Hi. You might have noticed that I have half a beard. It's not because I lost a bet. Many years ago, I was badly burned. Most of my body is covered with scars, including the right side of my face. I just don't have hair. That's just how it happened. It looks symmetrical, but almost.
Üdv. Talán észrevették, hogy féloldalas a szakállam. Nem azért, mert elvesztettem egy fogadást. Sok évvel ezelőtt súlyos égési sérüléseket szenvedtem. Testem nagy részét sebhelyek borítják, az arcom jobb felét is. Ott nem nő szőröm. Egyszerűen így esett. Szimmetrikusnak látszik, majdnem.
Anyway, now that we discussed facial hair, let's move to social science. And in particular, I want us to think about where is the potential for humanity and where we are now. And if you think about it, there's a big gap between where we think we could be and where we are, and it's in all kinds of areas.
Na, most, hogy túlvagyunk az arcszőrzet kérdésén, vágjunk bele a társadalomtudományba. Főként azt szeretném, ha együtt gondolkodnánk az emberiség lehetőségeiről és jelenlegi helyzetünkről. Mély szakadék van aközött, ahol – szerintünk – lehetnénk, és ahol vagyunk, s ez mindenféle területre igaz.
So let me ask you: How many of you in the last month have eaten more than you think you should? Just kind of general. OK. How many of you in the last month have exercised less than you think you should? OK, and for how many of you has raising your hands twice been the most exercise you got today?
Felteszem a kérdést: Az elmúlt hónapban hányan ettek önök közül többet a szükségesnél? Csak úgy nagyjából. Rendben. Az elmúlt hónapban hányan mozogtak kevesebbet a szükségesnél? És hányan vannak, akiknek ez a két kézfeltartás volt az összes testmozgás a mai napon?
(Laughter)
(Nevetés)
How many of you have ever texted while driving? OK, we're getting honest. Let's test your honesty. How many people here in the last month have not always washed your hands when you left the bathroom?
Hányak sms-eztek már önök közül vezetés közben? Rendben, egyre őszintébbek vagyunk. Teszteljük az őszinteségüket! Hányak vannak, akik az elmúlt hónapban nem mindig mostak kezet vécéhasználat után?
(Laughter)
(Nevetés)
A little less honest. By the way, it's interesting how we're willing to admit texting and driving but not washing our hands, that's difficult.
Ez már kevésbé őszinte. Érdekes, milyen könnyen bevalljuk, hogy sms-eztünk vezetés közben – a kézmosás hiányát beismerni már nehezebb.
(Laughter)
(Nevetés)
We can go on and on. The problem, the topic is that there's lots of things when we know what we could do -- we could be very, very different, but we're acting in a very different way. And when we think how do we bridge that gap, the usual answer is, "Just tell people." For example, just tell people that texting and driving is dangerous. Did you know it's dangerous? You should stop doing it. You tell people something is dangerous, and they will stop.
Még folytathatnánk a sort. A gond, a téma az, hogy rengeteg helyzetben tudjuk, mit tehetnénk, hogyan viselkedhetnénk, és mégis teljesen másként viselkedünk. A kérdésre, hogy hogyan hidaljuk át e rést, a szokásos válasz: "Egyszerűen figyelmeztetni kell az embereket." Pl. elég a figyelmeztetés, hogy vezetés közben sms-ezni veszélyes. Tudták, hogy veszélyes? Nem kéne csinálniuk! Felhívjuk a figyelmet a veszélyre, és ezzel el van intézve.
Texting and driving is one example. Another very sad example is that in the US, we spend between seven and eight hundred million dollars a year on what's called "financial literacy." And what do we get as a consequence of that? There was recently a study that looked at all the research ever to be conducted on financial literacy -- what's called a meta-analysis. And what they found is that when you tell people, you teach them financial literacy, they learn and they remember. But do people execute? Not so much. The improvement is about three or four percent immediately after the course, and then it goes down. And at the end of the day, the improvement is about 0.1 percent -- not zero, but as humanly close to zero as possible.
