So I am a surgeon who studies creativity, and I have never had a patient tell me, "I really want you to be creative during surgery," and so I guess there's a little bit of irony to it. I will say though that, after having done surgery a lot, it's similar to playing a musical instrument. And for me, this deep and enduring fascination with sound is what led me to both be a surgeon and to study the science of sound, particularly music. I'm going to talk over the next few minutes about my career in terms of how I'm able to study music and try to grapple with all these questions of how the brain is able to be creative. I've done most of this work at Johns Hopkins University, and at the National Institute of Health where I was previously. I'll go over some science experiments and cover three musical experiments.
Mivel én egy sebész vagyok, aki a kreativitással foglalkozik, eddig sosem volt olyan betegem, aki azt mondta volna nekem, hogy "azt szeretném, hogy igazán kreatív legyen a műtét közben". Szerintem ebben nem kevés az irónia. Mégis, így számtalan műtét után azt állítom, hogy műteni hasonló, mint játszani egy hangszeren. És ez a mély, és hosszantartó ámulat a hangok világa iránt vezetett rá engem, hogy egyszerre legyek sebészorvos, valamint tanulmányozzam a hangok, főleg a zene tudományát. A következő pár percben megosztom Önökkel az életpályám egy részét, amelyből kiderül, hogy miként próbálom tanulmányozni a zenét, és próbálom megérteni, milyen módon képes az agy a kreatív működésre. E munka javát a Johns Hopkins Egyetemen végeztem el, de már ezzel a témával foglalkoztam korábban a Nemzeti Egészségügyi Intézetnél is. Bemutatok néhány tudományos kísérletet, valamint három zenei kísérletet.
I will start off by playing a video for you. This video is of Keith Jarrett, who's a well-known jazz improviser and probably the most well-known, iconic example of someone who takes improvisation to a higher level. And he'll improvise entire concerts off the top of his head, and he'll never play it exactly the same way again, so as a form of intense creativity, I think this is a great example. And so why don't we go and click the video.
Elsőként egy videót játszok le Önöknek. Ez a videó Keith Jarrettről, az ismert jazz improvizőrről szól, aki valószínűleg a legismertebb, ikonikus példája az improvizáció egy valóban átlag feletti szintjének. Jarrett egész koncerteket improvizál végig, minden a fejéből pattan ki, és sosem játssza ugyanazt ugyanúgy még egyszer. És ez, úgy vélem, a valóban tömény kreativitás ékes példája. Nézzük tehát a videót.
(Music)
(Zene)
(Music ends)
Egy lenyűgöző és csodálatos dolognak lehetünk szem- és fültanúi.
It's really a remarkable thing that happens there. I've always as a listener, as a fan, I listen to that, and I'm astounded. I think -- how can this possibly be? How can the brain generate that much information, that much music, spontaneously? And so I set out with this concept, scientifically, that artistic creativity, it's magical, but it's not magic, meaning that it's a product of the brain. There's not too many brain-dead people creating art. With this notion that artistic creativity is in fact a neurologic product, I took this thesis that we could study it just like we study any other complex neurologic process, and there are subquestions that I put there. Is it possible to study creativity scientifically? And I think that's a good question. And I'll tell you that most scientific studies of music, they're very dense, and when you go through them, it's very hard to recognize the music in it. In fact, they seem to be unmusical entirely and to miss the point of the music.
Akár hallgatóként, vagy épp rajongóként hallgatom végig, mindig elképesztőnek találom. Azon töröm a fejem, miként is lehetséges ez? Hogyan képes az agy ennyi információt, ennyi zenét spontán módon előállítani? Így kialakítottam ezt a tudományos elméletet, amely megmagyarázza, hogy a művészi kreativitás valóban varázslatos, ám mégsem varázslat. Ez alatt azt értem, hogy az agy teljesítménye. Nem túl sok agyhalott ember készít művészi alkotásokat. Tehát azzal a megállapítással, hogy a művészi kreativitás valójában egy neurológiai termék, egy olyan tézishez jutottam, amit tanulmányozhatunk, épp annyira, mint bármely más komplex neurológiai folyamatot. Azt hiszem, azért van még néhány al-kérdés, amit fel kell tennünk. Tényleg lehetséges a kreativitást tanulmányozni? Azt hiszem, ez egy jó kérdés. Elárulom Önöknek, hogy a zenével kapcsolatos legtöbb tudományos kutatás meglehetősen tömény szakmailag. És amikor elolvassuk őket, nagyon nehéz megtalálni bennük magát a zenét. Sőt, kifejezetten és teljesen zenétlennek tűnnek, és a zene lényegét veszítik szem elől. Ettől merül fel a második kérdésünk:
This brings the second question: Why should scientists study creativity? Maybe we're not the right people to do it.
