The longest journey that I have ever taken. That was in 2002. I was only 19 years old. It was the first time I had ever been on an airplane and the first time that I had left my country, Rwanda.
Életem leghosszabb utazásán 2002-ben vettem részt. Csak tizenkilenc éves voltam. Életemben először ültem repülőn, és először hagytam el szülőhazámat, Ruandát.
I had to move thousands of kilometers away to follow a dream. A dream I have had ever since I was a child. And that dream was to become an architect. That was impossible at the time in my country. There were no schools of architecture. So when I got a scholarship to study in China, I left my life and my family behind and I moved to Shanghai.
Több ezer kilométerre kellett utaznom, hogy követhessem álmomat. A gyermekkorom óta dédelgetett álmomat. Mégpedig azt, hogy építész legyek. Akkoriban ez lehetetlen volt a hazámban. Nem volt semmilyen építésziskolánk. Ezért, amikor felvettek Kínába egyetemre, az egész életemet és családomat magam mögött hagytam, és Shanghaiba költöztem.
It was an amazing time. This country was going through a major building boom. Shanghai, my new home, was quickly turning into a skyscraper city. China was changing. World-class projects were built to convey a new image of development. Modern, striking engineering marvels were going up literally everywhere. But behind these facades, exploitation of huge numbers of migrant workers, massive displacement of thousands of people made these projects possible. And this fast-paced development also contributed significantly to the pollution that is haunting China today.
Csodálatos időszak volt. Kína akkoriban egy nagyobb építészeti fellendülés folyamatát élte. Shanghaiban, új otthonomban, gombamód szaporodtak a felhőkarcolók. Kína változóban volt. Világszínvonalú építkezés folyt, ami a fejlődés új képét közvetítette. Modern, feltűnő műszaki csodák tűntek fel szó szerint mindenütt. Ám a homlokzatok mögött bevándorló munkások tömegeinek kizsákmányolása zajlott, emberek ezreinek tömeges elvándorlása tette lehetővé ezeket a programokat. És ez a gyors tempójú fejlődés jelentősen fokozta a környezetszennyezést is, ami manapság elképesztő Kínában.
Fast-forward to 2010, when I went back home to Rwanda. There, I found development patterns similar to what I saw in China. The country was and still is experiencing its own population and economic growth. The pressure to build cities, infrastructure and buildings is at its peak, and as a result, there is a massive building boom as well.
Ugorjunk 2010-re, ekkor tértem haza Ruandába. Ott hasonló fejlődési mintákat találtam, mint amiket Kínában láttam. Az ország megsínylette és megsínyli népességét és gazdasági gyarapodását. Soha nem volt még ennyire fontos városokat, infrastruktúrát és épületeket felhúzni, ennek eredménye pedig a tömeges építkezési hullám.
This is the reality across the entire continent of Africa, and here's why. By 2050, Africa's population will double, reaching 2.5 billion people. At this point, the African population will be slightly less than the current population of China and India combined. The infrastructure and buildings needed to accommodate this many people is unprecedented in the history of humankind. We have estimated that by 2050, we have to build 700,000,000 more housing units, more than 300,000 schools and nearly 100,000 health centers.
Ez a valóság az egész afrikai földrészen végigsöpör az alábbi ok miatt: Afrika népessége 2050-re megduplázódik, eléri a 2,5 milliárd főt. És ekkor az afrikai népesség majdnem akkora lesz, mint Kína és India jelenlegi népessége együttvéve. Az emberiség történetében példa nélküli infrastruktúrára és épületekre lesz szükség. Becslésünk szerint 2050-re 700 millió lakóegységet kell felépítenünk, több mint 300 ezer iskolát, és csaknem 100 ezer egészségközpontot.
Let me put that into perspective for you. Every day for the next 35 years, we have to build seven health centers, 25 schools and nearly 60,000 housing units each day, every day.
Hadd szemléltessem ezt jobban. A következő 35 évben minden nap hét egészségközpontot, huszonöt iskolát és mintegy 60 ezer lakóegységet kell felépítenünk, minden nap.
