You might think there are many things that I can't do because I cannot see. That's largely true. Actually, I just needed to have a bit of help to come up to the stage.
Azt hihetik, hogy számos dolog van, amit én nem tudok megtenni, mivel nem látok. Ez általánosságban igaz. Tulajdonképpen éppen most kellet egy kis segítség, hogy fel tudjak jönni a színpadra.
But there is also a lot that I can do. This is me rock climbing for the first time. Actually, I love sports and I can play many sports, like swimming, skiing, skating, scuba diving, running and so on. But there is one limitation: somebody needs to help me. I want to be independent.
Viszont sok dolgot meg tudok tenni. Ez itt az első alkalom, amikor falat másztam. Egyébként szeretek sportolni, és számos sportot űzök. Szeretek úszni, síelni, korcsolyázni, búvárkodni, futni és számos mást is. De van egy korlátom: valakinek segítenie kell. Független akarok lenni!
I lost my sight at the age of 14 in a swimming pool accident. I was an active, independent teenager, and suddenly I became blind. The hardest thing for me was losing my independence. Things that until then seemed simple became almost impossible to do alone. For example, one of my challenges was textbooks. Back then, there were no personal computers, no Internet, no smartphones. So I had to ask one of my two brothers to read me textbooks, and I had to create my own books in Braille. Can you imagine? Of course, my brothers were not happy about it, and later, I noticed they were not there whenever I needed them. (Laughter) I think they tried to stay away from me. I don't blame them. I really wanted to be freed from relying on someone. That became my strong desire to ignite innovation.
14 évesen egy uszodai balesetben vesztettem el a látásom. Egy aktív, független tinédzser voltam, és hirtelen megvakultam. A legnehezebb dolog a függetlenségem elvesztése volt. Az addig egyszerű dolgok hirtelen majdnem lehetetlenné váltak. Például a tankönyvek használata. Akkoriban még nem voltak személyi számítógépek, nem volt internet, vagy okostelefon. Így hát meg kellett kérnem az egyik bátyámat, hogy olvassa fel a leckét. Saját Braille-írásos könyveket kellet készítenem. El tudják képzelni? A bátyáim természetesen nem örültek ennek, és később észrevettem, hogy nincsenek a közelben, amikor szükségem lenne rájuk. (Nevetés) Szerintem távol akartak lenni tőlem. Nem hibáztatom őket. Nagyon fel akartam szabadulni a másoktól való függőségből. Ez az erős vágyam felizzította a találékonyságomat.
Jump ahead to the mid-1980s. I got to know cutting-edge technologies and I thought to myself, how come there is no computer technology to create books in Braille? These amazing technologies must be able to also help people with limitations like myself. That's the moment my innovation journey began.
Ugorjunk a '80-as évek közepére! Megismertem a csúcstechnológiákat, és azon gondolkodtam, hogyhogy nincs olyan informatikai technológia, amelyik Braille-írásos könyvet készítene? Ennek a csodálatos technológiának képesnek kell lennie segíteni olyan korlátozott embereken, mint én. Ekkor kezdődött el a felfedezői kalandom.
I started developing digital book technologies, such as a digital Braille editor, digital Braille dictionary and a digital Braille library network. Today, every student who is visually impaired can read textbooks, by using personal computers and mobile devices, in Braille or in voice. This may not surprise you, since everyone now has digital books in their tablets in 2015. But Braille went digital many years before digital books, already in the late 1980s, almost 30 years ago. Strong and specific needs of the blind people made this opportunity to create digital books way back then. And this is actually not the first time this happened, because history shows us accessibility ignites innovation. The telephone was invented while developing a communication tool for hearing impaired people. Some keyboards were also invented to help people with disabilities.
