Let's talk trash.
Beszéljünk szemét módon.
You know, we had to be taught to renounce the powerful conservation ethic we developed during the Great Depression and World War II. After the war, we needed to direct our enormous production capacity toward creation of products for peacetime. Life Magazine helped in this effort by announcing the introduction of throwaways that would liberate the housewife from the drudgery of doing dishes.
Tudják, meg kellett tanulnunk megtagadni az erős takarékoskodó hozzáállást, amit a nagy világválság és a II. világháború alatt fejlesztettünk ki. A háború után a hatalmas gyártási kapacitásunkat a békeidőkhöz való termékek gyártására kellett fordítanunk. A Life Magazin azzal segítette ezt az erőfeszítést, hogy az eldobható tárgyakat népszerűsítette, melyek felszabadítják a háziasszonyokat a mosogatás igája alól.
Mental note to the liberators: throwaway plastics take a lot of space and don't biodegrade. Only we humans make waste that nature can't digest.
Egy kis megjegyzés a felszabadítóknak: az eldobható műanyagok sok helyet igényelnek, és nem bomlanak le. Csak mi, emberek, pazarolunk el olyasmit, amit a természet nem tud megemészteni.
Plastics are also hard to recycle. A teacher told me how to express the under-five-percent of plastics recovered in our waste stream. It's diddly-point-squat. That's the percentage we recycle.
A műanyagot nehéz újrafelhasználni. Egy tanár elmondta nekem, hogyan fejezzem ki az 5% alatti műanyagot, amit újrahasznosítunk. A nagy büdös semmi. Ennyi százalékát hasznosítjuk újra.
Now, melting point has a lot to do with this. Plastic is not purified by the re-melting process like glass and metal. It begins to melt below the boiling point of water and does not drive off the oily contaminants for which it is a sponge. Half of each year's 100 billion pounds of thermal plastic pellets will be made into fast-track trash. A large, unruly fraction of our trash will flow downriver to the sea.
Az olvadási ponthoz van sok köze. A műanyag nem tisztul meg az újraolvasztás folyamán, mint az üveg vagy a fém. A víz forráspontja alatt kezd olvadni, és nem választja le az olajos összetevőket, amiket szivacsként szív be. Az egy évben előállított 100 milliárd fontnyi termál műanyag golyócska fele válik szemétté. A szemetünk egy nagy, zabolátlan része folyik le a folyókon át a tengerbe.
Here is the accumulation at Biona Creek next to the L.A. airport. And here is the flotsam near California State University Long Beach and the diesel plant we visited yesterday.
Itt egy gyülem, a reptér melletti Biona patakon. És itt egy újabb, a Kaliforniai Állami Egyetem Long Beach-nél, és a sótalanító üzemnél, amit tegnap látogattunk meg.
In spite of deposit fees, much of this trash leading out to the sea will be plastic beverage bottles. We use two million of them in the United States every five minutes, here imaged by TED presenter Chris Jordan, who artfully documents mass consumption and zooms in for more detail.
A betéti díjak ellenére, a szemét nagy része, ami a tenger felé tart, üdítős palack. Minden öt percben két milliónyit használunk belőlök az USA-ban, ahogyan az a TED előadó, Chris Jordan képein látszik, aki művészien dokumentálja a tömeges fogyasztást, és részletekig alámerül.
Here is a remote island repository for bottles off the coast of Baja California. Isla San Roque is an uninhabited bird rookery off Baja's sparsely populated central coast. Notice that the bottles here have caps on them. Bottles made of polyethylene terephthalate, PET, will sink in seawater and not make it this far from civilization. Also, the caps are produced in separate factories from a different plastic, polypropylene. They will float in seawater, but unfortunately do not get recycled under the bottle bills.
Itt egy távoli palack-depó sziget, a Kaliforniai öböl partjainál. San Roque szigete egy lakatlan madár fészkelő hely Baja ritkán lakott partjánál. Figyeljék meg, hogy a palackokon rajta vannak a kupakok. A polietilén-tereptalátból (PET) készült palackok elsüllyednek a tengervízben és nem kerülnek ilyen messze a civilizációtól. A kupakokat más gyárakban készítik, másmilyen műanyagból, polipropilénből. Ezek lebegnek a tengervízen, de sajnos nem hasznosítják újra a palackokkal együtt.
