A leader is steady, firm, decisive, unwavering. Never let 'em see you sweat, always have an answer.
Egy vezető józan, kemény, határozott, megingathatatlan. Nem lehet lestrapált, mindig tudnia kell a választ.
[The Way We Work]
[Ahogyan dolgozunk]
My name is Dan, I'm a partner at a global creative consultancy. But there's another side to me: Carrie Dragshaw, the character I created on Instagram. As I thought about my double life, I couldn't help but wonder ... When your true self is a little nontraditional, how much of it can you really bring to the office? For some of us is authenticity off-limits?
Dan vagyok, egy globális kreatív tanácsadócég partnere. Ám van egy másik oldalam is: Carrie Dragshaw, az Instagram-karakterem. Kettős életemre tekintve kénytelen voltam elgondolkodni... Ha valódi énünk némiképp eltér a hagyományostól, mennyit mutathatunk meg belőle az irodában? Lehet, hogy az önazonosság nem mindenki számára járható út?
For the first 10 years of my career, I thought there was one way to be a leader: decisive and serious. But that's not me. So I'd put on basically office drag to fit the role: I'd talk in a deeper voice, try to hold in my hand motions. I'm someone who gets really excited about things, so I'd temper that. I had this little voice in my head, telling me, "You're too gay, too feminine, too flamboyant." I had one well-intentioned adviser who said, "Everyone knows you're gay. And that's great. But you don't need to beat them over the head with it."
Pályafutásom első 10 éve során azt gondoltam, egy vezető csak egyféleképpen viselkedhet: határozottan és komolyan. Ám én nem ilyen vagyok. Úgyhogy irodai maskarát öltöttem, hogy megfeleljek szerepemnek: mélyebb hangon beszéltem, próbáltam kevesebbet gesztikulálni. Nagyon könnyen lelkesedem, ezt megpróbáltam visszafogni. Egy kis hang a fejemben azt mondta: "Túlságosan meleg vagy, túl nőies, túl feltűnő." Egyszer ezt a jó szándékú tanácsot kaptam: "Mindenki tudja, hogy meleg vagy. És ez oké. De nem kell ezt folyton mindenki orra alá dörgölnöd."
Cut to: me in a tutu, for Halloween 2016. I dressed up as my favorite TV show character, Carrie Bradshaw, thinking my friends would get a kick out of it. And then, things got crazy. The post went viral, and at first it was pure fun. I started getting these incredible messages from people about how happy it made them, how it encouraged them to be their authentic selves. And I started to think, maybe this is the time to tell that little voice in my head to just shut up and let myself be me. But then things got a little too big.
Vágás: én tütüben, 2016 halloweenjén. kedvenc tévészereplőmnek, Carrie Bradshawnak öltöztem, gondoltam, a barátaim jót nevetnek majd. Aztán elszabadultak a dolgok. A posztom vírusként terjedt, és eleinte ez jó vicc volt. Sokaktól hihetetlen üzeneteket kaptam: hogy mennyire örültek, hogy a poszt bátorította őket, hogy vállalják valódi énjüket. Én meg arra gondoltam, talán ideje, hogy azt mondjam a kis hangnak a fejemben, hogy fogja be, és hagyjon békén. Ám a dolgok kissé túlnőttek rajtam.
Carrie Dragshaw was everywhere -- In the "New York Post", "US Weekly" -- and I got terrified: "What would my bosses think? Would my coworkers still respect me as a leader? What would my clients think?" I thought I was going to have to get a different job. But then, something happened, something small. I got a text from my boss, it wasn't long, it just said, "Wow, Cosmo!" With a link to an article that had just gone up about me. And it let me put that little, scared voice away and just be excited about this whole new world, rather than freaked out.
Carrie Dragshaw mindenütt megjelent – a New York Postban, a US Weeklyben – én meg berezeltem: "Mit szólnak a főnökeim? Munkatársaim tisztelni fognak vezetőként? Mit gondolnak az ügyfeleim?" Azt hittem, kénytelen leszek munkahelyet váltani. Aztán történt valami, csak egy apróság. Üzenetet kaptam a főnökömtől, csak ennyi állt benne: "Azta, Cosmo!" És egy link egy cikkre, ami épp akkor jelent meg rólam. Ez segített elhallgattatni az apró, ijedt hangot, segített, hogy lelkesen fogadjam ezt az új világot, ne pedig kiboruljak miatta.
