You know, I've talked about some of these projects before -- about the human genome and what that might mean, and discovering new sets of genes. We're actually starting at a new point: we've been digitizing biology, and now we're trying to go from that digital code into a new phase of biology with designing and synthesizing life.
Tudják, már beszéltem néhány ilyen projektről ezelőtt, a humán genomról, és hogy ez mit is jelenthet, illetve új génkészletek felfedezéséről. Tulajdonképpen egy új problémához kezdünk hozzá: digitalizáljuk a biológiát, és most próbálunk áttérni erről a digitális kódról a biológia egy új szakaszára, az élet megtervezésével és szintetizálásával.
So, we've always been trying to ask big questions. "What is life?" is something that I think many biologists have been trying to understand at various levels. We've tried various approaches, paring it down to minimal components. We've been digitizing it now for almost 20 years; when we sequenced the human genome, it was going from the analog world of biology into the digital world of the computer. Now we're trying to ask, "Can we regenerate life or can we create new life out of this digital universe?"
Szóval mi mindig is nagy kérdéseket próbáltunk feltenni. "Mi az élet?" Ez olyasvalami, amit azt hiszem, sok biológus próbál megérteni különböző szinteken. Különböző megközelítésekkel próbálkoztunk, leszűkítve ezt minimális komponensekre. Már majdnem 20 éve digitalizáljuk. Amikor megszekvenáltuk az emberi genomot, ez átkerült a biológia analóg világából a számítógép digitális világába. Most azzal a kérdéssel foglalkozunk, regenerálhatjuk-e az életet, vagy létrehozhatunk-e új életet ebből a digitális univerzumból?
This is the map of a small organism, Mycoplasma genitalium, that has the smallest genome for a species that can self-replicate in the laboratory, and we've been trying to just see if we can come up with an even smaller genome. We're able to knock out on the order of 100 genes out of the 500 or so that are here. When we look at its metabolic map, it's relatively simple compared to ours -- trust me, this is simple -- but when we look at all the genes that we can knock out one at a time, it's very unlikely that this would yield a living cell. So we decided the only way forward was to actually synthesize this chromosome so we could vary the components to ask some of these most fundamental questions. And so we started down the road of: can we synthesize a chromosome? Can chemistry permit making these really large molecules where we've never been before? And if we do, can we boot up a chromosome? A chromosome, by the way, is just a piece of inert chemical material. So, our pace of digitizing life has been increasing at an exponential pace.
Ez egy kis organizmus térképe, a Mycoplasma genitaliumé. Ennek a fajnak van a legkisebb olyan genomja, amely képes az önreplikációra laboratóriumban. És arra próbáltunk meg rájönni, hogy előállhatunk-e egy még kisebb genommal. Képesek vagyunk sorrendben kiütni száz gént abból a nagyjából ötszázból, ami itt van. De amikor megnézzük a metabolikus térképét, ez viszonylag egyszerű a mienkhez képest. Higgyék el nekem, ez egyszerű. Amikor azonban az összes gént nézzük, amiket egyesével ki tudunk ütni, nagyon valószínűtlen, hogy ez egy élő sejtet fog adni. Ezért úgy döntöttünk, az egyetlen út előttünk az, hogy ténylegesen szintetizáljuk ezt a kromoszómát, azért, hogy változtatni tudjuk a komponenseket, hogy feltegyünk néhányat az alapvető kérdések közül. Elindultunk azon az úton, hogy "Tudunk-e szintetizálni egy kromoszómát?" Megengedi-e a kémia, hogy elkészítsük ezeket az igazán nagy molekulákat, ahol még sosem jártunk azelőtt? És ha megcsináljuk, be tudunk-e indítani egy kromoszómát? A kromoszóma egyébként csak egy darab semleges kémiai anyag. Szóval az élet digitalizálásának sebessége exponenciálisan növekszik.
