If nothing else, at least I've discovered what it is we put our speakers through: sweaty palms, sleepless nights, a wholly unnatural fear of clocks. I mean, it's quite brutal.
Ha mást nem is, legalább azt felfedeztem minek tesszük ki az előadóinkat: izzadt tenyerek, alvás nélküli éjszakák, egy teljesen természetellenes félelem az óráktól. Szerintem ez elég brutális.
And I'm also a little nervous about this. There are nine billion humans coming our way. Now, the most optimistic dreams can get dented by the prospect of people plundering the planet. But recently, I've become intrigued by a different way of thinking of large human crowds, because there are circumstances where they can do something really cool. It's a phenomenon that I think any organization or individual can tap into. It certainly impacted the way we think about TED's future, and perhaps the world's future overall.
És én is kicsit ideges vagyok emiatt. Kilencmilliárd ember jön felénk. Nos, a legoptimistább álmokat is tönkre teheti a bolygót kifosztó emberek kilátása. De nemrég kiváncsivá tett egy más módja a nagy embertömegekről való gondolkodásnak, mert vannak körülmények, amikor ezek valami igazán klassz dolgot tudnak tenni. Ez egy olyan jelenség, amiben bármely szervezet vagy egyén részt vehet. Biztosan hatással volt a TED jövőjéről való gondolkozásunkra, és talán a világ jövőjére általában.
So, let's explore. The story starts with just a single person, a child, behaving a little strangely. This kid is known online as Lil Demon. He's doing tricks here, dance tricks, that probably no six-year-old in history ever managed before. How did he learn them? And what drove him to spend the hundreds of hours of practice this must have taken? Here's a clue.
Tehát, fedezzük fel! A történet egyetlen egy személlyel indul, egy gyerek, kicsit furcsán viselkedik. Ezt a kölyköt Lil Demon néven ismerik online. Tánc trükköket csinál éppen, olyanokat, amiket egy hat éves még soha se csinált. Hogy tanulta meg ezeket? És mi vitte rá őt arra a több száz óra gyakorlásra amibe ez került? Ime a kulcs.
(Video) Lil Demon: ♫ Step your game up. Oh. Oh. ♫ ♫ Step your game up. Oh. Oh. ♫
(Videó) Lil Demon: ♫ Emeld feljebb a lécet. Oh. Oh. ♫ ♫ Emeld feljebb a lécet. Oh. Oh. ♫
Chris Anderson: So, that was sent to me by this man, a filmmaker, Jonathan Chu, who told me that was the moment he realized the Internet was causing dance to evolve. This is what he said at TED in February. In essence, dancers were challenging each other online to get better; incredible new dance skills were being invented; even the six-year-olds were joining in. It felt like a revolution. And so Jon had a brilliant idea: He went out to recruit the best of the best dancers off of YouTube to create this dance troupe -- The League of Extraordinary Dancers, the LXD. I mean, these kids were web-taught, but they were so good that they got to play at the Oscars this year. And at TED here in February, their passion and brilliance just took our breath away.
Chris Anderson: Nos, a filmet ez az ember küldte nekem, Jonathan Chu, egy filmproducer, aki azt modta nekem: abban a percben értette meg, hogy az internet a tánc fejlődését okozza. Ezt mondta a TED-en, februárban. Lényegében a táncosok egymást provokálják online, hogy jobbak legyenek, hihetetlen új tánc ügyességeket találtak ki; még a hatévesek is csatlakoznak ebbe. Egy forradalomnak érzett. És Jonnak egy briliáns ötlete volt: Toborozta a legjobb táncosokat a legjobbak közül a YouTube-ról, hogy megalkossa ezt a tánc csoportot -- A Rendkívüli Táncosok Ligáját, az LXD-t. Azt gondolom, ezek a kölykök a weben tanultak, de ők olyan jók voltak, hogy az idén muszáj az Oscarért versenyezzenek. És itt a TED-en, februárban, az ő szenvedélyük és tündöklésük egyszerűen szavak nélkül hagyott minket.
