Religion is more than belief. It's power, and it's influence. And that influence affects all of us, every day, regardless of your own belief. Despite the enormous influence of religion on the world today, we hold them to a different standard of scrutiny and accountability than any other sector of our society. For example, if there were a multinational organization, government or corporation today that said no female could be on a leadership board, not one woman could have a decision-making authority, not one woman could handle any financial matter, we would have outrage. There would be sanctions. And yet this is a common practice in almost every world religion today.
A vallás több, mint hit. Hatalom és befolyás. És ez nap mint nap hatással van mindannyiunkra, függetlenül a hitünktől. Annak ellenére, hogy manapság a vallás mérhetetlen hatást gyakorol a világra, az ellenőrzés és a felelősségre vonás teljesen más mércéjét alkalmazzuk rájuk, mint a társadalmunk bármely más területén. Például manapság, ha a kormány vagy valamelyik nemzetközi szervezet, esetleg egy vállalat kijelentené, hogy a vezetőségében nem lehet nő, vagy valamely fontos, döntéshozó testületében nem lehet nő, vagy hogy a pénzügyeket nem kezelheti nő, joggal háborodnánk fel rajta. És nem maradna következmények nélkül. Mégis szinte az összes világvallásban ez az általános gyakorlat.
We accept things in our religious lives that we do not accept in our secular lives, and I know this because I've been doing it for three decades. I was the type of girl that fought every form of gender discrimination growing up. I played pickup basketball games with the boys and inserted myself. I said I was going to be the first female President of the United States. I have been fighting for the Equal Rights Amendment, which has been dead for 40 years. I'm the first woman in both sides of my family to ever work outside the home and ever receive a higher education.
A vallási életünkben elfogadjuk azokat a dolgokat, amelyeket a világi életünkben nem, és ezt bátran kijelenthetem, mert három évtizede ebben élek. Az a típusú lány vagyok, aki világéletében a nemi megkülönböztetés ellen harcolt. Beálltam a fiúcsapatba baseball-ozni. Kijelentettem, hogy én leszek az Egyesült Államok első női elnöke. Folyamatosan küzdök az egyenlő jogokért a törvényhozásban, ami 40 éve gyakorlatilag állóvíz. A családunkban mindkét ágon én vagyok az első nő, aki valaha dolgozott az otthonán kívül, illetve aki egyetemre járt.
I never accepted being excluded because I was a woman, except in my religion. Throughout all of that time, I was a part of a very patriarchal orthodox Mormon religion. I grew up in an enormously traditional family. I have eight siblings, a stay-at-home mother. My father's actually a religious leader in the community. And I grew up in a world believing that my worth and my standing was in keeping these rules that I'd known my whole life. You get married a virgin, you never drink alcohol, you don't smoke, you always do service, you're a good kid. Some of the rules we had were strict, but you followed the rules because you loved the people and you loved the religion and you believed.
Soha nem fogadtam el a kirekesztést a női mivoltomra hivatkozva, kivéve a vallásomban. Egész idő alatt tagja voltam a rettenetesen patriarkális ortodox mormon egyháznak. Egy rendkívül tradícionális családban nőttem fel. Nyolc testvérem van, édesanyám háztartásbeli. Édesapám pedig a közösségünk egyik vezetője. Úgy nőttem fel, hogy végig hittem benne, az a legfőbb értékem és erényem, ha betartom a szabályokat, amelyekre gyerekkorom óta tanítottak. Szűzen menj férjhez, soha ne igyál alkoholt, ne dohányozz, mindig légy szolgálatkész, és úgy általában légy jó. Néhány szabály nagyon szigorú volt, de mégis betartottuk őket, mert szeretjük a közösségünk tagjait, szeretjük a vallásunkat, és erős a hitünk.
Everything about Mormonism determined what you wore, who you dated, who you married. It determined what underwear we wore. I was the kind of religious where everyone I know donated 10 percent of everything they earned to the church, including myself. From paper routes and babysitting, I donated 10 percent. I was the kind of religious where I heard parents tell children when they're leaving on a two-year proselytizing mission that they would rather have them die than return home without honor, having sinned. I was the type and the kind of religious where kids kill themselves every single year because they're terrified of coming out to our community as gay. But I was also the kind of religious where it didn't matter where in the world I lived, I had friendship, instantaneous mutual aid. This was where I felt safe. This is certainty and clarity about life. I had help raising my little daughter. So that's why I accepted without question that only men can lead, and I accepted without question that women can't have the spiritual authority of God on the Earth, which we call the priesthood. And I allowed discrepancies between men and women in operating budgets, disciplinary councils, in decision-making capacities, and I gave my religion a free pass because I loved it.
