I want to talk about the transformed media landscape, and what it means for anybody who has a message that they want to get out to anywhere in the world. And I want to illustrate that by telling a couple of stories about that transformation.
A média átalakult világáról szeretnék beszélni, és hogy ez mit jelent mindazok számára, akik üzenetet szeretnének megosztani a világgal. Ezt azzal szeretném illusztrálni, hogy elmesélek néhány történetet erről az átalakulásról.
I'll start here. Last November there was a presidential election. You probably read something about it in the papers. And there was some concern that in some parts of the country there might be voter suppression. And so a plan came up to video the vote. And the idea was that individual citizens with phones capable of taking photos or making video would document their polling places, on the lookout for any kind of voter suppression techniques, and would upload this to a central place. And that this would operate as a kind of citizen observation -- that citizens would not be there just to cast individual votes, but also to help ensure the sanctity of the vote overall.
Itt kezdem. Tavaly novemberben volt egy miniszterelnöki választás. Valószínűleg olvastak róla az újságokban. És volt némi aggodalom amiatt, hogy az ország bizonyos részeiben talán elnyomják a szavazókat. Így megszületett a szavazás videóra rögzítésének terve. Az elképzelés az volt, hogy egyéni állampolgárok dokumentálják a szavazóhelyiségeket olyan telefonok segítségével, amelyek fényképek vagy videófelvételek készítésére alkalmasak, ügyelve a szavazók elnyomását célzó tecnhikákra. És feltöltenék ezt egy központi helyre. Egyfajta civil megfigyelésként működne. Az állampolgárok nemcsak azért lennének ott, hogy leadják egyéni szavazataikat. Hanem azért is, hogy biztosítsák a szavazás teljes tisztaságát.
So this is a pattern that assumes we're all in this together. What matters here isn't technical capital, it's social capital. These tools don't get socially interesting until they get technologically boring. It isn't when the shiny new tools show up that their uses start permeating society. It's when everybody is able to take them for granted. Because now that media is increasingly social, innovation can happen anywhere that people can take for granted the idea that we're all in this together.
Tehát ez a modell feltételezi, hogy mindannyiunknak ugyanaz a célja. Ami itt a lényeg, az nem a technológiai tőke. Az a társadalmi tőke. Ezek az eszközök mindaddig nem válnak társadalmilag érdekessé, amíg technológiailag nem lesznek érdektelenek. A csillogó új eszközök nem rögtön megjelenésükkor kezdik áthatni a társadalmat. Hanem akkor, amikor mindenki adottnak tekinti őket. Most, hogy a média egyre inkább közösségi, és fejlesztések bárhol történhetnek, az emberek adottnak vehetik, hogy mindannyian együtt veszünk részt ebben.
And so we're starting to see a media landscape in which innovation is happening everywhere, and moving from one spot to another. That is a huge transformation. Not to put too fine a point on it, the moment we're living through -- the moment our historical generation is living through -- is the largest increase in expressive capability in human history. Now that's a big claim. I'm going to try to back it up.
Tehát kezd kirajzolódni egy olyan média-látkép, amelyben a fejlesztés mindenütt történik. És egyik helyről a másikra ugrunk. Ez egy óriási átalakulás. Nem szeretném, hogy túlzásnak tűnjön, de a pillanat, amelyet most átélünk, a pillanat, amelyet a mi történelmi generációnk átél a legnagyobb növekedés a kifejezőképességet tekintve az emberiség történelmében. Nos, ez egy nagy állítás. Megpróbálom alátámasztani.
There are only four periods in the last 500 years where media has changed enough to qualify for the label "revolution." The first one is the famous one, the printing press: movable type, oil-based inks, that whole complex of innovations that made printing possible and turned Europe upside-down, starting in the middle of the 1400s. Then, a couple of hundred years ago, there was innovation in two-way communication, conversational media: first the telegraph, then the telephone. Slow, text-based conversations, then real-time voice based conversations. Then, about 150 years ago, there was a revolution in recorded media other than print: first photos, then recorded sound, then movies, all encoded onto physical objects. And finally, about 100 years ago, the harnessing of electromagnetic spectrum to send sound and images through the air -- radio and television. This is the media landscape as we knew it in the 20th century. This is what those of us of a certain age grew up with, and are used to.