So, this story of the evolution of dance seems strangely familiar. You know, a while after TEDTalks started taking off, we noticed that speakers were starting to spend a lot more time in preparation. It was resulting in incredible new talks like these two. ... Months of preparation crammed into 18 minutes, raising the bar cruelly for the next generation of speakers, with the effects that we've seen this week. It's not as if J.J. and Jill actually ended their talks saying, "Step your game up," but they might as well have. So, in both of these cases, you've got these cycles of improvement, apparently driven by people watching web video.
Nos, ez a történet a tánc fejlődéséről meglepően ismerősnek tűnik. Kicsivel azután, hogy a TEDTalks elindult, azt vettük észre, hogy az előadók egyre több időt töltenek az előkészülettel. Ebből következtek a hihetetlen új előadások mint ez a kettő. ... Több hónapos előkészület belesűrítve 18 percbe, kegyetlenül megemelve a lécet a következő generáció előadói előtt, azokkal a hatásokkal amiket ezen a héten láttunk. Nem mintha J.J. és Jill valóban ezzel fejezték volna be az előadásukat: "Emeld feljebb a lécet!", de akár tehették volna ezt is. Mindkét esetben jelen vannak ezek a fejlődési ciklusok, látszólag webes videót néző emberek által hajtva.
What is going on here? Well, I think it's the latest iteration of a phenomenon we can call "crowd-accelerated innovation." And there are just three things you need for this thing to kick into gear. You can think of them as three dials on a giant wheel. You turn up the dials, the wheel starts to turn. And the first thing you need is ... a crowd, a group of people who share a common interest. The bigger the crowd, the more potential innovators there are. That's important, but actually most people in the crowd occupy these other roles. They're creating the ecosystem from which innovation emerges. The second thing you need is light. You need clear, open visibility of what the best people in that crowd are capable of, because that is how you will learn how you will be empowered to participate. And third, you need desire. You know, innovation's hard work. It's based on hundreds of hours of research, of practice. Absent desire, not going to happen.
Mi történik itt? Nos, én azt gondolom ez az utolsó iterációja egy jelenségnek, amit "tömegek által gyorsított inovációnak" nevezünk. És csak három dologra van szükség, hogy ez a dolog beinduljon. Elképzelhetik őket, mint három számtárcsa egy hatalmas keréken. Elfordítod a tárcsákat, a kerék forogni kezd. És az első amire szükséged van ... a tömeg, egy embercsoport közös érdeklődéssel. Mentül nagyobb a tömeg, annál több potenciális újító van köztük. Ez fontos, de valójában a legtöbb ember a tömegben ezeket a más szerepeket tölti be. Ők hozzák létre az ökoszisztémát, ahonnan az újítás felbukkan. A második szükséges dolog a fény. Szükséged van világos, nyitott láthatóságra, arra amire a legjobb emberek képesek a tömegből, mert így fogsz tanulni, így kapsz erőt, hogy részt vegyél. És a harmadik, szükséged van vágyra. Tudjuk, az újítás nehéz munka. Sok száz óra kutatásra, gyakorlásra alapul. Ha nincs meg a vágy, semmi se fog történni.
Now, here's an example -- pre-Internet -- of this machine in action. Dancers at a street corner -- it's a crowd, a small one, but they can all obviously see what each other can do. And the desire part comes, I guess, from social status, right? Best dancer walks tall, gets the best date. There's probably going to be some innovation happening here. But on the web, all three dials are ratcheted right up. The dance community is now global. There's millions connected. And amazingly, you can still see what the best can do, because the crowd itself shines a light on them, either directly, through comments, ratings, email, Facebook, Twitter, or indirectly, through numbers of views, through links that point Google there. So, it's easy to find the good stuff, and when you've found it, you can watch it in close-up repeatedly and read what hundreds of people have written about it. That's a lot of light.