miért is kéne kutatnunk a kreativitást? Talán nem mi vagyunk erre a megfelelő egyének.
(Laughter)
Ez lehetséges ugyan,
Well it may be, but I will say that, from a scientific perspective, we talked a lot about innovation today, the science of innovation, how much we understand about how the brain is able to innovate is in its infancy, and truly, we know very little about how we are able to be creative. I think that we're going to see, over the next 10, 20, 30 years, a real science of creativity that's burgeoning and is going to flourish, Because we now have new methods that can enable us to take this process like complex jazz improvisation, and study it rigorously. So it gets down to the brain. All of us have this remarkable brain, which is poorly understood, to say the least. I think that neuroscientists have more questions than answers, and I'm not going to give you answers today, just ask a lot of questions.
ám én azt állítom, tudományos szempontból - ma már elég sokat beszéltünk itt az innovációról - hogy az innováció tudománya, az, hogy mennyit is értünk abból, hogy miként képes az agy innoválni, még eléggé gyermekcipőben jár. Tényleg, nagyon keveset tudunk arról, hogy miként is vagyunk képesek a kreativitásra. Épp ezért azt hiszem, hogy az elkövetkező 10, 20, 30 évben látni fogjuk egy valódi kreativitás-tudomány felvirágzását és elterjedését. Merthogy most már vannak olyan módszereink, amelyekkel képesek vagyunk fogni egy ilyen folyamatot, mint ez a bonyolult jazz improvizáció, és alaposan áttanulmányozni. El is jutottunk az agy kérdésköréig. Mindannyiunknak itt van ez a lenyűgöző agya, amiről szinte semmit nem tudunk. Úgy vélem, hogy a neurológusoknak ma még sokkal több kérdésük van, mint ahány válaszuk. Jómagam sem túl sok választ adok meg a mai alkalommal, inkább újabb kérdéseket vetek fel.
And that's what I do in my lab. I ask questions about what is the brain doing to enable us to do this. This is the main method that I use. This is functional MRI. If you've been in an MRI scanner, it's very much the same, but this one is outfitted in a special way to not just take pictures of your brain, but to also take pictures of active areas of the brain. The way that's done is by the following: There's something called BOLD imaging, which is Blood Oxygen Level Dependent imaging. When you're in an fMRI scanner, you're in a big magnet that's aligning your molecules in certain areas. When an area of the brain is active, meaning a neural area is active, it gets blood flow shunted to that area. That blood flow causes an increase in local blood to that area with a deoxyhemoglobin change in concentration. Deoxyhemoglobin can be detected by MRI, whereas oxyhemoglobin can't. So through this method of inference -- and we're measuring blood flow, not neural activity -- we say that an area of the brain that's getting more blood was active during a particular task, and that's the crux of how fMRI works. And it's been used since the '90s to study really complex processes.
