(Applause)
(Taps)
Thank you very much. I have a few pictures, and I'll talk a little bit about how I'm able to do what I do. All these houses are built from between 70 and 80 percent recycled material, stuff that was headed to the mulcher, the landfill, the burn pile. It was all just gone. This is the first house I built. This double front door here with the three-light transom, that was headed to the landfill. Have a little turret there. And then these buttons on the corbels here -- right there -- those are hickory nuts. And these buttons there -- those are chicken eggs.
Köszönöm szépen. Hoztam pár fényképet, és egy kicsit beszélek majd arról, hogy hogyan csinálom azt, amit csinálok. Ezen házak mindegyike 70-80 százalékban újrafeldogozott anyagból épült, amiből mulcs lett volna, vagy egy lerakóban vagy égetőben landolt volna. Amit mások már kidobtak volna. Ez az első ház, amit építettem. Ez a bejárati ajtó ezzel a háromosztatú felső elemmel együtt, a szemétlerakóba ment volna. Egy aranyos kupola... Vagy ezek a gombok itt a konzolokon -- ezek itt -- ezek dióhéjból vannak. Ezek a félgömb alakú díszelemek meg - valójában tojáshéjak.
(Laughter)
Nos tehát... akkor tehát egy kis villásreggeli,
Of course, first you have breakfast, and then you fill the shell full of Bondo and paint it and nail it up, and you have an architectural button in just a fraction of the time.
aztán pedig megtöltjük a tojáshéjat egy kis műgyantával, felszögezzük, és már kész is a díszítőelem az idő tört része alatt.
This is a look at the inside. You can see the three-light transom there with the eyebrow windows. Certainly an architectural antique headed to the landfill -- even the lockset is probably worth 200 dollars. Everything in the kitchen was salvaged. There's a 1952 O'Keefe & Merritt stove, if you like to cook -- cool stove. This is going up into the turret. I got that staircase for 20 dollars, including delivery to my lot.
Ez a kép belső felvétel. Íme a háromosztatú panel a félköríves fix ablakkal -- ez bizony már antik darabnak számít. A szemétlerakóba tartott. Csak a zár rajta körülbelül 200 dollárt ér. A konyhában minden ilyen "megmentett" dolog. Itt egy 1952-es O'Keefe & Merrit tűzhely, ha szeret az ember főzni - elég komoly darab. Ez a feljárat a toronyba. Ez a lépcső 20 dollár volt, házhoz szállítással együtt.
(Laughter)
(Nevetés)
Then, looking up in the turret, you see there are bulges and pokes and sags and so forth. Well, if that ruins your life, well, then, you shouldn't live there.
Aztán, ha felnézünk a toronyba, akkor látják itt, ugye, ezeket a kiálló részeket. Nos, ha az ilyenektől idegösszeomlást kapnak, akkor valóban ne így építkezzenek.
(Laughter)
(Nevetés)
This is a laundry chute. And this right here is a shoe last -- those are those cast-iron things you see at antique shops. So I had one of those, so I made some low-tech gadgetry, where you just stomp on the shoe last, and then the door flies open and you throw your laundry down. And then if you're smart enough, it goes on a basket on top of the washer. If not, it goes into the toilet.
Ez itt egy szennyesledobó akna, ez meg itt egy sámfa. Emezek meg ilyen öntöttvas darabok, amiket az antik boltokban lehet látni. Na szóval, volt nekem egy ilyenem, úgyhogy gyártottam hozzá egy egyszerű szerkezetet, és ha az ember rálép a sámfára, kinyílik az ajtó, és le lehet dobni a szennyest. És ha jól csináljuk, akkor a mosógép tetején lévő kosárba esik. Ha meg nem, akkor a WC-be.
(Laughter)
(Nevetés)
This is a bathtub I made, made out of scrap two-by-four. Started with the rim, and then glued and nailed it up into a flat, corbeled it up and flipped it over, then did the two profiles on this side. It's a two-person tub. After all, it's not just a question of hygiene, but there's a possibility of recreation as well.
Ezt a fürdőkádat én csináltam, hulladék 5x10 centis deszkákból. A peremével kezdtem, aztán síkba ragasztottam meg szögeltem, konzolra szereltem és felállítottam, és két profilt is csináltam hozzá ezen az oldalon. Kétszemélyes kád. Az ember nem mindig csak a tisztaságért fürdik ugye, és jól jön néha egy kis rekreációs lehetőség is.