Our ability to write the genetic code has been moving pretty slowly but has been increasing, and our latest point would put it on, now, an exponential curve. We started this over 15 years ago. It took several stages, in fact, starting with a bioethical review before we did the first experiments. But it turns out synthesizing DNA is very difficult. There are tens of thousands of machines around the world that make small pieces of DNA -- 30 to 50 letters in length -- and it's a degenerate process, so the longer you make the piece, the more errors there are. So we had to create a new method for putting these little pieces together and correct all the errors.
A genetikai kód írására való képességünk kicsit lassan halad, de növekszik. És a legutóbbi eredményünk már exponenciális görbét ad. Több mint 15 évvel ezelőtt kezdtük mindezt. Valójában számos szakaszból állt, egy bioetikai felülvizsgálattal kezdve, mielőtt még az első kísérleteket elvégeztük. Azonban kiderült, hogy DNS-t szintetizálni nagyon nehéz. A világon több tízezer olyan gép van, amely kis darab DNS-eket készít, 30-50 betű hosszúakat, és ez egy degeneráló folyamat, úgyhogy minél hosszabb a darab, amit csinálsz, annál több hiba van benne. Ezért új módszert kellett létrehoznunk arra, hogy ezeket a kicsi darabokat összerakjuk, és kijavítsuk az összes hibát.
And this was our first attempt, starting with the digital information of the genome of phi X174. It's a small virus that kills bacteria. We designed the pieces, went through our error correction and had a DNA molecule of about 5,000 letters. The exciting phase came when we took this piece of inert chemical and put it in the bacteria, and the bacteria started to read this genetic code, made the viral particles. The viral particles then were released from the cells and came back and killed the E. coli. I was talking to the oil industry recently and I said they clearly understood that model.
Ez volt az első kísérletünk, amit a Phi X 174 genomjának digitális információjával kezdtünk. Ez egy kicsi vírus, amely baktériumokat pusztít el. Megterveztük a darabokat, végigmentünk a hibajavításon, és lett egy körülbelül ötezer betű hosszú DNS-molekulánk. Akkor jött el az izgalmas szakasz, amikor fogtuk ezt a darab semleges kémiai anyagot, és betettük a baktériumba, és a baktérium elkezdte leolvasni ezt a genetikai kódot, és elkészítette a vírusrészecskéket. A vírusrészecskék aztán kiszabadultak a sejtekből, majd visszajöttek és megölték az E. colit. Nemrégiben beszélgettem az olajiparral, és mondhatom, teljesen megértették ezt a modellt.
(Laughter)
(Nevetés)
They laughed more than you guys are. (Laughter)
Jobban nevettek, mint maguk, fiúk.
And so, we think this is a situation where the software can actually build its own hardware in a biological system. But we wanted to go much larger: we wanted to build the entire bacterial chromosome -- it's over 580,000 letters of genetic code -- so we thought we'd build them in cassettes the size of the viruses so we could actually vary the cassettes to understand what the actual components of a living cell are. Design is critical, and if you're starting with digital information in the computer, that digital information has to be really accurate. When we first sequenced this genome in 1995, the standard of accuracy was one error per 10,000 base pairs. We actually found, on resequencing it, 30 errors; had we used that original sequence, it never would have been able to be booted up. Part of the design is designing pieces that are 50 letters long that have to overlap with all the other 50-letter pieces to build smaller subunits we have to design so they can go together. We design unique elements into this.
