You know, everywhere in the world, the question inevitably comes up: "Do you play basketball?"
Tudod, bárhol is vagyok a világon, elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: “Kosárlabdázol?”
(Laughter)
(Nevetés)
From the neighbor across the street -- "Hey, do you hoop?" -- to the five-foot-seven guy at TSA PreCheck --
A szemközti szomszédtól: “Hé, te gyűrűzöl?“, a kétméteres biztonsági őrig,...
(Laughter)
(Nevetés)
that swore that he could beat me one on one.
aki megesküszik, hogy le tudna győzni.
(Laughter)
(Nevetés)
I despise fitting into the lane or the mold that this question insinuates. But I reluctantly say, “Yes.” I am a two-time NCAA champion.
Megvetem a sorba vagy sémába illeszkedést, amit ez a kérdés sugall. De vonakodva mondok igent, elvégre kétszeres NCAA-bajnok vagyok.
(Cheers)
(Éljenzés)
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
A two-time gold medalist and a two-time --
Kétszeres olimpiai aranyérmes és kétszeres...
(Applause)
(Taps)
A two-time WNBA champion.
kétszeres WNBA-bajnok.
(Cheers)
(Éljenzés)
But inside I scream, "I am so much more."
De legbelül azt kiáltom: “Sokkal több vagyok!”
(Applause)
(Taps)
You see, barrier breaking is about not staying in your lane and not being something that the world expects you to be. It's about not accepting limitations. It starts with inspiration, and it's a foundation built upon picking apart what everybody thinks is the right way to do things. There are so many barrier breakers in here that are fighting so hard to unlock doors that they may never walk through, but they do it anyway because we're standing on the shoulders of those that did it for us. It's an uphill battle, and it doesn't guarantee big wins or lots of success. And throughout that uphill battle, I think all of us look for hope, right? We all look for optimism. And mine is my daughter and this next generation.
Tudod, az akadályok ledöntése arról szól, hogy ne a számodra kijelölt úton haladj, és ne olyasvalami legyél, amit a világ elvár tőled. Arról szól, hogy nem fogadod el a korlátokat. Inspirációval kezdődik, ami azon alapszik, hogy megkérdőjelezzük a mások által elfogadottakat. Rengeteg határokat feszegető van itt, akik megpróbálják kitárni azokat az ajtókat, amelyeken ők talán sosem léphetnek át, de megteszik, mert elődeink nyomdokán járnak, akik ezt már megtették értünk. Ez nehéz küzdelem, és nem garantál nagy győzelmeket vagy a sok sikert. Az egész küzdelem során a reményt keressük, igaz? Mindannyian optimizmusra törekszünk. Az enyém a lányom és a következő generáció.
You see, I get to be the mom to an amazing 12-year-old daughter. Yes, I know. I am partial.
A csodálatos tizenkétéves lányom anyukája lehetek. Tudom, részrehajló vagyok.
(Laughter)
(Nevetés)
But she's pretty dope. I've been fortunate enough to travel the world with her while she allows her mom to fight for her dreams. We've played in Russia, and I say we because she really does think she's part of the team.
De ő egy helyes kislány. Elég szerencsés voltam, hogy vele utazhattam be a világot, miközben ő engedte, hogy anyukája az álmaiért harcoljon. Játszottunk Oroszországban, és azért mondom, hogy mi, mert tényleg úgy gondolja, hogy a csapat tagja.
(Laughter)
(Nevetés)
We played in Russia, Turkey, China. And throughout that journey, I thought I would be the one teaching her, challenging her, being the example for her. But I’ve realized it’s a two-way street. You see, at three years old, I decided to enroll her in school in Russia. I was like, I wanted her to have a normal life, right? I want her to be able to meet kids her age. So at three, she befriended this little girl. Her name was Masha. Masha didn't speak any English. Lailaa barely spoke Russian, but her parents invited us over to their house. And so we went. We went for this playdate. So we knock on the door, and Masha's parents open the door so graciously and welcome us into their home. And we step forward, and I realize there’s no floor. It's a modest home. It's one room with a couch on the side that pulls out into the bed that they sleep on. There's a wood fire oven in the middle that heats the room and that they cook with. And at three years old, I was concerned. So I go to grab Lailaa, but I was too late. She looked in the corner and she said, “A dollhouse!” And Masha and Lailaa ran to the corner to play with the dollhouse. I'm so proud that that's my kid, and I can't say that I had much to do with that. She has a way of like uniting people, finding commonality, of rolling with the punches, of making the best of situations.