A mormonizmusban minden meg van határozva, hogy hogyan öltözködj, kivel randizz, kihez menj férjhez. Még abban sincs szabad döntésünk, hogy milyen fehérneműt hordjunk. Ebben a vallásban az összes ismerősöm minden keresetéből 10 százalékot az egyháznak adományoz, természetesen én is. 10 százalék az újságkihordásból és a bébiszitterkedésből is. Ez egy olyan vallás, ahol a szülők azt mondják a gyerekeiknek, amikor kétéves térítőútra indulnak, hogy inkább öljék meg őket, mintsem hogy a becsületüket elveszítve térjenek haza. Ez egy olyan vallás, ahol minden évben van olyan gyerek, aki inkább öngyilkos lesz, nehogy be kelljen vallania a közössége előtt, hogy meleg. De ugyanakkor ez olyan vallás is, amelyben, bárhol is éltem a világon, mindig azonnal akadtak segítőkész barátok. Állandó biztonságban éreztem magamat. Biztonság és tisztaság egy életen át. Sok segítséget kaptam a kislányom felneveléséhez. Ezért soha nem kérdőjeleztem meg, hogy csak a férfiak lehetnek a vezetők, és hogy a nők nem gyakorolhatják Isten spirituális hatalmát a Földön, vagyis nem lehetnek papok. Elfogadtam, hogy valóban léteznek különbségek a férfiak és a nők között bizonyos pénzügyi és fegyelmi kérdésekben, illetve a döntéshozásban. Csak egyetlen dolog miatt hunytam szemet, mert szeretem őket.
Until I stopped, and I realized that I had been allowing myself to be treated as the support staff to the real work of men. And I faced this contradiction in myself, and I joined with other activists in my community. We've been working very, very, very hard for the last decade and more.
Azonban egyszer csak rádöbbentem, ezzel tulajdonképpen azt szentesítem, hogy a férfiak kisegítő személyzetként használjanak a munkájukhoz. Ahogy szembesültem ezzel az ellentmondással, csatlakoztam a közösségem hasonló gondolkodású aktivistáihoz, és az utóbbi évtizedben nagyon, nagyon keményen dolgoztunk.
The first thing we did was raise consciousness. You can't change what you can't see. We started podcasting, blogging, writing articles. I created lists of hundreds of ways that men and women are unequal in our community.
Először a tudatosságot kellett növelnünk. Lehetetlen változtatni valamin, amiről nem is tudunk. Úgyhogy elkezdtünk cikkeket és blogokat írni. Rengeteg példát találtam a közösségünkben fellelhető nemi egyenlőtlenségekre.
The next thing we did was build advocacy organizations. We tried to do things that were unignorable, like wearing pants to church and trying to attend all-male meetings. These seem like simple things, but to us, the organizers, they were enormously costly. We lost relationships. We lost jobs. We got hate mail on a daily basis. We were attacked in social media and national press. We received death threats. We lost standing in our community. Some of us got excommunicated. Most of us got put in front of a disciplinary council, and were rejected from the communities that we loved because we wanted to make them better, because we believed that they could be.
Ezután érdekvédelmi szervezeteket hoztunk létre. Megpróbáltunk olyan dolgokkal foglalkozni, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mint például a nadrágviselet vagy a férfi találkozók látogatása. Ezek egyszerűnek tűnnek, de tőlünk, szervezőktől nagy áldozatokat követelt. Elvesztettük a kapcsolatainkat és az állásunkat. Napi rendszerességgel kaptunk gyűlölködő leveleket. Támadtak bennünket a közösségi oldalakon és a sajtóban is. Volt, akit halálosan megfenyegettek. Rossz hírünket keltették. Némelyikünket kiátkozták. Többünknek meg kellett jelennie a fegyelmi tanács előtt. A közösség, amelyet szerettünk, ellenünk fordult, pedig mi csak jobbá akartuk tenni, mert hittük, hogy jobbá tehető.