Azt gondoljuk, ez egy olyan helyzet, ahol a szoftver valóban meg tudja építeni a saját hardverét egy biológiai rendszerben. De sokkal tovább akartunk menni. Meg akartuk építeni a teljes baktériumkromoszómát. Ez több mint 580 ezer betűs genetikai kód. Úgy gondoltuk, vírusméretű kazettákban építjük meg őket, hogy így majd variálni tudjuk a kazettákat, hogy megértsük, mik az élő sejt tényleges komponensei. A tervezés kritikus, és ha az ember a számítógépben lévő digitális információval kezd, annak a digitális információnak tényleg pontosnak kell lennie. Amikor először szekvenáltuk meg ezt a genomot 1995-ben, a pontossági elvárás tízezer bázispárra egy hiba volt. Valójában, amikor újraszekvenáltuk, harminc hibát találtunk. Ha azt az eredeti szekvenciát használtuk volna, sose lett volna képes beindulni. A tervezés egyik része azon darabok megtervezése, amelyek ötven betű hosszúak, amelyeknek átfedésben kell lenniük az összes többi ötvenbetűs darabbal, hogy kisebb alegységeket építsenek fel, és úgy kellett terveznünk, hogy össze tudjanak illeszkedni. Egyedi elemeket tervezünk bele.
You may have read that we put watermarks in. Think of this: we have a four-letter genetic code -- A, C, G and T. Triplets of those letters code for roughly 20 amino acids, such that there's a single letter designation for each of the amino acids. So we can use the genetic code to write out words, sentences, thoughts. Initially, all we did was autograph it. Some people were disappointed there was not poetry. We designed these pieces so we can just chew back with enzymes; there are enzymes that repair them and put them together. And we started making pieces, starting with pieces that were 5,000 to 7,000 letters, put those together to make 24,000-letter pieces, then put sets of those going up to 72,000.
Talán olvasták, hogy vízjeleket tettünk bele. Gondolják meg: van egy négybetűs genetikai kódunk: A, C, G és T. Ezeknek a betűknek a tripletjei -- durván húsz aminosavat kódolnak -- úgy, hogy van egy egybetűs jelölés mindegyik aminosavra. Így használhatjuk a genetikai kódot szavak, mondatok, gondolatok leírására. Eredetileg csak aláírtuk. Néhány ember csalódott volt, hogy nem volt benne költészet. Úgy terveztük ezeket a darabokat, hogy vissza tudjuk emészteni enzimekkel. Vannak olyan enzimek, amelyek megjavítják és összerakják őket. Elkezdtünk darabokat készíteni, olyan darabokkal kezdve, amelyek öt-hétezer betűsek, egymáshoz illeszkednek, 24.000-betűs darabokat hozva létre, majd ezeknek a készleteit összeraktuk egészen 72.000-ig.
At each stage, we grew up these pieces in abundance so we could sequence them because we're trying to create a process that's extremely robust that you can see in a minute. We're trying to get to the point of automation. So, this looks like a basketball playoff. When we get into these really large pieces over 100,000 base pairs, they won't any longer grow readily in E. coli -- it exhausts all the modern tools of molecular biology -- and so we turned to other mechanisms. We knew there's a mechanism called homologous recombination that biology uses to repair DNA that can put pieces together. Here's an example of it: there's an organism called Deinococcus radiodurans that can take three millions rads of radiation.
Minden szakaszban bőven növesztettük ezeket a darabokat, hogy meg tudjuk szekvenálni őket, mivel megpróbálunk egy különösen erőteljes eljárást létrehozni -- amit mindjárt láthatnak is. Megpróbálunk automatizálni a folyamatot. Ez úgy néz ki, mint egy kosárlabda rájátszás. Amikor eljutunk ezekhez az igazán nagy darabokhoz -- több mint százezer bázispárosak -- többé már nem nőnek könnyen E. coli-ban. Ez kimeríti a molekuláris biológia összes modern eszközét. Ezért más mechanizmusokhoz fordultunk. Tudtuk, hogy létezik egy homológ rekombinációnak nevezett mechanizmus, melyet a biológia a DNS megjavítására használ, amely össze tudja rakni a darabokat. Íme egy példa. Van egy organizmus, amit Deinococcus radiodurans-nak hívnak, és ez hárommillió rad sugárzást is kibír.
You can see in the top panel, its chromosome just gets blown apart. Twelve to 24 hours later, it put it back together exactly as it was before. We have thousands of organisms that can do this. These organisms can be totally desiccated; they can live in a vacuum. I am absolutely certain that life can exist in outer space, move around, find a new aqueous environment. In fact, NASA has shown a lot of this is out there.