Itt van egy példa -- az internet előttről -- arra, ahogy ez a gép működik. Utcasarki táncosok -- ez egy tömeg, egy kissebb, de nyilvánvalóan láthatják egymás mozdulatait. És a vágy -- gondolom -- a szociális státusból fakad, nemde? A legjobb táncosok büszkén járnak, ők kapják a legjobb randikat. Valószínűleg történni fog itt valamilyen újítás. De a világhálón, mind a három számtárcsa maximumra van tekerve. A táncos közösség most globális. Milliók vannak csatlakozva. És bámulatos, hogy mégis láthatod mire képesek a legjobbak, mert a tömeg maga világít rájuk, vagy közvetlen módon, a kommentárokon, értékeléseken át, email-ben, Facebook-on, Twitter-en, vagy közvetett módon, a nézettségi számokon át, a linkeken át amelyek a Google-t odairányítják. Tehát könnyű megtalálni a jó dolgokat, és amikor megtaláltad, közelről és többször megnézheted és elolvashatod miket írtak több százan erről. Ez rengeteg fény.
But the desire element is really dialed way up. I mean, you might just be a kid with a webcam, but if you can do something that goes viral, you get to be seen by the equivalent of sports stadiums crammed with people. You get hundreds of strangers writing excitedly about you. And even if it's not that eloquent -- and it's not -- it can still really make your day. So, this possibility of a new type of global recognition, I think, is driving huge amounts of effort. And it's important to note that it's not just the stars who are benefiting: because you can see the best, everyone can learn.
De a vágy elem igazán fel van tárcsázva. Vagyis, lehetsz te egy sima webkamerás kölyök, de ha tudsz olyasmit csinálni ami fútótűzként terjed, akkor emberekkel teli sportstadionoknak megfelelő számú nézettséged lesz. Több száz ismeretlen fog rólad izgatottan írni. És habár ez nem sokatmondó -- és nem az --, mégis szerezhet neked egy jó napot. Tehát, ez a lehetőség egy újfajta globális elismerésre, azt gondolom, óriási mennyiségű erőfeszítést okoz. És fontos megjegyezni, hogy nem csak a sztárok részesülnek belőle: mivel láthatod a legjobbat, ezért mindenki tanulhat.
Also, the system is self-fueling. It's the crowd that shines the light and fuels the desire, but the light and desire are a lethal one-two combination that attract new people to the crowd. So, this is a model that pretty much any organization could use to try and nurture its own cycle of crowd-accelerated innovation. Invite the crowd, let in the light, dial up the desire. And the hardest part about that is probably the light, because it means you have to open up, you have to show your stuff to the world. It's by giving away what you think is your deepest secret that maybe millions of people are empowered to help improve it.
És a rendszer önfenntartó. Maga a tömeg szolgáltatja a fényt és táplálja a vágyat, de a fény és a vágy alkotják a végzetes kombinációt, amelyik vonzza az embereket a tömegbe. Tehát ez az a modell, amelyiket szinte bármely szervezet használhat, hogy kipróbálja és felnevelje a saját, tömegek által gyorsított újítási ciklusát. Hívd meg a tömeget, engedd be a fényt, tekerd fel a vágyat! És valószínűleg a fény a legnehezebb rész ebből, mert azt jelenti, hogy nyitnod kell, meg kell mutassad a dolgaidat a világnak. Ha kiadod az általad gondolt legmélyebb titkodat, akkor talán embermilliók lesznek képesek azt fejleszteni.
And, very happily, there's one class of people who really can't make use of this tool. The dark side of the web is allergic to the light. I don't think we're going to see terrorists, for example, publishing their plans online and saying to the world, "Please, could you help us to actually make them work this time?"
És -- szerencsére -- létezik az emberek egy csoportja, akik nem igazán tudják használni ezt az eszközt. A világháló sötét oldala allergikus a fényre. Nem hinném, hogy látunk majd például terroristákat kiadni a terveiket online és azt kérve a világtól: "Kérlek, segítenél bennünket, hogy most az egyszer működjön?"
But you can publish your stuff online. And if you can get that wheel to turn, look out.
