So I'm going to speak about a problem that I have and that's that I'm a philosopher.
Nos, az egyik problémámról fogok beszélni, ami nem más, mint hogy filozófus vagyok.
(Laughter)
(Nevetés)
When I go to a party and people ask me what do I do and I say, "I'm a professor," their eyes glaze over. When I go to an academic cocktail party and there are all the professors around, they ask me what field I'm in and I say, "philosophy" -- their eyes glaze over.
Amikor egy partin valaki megkérdezi mivel foglalkozom és azt mondom: "Professzor vagyok.", megüvegesedik a szemük. Amikor elmegyek egy egyetemi koktélpartira, és professzorokkal vagyok körülvéve, megkérdezik milyen területtel foglalkozom, és azt mondom, "filozófia" -- megüvegesedik a szemük.
(Laughter)
(Nevetés)
When I go to a philosopher's party
Amikor elmegyek egy filozófuspartira,
(Laughter)
(Nevetés)
and they ask me what I work on and I say, "consciousness," their eyes don't glaze over -- their lips curl into a snarl.
és megkérdezik mivel foglalkozom, azt mondom, "a tudattal", nem üvegesedik meg a szemük -- hanem elkezdenek vicsorogni.
(Laughter)
(Nevetés)
And I get hoots of derision and cackles and growls because they think, "That's impossible! You can't explain consciousness." The very chutzpah of somebody thinking that you could explain consciousness is just out of the question.
Kiabálnak, kigúnyolnak, kinevetnek, morognak mert arra gondolnak: "Ez lehetetlen! Nem lehet megmagyarázni a tudatot." Egyértelműen a legnagyobb pimaszság, ha valaki meg akarja magyarázni a tudatot.
My late, lamented friend Bob Nozick, a fine philosopher, in one of his books, "Philosophical Explanations," is commenting on the ethos of philosophy -- the way philosophers go about their business. And he says, you know, "Philosophers love rational argument." And he says, "It seems as if the ideal argument for most philosophers is you give your audience the premises and then you give them the inferences and the conclusion, and if they don't accept the conclusion, they die. Their heads explode." The idea is to have an argument that is so powerful that it knocks out your opponents. But in fact that doesn't change people's minds at all.
A néhai, megsiratott barátom, Bob Nozick, egy nagyszerű filozófus, egyik könyvében, a "Philosophical Explanations"-ben [Filozófiai magyarázatok] a filozófia ethoszáról beszél -- arról, ahogyan a filozófusok végzik a dolgaikat. És azt mondja, "A filozófusok szeretik a racionális érveket." Továbbá, "Úgy tűnik hogy az ideális érv a legtöbb filozófus számára olyan, hogy megadjuk a hallgatóságnak a premisszákat, aztán a levezetést és a következményt, és ha nem fogadják el a következményt, meghalnak. Felrobban a fejük. "Az ideális az, ha olyan érvünk van, ami annyira erős, hogy ledönti az ellenfelet a lábáról. De valójában ez egyáltalán nem változtatja meg az emberek véleményét.
It's very hard to change people's minds about something like consciousness, and I finally figured out the reason for that. The reason for that is that everybody's an expert on consciousness. We heard the other day that everybody's got a strong opinion about video games. They all have an idea for a video game, even if they're not experts. But they don't consider themselves experts on video games; they've just got strong opinions. I'm sure that people here who work on, say, climate change and global warming, or on the future of the Internet, encounter people who have very strong opinions about what's going to happen next. But they probably don't think of these opinions as expertise. They're just strongly held opinions. But with regard to consciousness, people seem to think, each of us seems to think, "I am an expert. Simply by being conscious, I know all about this." And so, you tell them your theory and they say, "No, no, that's not the way consciousness is! No, you've got it all wrong." And they say this with an amazing confidence.