Az sms vezetés közben egy példa. Egy másik szomorú példa, hogy az USA-ban évente kb. 700-800 millió dollárt költünk a pénzügyi alapműveltség fejlesztésére. Mi ennek az eredménye? Egy friss tanulmány végigvette az összes kutatást, amely valaha is a pénzügyi alapműveltséget vizsgálta – metaelemzés készült. Kiderült, hogy ha az emberek oktatást kapnak, ha pénzügyi alapokra tanítják őket, megtanulják és emlékeznek a tanultakra. De átültetik-e a tudást a gyakorlatba? Nemigen. A tanfolyam után röviddel 3-4%-os javulás tapasztalható, aztán ez csökken. Mindent egybevetve a javulás kb. 0,1%-os – nem semmi, de azért nem sokkal több annál.
(Laughter)
(Nevetés)
So that's the sad news. The sad news is, giving information to people is just not a good recipe to change behavior. What is?
Ez szomorú. Szomorú, hogy információval szolgálni az embereknek nem jó recept a viselkedés megváltoztatására. Akkor mi a jó recept?
Well, social science has made lots of strides, and the basic insight is that if we want to change behavior, we have to change the environment. The right way is not to change people, it's to change the environment. And I want to present a very simpleminded model of how to think about it: it's to think about behavioral change in the same way that we think about sending a rocket to space. When we think about sending a rocket to space, we want to do two main things. The first one is to reduce friction. We want to take the rocket and have as little friction as possible so it's the most aerodynamic possible. And the second thing is we want to load as much fuel as possible, to give it the most amount of motivation, energy to do its task. And behavior change is the same thing.
A társadalomtudomány sokat fejlődött, és arra jutott, hogy ha befolyásolni akarjuk a viselkedést, a környezetet kell megváltoztatni. A helyes módszer nem az emberek, hanem a környezet megváltoztatása. Egyszerű példán szemléltetem, hogyan kell ezt elképzelni: a viselkedés megváltoztatása olyan, mint rakétát juttatni az űrbe. Amikor rakétát akarunk fellőni, két fő célunk van. Először is, csökkenteni a súrlódást. Célunk, hogy a súrlódás minél kisebb, a rakéta minél aerodinamikusabb legyen. Másodsorban: a rakétát minél több üzemanyaggal akarjuk ellátni, hogy a lehető legtöbb energiája, motivációja legyen a feladat elvégzéséhez. A viselkedés megváltoztatása ugyanígy működik.
So let's first talk about friction. In this particular case study I'll tell you about, there's a pharmacy, an online pharmacy. Imagine you go to your doctor. You have a long-term illness, your doctor prescribes to you a medication, you sign up for this online pharmacy and you get your medication in the mail every 90 days. Every 90 days, medication, medication, medication. And this online pharmacy wants to switch people from branded medication to generic medication. So they send people letters, and they say, "Please, please, please, switch to generics. You will save money, we will save money, your employer will save money." And what do people do? Nothing.
Először ejtsünk szót a súrlódásról. A példában, amelyet bemutatok, egy online gyógyszertár szerepel. Képzeljék el, hogy orvoshoz mennek. Krónikus betegségben szenvednek, orvosuk felírja a gyógyszert, önök bejelentkeznek az online gyógyszertárba, majd háromhavonta megkapják a gyógyszeradagjukat. Háromhavonta jön a gyógyszer. Az online gyógyszertár szeretné, hogy az emberek álljanak át egy konkrét márkáról egy generikus gyógyszerre. Levelet küldenek ki, amelyben kérik: "Kérjük szépen, váltson generikus gyógyszerre. Ön pénzt spórol, mi is pénzt spórolunk, a munkaadója is pénzt spórol." Mi történik erre? Semmi.
So they try all kinds of things and nothing happens. So for one year, they give people an amazing offer. They send people a letter, and they say, "If you switch to generics now, it will be free for a whole year." Free for a whole year. Amazing! What percentage of people do you think switched? Less than 10 percent. At this point, they show up to my office. And they come to complain. Why did they pick me? I wrote a couple of papers on the "allure of free." In those papers, we showed that if you reduce the price of something for, let's say, 10 cents to one cent, nothing much happens. You reduce it from one cent to zero, now people get excited.