De te kiadhatod a dolgaidat online. És ha sikerül elindítani a kerék forgását, akkor légy figyelmes.
So, at TED, we've become a little obsessed with this idea of openness. In fact, my colleague, June Cohen, has taken to calling it "radical openness," because it works for us each time. We opened up our talks to the world, and suddenly there are millions of people out there helping spread our speakers' ideas, and thereby making it easier for us to recruit and motivate the next generation of speakers. By opening up our translation program, thousands of heroic volunteers -- some of them watching online right now, and thank you! -- have translated our talks into more than 70 languages, thereby tripling our viewership in non-English-speaking countries. By giving away our TEDx brand, we suddenly have a thousand-plus live experiments in the art of spreading ideas. And these organizers, they're seeing each other, they're learning from each other. We are learning from them. We're getting great talks back from them. The wheel is turning.
Nos, mi a TED-nél, kicsit megszállottak lettünk ezzel a nyíltság gondolattal. Tulajdonképpen a kollégám, June Cohen, már "radikális nyíltságnak" nevezi, mert minden egyes alkalommal működik nekünk. Megnyitottuk a beszédeinket a világnak, és hirtelen milliók vannak ott kint, akik segítenek terjesztni az előadóink gondolatait, és így könnyebbé téve számunkra az előadók következő generációjának a toborzását és motiválását. A fordítói programunk megnyitásával hősies önkéntesek ezrei -- néhányan épp most néznek online, és köszönöm! -- lefordították a beszédeinket több mint 70 nyelvre, ezáltal megháromszorozva a nézőink számát az angolul nem beszélő országokban. Kiadva a mi TEDx márkánkat, hirtelen kaptunk több mint ezer élő kísérletet a gondolatok terjesztésének művészetében. És ezek a szervezők látják egymást, tanulnak egymástól. Mi tanulunk tőlük. Nagyszerű beszédeket kapunk vissza tőlük. A kerék forog.
Okay, step back a minute. I mean, it's really not news for me to tell you that innovation emerges out of groups. You know, we've heard that this week -- this romantic notion of the lone genius with the "eureka!" moment that changes the world is misleading. Even he said that, and he would know. We're a social species. We spark off each other. It's also not news to say that the Internet has accelerated innovation. For the past 15 years, powerful communities have been connecting online, sparking off each other. If you take programmers, you know, the whole open-source movement is a fantastic instance of crowd-accelerated innovation. But what's key here is, the reason these groups have been able to connect is because their work output is of the type that can be easily shared digitally -- a picture, a music file, software. And that's why what I'm excited about, and what I think is under-reported, is the significance of the rise of online video.
Rendben, várjunk egy kicsit! Tulajdonképpen nem nagy újság részemről, hogy az újítás csoportokból fakad. Tudjuk, hallottuk már ezen a héten -- ez a romantikus eszme a magányos géniuszról, a világot megváltoztató "Heuréka!" pillanattal, félrevezető. Még ő is mondta és neki tudnia kell. Egy társas faj vagyunk. Egymásból csiholunk ötleteket. Hogy az internet felgyorsította az újítást, az se hír már. Az utolsó 15 évben erőteljes közösségek csatlakoztak online, egymásból csiholva ki ötleteket. Ha a programozókat vesszük, az egész nyílt forrású mozgalom egy fantasztikus példája a tömegek által gyorsított újításnak. De ami a kulcs ebben, az ok, amiért ezek a csoportok képesek voltak csatlakozni az, hogy a munkájuk eredménye olyan típusú amit könnyen lehet digitálisan megosztani -- egy kép, egy zeneállomány, egy szoftver. És ezért vagyok izgatott, és gondolom alulbecsültnek az online videó emelkedésének a jelentőségét.
This is the technology that's going to allow the rest of the world's talents to be shared digitally, thereby launching a whole new cycle of crowd-accelerated innovation. The first few years of the web were pretty much video-free, for this reason: video files are huge; the web couldn't handle them. But in the last 10 years, bandwidth has exploded a hundredfold. Suddenly, here we are. Humanity watches 80 million hours of YouTube every day. Cisco actually estimates that, within four years, more than 90 percent of the web's data will be video. If it's all puppies, porn and piracy, we're doomed. I don't think it will be. Video is high-bandwidth for a reason. It packs a huge amount of data, and our brains are uniquely wired to decode it.
