I would be willing to bet I'm the dumbest guy in the room, because I couldn't get through school; I struggled with school. But I knew at a very early age that I loved money, I loved business and I loved this entrepreneurial thing. I was raised to be an entrepreneur. What I've been really passionate about ever since -- and I've never spoken about this ever, until now -- so this is the first time anyone's heard it, except my wife, three days ago. She said, "What are you talking about?" I told her that I think we miss an opportunity to find these kids who have the entrepreneurial traits, and to groom them or show them that being an entrepreneur is actually a cool thing. It's not something that is a bad thing and is vilified, which is what happens in a lot of society.
Fogadok, hogy én vagyok a legbutább ember a teremben hisz az iskolát sem tudtam befejezni. Szenvedtem az iskolában. De már nagyon fiatalon tudtam hogy imádom a pénzt, az üzletet és imádom ezt az egész vállalkozói dolgot. Engem bátorítottak is, hogy vállalkozzak. És amiért azóta is igazán lelkesedek bár erről nem beszéltem még ezelőtt, ez lesz az első alkalom hogy bárkinek elmondom, kivéve a feleségemet, mert neki három napja elmondtam mikor megkérdezte "Miről fogsz beszélni?" így már ő tudja, hogy szerintem elvesztegetünk egy lehetőséget hogy megtaláljuk az olyan gyerekeket akikben megvan a vállalkozói hajlam és foglalkozzunk velük, megmutassuk nekik hogy vállalkozónak lenni igazából király dolog. Ez nem valami rossz, gyalázni való dolog, ahogy néhány közösségben kezelik.
Kids, when we grow up, have dreams, and we have passions, and we have visions, and somehow we get those things crushed. We get told that we need to study harder or be more focused or get a tutor. My parents got me a tutor in French, and I still suck in French. Two years ago, I was the highest-rated lecturer at MIT's Entrepreneurial Master's Program. It was a speaking event in front of groups of entrepreneurs from around the world. When I was in grade two, I won a citywide speaking competition, but nobody had ever said, "Hey, this kid's a good speaker. He can't focus, but he loves walking around and getting people energized." No one said, "Get him a coach in speaking." They said, get me a tutor in what I suck at.
A gyerekeknek, ahogy nőnek vannak álmaik, megvan bennünk a szenvedély, a képzelőerő, amit aztán hagyunk elveszni. Azt mondják nekünk, hogy keményebben kell tanulnunk még jobban kell koncentráljunk, különtanárhoz kell járnunk. A szüleim is különtanárhoz járattak franciából ennek ellenére még mindig gyenge vagyok franciából. Két évvel ezelőtt én voltam a fő előadó az MIT vállalkozói mester programján. Olyan este volt ez, ahol a világ minden részéről érkező vállalkozóknak kellett előadni. Még második osztályos voltam, mikor megnyertem a városi szónok versenyt, de soha senki sem mondta, hogy "Hé, ez a gyerek milyen jó előadó, lehet nem tud koncentrálni, de imád nyüzsögni és felvillanyozni másokat" Senki sem mondta, hogy "Retorika oktatót neki!" Ehelyett kaptam egyet abból, amiből rossz voltam.
So as kids show these traits -- and we need to start looking for them -- I think we should be raising kids to be entrepreneurs instead of lawyers. Unfortunately, the school system is grooming this world to say, "Let's be a lawyer," or, "Let's be a doctor." We're missing that opportunity, because no one ever says, "Hey, be an entrepreneur." Entrepreneurs are people -- we have a lot of them in this room -- who have ideas and passions or see these needs in the world and decide to stand up and do it. And we put everything on the line to make that stuff happen. We have the ability to get the groups of people around us that want to build that dream with us. And I think if we could get kids to embrace the idea at a young age, of being entrepreneurial, we could change everything in the world that's a problem today. Every problem out there, somebody has the idea for. And as a young kid, nobody can say it can't happen, because you're too dumb to realize that you couldn't figure it out.
Némelyik gyereknél megvannak ezek a jellemző vonások. Erre kell odafigyelnünk. Szerintem arra kellene bátorítani a gyerekeket, hogy ügyvéd helyett legyenek vállalkozók. Sajnos már az oktatási rendszer is azt sugallja, hogy "Legyél ügyvéd!" "Legyél orvos!" Ezzel viszont sokat veszítünk, mert senki sem mondja azt, hogy "Legyél vállalkozó!" A vállalkozók azok - és sokan vannak itt is - akiknek ha van ötletük, egy szenvedélyük vagy csak látják mire van szüksége a világnak eldöntik, hogy nekiállnak és végigviszik azt. Mindent beleadunk azért, hogy működjön a dolog. Magunk köré gyűjtjük azokat az embereket, akikkel közösen valóra tudjuk váltani az álmot. Hiszek abban, hogy ha elég korán el tudjuk ültetni a gyerekek fejében a magot, hogy váljanak vállalkozóvá, a világ számos problémája megoldódna. Minden problémára van valakinek ötlete. Egy fiatal gyereknek, senki sem mondja, hogy ez nem így van, mert te túl buta vagy ahhoz, hogy rájöjj hogy nem vagy képes kitalálni.
I think we have an obligation as parents and a society to start teaching our kids to fish instead of giving them the fish -- the old parable: "Give a man a fish, you feed him for a day. Teach a man to fish, you feed him for a lifetime." If we can teach our kids to be entrepreneurial, the ones that show the traits to be, like we teach the ones who have science gifts to go on in science, what if we saw the ones with entrepreneurial traits and taught them to be entrepreneurs? We could have these kids spreading businesses instead of waiting for government handouts.