Alapjában véve ezt csinálom a laboromban is. Rákérdezek, hogy mit is csinál az agyunk, ami miatt képesek vagyunk minderre. Ez a fő módszerem, és a fő eszköz, amit használok, a funkcionális MRI készülék. A fMRI nagyon hasonlít egy sima MRI szkennerre, ha már láttak esetleg olyat, de mégis, egy speciális dologban nagyon is különbözik, mert ez nem csupán fényképeket készít az agyunkról, hanem azt is lefényképezi, hogy melyek az agyunk aktív területei. Ezt a következő módon teszi, amit úgy hívunk, hogy BOLD leképezés, vagyis a vér oxigén szintjének feltérképezése. Amikor egy fMRI szkennerben fekszenek, az olyan, mintha egy nagy mágnesben feküdnének, ami vonzza a molekuláikat bizonyos területeken. Amikor az agy egy területe aktív, azaz valamely neurális terület aktív, nagyobb mennyiségű vér áramlik arra a területre. Ez a véráram megnöveli a terület helyi vérellátását, méghozzá a deoxyhemoglobin koncentráció változása által. A deoxyhemoglobint mérni tudja az MRI szemben az oxyhemoglobinnal, amit nem tud. Ez tehát egy következtetéses modell -- mivel valójában a vérellátást mérjük, és nem az idegi aktivitást -- azt állítjuk, hogy egy adott terület azért kap több vért, mert épp aktív egy adott feladat elvégzésében. Leegyszerűsítve így működik az fMRI. Ezt a módszert már a 90-es évektől használjuk az igazán komplex folyamatok tanulmányozására.
I'm going to review a study that I did, which was jazz in an fMRI scanner. It was done with a colleague, Alan Braun, at the NIH. This is a short video of how we did this project.
Most arról a kutatásról számolok be Önöknek, amelyet én végeztem, és a Jazz az fMRI szkennerben címet viselhetné. Ezt egy kollégámmal, Alan Braunnal közösen bonyolítottuk le az NIH-nál. Íme egy rövid videó arról, hogy miként zajlott ez a projekt.
(Video) Charles Limb: This is a plastic MIDI piano keyboard that we use for the jazz experiments. And it's a 35-key keyboard designed to fit both inside the scanner, be magnetically safe, have minimal interference that would contribute to any artifact, and have this cushion so that it can rest on the players' legs while they're lying down in the scanner, playing on their back. It works like this -- this doesn't actually produce any sound. It sends out what's called a MIDI signal -- or a Musical Instrument Digital Interface -- through these wires into the box and then the computer, which then trigger high-quality piano samples like this.
(Videó) Charles Limb: Ez egy műanyag MIDI zongora billentyűzet amelyet a jazz kísérletekhez használunk. 35 billentyűje van, és úgy tervezték, hogy a szkennerbe is beférjen, magnetikusan is biztonságos legyen, minimálisan interferáljon a többi műszerrel és olyan kialakítása legyen, hogy a játékos lábaira lehessen helyezni, miközben a zenész a szkennerben, hanyatt fekve játszik rajta. Így működik - valójában semmilyen hangot nem bocsát ki. Amit kibocsát, az az úgynevezett MIDI jel -- vagyis a zenei eszköz digitális kezelőfelület jel -- amelyek ezeken a drótokon keresztül a dobozba, majd a számítógépbe jutva magas minőségű zongora hang-mintázatokat aktiválnak, mint ez is.
(Music)
(Zene)
(Music)
(Zene)
(Music ends)
CL: Oké, tehát működik.
OK, so it works. And so through this piano keyboard, we have the means to take a musical process and study it. So what do you do now that you have this cool piano keyboard? You can't just say, "It's great we have a keyboard." We have to come up with a scientific experiment. The experiment really rests on the following: What happens in the brain during something that's memorized and over-learned, and what happens in the brain during something that is spontaneously generated, or improvised, in a way that's matched motorically and in terms of lower-level sensory motor features?
Tehát ezen a billentyűzeten keresztül képesek vagyunk megragadni egy zenei folyamatot, és tanulmányozni azt. Mit tegyünk most, hogy itt van ez a szuper zongora billentyűzet? Arra gondolhatnak most - csodálatos, itt van ez billentyűzet. Ki is kell találnunk valamilyen tudományos kísérletet. A kísérlet igazából a következőkön alapszik: Mi történik az agyban, amikor olyan dolgot csinál, amit memorizált és alaposan megtanult, és mi történik akkor, ha valami olyat végez az agy, ami spontánul lett teremtve, improvizálva, miközben mindkettő megegyezik a mozgás és alsóbb szintű érzékszervi motorikus funkciók szintjén?
I have here what we call the paradigms. There's a scale paradigm, which is playing a scale up and down, memorized, then there's improvising on a scale, quarter notes, metronome, right hand -- scientifically very safe, but musically really boring. Then there's the bottom one, which is called the jazz paradigm. So we brought professional jazz players to the NIH, and we had them memorize this piece of music on the lower-left, which is what you heard me playing -- and we had them improvise to the same chord changes. And if you can hit that lower-right sound icon, that's an example of what was recorded in the scanner.