Nagyon nehéz megváltoztatni az emberek véleményét valami olyasmiről, mint a tudat, és végre rájöttem ennek az okára. Az az oka, hogy mindenki szakértő a tudattal kapcsolatban. Hallottuk az egyik nap, hogy mindenkinek van egy erős véleménye a videójátékokról. Mindenkinek van véleménye róluk, még ha nem is szakértők. De nem is tekintik magukat videójáték-szakértőnek; csupán erős véleményük van. Biztos vagyok benne, hogy az itteni emberek közül, akik mondjuk klímaváltozással, globális felmelegedéssel, vagy az internet jövőjével foglalkoznak, összefutnak olyan emberekkel, akiknek nagyon erős véleményük van arról, hogy mi fog történni legközelebb. De ők nem tekintenek ezekre a véleményekre, mint szaktudásra. Csak erősen kitartanak a véleményük mellett. De rátérve a tudatra, úgy tűnik, hogy mindenki azt gondolja, mindannyian azt gondoljuk, "Szakértő vagyok. Pusztán azért, mert tudatos vagyok, mindent tudok erről." Így tehát, amikor elmondjuk nekik a véleményünket, azt mondják, "Nem, nem, a tudat nem így működik! Mindenben tévedsz." És mindezt elképesztő önbizalommal mondják.
And so what I'm going to try to do today is to shake your confidence. Because I know the feeling -- I can feel it myself. I want to shake your confidence that you know your own innermost minds -- that you are, yourselves, authoritative about your own consciousness. That's the order of the day here.
Így amit ma meg szeretnék próbálni, hogy megtörjem a magabiztosságukat. Mert ismerem az érzést -- Én magam is tudom érezni. Meg akarom törni a magabiztosságukat abban, hogy ismerik a legbelső énjüket -- abban, hogy maguk, önök, olyan határozottak a tudatukkal kapcsolatban. Ez a mai nap programja.
Now, this nice picture shows a thought-balloon, a thought-bubble. I think everybody understands what that means. That's supposed to exhibit the stream of consciousness. This is my favorite picture of consciousness that's ever been done. It's a Saul Steinberg of course -- it was a New Yorker cover. And this fellow here is looking at the painting by Braque. That reminds him of the word baroque, barrack, bark, poodle, Suzanne R. -- he's off to the races. There's a wonderful stream of consciousness here and if you follow it along, you learn a lot about this man. What I particularly like about this picture, too, is that Steinberg has rendered the guy in this sort of pointillist style.
Nos, ezen a nagyszerű képen egy gondolatfelhőt, gondolatbuborékot láthatunk. Szerintem mindenki érti hogy mit is jelent ez. Be akarja mutatni a tudatfolyamot. Ez a kedvenc képem a tudatról, amit valaha is elkészítettek. Természetesen ez egy Saul Steinberg -- egy New Yorker címlap volt. Ez a fickó egy Braque-festményt néz. A festmény emlékezteti őt a barokk, barrack [barakk], bark [ugat], poodle [uszkár] szavakra, Suzanne R. -- és ez mindennek csak a kezdete. Itt van ez a csodálatos tudatfolyam, és ha végigkövetik, sokat tanulnak erről az emberről. Amit kifejezetten szeretek ebben a képben, hogy Steinberg a férfit pointillista stílusban festette meg.
Which reminds us, as Rod Brooks was saying yesterday: what we are, what each of us is -- what you are, what I am -- is approximately 100 trillion little cellular robots. That's what we're made of. No other ingredients at all. We're just made of cells, about 100 trillion of them. Not a single one of those cells is conscious; not a single one of those cells knows who you are, or cares. Somehow, we have to explain how when you put together teams, armies, battalions of hundreds of millions of little robotic unconscious cells -- not so different really from a bacterium, each one of them -- the result is this. I mean, just look at it. The content -- there's color, there's ideas, there's memories, there's history. And somehow all that content of consciousness is accomplished by the busy activity of those hoards of neurons. How is that possible? Many people just think it isn't possible at all. They think, "No, there can't be any sort of naturalistic explanation of consciousness."
Ami arra emlékeztet minket, ahogyan Rod Brooks mondta tegnap: amik mi vagyunk, ami mindenki -- amik önök, ami én vagyok -- az nagyjából 100 milliárd kis sejtrobot. Ez amiből fel vagyunk építve. Nincs semmi más alkotóelemünk. Csupán sejtekből állunk, nagyjából 100 milliárdból. Egyetlen ilyen sejt sem tudatos; egyetlen sejt sem tudja vagy törődik azzal, hogy ön kicsoda. Valahogyan meg kell magyaráznunk, hogy ha összeállítunk csapatokat, seregeket, zászlóaljakat százmilliós kis öntudatlan sejtekből -- amik nem sokban különböznek egy baktériumtól, egyik sem -- akkor annak ez az eredménye. Nézzük csak. A tartalom -- vannak itt színek, ötletek, emlékek, történetek. És valahogy a tudat valamennyi tartalma ezekből a folyamatosan aktív neuroncsapatokból származik. Hogyan lehetséges ez? Sokan úgy gondolják, hogy igazából ez nem is lehetséges. Azt gondolják, "Nem, semmiféle naturalisztikus magyarázata nem lehet a tudatnak."
