázlatom. Gyönyörű tárgyakat keresek a világ minden tájáról és térhatású kárpitokká alakítom őket, az egész testem beborító egy réteg alsóruha fölött, mert testemmel nem vagyok teljesen kibékülve.
(Laughs)
(Nevet)
I ask myself, "Should I take something off or should I put something on? 100 pieces, maybe?" And sometimes, I do that. I promise you it's not too uncomfortable -- well, just a little --
Azt kérdem magamtól: „Vegyek le valamit? Vagy inkább vegyek fel valamit? Mondjuk 100 darabot?" És néha így is teszek. Esküszöm, nem olyan kényelmetlen... na, jó, egy kicsit...
(Laughter)
(Nevetés)
I might have a safety pin poking at me sometimes when I'm having a conversation with you, so I'll kind of go off --
Néha esetleg szúrja az oldalam egy biztosítótű, miközben beszélgetünk, és ezért elkalandozhatok...
(Laughter)
(Nevetés)
It usually takes me about 20 minutes to get ready, which nobody ever believes. It's true -- sometimes. So, it's my version of a t-shirt and jeans.
Általában 20 percig tart, amíg elkészülök, amit soha senki sem hisz el. Pedig igaz... néha. Ez nálam a farmer-és-póló megfelelője.
(Laughter)
(Nevetés)
When I get dressed, I build like an architect. I carefully place things till I feel they belong. Then, I get a lot of my ideas from lucid dreaming. I actually go to sleep to come up with my ideas, and I've taught myself to wake up to write them down. I wear things till they fall apart, and then, I give them a new life. The gold outfit, for example -- it was the outfit that I wore to the Houses of Parliament in London. It's made of armor, sequins and broken jewelry, and I was the first person to wear armor to Parliament since Oliver Cromwell banned it in the 17th century. Things don't need to be expensive to be beautiful. Try making outfits out of bin liners or trash you found out on the streets. You never know, they might end up on the pages of "Vogue."
Amikor felöltözöm, úgy építkezem, mint egy építész. Mindent gondosan helyezek el, amíg meg nem találom a helyét. Sok ötletem tudatos álmodásból származik. Azért fekszem le aludni, hogy ötletet merítsek belőle, és megtanultam felébredni, hogy lejegyezhessem őket. Addig hordom a dolgokat, amíg szét nem esnek, és aztán új funkciót találok nekik. Vegyük pl. az arany öltözetem: ezt viseltem a londoni parlamentben. Páncélból, flitterekből és törött ékszerekből készült. Én voltam az első, aki páncélt viselt a parlamentben azóta, hogy Oliver Cromwell betiltotta a XVII. században. Nem csak a drága dolgok lehetnek gyönyörűek. Készítsünk öltözéket szemeteszsákból vagy az utcán talált szemétből! Sosem tudhatjuk; talán a Vogue lapjain látjuk viszont.
There's over 6,000 pieces in my collection, ranging from 2,000-year-old Roman rings to ancient Buddhist artifacts. I believe in sharing what I do and what I have with others, so I decided to create an art exhibition, which is currently traveling to museums around the world. It contains an army of me -- life-size sculptures as you can see behind me, they're here -- they are my life, really. They're kind of like 3-D tapestries of my existence as living as art. They contain plastic crystals mixed with diamonds, beer cans and royal silks all in one look. I like the fact that the viewer can never make the assumption about what's real and what's fake. I find it important to explore and share cultures through my works. I use clothing as a means to investigate and appreciate people from all over the world.
Gyűjteményem több mint 6 000 darabból áll, a 2 000 éves római gyűrűktől az ősi buddhista ereklyékig. Hiszem, hogy meg kell osztanom, amim van és amit csinálok, ezért úgy döntöttem, művészeti kiállítást állítok össze, amely jelenleg a világ múzeumait járja. Egész seregnyi képmásomból áll: életnagyságú szobrok, mint ezek itt mögöttem. Íme. Ők az életművem. Voltaképp a műalkotásként töltött létem térbeli megtestesülései. Egyszerre tartalmaznak gyémántokkal vegyített strasszokat, sörösdobozokat és pompás selymeket. Tetszik, hogy a néző sohasem tudja eldönteni, mi igazi és mi hamis. Fontosnak tartom, hogy kultúrákat tárjak fel és osszak meg a műveimen keresztül. Az öltözködés eszköz arra, hogy embereket tanulmányozzak a világ minden tájáról, és tisztelegjek előttük.
Sometimes, people think I'm a performer or a drag queen. I'm not. Although my life appears to be a performance, it's not. It's very real. People respond to me as they would any other type of artwork. Many people are fascinated and engaged. Some people walk around me, staring, shy at first. Then they come up to me and they say they love or absolutely hate what I do. I sometimes respond, and other times I let the art talk for itself. The most annoying thing in the world is when people want to touch the artwork. But I understand. But like a lot of contemporary art, many people are dismissive. Some people are critical, others are abusive. I think it comes from the fear of the different -- the unknown. There are so many reactions to what I do, and I've just learned not to take them personally.