Elkezdtem kifejleszteni olyan digitáliskönyv-technológiákat, mint a digitális Braille-szerkesztő, digitális Braille-szótár, és egy digitális Braille-könyvtári hálózat. Ma már minden látásában korlátozott diák el tudja olvasni a tankönyveit személyi számítógépek és mobil eszközök segítségével, akár Braille-írással, akár hangos könyvként. Ez lehet, hogy nem lepi meg önöket, mivel 2015-ben már mindenkinek van digitális könyve a táblagépén. De a Braille-írás digitális változata már évekkel a digitális könyv előtt megjelent. Majdnem 30 évvel ezelőtt, a '80-as évek végén. A vak emberek erős és különleges igénye hozta a lehetőséget, hogy annak idején digitális könyvek készüljenek. Ez nem először történik meg, a történelem megmutatta nekünk, hogy a szükség beindítja a találékonyságot. A telefont aközben találták fel, hogy halláskárosult embereknek próbáltak kommunikációs eszközt kifejleszteni. Több billentyűzetet úgy találtak fel, hogy segíteni akartak mozgáskorlátozottaknak.
Now I'm going to give you another example from my own life. In the '90s, people around me started talking about the Internet and web browsing. I remember the first time I went on the web. I was astonished. I could access newspapers at any time and every day. I could even search for any information by myself. I desperately wanted to help the blind people have access to the Internet, and I found ways to render the web into synthesized voice, which dramatically simplified the user interface.
Most megmutatok önöknek egy másik példát az életemből. A '90-es években, az emberek elkezdtek körülöttem az internetről beszélni, és a webböngészőkről. Emlékszem, amikor először felmentem a webre. Meg voltam döbbenve. El tudtam érni a hírlapokat bármikor és bármelyik nap. Meg tudtam magamnak keresni az információkat. Kétségbeesetten segíteni akartam, hogy a vak emberek elérhessék az internetet, és megtaláltam a módját, hogy gépi hangon felolvasható legyen a web, ami nagy mértékben leegyszerűsítette a felhasználói felületet.
This led me to develop the Home Page Reader in 1997, first in Japanese and later, translated into 11 languages. When I developed the Home Page Reader, I got many comments from users. One that I strongly remember said, "For me, the Internet is a small window to the world."
Ez vezetett a "Home Page Reader" (Honlapolvasó) kifejlesztéséhez 1997-ben, először japánul, majd további 11 nyelvre lefordítva. Amikor kifejlesztettem a Honlapolvasó-t, sok megjegyzést kaptam a felhasználóktól. Egyre nagyon erősen emlékszem: "Nekem az internet egy kis ablak a világra."
It was a revolutionary moment for the blind. The cyber world became accessible, and this technology that we created for the blind has many uses, way beyond what I imagined. It can help drivers listen to their emails or it can help you listen to a recipe while cooking.
Ez egy forradalmi pillanat egy vak embernek. A cyber-világ elérhetővé vált, és ez a vakoknak készült technológia több felhasználási lehetőséget teremtett, olyanokat, amiket el sem tudtam képzelni. Segít a sofőrnek felolvasni az e-mailjét, meghallgatható a recept főzés közben.
Today, I am more independent, but it is still not enough. For example, when I approached the stage just now, I needed assistance. My goal is to come up here independently. And not just here. My goal is to be able to travel and do things that are simple to you.
Ma már sokkal függetlenebb vagyok, de ez még nem elég. Például amikor kijöttem a színpadra, segítségre volt szükségem. A célom, hogy ide tudjak jönni egyedül. És nem csak ide. A célom, hogy képes legyek tevékenykedni és utazni, olyan egyszerűen, ahogy önök.
OK, now let me show you the latest technologies. This is a smartphone app that we are working on.
Rendben. Most megmutatom a legújabb technológiákat. Ez egy okostelefon-alkalmazás, amin dolgozom.
(Video) Electronic voice: 51 feet to the door, and keep straight.
(Video): Gépi hang (GH): 51 láb az ajtóig, menjen egyenesen!
EV: Take the two doors to go out. The door is on your right.
GH: Használja a két ajtót, hogy kijusson. Az ajtó jobbra van.
EV: Nick is approaching. Looks so happy. Chieko Asakawa: Hi, Nick!
GH: Nick közeledik. Boldognak látszik. Chieko Asakawa: Szia, Nick!
(Laughter) CA: Where are you going? You look so happy.
(Nevetés) CA: Hova mégy? Olyan vidámnak tűnsz.