How are we going to build all of this? Are we going to follow a model of unsustainable building and construction similar to what I witnessed in China? Or can we develop a uniquely African model of sustainable and equitable development? I'm optimistic we can. I know Africans who are already doing it. Take Nigerian architect Kunlé Adeyemi for instance, and his work in slums of coastal megacities. Places like Makoko in Lagos, where hundreds of thousands of people live in makeshift structures on stilts on water, without government infrastructure or services. A community at great risk of rising sea levels and climate change. And yet, people who live here are examples of great ingenuity and the will to survive. Kunlé and his team have designed a prototype school that is resilient to rising sea levels. This is Makoko School. It's a floating prototype structure that can be adapted to clinics, to housing, to markets and other vital infrastructure this community needs. It's an ingenious solution that can ensure this community lives safely on the waters of Lagos.
Hogyan fogjuk ezt megtenni? Olyan fenntarthatatlan építkezési mintát kell követnünk, amilyennek Kínában szemtanúja voltam? Vagy dolgozzunk ki egyedi afrikai modellt, ami fenntartható és igazságos fejlődést biztosít? Optimista vagyok: menni fog. Ismerek afrikaiakat, akik már ezen dolgoznak. Nézzük például Kunlé Adeyemit, egy nigériai építészt, és alkotásait a tengerparti nagyvárosok nyomornegyedeiben. Itt van például a lagosi Makoko, ahol százezrek élnek a víz fölé cölöpökre épített viskókban, állami infrastruktúra és szolgáltatások nélkül, kitéve a tengeráradás és a klímaváltozás veszélyeinek. Az itt élő emberek ugyanakkor a leleményesség és a túlélés példái is egyben. Kunlé és emberei olyan iskola-prototípust terveztek, ami ellenáll a vízszint emelkedésének. Ez a Makoko Iskola. Vízen úszó prototípus-szerkezet, de lehet belőle klinika, lakóépület, áruház, és más fontos infrastruktúra, ami szükséges a közösségnek. Zseniális megoldás, ami biztosítja, hogy a közösség biztonságban élhessen a lagosi vizeken.
This is Francis Kéré. He works in the country where he comes from, Burkina Faso. Kéré and his team have designed projects that use traditional building techniques. Kéré and his team working in the communities have developed prototype schools that the whole community, similar to every project in the villages of this country, comes together to build. Children bring stones for the foundation, women bring water for the brick manufacturing, and everybody works together to pound the clay floors. Working with the community, Kéré and his team have created projects that function better, with adequate lighting and adequate ventilation. They're appropriate for this particular context and really, really beautiful as well.
Ő Francis Kéré. Szülőhazájában él és dolgozik: Burkina Fasóban. Kéré és emberei a hagyományos építkezési technikák alapján terveznek. Embereivel olyan közösségekben dolgoznak, ahol iskola-prototípusokat terveztek, melyeket az egész közösség együtt épít, hasonlóan minden programhoz országunk városaiban, mely csapatmunkával valósul meg. Gyerekek hordják a követ az alapozáshoz, nők hordják a vizet a téglavetéshez, és mindannyian közösen együtt döngölik az agyagpadlót. Kéré és emberei a közösséggel együtt működőképesebb programokat hoztak létre, a szükséges világítással és szellőzéssel. Megfelelnek ennek a különleges helyzetnek, és szépek is, nagyon-nagyon szépek.
For the past seven years, I have been working as an architect at MASS Design Group. It's a design firm that began in Rwanda. We have worked in several countries in Africa, focusing on this more equitable and sustainable model of architectural practice, and Malawi is one of those countries. It's a country with beautiful, remote landscapes with high-peak mountains and fertile valleys. But it also has one of the worst maternal mortality rates in the world. A pregnant woman in Malawi either gives birth at home, or she has to walk a really long journey to the nearest clinic. And one out of 36 of these mothers dies during childbirth.
Az utóbbi hét évben építészként dolgoztam a MASS Design Group-nál. Ez egy ruandai alapítású tervező cég. Dolgoztunk néhány afrikai országban, például Malawiban erre az igazságosabb és fenntarthatóbb építészgyakorlati modellre koncentrálva. Malawi gyönyörű, kies tájairól, hatalmas hegycsúcsairól és termékeny völgyeiről híres. De arról is, hogy a világon itt hal meg a legtöbb nő szülés közben. Egy malawi kismama vagy otthon szül, vagy messze el kell gyalogolnia a legközelebbi klinikára. És harminchatból egy nő meghal szülés közben.