This is a lovely book by a friend of mine named Lee Siegel, who's a professor of religion, actually, at the University of Hawaii, and he's an expert magician, and an expert on the street magic of India, which is what this book is about, "Net of Magic." And there's a passage in it which I would love to share with you. It speaks so eloquently to the problem. "'I'm writing a book on magic,' I explain, and I'm asked, 'Real magic?' By 'real magic,' people mean miracles, thaumaturgical acts, and supernatural powers. 'No,' I answer. 'Conjuring tricks, not real magic.' 'Real magic,' in other words, refers to the magic that is not real; while the magic that is real, that can actually be done, is not real magic."
Ez egy nagyszerű könyv egy barátomtól, Lee Siegeltől, aki a vallás professzora a Hawaii Egyetemen, és egy szakértő bűvész, szakértő az indiai utcai bűvészetben, amiről ez a könyv is szól, "Net of Magic" [A bűvészet hálója] Van egy rész benne, amit szeretnék megosztani önökkel. Olyan sokatmondóan beszél a problémáról. "'Írok egy könyvet a mágiáról,' elmagyarázom, és megkérdezik, 'Igazi mágia?' Az 'igazi mágián' az emberek varázslatot értenek, csodákat, természetfeletti hatalmat. 'Nem,' válaszolom. 'Trükköket csinálok, nem valódi mágiát.' 'Valódi mágia' más szavakkal a nem valódi mágiát jelenti; miközben a valódi mágia, amit tényleg véghez lehet vinni, nem valódi mágia."
(Laughter)
(Nevetés)
Now, that's the way a lot of people feel about consciousness.
Nos, valahogy így éreznek az emberek a tudattal kapcsolatban.
(Laughter)
(Nevetés)
Real consciousness is not a bag of tricks. If you're going to explain this as a bag of tricks, then it's not real consciousness, whatever it is. And, as Marvin said, and as other people have said, "Consciousness is a bag of tricks." This means that a lot of people are just left completely dissatisfied and incredulous when I attempt to explain consciousness. So this is the problem. So I have to do a little bit of the sort of work that a lot of you won't like, for the same reason that you don't like to see a magic trick explained to you. How many of you here, if somebody -- some smart aleck -- starts telling you how a particular magic trick is done, you sort of want to block your ears and say, "No, no, I don't want to know! Don't take the thrill of it away. I'd rather be mystified. Don't tell me the answer." A lot of people feel that way about consciousness, I've discovered. And I'm sorry if I impose some clarity, some understanding on you. You'd better leave now if you don't want to know some of these tricks.
Az igazi tudat nem trükkök gyűjteménye. Ha trükkök gyűjteményével akarjuk megmagyarázni a tudatot, akkor az nem a valódi tudat, legyen az akármi is. És, ahogy Marvin mondta, és más emberek mondták, "A tudat trükkök gyűjteménye." Ez azt jelenti, hogy sok embert nem elégít ki, és kételkedik, amikor meg akarom magyarázni a tudatot. Tulajdonképpen ez a probléma. Tehát egy kicsit olyan dolgokat kell csinálnom, ami sokaknak nem fog tetszeni, ugyanazon okból kifolyólag, ami miatt nem szeretjük, ha elmagyarázzák nekünk a bűvésztrükköt. Hányan vannak önök közül, akik ha valaki -- valamilyen nagyképű alak -- elkezdi elmagyarázni, hogy egy konkrét bűvésztrükköt hogyan hajtanak végre, be akarják fogni a fülüket és mondani, "Ne, ne, nem akarom tudni! Nem akarom, hogy eltűnjön a borzongás. Inkább maradok tudatlan! Ne mondja el a választ!" Azt figyeltem meg, hogy sok ember érez így a tudattal kapcsolatban. És elnézést, ha némi tisztánlátást, megértést erőltetek önökre. Jobban teszik ha most kimennek, ha nem akarják megismerni ezeket a trükköket.