Láthatják a felső panelben, hogy a kromoszómája szétrobbant. 12-24 órával később pontosan ugyanolyanná állt össze, mint amilyen volt. Több ezer olyan szervezet létezik, amely képes erre. Ezeket a szervezeteket teljesen ki lehet szárítani. Képesek vákuumban élni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy az élet létezhet az űrben, vándorolhat, új vizes környezetet kereshet. Valójában a NASA kimutatta, hogy sok ilyen van odakint.
Here's an actual micrograph of the molecule we built using these processes, actually just using yeast mechanisms with the right design of the pieces we put them in; yeast puts them together automatically. This is not an electron micrograph; this is just a regular photomicrograph. It's such a large molecule we can see it with a light microscope. These are pictures over about a six-second period.
Itt van egy valódi mikrofelvétel arról a molekuláról, amit építettünk ezeknek a folyamatoknak a felhasználásával -- csupán élesztőmechanizmusokat használunk a darabok helyes megtervezésével, amiket beléjük raktunk. Az élesztő önműködően összeilleszti őket. Ez nem elektronmikroszkópos felvétel; ez csak egy szokásos mikrofotográf. Ez egy olyan nagy molekula, hogy fénymikroszkóppal látható. Ezek egy körülbelül hat másodperces időszakról készült képek.
So, this is the publication we had just a short while ago. This is over 580,000 letters of genetic code; it's the largest molecule ever made by humans of a defined structure. It's over 300 million molecular weight. If we printed it out at a 10 font with no spacing, it takes 142 pages just to print this genetic code. Well, how do we boot up a chromosome? How do we activate this? Obviously, with a virus it's pretty simple; it's much more complicated dealing with bacteria. It's also simpler when you go into eukaryotes like ourselves: you can just pop out the nucleus and pop in another one, and that's what you've all heard about with cloning. With bacteria and Archaea, the chromosome is integrated into the cell, but we recently showed that we can do a complete transplant of a chromosome from one cell to another and activate it. We purified a chromosome from one microbial species -- roughly, these two are as distant as human and mice -- we added a few extra genes so we could select for this chromosome, we digested it with enzymes to kill all the proteins, and it was pretty stunning when we put this in the cell -- and you'll appreciate our very sophisticated graphics here. The new chromosome went into the cell. In fact, we thought this might be as far as it went, but we tried to design the process a little bit further.
Tehát ez az a publikáció, amit nemrégiben adtunk ki. Ez több mint ötszáznyolvanezer betűből álló genetikai kód. Ez a legnagyobb olyan meghatározott szerkezettel rendelkező molekula,amelyet ember valaha is készített. Több mint háromszázmillió molekulasúlyú. Ha kinyomtatnánk tízes betűmérettel szóközök nélkül, 142 oldal lenne, csak ennek a genetikai kódnak a nyomtatása. Nos, hogyan indítunk be egy kromoszómát? Hogyan aktiváljuk? Nyilvánvalóan egy vírussal ez nagyon egyszerű. Sokkal bonyolultabb, ha baktériumokkal foglalkozunk. Akkor is egyszerűbb, amikor az ember eukariótákkal kezd, mint amilyenek mi is vagyunk: az ember csak kikapja a sejtmagot, és betesz egy másikat, és ez az, amit mindannyian hallottak a klónozásról. Az ősbaktériumok esetében a kromoszóma a sejtbe van integrálva, de nemrégiben bemutattuk, hogy teljes kromoszóma-átültetést tudunk csinálni egyik sejtből egy másikba, és képesek vagyunk aktiválni is. Megtisztítottuk egy mikrobatörzs kromoszómáját. Ez a kettő durván olyan távolságban van egymástól, mint az emberek és az egerek. Hozzáadtunk néhány plusz gént azért, hogy szelektálni tudjunk ezekre a kromoszómákra. Megemésztettük enzimekkel, hogy elpusztítsunk minden fehérjét. Elég meglepő volt, amikor beleraktuk a sejtbe -- és Önök értékelni fogják a nagyon kifinomult rajzainkat-- az új kromoszóma bekerült a sejtbe. Valójában azt gondoltuk, hogy eljutottunk, ameddig lehet, de megpróbáltuk kicsit tovább tervezni az eljárást.