Csupán négy olyan korszak volt az elmúlt ötszáz évben, amikor a média annyit változott, hogy kiérdemelje a "forradalom" címkét. Az első a leghíresebb, a nyomtatott sajtó. Mozgatható betűelemek, olaj-alapú tinták, mindazon találmányok összessége, ami a nyomtatást lehetővé tette és a feje tetejére állította Európát, az 1400-as évek közepétől kezdődően. Aztán kétszáz évvel ezelőtt fejlődött a kétirányú kommunikáció. A társalgási média, először a távírás, aztán a telefon. Lassú, szöveg alapú kommunikáció, majd valós idejű, hang-alapú beszélgetések. Majd kb. 150 évvel ezelőtt volt egy áttörés a nyomtatott sajtón kívüli rögzített médiában. Először a fotó, aztán a rögzített hang, majd a filmek, mindezek fizikai tárgyakká kódolva. És végül, kb. száz évvel ezelőtt, az elektromágneses spektrum hasznosítása hang és képek küldésére a levegőn keresztül, azaz a rádió és a televízió. Így néz ki a média, ahogy a 20. században ismertük. Ez az, amivel mi, akik egy bizonyos korban vagyunk, felnőttünk, és amihez hozzászoktunk.
But there is a curious asymmetry here. The media that is good at creating conversations is no good at creating groups. And the media that's good at creating groups is no good at creating conversations. If you want to have a conversation in this world, you have it with one other person. If you want to address a group, you get the same message and you give it to everybody in the group, whether you're doing that with a broadcasting tower or a printing press. That was the media landscape as we had it in the twentieth century.
De van egy furcsa aszimmetria itt. Az olyan média, ami jó párbeszédek létrehozására, kevésbé alkalmas csoportok létrehozására. S ami jó csoportok létrehozására, nem alkalmas párbeszédek létrehozására. Hogyha párbeszédet szeretnél folytatni ebben a világban, akkor azt egy másik emberrel teszed. Hogyha csoportot szeretnél megszólítani, veszed ugyanazt az üzenetet és átadod mindenkinek a csoportban. Mindegy, hogy ezt egy tévétoronyból vagy egy nyomdából teszed. Ez volt a mi média-látképünk a 20. században.
And this is what changed. This thing that looks like a peacock hit a windscreen is Bill Cheswick's map of the Internet. He traces the edges of the individual networks and then color codes them. The Internet is the first medium in history that has native support for groups and conversation at the same time. Whereas the phone gave us the one-to-one pattern, and television, radio, magazines, books, gave us the one-to-many pattern, the Internet gives us the many-to-many pattern. For the first time, media is natively good at supporting these kinds of conversations. That's one of the big changes.
És ez az, ami megváltozott. Ez, ami úgy néz ki, mint egy szélvédőnek nekicsapódott páva, Bill Cheswick térképe az internetről. Nyomon követi az egyéni hálózatok határait, majd színkóddal jelöli őket. Az internet az első médium a történelemben, amely természetéből fakadóan támogatja a csoportokat és a párbeszédet is ezzel egyidőben. Ezzel szemben a telefon csak az egyes felek közötti mintát nyújtja. A televízió, rádió, magazinok, könyvek pedig az egy féltől többfelé irányuló mintát adták nekünk. Az internet a sok féltől sokfelé irányuló mintát nyújtja. Most először a média természetéből fakadóan támogatja az ilyen mintázatú párbeszédeket. Ez az egyik nagy változás.
The second big change is that, as all media gets digitized, the Internet also becomes the mode of carriage for all other media, meaning that phone calls migrate to the Internet, magazines migrate to the Internet, movies migrate to the Internet. And that means that every medium is right next door to every other medium. Put another way, media is increasingly less just a source of information, and it is increasingly more a site of coordination, because groups that see or hear or watch or listen to something can now gather around and talk to each other as well.