And I began to expect this reaction from my own people. I know what it feels like when you feel like someone's trying to change you or criticize you. But what utterly shocked me was throughout all of this work I received equal measures of vitriol from the secular left, the same vehemence as the religious right. And what my secular friends didn't realize was that this religious hostility, these phrases of, "Oh, all religious people are crazy or stupid." "Don't pay attention to religion." "They're going to be homophobic and sexist." What they didn't understand was that that type of hostility did not fight religious extremism, it bred religious extremism. Those arguments don't work, and I know because I remember someone telling me that I was stupid for being Mormon. And what it caused me to do was defend myself and my people and everything we believe in, because we're not stupid.
Számítottam erre a reakcióra a sajátjaimtól, hiszen pontosan tudom, milyen érzés, ha valakit megpróbálnak megváltoztatni, vagy egyszerűen csak kritizálnak. Az azonban végképp megdöbbentett, hogy ugyanannyi és ugyanolyan heves kritikát kaptunk a „világi” baloldalról, mint a „vallásos” jobboldalról. A világi barátaim fel sem fogták, hogy mi ez az egész. Elintézték azzal, hogy: „Ó, minden vallásos ember őrült.”, „Ne is törődj az egyházzal.” „Ezek mind homofóbok meg szexisták.” Azt azonban nem értették meg, hogy ez az ellenségeskedés nem segíti a vallásos szélsőség elleni küzdelmet, hanem pont a melegágya annak. Ezek az érvek mit sem használnak. Emlékszem, egyszer valaki azt mondta, bolond vagyok, hogy ehhez a valláshoz tartozom. De ezzel csak azt érte el, hogy megvédjem magamat és az enyéimet, és minden egyebet, amiben hiszek, mert nem vagyunk bolondok.
So criticism and hostility doesn't work, and I didn't listen to these arguments. When I hear these arguments, I still continue to bristle, because I have family and friends. These are my people, and I'm the first to defend them, but the struggle is real. How do we respect someone's religious beliefs while still holding them accountable for the harm or damage that those beliefs may cause others? It's a tough question. I still don't have a perfect answer. My parents and I have been walking on this tightrope for the last decade. They're intelligent people. They're lovely people. And let me try to help you understand their perspective. In Mormonism, we believe that after you die, if you keep all the rules and you follow all the rituals, you can be together as a family again. And to my parents, me doing something as simple as having a sleeveless top right now, showing my shoulders, that makes me unworthy. I won't be with my family in the eternities. But even more, I had a brother die in a tragic accident at 15, and something as simple as this means we won't be together as a family. And to my parents, they cannot understand why something as simple as fashion or women's rights would prevent me from seeing my brother again. And that's the mindset that we're dealing with, and criticism does not change that. And so my parents and I have been walking this tightrope, explaining our sides, respecting one another, but actually invalidating each other's very basic beliefs by the way we live our lives, and it's been difficult. The way that we've been able to do that is to get past those defensive shells and really see the soft inside of unbelief and belief and try to respect each other while still holding boundaries clear.
Szóval az ellenségeskedés nem használt, meg se hallottam ezeket az érveket. Még mindig feldühít, ha ezeket hallom, mert ők a családom és a barátaim. Hozzám tartoznak, úgyhogy én vagyok az első, aki megvédi őket, de ettől még a küzdelem nagyon is éles. Hogyan tartsuk tiszteletben valakinek a hitét, ha mindeközben azt gondoljuk, hogy maga a vallás súlyos sérüléseket okoz? Ez bizony kemény kérdés. És én még mindig nem tudom rá a választ. Egy évtizede ezen a vékony kötélen egyensúlyozok a szüleimmel. Ők intelligens és kedves emberek. Hadd próbáljam meg érzékeltetni a szempontjaikat. Mi, mormonok, hisszük azt, hogy ha betartjuk a szabályokat és követjük a szertartásokat, akkor a halál után is együtt lehetünk egy családként. És a szüleim számára például az, hogy én most ujjatlan blúzt viselek, amely láttatni engedi a vállaimat, méltatlanná tesz engem. Emiatt nem leszek velük az örökkévalóságban. De továbbmegyek, volt egy bátyám, aki 15 éves korában balesetben elhunyt, és mi, a blúzom miatt, nem lehetünk többé egy család. A szüleim képtelenek megérteni, hogy olyan dolgok, mint a divat, vagy a nők jogai miért akadályozna meg engem abban, hogy ismét láthassam a bátyámat. És ez az a gondolkodásmód, ami ellen küzdünk, és a kritika ezen nem tud változtatni. Így aztán a szüleimmel megpróbáljuk megtartani ezt a kényes egyensúlyt, képviselve a saját nézeteinket, és tisztelve a másikét, de tulajdonképpen nem fogadva el egymás nagyon alapvető hitét arról, ahogyan éljük az életünket, és ez bizony nehéz. Erre csak úgy vagyunk képesek, hogy visszahúzódunk a saját csigaházunkba, és habár érzékeljük a hitnek és a hitetlenségnek ezt az érzékeny mezsgyéjét, de megpróbáljuk tiszteletben tartani, és nem sérteni egymást.