(Laughter)
(Nevetés)
Then, this faucet here is just a piece of Osage orange. It looks a little phallic, but after all, it's a bathroom.
Ez a csap itt, ez a narancseperfa fájából készült. Kicsit fallikus azért, dehát végülis, a fürdőszobában vagyunk.
(Laughter)
(Nevetés)
This is a house based on a Budweiser can. It doesn't look like a can of beer, but the design take-offs are absolutely unmistakable: the barley hops design worked up into the eaves, then the dentil work comes directly off the can's red, white, blue and silver. Then, these corbels going down underneath the eaves are that little design that comes off the can. I just put a can on a copier and kept enlarging it until I got the size I want. Then, on the can it says, "This is the famous Budweiser beer, we know of no other beer, blah, blah, blah." So we changed that and put, "This is the famous Budweiser house. We don't know of any other house ..." and so forth and so on. This is a deadbolt. It's a fence from a 1930s shaper, which is a very angry woodworking machine. And they gave me the fence, but they didn't give me the shaper, so we made a deadbolt out of it. That'll keep bull elephants out, I promise.
Aztán ennek a háznak egy Budweiser sörösdoboz az alapja. Nem úgy néz ki, mint egy sörösdoboz, de a design-utalások azért elég egyértelműek. Visszaköszön az árpakalász az ereszben, és a fogazat pedig a sörösdoboz vörös, fehér és kék színeit tükrözi vissza. És itt a konzolok az eresz alatt, ez a kis design-elem is megtalálható a dobozon. Csak beraktam egy ilyen sörösdobozt a fénymásolóba és felnagyítottam, amíg el nem értem a kívánt méretet. Aztán, ahol a dobozon az van, hogy "Ez a híres Budweiser sör, nem ismerünk más sört, blablabla." Ezt kicseréltük, és azt írtuk, hogy "Ez a híres Budweiser ház. Nem ismerünk más házat," és így tovább, és így tovább. Ez meg egy retesz. Ami korábban egy védőrács volt, egy 1930-as, nagyon mérges faipari gépen. És nekem adták a rácsot, de nem adták hozzá a gépet, úgyhogy csináltunk belőle egy reteszt. Ezt egy elefántbika sem nyitja ki egykönnyen.
(Laughter)
És tényleg nem volt soha gondunk az elefántbikákkal.
And sure enough, we've had no problems with bull elephants.
(Nevetés)
(Laughter)
A zuhany egy üveg sörre hajaz.
The shower is intended to simulate a glass of beer. We've got bubbles going up there, then suds at the top with lumpy tiles. Where do you get lumpy tiles? Well, of course, you don't. But I get a lot of toilets, and so you just dispatch a toilet with a hammer, and then you have lumpy tiles. And then the faucet is a beer tap.
Itt szállnak felfelé a buborékok, és a hullámos csempék lennének ugye a hab. Hol lehet hullámos csempét kapni? Hát, azt persze nem lehet. De sok WC- t kapok, úgyhogy fogok egy WC-t és egy kalapácsot, és már kész is a hullámos csempe. Ez a csap itt
(Laughter)
egy sörcsap.
(Nevetés)
Then, this panel of glass is the same panel of glass that occurs in every middle-class front door in America. We're getting tired of it. It's kind of clichéd now. If you put it in the front door, your design fails. So don't put it in the front door; put it somewhere else. It's a pretty panel of glass. But if you put it in the front door, people say, "Oh, you're trying to be like those guys, and you didn't make it." So don't put it there. Then, another bathroom upstairs. This light up here is the same light that occurs in every middle-class foyer in America. Don't put it in the foyer. Put it in the shower, or in the closet, but not in the foyer. Then, somebody gave me a bidet, so it got a bidet.
Aztán ez az üvegpanel ez meg egy olyan üvegpanel, ami majdnem minden átlagos amerikai ház bejárati ajtajában megtalálható. Unjuk is már; kicsit idejétmúlt stílus. Ha tehát a bejárati ajtóba szerelnénk, az komolytalan tervezés volna. Ezért inkább ne a bejárati ajtóba szereljük. Rakjuk máshová. Szép üveges elem ez. De ha a bejárati ajtóba építi az ember, mások azt mondják majd, "Olyan akar lenni, mint azok, akiknek sikerült, és neki nem sikerült." Ne oda szereljük. Ez itt egy másik fenti fürdőszoba. Ez a lámpa minden egyes középosztálybeli amerikai hallban megtalálható. Szóval ne a hallba tegyük, tegyük a zuhanyzóba, a gardróbba, de ne a hallba. Adott nekem egyszer valaki egy bidét, úgyhogy raktunk bele bidét is.