A gyógyszertár mindenfélét bevet, de semmi sem segít. Egy évre szóló fantasztikus ajánlattal állnak elő. Levelet küldenek ki, s azt mondják: "Ha most vált generikus gyógyszerre, egy évig ingyen kapja." Ingyen, egész évre. Elképesztő! Mit gondolnak, az emberek hány százaléka váltott? Kevesebb mint 10%. Ekkor eljönnek hozzám a gyógyszertártól. Panaszkodni jöttek. Miért pont énhozzám? Írtam néhány cikket az ingyenesség vonzerejéről. E cikkekben megmutattuk, hogy ha leszállítjuk egy termék árát, mondjuk 10 centről egy centre, szinte semmi sem változik. Ha egy centről nullára csökken az ár, az már mindjárt más.
(Laughter)
(Nevetés)
And they said, "Look, we read these papers on 'free,' we gave 'free.' Not working as we expected. What's going on?" I said, "You know, maybe it's a question of friction." They said, "What do you mean?" I said, "People are starting with branded. They can do nothing and end with branded. To move to generic, they have to choose generic over branded, but they also have to do something. They have to return the letter." So this is what we call a "confounded design." Two things are happening at the same time. It's branded versus generic, but it's doing nothing versus doing something. So I said, "Why don't we switch it? Why don't we send people a letter and say, 'We're switching you to generics. You don't need to do anything. If you want to stay with branded, please return the letter.'"
Azt mondják: "Olvastuk a cikkeket, és ingyen kínáltuk a gyógyszert. Nem úgy működik, ahogy vártuk. Mégis mi folyik itt?" Én erre: "Talán a súrlódáson múlik ez az egész." Ők: "Hogy érti ezt?" Én: "Az emberek konkrét márkával kezdik. Ha nem csinálnak semmit, továbbra is azt kapják. Hogy átálljanak a generikus gyógyszerre, azt kell választaniuk, ráadásul tenniük is kell valamit. Válaszlevelet kell küldeniük." Ezt nevezzük zavaró változónak. Két erő hat egy időben. Konkrét a generikussal szemben, és a nem cselekvés a cselekvéssel szemben. Azt javasoltam: "Csináljuk fordítva! Küldjünk levelet azzal, hogy: Generikus gyógyszerre váltunk, önnek semmit nem kell tennie. Ha ragaszkodik a konkrét márkához, küldjön válaszlevelet."
(Laughter)
(Nevetés)
Right? What do you think happened? Lawyers, lawyers happened.
Nem igaz? Önök szerint mi történt? Jöttek az ügyvédek, az történt.
(Laughter)
(Nevetés)
It turns out, this is illegal.
Mint kiderült, ez törvénybe ütközik.
(Laughter)
(Nevetés)
By the way, for brainstorming and creativity, doing things that are illegal and immoral, it's fine, as long as it's just in the brainstorming phase.
Egyébként ami az agyalást és kreativitást illeti, teljesen oké illegális és erkölcstelen dolgokat tenni, amíg az nem lép túl az agyaláson.
(Laughter)
(Nevetés)
But this was the purity of the idea, because the initial design was the branded had the no-action benefit. In my illegal, immoral design, generic had the no-action benefit. But they agreed to give people a T-intersection: send people a letter and say, "If you don't return this letter, we will be forced to stop your medications. But when you return the letter, you could choose branded at this price, generic at this price." Now people had to take an action. They were on even footing. Right? It wasn't that one had the no-action benefit. What percentage do you think switched? The vast majority switched. So what does it tell us? Do people like generics, or do we like branded? We hate returning letters.