Játszottunk már Oroszországban, Törökországban és Kínában. Az út során azt hittem, én fogom tanítani, kihívások elé állítani, hogy a példaképe leszek. De ráeszméltem, hogy ez kétirányú utca. Amikor hároméves volt, úgy döntöttem, beiratom egy orosz iskolába. Azt akartam, hogy normális élete legyen. Hogy megismerkedhessen vele egyidős gyerekekkel. Háromévesen összebarátkozott egy Masha nevű kislánnyal. Masha egy szót sem tudott angolul, Lailaa pedig alig beszélte az oroszt. A kislány szülei meghívtak bennünket. Elmentünk. Elvittem játszani. Bekopogtunk, és Masha szülei nagyon kedvesen ajtót nyitottak, és üdvözöltek otthonukban. Ahogy beléptünk, észrevettem, hogy nincs padlóburkolat. Szerény otthon volt. Egyszobás, szélén kanapéval, amelyet kihúzva ágyként használtak. Középen kemence, amely kellően felfűtötte a helységet, és főzni is tudtak rajta. Aggódtam a hároméves kislányom miatt. Már léptem volna Lailaa-ért, de elkéstem. A sarokba nézett, és elkiáltotta magát: “Egy babaház!” Együtt futottak a sarokba, hogy játsszanak vele. Büszke vagyok rá ezért, de nem mondhatom, hogy sok közöm lett volna hozzá. Megvan a képessége, hogy összehozza az embereket, megtalálja a közös hangot, és a legjobbat hozza ki a helyzetből.
I’ve always wanted to uplift her, because the messaging that I received from home was never shrink yourself to fit into this world, that you're enough, that everyone is enough, but you need to be individually you all the time. I was fortunate to grow up in an environment with my parents and my two brothers who empowered me every single day. They told me I can do anything I set my mind to, so much so that my nickname was “Can Do.”
Mindig fel akartam emelni, mert az otthonról hozott tanítások azt sugallták, hogy soha ne süllyedj le ebbe a világba, hogy elég vagy, hogy mindenki elég, de mindig önmagadnak kell lenned. Szerencsés vagyok, hogy mindkét szülőmmel és testvéreimmel egy helyen nőttem fel, akik napról napra erősítettek. Azt mondták, mindent elérhetek, amit szeretnék, így a becenevem “bármit megtehetsz” lett.
(Laughter)
(Nevetés)
And it was later extended by my brothers to “Can Do Anything And Get Away With It.”
A testvéreim kiegészítették, így az lett, hogy “bármit megtehetsz, és megúszhatod”.
(Laughter)
(Nevetés)
I was the baby of the family. Yes, I was the baby, and I didn't lack confidence. If I wasn't kicking the ball out of the recess school parking lot in a dress, to my moms despise, or high, high in the trees. I loved to compete. At everything, not just in sports, either. This one time my teacher in elementary school, he said, "I want to know who can learn the helping verb song the fastest.
Én voltam a család kicsikéje. Én voltam a kicsike, és volt elég önbizalmam. Amikor nem az iskola parkolójában rúgtam a labdát az elegáns ruhámban édesanyám bosszúságára, akkor felmásztam egy fára, magasra. Mindig szerettem versenyezni. Bármiben, nem csak a sportban. Egyszer az általános iskolában a tanárom azt mondta: “Tudni szeretném, ki tanulja meg leghamarabb a segédigedalt.”
(Sings)
(Ének)
(Laughter)
(Nevetés)
I love to compete. I was that kid. I was that kid.
Szeretek versenyezni. Az a gyerek voltam.
(Applause)
(Taps)
But what I loved so much was that I was allowed to be me. I was allowed to compete. I was allowed to speak my mind. My parents encouraged that. Just because you're a girl, you don't have to stay in a certain lane.
De amit a leginkább élvezek, hogy mindig önmagam lehettem. Megengedték, hogy versenyezzek. Kimondhattam a véleményem. A szüleim bátorítottak rá. Attól még, hogy lány vagy, nem kell a szokványos mederben haladnod.
And then something happened in 1997. The women’s professional basketball league started. The WNBA had its inaugural season when I was 11 years old, and I saw people that looked like me playing the game that I loved so much. I no longer had to go out in the driveway and try to dunk like Michael Jordan. I could go out and get buckets like Cynthia Cooper.
Aztán történt valami 1997-ben. Elindult a profi női kosárliga. A WNBA nyitózezonját tizenegyéves koromban tartották, és láttam rengeteg hozzám hasonló embert, akik azt a játékot játszották, amit annyira szerettem. Már nem kellett átutaznom a fél országot, hogy Michael Jordanhez hasonlóan tudjak kosarazni. Kimehettem, és olyan gyűrűket dobhattam, mint Cynthia Cooper.