A második nagy változás, hogy ahogy minden média digitalizálódik, az internet ugyancsak a hordozójává válik minden más médiumnak. Ez azt jelenti, hogy a telefonhívások az internetre vándorolnak. A magazinok is az internetre vándorolnak. A filmek is az Internetre vándorolnak. S ez azt jelenti, hogy minden médium szomszédja az összes többi médiumnak. Másképp fogalmazva, a média egyre kevésbé csupán információforrás. Egyre inkább a koordináció színtere. Mert csoportok, amelyek látnak, hallanak, néznek vagy hallgatnak valamit, most már össze tudnak gyűlni és beszélgetni egymással.
And the third big change is that members of the former audience, as Dan Gilmore calls them, can now also be producers and not consumers. Every time a new consumer joins this media landscape a new producer joins as well, because the same equipment -- phones, computers -- let you consume and produce. It's as if, when you bought a book, they threw in the printing press for free; it's like you had a phone that could turn into a radio if you pressed the right buttons. That is a huge change in the media landscape we're used to. And it's not just Internet or no Internet. We've had the Internet in its public form for almost 20 years now, and it's still changing as the media becomes more social. It's still changing patterns even among groups who know how to deal with the Internet well.
A harmadik nagy változás pedig, hogy a korábbi közönség tagjai, ahogyan Dan Gilmore nevezi őket, immár nemcsak fogyasztók, hanem termelők is lehetnek. Minden alkalommal, amikor egy új fogyasztó csatlakozik a média-látképhez, egy újabb termelő is csatlakozik. Mivel ugyanazok az eszközök, a telefonok, a számítógépek lehetővé teszik, hogy fogyassz, és hogy termelj. Olyan ez, mintha, miután megvettél egy könyvet, ingyen odaadnák vele a nyomdát is. Ez olyan, mintha lenne egy telefonod, ami rádióvá alakítható, ha a megfelelő gombokat nyomod meg. Ez egy óriási változás ahhoz a média-látképhez képest, amihez hozzá vagyunk szokva. És ez nem csak internet vagy internet-nélküliség kérdése. Az internet a maga nyilvános formájában már majdnem húsz éve létezik. És még mindig változik, ahogyan a média egyre inkább közösségivé válik. Még mindig formát változtat, még azon csoprtok esetében is, akik tudják, hogyan kezeljék jól az internetet.
Second story. Last May, China in the Sichuan province had a terrible earthquake, 7.9 magnitude, massive destruction in a wide area, as the Richter Scale has it. And the earthquake was reported as it was happening. People were texting from their phones. They were taking photos of buildings. They were taking videos of buildings shaking. They were uploading it to QQ, China's largest Internet service. They were Twittering it. And so as the quake was happening the news was reported. And because of the social connections, Chinese students coming elsewhere, and going to school, or businesses in the rest of the world opening offices in China -- there were people listening all over the world, hearing this news. The BBC got their first wind of the Chinese quake from Twitter. Twitter announced the existence of the quake several minutes before the US Geological Survey had anything up online for anybody to read. The last time China had a quake of that magnitude it took them three months to admit that it had happened.
A második történet: tavaly májusban, Kínában, Szecsuán tartományban volt egy borzasztó földrengés, 7.9 erősségű, óriási pusztítás egy nagy területen, ahogyan a Richter Skála mutatja. A földrengésről már akkor beszámoltak, amikor történt. Az emberek sms-eztek a telefonjaikról. Fotókat készítettek épületekről. Videókat készítettek épületekről, amint azok rázkódtak. Feltöltötték ezeket a QQ-ra, Kína legnagyobb internet-szolgáltatójára. Kiposztolták a Twitterre. Így miközben még rengett a föld, már beszámoltak a hírekről. És mindez a közösségi kapcsolatoknak köszönhetően történt, kínai diákoknak, akik valamerre igyekeztek, iskolába mentek. Vagy a világ más tájain működő vállalatoknak, amelyek Kínában nyitottak irodákat. A világ minden pontján hallgatták a híreket. A BBC az első híreket a kínai földrengésről a Twitterről kapta. A Twitter bejelentette a földrengés tényét percekkel azelőtt, hogy az amerikai Földmérő Hivatal bármit elérhetővé tett volna az interneten. Amikor Kínában utoljára ilyen erősségű földrengés történt, három hónapba telt nekik, hogy egyáltalán beismerjék.