(Laughter)
(Nevetés)
This little house here, those branches there are made out of Bois d'arc or Osage orange. These pictures will keep scrolling as I talk a little bit.
Ez a kis ház itt, az ágak narancseperfából vannak. Most majd mennek tovább a képek, közben meg beszélek picit.
In order to do what I do, you have to understand what causes waste in the building industry. Our housing has become a commodity, and I'll talk a little bit about that. But the first cause of waste is probably even buried in our DNA. Human beings have a need for maintaining consistency of the apperceptive mass. What does that mean? What it means is, for every perception we have, it needs to tally with the one like it before, or we don't have continuity, and we become a little bit disoriented. So I can show you an object you've never seen before. Oh, that's a cell phone. But you've never seen this one before. What you're doing is sizing up the pattern of structural features, and then you go through your databanks: Cell phone. Oh! That's a cell phone. If I took a bite out of it, you'd go, "Wait a second.
Ahhoz, hogy így tegyenek, mint én, meg kell érteniük, mitől van annyi hulladék az építőiparban. A ház, mint olyan, tömegcikké vált, és szeretnék erről beszélni egy kicsit. Persze az is lehet, hogy a pazarlás oka a génjeinkben keresendő. Az emberek szeretnének következetesek maradni - fenntartani a percepciós egyensúlyt. Nos, mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy minden egyes percepciónak, azaz érzékelésnek össze kell illenie az azt megelőző hasonlókkal, vagy sérül a folyamatosság, és kicsit összezavarodunk. Hogyha például mutatok Önöknek egy tárgyat, amit még sosem láttak... Ó, ez egy mobil. Pedig ezt soha azelőtt nem látták még. Az történik ugyanis, hogy az ember megfigyeli a szerkezeti elemeket, és aztán végigfut az agya az adatbázisain -- bzzz... ez egy mobil. Ó, ez egy mobil. De ha leharapnék belőle egy darabot, azt mondanák: "Hé, várjunk csak egy kicsit.
(Laughter)
Ez nem egy mobil.
"That's not a cell phone. That's one of those new chocolate cell phones."
Ez az az újfajta mobil alakú csokoládé."
(Laughter)
(Nevetés)
You'd have to start a new category, right between cell phones and chocolate.
És létre kell kell hoznunk egy új kategóriát, valahol a mobilok és a csokoládék között.
(Laughter)
Így dolgozzuk fel az információkat.
That's how we process information.
Nos, ha ezt lefordítjuk az építőipar nyelvére,
You translate that to the building industry. If we have a wall of windowpanes and one pane is cracked, we go, "Oh, dear. That's cracked. Let's repair it. Let's take it out and throw it away so nobody can use it and put a new one in." Because that's what you do with a cracked pane. Never mind that it doesn't affect our lives at all. It only rattles that expected pattern and unity of structural features. However, if we took a small hammer, and we added cracks to all the other windows --
akkor, ha mondjuk van egy soküveges nagy ablakunk, és az egyik üveg megrepedt, azt mondjuk majd, hogy "Ejnye, hát ez bizony elrepedt. Javítsuk ki. Vegyük ki, dobjuk el, hogy senki ne használhassa, és tegyünk be egy újat." Mert ezt szoktuk csinálni a repedt ablaküvegekkel. És nem foglalkozunk azzal, hogy ez a repedés talán nem is okoz gondot. Csak hát szembemegy a megszokott mintával, és a szerkezeti elemek egységével. Ha viszont vennénk egy kis kalapácsot, és berepesztenénk az összes üveget a többi ablakban,
(Laughter)
akkor ugye ez már egy minta.
then we have a pattern. Because Gestalt psychology emphasizes recognition of pattern over parts that comprise a pattern. We'll go, "Ooh, that's nice." So, that serves me every day. Repetition creates pattern. If I have 100 of these, 100 of those, it makes no difference what these and those are. If I can repeat anything, I have the possibility of a pattern, from hickory nuts and chicken eggs, shards of glass, branches. It doesn't make any difference. That causes a lot of waste in the building industry.