Ám ez volt az ötlet szépsége: az eredeti elképzelés alapján a márkás gyógyszerhez kapcsolódott a nem cselekvés. Az én illegális, erkölcstelen elképzelésem szerint pedig a generikus gyógyszerhez. Végül abban maradtunk, hogy válaszút elé állítják az ügyfeleket, és efféle levelet küldenek: "Ha nem küld válaszlevelet, nem postázhatjuk tovább a gyógyszereit. Ha visszaküldi a levelet, választhat, hogy a konkrét gyógyszert kéri ennyiért, vagy a másikat ennyiért." Erre muszáj volt valamit tenni. Az esélyek egyenlőek voltak. Mindkét választáshoz csinálni kellett valamit. Önök szerint hány százalék váltott gyógyszert? A nagy többség. Mi ebből a tanulság? A generikusat szeretjük vagy a konkrét márkát? Utálunk levelekre válaszolni.
(Laughter)
(Nevetés)
This is the story of friction: small things really matter. And friction is about taking the desired behavior and saying: Where do we have too much friction so it's slowing people down from acting on it? And every time you see that the desired behavior and the easy behavior are not aligned, it means we want to try and realign them.
Ez a történet a súrlódásról szól: az apróságok számítanak. A súrlódás lényege, hogy megvizsgáljuk a kívánt viselkedésmódot, és megkérdezzük: hol túl nagy a súrlódás, amely akadályt gördít a kívánt viselkedés útjába? Ha azt látjuk, hogy a kívánatos viselkedés nem egyezik a természetessel, meg kell próbálnunk a kettőt egymáshoz közelíteni.
That's the first part. We talked about friction. Now let's talk about motivation. In this particular study, we were trying to get very poor people in a slum called Kibera in Kenya to save a little bit of money for a rainy day. You know, if you're very, very poor, you have no extra money, you live hand to mouth, and from time to time, bad things happen. And when something bad happens, you have nothing to draw on, you borrow. The Kibera people can borrow at sometimes up to 10 percent interest a week. And then, of course, it's really hard to get out of it. You live hand to mouth, something bad happens, you borrow, things get worse and worse and worse. So we wanted people to keep a little bit of money for a rainy day. And we thought about what is the motivation, what is the fuel that we need to add? And we tried all kinds of things. Some people, we texted them once a week and said, "Please try to save 100 shillings" -- about a dollar -- "this week." Some people, we sent a text message as if it came from their kids. So it said, "Hi Mom, hi Dad, this is little Joey" -- whatever the name of the kid was -- "Try and save 100 shillings this week for the future of our family." Right? I'm Jewish, a little bit of guilt always works.
Ez az első lépés. Ennyit tehát a súrlódásról. Akkor most lássuk a motivációt! Ebben a vizsgálatban a Kibera nevű kenyai nyomornegyedben élő szegényeket próbáltuk rábírni, hogy tegyenek félre némi pénzt vészhelyzet esetére. Tudják, ha az ember nagyon szegény, nincs félretehető pénze, napról napra él, és időnként beüt valami baj. Amikor beüt a baj, nincs mihez nyúlni, muszáj kölcsönhöz folyamodni. A Kiberában élők néha heti 10%-os kamatra kölcsönöznek pénzt. Érthető módon aztán nehéz megszabadulni az adósságtól. Egyik napról a másikra élnek, beüt a baj, kölcsönhöz folyamodnak, és minden csak egyre rosszabb lesz. Úgyhogy azt akartuk, hogy az emberek tegyenek félre egy kis pénzt. Gondolkodtunk, mi motiválná őket, miféle üzemanyagra van szükségük? Mindenfélét kipróbáltunk. Néhány embernek hetente üzenetet küldtünk: "Próbáljon meg 100 shillinget – kb. egy dollárt – félretenni ezen a héten." Néhány embernek a gyerekeik nevében küldünk üzenetet: "Szia, anya, szia, apa, itt a kis Joey – vagy bármi volt is a gyerekük neve. – Kérlek, tegyetek félre 100 shillinget a héten a családunk jövője kedvéért." Jó, mi? Zsidó vagyok, egy kis bűntudatkeltés mindig beválik.