Van itt valami, amit úgy nevezünk, hogy paradigmák. Ez a skála paradigma, amin fel és le egy megjegyzett skálát játszunk. És itt láthatjuk, amikor a skálán belül improvizálunk: - negyedhangok, metronóm, jobb kéz - tudományosan nagyon biztonságos, zeneileg azonban nagyon unalmas. És ez az alsó itt, amit jazz paradigmának hívunk. Hivatásos jazz zenészeket hívtunk az NIH-ba, és azt kértük tőlük, hogy tanulják meg ezt a baloldalon, itt lent található zenét, amit én is játszottam az előbb, és azután arra kértük őket, hogy improvizáljanak az azonos akkord-váltások mentén. És ha megnyomjuk a lejátszó ikont, akkor hallhatjuk, hogy mit is vettünk fel a szkennerben.
(Music)
(Zene)
(Music ends)
Végső soron ez nem egy igazán természetes környezet,
In the end, it's not the most natural environment, but they're able to play real music. And I've listened to that solo 200 times, and I still like it. And the musicians were comfortable in the end. We first measured the number of notes. Were they playing more notes when they were improvising? That was not what was going on. And then we looked at the brain activity. I will try to condense this for you. These are contrast maps that are showing subtractions between what changes when you're improvising vs. when you're doing something memorized. In red is an area that's active in the prefrontal cortex, the frontal lobe of the brain, and in blue is this area that was deactivated. So we had this focal area called the medial prefrontal cortex that went way up in activity. We had this broad patch of area called the lateral prefrontal cortex that went way down in activity, I'll summarize that for you.
de mégis valódi zenét voltak képesek játszani. Kétszáz alkalommal hallottam ezt a szólót, ám nekem még mindig tetszik. A zenészek is mind jól érezték magukat végül. Elsőként a hangjegyeket számoltuk meg: vajon sokkal több hangot játszottak le, amikor improvizáltak? Hát nem, nem ez történt. Ezután megvizsgáltuk az agy aktivitását. Megpróbálom összefoglalni ezt Önöknek. Ezek azok a kontraszt térképek, amelyek a különbségeket mutatják aközött, hogy mely területek aktivitása változik, amikor improvizálunk, szemben azzal, amikor valamit a memóriából játszunk. A vörössel jelzett terület, amely aktív a prefrontális agykéregben, ami az agy elülső lebenye. Kékkel jeleztük azt a területet, ahol megszűnt az aktivitás. Tehát itt ez a fokális terület, amit mediális prefrontális kéregnek nevezünk, amelyben az aktivitás megnőtt. Ez a széles folt pedig a laterális prefrontális kéreg, ahol pedig csökkent az aktivitás, és ezt foglalom össze itt. Ezek a területek tehát az agy multifunkcionális részei.
These are multifunctional areas of the brain, these are not the jazz areas of the brain. They do a whole host of things that have to do with self-reflection, introspection, working memory etc. Really, consciousness is seated in the frontal lobe. But we have this combination of an area that's thought to be involved in self-monitoring, turning off, and this area that's thought to be autobiographical, or self-expressive, turning on. We think, at least in this preliminary -- it's one study; it's probably wrong, but it's one study --
Szeretném leszögezni, hogy ezek nem az agy jazz területei. Egy csomó más dolghoz is van közük, például az önreflexióhoz, introspekcióhoz, munkamemóriához, stb. Valójában a tudat maga a frontális lebenyben lakozik. Itt amit látunk, az a kombinációja egy olyan terület kikapcsolásának, amiről úgy véljük, hogy az önirányításért felelős, és ennek a területnek, amit önéletrajzinak, vagy önkifejezőnek gondolunk, növekszik az aktivitása. És azt gondoljuk, legalábbis így előzetesen -- De ez csak egy kutatás. Lehetséges, hogy tévedünk. Ez csak egy kutatás.