A Gestaltpszichológia a minta-felismerést fontosabbnak tartja, mint a mintát alkotó részek felismerését. És akkor úgy állunk hozzá: "Jaj, de szép." Nos hát. Ez a gondolat irányít nap mint nap. Az ismétlés mintát teremt. Ha van száz ilyenünk, meg száz olyanunk, akkor mindegy, hogy mi is az ilyen vagy olyan. Ha megismétlünk valamit, lehetőség nyílik egy minta születésére dióhéjakból, tojáshéjakból, üvegcserepekből vagy ágakból. Teljességgel mindegy. Ez pedig egy csomó pazarlást okoz az építőiparban. Másrészt: Nietzsche írt 1885 körül
The second cause is, Friedrich Nietzsche, along about 1885, wrote a book titled "The Birth of Tragedy." And in there, he said cultures tend to swing between one of two perspectives: on the one hand, we have an Apollonian perspective, which is very crisp and premeditated and intellectualized and perfect. On the other end of the spectrum, we have a Dionysian perspective, which is more given to the passions and intuition, tolerant of organic texture and human gesture. So the way the Apollonian personality takes a picture or hangs a picture is, they'll get out a transit and a laser level and a micrometer. "OK, honey. A thousandth of an inch to the left. That's where we want the picture. Right. Perfect!" Predicated on plumb level, square and centered. The Dionysian personality takes the picture and goes:
egy könyvet, a "Tragédia születését." És abban azt állítja, hogy a kultúrák két nézőpont közt ingadoznak. Egyrészt van a racionális nézőpont, amely nagyon üde és jól átgondolt, és intellektuális és tökéletes. Másrészt, a skála másik végén ott van az érzéki nézőpont, amelyet sokkal inkább a szenvedélyek hatnak át, az intuíció, amely tolerálja a szerves textúrákat és az emberi gesztusokat. Azaz, ha az racionális személyiség lefényképez valamit, vagy felakaszt egy képet, elővesz egy tachimétert, egy lézeres szintezőt és egy mikrométert. "Oké, aranyom. Egy ezredmilliméterrel balra, légy oly szíves. Pontosan oda szeretnénk. Így is van. Tökéletes." Egyenesen, függőben, síkban. Az érzéki személyiség fogja a képet, és...
(Laughter)
(Nevetés)
That's the difference. I feature blemish. I feature organic process. Dead center John Dewey. Apollonian mindset creates mountains of waste. If something isn't perfect, if it doesn't line up with that premeditated model? Dumpster. "Oops. Scratch. Dumpster." "Oops" this, "oops" that. Landfill, landfill, landfill.
Nos, ez a különbség. Hibáim vannak. Szerves folyamat vagyok -- szakasztott reformer. A racionális személyiség hegyeket pazarol el. Mert ha valami nem tökéletes, ha nincs összhangban az előre kigondolt modellel -- kukába vele. "Hoppá, megkarcoltam, kukába vele. Hoppá ez, hoppá az. Kukába, kukába, kukába vele." Harmadrészt azt is mondhatnánk --
The third thing is arguably -- The Industrial Revolution started in the Renaissance with the rise of humanism, then got a little jump start along about the French Revolution. By the middle of the 19th century, it's in full flower. And we have dumaflaches and gizmos and contraptions that will do anything that we, up to that point, had to do by hand. So now we have standardized materials. Well, trees don't grow two inches by four inches, eight, ten and twelve feet tall.
hogy az ipari forradalom a reneszánsszal kezdődött, a humanizmus felemelkedésével, és aztán kicsit meglódult a francia forradalom idején. De a 19. század közepére már teljes pompájában díszelgett. És most van egy csomó kütyünk és bigyónk, meg mindenfélét elvégző izénk, olyasmire, amit ezidáig kézzel kellett megcsinálnunk. Úgyhogy most már szabványosított anyagaink vannak. Dehát ugye a fa nem ötször tízes, két és fél, három, meg három és fél méteres deszkákban nő. Egy rakás szemetet gyártunk.
(Laughter)
We create mountains of waste. And they're doing a pretty good job there in the forest, working all the byproduct of their industry -- with OSB and particle board and so forth and so on -- but it does no good to be responsible at the point of harvest in the forest if consumers are wasting the harvest at the point of consumption. And that's what's happening. And so if something isn't standard, "Oops, dumpster." "Oops" this. "Oops, warped." If you buy a two-by-four and it's not straight, you can take it back. "Oh, I'm so sorry, sir. We'll get you a straight one." Well, I feature all those warped things because repetition creates pattern, and it's from a Dionysian perspective.