(Laughter)
(Nevetés)
Now they might have liked to have done that here, rather than seeing these pictures go up online. But they weren't given that choice, because their own citizens beat them to the punch. Even the government learned of the earthquake from their own citizens, rather than from the Xinhua News Agency. And this stuff rippled like wildfire. For a while there the top 10 most clicked links on Twitter, the global short messaging service -- nine of the top 10 links were about the quake. People collating information, pointing people to news sources, pointing people to the US geological survey. The 10th one was kittens on a treadmill, but that's the Internet for you.
Nos, lehet, hogy ebben az esetben is így szerettek volna tenni, ahelyett, hogy az online nyilvánosság elé kerüljenek ezeket a képek. De nem volt választásuk. Mivel saját állampolgáraik megelőzték őket. Még a kormány is a saját polgáraitól tudta meg a hírt, nem pedig a Xinhua hírügynökségtől. És ez a dolog aztán futótűzként terjedt. Egy ideig a tíz legtöbb kattintást kapó link közül a Twitteren, azaz a globális rövid üzenet-szolgáltatón, kilenc a földrengésről szólt. Az emberek információt egyeztettek, hírforrásokhoz irányították az embereket, az amerikai Földmérő Hivatalhoz irányították őket. A tizedik link futógépen rohangáló kiscicákra mutatott, de hát ilyen az internet.
(Laughter)
(Nevetés)
But nine of the 10 in those first hours. And within half a day donation sites were up, and donations were pouring in from all around the world. This was an incredible, coordinated global response. And the Chinese then, in one of their periods of media openness, decided that they were going to let it go, that they were going to let this citizen reporting fly. And then this happened. People began to figure out, in the Sichuan Provence, that the reason so many school buildings had collapsed -- because tragically the earthquake happened during a school day -- the reason so many school buildings collapsed is that corrupt officials had taken bribes to allow those building to be built to less than code. And so they started, the citizen journalists started
De a tíz közül kilenc az első néhány órában. S egy fél napon belül adományoldalakat hoztak létre. És az adományok özönlöttek a világ minden tájáról. Ez egy hihetetlen koordinált globális válasz volt. Majd a kínaiak egy média iránt nyitottabb időszakuk során elhatározták, hogy hagyják ezt történni. Hogy útjára engedik az állampolgároktól származó híradásokat. És ez történt. Szecsuán tartományban az emberek lassan rájöttek, hogy az ok, ami miatt annyi iskolaépület összeesett, mivel a földrengés tragikus módon iskolanapon történt, hogy az ok, ami miatt annyi iskolaépület összedőlt, az, hogy korrupt hivatalnokok kenőpénzt fogadtak el, és engedélyt adtak olyan épületek megépítésére is, amelyek nem feleltek meg a kritériumoknak. Így aztán a civil újságírók elkezdtek
reporting that as well. And there was an incredible picture. You may have seen in on the front page of the New York Times. A local official literally prostrated himself in the street, in front of these protesters, in order to get them to go away. Essentially to say, "We will do anything to placate you, just please stop protesting in public."
erről is tudósítani. Aztán jött egy fantasztikus kép. Talán látták a New York Times főoldalán. A helyi hivatalnok szó szerint földre borult az utcán, a tiltakozók előtt. Hogy távozásra bírja őket. Lényegében ezt akarta mondani: "Bármit megteszünk, hogy kiengeszteljük Önöket, csak hagyják abba a nyilvános tiltakozást."
But these are people who have been radicalized, because, thanks to the one child policy, they have lost everyone in their next generation. Someone who has seen the death of a single child now has nothing to lose. And so the protest kept going. And finally the Chinese cracked down. That was enough of citizen media. And so they began to arrest the protesters. They began to shut down the media that the protests were happening on.
De ezek az emberek radikalizálódtak. Az "egy gyermek" politikának köszönhetően mindenkit elveszítettek a következő generációból. Akinek meghalt az egyetlen gyermeke, annak nincs többé veszítenivalója. S így a tiltakozás folyt tovább. Végül a kínaiak lecsaptak. Elég volt a civil médiából. Elkezdték letartóztatni a tiltakozókat. Elkezdték leállítani a médiumokat, amelyeken keresztül a tiltakozások folytak.