In Malawi, with our team at MASS Design Group, we designed the Kasungu Maternity Waiting Village. This is a place women come to six weeks before their due dates. Here they receive prenatal care and train in nutrition and family planning. At the same time, they form a community with other expectant mothers and their families. The design of the of Kasungu Maternity Waiting Village borrows from the vernacular typologies of Malawi villages and is built using really simple materials and techniques. The earth blocks that we used were made from the same soil of this site. This reduces the carbon footprint of this building, but first and foremost, it provides a safe and dignified space for these expectant mothers.
Malawiban csapatunkkal a MASS Design Group-nál megterveztük a Kasungu Maternity Waiting Village-et. [Kasungu Babaváró Falu] Hat héttel a szülés várható időpontja előtt idejönnek a kismamák, itt terhesgondozásban részesülnek, táplálkozási és családtervezési tanácsokat kapnak. Ugyanakkor közösséget alkotnak a többi várandós anyukával és családjaikkal. A Kasungu Babaváró Falu terveit a malawi falvak hagyományos építészeti stílusa ihlette, a legegyszerűbb alapanyagokból és technikával épült fel. A felhasznált vályogtéglák helyi alapanyagokból készültek. Ez csökkenti az épület széndioxid-terhelését, de ami a legfontosabb, biztonságos és méltó helyet nyújt a várandós anyukáknak.
These examples show that architecture and design have the power and the agency to address complex problems. But more to point, that we can develop a model of effective solutions for our communities. But these three examples are not enough. 300 more examples will not be enough. We need a whole community of African architects and designers to lead with thousands more examples.
Ezek a példák bizonyítják, hogy az építészet és a tervezés képes összetett problémák kezelésére és megoldására. Még ennél is lényegesebb, hogy közösségeinknek hatékony megoldást nyújtó modelleket dolgozhatunk ki. Ám ez a három példa kevés. Háromszáz további példa sem elég. Az afrikai építészek és tervezők egész közösségére szükségünk van ahhoz, hogy példák ezreivel állhassunk elő.
In May of this year, we convened a symposium on African architecture, in Kigali, and we invited many of the leading African designers and architectural educators working across the continent. We all had one thing in common. Every single one of us went to school abroad and outside of Africa. This has to change. If we are to develop solutions unique to us, rather than attempting to turn Kigali into Beijing, or Lagos into Shenzhen, we need a community that will build the design confidence of the next generation of African architects and designers.
Ez év májusában Kigaliban szimpóziumot rendeztünk az afrikai építészetről, ide meghívtunk sok afrikai tervezőmérnököt és építészetet oktatót, akik a földrészen dolgoznak. Egy dolog közös bennünk. Mindannyian külföldön tanultunk, nem Afrikában. Ezen változtatni kell. Ha saját egyedi megoldásokat akarunk fejleszteni, és nem akarjuk Kigalit Pekinggé változtatni, sem Lagost Sencsenné, olyan közösségre van szükségünk, mely megteremti az afrikai építészek és mérnökök tervezési önbizalmát.
(Applause)
(Taps)
In September last year, we launched the African Design Centre to start building this community. We admitted 11 fellows from across the continent. It's a 20-month-long, design-build fellowship program. Here, they are learning to tackle big challenges such as urbanism and climate change, as Kunlé and his team have. They're working with communities to develop innovative building solutions and processes, as Kéré and his team have. They're learning to understand the health impact of better buildings as we at MASS Design Group have been researching for the past several years. The crowning moment of the fellowship is a real project that they designed and built.
Tavaly szeptemberben elindítottuk az African Design Center [Afrikai Tervezőközpont] programot, hogy elkezdjük kiépíteni ezt a közösséget. Tizenegy résztvevőt vettünk fel a kontinens minden tájáról. Ez egy húszhónapos, tervező-építész ösztöndíjprogram. A résztvevők Kunlé és csapata tapasztalatai alapján megtanulják kezelni a nagy kihívásokat, mint a városépítészet és a klímaváltozás. Együtt dolgoznak a helyi közösségekkel innovatív építészeti megoldások és folyamatok fejlesztésén, Kéré és csapata tapasztalatai alapján. Megtanulják, hogy a jobb építkezés kihat az egészségre is, ahogy a MASS Design Group kutatásai is bizonyítják az elmúlt néhány évet vizsgálva. Az ösztöndíjprogram csúcsa egy megvalósult tervezői és építési program.
This is Ruhehe Primary School, the project they designed. They immersed themselves in the community to understand the challenges but also uncover opportunities, like using a wall made of local volcanic stone to turn the entire campus into a space of play and active learning. They evaluated the environmental conditions and developed a roof system that maximizes daylight and improves acoustic performance. The construction at Ruhehe Primary School will begin this year.