Ez az a technológia, amelyik majd megengedi a világ többi részének a tehetségének a digitális megosztását, ezáltal elindítva egy teljesen új ciklust a tömegek által gyorsított újításban. A világháló első évei eléggé videómentesek voltak, azért mert a videoállományok óriásiak, és a világháló nem volt képes kezelni őket. De az utolsó 10 évben a sávszélesség százszorosára nőtt. És hirtelen itt vagyunk. Az emberiség 80 millió óra YouTube videót néz naponta. A Cisco becslése szerint négy év alatt a világháló adatainak több mint 90 százaléka videó lesz. Ha az mind kiskutya, pornó és kalózkodás lesz, megvagyunk lőve. Azt gondolom, nem az lesz. Létezik egy ok amiért a videó szélessávú. Hatalmas mennyiségű adatot tartalmaz, és az agyunk egyedien van programozva a megfejtésére.
Here, let me introduce you to Sam Haber. He's a unicyclist. Before YouTube, there was no way for him to discover his sport's true potential, because you can't communicate this stuff in words, right? But looking at video clips posted by strangers, a world of possibility opens up for him. Suddenly, he starts to emulate and then to innovate. And a global community of unicyclists discover each other online, inspire each other to greatness. And there are thousands of other examples of this happening -- of video-driven evolution of skills, ranging from the physical to the artful. And I have to tell you, as a former publisher of hobbyist magazines, I find this strangely beautiful. I mean, there's a lot of passion right here on this screen.
Engedjék meg, hogy bemutassam Sam Habert. Ő egykerekű biciklista. A YouTube előtt nem volt számára út, hogy felfedezze a sportjában lappangó lehetőséget, mert nem tudod ezt szavakban elmondani, nemde? De nézve az idegenek által feltöltött videoklipeket, a lehetőségek tárháza nyílt ki előtte. Hirtelen elkezdett versenyezni, majd újítani. És az egykerekű biciklisták globális közössége felfedezi egymást online, inspirálva egymást a nagyszerűségre. És ezer más ilyen példa történik -- a készségek videó által hajtott fejlődése, a fizikai sportoktól a művészetekig. És el kell mondjam önöknek, mint a hobby magazinok korábbi kiadója, ezt különösen szépnek találom. Rengeteg szenvedély van itt, ezen a képernyőn.
But if Rube Goldberg machines and video poetry aren't quite your cup of tea, how about this. Jove is a website that was founded to encourage scientists to publish their peer-reviewed research on video. There's a problem with a traditional scientific paper. It can take months for a scientist in another lab to figure out how to replicate the experiments that are described in print. Here's one such frustrated scientist, Moshe Pritsker, the founder of Jove. He told me that the world is wasting billions of dollars on this. But look at this video. I mean, look: if you can show instead of just describing, that problem goes away. So it's not far-fetched to say that, at some point, online video is going to dramatically accelerate scientific advance.
De ha a Rube Goldberg szerkezetek és a videoköltészet nem az önök asztala, mit szólnak ehhez. A Jove egy weboldal amit azért hoztak létre, hogy bátorítsák a kutatókat, hogy videón kiadják saját -- társaik által ellenőrzött -- kutatásaikat. A hagyományos tudományos értekezéssel van egy probléma. Hónapokba kerülhet egy másik laboratóriumbeli kutatónak, míg megérti, hogyan reprodukálja a nyomtatásban leírt kísérleteket. Íme egy ilyen frusztrált kutató, Moshe Pritsker, a Jove alapítója. Azt mondta nekem, hogy a világ dollármilliárdokat pocsékol erre. De nézzék meg ezt a videót! Nézzék: ha megmutathatod ahelyett, hogy csak leírnád, az a probléma eltűnik. Tehát nem túlzott azt mondani, hogy egy bizonyos ponton az online videó lényegesen fel fogja gyorsítani a tudományos haladást.