China is probably the most successful manager of Internet censorship in the world, using something that is widely described as the Great Firewall of China. And the Great Firewall of China is a set of observation points that assume that media is produced by professionals, it mostly comes in from the outside world, it comes in relatively sparse chunks, and it comes in relatively slowly. And because of those four characteristics they are able to filter it as it comes into the country. But like the Maginot Line, the great firewall of China was facing in the wrong direction for this challenge, because not one of those four things was true in this environment. The media was produced locally. It was produced by amateurs. It was produced quickly. And it was produced at such an incredible abundance that there was no way to filter it as it appeared. And so now the Chinese government, who for a dozen years, has quite successfully filtered the web, is now in the position of having to decide whether to allow or shut down entire services, because the transformation to amateur media is so enormous that they can't deal with it any other way.
Kína valószínűleg a legsikeresebb irányítója az internet-cenzúrának a világon, olyasmi segítségével, amit csak "Kínai Nagy Tűzfalként" szokás emlegetni. És a Kínai Nagy Tűzfal megfigyelési pontok összessége, amelyek feltételezik, hogy a médiát hivatásosok hozzák létre, hogy főként a külvilág felől érkezik, hogy viszonylag ritkás darabokban érkezik, és viszonylag lassan érkezik. És e négy jellemzőnek köszönhetően meg tudják szűrni, amint az országba érkezik. Ám mint ahogyan a Maginot vonal, a Kínai Nagy Tűzfal is rossz irányból közelíti ezt a kihívást. Hiszen a négy jellemző közül egyik sem érvényes e környezetre. A média-tartalmat helyben hozták létre. Amatőrök hozták létre. Gyorsan hozták létre. És olyan hihetetlen mennyiségben hozták létre, hogy lehetetlen lett volna azzal egy időben szűrni, ahogy létrejött. Így tehát most a kínai kormány, amely tizenkét éven át egészen eredményesen szűrte a webet, most abban a pozícióban van, hogy el kell döntenie, engedélyez, vagy pedig leállít teljes szolgáltatásokat. Mivel az amatőr médiára való átváltás olyan erőteljes, hogy másképpen nem tudnak vele megbirkózni.
And in fact that is happening this week. On the 20th anniversary of Tiananmen they just, two days ago, announced that they were simply shutting down access to Twitter, because there was no way to filter it other than that. They had to turn the spigot entirely off. Now these changes don't just affect people who want to censor messages. They also affect people who want to send messages,
És valójában ez ezen a héten történik. Tiananmen huszadik évfordulóján, csupán két nappal ezelőtt, bejelentették, hogy egyszerűen megszüntetik a hozzáférést a Twitterhez. Mivel a Twittert másképp nem volt lehetséges megszűrni. Teljesen el kellett zárniuk a csapot. Namármost, ezek a a változások nemcsak azokat érintik, akik cenzúrázni kívánják az üzeneteket. Azokat is érintik, akik küldeni szeretnének üzeneteket.
because this is really a transformation of the ecosystem as a whole, not just a particular strategy. The classic media problem, from the 20th century is, how does an organization have a message that they want to get out to a group of people distributed at the edges of a network. And here is the twentieth century answer. Bundle up the message. Send the same message to everybody. National message. Targeted individuals. Relatively sparse number of producers. Very expensive to do, so there is not a lot of competition. This is how you reach people. All of that is over.
Mivel ez valójában az ökoszisztéma egészének átalakulása. Nemcsak egy bizonyos stratégia. A klasszikus média-probléma a huszadik századból, hogy hogyan juttat el egy szervezet egy üzenetet egy kapcsolatháló szélén elhelyezkedő emberek csoportjához. És íme a huszadik századi válasz. Csomagold egybe az üzenetet. Küldd el mindenkinek ugyanazt. Országos üzenet. Célzott egyének. A tartalom-létrehozók viszonylagosan ritkás száma. Ez nagyon sokba kerül. Ily módon nincs számottevő verseny. Így lehet embereket elérni. Mindennek mára vége.
