How many people are bored at their desk for how many hours every day and how many days a week and how many weeks a year for how many years in their life?
Naponta hányan, hány órán keresztül, hetente hány napon át, évente hány héten keresztül, és hány évig unatkoznak íróasztaluknál?
[Small thing. Big idea.]
[Csekélység. Nagy dobás.]
[Daniel Engber on the Progress Bar]
[Daniel Engber a folyamatjelző sávról]
The progress bar is just an indicator on a computer that something's happening inside the device. The classic one that's been used for years is a horizontal bar. I mean, this goes back to pre-computer versions of this on ledgers, where people would fill in a horizontal bar from left to right to show how much of a task they had completed at a factory. This is just the same thing on a screen.
A folyamatjelző sáv egy kijelző a számítógépen, azt jelzi, hogy valami történik a gépen belül. Évek óta használatban lévő klasszikus formája egy vízszintes csík. Ez a régi tevékenységi jelentések számítógépes változata, melyekben a munkások egy vízszintes sávot töltöttek ki balról jobbra, hogy jelezzék, hol tartanak a feladat elvégzésében a gyárban. Ez ugyanaz, csak képernyőn.
Something happened in the 70s that is sometimes referred to as "the software crisis," where suddenly, computers were getting more complicated more quickly than anyone had been prepared for, from a design perspective. People were using percent-done indicators in different ways. So you might have a graphical countdown clock, or they would have a line of asterisks that would fill out from left to right on a screen. But no one had done a systematic survey of these things and tried to figure out: How do they actually affect the user's experience of sitting at the computer?
Valami történt a hetvenes években, amit "szoftverkrízis" néven szoktak emlegetni, amikor tervezői szempontból a számítógépek hirtelen egyre bonyolultabbak lettek, gyorsabban, mint ahogy bárki számított volna rá. Az emberek változatos módon használták a százalékos teljesítmény-kijelzőket. Egyeseknek grafikus visszaszámláló órája volt, mások egy sor csillaggal jelezték, ami balról jobbra kitöltötte a képernyőt. De még senki nem végzett tudományos felmérést ezekről, senki nem próbált rájönni: hogyan hatnak a számítógép előtt ülő felhasználó tapasztalatára?
This graduate student named Brad Myers, in 1985, decided he would study this. He found that it didn't really matter if the percent-done indicator was giving you the accurate percent done. What mattered was that it was there at all. Just seeing it there made people feel better, and that was the most surprising thing. He has all these ideas about what this thing could do. Maybe it could make people relax effectively. Maybe it would allow people to turn away from their machine and do something else of exactly the right duration. They would look and say, "Oh, the progress bar is half done. That took five minutes. So now I have five minutes to send this fax," or whatever people were doing in 1985. Both of those things are wrong. Like, when you see that progress bar, it sort of locks your attention in a tractor beam, and it turns the experience of waiting into this exciting narrative that you're seeing unfold in front of you: that somehow, this time you've spent waiting in frustration for the computer to do something, has been reconceptualized as: "Progress! Oh! Great stuff is happening!"
Ez a végzős hallgató Brad Myers, 1985-ben úgy döntött, ezt fogja kutatni. Felismerte, hogy nincs jelentősége, vajon a százalékos teljesítmény-kijelző pontos százalékot mutat-e. Ami valójában számít, az az, hogy egyáltalán ott van. Már a látványától is jobban érzik magukat az emberek, és ez igencsak meglepő volt. Két elgondolása volt arról, hogy mi a sáv titka: talán ennek hatására jobban ellazulnak az emberek. Talán lehetővé teszi nekik, hogy otthagyják a számítógépet, és mással foglalkozzanak addig, amíg tart a folyamat. Esetleg ránéznek, és azt mondják: "Félig van a folyamatjelző sáv. Még öt perc. Azalatt elküldöm ezt a faxot," vagy bármit, ami 1985-ben a munkájuk volt. Mindkét elgondolás téves. Amikor a sávra nézünk, az olyan, mintha vontató sugárba zárnánk a figyelmünket, és a várakozás megélése izgalmas elbeszélésbe fordul át, ami kibontakozik előttünk: átértékeljük a hiábavaló veszteglés érzését, miközben a számítógép előtt tétlenkedünk: "Haladás! Nagyszerű, ami történik!"
[Progress...]
[A művelet folyamatban van...]
But once you start thinking about the progress bar as something that's more about dulling the pain of waiting, well, then you can start fiddling around with the psychology.
Ám amint úgy közelítjük meg ezt a sávot, mint ami nem pusztán arra való, hogy enyhítse a várakozás kínjait, akkor máris a pszichológia mezsgyéjén találjuk magunkat.
So if you have a progress bar that just moves at a constant rate -- let's say, that's really what's happening in the computer -- that will feel to people like it's slowing down. We get bored. Well, now you can start trying to enhance it and make it appear to move more quickly than it really is, make it move faster at the beginning, like a burst of speed. That's exciting, people feel like, "Oh! Something's really happening!" Then you can move back into a more naturalistic growth of the progress bar as you go along. You're assuming that people are focusing on the passage of time -- they're trying to watch grass grow, they're trying to watch a pot of water, waiting for it to boil, and you're just trying to make that less boring, less painful and less frustrating than it was before.
Ha tehát olyan folyamatjelző sávunk van, ami állandó ütemben nő – tegyük fel, tényleg azt mutatja, ami a számítógépben zajlik –, ettől az embereknek az lesz a benyomása, hogy egyre lassul. Ráununk. Megpróbálhatják tökéletesíteni, hogy gyorsabbnak tűnjön a folyamat, mint amilyen valójában, gyorsabb legyen az elején, mintha sebességrobbanás lenne. Ez izgalmas, így mindenki úgy érzi: "De jó! Itt tényleg zajlik valami!" Aztán ahogy halad a folyamat, a sáv mozgása visszaáll a normál mederbe. Mindent egybevetve, az emberek az idő múlására összpontosítanak – próbálják megfigyelni a fű növését, egy fazék vizet próbálnak nézni, várva, hogy felforrjon, mi meg igyekszünk, hogy ez kevésbé legyen unalmas, könnyebb legyen elviselni, tűrni, mint korábban.
So the progress bar at least gives you the vision of a beginning and an end, and you're working towards a goal. I think in some ways, it mitigates the fear of death. Too much?
A folyamatjelző sáv tehát legalábbis a kezdet és a vég látványát nyújtja, és jelzi, ahogy egy cél felé haladunk. Úgy hiszem, bizonyos fokig a halálfélelmet enyhíti. Eltúlzom?