Our ability to create and sustain economic growth is the defining challenge of our time.
A gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése és fenntartása korunk meghatározó kihívása.
Of course there are other challenges -- health care, disease burdens and pandemics, environmental challenges and, of course, radicalized terrorism. However, to the extent that we can actually solve the economic growth challenge, it will take us a long way to solving the challenges that I've just elucidated.
Vannak persze más kihívások is – egészségügy, betegségek, járványok, környezeti kihívások, és természetesen a fokozódó terrorizmus. Ugyanakkor, ha kezelni tudjuk a gazdasági növekedésből adódó gondokat, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megbirkózzunk az említett kihívásokkal.
More importantly, unless and until we solve economic growth and create sustainable, long-term economic growth, we'll be unable to address the seemingly intractable challenges that continue to pervade the globe today, whether it's health care, education or economic development.
Ami még fontosabb, hogy mindaddig, amíg meg nem oldjuk a gazdasági növekedést, és nem teremtjük meg a hosszútávú, fenntartható növekedés alapjait, nem tudunk választ adni a megoldhatatlannak tűnő kihívásokra, amelyekkel az egész világ szembesül – legyen az egészségügy, oktatás vagy gazdasági fejlődés.
The fundamental question is this: How are we going to create economic growth in advanced and developed economies like the United States and across Europe at a time when they continue to struggle to create economic growth after the financial crisis?
Az alapvető kérdés a következő: Hogyan érünk el gazdasági növekedést a fejlett világban, az Egyesült Államokban vagy Európa országaiban, amikor e gazdaságok még mindig nehéz időket élnek át a pénzügyi válság után?
They continue to underperform and to see an erosion in the three key drivers of economic growth: capital, labor and productivity. In particular, these developed economies continue to see debts and deficits, the decline and erosion of both the quality and quantity of labor and they also see productivity stalling.
Továbbra is alulteljesítenek, és kimerülni látszik a gazdasági növekedés három legfontosabb forrása: tőke, munkaerő és termelékenység. Ha megnézzük, e fejlett gazdaságokat továbbra is adósság és deficit jellemzi, csökken és romlik a munkaerő minősége és mennyisége, valamint a termelékenység is gyengül.
In a similar vein, how are we going to create economic growth in the emerging markets, where 90 percent of the world's population lives and where, on average, 70 percent of the population is under the age of 25? In these countries, it is essential that they grow at a minimum of seven percent a year in order to put a dent in poverty and to double per capita incomes in one generation. And yet today, the largest emerging economies -- countries with at least 50 million people -- continue to struggle to reach that seven percent magic mark. Worse than that, countries like India, Russia, South Africa, Brazil and even China are falling below that seven percent number and, in many cases, actually regressing.
Hasonlóképpen, hogyan érünk el gazdasági növekedést a fejlődő országokban, ahol a világ népességének 90%-a él, és ahol átlagosan a népesség 70%-a 25 év alatti? A fejlődő országoknak évente legalább 7%-os növekedést kell elérniük ahhoz, hogy mérsékeljék a szegénységet, és megduplázzák az egy főre eső jövedelmet egy nemzedék alatt. Jelenleg azonban a legnagyobb fejlődő gazdaságok – az 50 milliós lélekszámot meghaladó országok – nehezen tudják elérni a bűvös 7%-ot. Ennél is rosszabb, hogy India, Oroszország, Dél-Afrika, Brazília, sőt még Kína is a 7%-os szint alá esik, több országban pedig visszaesik a gazdaság.
Economic growth matters. With economic growth, countries and societies enter into a virtuous cycle of upward mobility, opportunity and improved living standards. Without growth, countries contract and atrophy, not just in the annals of economic statistics but also in the meaning of life and how lives are lived. Economic growth matters powerfully for the individual. If growth wanes, the risk to human progress and the risk of political and social instability rises, and societies become dimmer, coarser and smaller.
A gazdasági növekedés fontos. A gazdasági növekedés kedvező folyamatot indít el a társadalmi felemelkedés, a lehetőségek és az életszínvonal javulásának útján. Növekedés nélkül a nemzetek hanyatlanak, elsorvadnak, nemcsak a statisztikai évkönyvek alapján, hanem az élet és az életminőség tekintetében is. A gazdasági növekedés rendkívül fontos az egyén szempontjából is. A növekedés megtorpanása hátráltatja a személyes fejlődést, növeli a társadalmi és politikai instabilitás kockázatát, a társadalmak egyre gyengébbek, ingerültebbek és kisebbek lesznek.