The other thing that the secular left and the atheists and the orthodox and the religious right, what they all don't understand was why even care about religious activism? I cannot tell you the hundreds of people who have said, "If you don't like religion, just leave." Why would you try to change it? Because what is taught on the Sabbath leaks into our politics, our health policy, violence around the world. It leaks into education, military, fiscal decision-making. These laws get legally and culturally codified. In fact, my own religion has had an enormous effect on this nation. For example, during Prop 8, my church raised over 22 million dollars to fight same-sex marriage in California. Forty years ago, political historians will say, that if it wasn't for the Mormon opposition to the Equal Rights Amendment, we'd have an Equal Rights Amendment in our Constitution today. How many lives did that affect? And we can spend time fighting every single one of these little tiny laws and rules, or we can ask ourselves, why is gender inequality the default around the world? Why is that the assumption?
A másik dolog, amit sem a világi baloldaliak, az ateisták, sem az ortodox, vallásos jobboldaliak nem tudnak megérteni, az az, hogy miért vagyok aktivistája ennek a mozgalomnak. El nem tudom mondani, hányan, de hányan mondták már nekem, „Ha nem szereted az egyházadat, lépj ki belőle. Miért próbálod megváltoztatni?” Azért, mert a Sabbathról szóló tanítások hatással vannak a politikára, az egészségügyre, a világban lévő erőszakra. Az oktatásra, a fegyverkezésre, a pénzügyi döntésekre. Ezek a törvények jogilag és kulturálisan is elfogadottak. Valójában a vallásom az egész nemzetre óriási hatással van. 2008-ban például az én egyházam több mint 22 millió dollárral járult hozzá Kaliforniában az azonos neműek házassága elleni harchoz. 40 évvel ezelőtt, a politikatörténészek szerint, ha a Mormon Egyház nem állt volna ki az egyenlő jogok módosítása ellen, akkor az ma része lenne az alkotmánynak. Hány életre volt ez kihatással? Persze tölthetjük azzal az időt, hogy megküzdünk minden egyes apró törvényért, vagy feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miért a nemi egyenlőtlenség az általános a világban? Miért ez a normális?
Because religion doesn't just create the roots of morality, it creates the seeds of normality. Religions can liberate or subjugate, they can empower or exploit, they can comfort or destroy, and the people that tip the scales over to the ethical and the moral are often not those in charge. Religions can't be dismissed or ignored. We need to take them seriously. But it's not easy to influence a religion, like we just talked about.
Nos, a vallás nemcsak az erkölcsnek az alapja, hanem a rend magját is magában hordozza. A vallások felszabadíthatnak vagy leigázhatnak, felhatalmazhatnak vagy kizsákmányolhatnak, vigaszt nyújthatnak vagy elpusztíthatnak, és gyakran megtörténik, hogy nem a valódi felelősök töltik be a mérleg nyelvének szerepét etikai és erkölcsi kérdésekben. Az egyházakat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Komolyan kell vennünk őket. De egy ilyen egyházra egyáltalán nem könnyű hatni.
But I'll tell you what my people have done. My groups are small, there's hundreds of us, but we've had huge impact. Right now, women's pictures are hanging in the halls next to men for the first time. Women are now allowed to pray in our church-wide meetings, and they never were before in the general conferences. As of last week, in a historic move, three women were invited down to three leadership boards that oversee the entire church. We've seen perceptual shifts in the Mormon community that allow for talk of gender inequality. We've opened up space, regardless of being despised, for more conservative women to step in and make real changes, and the words "women" and "the priesthood" can now be uttered in the same sentence. I never had that. My daughter and my nieces are inheriting a religion that I never had, that's more equal -- we've had an effect.