This is a major mechanism of evolution right here. We find all kinds of species that have taken up a second chromosome or a third one from somewhere, adding thousands of new traits in a second to that species. So, people who think of evolution as just one gene changing at a time have missed much of biology.
Ez itt az evolúció egyik fő mechanizmusa. Mindenféle fajt találunk, amely valahonnan felvett egy második kromoszómát, vagy egy harmadikat, amely több ezer új jellegzetességet ad hozzá egy másodperc alatt ahhoz a fajhoz. Szóval azok az emberek, akik úgy gondolnak az evolúcióra, hogy egyszerre csak egy gén változik meg, sok biológiát mulasztottak.
There are enzymes called restriction enzymes that actually digest DNA. The chromosome that was in the cell doesn't have one; the chromosome we put in does. It got expressed and it recognized the other chromosome as foreign material, chewed it up, and so we ended up just with a cell with the new chromosome. It turned blue because of the genes we put in it. And with a very short period of time, all the characteristics of one species were lost and it converted totally into the new species based on the new software that we put in the cell. All the proteins changed, the membranes changed; when we read the genetic code, it's exactly what we had transferred in.
Vannak restrikciós enzimeknek nevezett enzimek, amelyek tulajdonképpen megemésztik a DNS-t. Annak a kromoszómának, amely a sejtben volt, nincs ilyen enzimje. A sejtnek -- a kromoszómának, amit betettünk -- van. Ez kifejeződött, és idegen anyagként ismerte fel a másik kromoszómát, tönkretette, és végül csak a sejt maradt az új kromoszómával. Ez kék lett azok miatt a gének miatt, amiket beletettünk. És nagyon rövid idő alatt elveszett az egyik faj összes jellemzője, és teljesen átalakult az új fajjá, ami azon az új szoftveren alapult, amit a sejtbe raktunk. Az összes fehérje megváltozott, a membránok megváltoztak -- amikor leolvastuk a genetikai kódot, pontosan olyan volt, mint az, amit átültettünk.
So, this may sound like genomic alchemy, but we can, by moving the software of DNA around, change things quite dramatically. Now I've argued, this is not genesis; this is building on three and a half billion years of evolution. And I've argued that we're about to perhaps create a new version of the Cambrian explosion, where there's massive new speciation based on this digital design.
Ez lehet, hogy úgy hangzik, mint a genetikai alkímia, de mi képesek vagyunk a DNS szoftver mozgatásával elég drámaian megváltoztatni a dolgokat. Nos, okoskodtam, ez nem teremtés -- ez egy három és fél milliárd éves evolúció továbbépítése, és azzal érveltem, hogy talán éppen a kambriumi robbanás új verzióját hozzuk létre, ahol masszív új fajkeletkezés van, amely ezen a digitális tervezésen alapul.
Why do this? I think this is pretty obvious in terms of some of the needs. We're about to go from six and a half to nine billion people over the next 40 years. To put it in context for myself: I was born in 1946. There are now three people on the planet for every one of us that existed in 1946; within 40 years, there'll be four. We have trouble feeding, providing fresh, clean water, medicines, fuel for the six and a half billion. It's going to be a stretch to do it for nine. We use over five billion tons of coal, 30 billion-plus barrels of oil -- that's a hundred million barrels a day. When we try to think of biological processes or any process to replace that, it's going to be a huge challenge. Then of course, there's all that CO2 from this material that ends up in the atmosphere.