Szerintem szülőkként és a társadalomnak kötelessége, hogy a gyerekeinket halászni tanítsuk ahelyett, hogy halat adunk nekik. Ahogy a mondás tartja: "Ha halat adsz egy éhezőnek, jól lakatod egy napra, ha megtanítod halászni, jól lakatod egy életre." Azokat a gyerekeket, akik erre fogékonyak vállalkozni kellene tanítanunk, ugyanúgy ahogy tanítjuk azokat, akik a tudomány területén kiemelkedőek. Képzeljük csak el, hogy felfedezzük a vállalkozói hajlamot és segítjük azt kibontakozni. Azt látnánk, hogy növekszik ezeknek a gyerekeknek az üzlete, ahelyett, hogy az állami segélyre várnának.
What we do is teach our kids the things they shouldn't do: don't hit; don't bite; don't swear. Right now we teach our kids to go after really good jobs; the school system teaches them to go after things like being a doctor and being a lawyer and being an accountant and a dentist and a teacher and a pilot. And the media says it's really cool if we could go out and be a model or a singer or a sports hero like Luongo or Crosby. Our MBA programs do not teach kids to be entrepreneurs. The reason I avoided an MBA program, other than that I didn't get into any, since I had a 61 percent average out of high school, then a 61 percent average at the only school in Canada that accepted me, Carlton, is that our MBA programs don't teach kids to be entrepreneurs. They teach them to work in corporations.
Most viszont csak azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy mit ne tegyenek. Ne üss! Ne harapj! Ne káromkodj! Megtanítjuk nekik, hogyan keressenek egy jó állást, az oktatási rendszer is erre tereli őket. Legyenek orvosok, ügyvédek, könyvelők, fogorvosok, tanárok, pilóták. Közben a média azt üzeni nekik, hogy milyen király híresnek lenni, legyél modell, énekes vagy olyan sport ikon, mint Sidney Crosby. Az MBA programok sem azt tanítják, hogyan legyen az ember vállalkozó. Ezért nem mentem én sem MBA képzésre - nem azért, mert egyikre se juthattam volna be, hiszen a gimnáziumot 61%-os átlaggal végeztem el és az egyetlen főiskola, ahova 61%-kal be tudtam jutni a Carlton volt. De az MBA képzés akkor sem arra tanít, hogyan legyél vállalkozó. Csak arra, hogy dolgozz nagyvállalatoknak.
So who's starting these companies? It's these random few people. Even in popular literature, the only book I've ever found -- and this should be on all your reading lists -- the only book I've ever found that makes the entrepreneur a hero is "Atlas Shrugged." Everything else in the world looks at entrepreneurs and says we're bad people. I look at even my family. Both my grandfathers and my dad were entrepreneurs. My brother, sister and I, all three of us own companies as well. We all decided to start these things because it's the only place we fit. We didn't fit in normal work; we couldn't work for somebody else, we're stubborn and we have all these other traits.
De ki építi fel ezeket a vállalatokat egyáltalán? Néhány kivételes ember. Még a népszerű könyvek között is csak ezt az egyet találtam, - ez viszont ott kell hogy legyen mindenki listáján - mert a 'Veszett világ' az a könyv, ami a vállálkozót igazi hősként állítja be. Bárhol máshol úgy vannak beállítva, mintha rossz emberek lennének. A családomról pár szót. Mindkét nagyapám és az apám is vállalkozó volt. A bátyám,nővérem és én is az vagyok, mind a hármunknak saját cégeink vannak. Azért indítottuk el őket, mert ez az a közeg, ahova igazából tartozunk. Nem illünk a normál munkába. Nem tudunk másnak dolgozni, mert túlságosan önfejűek vagyunk, nem is beszélve a többiről.
But kids could be entrepreneurs as well. I'm a big part of a couple organizations called the Entrepreneurs' Organization and the Young Presidents' Organization. I just came back from speaking in Barcelona at the YPO global conference. And everyone I met over there who's an entrepreneur struggled with school. I have 18 out of the 19 signs of attention deficit disorder diagnosed. So this thing right here is freaking me out.
Pedig a gyerekek is lehetnek vállalkozók. Jelentős részt vállalok olyan világszervezetekben, mint a 'Vállalkozók Szövetsége' és a 'Fiatal Elnökök Szövetsége' Épp most jöttem vissza Barcelonából az 'FESZ' világ konferenciájáról és az összes vállalkozó akivel csak találkoztam ott, küszködött az iskolában. Nálam a figyelemzavar 19 típusából, 18-at diagnosztizáltak. Szóval ez a pad engem rettentően kiakaszt.
(Laughter)
(Nevetés)
It's probably why I'm a bit panicked, other than all the caffeine I've had and the sugar. But this is really creepy for an entrepreneur. Attention deficit disorder, bipolar disorder. Do you know that bipolar disorder is nicknamed the CEO disease? Ted Turner's got it. Steve Jobs has it. All three of the founders of Netscape had it. I could go on and on. Kids -- you can see these signs in kids. And we're giving them Ritalin and saying, "Don't be an entrepreneurial type. Fit into this other system and try to become a student." Sorry, entrepreneurs aren't students. We fast-track. We figure out the game. I stole essays. I cheated on exams. I hired kids to do my accounting assignments in university for 13 consecutive assignments. But as an entrepreneur, you don't do accounting, you hire accountants. So I just figured that out earlier.