(Laughter)
(Nevetés)
Some people got 10 percent. "Save up to a hundred shillings, we'll give you 10 percent." Some people got 20 percent. Some people got also 10 percent and 20 percent, but they got it with loss aversion. What is loss aversion? Loss aversion is the idea that we hate losing more than we enjoy gaining. Now, think about somebody who is in a 10-percent condition and they put 40 shillings in. They put 40 shillings, we give them four more, they say thank you very much. That person gave up six. They could have gotten six more if they gave a hundred, but they don't see it. So we created what we call pre-match. We put the 10 shillings in at the beginning of the week. We said, "It's waiting for you!" And then if somebody puts 40 in, we say, "Oh, you put 40 in, we're leaving four, and we're taking six back." So in both cases, pre-match or post-match, people get 10 percent. But in the pre-match, they see the money they did not match leaving their account. So we have text, text from kids, 10 percent, 20 percent, pre-match, post-match. And we had one more condition. It was a coin about this size, with 24 numbers written on it. And we asked them to put the coin somewhere in their hut, and every week, take a knife and scratch the number for that week -- week one, two, three, four -- scratch it like a minus if they didn't save and scratch it up and down if they saved.
Néhány embernek 10% kamatot kínáltunk. "Tegyen félre 100 shillinget, 10% kamatot adunk rá." Néhányuknak 20%-ot ajánlottunk. Néhányan megkapták a 10 és 20%-ot is, ám veszteségkerüléses módon. Mi a veszteségkerülés? Ez azt jelenti, hogy jobban utálunk valamit elveszteni, mint szeretünk valamit megszerezni. Képzeljenek el valakit, akinek 10%-os kamatot kínáltak, s ő félretesz 40 shillinget. Félretesz 40 shillinget, kap mellé négyet, amit szépen megköszön. Az illető lemondott hat shillingről. Ennyivel többje lehetne, ha 100-at tett volna félre, ám ezt nem látja be. Úgyhogy elkezdtünk előkamatozást alkalmazni. A hét elején letettünk 10 shillinget, mondván: "Ez csak önre vár!" Ha 40 shillinget tesz félre, azt mondjuk: "40-et tett le, tehát a kamatból négy az öné, hatot visszaveszünk." Az előzetes és utólagos kamatozásnál egyaránt 10%-ot kapnak az emberek. Ám előkamatozás esetén látják, hogy a kamat, amelyhez nem tették le a megfelelő tőkét, elvész. Van tehát üzenet, üzenet gyerekektől, 10 és 20%-os kamat, előzetes és utólagos kamatozás. És volt még egy feltételünk. Volt egy érme, körülbelül ekkora, rajta 24 számmal. Arra kértük az embereket, hogy őrizzék meg az érmét valahol, és minden héten jelöljék meg késsel az adott hét számát – első hét, második, harmadik, negyedik –, húzzák át, ha azon a héten nem tettek félre, jelöljék függőleges vonallal, ha igen.
Now, think to yourself: Which one of those methods do you think worked the best? Text, text from the kids, 10 percent, 20 percent, beginning of the week, end of the week, and the coin? I'll tell you what the average people think. We've done these studies of prediction, both in the US and in Kenya. People think that 20 percent will get a lot of action, 10 percent less, the rest of it will do nothing -- kids, coin, doesn't matter. People think loss aversion will have a small effect.
Gondoljanak bele: Önök szerint melyik módszer volt a leghatásosabb? Üzenet, üzenet gyerekektől, 10% vagy 20% kamat, kamat a hét elején vagy a végén, vagy az érme? Elmondom, mit gondol az emberek többsége. Vizsgáltuk az előrejelzéseket, mind az USA-ban, mind Kenyában. Az emberek azt gondolják, a 20%-nak nagy hatása lesz, a 10%-nak kevesebb, a többi módszernek pedig semmi – gyerekek, érmék, nem számítanak. Az emberek azt hiszik, a veszteségkerülés hatása kicsi.
What actually happened? Sending a text reminder once a week helps a lot. Good news! This program lasted six months. People forget. Reminding people is great. Ten percent at the end of the week helped some more. Financial incentives work. Twenty percent at the end of the week -- just like 10 percent, no difference. Ten percent in the beginning of the week helps some more. Loss aversion works. Twenty percent in the beginning of the week, just like 10 percent in the beginning of the week, no difference. And the text message from the kids was just as effective as 20 percent plus loss aversion -- which is amazing, right? It's amazing how motivating messages from kids were. And one conclusion is we don't use kids enough.