But I'm not going to explain it all to you. I'm going to do what philosophers do. Here's how a philosopher explains the sawing-the-lady-in-half trick. You know the sawing-the-lady-in-half trick? The philosopher says, "I'm going to explain to you how that's done. You see, the magician doesn't really saw the lady in half."
De nem fogok mindent elmagyarázni. Azt fogom csinálni amit a filozófusok csinálnak. Egy filozófus így magyarázza el a félbevágott nő trükköt. Ismerik a félbevágott nő trükköt? Azt mondja a filozófus, "El fogom magyarázni hogyan csinálják. Tudják, a bűvész valójában nem vágja félbe a hölgyet."
(Laughter)
(Nevetés)
"He merely makes you think that he does." And you say, "Yes, and how does he do that?" He says, "Oh, that's not my department, I'm sorry."
"Csupán elhiteti hogy félbevágja." És ha ön azt mondja, "Igen, de mégis hogyan?" Akkor azt válaszolja, "Ó, ez nem az én dolgom, elnézést."
(Laughter)
(Nevetés)
So now I'm going to illustrate how philosophers explain consciousness. But I'm going to try to also show you that consciousness isn't quite as marvelous -- your own consciousness isn't quite as wonderful -- as you may have thought it is. This is something, by the way, that Lee Siegel talks about in his book. He marvels at how he'll do a magic show, and afterwards people will swear they saw him do X, Y, and Z. He never did those things. He didn't even try to do those things. People's memories inflate what they think they saw. And the same is true of consciousness.
Tehát most bemutatom, hogy a filozófusok hogyan magyarázzák el a tudatot. De azt is be szeretném mutatni önöknek, hogy a tudat nem annyira bámulatos -- az ön tudata nem annyira csodálatos --, mint ahogyan gondolná. Ez történetesen egy olyan dolog amiről Lee Siegel ír a könyvében. Azon csodálkozik, hogy miután befejezte a produkcióját, az emberek állítják, hogy ő X-t, Y-t, és Z-t csinált. De ő sosem tett ilyeneket. Még csak nem is próbált ilyeneket tenni. Az emberek fel szokták fújni az emlékeiket. És ugyanez igaz a tudatra is.
Now, let's see if this will work. All right. Let's just watch this. Watch it carefully. I'm working with a young computer-animator documentarian named Nick Deamer, and this is a little demo that he's done for me, part of a larger project some of you may be interested in. We're looking for a backer. It's a feature-length documentary on consciousness. OK, now, you all saw what changed, right? How many of you noticed that every one of those squares changed color? Every one. I'll just show you by running it again. Even when you know that they're all going to change color, it's very hard to notice. You have to really concentrate to pick up any of the changes at all.
Nos, nézzük meg, hogy ez működik-e! Rendben. Nézzük csak meg ezt! Nézzük figyelmesen! Egy fiatal számítógép-animátor dokumentaristával dolgozom, Nick Deamerrel, és ez egy demó amit nekem készített, egy nagyobb projekt része, ami talán érdekli önöket. Támogatókat keresünk. Ez egy hosszabb dokumentumfilm a tudatról. OK, rendben, látták, hogy mi változott, igaz? Hányan vették észre, hogy mindegyik négyzet színe megváltozott? Az összes. Megmutatom mégegyszer. Még ha tudjuk is, hogy megváltoznak a színek, nagyon nehéz észrevenni. Nagyon kell koncentrálni, hogy bármi változást észrevegyünk.
Now, this is an example -- one of many -- of a phenomenon that's now being studied quite a bit. It's one that I predicted in the last page or two of my 1991 book, "Consciousness Explained," where I said if you did experiments of this sort, you'd find that people were unable to pick up really large changes. If there's time at the end, I'll show you the much more dramatic case. Now, how can it be that there are all those changes going on, and that we're not aware of them? Well, earlier today, Jeff Hawkins mentioned the way your eye saccades, the way your eye moves around three or four times a second. He didn't mention the speed. Your eye is constantly in motion, moving around, looking at eyes, noses, elbows, looking at interesting things in the world. And where your eye isn't looking, you're remarkably impoverished in your vision. That's because the foveal part of your eye, which is the high-resolution part, is only about the size of your thumbnail held at arms length. That's the detail part. It doesn't seem that way, does it? It doesn't seem that way, but that's the way it is. You're getting in a lot less information than you think.