Valószínűleg ez jobban felizgatott - mint az a rengeteg kávé amit megittam - de ez tényleg borzasztó egy vállalkozónak. Figyelemzavar, bipoláris zavar. Tudták, hogy a bipoláris zavart gyakran nevezik a cégvezetők betegségének? Ted Turnernek és Steve Jobsnak is volt. A Netscape mindhárom alapítójának volt. De még folytathatnánk a sort. Észre is vesszük a jeleket a gyerekeknél. De csak annyit teszünk, hogy felíratjuk nekik a Ritalint, és leszidjuk őket, hogy ne legyenek már ilyen "vállalkozó típusok" "Alkalmazkodj a rendszerhez, és legyél csak egy diák". Sajnálom, de a vállalkozók nem diákok. Mi a gyorsaságra törekszünk. Saját szabályok szerint játszunk. Fogalmazásokat loptam, csaltam a vizsgákon. Felbéreltem valakit, hogy csinálja meg a könyvelési feladatokat az egyetemen 13 egymást követő alkalommal. Vállalkozóként sem maga könyvel, hanem könyvelőt alkalmaz. Én csak hamarabb rájöttem erre.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
At least I can admit I cheated in university; most of you won't. I'm also quoted -- and I told the person who wrote the textbook -- I'm now quoted in that exact same university textbook in every Canadian university and college studies -- in managerial accounting, I'm chapter eight. I open up chapter eight, talking about budgeting. I told the author, after they did my interview, that I cheated in that same course. She thought it was too funny to not include it.
Azt is bevallom, hogy csaltam az egyetemen is, a többség viszont nem. Aztán pedig bekerültem a tankönyvbe. Abba a tankönyvbe, amit minden kanadai egyetemen és főiskolán használnak. A vezetői számvitel 8. fejezete tőlem van. Csapják fel a 8. fejezetet, a költségvetésről fog szólni. Aztán mikor a szerző befejezte az interjút velem, elmondtam neki, hogy anno csaltam ebből a tárgyból. Ő meg azt mondta, ez túl vicces ahhoz, hogy ne tegye bele a könyvbe. A gyerekeknél is látszanak ezek a jelek.
But kids, you can see these signs in them. The definition of entrepreneur is "a person who organizes, operates and assumes the risk of a business venture." That doesn't mean you have to go to an MBA program, or that you have to get through school. It just means that those few things have to feel right in your gut. We've heard, "Is it nurture or is it nature?" Right? Is it thing one or thing two? What is it? Well, I don't think it's either. I think it can be both. I was groomed as an entrepreneur.
A vállalkozó definíciója: olyan személy, aki szervez, vezet, és vállalja az üzlettel járó kockázatot. Ez nem mondja, hogy menj és végezd el az MBA-t. Nem azt jelenti, hogy el kellene végezned az iskolát. Csak azt jelenti, hogy ezt a néhány dolgot kell érezned magadban. Sokat hallani arról, hogy ez vajon nevelés vagy természet dolga. Ez egy vagy két dolog egyáltalán? Szerintem egyik sem. Szerintem a kettő együtt. Engem vállalkozónak neveltek.
When I was growing up as a young kid, I had no choice, because I was taught at a very early age, when my dad realized I didn't fit into everything else that was being taught to me in school, that he could teach me to figure out business at an early age. He groomed us, the three of us, to hate the thought of having a job and to love the fact of creating companies where we could employ other people.
Nem is volt választásom, mert már egészen fiatal koromtól fogva erre neveltek. Az apám elfogadta, hogy nem illek abba, amit az iskolában tanítanak nekem - és már fiatalon elkezdett az üzletre nevelni. Úgy nevelt mindhármunkat, hogy írtózzunk a gondolattól, hogy alkalmazottak legyünk és az lelkesítsen minket, hogy vállalatokat alapíthatunk és másokat alkalmazhatunk. Az első üzleti vállalkozásomat Winnipegben indítottam 7 évesen.
My first business venture: I was seven years old, in Winnipeg. I was in my bedroom with one of those long extension cords, calling all the dry cleaners in Winnipeg to find out how much they'd pay me for coat hangers. And my mom came into the room and said, "Where are you going to get the hangers to sell to the dry cleaners?" And I said, "Let's go look in the basement." We went down to the basement, and I opened up this cupboard. There was about 1,000 hangers that I'd collected, because, when I told her I was going out to play, I was going door to door in the neighborhood to collect hangers to put in the basement, because I saw her a few weeks before that -- you could get paid, they used to pay two cents per coat hanger. So I was like, well, there's all kinds of hangers, so I'll just go get them. I knew she wouldn't want me to get them, so I just did it anyway. And I learned that you could actually negotiate with people. This one guy offered me three cents and I got him up to three and a half. I even knew at seven years old that I could get a fractional percent of a cent, and people would pay it, because it multiplied up. At seven years old I figured it out. I got three and a half cents for 1,000 hangers.
Az ágyamban feküdtem a telefonnal a kezemben, és sorra hívtam a helyi tisztítókat, hogy megtudjam mennyit fizetnének egy-egy vállfáért. Anyám bejött hozzám és azt kérdezte: "Honnan lesz neked vállfád, amit eladsz a tisztítóknak?" "Menjünk le a pincébe" - válaszoltam. Lementünk a pincébe, kinyitottam a szekrényt és ott volt vagy ezer vállfa, amit addig összegyűjtöttem. Azt mondtam neki, hogy játszani megyek a többiekkel, közben meg a környéken ajtóról, ajtóra mentem, hogy vállfákat szerezzek. A pincében gyűjtöttem őket. Pár héttel korábban észrevettem, hogy fizetnek a vállfákért. Két centet darabjáért. Úgy voltam vele, hogy van egy csomó féle vállfa. Megyek és összeszedek amennyit tudok. Azt tudtam, hogy anyu úgyse engedné, így titokban csináltam. Megtanultam, hogy az emberekkel lehet tárgyalni. Az egyik helyen 3 centet ajánlottak, de feltornásztam 3,5-re. Már hét évesen tisztában voltam vele, hogy kérhetek fél centet is, mert ha felszorozzuk, úgy már ki lehet majd fizetni. Hét évesen rájöttem erre. 3,5 centet kaptam az ezernyi vállfáért. Rendszámtábla védő lapokkal is házaltam.
