Two years ago here at TED I reported that we had discovered at Saturn, with the Cassini Spacecraft, an anomalously warm and geologically active region at the southern tip of the small Saturnine moon Enceladus, seen here. This region seen here for the first time in the Cassini image taken in 2005. This is the south polar region, with the famous tiger-stripe fractures crossing the south pole. And seen just recently in late 2008, here is that region again, now half in darkness because the southern hemisphere is experiencing the onset of August and eventually winter.
Két évvel ezelőtt itt, a TED-en arról beszéltem, hogy felfedeztünk a Szaturnuszon, a Cassini űrszonda segítségével, egy rendhagyóan forró és geológiailag aktív területet a Szaturnusz egy kis holdjának déli csúcsán. Ez az Enceladus, és itt látható. Ezt a területet most először láthatják a Cassini 2005-ös fotójának köszönhetően. Ez a déli sarki régió. Ezek a híres tigriscsíkos törések, melyek keresztezik a déli sarkot. És itt látható egy mostani, 2008-as felvételen ugyanaz a terület félig sötétben, mert a déli féltekén látszik, hogy beköszönt augusztus, és hamarosan a tél.
And I also reported that we'd made this mind-blowing discovery -- this once-in-a-lifetime discovery of towering jets erupting from those fractures at the south pole, consisting of tiny water ice crystals accompanied by water vapor and simple organic compounds like carbon dioxide and methane. And at that time two years ago I mentioned that we were speculating that these jets might in fact be geysers, and erupting from pockets or chambers of liquid water underneath the surface, but we weren't really sure. However, the implications of those results -- of a possible environment within this moon that could support prebiotic chemistry, and perhaps life itself -- were so exciting that, in the intervening two years, we have focused more on Enceladus.
Hírt adtam róla, hogy megtettük ezt az észvesztő felfedezést -- ilyent életében csak egyszer fedez fel az ember -- a tornyosuló vízsugarakról, melyek a déli sark repedéseiből törnek elő, apró vízjég kristályokból állnak, melyeket vízpára kísér, és egyszerű szerves anyagok mint szén-dioxid és metán. Abban az időben, két évvel ezelőtt, említettem, hogy azt feltételeztük, hogy ezek a sugarak valójában gejzírek, és a felgyülemlett folyékony vizet tároló földalatti üregekből tör a felszínre. De ebben nem voltuk biztosak. Mindenesetre az eredményeink következtetései egy olyan holdbéli környezetről, amely biokémiai folyamatokat hozhat létre, esetleg az életet magát, annyira izgalmasak voltak, hogy az elmúlt két évben jobban koncentráltunk az Enceladus-ra.
We've flown the Cassini Spacecraft by this moon now several times, flying closer and deeper into these jets, into the denser regions of these jets, so that now we have come away with some very precise compositional measurements. And we have found that the organic compounds coming from this moon are in fact more complex than we previously reported. While they're not amino acids, we're now finding things like propane and benzene, hydrogen cyanide, and formaldehyde. And the tiny water crystals here now look for all the world like they are frozen droplets of salty water, which is a discovery that suggests that not only do the jets come from pockets of liquid water, but that that liquid water is in contact with rock. And that is a circumstance that could supply the chemical energy and the chemical compounds needed to sustain life.
A Cassini űrszondával többször megkerültük ezt a holdat. Egyre közelebb és alacsonyabban megközelítve ezeket a sugarakat, mind közelebb a sűrűn előforduló sugarakhoz, így mostanra hozzájutottunk az összetételük nagyon pontos mérési adataihoz. És azt találtuk, hogy az erről a holdról származó szerves alkotóelemek valójában öszetettebbek, mint azt korábban leírtuk. Nem aminósavak, viszont a mostani észleléseink propánt és benzolt, hidrogén-cianidot és formaldehidet jeleznek. És az itteni apró vízkristályok manapság mindenki szerint olyanok mint a sós víz fagyott cseppjei. Ez a felfedezés arra enged következtetni, hogy a vízsugarak nemcsak üregekben tárolt folyékony vízből származnak, hanem ez a folyékony víz sziklákkal is érintkezésbe került. És ez az a körülmény, amelyből az a kémiai energia és az élethez szükséges kémiai alkotók származhatnak.
So we are very encouraged by these results. And we are much more confident now than we were two years ago that we might indeed have on this moon, under the south pole, an environment or a zone that is hospitable to living organisms. Whether or not there are living organisms there, of course, is an entirely different matter. And that will have to await the arrival, back at Enceladus, of the spacecrafts, hopefully some time in the near future, specifically equipped to address that particular question. But in the meantime I invite you to imagine the day when we might journey to the Saturnine system, and visit the Enceladus interplanetary geyser park, just because we can.
Ezért ezek az eredmények nagyon felbártorítanak minket. És sokkal magabiztosabbak vagyunk, mint két évvel ezelőtt, hogy esetleg tényleg lehetséges, hogy ezen a holdon, a déli sark alatt, létezik olyan környezet vagy zóna, mely élő szervezetek otthona lehet. Hogy vannak-e ott élőlények vagy sem, természetesen, az egy teljesen más kérdés. És várnunk kell addig, amíg az Enceladus-ra megérkeznek azok a szondák, reméljük a közeljövőben, melyek kifejezetten ezt a kérdést fogják vizsgálni. Addig is felkérem önöket, hogy képzeljék el azt a napot, amelyen elutazhatunk a Szaturnusz rendszerébe, és meglátogathatjuk az Enceladus bolygóközi gejzírparkját, pusztán mivel lehetüségünk lesz rá.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)