Mi történt valójában? A heti emlékeztető üzenet nagyon is hatásos. Remek! A program hat hónapig futott. Az emberek feledékenyek, jó emlékeztetni őket. A hét végi 10% további segítség volt. A jutalom ígérete hatásos. A hét végi 20% hatása ugyanakkora, mint a 10%-é. 10% a hét elején szintén segít valamit. A veszteségkerülés hat. 20%-nak a hét elején ugyanakkora a hatása, mint 10-nek, nincs különbség. Az üzenetek gyerekektől ugyanolyan hatásosak voltak, mint a veszteségkerüléssel kombinált 20%-os kamat – elképesztő, nem? Elképesztő, milyen erős motiváló hatásuk volt a gyerekek üzeneteinek. Az egyik tanulság, hogy nem használjuk eléggé a gyerekeket.
(Laughter)
(Nevetés)
And, of course, I don't mean in a child labor sense. But if you think about parents and their kids, we are the best that we can for our kids, and we think about the future, and I think we should think about how to use that amazing source of motivation to get parents to behave in a better way.
És persze nem a gyermekmunkára gondolok. Ám ha a szülőkre és a gyerekeikre gondolnak, látják, a lehető legjobbat adjuk gyerekeinknek, gondolunk a jövőre, és szerintem ki kéne találnunk, hogyan használjuk ezt a csodás motiváló erőt, hogy jobb viselkedésre sarkalljuk a szülőket.
But the big surprise of this study was the coin. The coin basically doubled savings compared to everything else. And now the question is: Why? What was it about the coin? So I'll tell you how I started thinking about the coin, and then we'll come back to it.
Ám a vizsgálat nagy meglepetése az érme volt. Az érme hatására gyakorlatilag megduplázódtak a tartalékok. Kérdés, hogy miért. Mit tud ez az érme? Elmesélem, hogyan jutott eszembe az érme ötlete, aztán visszatérünk a kérdésre.
So you know, when I do research on, let's say, buying coffee, I don't need to go anywhere. I can sit in my office. I've bought enough coffee. I know how it works. The details, I'm familiar with. When you do research in some of the poorest places in the world, you have to go and visit and see what's going on and get some insight about how the system works. And on that particular day, I'm in a place called Soweto in South Africa, and I'm sitting in a place that sells funeral insurance. You know, in the US people spend crazy amounts of money on weddings? In South Africa, it's funerals. People spend up to a year or two years of income on funerals. And I sit in this place -- by the way, before you judge the South Africans as being irrational with this, I just want to remind you that spending a lot of money on funerals compared to weddings, at least you know for sure you only have one.
Tudják, ha például a kávévásárlást kutatom, nem kell sehova sem mennem, maradhatok az irodámban. Elég kávét vettem már, tudom, hogy megy ez. Ismerem a részleteket. Ha az ember a világ egyik legszegényebb vidékén végez kutatást, oda kell mennie, hogy lássa a dolgok menetét, és hogy képet kapjon a rendszer működéséről. Egy napon egy Soweto nevű helyen voltam, Dél-Afrikában, egy helyen, ahol temetkezési biztosítást árultak. Az USA-ban az emberek irtózatos pénzeket költenek lagzikra. Dél-Afrikában temetkezésre költenek. Az emberek egy-két évnyi fizetésnek megfelelő összeget költenek temetkezésre. Én meg ott ülök – és mellesleg mielőtt megítélnék a dél-afrikaiakat irracionalitásuk miatt, emlékeztetném önöket, hogy nem botorság temetésre költeni azt a sok pénzt lagzi helyett – az ember biztosra veheti, hogy temetése csak egy van.