I sold license plate protectors door to door. My dad actually made me go find someone who would sell me them at wholesale. At nine years old, I walked around in the city of Sudbury selling license-plate protectors door to door. And I remember this one customer so vividly -- I also did some other stuff with these clients, I sold newspapers, and he wouldn't buy a newspaper from me, ever. But I was convinced I was going to get him to buy a license-plate protector. And he's like, "We don't need one." I said, "But you've got two cars." Remember, I'm nine years old. I'm like, "You have two cars and they don't have license-plate protectors. And this car has one license plate that's all crumpled up." He said, "That's my wife's car." I said, "Why don't we test one on her car and see if it lasts longer?" So I knew there were two cars with two license plates on each. If I couldn't sell all four, I could at least get one. I learned that at a young age.
Az apám küldött igazából, hogy találjak valakit, aki nagy tételben tudná eladni nekem ezeket. Kilenc éves voltam ekkor. Sudburyt járva adtam el a védőlapokat, ajtóról-ajtóra haladva. Mai napig emlékszem az egyik vevőmre, mert neki nem csak ezt, mást is próbáltam eladni. Újságot is árultam. De nem kért tőlem soha újságot. Viszont biztos voltam, hogy rendszámvédőt fog venni. Erre ő: "Nincs nekünk szükségünk ilyenre" Erre én "De hisz két autójuk is van..." -- kilenc éves voltam ekkor. "De hisz két autójuk is van és egyiken sincs rendszámvédő" "Tudom" "Pedig annak ott igazán össze van karistolva a rendszámtáblája" "Igen, az a nejem kocsija" erre én: "Teszteljünk le akkor egyet, a neje kocsijának első rendszámán és meglátjuk tényleg beválik-e" Tehát volt két autó, két-két rendszám táblával, de ha már nem tudtam eladni 4-et, eladtam legalább 1-et. Hamar megtanultam ezt is.
I did comic book arbitrage. When I was about 10 years old, I sold comic books out of our cottage on Georgian Bay. I would go biking up to the end of the beach, buy all the comics from the poor kids, then go back to the other end of the beach to sell them to the rich kids. It was obvious to me: buy low, sell high. You've got this demand over here that has money. Don't try to sell to the poor kids; they don't have cash. The rich people do. Obvious, right? It's like a recession. So there's a recession. There's still 13 trillion dollars circulating in the US economy. Go get some of that. I learned that at a young age. I also learned, don't reveal your source: I got beat up after four weeks of this, because one of the rich kids found out where I was buying my comics, and didn't like that he was paying more.
Üzleteltem képregényekkel is. 10 éves voltam, mikor képregényekkel boltoltam a nyaralónknál a György-öbölben. Felbicikliznem a strand egyik végére hogy megvegyem a képregényeket a szegény gyerekektől. Aztán átmentem a part másik végére, hogy eladjam a gazdag gyerekeknek. De ez egyértelmű volt nekem. Vegyél olcsón, adj el drágán. Ezen az oldalon vannak, akik tudnak fizetni. Meg se próbáltam a szegényeknek eladni, azoknak nincs pénzük, de a gazdagoknak van, oda kell menni. Egyértelmű, igaz? Olyan mint a válság. Jelenleg válság van mégis 13 trillió dollár kering az USA gazdaságában. Ebből kell kivenni a részünket. Már fiatalon megtanultam ezt. Azt is megtanultam, hogy sose adjuk ki a forrásunkat, mert kb. 4 hete csináltam ezt, mikor elvertek, mert az egyik gazdag srác rájött honnan szerzem a képregényeket, és nem örült neki, hogy sokkal többet fizetett. 10 évesen újság kihordónak kellett állnom.
I was forced to get a paper route at 10 years old. I didn't want a paper route, but my dad said, "That's your next business." Not only did he get me one, but I had to get two. He wanted me to hire someone to deliver half the papers, which I did. Then I realized: collecting tips is how you made all the money. So I'd collect tips and get payment. I would collect for the papers -- he could just deliver them. Because then I realized I could make money. By this point, I was definitely not going to be an employee.
Pedig nem akartam kihordó fiú lenni, de az apám azt mondta, hogy ez lesz a következő vállalkozásom. Sőt nem csak, hogy legyen egy ilyen munkám, hanem legyen egyből kettő. Aztán vegyek fel valakit, aki az újságok felét kihordja. Így is lett és rájöttem, hogy az igazi pénzt a borravaló jelenti. Mentem és begyűjtöttem a pénzt és a borravalót az összes újság után. A srácnak csak kihordani hagytam őket. Mert rájöttem, hogy ebből lehet a pénzt csinálni. Ekkor jöttem rá, hogy tuti nem leszek alkalmazott.
(Laughter)
(Nevetés)
My dad owned an automotive and industrial repair shop. He had all these old automotive parts lying around. They had this old brass and copper. I asked what he did with it, and he said he just throws it out. I said, "Wouldn't somebody pay for that?" And he goes, "Maybe." Remember: at 10 years old, 34 years ago, I saw opportunity in this stuff, I saw there was money in garbage. And I collected it from the automotive shops in the area on my bicycle. Then my dad would drive me on Saturdays to a scrap metal recycler where I got paid. And I thought that was kind of cool. Strangely enough, 30 years later, we're building 1-800-GOT-JUNK? and making money off that, too.