(Applause)
(Taps)
You see, my parents encouraged sports because sports in their eyes was a microcosm of life. You learn to win. You learn to lose. You learn to work through obstacles. You learn to get up when you don't want to. You learn to value differences, because those are important. But as I ventured out into the world, I realized, like, the world wasn't so uplifting towards differences, right? The world had a way of ... putting differences in a box.
A szüleim biztattak, hogy sportoljak, mert számukra a sport egy külön világ volt. Megtanulsz nyerni. Megtanulsz veszteni. Megtanulod legyőzni az akadályokat. Megtanulsz felállni, akkor is, ha nem akarsz. Megtanulod értékelni a különbségeket, mert azok fontosak. Ám ahogy kimerészkedtem a nagybetűs életbe, rájöttem, hogy a világ nem jól viszonyul az eltérésekhez, igaz? A világ valahogyan... beskatulyáz bennünket.
For instance, I received my girls basketball uniform in middle school. It was old and smelly and tight. The boys got brand new ones. My brother worked his butt off to get into one of the most prestigious medical schools in the country. My family was so proud. We heard the whispers: they said, “Quotas.” The world had a way of just putting differences in a box and then getting mad when we had the audacity to not fit. Just as an individual, you get mad at me for not fitting in the box that you made.
Például a női kosárlabdás öltözetemet középiskolás koromban kaptam meg. Kopott volt, büdös és szűk. A fiúk vadonatújat kaptak. A bátyám végkimerülésig dolgozott azon, hogy bekerüljön az ország egyik legtekintélyesebb orvosi egyetemére. A családunk nagyon büszke volt. Hallottuk, ahogy azt suttogják: “Kvóták...” A világ beskatulyáz bennünket, majd felháborodik, ha van bátorságunk kilépni a ránk osztott szerepből. Épp, ahogy magánemberként is; dühösek rám, mert nem olyan vagyok, amilyennek szerintük lennem kéne.
There was a time that went by where ... I didn't want to say yes to the basketball question. Because if I checked that box, then I checked all of their other assumptions, right? So competitive juices kicked in. I'll show you, I'll show you. I'm going to be the best. Girls can't dunk in a game? I'll dunk twice.
Volt egy időszak, amikor nem akartam helyeselni a kosárlabdás kérdésre. Mert ha erre igenlő választ adok, akkor más feltételezéseiknek is helyt adok, nem igaz? Így elöntött a versenyszellem. Majd én megmutatom, majd én megmutatom... Én leszek a legjobb. A nők nem tudnak zsákolni? Én kétszer fogok!
(Applause)
(Taps)
You can't hold up an MVP trophy pregnant? OK, I'll show you. You can't have a family, a career and nurse your daughter. I came back nine weeks post-delivery and I played in a game, and I nursed my daughter for 13 months.
Nem tudsz megemelni egy MVP-trófeát terhesen? Majd én megmutatom. Nem lehet egyszerre kislányod, családod és karriered! Kilenc héttel a szülés után már játszottam, és emellett 13 hónapig szoptattam a lányomat.
(Applause)
(Taps)
You can't be on the cover of a video game. You can’t do a TED Talk as an athlete.
Nem lehetsz egy videojáték borítóján. Nem tudsz TED-előadást tartani sportolóként.
(Cheers)
(Éljenzés)
(Applause)
(Taps)
But this entire time, my idea of breaking barriers was being something so that the world could see that it was possible. But breaking down barriers isn't always records.
De egész idő alatt az volt az elképzelésem a korlátaim ledöntéséről, hogy megmutassam a világnak, meg lehet csinálni. Azonban a korlátaim ledöntése nem mindig a rekordokról szól.
In [2021], like most of you, I sat around the television because I knew this was a moment. I sat my daughter front and center. I said, "Lailaa, watch this." The first African-American Asian Vice President was being sworn in. This is a moment that you might not appreciate now.
2021-ben, mint sokan közületek, a TV előtt ültem, mert tudtam, hogy nagy dolog történik. Odaültettem a lányomat, és azt mondtam: “Lailaa, ezt nézd!” Éppen az első afroamerikai ázsiai alelnök eskütételére került sor. Ez egy olyan pillanat, amit most talán nem értékelsz.
(Applause)
(Taps)
But in time you will. And as Kamala Harris was being sworn in, I said, “Lailaa, now look at her. Now you can do that too.”
De idővel megérted majd. Kamala Harris eskütétele közben azt mondtam: “Lailaa, nézz rá. Most már te is elérheted ezt.”