Nos, ez egy példája -- az egyik a sok közül -- annak a jelenségnek, amit most aktívan kutatnak. Az egyik, amit megjósoltam az utolsó vagy utolsó két oldalon az 1991-es "Consciousness Explained" [Tudat megmagyarázva] c. könyvemben, ahol azt mondtam, hogyha ilyen kísérleteket végzünk, akkor az derül ki, hogy az emberek képtelenek akár nagy változásokat észrevenni. Ha lesz még idő a végén, megmutatom a sokkal drasztikusabb esetet. Tehát hogy lehet, hogy ott van az a sok változás, és mégsem vesszük észre ezeket? Nos, a nap korábbi szakaszában Jeff Hawkins beszélt a szemmozgásról, arról, ahogyan a szemünk másodpercenként 3-4 mozgást is végez. Nem említette a sebességet. A szemünk folyamatosan mozog, ide-oda, miközben nézünk vele szemeket, orrokat, könyököket, és a világ érdekes dolgait. És amire nem nézünk rá pontosan, azt nagyon gyengén látjuk. Ez azért van, mert a foveánk, ami a szemünk nagyfelbontású része, csak akkora, mint kinyújtott karunkon a hüvelykujjunk körme. Ez a részletgazdag terület. Pedig nem úgy tűnik, igaz? Nem úgy tűnik, pedig úgy van. Sokkal kevesebb információt kapunk mint azt gondolnánk.
Here's a completely different effect. This is a painting by Bellotto. It's in the museum in North Carolina. Bellotto was a student of Canaletto's. And I love paintings like that -- the painting is actually about as big as it is right here. And I love Canalettos, because Canaletto has this fantastic detail, and you can get right up and see all the details on the painting. And I started across the hall in North Carolina, because I thought it was probably a Canaletto, and would have all that in detail. And I noticed that on the bridge there, there's a lot of people -- you can just barely see them walking across the bridge. And I thought as I got closer I would be able to see all the detail of most people, see their clothes, and so forth. And as I got closer and closer, I actually screamed. I yelled out because when I got closer, I found the detail wasn't there at all. There were just little artfully placed blobs of paint. And as I walked towards the picture, I was expecting detail that wasn't there. The artist had very cleverly suggested people and clothes and wagons and all sorts of things, and my brain had taken the suggestion.
Itt van egy teljesen más effektus. Ez egy Bellotto-festmény. Egy múzeumban van Észak-Karolinában. Bellotto Canaletto tanítványa volt. Imádom az ilyen festményeket -- a festmény igazából nagyjából akkora, mint amekkorának itt látjuk. Imádom a Canalettókat, mert Canaletto képei fantasztikusan részletgazdagok, közelíthetünk hozzájuk, és végigtekintünk az összes részleten. Aztán keresztülmentem a csarnokon Észak-Karolinában, mert azt gondoltam hogy egy Canalettót látok, és meg akartam nézni az összes részletet. Észrevettem aztán, hogy ott, a hídon, sok ember van, de csak alig láthatóak ahogy sétálnak a hídon. Arra gondoltam hogy ahogy közelebb érek, képes leszek az emberek összes részletét kivenni, látni a ruháikat és így tovább. De ahogy közelebb és közelebb értem, hangosan felsikoltottam. Felsikítottam mert ahogy közeledtem, kiderült, hogy a részletek nincsenek is ott. Csak kis, művészien elhelyezett festékpöttyök voltak láthatóak. És ahogy haladtam a kép felé, számítottam azokra a részletekre amik nem voltak ott. A művész nagyon okosan sugallta az embereket és ruhákat, szekereket és mindenféle dolgokat, és az agyam elhitte a sugallatot.
You're familiar with a more recent technology, which is -- There, you can get a better view of the blobs. See, when you get close they're really just blobs of paint. You will have seen something like this -- this is the reverse effect. I'll just give that to you one more time.