The context matters. And countries in emerging markets do not need to grow at the same rates as developed countries.
Fontos az adott kontextus. A fejlődő világ országainak nem szükséges olyan ütemben növekedniük, mint a fejlett országoknak.
Now, I know some of you in this room find this to be a risky proposition. There are some people here who will turn around and be quite disillusioned by what's happened around the world and basically ascribe that to economic growth. You worry about the overpopulation of the planet. And looking at the UN's recent statistics and projections that the world will have 11 billion people on the planet before it plateaus in 2100, you're concerned about what that does to natural resources -- arable land, potable water, energy and minerals. You are also concerned about the degradation of the environment. And you worry about how man, embodied in the corporate globalist, has become greedy and corrupt.
Tudom, néhányan önök közül ezt kockázatos állításnak tartják. Vannak, akik csalódottak, ha visszanéznek, hogy mi történt a világgal, és alapvetően a gazdasági növekedést hibáztatják. Nyugtalanok a bolygó túlnépesedése miatt, és az ENSZ legutóbbi adatait, előrejelzéseit nézve, amelyek szerint a Föld népessége 11 milliárd lesz, mielőtt 2100-ban stagnálni kezd, arra gondolnak, hogyan érinti mindez a természeti erőforrásokat – a termőföldet, az ivóvizet, az energiát és az ásványi anyagokat. Aggódnak a környezet károsodása miatt, és amiatt is, miként lett az ember a globalista rendszer tagjaként kapzsi és korrupt.
But I'm here to tell you today that economic growth has been the backbone of changes in living standards of millions of people around the world. And more importantly, it's not just economic growth that has been driven by capitalism.
De azért vagyok ma itt, hogy elmondjam: a gazdasági növekedés több millió ember életszínvonalának változását alapozta meg szerte a világon. Ennél is fontosabb, hogy a kapitalizmus nemcsak gazdasági növekedést idézett elő.
The definition of capitalism, very simply put, is that the factors of production, such as trade and industry, capital and labor, are left in the hands of the private sector and not the state.
A kapitalizmus, egyszerűen fogalmazva, azt jelenti, hogy a termelés tényezői, a kereskedelem, az ipar, a tőke és a munkaerő a magánszektor, nem pedig az állam tulajdonában vannak.
It's really essential here that we understand that fundamentally the critique is not for economic growth per se but what has happened to capitalism. And to the extent that we need to create economic growth over the long term, we're going to have to pursue it with a better form of economic stance.
Fontos, hogy megértsük, a kritika tárgya alapvetően nem maga a gazdasági növekedés, hanem az, ami a kapitalizmussal történt. Ha biztosítani akarjuk a gazdaság hosszútávú növekedését, újfajta gazdasági irányvonalat kell követnünk.
Economic growth needs capitalism, but it needs it to work properly. And as I mentioned a moment ago, the core of the capitalist system has been defined by private actors. And even this, however, is a very simplistic dichotomy. Capitalism: good; non-capitalism: bad. When in practical experience, capitalism is much more of a spectrum. And we have countries such as China, which have practiced more state capitalism, and we have countries like the Unites States which are more market capitalist.
A gazdasági növekedéshez szükség van a kapitalizmusra, aminek megfelelően kell működnie. Mint említettem, a kapitalista rendszerben meghatározó szerepet játszanak a magántulajdonosok. Van ilyen szembeállítás, ami nagyon leegyszerűsítő felfogás. A kapitalizmus jó; ami nem kapitalizmus, az rossz. Közben a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy sokféle kapitalizmus létezik. Kínában például jobbára államkapitalizmus van, az Egyesült Államokban pedig inkább a piac törvényei érvényesülnek.
Our efforts to critique the capitalist system, however, have tended to focus on countries like China that are in fact not blatantly market capitalism.
Mégis, a kapitalista rendszert illető kritikánk elsősorban Kínára irányul, aminek köze sincs a piacgazdasághoz.
However, there is a real reason and real concern for us to now focus our attentions on purer forms of capitalism, particularly those embodied by the United States. This is really important because this type of capitalism has increasingly been afforded the critique that it is now fostering corruption and, worse still, it's increasing income inequality -- the idea that the few are benefiting at the expense of the many.