És egész jó munkát végeznek azok, a fatelepeken az erdőkben, akik iparáguk melléktermékeit --- OSB és MDF lapokká, meg hasonlókká alakítják -- de mit ér az, ha a kitermeléskor az erdőben felelősen gondolkodunk, de a fogyasztók elpazarolják a kitermelést a fogyasztáskor, mert hát bizony ez az, ami valójában történik. És ha valami nem szabványos: "Hoppá, kukába vele. Hoppá ez. Hoppá, meg van hajolva." Hogyha vesz az ember egy ötször tízes deszkát, és az nem egyenes, vissza lehet vinni. "Jaj, elnézést, uram. Kicseréljük egyenesre." Nos én beépítem az elhajlott dolgokat, mert az ismétlés mintát teremt, és mert az ilyesmi érzéki dolog.
The fourth thing is labor is disproportionately more expensive than materials. Well, that's just a myth. And there's a story: Jim Tulles, one of the guys I trained -- I said, "Jim, it's time now. I got a job for you as a foreman on a framing crew. Time for you to go." "Dan, I just don't think I'm ready." "Jim, now it's time. You're the down -- oh!" So we hired on. And he was out there with a tape measure, going through the trash heap, looking for header material, or the board that goes over a door, thinking he'd impress his boss -- that's how we taught him to do it. The superintendent walked up and said, "What are you doing?" "Oh, just looking for header material," waiting for that kudos. He said, "I'm not paying you to go through the trash. Get back to work." And Jim had the wherewithal to say, "You know, if you were paying me 300 dollars an hour, I can see how you might say that. But right now, I'm saving you five dollars a minute. Do the math."
Továbbá, azt mondják, hogy a munkaerő aránytalanul drágább, mint az alapanyag. Nos, ez persze csak egy mítosz. Elmesélek egy történetet. Jim Tulles, egy srác, aki nálam tanult, akinek azt mondtam: "Tim, itt az idő. Adok neked egy állást, művezető leszel az ablakosoknál. Ideje, hogy nekiláss." "Dan, nem hinném, hogy készen állnék erre," válaszolta. "Jim, de, itt az idő. Úgyhogy hajrá, előre." Úgyhogy felvettünk a helyére új tanulót. És már kint tolta, mérőszalaggal a kezében, bányászkodott a szemétdombon, kereste a szemöldökfának valót -- azt a deszkát hívjuk így, amit az ajtó fölé szoktak rakni -- és azt gondolta, most nagy hatással lesz a főnökére -- erre tanítottuk eddig. És a felvigyázó odament hozzá, és azt mondta: "Hát te meg mit csinálsz?" "Ja, semmit, csak szemöldöknek valót keresek," és várta, hogy megdicsérik. Mire az: "Nem, nem, én nem azért fizetlek téged, hogy a szemétben turkálj. Indulás vissza melózni." Mire Jimnek volt lélekjelenléte, és válaszolt, ahogy illik, azt mondta: "Nos hát, ha 300 dollárt fizetne nekem óránként, akkor még megérteném, hogy ezt mondja, de itt a szemétben turkálva épp 5 dollárt spórolok magának percenként. Számolja csak ki."
(Laughter)
(Nevetés)
"Good call, Tulles. From now on, you guys hit this pile first." And the irony is that he wasn't very good at math.
"OK, Jim. Akkor mostantól a szemétdombon kezdtek minden reggel." És ami vicces, nem is volt erős matekból a fölvigyázó."
(Laughter)
(Nevetés)
But once in a while, you get access to the control room, and then you can kind of mess with the dials. And that's what happened there.
De néha beeresztik az embert az irányítóterembe, és akkor lehet tekergetni a gombokat. És ez az, ami ott történt.
The fifth thing is that maybe, after 2,500 years, Plato is still having his way with us in his notion of perfect forms. He said that we have in our noggin the perfect idea of what we want, and we force environmental resources to accommodate that. So we all have in our head the perfect house, the American dream, which is a house, the dream house. The problem is we can't afford it. So we have the American dream look-alike, which is a mobile home. Now there's a blight on the planet.
Továbbá, meglehet, hogy 2500 év után is Platónnak tökéletes formáról vallott elképzelései köszönnek vissza. Ő azt vélte ugyanis, hogy kobakunkban létezik egy tökéletes képe mindennek, amit szeretnénk, és a környezetünk erőforrásait ehhez próbáljuk illeszteni. Azaz, mindannyiunk fejében van egy tökéletes ház, az amerikai álom, ami egy ház -- az álomház. A probléma az, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Úgyhogy egy amerikai álomszerűt csinálunk, ami nem más, mint a lakókocsi. Úgyhogy lett egy kórság a bolygónkon.