(Laughter)
(Nevetés)
OK, so I sit in this place that sells funeral insurance. And this guy comes in with his son -- his son is about 12 -- and he buys funeral insurance for a week. It will cover 90 percent of his funeral expense only if he dies in the next seven days. Right? These are very poor people, they buy small amounts of insurance and small amount of soap and such. And he gets that certificate, and in a very ceremonious way, he gives it to his son. And as he gives it to his son, I think to myself, why the ceremony? What is this father doing? Now, think about the breadwinner that decides on that particular day to direct some money into insurance or savings. What is the family going to see tonight? They're going to see less. Right? At that level of poverty, there'll be less food, less kerosene, less water -- something less tonight. And what his father was doing and what our coin was trying to do is to say, yes, there's less food on the table, but there's another activity. You see, what happened is, there are many good, important economic activities, like savings and insurance, that are invisible. And now the question is: How do we make them visible?
Szóval ott ülök ezen a helyen, ahol temetkezési biztosítást árulnak. Bejön egy fickó a fiával – a fiú talán 12 éves lehet –, és temetkezési biztosítást vesz egy hétre. A biztosítás fedezi a temetési költségei 90%-át, ha a következő hét napban meghal. Értik? Szegény emberekről van szó, akik apró biztosításokat kötnek, kis darab szappant vesznek. A fickó megkapja az igazolást, és ünnepélyesen átnyújtja a fiának. Én meg arra gondolok: mire fel ez a nagy ünnepélyesség? Mit csinál itt ez az apa? Gondoljanak a kenyérkeresőre, aki aznap úgy dönt, valamennyi pénzt biztosításra költ vagy félretesz. Hogyan hat mindez a családra? Kevesebbjük lesz. Ilyen szintű szegénység mellett kevesebb lesz az étel, a petróleum, a víz – valamiből kevesebb lesz. Amit az apa csinált, s amit az érménkkel próbáltunk elérni, az az, hogy azt mondjuk: ma kevesebb étel kerül az asztalra, de történik valami más is. Az az igazság, hogy sok hasznos és fontos gazdasági tevékenység, pl. a megtakarítás vagy a biztosítás, láthatatlan. A kérdés tehát, hogy hogyan tegyük ezeket láthatóvá.
So let's go back to our rocket model. We have to, first of all, look at the system and see where there's little things we can fix, with friction, where is there that we can remove friction? And then the next thing we want to do is to think broadly about the system, and say: What other motivations can we bring in? And that's a much more difficult exercise, and we don't always know what would work best. Is it going to be money? Is it going to be loss aversion? Is it going to be something that is visible? We don't know, and we have to try different things. We also have to realize that our intuition sometimes misleads us. We don't always necessarily know what would work the best.
Térjünk vissza a rakéta példájához. Először is meg kell vizsgálnunk a rendszert, hogy hol tudunk javítani a dolgokon, és hol tudjuk kiküszöbölni a súrlódást. Aztán átfogóan el kell gondolkodnunk a rendszerről, és ki kell találnunk, milyen egyéb motivációs erőket használhatunk. Ez sokkal nehezebb feladat, és nem mindig tudjuk, mi volna a legjobb megoldás. Pénz? Veszteségkerülés? Vagy valami, ami látható? Nem tudjuk, ezért különböző módszerekkel próbálkozunk. Szintén fel kell ismernük, hogy ösztönünk néha félrevezet minket. Nem mindig tudjuk, mi volna a legjobb megoldás.
So if we think about this gap between where we could be and where we are, it's a really sad thing to see this gap and to think about it. But the good news is, there's lots we can do. Some of the changes are easy, some of the changes are more complex. But if we'll attack each problem directly, not by just providing more information to people but trying to change the friction, add motivation, I think we can ... Can we close the gap? No. But can we get much better? Absolutely, yes.
Ha belegondolunk a szakadékba aközött, ahol vagyunk és ahol lehetnénk, könnyen elszomorodhatunk. De szerencsére rengeteg mindent tehetünk. Némely változtatás könnyű, némelyik bonyolultabb. Ám ha minden problémát szemtől szembe közelítünk meg, nemcsak úgy, hogy több információt juttatunk az embereknek, hanem a súrlódást csökkentve, az embereket motiválva, akkor azt hiszem... Áthidalhatjuk a szakadékot? Nem. De közelíthetjük egymáshoz a két oldalát? Naná, hogy igen.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)