(Laughter)
Úgy véljük, hogy legalábbis egy hihető feltételezés,
we think that at least a reasonable hypothesis is that, to be creative, you should have this weird dissociation in your frontal lobe. One area turns on, and a big area shuts off, so that you're not inhibited, you're willing to make mistakes, so that you're not constantly shutting down all of these new generative impulses. Now a lot of people know that music is not always a solo activity -- sometimes it's done communicatively.
hogy kreatívnak lenni azt jelenti, hogy ezt a furcsa disszociációt produkáljuk a frontális lebenyben. Az egyik terület aktivizálódik, és egy nagy terület pedig lekapcsol, ami miatt nem gátoljuk önmagunknak, hajlandóak vagyunk akár hibázni is, és nem próbálunk folyamatosan megszabadulni ezektől a teremtő impulzusoktól. Sokan tudják, hogy a zene nem mindig egyéni teljesítmény - előfordul, hogy kommunikáció során hozzuk létre. Ezért a következő kérdésünk az volt, hogy
The next question was: What happens when musicians are trading back and forth, something called "trading fours," which is something they do normally in a jazz experiment. So this is a 12-bar blues, and I've broken it down into four-bar groups, so you would know how you would trade. We brought a musician into the scanner, same way, had them memorize this melody then had another musician out in the control room trading back and forth interactively.
mi történik, amikor a zenészek egymásnak "dobálják a labdát", valami amit "trading fours"-nak hívnak, és amelyet a jazz kísérletekben a zenészek rendszeresen produkálnak? Ez itt egy tizenkét ütemes blues. Négyütemes csoportokra osztom, hogy tudható legyen, hogyan kell átadni a kezdeményezést. Tehát egy zenészt betoltuk a szkennerbe -- azonos módon, mint a legutóbb -- megtanultattuk vele ezt a dallamot, majd egy másik zenészt is leültettünk az ellenőrző helyiségben, és ők ketten egymásnak adogatták a kezdeményezést improvizálás közben.
So this is a musician, Mike Pope, one of the world's best bassists and a fantastic piano player.
Ez a zenész, Mike Pope, a világ egyik legjobb basszusgitárosa és egy fantasztikus zongoraművész.
(Music)
Éppen most azt a darabot játssza,
He's now playing the piece that we just saw a little better than I wrote it.
amit az előbb mutattam, csak egy kicsit jobban, mint ahogy én megírtam.
(Video) CL: Mike, come on in.
(Videó) CL: Mike, jöjjön be (Háttérből: az erő legyen veled.)
Mike Pope: May the force be with you.
Nővér: Ugye nincs semmi a zsebében, Mike?
Nurse: Nothing in your pockets, Mike?
Mike Pope: Nem. Nincs semmi a zsebemben. (Nővér: jól van)
MP: No. Nothing's in my pockets.
CL: You have to have the right attitude to agree to do it.
CL: Jó hozzáállással kell bírnia, hogy beleegyezett ebbe.
(Laughter)
(Nevetés)
It's kind of fun, actually.
Igazából elég mulatságos a helyzet.
(Music)
És most közösen improvizálunk, "vitatkozunk"
Now we're playing back and forth. He's in there. You can see his legs up there.
Ő bent van (a gépben). Látom a lábait.
(Music)
Én pedig az ellenőrző szobában vagyok, és zeneileg vitatkozunk.
And then I'm in the control room here, playing back and forth.
(Zene)
(Music)
(Music ends)
(Video) Mike Pope: This is a pretty good representation of what it's like. And it's good that it's not too quick. The fact that we do it over and over again lets you acclimate to your surroundings. So the hardest thing for me was the kinesthetic thing, looking at my hands through two mirrors, laying on my back, and not able to move at all except for my hand. That was challenging. But again -- there were moments, for sure --
(Videó) Mike Pope: Jól bemutattuk, hogyan is működik a dolog. Az is jó, hogy nem túl gyors. Mivel újra és újra kell próbálkoznunk, van időnk a környezethez alkalmazkodni. A legnehezebb az egészben a kinesztetikus része volt: a kezeimet két tükrön keresztül láttam csak, miközben a hátamon feküdtem, és csak a kezemet tudtam mozgatni. Igazi kihívás volt. De ennek ellenére, voltak olyan pillanatok, tényleg,
(Laughter)
voltak olyan pillanatok,
there were moments of real, honest-to-God musical interplay, for sure.
amikor valóban igazi zenét tudtunk játszani.