(Laughter)
Az ingó-hitel,
It's a chattel mortgage, just like furniture, just like a car. You write the check, and instantly, it depreciates 30 percent. After a year, you can't get insurance on everything you have in it, only on 70 percent. Wired with 14-Gauge wire, typically. Nothing wrong with that, unless you ask it to do what 12-Gauge wire's supposed to do, and that's what happens. It out-gasses formaldehyde -- so much so that there is a federal law in place to warn new mobile home buyers of the formaldehyde atmosphere danger. Are we just being numbingly stupid? The walls are this thick. The whole thing has the structural value of corn.
ahogyan a bútorra, a kocsira is van. Megírja az ember a csekket, és már vesztett is az értékéből 30 százalékot. Egy év múlva már nem lehet minden bennelévőt bebiztosítani, csak a 70 százalékát. 1,2-es dróttal van elektromosan huzalozva. Nincs is azzal semmi gond, hacsak nem szeretné az ember olyasmire használni, amihez igazából 1,5-ös huzalozás kellene, és akkor ez történik. A lakókocsiknak olyan nagy a formaldehid-kibocsátásuk, hogy szövetségi törvény szabályozza, hogy figyelmeztetni kell a vásárlókat a formaldehiddel telt belső légkör tényére. Tényleg ennyire buták lennénk? Ilyen vékonyak a falai. Körülbelül olyan erős, mintha kukoricaszárból lenne.
(Laughter)
(Nevetés)
"So ... I thought Palm Harbor Village was over there." "No, no. We had a wind last night. It's gone now."
"Nahát, én azt hittem, arra van Pálma-kikötőfalva." "Hát sajnos már nem. Tegnap éjszaka ugyanis erős szelünk volt. Úgyhogy már nincs ott."
(Laughter)
(Nevetés)
Then when they degrade, what do you do with them?
És ha már nem kellenek, hová kerülnek ezek a lakókocsik?
Now, all that -- that Apollonian, Platonic model -- is what the building industry is predicated on, and there are a number of things that exacerbate that. One is that all the professionals, all the tradesmen, vendors, inspectors, engineers, architects all think like this. And then it works its way back to the consumer, who demands the same model. It's a self-fulfilling prophecy. We can't get out of it. Then here come the marketeers and the advertisers. "Woo. Woo-hoo." We buy stuff we didn't know we needed. All we have to do is look at what one company did with carbonated prune juice. How disgusting.
Nos tehát, a racionális, plátói modellen alapul az építőipar, és még egy csomó más dolog is súlyosbítja a helyzetet. Az egyik az, hogy a szakemberek, minden kereskedő, eladó, ellenőr, mérnök, építész, mind ugyanígy gondolkodik. És így mindez eljut persze a fogyasztóhoz is, aki aztán ugyanerre a modellre tart igényt. Egy önebeteljesítő jóslat. Nem tudunk tőle megszabadulni. Aztán adjuk még hozzá mindehhez a reklámozókat és hirdetőket. "Hú! Hú-ha!" Olyasmiket veszünk meg, amikről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rájuk. Elég, ha megnézzük, hogy egy cég mit csinált a szénsavas szilvalével. Elég gusztustalan.
(Laughter)
(Nevetés)
But you know what they did? They hooked a metaphor into it and said, "I drink Dr. Pepper ..." And pretty soon, we're swilling that stuff by the lake-ful, by the billions of gallons. It doesn't even have real prunes! Doesn't even keep you regular.
De tudják, mit csináltak? Összekapcsoltak vele egy metafórát, és azt mondták, "Dr. Pepper a menő..." És nemsokára tavakat lehetne megtölteni vele, annyit vedelünk belőle, több milliárd litert! Még csak nem is igazi szilvából van -- még csak nem is hajt meg.
(Laughter)
(Nevetés)
My oh my, that makes it worse. And we get sucked into that faster than anything.
Jaj, Istenem, attól csak rosszabb. És a dolog beszippant minket, gyorsabban, mint gondolnánk.
Then, a man named Jean-Paul Sartre wrote a book titled "Being and Nothingness." It's a pretty quick read. You can snap through it in maybe --
Egy Sartre nevű férfiú írt egy könyvet, az a címe, hogy "A lét és a semmi." Elég rövid könyvecske.