Apámnak volt egy szerelő műhelye, ahol mindig szanaszét hevertek a régi autó alkatrészek. Mindenfele vörös- és sárgaréz dolgok. Megkérdeztem, hogy mihez kezd velük? És kiderült, hogy egyszerűen kidobja. "Nincs valaki, aki fizetne értük?" - kérdeztem, "Talán" - válaszolta. Emlékezzünk cak 10 éves voltam, tehát 34 éve történt, hogy megláttam ebben a lehetőséget. Megláttam a pénzt a szemétben. Mentem a biciklimmel és mindent begyűjtöttem a környék összes műhelyéből. Szombatonként pedig apámmal elmentünk a MÉH telepre, ahol bezsebeltem érte a pénzt. Elég jó volt. A különös az, hogy 30 évvel később felépítjük a 1-800-VAN-SZEMETE? -t és azzal is pént keresünk. 11 évesen ilyen kis tűpárnákat csináltam,
I built these little pincushions when I was 11 years old in Cubs. We made these pincushions for our moms for Mother's Day out of wooden clothespins -- when we used to hang clothes on clotheslines outside. And you'd make these chairs. And I had these little pillows that I would sew up. And you could stuff pins in them. Because people used to sew and they needed a pincushion. But I realized you had to have options, so I spray-painted a whole bunch of them brown, so when I went to the door, it wasn't, "Do you want to buy one?" It was, "Which color would you like?" I'm 10 years old; you're not going to say no, especially if you have two options, the brown one or the clear one. So I learned that lesson at a young age.
olyat amit anyák napjára szokás. Fa ruhacsipeszekből készültek, amiket a ruhákra teszünk, ha az udvaron teregetünk. Ebből lett a szék. Erre varrtam fel a kis párnákat, amibe a tűket lehetett szúrni. Akkoriban még sokan varrtak és kellett nekik egy tűpárna. De rájöttem, hogy választási lehetőséget kell adnunk. Így az egyik kupacot lefújtam barnára. Aztán mikor becsengettem egy házba, nem azt kérdeztem, hogy "Akar egyet?" Hanem "Milyen színben szeretné?" Egy 10 éves gyereknek úgyse mondasz nemet, főleg nem, ha még választhatsz is, hogy barnát vagy fehéret akarsz. Fiatalon megtanultam ezt is.
I learned that manual labor really sucks. Right, like cutting lawns is brutal. But because I had to cut lawns all summer for all of our neighbors and get paid to do that, I realized that recurring revenue from one client is amazing, that if I land this client once, and every week I get paid by that person, that's way better than trying to sell one clothespin thing to one person, because you can't sell them more. So I love that recurring revenue model I started to learn at a young age.
Azt is, hogy a fizikai munka igazán nagy szívás. A fűnyírás különösen durva. Az egyik nyáron viszont abból kellett pénzt csinálnom, hogy a szomszédaink füvét nyírom és rájöttem, hogy a folyamatos bevétel egy helyről mennyire jó. Ha meghódítok egy ügyfelet, akkor tőle minden héten kapok pénzt, és ez sokkal jobb annál, mint amikor egy ruhacsipeszt akarok eladni valakinek. Mert többet már úgyse vesz. Szeretem az ilyen folyamatos bevételeket.
Remember, I was being groomed to do this. I was not allowed to have jobs. I would go to the golf course and caddy for people, but I realized there was this one hill on our golf course, the 13th hole, that had this huge hill, and people could never get their bags up it. So I'd sit there in a lawn chair and carry for all the people who didn't have caddies. I'd carry their golf bags to the top; they'd pay me a dollar, while my friends worked for hours hauling some guy's bag around for 10 bucks. I'm like, "That's stupid. You have to work for five hours. That doesn't make sense. Figure out a way to make more money faster.
Ne felejtsük el, vállalkozónak neveltek. Nem vállalhattam munkát. Pedig szivesen lettem volna hordár, aki a golfpályán viszi a felszerelést. A golf pályánkon volt egy domb, a 13. lyuknál, ami elég magas volt. A legtöbben alig tudták felvinni rá a zsákokat. Leültem hát a lábához egy kerti székbe és felvittem azoknak a zsákot, akiknek nem volt hordáruk. Egy dollárt kaptam ezért. Közben a barátaim öt órán át cipelték a zsákokat 10 dollárért. Elég nagy hülyeségnek tűnt, mert öt órát kellett melózni érte. Nem volt sok értelme. Hiszen csak rá kellett jönni, hogy lehet gyorsabban pénzt keresni. Hetente jártam a boltba üdítőket venni,
Every week, I'd go to the corner store and buy all these pops, Then I'd deliver them to these 70-year-old women playing bridge. They'd give me their orders for the following week. I'd deliver pop and charge twice. I had this captured market. You didn't need contracts, you just needed to have a supply and demand and this audience who bought into you. These women weren't going to go to anybody else because they liked me, and I kind of figured it out.
amit aztán elvittem néhány 70 éves asszonynak, akik bridzset játszottak. Ők pedig mindig leadták a következő heti rendelésüket. Leszállítottam az üdítőket és kétszeresen is megfizettek. Bebetonoztam magam az üzletbe. Még szerződés sem kellett. A kínálathoz csak meg kell találnod a keresletet, olyan embereket, akik hisznek benned. Ezek a hölgyek nem akartak mást keresni, mert ahogy láttam, megkedveltek.
I went and got golf balls from golf courses. But everybody else was looking in the bush and looking in the ditches for golf balls. I'm like, screw that. They're in the pond. And nobody's going into the pond. So I'd go into the ponds and crawl around and pick them up with my toes, just pick them up with both feet. You can't do it onstage. You get the golf balls, throw them in your bathing suit trunks and when you're done, you've got a couple hundred of them. But the problem is, people didn't want all the golf balls. So I just packaged them. I'm like 12, right? I packaged them up three ways. I had the Pinnacles, DDHs and the really cool ones. Those sold for two dollars each. Then I had the good ones that didn't look crappy: 50 cents each. And then I'd sell 50 at a time of all the crappy ones. And they could use those for practice balls.