Ez a Ruhehe Általános Iskola, a program, amit megterveztek. Bekapcsolódtak a helyi közösségbe, hogy lássák a kihívásokat, de feltárták a lehetőségeket is, például helyi vulkáni kőzetből épült a fal, ami az egyetem egész területét a játék és aktív tanulás terévé tette. Elemezték a környezeti feltételeket, és olyan tetőrendszert terveztek, ami kihasználja a természetes fényt, és tökéletes akusztikát biztosít. A Ruhehe Általános Iskola építése idén fog elkezdődni.
(Applause)
(Taps)
And over the coming months, the African Design Centre fellows are going to work hand-in-hand with the Ruhehe community to build it.
A következő hónapokban az African Design Centre ösztöndíjasai kéz a kézben együtt fognak építkezni a ruhehei helyi közösséggel.
When we asked the fellows what they want to do after their African Design Centre fellowship, Tshepo from South Africa said he wants to introduce this new way of building into his country, so he plans to open a private practice in Johannesburg. Zani wants to expand opportunities for women to become engineers. Before joining the African Design Centre, she helped start, in Nairobi, an organization to bridge the gender gaps for women in engineering fields, and she hopes to take this movement across Africa, eventually the whole world. Moses, from South Sudan, the world's newest country, wants to open the first polytechnic school that will teach people how to build using local materials from his country. Moses had to be determined to become an architect. The civil war in his country frequently interrupted his architectural education. At the time he was applying to join the African Design Centre, we could hear gunshots going off in the background of his interview call. But even in the middle of this civil war, Moses hangs on to this idea that architecture can be a way to bridge communities back together. You have to be inspired by this fellow's belief that great architecture can make a difference on how the future of Africa is built.
Amikor megkérdeztük a résztvevőket, min dolgoznak majd az ösztöndíj után, a dél-afrikai Tshepo azt mondta: meg akarja ismertetni ezt az új módszert hazájában, ezért azt tervezi: magánoktatást indít Johannesburgban. Zani nagyobb teret akar adni nőknek is, hogy építészmérnökök lehessenek. Mielőtt az African Design Center-hez került, Nairobiban segített egy szervezetnek elindulni, melynek célja, hogy nők is dolgozhassanak építészmérnökként, és bízik abban, hogy ez a mozgalom elterjed egész Afrikában, sőt, az egész világon. Moses Dél-Szudánban, a világ legújabb országában, megnyitná az első műszaki főiskolát, ahol megtanulnak az emberek helyi anyagokból építkezni. Mosesnak elszántan kellett küzdenie azért, hogy építész legyen. Az országában dúló polgárháború folyton félbeszakította tanulmányait. Amikor az African Design Center pályázatára jelentkezett, telefonos interjúja közben puskaropogást hallottunk a háttérben. De Moses még a polgárháború alatt is kitart amellett, hogy az építkezés hidat teremthet a közösségek között. Mindannyiunkat lelkesítsen ennek az embernek a hite, hogy a nagy építkezés megváltoztatja Afrika jövőjének felépítését.
The unprecedented growth of Africa cannot be ignored. Imagine Africa's future cities, but not as vast slums, but the most resilient and the most socially inclusive places on earth. This is achievable. And we have the talent to make it a reality. But the journey to ready that talent for the task ahead, like my own journey, is far too long. For the next generation of African creative leaders, we have to shorten and streamline that journey. But most importantly -- and I cannot stress this enough -- we have to build their design confidence and empower them to develop solutions that are truly African but globally inspiring.
Nem hagyható figyelmen kívül Afrika példátlan növekedése. Ne kietlen nyomornegyedekként képzeljük el Afrika jövendő városait, hanem úgy, mint a Föld legrugalmasabb és leginkább befogadó helyeit. Mindez megvalósítható. És megvan a tehetségünk hozzá, hogy meg is valósítsuk. De az előttünk álló út a tehetségek felkészítésével erre a feladatra – ahogy az én utam is bizonyítja – igencsak hosszú. Az afrikai kreatív vezetők következő generációjának útját rövidítenünk és akadálymentesítenünk kell. Ám ami a legfontosabb – és nem győzöm eleget hangsúlyozni – növelnünk kell tervezési önbizalmukat, bátorítanunk kell őket, hogy igazán afrikai megoldásokat fejlesszenek, amik még globálisan is inspirálók.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)