Mégis azt mondhatom, hogy a társaimnak sikerült. Kevesen vagyunk a csapatomban, csupán néhány százan, mégis óriási hatásunk volt. Most első ízben végre női képek is ki vannak akasztva a férfiaké mellett. Végre a nőknek is szabad imádkozniuk az egyházi találkozókon, holott korábban sohasem vehettek részt ezeken a tanácskozásokon. A múlt héten pedig, egy történelmi lépésben, három nő is meghívást kapott az egész egyházat felügyelő vezetői testületbe. Határozott elmozdulás észlelhető a mormon közösségen belül, és ez lehetővé teszi, hogy beszéljünk a nemi egyenlőtlenségről. Kiszabadítottuk a palackból a szellemet, mit sem törődve a megvetéssel, és több konzervatív nő színrelépésével, valódi változásokat értünk el, így a „nők” és a „papság” szavak már megférnek egyetlen mondatban. Ez korábban elképzelhetetlen volt. A lányom és az unokahúgaim olyan vallást örökölnek, ami nekem még nem adatott meg, egy sokkal egyenlőbbet -- nem hiába dolgoztunk.
It wasn't easy standing in those lines trying to get into those male meetings. There were hundreds of us, and one by one, when we got to the door, we were told, "I'm sorry, this meeting is just for men," and we had to step back and watch men get into the meeting as young as 12 years old, escorted and walked past us as we all stood in line. But not one woman in that line will forget that day, and not one little boy that walked past us will forget that day.
Nem volt könnyű ott állni, amikor megpróbáltunk bejutni a férfiak tanácskozására. Több százan voltunk, és ahogy egyenként az ajtóhoz léptünk, mindannyiunknak ugyanazt mondták: „Elnézést, csak férfiak mehetnek be.” Így hátra kellett lépnünk, és néznünk a férfiakat, köztük 12 éves fiúkat, amint megérkeztek a tanácskozásra és elsétáltak a sorfalunk előtt. De egyetlen nő sem fogja elfelejteni azt a napot, és egyetlen fiú sem, aki akkor ott elsétált előttünk.
If we were a multinational corporation or a government, and that had happened, there would be outrage, but we're just a religion. We're all just part of religions. We can't keep looking at religion that way, because it doesn't only affect me, it affects my daughter and all of your daughters and what opportunities they have, what they can wear, who they can love and marry, if they have access to reproductive healthcare. We need to reclaim morality in a secular context that creates ethical scrutiny and accountability for religions all around the world, but we need to do it in a respectful way that breeds cooperation and not extremism. And we can do it through unignorable acts of bravery, standing up for gender equality.
Ha egy multinacionális vállalat vagy egy kormány tagjai lennénk, és ugyanez megtörtént volna, hatalmas felháborodást váltott volna ki, de mi csak egy egyház vagyunk. Úgyhogy ez csupán vallási kérdés. De nem kezelhetjük így, mert ez nemcsak engem érint, hanem a kislányomat is, és az önök lányait is, az ő jövőjüket, hogy milyen ruhát viselhetnek, hogy kit szerethetnek, hogy lehetnek-e nőgyógyászati beavatkozásaik. Vissza kell szereznünk a világi értelemben vett erkölcsöt, amely képes az egyházak erkölcsi elszámoltatására az egész világon, de mindezt tisztelettel kell tennünk, hiszen együttműködést akarunk, nem háborút. Bátor cselekedetekkel, kiállva a nemi egyenlőségért, képesek leszünk rá.
It's time that half of the world's population had voice and equality within our world's religions, churches, synagogues, mosques and shrines around the world. I'm working on my people. What are you doing for yours?
Itt az ideje, hogy az emberiség fele hallassa a hangját, és egyenlő bánásmódban részesüljön az egyházainkban, a templomainkban, a zsinagógáinkban, a mecseteinkben és a szentélyeinkben szerte a világon. Én dolgozom a közösségemen, és önök mit tesznek?
(Applause)
(Taps)