Ismerősebb lehet egy frissebb technológia, ami... Íme, egy jobb nézőpont a foltokról. Látják, amikor közel vannak, ezek tényleg csak festékpacák. Biztosan láttak már ilyet -- ez a fordított effektus. Lejátszom önöknek még egyszer.
Now, what does your brain do when it takes the suggestion? When an artful blob of paint or two, by an artist, suggests a person -- say, one of Marvin Minsky's little society of mind -- do they send little painters out to fill in all the details in your brain somewhere? I don't think so. Not a chance. But then, how on Earth is it done? Well, remember the philosopher's explanation of the lady? It's the same thing. The brain just makes you think that it's got the detail there. You think the detail's there, but it isn't there. The brain isn't actually putting the detail in your head at all. It's just making you expect the detail.
Nos, mit csinál az agyunk, amikor észleli a sugallatot? Amikor egy vagy két művészi paca egy művésztől, sugall egy embert, valaki -- mondjuk Marvin Minsky egyik kis elmetársadalma -- kiküld egy kis festőt, aki kitölti a részleteket valahol az agyunkban? Nem hiszem. Ki van zárva. De akkor hogyan is zajlik le mindez? Nos, emlékeznek a filozófus magyarázatára a hölgyről? Ugyanaz a dolog. Az agyunk csak elhiteti velünk, hogy ott vannak a részletek. Úgy gonduljuk, hogy ott vannak a részletek, pedig nincsenek. Az agyunk igazából egyáltalán nem teszi be a részleteket a fejünkbe. Csak eléri, hogy elvárjuk a részleteket.
Let's just do this experiment very quickly. Is the shape on the left the same as the shape on the right, rotated? Yes. How many of you did it by rotating the one on the left in your mind's eye, to see if it matched up with the one on the right? How many of you rotated the one on the right? OK. How do you know that's what you did?
Csináljuk végig gyorsan ezt a kísérletet. A bal oldalon ugyanazt az alakot látjuk, mint a jobb oldalon, csak elforgatva? Igen. Hányan tudták meg önök közül ezt úgy, hogy a bal oldalit elforgatták a lelki szemeik előtt, és megnézték, hogy az megegyezik-e a jobb oldalival? Önök közül hányan forgatták a jobb oldalit? Oké. Honnan tudják, hogy így csinálták?
(Laughter)
(Nevetés)
There's in fact been a very interesting debate raging for over 20 years in cognitive science -- various experiments started by Roger Shepherd, who measured the angular velocity of rotation of mental images. Yes, it's possible to do that. But the details of the process are still in significant controversy. And if you read that literature, one of the things that you really have to come to terms with is even when you're the subject in the experiment, you don't know. You don't know how you do it. You just know that you have certain beliefs. And they come in a certain order, at a certain time. And what explains the fact that that's what you think? Well, that's where you have to go backstage and ask the magician.
Tulajdonképpen van egy nagyon érdekes vita már 20 éve a kognitív tudományokban -- különböző kísérletek, amiket Roger Shepherd kezdett, aki megmérte a mentális képek forgatásának szögsebességét. Igen, ezt ki lehet számolni. Viszont a folyamat részletei körül még mindig nagy viták vannak. És ha elolvasták a szakirodalmat, az egyik dolog, amire mindenképpen rá kellett jönniük az az, hogy még ha ön is a kísérleti alany, akkor sem tudja. Nem tudja, hogy csinálja. Csak azt tudja, hogy úgy hiszi, hogy valahogy csinálta. Meghatározott sorrendben, meghatározott időben következnek. És mi magyarázza azt, hogy ezt gondolja? Nos, ekkor kell bemennünk a színfalak mögé megkérdezni a bűvészt.
This is a figure that I love: Bradley, Petrie, and Dumais. You may think that I've cheated, that I've put a little whiter-than-white boundary there. How many of you see that sort of boundary, with the Necker cube floating in front of the circles? Can you see it? Well, you know, in effect, the boundary's really there, in a certain sense. Your brain is actually computing that boundary, the boundary that goes right there. But now, notice there are two ways of seeing the cube, right? It's a Necker cube. Everybody can see the two ways of seeing the cube? OK. Can you see the four ways of seeing the cube? Because there's another way of seeing it. If you're seeing it as a cube floating in front of some circles, some black circles, there's another way of seeing it. As a cube, on a black background, as seen through a piece of Swiss cheese.