Here's another example that's close to our hearts at TED, where video is sometimes more powerful than print -- the sharing of an idea. Why do people like watching TEDTalks? All those ideas are already out there in print. It's actually faster to read than to view. Why would someone bother? Well, so, there's some showing as well as telling. But even leaving the screen out of it, there's still a lot more being transferred than just words. And in that non-verbal portion, there's some serious magic. Somewhere hidden in the physical gestures, the vocal cadence, the facial expressions, the eye contact, the passion, the kind of awkward, British body language, the sense of how the audience are reacting, there are hundreds of subconscious clues that go to how well you will understand, and whether you're inspired -- light, if you like, and desire. Incredibly, all of this can be communicated on just a few square inches of a screen.
Íme egy másik példa, ami közel áll a szívünkhöz a TED-nél, ahol a videó néha erősebb mint a nyomtatás -- egy gondolat megosztása. Miért nézik az emberek a TEDTalks beszédeket? Azok a gondolatok már mind megjelentek nyomtatásban. És valójában gyorsabb olvasni mint nézni. Miért zavartatná valaki magát? Nos, létezik némi látvány és beszéd is. De még ha ki is hagyjuk a képernyőt belőle, még akkor is több lesz átadva mint pusztán a szavak. És abban a nem-verbális részben van valami komoly varázs. Valahol eldugva a fizikai gesztikulálásokban, a hanglejtésben, az arckifejezésben, a szemkontaktusban, a szenvedély, az a bizonyos angol esetlen testbeszéd, az az érzék, ahogy a hallgatóság reagál, százával léteznek tudatalatti kulcsok, amik befolyásolják mennyire jól érted meg, és vajon inspiráltál-e -- fényt, ha tetszik, és vágyat. Hihetetlen, de ezt mind közölhető azon a néhány négyzetcentiméternyi képernyőn.
Reading and writing are actually relatively recent inventions. Face-to-face communication has been fine-tuned by millions of years of evolution. That's what's made it into this mysterious, powerful thing it is. Someone speaks, there's resonance in all these receiving brains, the whole group acts together. I mean, this is the connective tissue of the human superorganism in action. It's probably driven our culture for millennia. 500 years ago, it ran into a competitor with a lethal advantage. It's right here. Print scaled. The world's ambitious innovators and influencers now could get their ideas to spread far and wide, and so the art of the spoken word pretty much withered on the vine. But now, in the blink of an eye, the game has changed again. It's not too much to say that what Gutenberg did for writing, online video can now do for face-to-face communication. So, that primal medium, which your brain is exquisitely wired for ... that just went global.
Az olvasás és írás tulajdonképpen viszonylag nem régi találmányok. A közvetlen közlés a milliárd évnyi fejlődés alatt hangolódott be ilyen finoman. Ez tette ezzé a relytélyes, erőteljes dologgá. Valaki beszél, rezonancia van ezekben a hallgató agyakban, az egész csoport együtt cselekszik. Ez az összekötő szövete a működő emberi szuperorganizmusnak. Valószínűleg évezredek óta hajtotta a kúltúránkat. 500 évvel ezelőtt belefutott egy halálos előnnyel rendelkező versenytársba. Pont itt van. A nyomtatás képes volt lépést tartani. A világ ambiciózus újítói és befolyásolói most már messze és szélesen tudták terjeszteni gondolataikat, és így az élő szó művészete eléggé elfelejtődött. De most, egy szempillantás alatt, a kocka újra megfordult. Nem túlzás azt mondani, hogy amit Gutenberg tett az írásnak, azt teheti az online videó az élő közlésnek. Tehát az az ősmédium, amire az agyunk tökéletesen be van programozva ... épp globális lett.