Golf labdákat gyűjtöttem a pályáról. De míg mindenki más a bozótban, árkokban keresgélte a labdákat, én gondoltam csavarok egyet a dolgon, a tó is tele van velük. Ott viszont nem keresi senki. Bementem hát a tóba és lassan csoszogtam körbe-körbe és a lábammal szedtem össze a labdákat. Na a színpadon ezt nem tudom bemutatni. A labdákat a fürdőnadrágomba zsebében gyűjtöttem. Mire végzel több száz labdád lesz. A probléma csak az volt, hogy a használt labdákat senki sem szereti. Ezért csomagban árultam. 12 voltam ekkor. Háromféleképp csomagoltam. Voltak a Pinnacles-ek, DDH-k és az akkori menő labdák, ezeknek $2 volt darabja. Voltak a jók, amik nem néztek ki olyan rosszul, ezekért 50 centet kértem. Aztán a nagyon kopottakból 50-et adtam egy csomagban, ezekkel lehetett gyakorolni.
I sold sunglasses when I was in school, to all the kids in high school. This is what really kind of gets everybody hating you, because you're trying to extract money from all your friends all the time. But it paid the bills. So I sold lots and lots of sunglasses. Then when the school shut me down -- they called me into the office and told me I couldn't do it -- I went to the gas stations and sold lots of them to the gas stations and had the gas stations sell them to their customers. That was cool because then, I had retail outlets. I think I was 14.
Az iskolában napszemüveget árultam a többieknek. Na ez egy olyan dolog, amiért sokan megutálják az embert, mert mindig a barátaidon akarsz pénzt keresni. De ki tudod fizetni a számlákat. Sok-sok napszemüveget eladtam. Addig amíg az iskola le nem állított, behívattak az irodába és megtiltották, hogy tovább üzleteljek. Elmentem hát a benzinkútra és nagyon sokat eladtam nekik, hogy ők el tudják adni a vevőiknek. Elég jó volt, mert így a kiskereskedelembe került. Azt hiszem 14 éves lehettem ekkor.
Then I paid my entire way through first year of university at Carlton by selling wineskins door to door. You know you can hold a 40-ounce bottle of rum and two bottles of coke in a wineskin? So what, right? But you know what? Stuff that down your shorts when you go to a football game, you can get booze in for free. Everybody bought them. Supply, demand, big opportunity. I also branded it, so I sold them for five times the normal cost. It had our university logo on it.
Első évemet a Carltonon pedig abból finanszíroztam, hogy ajtóról ajtóra mentem és bőrkulacsokat árultam. Ebbe be lehet keverni egy liter rumot, két üveg kólával. Nem rossz, mi? A legjobb: a nadrágban el lehet rejteni ha az ember focimeccsre megy, és aztán ingyen be tud piálni. Vették mint a cukrot. Kínálat, kereslet, nagy lehetőség. Fel is cimkéztem, így a normál ár ötszöröséért tudtam eladni. Az egyetem címere volt rajta.
You know, we teach our kids and we buy them games, but why don't we get them games, if they're entrepreneurial kids, that nurture the traits you need to be entrepreneurs? Why don't you teach them not to waste money? I remember being told to walk out into the middle of a street in Banff, Alberta. I'd thrown a penny out in the street, and my dad said, "Go pick it up. I work too damn hard for my money. I'm not going to see you waste a penny." I remember that lesson to this day.
Manapság tanítjuk a gyerekeinket, játékokat veszünk nekik, de miért ne adhatnánk játékokat, hogy ha vállalkozó szelleműek, akkor az is olyan irányba nevelje őket, hogy vállalkozók legyenek. Miért nem neveljük őket arra, hogy ne pazarolják a pénzt? Emlékszem az apám visszazavart az út közepére mikor az albertai Banffban jártunk, hogy vegyem fel azt a pennyt, amit eldobtam. Azt mondta: "Túl keményen dolgozok a pénzért ahhoz, hogy végignézzem, hogy te akár egy pennyt is elvesztegetsz." A mai napig emlékszem erre a leckére. A zsebpénz rosszra tanítja a gyereket.
Allowances teach kids the wrong habits. Allowances, by nature, are teaching kids to think about a job. An entrepreneur doesn't expect a regular paycheck. Allowance is breeding kids at a young age to expect a regular paycheck. That's wrong, for me, if you want to raise entrepreneurs. What I do with my kids, nine and seven, is teach them to walk around the house and the yard, looking for stuff that needs to get done. Come and tell me what it is. Or I'll say, "Here's what I need done." And then, you know what we do? We negotiate. They go around looking for what it is, then we negotiate what they'll get paid. They don't have a regular check, but they have opportunities to find more stuff, and learn the skill of negotiating and of finding opportunities.
A zsebpénz természetétől fogva arra tanítja a gyereket, hogy egy állásban gondolkodjon. Pedig egy vállalkozó nem várja el, hogy havi bére legyen. A zsebpénz már gyerekkorban arra nevel, hogy havi bérben gondolkodjunk. Szerintem ez rossz, ha a vállalkozásra akarjuk bátorítani őket. Én például azt csinálom a gyerekeimmel - van egy hét és egy kilencéves - hogy nézzenek szét a házban és az udvaron, és keressenek valamit, amit meg kell csinálni. Aztán oda jönnek hozzám és elmondják mit találtak. Vagy én mondom nekik, hogy mire lenne szükségem. Aztán tudják mi következik? Tárgyalunk. Körbenéznek, hogy mit tudnának csinálni. De előtte megtárgyaljuk, hogy mennyi fizettség jár érte. A pénzt nem rendszeresen kapják, de megvan a lehetőségük, hogy többet keressenek, aztán beletanulnak a tárgyalásba is, és beletanulnak abba is, hogyan vegyék észre a lehetőségeket.