We are increasingly in a landscape where media is global, social, ubiquitous and cheap. Now most organizations that are trying to send messages to the outside world, to the distributed collection of the audience, are now used to this change. The audience can talk back. And that's a little freaky. But you can get used to it after a while, as people do.
Egyre inkább egy olyan tájkép tárul elénk, ahol a média globális, szociális, mindenütt jelenlévő és olcsó. Mára a legtöbb szervezet, amely üzenetet próbál közvetíteni a külvilág felé, a közönség elszórt együttese részére hozzászokott ehhez a változáshoz. A közönség visszabeszélhet. És ez kicsit ijesztő. De hozzá lehet szokni idővel, ahogy az lenni szokott.
But that's not the really crazy change that we're living in the middle of. The really crazy change is here: it's the fact that they are no longer disconnected from each other, the fact that former consumers are now producers, the fact that the audience can talk directly to one another; because there is a lot more amateurs than professionals, and because the size of the network, the complexity of the network is actually the square of the number of participants, meaning that the network, when it grows large, grows very, very large.
De nem is ez az igazán őrült változás, aminek a közepében élünk. Az igazán őrült változás itt van. A tény, hogy ezek már nincsenek egymástól elszigetelve. A tény, hogy a korábbi fogyasztók mára termelőkké váltak. A tény, hogy a közönség közvetlenül egymáshoz tud beszélni. Mert sokkal több amatőr van, mint professzionális. És a hálózat méretének köszönhetően a komplexitása valójában a résztvevők számának négyzete. Ami azt jelenti, hogy a hálózat, amikor nagyra nő, nagyon nagyra nő.
As recently at last decade, most of the media that was available for public consumption was produced by professionals. Those days are over, never to return. It is the green lines now, that are the source of the free content, which brings me to my last story. We saw some of the most imaginative use of social media during the Obama campaign.
Egészen az elmúlt évtizedig a legtöbb nyilvános fogyasztásra közzétett médiatartalmat hivatásos emberek hozták létre. Ezek a napok elmúltak, és soha többé nem térnek vissza. Most a zöld vonalak az ingyenes tartalom forrásai. Amellyel el is érkeztünk a legutolsó történetemhez. Az egyik eddigi legfantáziadúsabb hasznosítását a közösségi médiának az Obama-kampány során láthattuk.
And I don't mean most imaginative use in politics -- I mean most imaginative use ever. And one of the things Obama did, was they famously, the Obama campaign did, was they famously put up MyBarackObama.com, myBO.com And millions of citizens rushed in to participate, and to try and figure out how to help. An incredible conversation sprung up there. And then, this time last year, Obama announced that he was going to change his vote on FISA, The Foreign Intelligence Surveillance Act. He had said, in January, that he would not sign a bill that granted telecom immunity for possibly warrantless spying on American persons. By the summer, in the middle of the general campaign, He said, "I've thought about the issue more. I've changed my mind. I'm going to vote for this bill." And many of his own supporters on his own site went very publicly berserk.
És nemcsak a politikán belül értem. Úgy értem, az eddigi legesleginkább fantáziadús használatát. Az egyik dolog, amit Obama tett, a híres lépés, amit az Obama-kampány alkalmazott, hogy felállították a My Barack Obama dot com, azaz myBO.com oldalat, és állampolgárok milliói rohantak, hogy részt vegyenek, és megpróbálják kitalálni, hogyan segíthetnek. Egy hihetetlen párbeszéd indult meg ezáltal. Aztán tavaly ilyenkor Obama bejelentette, hogy megváltoztatja a FISÁ-val, azaz a külföldi hírszerzésre vonatkozó jogszabállyal kapcsolatos szavazatát, Januárban azt mondta, hogy nem fog aláírni egy olyan törvényjavaslatot, amely telekommunikációs immunitást engedélyez az amerikai személyek utáni, potenciálisan engedély nélküli kémkedés számára. A nyári időszakra, azaz az általános kampány közepére azt mondta: "Azóta többet gondolkodtam ezen a problémán. Meggondoltam magam. A törvényjavaslatra fogok szavazni." És sokan a saját támogatói közül a saját weboldalán nyilvánosan elkezdtek őrjöngeni.