Ez egy ábra amit szeretek: Bradley, Petrie, és Dumais ábrája. Talán azt gondolják, hogy csaltam, hogy kis, a fehérebbnél is fehérebb határvonalakat húztam be. Hányan látják azokat a határvonalakat, a körök előtt lebegő Necker-kockával? Látják? Nos, tudják, végül is, a határvonalak tényleg ott vannak, egy sajátos értelemben. Az agyuk számítja ki a határvonalakat, amik éppen ott haladnak. Mindezek után észreveszik, hogy két módon is láthatjuk a kockát, igaz? Ez egy Necker-kocka. Mindenki látja mindkét módon a kockát? Oké. Látják-e négyféleképpen a kockát? Ugyanis van egy másik mód, ahogyan láthatjuk. Ha úgy nézi ezt a kockát, hogy fekete körök előtt lebeg, akkor van egy másik mód is, ahogy nézheti. Mint egy kockát, fekete háttérrel, egy darab svájci sajton keresztül nézve.
(Laughter)
(Nevetés)
Can you get it? How many of you can't get it? That'll help.
Látják? Önök közül hányan nem látják? Ez segíteni fog.
(Laughter)
(Nevetés)
Now you can get it. These are two very different phenomena. When you see the cube one way, behind the screen, those boundaries go away. But there's still a sort of filling in, as we can tell if we look at this. We don't have any trouble seeing the cube, but where does the color change? Does your brain have to send little painters in there? The purple-painters and the green-painters fight over who's going to paint that bit behind the curtain? No. Your brain just lets it go. The brain doesn't need to fill that in. When I first started talking about the Bradley, Petrie, Dumais example that you just saw -- I'll go back to it, this one -- I said that there was no filling-in behind there. And I supposed that that was just a flat truth, always true. But Rob Van Lier has recently shown that it isn't.
Most már láthatják. Ez két nagyon különböző jelenség. Amikor az egyik módon nézik, a sík mögött, a határvonalak eltűnnek. De még mindig van kitöltenivaló, amit láthatunk, ha megnézzük a következőket. Nincs semmi problémánk a kocka felismerésével, de hol változnak meg a színek? Az agyunknak kis festőket kell kiküldenie? A rózsaszínt festők és a zöldet festők harcolnak egymással, hogy ki festhesse le a függöny mögötti részt? Nem. Az agyunk nem vesz róla tudomást. Az agyunknak ezt nem kell kitöltenie. Amikor először kezdtem el beszélni a Bradley, Petrie, Dumais példáról, amit éppen most láttak -- visszatérek majd hozzá, ez az --, azt mondtam, hogy nincsen kitöltés a háttérben. És feltételeztem, hogy ez egyszerű igazság, ami mindig igaz. De Rob Van Lier nemrég bemutatta, hogy nem így van.
Now, if you think you see some pale yellow -- I'll run this a few more times. Look in the gray areas, and see if you seem to see something sort of shadowy moving in there -- yeah, it's amazing. There's nothing there. It's no trick. ["Failure to Detect Changes in Scenes" slide] This is Ron Rensink's work, which was in some degree inspired by that suggestion right at the end of the book. Let me just pause this for a second if I can.
Nos, ha úgy gondolják hogy valami fakó sárgát látnak... Párszor még le fogom játszani. Nézzék a szürke területet, és talán észrevesznek valamilyen mozgó árnyékos dolgot -- igen, elképesztő. Nincs ott semmi. Nincs trükk. ["Hiba a jelenet változásának észrevételében" dia] Ez Ron Rensink munkája, amit bizonyos szinten inspirált a könyv végén található javaslat. Állítsuk le ezt egy pillanatra, ha lehet.
This is change-blindness. What you're going to see is two pictures, one of which is slightly different from the other. You see here the red roof and the gray roof, and in between them there will be a mask, which is just a blank screen, for about a quarter of a second. So you'll see the first picture, then a mask, then the second picture, then a mask. And this will just continue, and your job as the subject is to press the button when you see the change. So, show the original picture for 240 milliseconds. Blank. Show the next picture for 240 milliseconds. Blank. And keep going, until the subject presses the button, saying, "I see the change."