(Laughter)
Gyorsan át lehet lapozni, nem kell hozzá több, mint két év,
maybe two years, if you read eight hours a day. In there, he talked about the divided self. He said human beings act differently when they know they're alone than when they know somebody else is around. So if I'm eating spaghetti, and I know I'm alone, I can eat like a backhoe. I can wipe my mouth on my sleeve, napkin on the table, chew with my mouth open, make little noises, scratch wherever I want.
ha naponta nyolc órát rászánunk. Ebben a könyben ír a megosztott énről. Azt mondja, hogy az emberek másképp viselkednek, ha tudják, hogy egyedül vannak, szemben azzal, ha valaki látja őket. Tehát ha spagettit eszem, és egyedül vagyok, ehetek úgy, hogy kiáll a kapa a számból. Törölhetem a számat az ingujjamba -- szalvéta az asztalon, rághatok nyitott szájjal, csámcsoghatok, vakarózhatok, ahol csak akarok.
(Laughter)
(Nevetés)
But as soon as you walk in, I go, "Oops! Lil' spaghetti sauce there." Napkin in my lap, half-bites, chew with my mouth closed, no scratching. Now, what I'm doing is fulfilling your expectations of how I should live my life. I feel that expectation, and so I accommodate it, and I'm living my life according to what you expect me to do. That happens in the building industry as well. That's why all subdivisions look the same. Sometimes, we even have these formalized cultural expectations. I'll bet all your shoes match. Sure enough, we all buy into that ...
De amint bejön valaki más, akkor már más a helyzet: "Jaj, odacsöppent egy kis paradicsom." Szalvéta az ölben, kis falatokkal eszünk, rágás közben szájunk zárva, nem vakarózunk. Nos, amit ilyenkor csinálunk, az a másik ember elvárásainak felel meg, annak, hogy szerinte hogyan kellene élnünk az életünket. Érzékeljük az elvárást, és megpróbálunk neki megfelelni, és az életünket annak megfelelően élni, hogy mit várnak el tőlünk. Ez történik az építőiparban is. Ezért egyforma minden parcella. Néha még a kulturális elvárásaink is teljesen formalizáltak. Fogadjunk, hogy mindannyiuk cipője egyforma. Persze, belemegyünk ebbe,
(Laughter)
és kerítések mögé zárt lakóparkokban
And with gated communities, we have a formalized expectation, with a homeowners' association. Sometimes those guys are Nazis, my oh my. That exacerbates and continues this model.
formalizált elvárásaink lesznek, amelyek megfelelnek a közös képviselők elképzeléseinek. Néha elég nácik azért azok az emberek, bizony, bizony. És mindez súlyosbítja a helyzetet és folytatja az előbb említett modellt.
The last thing is gregariousness. Human beings are a social species. We like to hang together in groups, just like wildebeests, just like lions. Wildebeests don't hang with lions, because lions eat wildebeests. Human beings are like that. We do what that group does that we're trying to identify with. You see this in junior high a lot. Those kids, they'll work all summer long -- kill themselves -- so that they can afford one pair of designer jeans. So along about September, they can stride in and go, "I'm important today. See? Don't touch my designer jeans! I see you don't have designer jeans. You're not one of the beautiful -- See, I'm one of the beautiful people. See my jeans?" Right there is reason enough to have uniforms. And so that happens in the building industry as well.
Az utolsó, amit megemlítek, az a csordaszellem. Az ember társas lény. Szeretünk csoportokba gyűlni, mint ahogy a gazellák, vagy az oroszlánok. De a gazellák nem az oroszlánokkal gyűlnek össze, mert az oroszlánok megeszik a gazellákat. Az emberek pont ilyenek. Azt tesszük, amit az a csoport kíván tőlünk, amelyikkel azonosulni próbálunk. Ezt a gimis 1-2. osztályokban elég jól lehet látni. Egész nyáron melóznak a gyerekek, majd belehalnak, hogy megvehessék azt a menő farmernadrágot, aztán végre eljön az ősz, és akkor besétálnak a suliba: "Ma fontos vagyok. Nézzetek meg, de hozzá ne érjetek a menő designer farmeromhoz. Látom, nektek nincs ilyen farmerotok. Ti nem a szépek közé tartoztok. Látjátok, én a szépek közé tartozom. Látjátok a farmeromat?" Ez nagyon jó ok arra, hogy egyenruhája legyen. És így van ez az építőiparban is.