Minden okunk megvan rá, hogy figyelmünket a valódi kapitalizmus változataira fordítsuk, különösen arra, ami az Egyesült Államokat jellemzi. Azért fontos ez, mert ezt a kapitalizmust egyre több olyan bírálat éri, hogy mostanában felerősíti a korrupciót, és ami még rosszabb, növeli a jövedelmi egyenlőtlenségeket – kevesen gazdagodnak, sokak kárára.
The two really critical questions that we need to address is how can we fix capitalism so that it can help create economic growth but at the same time can help to address social ills.
Két nagyon fontos ügyet kell megoldanunk: úgy kell helyreállítanunk a kapitalizmust, hogy segítse elő a gazdasági növekedést, de egyúttal kezelje a társadalmi problémákat is.
In order to think about that framing, we have to ask ourselves, how does capitalism work today? Very simplistically, capitalism is set on the basis of an individual utility maximizer -- a selfish individual who goes after what he or she wants. And only after they've maximized their utility do they then decide it's important to provide support to other social contracts. Of course, in this system governments do tax, and they use part of their revenues to fund social programs, recognizing that government's role is not just regulation but also to be arbiter of social goods. But nevertheless, this framework -- this two-stage framework -- is the basis from which we must now start to think about how we can improve the capitalist model.
Ahhoz, hogy kialakítsuk ennek keretét, fel kell tennünk a kérdést: Hogyan működik ma a kapitalizmus? Leegyszerűsítve a dolgot, a kapitalizmus az egyéni haszon maximalizálásán alapul – az önző egyén érdekein, aki megszerzi, amit akar. Kizárólag az után, hogy maximalizálta a hasznát, dönti el, hogy fontosnak tartja-e társadalmi célok támogatását. Ebben a rendszerben a kormányok persze adót szednek, és a bevétel egy részét társadalmi célok finanszírozására fordítják, felismerve, hogy a kormányok feladata nemcsak a szabályozás, hanem a javak elosztása is. Mindenesetre, ez a struktúra – ez a kétszintű struktúra – az alap, amiből kiindulhatunk a kapitalista modell fejlesztését illetően.
I would argue that there are two sides to this challenge. First of all, we can draw on the right-wing policies to see what could be beneficial for us to think about how we can improve capitalism.
Úgy vélem, kétféle megközelítés alkalmazható. Az egyik, hogy a jobboldali politikára támaszkodva, megnézzük, mi lehet előnyös a kapitalizmus javítása szempontjáből.
In particular, right-leaning policies have tended to focus on things like conditional transfers, where we pay and reward people for doing the things that we actually think can help enhance economic growth. For example, sending children to school, parents could earn money for that, or getting their children inoculated or immunized, parents could get paid for doing that.
Konkrétan, a jobboldali politika a feltételekhez kötött juttatásokat helyezi előtérbe, megjutalmazzuk az embereket, bizonyos dolgokért, amelyek szerintünk elősegítik a gazdasági növekedést. Például, a gyermekek taníttatására a szülők pénzt kapnak, vagy ha beoltatják gyermekeiket, ehhez is kapnak pénzt.
Now, quite apart from the debate on whether or not we should be paying people to do what we think they should do anyway, the fact of the matter is that pay for performance has actually yielded some positive results in places like Mexico, in Brazil and also in pilot programs in New York.
Függetlenül a vitától, hogy adjunk-e pénzt az embereknek, olyan dolgokért, amiket mi helyesnek vélünk, a helyzet az, hogy a teljesítményért járó javadalmazás jó eredményeket hozott például Mexikóban, Brazíliában és néhány kísérleti programban New Yorkban.
But there are also benefits and significant changes underway on left-leaning policies. Arguments that government should expand its role and responsibility so that it's not so narrowly defined and that government should be much more of an arbiter of the factors of production have become commonplace with the success of China. But also we've started to have debates about how the role of the private sector should move away from just being a profit motive and really be more engaged in the delivery of social programs. Things like the corporate social responsibility programs, albeit small in scale, are moving in that right direction. Of course, left-leaning policies have also tended to blur the lines between government, NGOs and private sector.
Ugyanakkor előnyöket és jelentős változásokat hordoz a baloldali politika is. Az olyan érvek, hogy a kormány szerepe és felelőssége legyen nagyobb, nem pedig szűken behatárolt, és hogy a kormánynak több joga legyen a termelési tényezők elosztásában, mindenki előtt ismertek Kína sikere kapcsán. Emellett arról is folynak már viták, hogy a magánszektornak hogyan kellene az öncélú pofitszerzésen túlmenően tevékenyebben részt vállalnia társadalmi programok kialakításában. Például a vállalati társadalmi felelősségvállalás programjai, kis lépésekben ugyan, de jó úton haladnak. A baloldali politika arra is irányul, hogy elmossa a határt a kormány, a civil szervezetek és a magánszektor között.