Let's trace the journey of the millions of caps that make it to sea solo. After a year the ones from Japan are heading straight across the Pacific, while ours get caught in the California current and first head down to the latitude of Cabo San Lucas. After ten years, a lot of the Japanese caps are in what we call the Eastern Garbage Patch, while ours litter the Philippines. After 20 years, we see emerging the debris accumulation zone of the North Pacific Gyre.
Kövessük az útját a milliónyi kupaknak, amint a tengerre kerülnek. Egy év után a Japánból származóak egyenesen átvágnak a Csendes-óceánon, amíg a mieinket elragadja a Kalifornia áramlat, aztán lebuknak Cabo San Lucas szélességi köre felé. 10 év múlva, a japán kupakok nagy része az ún. Keleti Szemét Foltba érnek, amíg a mieink a Fülöp-szigeteknél kötnek ki. 20 év után a szemét egyre jobban összegyűlik az Északi Csendes-óceán Gyűrűben.
It so happens that millions of albatross nesting on Kure and Midway atolls in the Northwest Hawaiian Islands National Monument forage here and scavenge whatever they can find for regurgitation to their chicks. A four-month old Laysan Albatross chick died with this in its stomach. Hundreds of thousands of the goose-sized chicks are dying with stomachs full of bottle caps and other rubbish, like cigarette lighters ... but, mostly bottle caps. Sadly, their parents mistake bottle caps for food tossing about in the ocean surface.
Úgy adódik, hogy albatroszok milliói fészkelnek a Kure és Midway korallzátonyokon az Északnyugati Hawaii szigetek nemzeti parkban, ahol megesznek és kiguberálnak mindent, amit találnak, hogy kiöklendezve a fiókáiknak adják. Egy négy hónapos laysan albatrosz fióka ezzel a gyomrában pusztult el. Lúdméretű fiókák százezrei halnak meg úgy, hogy a gyomruk tele van kupakokkal és egyéb szeméttel, mint például öngyújtókkal... de főleg kupakokkal. Sajnos, a szüleik összetévesztik a kupakokat az étellel, amint az óceán felszínén hánykolódnak.
The retainer rings for the caps also have consequences for aquatic animals. This is Mae West, still alive at a zookeeper's home in New Orleans.
A kupakok rögzítő gyűrűi szintén hatással vannak a vízi állatokra. Ő itt Mae West, még mindig él egy állatkerti dolgozó New Orleans-i otthonában.
I wanted to see what my home town of Long Beach was contributing to the problem, so on Coastal Clean-Up Day in 2005 I went to the Long Beach Peninsula, at the east end of our long beach. We cleaned up the swaths of beach shown. I offered five cents each for bottle caps. I got plenty of takers. Here are the 1,100 bottle caps they collected. I thought I would spend 20 bucks. That day I ended up spending nearly 60.
Kíváncsi voltam, hogy az én városom, Long Beach, hogyan járul hozzá a problémához, így a Part-takarító napon 2005-ben kimentem a Long Beach-i félszigetre a hosszú partunk keleti végén. Feltakarítottuk a képen látható partszakaszt. 5 centet ajánlottam minden egyes kupakért. Rengetegen jöttek. Itt az 1100 kupak, amit összegyűjtöttek. Azt hittem, úgy 20 dolcsit fogok költeni. A nap végére közel 60-at fizettem.
I separated them by color and put them on display the next Earth Day at Cabrillo Marine Aquarium in San Pedro. Governor Schwarzenegger and his wife Maria stopped by to discuss the display. In spite of my "girly man" hat, crocheted from plastic shopping bags, they shook my hand. (Laughter) I showed him and Maria a zooplankton trawl from the gyre north of Hawaii with more plastic than plankton.
Szín szerint szétválogattam őket, és kiállítottam a következő Föld Napján, a San Pidro-i Cabrillo Akváriumban. Schwarzenegger kormányzó és felesége, Maria, megállt beszélgetni a kiállításnál. A lányos kalapom ellenére, amit műanyag bevásárlószatyrokból horgoltam, kezet ráztak velem. Megmutattam nekik egy zooplankton vonóháló fogását az Észak-Hawaii áramlatból, amiben több a műanyag, mint a plankton.