It was Senator Obama when they created it. They changed the name later. "Please get FISA right." Within days of this group being created it was the fastest growing group on myBO.com; within weeks of its being created it was the largest group. Obama had to issue a press release. He had to issue a reply. And he said essentially, "I have considered the issue. I understand where you are coming from. But having considered it all, I'm still going to vote the way I'm going to vote. But I wanted to reach out to you and say, I understand that you disagree with me, and I'm going to take my lumps on this one."
Amikor létrehozták, még Senator Obama volt a neve. Később változtatták meg. Kérjük, ne hibázza el a FISÁ-t. Napokon belül, hogy megalakult ez a csoport, a leggyorsabban bővülő csoport volt a myBO.com-on. Néhány héttel a létrehozását követően pedig a legnagyobb. Obamának sajtónyilatkozatot kellett kiadnia. Választ kellett fogalmaznia. És lényegében a következőt mondta: "Átgondoltam a problémát. Értem az álláspontjukat. De miután mindent átgondoltam, mégis úgy fogok szavazni, ahogyan eldöntöttem. De szerettem volna Önökhöz szólni, hogy elmondhassam, megértem, hogy nincsenek velem egy véleményen, és felelősséget vállalok ezért."
This didn't please anybody. But then a funny thing happened in the conversation. People in that group realized that Obama had never shut them down. Nobody in the Obama campaign had ever tried to hide the group or make it harder to join, to deny its existence, to delete it, to take to off the site. They had understood that their role with myBO.com was to convene their supporters but not to control their supporters.
Ennek senki sem örült. De aztán történt egy érdekes dolog a párbeszédben. Az emberek abban a csoportban rájöttek, hogy Obama egyáltalán nem állította le a csoportot. Az Obama-kampányból soha senki nem próbálta elrejteni a csoportot, vagy nehezebbé tenni a csatlakozást, tagadni a létezését, törölni, vagy levenni az oldalról. Megértették, hogy az ő szerepük a myBO.com-on belül, hogy egybegyűjtse a támogatókat, de az nem, hogy irányítsa őket.
And that is the kind of discipline that it takes to make really mature use of this media. Media, the media landscape that we knew, as familiar as it was, as easy conceptually as it was to deal with the idea that professionals broadcast messages to amateurs, is increasingly slipping away. In a world where media is global, social, ubiquitous and cheap, in a world of media where the former audience are now increasingly full participants, in that world, media is less and less often about crafting a single message to be consumed by individuals. It is more and more often a way of creating an environment for convening and supporting groups.
És ez a fajta fegyelem az, amire szükség van e médium érett használatához. A média, az a média-látkép, amit ismertünk, akármilyen ismerős is volt, akármennyire egyszerű elképzelés is volt, hogy hivatásos emberek közvetítenek üzenetet amatőrök felé, egyre inkább eltűnőben van. Egy olyan világban, ahol a média globális, közösségi, mindenütt jelenlévő és olcsó, egy olyan médiavilágban, ahol a korábbi közönség most már egyre inkább teljes résztvevő, abban a világban a média egyre kevésbé gyakran szól különálló üzenetek megalkotásáról, amelyet egyének fogyasztanak. Egyre gyakrabban jelenti csoportok formálódásának és támogatásának módjait.
And the choice we face, I mean anybody who has a message they want to have heard anywhere in the world, isn't whether or not that is the media environment we want to operate in. That's the media environment we've got. The question we all face now is, "How can we make best use of this media? Even though it means changing the way we've always done it." Thank you very much.
És a választás, amivel szembesülünk, úgy értem, bárki, akinek megosztani való üzenete van bárhol a világban, nem arra vonatkozik, hogy ez-e az a média környezet, amelyben működni szeretnénk. Egyszerűen ez a média környezetünk. A kérdés, amivel szemben állunk: "Hogyan tudjuk ezt a médiát legjobban hasznosítani? Még ha ez azt is jelenti, hogy máshogy kell hozzáállnunk, mint eddig bármikor. Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)