Ez a változásvakság. Amit látni fognak, az két kép, melyek kicsit különböznek egymástól. Láthajtják a vörös és a szürke tetőt, és közöttük lesz egy maszk, ami egy üres képernyő, nagyjából egy negyed másodpercig. Tehát látják majd az első képet, aztán a maszkot, a második képet, aztán a maszkot. Ez aztán folytatódni fog, és a dolguk az lesz, hogy nyomják meg a gombot ha látják a változást. Tehát, először az eredeti kép 240 milliszekundumig, szünet, aztán a második 240 milliszekundumig, szünet. Aztán folytatódni fog, míg az alany nem nyomja meg a gombot, amivel jelzi, hogy "Látom a változást."
So now we're going to be subjects in the experiment. We're going to start easy. Some examples. No trouble there. Can everybody see? All right. Indeed, Rensink's subjects took only a little bit more than a second to press the button. Can you see that one? 2.9 seconds. How many don't see it still? What's on the roof of that barn?
Tehát most mi leszünk a kísérlet alanyai. Egyszerűvel kezdjük. Példákkal. Ez nem nehéz. Mindenki látja? Rendben. Valóban, Rensink alanyainak alig több mint egy másodpercig tartott, míg megnyomták a gombot. Ezt is látják? 2,9 másodperc. Hányan nem látják még mindig? Mi van a pajta tetején?
(Laughter)
(Nevetés)
It's easy. Is it a bridge or a dock? There are a few more really dramatic ones, and then I'll close. I want you to see a few that are particularly striking. This one because it's so large and yet it's pretty hard to see. Can you see it?
Gyerekjáték. Ez egy híd vagy egy dokk? Van néhány igazán drasztikusabb, aztán befejezem. Szeretném, ha megtekintenének párat, melyek különösen megdöbbentőek. Ezt azért, mert habár elég nagy, mégis egész nehéz észrevenni. Látják?
Audience: Yes.
Közönség: Igen.
Dan Dennett: See the shadows going back and forth? Pretty big. So 15.5 seconds is the median time for subjects in his experiment there.
Dan Dennett: Látják ahogy előre-hátra mennek az árnyékok? Elég nagyok. Tehát 15,5 másodperc a medián a kísérletében résztvevők esetén.
I love this one. I'll end with this one, just because it's such an obvious and important thing. How many still don't see it? How many still don't see it? How many engines on the wing of that Boeing?
Ezt imádom. Ezzel fejezem be, mivel annyira egyértelmű és fontos dolog. Hányan nem látják még mindig? Hányan nem látják még mindig? Hány motor van annak a Boeingnek a szárnyán?
(Laughter)
(Nevetés)
Right in the middle of the picture! Thanks very much for your attention. What I wanted to show you is that scientists, using their from-the-outside, third-person methods, can tell you things about your own consciousness that you would never dream of, and that, in fact, you're not the authority on your own consciousness that you think you are. And we're really making a lot of progress on coming up with a theory of mind.
Éppen a kép közepén! Köszönöm szépen a figyelmet. Amit meg akartam mutatni önöknek az az, hogy a tudósok, a saját kívülről szemlélő, harmadik személybeli módszereikkel, rájöhetnek olyan dolgokra a tudatukkal kapcsolatban, amelyekről nem is álmodtak, és ez tulajdonképpen az, hogy nem ura a saját tudatának mint ahogy gondolja. És valóban gyorsan haladunk az elme elméletének megalkotásával.
Jeff Hawkins, this morning, was describing his attempt to get theory, and a good, big theory, into the neuroscience. And he's right. This is a problem. Harvard Medical School once -- I was at a talk -- director of the lab said, "In our lab, we have a saying. If you work on one neuron, that's neuroscience. If you work on two neurons, that's psychology."
Jeff Hawkins ma reggel elmesélte, hogy hogyan alkotott meg egy elméletet, egy jó, nagy, elméletet az idegtudományban. És igaza van. Ez egy probléma. A Harvard Medical Schoolban egyszer -- egy beszéden voltam -- a labor vezetője azt mondta, "Itt, a laborunkban van egy mondásunk. Ha egy neuronnal foglalkozunk, az idegtudomány. Ha kettővel, az már pszichológia."
(Laughter)
(Nevetés)
We have to have more theory, and it can come as much from the top down.
Több elméletre van szükségünk, amik talán fentről-le magyarázatok lesznek.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)