CL: At this point, I'll take a few moments. So what you're seeing here -- and I'm doing a cardinal sin in science, which is to show you preliminary data. This is one subject's data. This is, in fact, Mike Pope's data. So what am I showing you here? When he was trading fours with me, improvising vs. memorized, his language areas lit up, his Broca's area, in the inferior frontal gyrus on the left. He had it also homologous on the right. This is an area thought to be involved in expressive communication. This whole notion that music is a language -- maybe there's a neurologic basis to it after all, and we can see it when two musicians are having a musical conversation. So we've done this on eight subjects now, and we're getting all the data together, hopefully we'll have something to say about it meaningfully.
CL: Most magamhoz ragadnám a szót pár percre. Tehát amit itt láttak -- éppen tudományos főbűnt követek el azzal, hogy ezeket az előzetes eredményeket megmutatom. Szóval amit itt látnak, az egy alany adata. Ez, valójában csak Mike Poperól szóló adat. Mit is láthatunk itt? Amikor zenei adogatóst játszottunk, tehát improvizáltunk, nem pedig a tanult dalt játszottuk, a nyelvi területek villantak fel az agyában, a Broca-terület, amelyik a frontális lebeny bal alsó részén található. A zenésznek a jobb oldalon is aktivizálódott ez az agyi terület. Azt a területet pedig a kifejező kommunikációért felelős régiónak gondoljuk. Ez is mutatja, hogy a zene is nyelv, legalábbis neurológiai alapja van annak, hogy ezt állítjuk, hiszen ezek a területek aktivizálódtak, amikor a két zenész zenei párbeszédet művelt. Ezt a kísérletet végül nyolc alanyon végeztük el, és most elemezzük az adatokat. Remélhetőleg tudunk hasznos információkat szerezni.
Now when I think about improvisation and the language, what's next? Rap, of course, rap -- freestyle. I've always been fascinated by freestyle. And let's play this video.
Mi már jut eszünkbe még, ha az improvizálásra és a nyelvre gondolunk? A rap, természetesen, a rap, a szabad stílus. Engem mindig magával ragadott a szabad stílusú zene. Játszuk le a következő videót!
(Video) Mos Def: Brown skin I be, standing five-ten I be Rockin' it when I be, in your vicinity Whole-style synergy, recognize symmetry Go and try to injure me, broke 'em down chemically Ain't the number 10 MC, talk about how been I be Styled it like Kennedy, late like a 10 to three When I say when I be, girls say bend that key cut
(Videó) Mos Def: ♫ ... barna bőrű vagyok, 177 centi vagyok ♫ ♫ Menő vagyok a közeledben ♫ ♫ Teljes szintű szinergia, vedd észre a szimmetriát ♫ ♫ Gyere és próbálj megsérteni, törd meg őket vegyileg ♫ ♫ A 10. M.C. ne mondja, hogy lejártam ♫ ♫ Stílusom mint Kennedyé, elkésve, mint a 10 perccel 3 előtt ♫ ♫ Amikor azt mondom, mikor leszek, a lányok kérik, hogy hajlítsam meg a kulcsot ♫
CL: So there's a lot of analogy between what takes place in freestyle rap and jazz. There are a lot of correlates between the two forms of music, I think, in different time periods, in lot of ways, rap serves the same social function that jazz used to serve. So how do you study rap scientifically? And my colleagues think I'm crazy, but I think it's very viable. This is what you do: You have a freestyle artist come and memorize a rap that you write for them, that they've never heard before, and then you have them freestyle. So I told my lab members that I would rap for TED, and they said, "No, you won't." And then I thought --
CL: Tehát sok az analógia a szabad stílusú rap és a jazz között Ténylegesen sok összefüggést találhatunk a két zenei forma között. Különböző időoperiódusokat tekintve. Sok szempontból a rap ugyanazt a társadalmi funkciót tölti be, amelyet azelőtt a jazz. Na de miként tanulmányozzunk tudományosan a rapet? A kollégáim úgy vélik, őrült vagyok, ám szerintem mégis lehetséges. Tehát a feladat a következő: fogjunk egy szabadstílusú zenészt, vegyük rá, hogy magolja be a rap szöveget, amit számára írtunk, és amelyet még sosem hallottak, majd engedjük neki, hogy szabad stílusban improvizáljanak. Amikor azt mondtam a kollégáimnak, hogy rappelni fogok a TED-en, azt mondták "Nem, nem fogsz." És akkor arra gondoltam -
(Laughter)
(Taps)
(Applause)
Hát itt vagyunk.