You breed that kind of stuff. Each of my kids has two piggy banks. Fifty percent of all the money they earn goes in their house account, 50 percent goes in their toy account. The toy account, they spend on whatever they want. The 50 percent in their house account, every six months, goes to the bank. they walk up with me. Every year, all the money in the bank goes to their broker. Both my nine- and seven-year-olds have a stockbroker already. I'm teaching them to force that savings habit. It drives me crazy that 30-year-olds are saying, "Maybe I'll start contributing to my RSP now." Shit, you've missed 25 years. You can teach those habits to young kids, when they don't even feel the pain yet.
Erre neveld őket. Mindkettőjüknek van malacperselye. Ha pénzt kapnak vagy keresnek a felét a külön kasszába teszik, a másik felét pedig a játék kasszába. Azt a pénzt, ami a játék kasszába kerül, bármire elkölthetik. De ami a külön kasszába került, azt fél évente elvisszük a bankba. Eljönnek velem és ez a pénzük a befektetési brókerükhöz kerül. Mind a kilenc, mind a hét éves gyereknek van már tőzsdeügynöke. Folyamatosan arra nevelem őket, hogy legyen megtakarításuk. Egyszerűen megőrülök, mikor 30 éves emberek ilyeneket mondanak: "Talán elindítom a nyugdíjmegtakarítási számlámat." Hello, elkéstél 25 évvel. Addig tanítsd meg a gyerekeid erre, amíg nem nagy a tét. Ne olvass minden este mesét nekik.
Don't read bedtime stories every night -- maybe four nights of the week, and three nights, have them tell stories. Why don't you sit down with kids and give them four items, a red shirt, a blue tie, a kangaroo and a laptop, and have them tell a story about those four things? My kids do that all the time. It teaches them to sell, teaches them creativity, teaches them to think on their feet. Do that kind of stuff, have fun with it.
A hétből csak négy este legyen estimese, a másik három este pedig meséltess velük történeteket. Ülj le velük, adj nekik négy tárgyat: egy piros pólót, egy kék nyakkendőt, egy kengurút és egy laptopot és meséltess el velük egy történetet, amiben szerepel ez a négy tárgy. Mi folyton ezt csináljuk. Ez megtanítja őket eladni, kreativitásra nevel, megtanítja őket önállóan gondolkozni. Próbáljátok ki, jó móka.
Get kids to stand up in front of groups and talk, even if it's just in front of their friends, and do plays and have speeches. Those are entrepreneurial traits you want to be nurturing. Show kids what bad customers or bad employees look like. Show them grumpy employees. When you see grumpy customer service, point it out. Say, "By the way, that guy is a crappy employee." And say, "These are good ones."
Vedd rá, hogy csoport előtt beszéljen, még ha csak a barátai elé áll is ki, de tartson beszédet. Ezek olyan vállalkozói jellemzők, amire nevelni lehet őket. Mutasd meg nekik, milyen egy rossz vevő vagy egy rossz alkalmazott. Mutass neki folyoton zsörtölődő alkalmazottat. Ha morgolódó vevőszolgálatossal van dolgotok, hívd fel rá a figyelmét. "Na ez aztán a rossz munkaerő." Vagy "Na, ő igazán jó volt"
(Laughter)
(Nevetés)
If you go into a restaurant and have bad customer service, show them what bad customer service looks like.
Ha étterembe mentek és rossz a kiszolgálás, mutasd meg neki, hogy mi jár a rossz kiszolgálásért.
(Laughter)
(Nevetés)
We have all these lessons in front of us, but we don't take those opportunities; we teach kids to get a tutor. Imagine if you actually took all the kids' junk in the house right now, all the toys they outgrew two years ago and said, "Why don't we sell some of this on Craigslist and Kijiji?" And they actually sell it and learn how to find scammers when offers come in. They can come into your account or a sub account or whatever. But teach them how to fix the price, guess the price, pull up the photos. Teach them how to do that kind of stuff and make money. Then 50 percent goes in their house account, 50 percent in their toy account. My kids love this stuff.
Ezek olyan élő példák, amik mindennaposak, de ahelyett hogy felhasználnánk, különtanárt szerzünk nekik. Képzeld csak el, ha most fognád a házban a gyerek összes "szemetét", az összes játékot amit két éve kinőtt és azt mondanád "Miért nem adjuk el ezeket a Vaterán vagy az Ebay-en?" Tényleg eladhatná őket, megtanulhatná hogyan szűrje ki a csalókat, ha e-mailben jelentkeznek. Csinálhatná a te neved alatt vagy csináltok neki egyet külön, ahogy tetszik. Tanítsd meg neki, hogy becsülje, tűzze ki az árat tegyen fel fotókat. Tanítsd meg neki hogy megy a dolog, hogy tud pénzt csinálni. Aztán amit keres vele, annak a fele megy a különkasszába, a fele pedig a játék kasszába. A gyerekeim imádják ezt.
Some of the entrepreneurial traits you've got to nurture in kids: attainment, tenacity, leadership, introspection, interdependence, values. All these traits, you can find in young kids, and you can help nurture them. Look for that kind of stuff. There's two traits I want you to also look out for that we don't get out of their system. Don't medicate kids for attention deficit disorder unless it is really, really freaking bad.
Van néhány vállalkozói tulajdonság, amire nevelheted a gyereked: elérés, kitartás, vezetői készség, önelemzés, egymásrautaltság, értékek. Ezeket mind megtalálhatod egy gyerekben és segíthetsz neki hogy fejlődjön. Keresd ezeket. És van még két olyan vonás, amire figyelj oda, mert nem lenne jó, ha elvesznének. Ne adj gyógyszert, ha figyelemzavarral küzd a gyereked csak akkor, ha valóban nagyon-nagyon súlyos.
(Applause)
(Taps)
The same with the whole things on mania and stress and depression, unless it is so clinically brutal, man. Bipolar disorder is nicknamed "the CEO disease." When Steve Jurvetson, Jim Clark and Jim Barksdale have all got it, and they built Netscape -- imagine if they were given Ritalin. We wouldn't have that stuff, right? Al Gore really would have had to invented the Internet.