That's the power of one person, sometimes all it takes is one ally to make you feel comfortable. And my coworkers started acting differently. They became more open, more playful with me, it was as if knowing this other side of me gave them permission to be more of themselves as well. I thought that openness and vulnerability would actually decrease my standing with my team. But it's done the opposite.
Mindez egyetlen emberen múlt. Néha elég egyetlen szövetséges, hogy kellemesen érezzük magunkat. Munkatársaim is másként kezdtek viselkedni. Nyitottabbak, játékosabbak lettek velem, mintha az, hogy megismerték a másik oldalamat, felhatalmazta volna őket, hogy ők is önmaguk lehessenek. Azt hittem, a nyíltság és sebezhetőség aláássa tekintélyemet a csapatom előtt. Ám az ellenkezője történt.
Two years in, I never could have imagined that this part of me would not just be embraced, but could actually help my career. Now, I'm lucky. I work in New York City, in an office where creativity is valued and I was already pretty established in my career when all of this started. Maybe that's you, maybe it isn't. But all of this has taught me so much about just the importance of bringing your whole self to work. And it's really challenged my own misperceptions about what it takes to be successful.
Két évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy nemcsak elfogadják ezt az oldalamat, de egyenesen lendíthet a karrieremen. Persze én szerencsés vagyok. New Yorkban dolgozom, kreativitást értékelő munkahelyen, és már elég biztos alapokon állt a karrierem, amikor mindez elkezdődött. Ez talán önökre is igaz, talán nem. Ám sokat tanultam ebből arról, mennyire fontos teljes énünket bevinnünk a munkahelyünkre. És megkérdőjeleztem téves elképzeléseimet arról, mi kell a sikerhez.
There's no one kind of way to be a leader. It's about finding your strengths and finding ways to amplify them. Before, if a meeting was hard, I'd put on my perfect leader mask. Now, I can say, "Gosh, that was frustrating." We can talk about challenges and struggles in an open way, rather than everybody pretending that they're fine until it's too late. Concealing an identity takes work. Think of all the wasted energy spent pretending, wishing you were someone different. What's most interesting to me, though, is that in this big study of covering, 93 percent of those who say they're doing it also believe their organization values inclusion. So clearly, our workplaces and all of our strange inner voices have a long way to go on acceptance.
Nemcsak egyetlen módon lehet valaki vezető. A lényeg, hogy megtaláljuk erősségeinket, és hangsúlyozzuk őket. Régebben ha egy megbeszélés nehezen ment, felöltöttem a tökéletes vezető álarcát. Most mondhatom azt: "A fenébe is, ez aztán idegőrlő volt." Nyíltan beszélhetünk a kihívásokról és nehézségekről, ahelyett hogy úgy tennénk, mintha minden rendben lenne, míg végül túl késő. Énünket elfedni kemény munka. Gondoljanak az elvesztegetett energiára, amikor szerepet játszunk. Igen érdekes, hogy a szerepjátszásról szóló nagy tanulmányban a szerepet játszók 93%-a azt gondolja, cégük befogadó értékeket vall. Világos, hogy munkahelyeink és furcsa belső hangjaink még messze vannak az elfogadástól.
There's a big difference between adapting and disguising. And I think I learned that a little late. Personally, I'm taking all of this as a call to be the ally who, like my boss did for me, lets people know that it's OK to open up. If you're gay, or proud of your ethnic background, or have a disability or are deeply religious, see what it's like being your full self at work. You might be pleasantly surprised.
Nagy a különbség az alkalmazkodás és a rejtőzködés között. Azt hiszem, ezt kicsit későn tanultam meg. Úgy érzem, az a dolgom, hogy most én is mások mellé álljak, ahogy a főnököm mellém állt, és megmutassam másoknak, hogy nyugodtan megnyílhatnak. Ha ön meleg, etnikai hovatartozására büszke, valamilyen fogyatékkal él vagy épp mélyen vallásos, próbálja ki, milyen, amikor teljes énjét megmutatja a munkában. Lehet, hogy kellemes meglepetés éri.