Two very good examples of this are the 19th-century United States, when the infrastructure rollout was really about public-private partnerships. More recently, of course, the advent of the Internet has also proven to the world that public and private can work together for the betterment of society.
Két jó példa említhető erre: a 19. században az Egyesült Államokban az infrastruktúra kiépítése az állami és a magánszektor együttműködésében valósult meg. A közelmúltban pedig az internet megjelenése bizonyította be a világnak, hogy az állami és a magánszféra képes együttműködni jó célokért.
My fundamental message to you is this: We cannot continue to try and solve the world economic growth challenges by being dogmatic and being unnecessarily ideological. In order to create sustainable, long-term economic growth and solve the challenges and social ills that continue to plague the world today, we're going to have to be more broad-minded about what might work.
A legfontosabb mondanivalóm önöknek a következő: Nem tudunk megoldást találni a világgazdasági növekedés kihívásaira, ha dogmatikusak, ideológiailag részrehajlók maradunk. A fenntartható, hosszú távú gazdasági növekedés megteremtéséhez, a folyamatosan jelentkező kihívások, társadalmi bajok megoldásához széles látókörűen kell gondolkodnunk a lehetséges módszerekről.
Ultimately, we have to recognize that ideology is the enemy of growth.
Végeredményben, fel kell ismernünk, hogy az ideológia a növekedés ellensége.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Bruno Giussani: I want to ask a couple of questions, Dambisa, because one could react to your last sentence by saying growth is also an ideology, it's possibly the dominant ideology of our times. What do you say to those who react that way?
Bruno Giussani: Dambisa, szeretnék feltenni néhány kérdést, mert az utolsó mondatodra úgy is reagálhatnánk, hogy a növekedés is egy ideológia, valószínűleg korunk fő ideológiája. Mi a válaszod erre a felvetésre?
DM: Well, I think that that's completely legitimate, and I think that we're already having that discussion. There's a lot of work going on around happiness and other metrics being used for measuring people's success and improvements in living standards. And so I think that we should be open to what could deliver improvements in people's living standards and continue to reduce poverty around the world.
DM: Azt gondolom, hogy teljesen jogos, és van már erről párbeszéd. Sokan kutatják a boldogságot, és azokat a mutatókat, amik az emberek sikerét, életszínvonaluk javulását tükrözik. Úgy vélem, nyitottnak kell lennünk abban, hogy mi hozhat javulást az emberek életszínvonalában, és továbbra is küzdeni kell a szegénység ellen.
BG: So you're basically pleading for rehabilitating growth, but the only way for that happen without compromising the capacity of the earth, to take us on a long journey, is for economic growth somehow to decouple from the underlying use of resources. Do you see that happening?
BG: Tehát alapvetően a növekedés mellett foglalsz állást, de ez csak úgy valósulhat meg a Föld kapacitásának veszélyeztetése nélkül, hosszú távon és sikeresen, ha a gazdasági növekedés nem teszi szükségessé az erőforrások kimerítését. Hogyan látod ezt?
DM: Well, I think that I'm more optimistic about human ability and ingenuity. I think if we start to constrain ourselves using the finite, scarce and depleting resources that we know today, we could get quite negative and quite concerned about the way the world is.
DM: Azt hiszem, én jobban bízom az emberek leleményességében. Ha csak olyan erőforrást használunk, ami véges, ritka, kimerülő, amit jelenleg ismerünk, akkor ez lehangoló, és nyugtalankodhatunk a helyzet miatt.
However, we've seen the Club of Rome, we've seen previous claims that the world would be running out of resources, and it's not to argue that those things are not valid. But I think, with ingenuity we could see desalination, I think we could reinvest in energy, so that we can actually get better outcomes. And so in that sense, I'm much more optimistic about what humans can do.
De gondoljunk a Római Klubra, vagy a korábbi állításokra, hogy a Föld erőforrásai kimerülnek, és ezzel nem állítom, hogy nincs ilyen veszély. De azt gondolom, eljuthatunk a tengervíz sótlanításához, befektethetünk az energiahatékonyságba, és jobb eredményeink lesznek. Ilyen értelemben tehát optimistább vagyok az emberiség képességeit illetően.