Néha előadóművésznek vagy nőimitátornak néznek, pedig nem vagyok az. Ugyan az életem előadásnak tűnik, mégsem az. Nagyon is valódi. Az emberek ugyanúgy reagálnak rám, ahogy bármilyen műalkotással tennék. Sokan találnak káprázatosnak és lebilincselőnek, mások körbejárnak, megbámulnak, először szégyenlősen. Aztán odajönnek, és elmondják, mennyire szeretik vagy épp utálják, amit csinálok. Néha válaszolok, máskor hagyom, hogy a mű magáért beszéljen. A legidegesítőbb, amikor meg akarják érinteni a műalkotást. Amit megértek. De mint sok kortárs mű esetében, sokan elutasítók. Néhányan kritikusak, mások erőszakosak. Azt hiszem, ez azért van, mert félnek a különbözőségtől: az ismeretlentől. Rengeteg visszajelzés érkezik arra, amit csinálok, és már megtanultam nem magamra venni.
I've never lived as Daniel Lismore, the person. I've lived as Daniel Lismore, the artwork. And I've faced every obstacle as an artwork. It can be hard ... especially if your wardrobe takes up a 40-foot container, three storage units and 30 boxes from IKEA --
Sohasem voltam Daniel Lismore, az ember. Daniel Lismore, a műalkotás annál inkább. Műalkotásként minden létező nehézséggel szembekerültem. Néha nehéz... különösen, ha ruhatárunk 12 méteres ládát, három tárolószekrényt és 30 Ikeás dobozt foglal el.
(Laughter)
(Nevetés)
and sometimes, it can be very difficult, getting into cars, and sometimes -- well, this morning I didn't fit through my bathroom door, so that was a problem.
Néha nehézséget okoz beszállni az autóba, néha pedig... nos, ma reggel nem fértem be a fürdőszobaajtón, ami nem kis bosszúság.
(Laughter)
(Nevetés)
What does it mean to be yourself? People say it all the time, but what does it truly mean, and why does it matter? How does life change when you choose to be unapologetically yourself?
Mit jelent önmagunknak lenni? Folyton mondják, de mit jelent valójában, és miért olyan fontos? Hogyan változik az életünk, ha nem kérünk folyton elnézést azért, amilyenek vagyunk?
I've had to face struggles and triumphs whilst living my life as art. I've been put on private jets and flown around the world. My work's been displayed in prestigious museums, and I've had the opportunity -- that is my grandparents, by the way, they're the people that raised me, and there I am --
Műalkotásként élt életem során volt részem kihívásokban és sikerekben is. Volt, hogy magánrepülőre ültettek, és körberepültem a világot. Munkámat neves múzeumokban állítják ki, és megvolt a lehetőségem... egyébként ezek a nagyszüleim, ők neveltek fel, és ott vagyok én...
(Laughs)
(Nevet)
(Applause)
(Taps)
So I've been put on private jets, flown around the world, and yet, it's not been that easy because at times, I've been homeless, I've been spat at, I've been abused, sometimes daily, bullied my entire life, rejected by countless individuals, and I've been stabbed. But what hurt the most was being put on the "Worst Dressed" list.
Szóval magánrepülővel körberepültem a Földet, és mégsem volt annyira könnyű, mert előfordult, hogy hajléktalan voltam, leköptek, bántalmaztak, időnként nap mint nap, egész életemben zaklattak, számtalanszor elutasítottak, és meg is késeltek. De legjobban mégis az fájt, amikor felkerültem a „Legrosszabbul öltözöttek" listájára.
(Laughter)
(Nevetés)
It can be hard, being yourself, but I've found it's the best way.
Nehéz lehet önmagunknak lenni, de rájöttem, hogy úgy az igazi.
There's the "Worst Dressed."
Ez a „legrosszabbul öltözött".
(Laughs)
(Nevet)
As the quote goes, "Everyone else is already taken." I've come to realize that confidence is a concept you can choose. I've come to realize that authenticity is necessary, and it's powerful. I've tried to spend time being like other people. It didn't work. It's a lot of hard work, not being yourself.
Ahogy az idézet is szól: „Mindenki más már foglalt." Ráébredtem, hogy a magabiztosság választható fogalom. Ráébredtem, hogy az egyediség szükséges, és hatalommal ruház fel. Próbáltam olyan lenni, mint bárki más. Nem vált be. Rengeteg munka nem önmagunkat adni.
I have a few questions for you all. Who are you? How many versions of you are there? And I have one final question: Are you using them all to your advantage?
Van pár kérdésem önökhöz. Kik önök? Hányféle változatuk létezik? Az utolsó kérdésem pedig a következő: Mindet az előnyükre fordítják?
In reality, everyone is capable of creating their own masterpiece. You should try it sometime. It's quite fun.
Valójában mindenki képes megalkotni a mesterművét. Érdemes kipróbálni. Remek szórakozás.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause and cheers)
(Taps és éljenzés)