Nick: Oh -- well, my paper just got accepted. CA: That's great! Congratulations.
Nick: Ó -- igen, elfogadták a papírom. CA: Nagyszerű! Gratulálok!
Nick: Thanks. Wait -- how'd you know it was me, and that I look happy? (Chieko and Nick laugh)
Nick: Köszönöm. Várj -- honnan tudtad, hogy boldognak nézek ki? (Chieko és Nick nevetnek)
Man: Hi. (Laughter) CA: Oh ... hi.
Ember: Üdv! (Nevetés) CA: Ó...Üdv!
EV: He is not talking to you, but on his phone.
GH: Ő nem hozzád beszél, hanem a telefonjába.
EV: Potato chips.
GH: Sültkrumpli
EV: Dark chocolate with almonds.
GH: Étcsokoládé mandulával
EV: You gained 5 pounds since yesterday; take apple instead of chocolate.
GH: 5 fontot híztál tegnap óta, vegyél almát a csokoládé helyett.
(Laughter)
(Nevetés)
EV: Approaching.
GH: Közeledünk.
EV: You arrived.
GH: Megérkeztél.
CA: Now ...
GH: Most...
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm!
So now the app navigates me by analyzing beacon signals and smartphone sensors and permits me to move around indoor and outdoor environments all by myself. But the computer vision part that showed who is approaching, in which mood -- we are still working on that part. And recognizing facial expressions is very important for me to be social.
Most már az alkalmazás irányít engem, elemezve a jeladók jelét és az okostelefon érzékelőit, lehetővé téve, hogy önállóan mozogjak épületen belül és kívül is. De a számítógépes látás az, ami megmutatja nekem, hogy ki közeledik, milyen hangulatban van - ezen a részen még dolgozunk. Felismeri a szociális kapcsolat során fontos arckifejezéseket.
So now the fusions of technologies are ready to help me see the real world. We call this cognitive assistance. It understands our surrounding world and whispers to me in voice or sends a vibration to my fingers. Cognitive assistance will augment missing or weakened abilities -- in other words, our five senses. This technology is only in an early stage, but eventually, I'll be able to find a classroom on campus, enjoy window shopping or find a nice restaurant while walking along a street. It will be amazing if I can find you on the street before you notice me. It will become my best buddy, and yours.
A technológiák ötvözése segítségével az egész valós világot láthatom! Ezt mi megismerő támogatásnak hívjuk. A rendszer megérti a körülöttünk lévő világot, majd fülembe suttogja vagy a vibrációt küld ujjaimba. A megismerő támogatás fokozza a hiányzó vagy sérült képességeket - vagy máshogy fogalmazva, az öt érzékünket. Ez a technológia még korai állapotában van, de végül meg fogjuk találni az egyetemek tantermeiben, élvezzük a nézelődést a kiraktok előtt vagy találunk egy jó éttermet miközben az utcán sétálunk. Csodálatos lenne, ha meg tudnálak találni az utcán, mielőtt te veszel észre engem. Mindannyiunk legjobb barátjává fog válni.
So, this really is a great challenge. It is a challenge that needs collaboration, which is why we are creating an open community to accelerate research activities. Just this morning, we announced the open-source fundamental technologies you just saw in the video.
Tehát ez egy igazán nagy kihívás. Ez a kihívás együttműködést igényel, ezért létrehoztunk egy nyitott közösséget, hogy felgyorsítsuk a kutatási tevékenységet. Épp ma reggel jelentettük be a nyílt forrású alaptechnológiákat, ami a videón is látható volt.
The frontier is the real world. The blind community is exploring this technical frontier and the pathfinder. I hope to work with you to explore the new era, and the next time that I'm on this stage, through technology and innovation, I will be able to walk up here all by myself.
A határ a valódi világ. A vak közösség felderíti ennek a technológiának a határait, és úttörő szerepet játszik. Remélem együtt tudunk dolgozni az új kor felfedezésében, és amikor legközelebb e színpadon leszek, a technológiának és az innovációnak köszönhetően ide tudok sétálni egyedül is.
Thank you so much.
Köszönöm szépen!
(Applause)
(Taps)