Miért tennénk ezt? Azt hiszem, elég nyilvánvaló a szükségleteket tekintve. A következő 40 évben az emberek száma hat és fél milliárdról kilencmilliárdra nő. Hogy kapcsolatba hozzam magammal: én 1946-ban születtem. Most mindegyikünkre, akik 1946-ben léteztünk, három ember jut a bolygón; 40 éven belül ez a szám négy lesz. Problémát jelent etetni, ellátni friss, tiszta vízzel, gyógyszerekkel, üzemanyaggal a hat és fél milliárdot. Kilencmilliárd esetében ez túlfeszített lesz. Több mint ötmilliárd tonna szenet, plusz 30 milliárd hordó olajat használunk. Ez napi százmillió hordó. Amikor megpróbálunk azon gondolkodni, hogy biológiai, vagy bármilyen más eljárással helyettesítsük ezt, hatalmas kihívás lesz. Aztán természetesen, ott van az ezekből az anyagokból származó szén-dioxid, amely a légkörben köt ki.
We now, from our discovery around the world, have a database with about 20 million genes, and I like to think of these as the design components of the future. The electronics industry only had a dozen or so components, and look at the diversity that came out of that. We're limited here primarily by a biological reality and our imagination. We now have techniques, because of these rapid methods of synthesis, to do what we're calling combinatorial genomics. We have the ability now to build a large robot that can make a million chromosomes a day. When you think of processing these 20 million different genes or trying to optimize processes to produce octane or to produce pharmaceuticals, new vaccines, we can just with a small team, do more molecular biology than the last 20 years of all science. And it's just standard selection: we can select for viability, chemical or fuel production, vaccine production, etc.
A világszerte tett felfedezésekből most van egy körülbelül 20 millió génből álló adatbázisunk, és én szeretek úgy gondolni ezekre, mint a jövő tervezési alkatrészeire. Az elektronikai iparnak csak kb. egy tucat alkatrésze volt, és nézzék meg a változatosságot, ami abból létrejött. Minket itt elsődlegesen a a biológiai realitás és a képzeletünk korlátoz. Már vannak technikáink ezek miatt a gyors szintézis módszerek miatt ahhoz, hogy megcsináljuk azt, amit kombinatorikus genomikának hívunk. Már megvan a képességünk ahhoz, hogy egy nagy robotot építsünk, amely naponta egymillió kromoszómát tud készíteni. Ha ennek a húszmillió különböző génnek a feldolgozására gondolunk, vagy hogy megpróbáljuk optimalizálni az eljárásokat, hogy oktánt vagy gyógyszereket állítsunk elő, vagy új oltóanyagokat, változtathatunk, csupán egy kis csoporttal több molekuláris biológiát csinálhatunk, mint az utolsó 20 évben a teljes tudomány. És ez csak szabvány kiválasztás. Szelektálhatunk életképességre, vegyi- vagy üzemanyag termelésre, oltóanyag előállítására, és így tovább.
This is a screen snapshot of some true design software that we're working on to actually be able to sit down and design species in the computer. You know, we don't know necessarily what it'll look like: we know exactly what their genetic code looks like. We're focusing on now fourth-generation fuels. You've seen recently, corn to ethanol is just a bad experiment. We have second- and third-generation fuels that will be coming out relatively soon that are sugar, to much higher-value fuels like octane or different types of butanol.
Ez egy képernyő-pillanatfelvétel néhány valódi tervező szoftverről, amelyeken dolgozunk, hogy ténylegesen képesek legyünk leülni és fajokat tervezni számítógépen. Tudják, nem feltétlenül tudjuk, hogy fog ez kinézni. Azt pontosan tudjuk, hogy néz ki a genetikai kódjuk. Most a negyedik generációs üzemanyagokra koncentrálunk. A közelmúltban látták, hogy a kukoricából előállított etanol csak egy rossz kísérlet. Vannak másod- és harmadik generációs üzemanyagaink, amelyek viszonylag hamar fel fognak tűnni, ezek cukrok, olyan magasabb értékű üzemanyagok előállítására, mint az oktán vagy a butanol különböző típusai.