Now, this is big. We may have to reinvent an ancient art form. I mean, today, one person speaking can be seen by millions, shedding bright light on potent ideas, creating intense desire for learning and to respond -- and in his case, intense desire to laugh. For the first time in human history, talented students don't have to have their potential and their dreams written out of history by lousy teachers. They can sit two feet in front of the world's finest.
Nos, ez fontos. Lehet, újra fel kell találjunk egy ősi művészeti formát. Vagyis, ma, egy beszélő embert milliók láthatnak, ragyogó fényt vetve hatásos gondolatokra, erős vágyat keltve a tanulásra és a válaszolásra -- és az ő esetében, erős vágyat a nevetésre. Az emberi történelemben először, a tehetséges diákok nem kell elveszítsék lehetőségüket és álmaikat a pocsék tanárok miatt. Ők az első sorban ülhetnek a világ legjobbjaival.
Now, TED is just a small part of this. I mean, the world's universities are opening up their curricula. Thousands of individuals and organizations are sharing their knowledge and data online. Thousands of people are figuring out new ways to learn and, crucially, to respond, completing the cycle. And so, as we've thought about this, you know, it's become clear to us what the next stage of TED's evolution has to be. TEDTalks can't be a one-way process, one-to-many. Our future is many-to-many. So, we're dreaming of ways to make it easier for you, the global TED community, to respond to speakers, to contribute your own ideas, maybe even your own TEDTalks, and to help shine a light on the very best of what's out there. Because, if we can bubble up the very best from a vastly larger pool, this wheel turns.
Nos, a TED csak egy piciny része ennek. A világ egyetemei nyilvánossá teszik a tananyagjaikat. Több ezer egyén és szervezet osztja meg tudását és adatát online. Emberek ezrei gondolnak ki új módokat a tanulásra, és -- létfontosságú -- a válaszolásra, bezárva a ciklust. És így, amint gondolkoztunk ezen, világos lett számunkra, hogy mi kell legyen a TED fejlődésének következő szakasza. A TEDTalks nem lehet egyirányú folyamat, "egy a többhöz". A mi jövőnk a "sok a többhöz". Tehát arról álmodunk, hogy hogyan tehetnénk a TED globális közössége számára könnyebbé a választ az előadók felé, hogy saját ötleteikkel hozzájáruljanak, talán saját TEDTalks beszédekkel, és segítsenek megvilágítani a létező legjobbakat. Mert ha megtalálhatjuk a legjobbat egy sokkal nagyobb mezőnyből, ez a kerék fordul.
Now, is it possible to imagine a similar process to this, happening to global education overall? I mean, does it have to be this painful, top-down process? Why not a self-fueling cycle in which we all can participate? It's the participation age, right? Schools can't be silos. We can't stop learning at age 21. What if, in the coming crowd of nine billion ... what if that crowd could learn enough to be net contributors, instead of net plunderers? That changes everything, right? I mean, that would take more teachers than we've ever had. But the good news is they are out there. They're in the crowd, and the crowd is switching on lights, and we can see them for the first time, not as an undifferentiated mass of strangers, but as individuals we can learn from. Who's the teacher? You're the teacher. You're part of the crowd that may be about to launch the biggest learning cycle in human history, a cycle capable of carrying all of us to a smarter, wiser, more beautiful place.
Nos, elképzelhető-e egy hasonló folyamat a globális nevelés területén? Vagyis, muszáj, hogy ez a folyamat ennyire fájdalmas és felülről szervezett legyen? Miért ne lenne egy önfenntartó ciklus amiben mind részt vehetnénk? A részvételi kor a probléma, nemde? Az iskolák nem lehetnek elszigeteltek. Nem hagyhatjuk abba a tanulást 21 évesen. Mi lenne, ha a közeledő kilencmilliárdos tömegben .. mi lenne, ha az a tömeg tanulhatna eleget ahhoz, hogy nettó közreműködő legyen, nettó fosztogató helyett? Ez mindent megváltoztatna, nemde? Ez sokkal több tanárt igényelne, mint valaha. De a jó hír az, hogy már ott vannak kinn. Ott vannak a tömegben, és a tömeg kapcsolja be a fényeket, és most először láthatjuk őket, nem mint egy egységes idegen tömeg, hanem mint egyének akiktől tanulhatunk. Ki a tanár? Te vagy a tanár. Része vagy a tömegnek amelyik épp most indítja el az emberi történelem legnagyobb tanulási ciklusát, egy ciklust, amelyik képes lesz elvinni minket egy okosabb, bölcsebb, szebb helyre.