But here's the thing. With this big screen, you can all rap with me. OK? So what we had them do was memorize this lower-left sound icon, please. This is the control condition. This is what they memorized.
Ennek az óriási képernyőnek a segítségével Önök is rappelhetnek velem. Oké? Tehát rá kellett venni a zenészeket, hogy megjegyezzék - a bal alsó hang ikont itt, kérem. Ez az ellenőrző szöveg. Ezt kellett megjegyezniük. Számítógép: ♫ Memória, dübörgés ♫
Computer: Memory, thump.
♫ A ritmus dübörgése a tudott ismétlődésekben♫
CL: Thump of the beat in a known repeat Rhythm and rhyme, they make me complete The climb is sublime when I'm on the mic Spittin' rhymes that hit you like a lightning strike
♫ Ritmus és ütem, teljessé tesznek engem ♫ ♫ Az ív fenséges, ha megy az adás ♫ ♫ Rímeim ütnek, mint a villámcsapás ♫
Computer: Search.
♫ Az igazságot kutatom örök utamon ♫
CL: I search for the truth in this eternal quest My passion's not fashion, you can see how I'm dressed Psychopathic words in my head appear Whisper these lyrics only I can hear
♫ Szenvedélyem nem a divat, láthatod a ruháimat ♫ ♫ Pszichopata szavak elmémben áramlanak ♫ ♫ A szöveget halkan súgom, mivel úgyis csak én hallom ♫
Computer: Art.
♫ A felfedezés művészete elmekábító ♫
CL: The art of discovering and that which is hovering Inside the mind of those unconfined All of these words keep pouring out like rain I need a mad scientist to check my brain
♫ a határtalanság elménkben vadító ♫ ♫ Folynak számból a szavak, mint az eső ♫ ♫ Míg agyamat kutatja egy tudós, haszonleső ♫
Computer: Stop.
(Taps)
(Applause)
I guarantee you that will never happen again.
Ígérem, sosem teszek többet ilyet.
(Laughter)
(Nevetés)
So now, what's great about these free-stylers, they will get cued different words. They don't know what's coming, but they'll hear something off the cuff. Go hit that right sound icon, there will be cued three square words: like, not and head. He doesn't know what's coming. Computer: Like.
Szóval az a fantasztikus ezekben a szabadstílusosokban, hogy beadnak nekik bizonyos szavakat Még nem tudják, hogy mi várható, de hallani fognak valami spontán dolgot. Nyomjuk meg a lejátszó gombot. Három szót fognak neki beadni: szeretni, nem, fej. Még nem is tudja, mi jön. Szabadstílusú: ♫ Olyan vagyok, mint egy (érthetetlen) ♫
Freestyler: I'm like some kind of extraterrestrial, celestial scene Back in the days, I used to sit in pyramids and meditate
♫ [érthetetlen] földönkívüli, mennyei színtér ♫ ♫ A múltban a piramisokon ültem, és meditáltam ♫ ♫ Két mikrofon lógott a fejem fölött ♫
With two microphones -- Computer: Head hovering over my head See if I could still listen, spittin' off the sound See what you grinning I teach the children in the back of the classroom About the message of apocalyptical
♫ Látod, ha figyelni tudnék, köpném a hangot ♫ ♫ Látnám, hogy vigyorogtok ♫ ♫ Az osztály hátsó részében tanítom a gyerekeket ♫ ♫ A végső ítélet üzenetéről ♫
Computer: Not. Not really though, 'cause I've got to keep it simple instrumental Detrimental playing Super Mario boxes [unclear] hip hop
♫ Nem bonyolítom, egyszerűen érthetőbb ♫ ♫ [érthetetlen] hangszeres ♫ ♫ Idegölő Super Mario-t játszani ♫ ♫ [érthetetlen] dobozok [érthetetlen] hip hop ♫
Computer: Stop.