But the only way we think that biology can have a major impact without further increasing the cost of food and limiting its availability is if we start with CO2 as its feedstock, and so we're working with designing cells to go down this road. And we think we'll have the first fourth-generation fuels in about 18 months. Sunlight and CO2 is one method ... (Applause) but in our discovery around the world, we have all kinds of other methods.
De szerintünk az egyetlen mód, hogy a biológia nagy hatást gyakorolhat anélkül, hogy tovább növelné az élelmiszerek költségeit és korlátozná az elérhetőségüket az, ha szén-dioxiddal indítunk, nyersanyagként, és ezért olyan sejtek tervezésén dolgozunk, amelyek ezen az úton haladnak, és úgy gondoljuk, meglesz az első negyedik generációs üzemanyagunk körülbelül 18 hónapon belül. A napfény és a szén-dioxid egy módszer -- (Taps) -- de a világszerte tett felfedezéseinkben mindenféle más módszer is van.
This is an organism we described in 1996. It lives in the deep ocean, about a mile and a half deep, almost at boiling-water temperatures. It takes CO2 to methane using molecular hydrogen as its energy source. We're looking to see if we can take captured CO2, which can easily be piped to sites, convert that CO2 back into fuel to drive this process.
Ez egy olyan szervezet, amit 1996-ban írtak le. A mély óceánban él, körülbelül másfél mérföld mélységben, majdnem forrási hőmérsékleten. Szén-dioxidot alakít át metánná molekuláris hidrogént használva energiaforrásként. Megvizsgáljuk, vajon fel tudjuk-e használni a megkötött szén-dioxidot, amelyet könnyen lehet csövön át szállítani, ezt a szén-dioxidot vissza tudjuk-e alakítani üzemanyaggá, irányítani ezt a folyamatot.
So, in a short period of time, we think that we might be able to increase what the basic question is of "What is life?" We truly, you know, have modest goals of replacing the whole petrol-chemical industry --
Tehát rövid időn belül úgy gondoljuk, talán képesek leszünk kibővíteni a "Mi az élet?" alapvető kérdését is. Tudják, nekünk igazán -- szerény céljaink vannak, az egész petrolkémiai ipar helyettesítése.
(Laughter) (Applause)
(Nevetés) (Taps)
Yeah. If you can't do that at TED, where can you? --
Igen. Ha az ember nem tudja ezt megcsinálni a TED-nél, akkor hol?
(Laughter)
(Nevetés)
become a major source of energy ... But also, we're now working on using these same tools to come up with instant sets of vaccines. You've seen this year with flu; we're always a year behind and a dollar short when it comes to the right vaccine. I think that can be changed by building combinatorial vaccines in advance. Here's what the future may begin to look like with changing, now, the evolutionary tree, speeding up evolution with synthetic bacteria, Archaea and, eventually, eukaryotes. We're a ways away from improving people: our goal is just to make sure that we have a chance to survive long enough to maybe do that. Thank you very much.
Fő energiaforrássá válni. Azon is dolgozunk, hogy ugyanezeket az eszközöket használjuk arra, hogy azonnali oltóanyagkészlettel rukkoljunk elő. Az influenzával kapcsolatban látták idén, hogy mindig egy év késésben vagyunk és pénzhiányban szenvedünk, ha a megfelelő vakcináról van szó. Úgy gondolom, ezt meg lehet változtatni úgy, hogy előre létrehozunk kombinatorikus oltóanyagokat. Íme, hogy kezd kinézni a jövő az evolúciós fa megváltoztatásával, az evolúció felgyorsításával a szintetikus baktériumokkal, ősbaktériumokkal, és végül az eukariótákkal. Messze vagyunk attól, hogy tökéletesítsük az embereket. A célunk biztosítani, hogy legyen esélyünk elég hosszú ideig élni ahhoz, hogy talán megcsinálhassuk. Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)