Here's what our trawl samples from the plastic soup our ocean has become look like. Trawling a zooplankton net on the surface for a mile produces samples like this. And this. Now, when the debris washes up on the beaches of Hawaii it looks like this. And this particular beach is Kailua Beach, the beach where our president and his family vacationed before moving to Washington.
Ezt a mintát találjuk egy vonóhálóban a műanyag levesből, amivé az óceánunk vált. Végighúzva egy zooplankton hálót a felszínen egy mérföldön keresztül, ilyen mintát kapunk. És ilyet. Amikor a hulladék kimosódik Hawaii strandjain, az így néz ki. És konkrétan itt, a Kailua Beachen, a strandon, ahol az elnökünk és családja nyaralt, mielőtt Washingtonba költöztek.
Now, how do we analyze samples like this one that contain more plastic than plankton? We sort the plastic fragments into different size classes, from five millimeters to one-third of a millimeter. Small bits of plastic concentrate persistent organic pollutants up to a million times their levels in the surrounding seawater.
Hogyan elemezzünk egy ilyen mintát, amiben több a műanyag, mint a plankton? A műanyag darabokat méretük alapján osztályoztuk, 5mm-estől 0,3mm-ig. Az apró műanyag darabok koncentrálják a szerves mérgezőanyagokat, közel milliószor annyit, mint a környező tengervízben.
We wanted to see if the most common fish in the deep ocean, at the base of the food chain, was ingesting these poison pills. We did hundreds of necropsies, and over a third had polluted plastic fragments in their stomachs. The record-holder, only two-and-a-half inches long, had 84 pieces in its tiny stomach.
Látni akartuk, hogy az óceán mélyének leggyakoribb halai, amik a tápláléklánc alapját képezik, fogyasztják-e ezeket a mérgező anyagokat. Boncolások százait végeztük el, és több mint harmaduk gyomrában találtunk szennyezett műanyagot. A rekordtartó, mindössze két és fél inch hosszúnak, 84 darab volt a piciny kis gyomrában.
Now, you can buy certified organic produce. But no fishmonger on Earth can sell you a certified organic wild-caught fish.
Lehet venni igazoltan organikus termékeket. De a világon egyetlen halkereskedő sem képes igazoltan organikus, vadon kifogott halat eladni.
This is the legacy we are leaving to future generations. The throwaway society cannot be contained -- it has gone global. We simply cannot store and maintain or recycle all our stuff. We have to throw it away. Now, the market can do a lot for us, but it can't fix the natural system in the ocean we've broken. All the king's horses and all the king's men ... will never gather up all the plastic and put the ocean back together again.
Ezt az örökséget hagyjuk a jövő generációi számára. Az eldobható-társadalmat nem tudjuk feltartóztatni, már világméretűvé nőtt. Egyszerűen nem tudjuk mindenünket tárolni és fenntartani, vagy újrahasznosítani. El kell, hogy dobjuk. A piac sokat tehet értünk, de nem képes helyrehozni az óceánok természetes rendjét, amit tönkretettünk. A világ összes kincse sem elég, hogy összegyűjtse a műanyagot, és hogy újra helyrehozza az óceánt.
Narrator (Video): The levels are increasing, the amount of packaging is increasing, the "throwaway" concept of living is proliferating, and it's showing up in the ocean.
Video: A szint emelkedik, a csomagolás mértéke is emelkedik, az eldobhatóság elve elbúrjánzik, és az óceánokban bukkan fel.
Anchor: He offers no hope of cleaning it up. Straining the ocean for plastic would be beyond the budget of any country and it might kill untold amounts of sea life in the process. The solution, Moore says, is to stop the plastic at its source: stop it on land before it falls in the ocean. And in a plastic-wrapped and packaged world, he doesn't hold out much hope for that, either. This is Brian Rooney for Nightline, in Long Beach, California.
Remény sincs rá, hogy eltakarítsuk. Az óceán vizéből kiszűrni a műanyagot akármelyik ország költségvetését meghaladná, és valószínűleg megbecsülhetetlen mennyiségű tengeri életet is kioltana. A megoldás, Moore szerint, megállítani a műanyagot már a forrásánál: megállítani még a szárazföldön, mielőtt az óceánba kerül. És egy műanyag- és csomagolásmániás világban, erre sem lát sok esélyt. Brian Rooney, Nigthline, Long Beach, Kalifornia.
Charles Moore: Thank you.
Köszönöm.