CL: Ismét, valami hihetetlen dolog játszódik itt el előttünk.
CL: It's an incredible thing that's taking place. It's doing something neurologically remarkable. Whether or not you like the music is irrelevant. Creatively speaking, it's just a phenomenal thing. This is a short video of how we do this in a scanner.
Olyasvalami, ami neurológiailag lenyűgöző. Az, hogy tetszik-e nekünk a zene, vagy sem, nem számít. Kreatitás szempontjából ez egy lenyűgöző dolog. Ez a rövid videó csak azt mutatja, miként is rappelünk egy szkennerben. (Nevetés)
[fMRI of Hip-Hop Rap]
(Videó): CL: Emmanuellel vagyunk itt.
(Laughter)
(Video) CL: We're here with Emmanuel.
CL: Ezt egyébként a szkennerben vettük fel.
CL: That was recorded in the scanner, by the way.
(Videó) CL: Az ott a szkennerben Emmanuel.
(Video) CL: That's Emmanuel in the scanner. He's just memorized a rhyme for us.
Megjegyezte a kedvünkért a rigmust.
[Control Condition Memorized Verses]
Emmanuel: ♫ A ritmus tetején az ismert ismétlődésekben ♫
Emmanuel: Top of the beat with no repeat Rhythm and rhyme make me complete Climb is sublime when I'm on the mic Spittin' rhymes that'll hit you like a lightning strike
♫ Ritmus és ütem, teljessé tesznek engem ♫ ♫ Az ív fenséges, ha megy az adás ♫ ♫ Rímeim ütnek, mint a villámcsapás ♫
Computer: Search. I search for the truth in this eternal quest I'm passing on fashion; you can see how I'm dressed
♫ Az igazságot kutatom örök utamon ♫ ♫ Szenvedélyem nem a divat, láthatod a ruháimat ♫ CL: Oké, leállítom most már. Mit is láthatunk Emmanuel agyában?
CL: I'm going to stop that there; so what do we see in his brain? This is four rappers' brains. And we do see language areas lighting up, but then, eyes closed -- when you are freestyling vs. memorizing, you've got major visual areas lighting up. You've got major cerebellar activity, which is involved in motor coordination. You have heightened brain activity when you're doing a comparable task, when that one task is creative and the other task is memorized. It's very preliminary, but I think it's kind of cool.
Na jó, igazából ez négy rapper agya. Azt láthatjuk, hogy a nyelvi területek aktivizálódnak, majd - csukott szemekkel - a szabad stílusú improvizálás idején a memorizált szöveggel szemben a fő vizuális területek aktivizálódtak még. Emellett kisagyi aktivitást tapasztalunk, amelynek a mozgáskoordinációban van szerepe. Tehát az agyi aktivitás erősebb két összehasonlítható feladat végzése közben, ahol az egyik feladat kreatív, míg a másik memorizált. Ez még csak előzetes adat, de én azt gondolom, amit látunk, fantasztikus.
To conclude, we've got a lot of questions to ask, and like I said, we'll ask questions here, not answer them. But we want to get at the root of what is creative genius neurologically, and I think, with these methods, we're getting close. And I think, hopefully in the next 10, 20 years, you'll see real, meaningful studies that say science has to catch up to art, and maybe we're starting now to get there.
Összefoglalásul kijelenthetjük, hogy még rengeteg kérdést kell tisztáznunk. Mint már mondtam, a mi szakmánkban inkább kérdéseket teszünk fel, mint válaszokat találunk. Ám meg szeretnénk érteni, hogy mi a kreatív zsenialitás neurológiai gyökere. És úgy vélem, ezekkel a módszerekkel közelebb kerülünk a válaszokhoz. Remélhetőleg a következő tíz-húsz évben valós, értelmes kutatásokat láthatnak, amelyek megmutatják, hogy a tudomány is felzárkózik a művészet mellé. És talán éppen most kezdünk ideérni.
Thank you for your time, I appreciate it.
Végül szeretném megköszönni a figyelmüket. Igazán értékelem.
(Applause)
(Taps)