And Lailaa looked at me. She looked through my eyes, and she said, “Why couldn’t I before?”
Lailaa rám nézett. A szemembe nézett, és megkérdezte: “Eddig miért nem érhettem el?”
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
Suddenly, I felt this big because I had become what I despised the most in this world. I had put her in a box because you see, the story that the world told me was women aren’t Vice Presidents. And I had assumed that that's what they had told my daughter. I'm telling you, Generation Z, my daughter's generation, they're changing the world, they're changing the world through conversation, through unity and through living as though boxes and barriers don't exist. It's no longer enough to just put your head down. Get the job. Accomplish the feat. We have to unite, to come together, to figure out why barriers are there in the first place. And Generation Z is doing that. They're listening. They're seeing both sides. And they're uniting for causes that don't directly impact them. We have entire sports leagues that are standing up for what they believe in. It's no longer just one athlete. We have men that are fighting for women to receive equal pay. We have white allies that are protesting racial inequalities. We are talking about mental health.
Hirtelen rossz érzésem támadt, mert olyanná váltam, amit a legjobban megvetettem ezen a világon. Beskatulyáztam őt, mert a világ azt mondta nekem, hogy nők nem lehetnek alelnökök. Azt feltételeztem, hogy ez az, amit a lányomnak is mondtak. Én mondom, hogy a Z-generáció, a lányom generációja megváltoztatja a világot, megváltoztatja a világot párbeszéden, egységen, létezésen át, mintha a skatulyák és a korlátok nem léteznének. Már nem elég, ha csak lehajtod a fejed, megszerezd a munkát, véghez viszed a bravúrt. Egyesülnünk kell, össze kell fognunk, hogy rájöjjünk, miért állják el akadályok az utunkat. A Z-generáció ezt csinálja. Figyelnek. Mindkét oldalt látják. Összefognak olyan ügyekért, amelyek nem érintik őket közvetlenül. Teljes sportligákat láthatunk, amelyek kiállnak azért, amiben hisznek. Már nem csak egy sportolóról van szó. Vannak férfiak, akik azért harcolnak, hogy a nők egyenlő fizetést kapjanak. Fehér szövetségeseink is, akik a faji megkülönböztetés ellen tiltakoznak. Mentális egészségről beszélünk.
And you know what's so special? My daughter the other week came up and handed me a list of stores that we're not allowed to shop at anymore.
Tudjátok, mi olyan különleges? Hogy a lányom a héten egy listával rukkolt elő, olyan boltokkal, amelyekben többé nem vásárolhatunk.
(Laughter)
(Nevetés)
I’m like, “Lailaa, like, another lesson, like, already?” She's like, "Mom, we're not allowed to shop at these stores because they're not body positive and body conscious towards all shapes and sizes.”
Én meg: “Lailaa, még egy lecke, ilyen hamar?” Ő pedig: “Anya, nem vásárolhatunk ezekben a boltokban, mert nem testpozitívak és testtudatosak minden alakkal és mérettel kapcsolatban.”
(Applause)
(Taps)
And you know what, I'm listening, I'll be honest, and I'm learning, and you should, too, because my optimism lies in the next. That they will take our obstacles, our struggles, our insecurities, our challenges and not see them as obstacles, but as opportunities. Or they may not even acknowledge them at all.
És tudjátok, hallgatok rá, hogy őszinte legyek, és tanulok, amit nektek is kéne, mert az én optimizmusom ebben rejlik. Kezelésbe veszik akadályainkat, küzdelmeinket, bizonytalanságainkat, kihívásainkat, és nem akadályként, hanem lehetőségekként kezelik őket. Talán még csak nem is veszik tudomásul.
I'm proud because Generation Z are proud, bold, and they're themselves.
Büszke vagyok a Z-generációra,
Because those ... that were told that they can't their entire life are having kids that are making us believe that we can.
mert öntudatosak, bátrak és önmagukat adják. Azoknak, akiknek azt mondták egész életükben, hogy képtelenek valamire, ma gyerekeik vannak, akik megadják nekik azt a hitet, hogy képesek rá.
So go ahead, ask me if I play basketball, and I’ll proudly say, “Yes.” Because I realize I was the one putting basketball in a box all along.
Csak rajta, kérdezzétek meg, kosarazom-e, és én büszkén fogom válaszolni, hogy: “Igen.”, mert rájöttem, hogy én voltam az, aki a kosárlabdát beskatulyázta.
Thank you so much for this opportunity.
Hálásan köszönöm ezt a lehetőséget.
(Cheers)
(Éljenzés)
(Applause)
(Taps)