Ahogy a mániára, a stresszre és a depresszióra se, hacsak nem klinikai eset. A bipoláris zavart vezetői betegségnek is nevezik. Steve Jurvetsonnak és Jim Clarknak és Jim Barksdalenak is megvolt, és ők hozták létre a Netscapet. Képzeljük csak el, hogy ők is Ritalint kapnak. Nem lennének ma ezek a dolgok, ugye? Al Gore igazán felfedezhette volna az Internetet.
(Laughter)
(Nevetés)
These are the skills we should be teaching in the classroom, as well as everything else. I'm not saying don't get kids to want to be lawyers. But how about getting entrepreneurship to be ranked right up there with the rest of them? Because there's huge opportunities in that.
Ezeket a képességeket a többi dologgal együtt kellene megtanulniuk az iskolában. Nem azt mondom hogy ne hagyd hogy a gyereked ügyvéd legyen. Csak azt hogy a vállalkozást tedd a megfelelő helyre, a többi mellé. Mert hatalmas lehetőség van benne. Egy rövid videóval szeretném zárni.
I want to close with a quick video that was done by one of the companies I mentor. These guys, Grasshopper. It's about kids. It's about entrepreneurship. Hopefully, this inspires you to take what you've heard from me and do something with it to change the world.
Ezt az egyik általam mentorált cég készítette. A Grasshopper. A gyerekekről szól, a vállalkozásról. Remélhetőleg inspirál annyira, hogy megfogadd azt amiről eddig beszéltem, ha mindenki tesz érte, megváltozik a világunk. [Srácok, azt mondják bármire képesek vagytok?]
[Kid... "And you thought you could do anything?"]
[Azok vagytok.]
[You still can.]
[Mert a legtöbb dolog, ami lehetetlennek tűnik...]
[Because a lot of what we consider impossible] [is easy to overcome]
[...egyszerűen megoldható] [Tegyük fel, hogy nem vetted még észre, de egy olyan világban élünk]
[Because in case you haven't noticed, we live in a place where] [one individual can make a difference]
[amit egy ember is meg tud változtatni] [Bizonyítékot akarsz?]
[Want proof?] [Just look at the people who built our country:] [Our parents, grandparents, our aunts, uncles] [They were immigrants, newcomers ready to make their mark] [Maybe they came with very little] [or perhaps they didn't own anything except for] [a single brilliant idea] [These people were thinkers, doers] [innovators] [until they came up with the name] [entrepreneurs]
[Nézd csak meg kik építették fel országunkat;] [a szüleink, nagyszüleink, nagybácsik, nagynénik] [bevándorlók voltak, akik készek voltak letenni a kézjegyüket] [lehet, hogy alig volt valamilyük] [vagy épp semmijük, egy dolgot kivéve...] [...egy brilliáns ötletet.] [Alkotók, gondolkodók... [...újítók...] [...voltak, amíg el nem nevezték őket...] [...vállalkozóknak!]
[They change the way we think about what is possible.] [They have a clear vision of how life can be better] [for all of us, even when times are tough.]
[Nekik köszönhetjük, hogy tudjuk, bármi lehetséges.] [Tisztán látják, hogy mi teszi jobbá az életünket] [mindannyiunkét, még ha kemény idők is járnak.]
[Right now, it's hard to see] [when our view is cluttered with obstacles.] [But turbulence creates opportunities] [for success, achievement, and pushes us] [to discover new ways of doing things]
[Nehéz tisztán látnunk...] [...mikor annyi akadály van előttünk.] [De a nehézségek lehetőségeket teremtenek] [ezek hajtanak minket a sikerre, teljesítményre...] [hogy újraértelmezzük a világot.]
[So what opportunities will you go after and why?] [If you're an entrepreneur] [you know that risk isn't the reward.] [No. The rewards are driving innovation] [changing people's lives. Creating jobs.] [Fueling growth.] [And making a better world.]
[Te miben látod a lehetőséget? Miért?] [Ha vállalkozó vagy] [tudod, hogy a kockázat nem a jutalom.] [Nem. A jutalom a fejlesztés...] [...az, hogy általad változik meg az emberek élete, hogy munkahelyet teremtesz.] [Táplálod a növekedést.] [A világ pedig jobbá válik.]
[Entrepreneurs are everywhere.] [They run small businesses that support our economy,] [design tools to help you] [stay connected with friends, family and colleagues] [And they're finding new ways of helping to solve society's oldest problems.]
[A vállalkozók ott vannak mindenhol] [Kisvállalkozásokat vezetnek, amik támogatják a gazdaságot] [eszközöket fejlesztenek, amik...] [segítenek kapcsolatban maradni a barátaiddal, családoddal, kollégáiddal világszerte.] [Megoldás keresnek a társadalom legrégebbi problémáira.]
[Do you know an entrepreneur?] [Entrepreneurs can be anyone Even... you] [So seize the opportunity to create the job you always wanted] [Help heal the economy] [Make a difference.] [Take your business to new heights,] [but most importantly,] [remember when you were a kid] [when everything was within your reach,] [and then say to yourself quietly, but with determination:]
[Te ismersz igazi vállalkozót?] [Bárki lehet az...] [Még ... te is!] [Ragadd meg a lehetőséget és dolgozz abban, amire mindig is vágytál.] [Segíts rendbehozni a gazdaságot] [Változtass] [Vidd új magasságokba az üzletedet.] [De a legfontosabb,] [emlékezz milyen érzés volt gyerekként...] [tudni, hogy bármit elérhetsz,] [aztán valld be magadnak csendesen, de határozottan:]
[it still is.]
["Még most is"]
Thank you very much for having me.
Köszönöm a figyelmet.
(Applause)