We have confused Maslow's hierarchy of needs, just a little bit. On the bottom tier, we have basic needs: shelter, clothing, food, water, mating and so forth. Second: security. Third: relationships. Fourth: status, self-esteem -- that is, vanity -- and we're taking vanity and shoving it down here. And so we end up with vain decisions, and we can't even afford our mortgage. We can't afford to eat anything except beans;
Összekutyultuk a Maslow-szükséglethierarchiát egy icipicit. A piramis alsó szintjén vannak alapvető szükségleteink -- hajlék, ruha, étel, víz, szeretkezés, satöbbi. Második szint: biztonság. Harmadik: kapcsolatok. Negyedik szint: önbecsülés - azaz hiúság. És levesszük a hiúságot, és idepakoljuk alulra. És ennek az eredménye az, hogy hiú döntéseket hozunk, és még a törlesztőrészleteinket sem tudjuk kifizetni, és nincs pénzünk, csak babkonzervre.
that is, our housing has become a commodity. And it takes a little bit of nerve to dive into those primal, terrifying parts of ourselves and make our own decisions and not make our housing a commodity, but make it something that bubbles up from seminal sources. That takes a little bit of nerve, and, darn it, once in a while, you fail. But that's okay. If failure destroys you, then you can't do this. I fail all the time, every day, and I've had some whopping failures, I promise -- big, public, humiliating, embarrassing failures.
Azaz a házunk árucikké vált, és nem kis lélekjelenlét kell ahhoz, hogy belemerüljünk önmagunk ősi, ijesztő mélységeibe, és magunk hozzunk meg döntéseket, és ne csináljunk árucikket a házunkból, hanem valami olyasmit, ami jövőbiztos forrásból bugyog fel. Ehhez kell egy kis lélekjelenelét, és - a fene egye meg - nem mindig sikerül. De ez is rendben van. Amennyiben a kudarc kifog rajtunk, akkor ez nem nekünk való dolog. Én nap mint nap belefutok a kudarcba, és meg kell mondanom, voltak már kemény kudarcaim is, nagy, nyilvános, megalázó, nagyon kellemetlen kudarcaim.
Everybody points and laughs, and they say, "He tried it a fifth time, and it still didn't work! What a moron!" Early on, contractors come by and say, "Dan, you're a cute little bunny, but you know, this just isn't going to work. What don't you do this? Why don't you do that?" And your instinct is to say, "Well, why don't you suck an egg?"
Mindenki rád mutat és nevet, és azt mondja: "Már ötödször próbálja, és még mindig nem megy. Micsoda marha." A megbízók jönnek, és már az elején szólnak: "Dan, nagyon édi vagy, de, figyelj csak, ez nem fog menni. Miért nem csinálod ezt inkább vagy miért nem csinálod inkább azt?" És legszívesebben azt mondanám, hogy "A hátad legyen elöl..."
(Laughter)
De nem ezt mondom,
But you don't say that, because they're the guys you're targeting.
mivel ők a célcsoportom.
And so what we've done -- and this isn't just in housing; it's in clothing and food and our transportation needs, our energy -- we sprawl just a little bit. And when I get a little bit of press, I hear from people all over the world. And we may have invented excess, but the problem of waste is worldwide. We're in trouble. And I don't wear ammo belts crisscrossing my chest and a red bandana. But we're clearly in trouble. And what we need to do is reconnect with those really primal parts of ourselves and make some decisions and say, "You know, I think I would like to put CDs across the wall there. What do you think, honey?" If it doesn't work, take it down. What we need to do is reconnect with who we really are, and that's thrilling indeed.
És emiatt -- és ez nem csak a házépítésre vonatkozik; a ruha- vagy élelmiszer-szükségletünkre, valamint közlekedési- és energia-szükségletünkre is igaz, kicsit túlnyújtózkodunk. És ha kapok egy kis sajtóvisszhangot, a világ minden tájáról írnak nekem. És lehet, hogy mi találtuk föl a mértéktelenséget, de a pazarlás problémája világszintű probléma. Bajban vagyunk. És nem keresztezik töltényhüvely-sorok mellemet, és nincs vörös kendőm sem, de tényleg nagy bajban vagyunk. És tennünk kell valamit, mégpedig újra kapcsolatot kell teremtenünk ősi önmagunkkal, és meg kell hoznunk néhány döntést, és meg kell mondanunk, hogy: "Tudod, azt hiszem, erre a falra CD-ket szeretnék rakni. Mit szólsz hozzá, drágám?" Ha nem működik, vegyük le. Össze kell kapcsolódnunk azzal, akik valójában vagyunk, és ez tényleg izgalmas dolog.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)