BG: The thing that strikes me about your proposals for rehabilitating growth and taking a different direction is that you're kind of suggesting to fix capitalism with more capitalism -- with putting a price tag on good behavior as incentive or developing a bigger role for business in social issues. Is that what you're suggesting?
BG: Meglepő számomra, hogy a növekedés újraértelmezésére és új irányvonalra tett javaslataidban mintha még több kapitalizmust szorgalmaznál, beárazva és ösztönözve a jó viselkedést, a vállalatok pedig vállaljanak nagyobb szerepet társadalmi ügyekben. Valóban ez a javaslatod?
DM: I'm suggesting we have to be open-minded. I think it is absolutely the case that traditional models of economic growth are not working the way we would like them to. And I think it's no accident that today the largest economy in the world, the United States, has democracy, liberal democracy, as it's core political stance and it has free market capitalism -- to the extent that it is free -- free market capitalism as its economic stance. The second largest economy is China. It has deprioritized democracy and it has state capitalism, which is a completely different model. These two countries, completely different political models and completely different economic models, and yet they have the same income inequality number measured as a Gini coefficient.
DM: Nyitott gondolkodásra van szükség. A valóság az, hogy a gazdasági növekedés hagyományos modelljei nem működnek úgy, ahogy szeretnénk. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb gazdaságában, az Egyesült Államokban demokrácia van, liberális demokrácia, a politikai felfogást tekintve, és szabad piacgazdaság – már amennyire szabad – szabad piacgazdaság, a gazdasági felfogást tekintve. A második legnagyobb gazdaság Kína, amely háttérbe szorította a demokráciát, ott államkapitalizmus van, ami egy teljesen más modell. E két országnak teljesen más a politikai berendezkedése, teljesen más a gazdasági berendezkedése, mégis megegyezik a jövedelemegyenlőtlenség mutatója, a Gini-index.
I think those are the debates we should have, because it's not clear at all what model we should be adopting, and I think there needs to be much more discourse and much more humility about what we know and what we don't know.
Ezt a témát kell megvitatnunk, mert korántsem egyértelmű, hogy milyen modellt alkalmazzunk, sokkal többet kell erről beszélnünk, sokkal több alázattal kell az új ismeretek felé fordulni.
BG: One last question. The COP21 is going on in Paris. If you could send a tweet to all the heads of state and heads of delegations there, what would you say?
BG: Még egy utolsó kérdés. Párizsban lesz a klímacsúcs. Ha üzenhetnél az összes államfőnek és delegációvezetőnek, mit mondanál?
DM: Again, I would be very much about being open-minded. As you're aware, the issues around the environmental concerns have been on the agenda many times now -- in Copenhagen, '72 in Stockholm -- and we keep revisiting these issues partly because there is not a fundamental agreement, in fact there's a schism between what the developed countries believe and want and what emerging market countries want. Emerging market countries need to continue to create economic growth so that we don't have political uncertainty in the those countries. Developed countries recognize that they have a real, important responsibility not only just to manage their CO2 emissions and some of the degradation that they're contributing to the world, but also as trendsetters in R&D. And so they have to come to the table as well. But in essence, it cannot be a situation where we start ascribing policies to the emerging markets without developed countries themselves also taking quite a swipe at what they're doing both in demand and supply in developed markets.
DM: Megint csak a nyitott gondolkodást hangsúlyoznám. Mint tudjuk, a környezetvédelmi kérdések többször napirenden voltak – Koppenhága, 72-ben Stockholm – és újból elővesszük őket. Részben, mert nincs alapvető megállapodás, valójában szakadék van a fejlett országok elgondolásai és a feltörekvő piacgazdaságok céljai között. A feltörekvő országoknak folytatniuk kell a növekedést, hogy elkerüljék a politikai bizonytalanságot. A fejlett országok vállalják, hogy komoly a felelősségük nemcsak a szén-dioxid-kibocsátás mértékében, és a környezet állapotának romlásában, hanem a példamutatásban is a kutatás-fejlesztés terén. Így hát le kell ülniük tárgyalni. A lényeg, hogy ne az legyen a helyzet, hogy elvárásokat támasztunk a fejlődő országok iránt, anélkül, hogy a fejlett országok is górcső alá vennék tevékenységüket keresleti és kínálati oldalon egyaránt.
BG: Dambisa, thank you for coming to TED. DM: Thank you very much.
BG: Dambisa, köszönöm, hogy eljöttél. DM: Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)