This is the Bop.
Ez a bop.
The Bop is a type of social dance.
A bop egyféle társastánc.
Dance is a language, and social dance is an expression that emerges from a community. A social dance isn't choreographed by any one person. It can't be traced to any one moment.
A tánc egy nyelv, és a társastánc egy közösségből előtörő kifejezési mód. A társastáncot nem koreografálja senki. Nem tudni, mikor keletkezett.
Each dance has steps that everyone can agree on, but it's about the individual and their creative identity. Because of that, social dances bubble up, they change and they spread like wildfire.
Minden tánc olyan lépésekből áll, melyeket senki sem kifogásol, de jellemzi az egyént és az alkotó személyiségét. Ezért a társastáncok hirtelen bukkannak fel, változnak, és futótűzként terjednek.
They are as old as our remembered history. In African-American social dances, we see over 200 years of how African and African-American traditions influenced our history. The present always contains the past. And the past shapes who we are and who we will be.
Léteznek, mióta világ a világ. Az afroamerikai társastáncokban több mint 200 év tanúsítja, hogyan befolyásolták történelmünket az afroamerikai és afrikai hagyományok. A jelen mindig tartalmazza a múltat. A múlt alakítja, hogy kik vagyunk, és azt, hogy kivé válunk.
(Clapping)
(Taps)
The Juba dance was born from enslaved Africans' experience on the plantation. Brought to the Americas, stripped of a common spoken language, this dance was a way for enslaved Africans to remember where they're from. It may have looked something like this.
A juba tánc az ültetvényeken raboskodó afrikaiak tapasztalataiból született. Átkerültek Amerikába, megfosztották őket közös nyelvüktől, ez a tánc emlékeztette a raboskodó afrikaiakat, honnan származnak. Talán így nézhetett ki.
Slapping thighs, shuffling feet and patting hands: this was how they got around the slave owners' ban on drumming, improvising complex rhythms just like ancestors did with drums in Haiti or in the Yoruba communities of West Africa. It was about keeping cultural traditions alive and retaining a sense of inner freedom under captivity.
Combütögetés, lábdobogás, és tapsolás: így sikerült kijátszaniuk a rabszolgatartóik dobolási tilalmát, komplex ütemeket rögtönözve, mint ahogyan őseik doboltak Haitin, vagy a nyugat-afrikai joruba közösségekben. Célja volt a kulturális hagyományok életben tartása, valamint a lelki szabadság megőrzése a rabság idején.
It was the same subversive spirit that created this dance: the Cakewalk, a dance that parodied the mannerisms of Southern high society -- a way for the enslaved to throw shade at the masters. The crazy thing about this dance is that the Cakewalk was performed for the masters, who never suspected they were being made fun of.
Eme elnyomás eredménye az ún. kalácstánc, a cakewalk, mely parodizálta a déli felső tízezer modorosságát. Mód arra, hogy gúnyt űzzenek gazdáikból. Az a vicc az egészben, hogy a kalácstáncot gazdáik előtt járták, akik egy pillanatig sem sejtették, hogy gúnyt űznek belőlük.
Now you might recognize this one. 1920s -- the Charleston. The Charleston was all about improvisation and musicality, making its way into Lindy Hop, swing dancing and even the Kid n Play, originally called the Funky Charleston.
Ez talán ismerős lehet: húszas évek, a charleston. A charleston lényege a rögtönzés és a zeneiség, majd átalakult lindy hoppá, szvinggé, sőt Kid 'n Play-jé is, melyet eredetileg funky charlestonnak hívtak.
Started by a tight-knit Black community near Charleston, South Carolina, the Charleston permeated dance halls where young women suddenly had the freedom to kick their heels and move their legs.
Egy Charleston közeli összetartó színes bőrű közösségtől származik. A charleston behálózta a tánctermeket, ahol a fiatal nőknek hirtelen szabad volt lerúgni lábbelijüket, és rophatták.
Now, social dance is about community and connection; if you knew the steps, it meant you belonged to a group. But what if it becomes a worldwide craze? Enter the Twist. It's no surprise that the Twist can be traced back to the 19th century, brought to America from the Congo during slavery. But in the late '50s, right before the Civil Rights Movement, the Twist is popularized by Chubby Checker and Dick Clark. Suddenly, everybody's doing the Twist: white teenagers, kids in Latin America, making its way into songs and movies. Through social dance, the boundaries between groups become blurred.
A társastánc lényege a közösség és a kapcsolat: ha ismerjük a lépéseket, akkor a csoporthoz tartozunk. Mi lesz, ha a tánc világőrületté válik? Íme a tviszt. Nem meglepő, hogy a tviszt gyökerei a 19. századra vezethetők vissza, Kongóból került Amerikába a rabszolgaság idején. De az 50-es évek végén, rögtön a polgárjogi mozgalom előtt a tvisztet Chubby Checker, és Dick Clark népszerűsítette. Hirtelen mindenki tvisztelt: fehér tinik, latin-amerikai gyerekek; belopta magát dalokba és filmekbe. A társastánc által a csoportok közötti határok elmosódnak.
The story continues in the 1980s and '90s. Along with the emergence of hip-hop, African-American social dance took on even more visibility, borrowing from its long past, shaping culture and being shaped by it.
A történet a 80-90-es években folytatódik. A hiphop felbukkanásával az afroamerikai társastánc egyre népszerűbbé vált, átörökítette hosszú múltját, kultúrát formált, és a kultúra alakította.
Today, these dances continue to evolve, grow and spread.
Ezek a táncok még mindig fejlődnek, növekednek és terjednek napjainkban is.
Why do we dance? To move, to let loose, to express. Why do we dance together? To heal, to remember, to say: "We speak a common language. We exist and we are free."
Miért táncolunk? Hogy mozogjunk, ellazuljunk, kifejezzük magunkat. Miért táncolunk közösen? Hogy gyógyuljunk, hogy emlékezzünk, hogy elmondhassuk: "Közös nyelvet beszélünk, létezünk és szabadok vagyunk."