Here's a group of kids in a village in Pakistan near where I grew up. Within five years, each of these kids is going to have access to a cellphone capable of full-on web video and capable of uploading video to the web. I mean, is it crazy to think that this girl, in the back, at the right, in 15 years, might be sharing the idea that keeps the world beautiful for your grandchildren? It's not crazy; it's actually happening right now.
Itt van egy csapat kölyök egy pakisztáni faluban közel a helyhez ahol én felnőttem. Öt éven belül, mindegyik ilyen kölyöknek hozzáférése lesz egy webes videóval rendelkező maroktelefonhoz, és képes lesz videót feltölteni a webre. Vagyis, őrület arra gondolni, hogy ez a lány ott hátul, jobb oldalt, 15 év múlva, talán megosztja azt az ötletet, amelyik megtartja szépnek a világot az unokái számára? Ez nem őrület; ez valójában épp most történik.
I want to introduce you to a good friend of TED who just happens to live in Africa's biggest shantytown.
Be akarom mutatni önöknek a TED egy jó barátját, aki véletlenül épp Afrika legnagyobb nyomornegyedében él.
(Video) Christopher Makau: Hi. My name is Christopher Makau. I'm one of the organizers of TEDxKibera. There are so many good things which are happening right here in Kibera. There's a self-help group. They turned a trash place into a garden. The same spot, it was a crime spot where people were being robbed. They used the same trash to form green manure. The same trash site is feeding more than 30 families. We have our own film school. They are using Flip cameras to record, edit, and reporting to their own channel, Kibera TV. Because of a scarcity of land, we are using the sacks to grow vegetables, and also [we're] able to save on the cost of living. Change happens when we see things in a different way. Today, I see Kibera in a different way. My message to TEDGlobal and the entire world is: Kibera is a hotbed of innovation and ideas.
(Videó) Christopher Makau: Szia. A nevem Christopher Makau. A TEDxKibera egyik szervezője vagyok. Annyi minden jó dolog történik most itt Kiberában. Létezik egy önsegélyező csoport. Ők átalakítottak egy szemétlerakót egy kertté. Ugyanaz a hely egy bűntanya volt, ahol az embereket kirabolták. Ugyanazt a szemetet használták zöld trágyának. Ugyanez a szemétlerakó több mint 30 családot táplál. Saját filmiskolánk van. Ők egyszerű filmfelvevőket használnak felvételre, vágásra, és jelentésekre a saját csatornájuk, a Kibera TV felé. A termőföld hiánya miatt, zsákokat használunk zöldség termesztéshez, és képesek vagyunk megtakarítani a megélhetési költségekből. A változás megtörténik, amikor másképp látjuk a dolgokat. Ma, más módon látom Kiberát. Az üzenetem a TEDGlobal és az egész világ számára: Kibera melegágya az újításnak és az ötleteknek.
(Applause)
(Taps)
CA: You know what? I bet Chris has always been an inspiring guy. What's new -- and it's huge -- is that, for the first time, we get to see him, and he can see us. Right now, Chris and Kevin and Dennis and Dickson and their friends are watching us, in Nairobi, right now. Guys, we've learned from you today. Thank you.
CA: Tudják mit? Fogadok, hogy Chris mindig egy lelkesítő fickó volt. Ami újdonság -- és óriási -- az, hogy most először, láthatjuk őt, és ő láthat minket. Épp most, Chris és Kevin és Dennis és Dickson és a barátaik néznek minket, Nairobiban, épp most. Srácok, ma tanultunk tőletek. Köszönöm.
And thank you.
És köszönöm.
(Applause)
(Taps)