Has anyone among you ever been exposed to tear gas? Tear gas? Anyone? I'm sorry to hear that, so you might know that it's a very toxic substance, but you might not know that it's a very simple molecule with an unpronouncable name: it's called chlorobenzalmalononitrile. I made it. It's decades old, but it's becoming very trendy among police forces around the planet lately, it seems, and according to my experience as a non-voluntary breather of it, tear gas has two main but quite opposite effects. One, it can really burn your eyes, and two, it can also help you to open them.
Érte már a jelenlévők valamelyikét könnygáz? Könnygáz? Valakit? Sajnálattal hallom. Akkor bizonyára tudják, hogy nagyon mérgező. De talán nem tudják, hogy ez egy nagyon egyszerű molekula, bár a neve kimondhatatlan: Úgy hívják, hogy: klórbenzilidén-malonitril. Na, csak kimondtam. Évtizedek óta létezik, de csak az utóbbi időben jött divatba a rendőrségnél világszerte, és úgy tapasztaltam, mint aki kényszerűen belélegeztem a gázt, hogy a könnygáznak két teljesen ellentétes hatása van. Az egyik, hogy égeti a szemet, a másik, hogy segít fölnyitni a szemet.
Tear gas definitely helped to open mine to something that I want to share with you this afternoon: that livestreaming the power of independent broadcasts through the web can be a game-changer in journalism, in activism, and as I see it, in the political discourse as well.
A könnygáz biztosan segített rányitni valamire a szemem, ezt pedig szeretném önökkel megosztani: hogy a weben élőben sugárzott független tudósítások ereje átalakíthatja az újságírást, a mozgalmakat, és véleményem szerint a politika közbeszédet is.
That idea started to dawn on me in early 2011 when I was covering a protest in São Paulo. It was the marijuana march, a gathering of people asking for the legalization of cannabis. When that group started to move, the riot police came from the back with rubber bullets, bombs, and then the gas. But to make a long story short, I had entered that protest as the editor-in-chief of a well-established printed magazine where I'd worked for 11 years, and thanks to this unsolicited effects of tear gas, I left it as a journalist that was now committed to new ways of sharing the raw experience of what it's like to be there, actually.
A gondolat 2011 elején kezdett érlelődni bennem, amikor egy São Pauló-i tűntetésről tudósítottam. Ez olyan marihuána-menet volt, amelyen a nép a vadkender engedélyezését követelte. Amikor a tömeg nekiindult, a rohamosztag gumilövedékekkel, bombákkal, azután könnygázzal ment neki. Egy szó mint száz, a felvonulásba egy ismert olyan folyóirat főszerkesztőjeként kapcsolódtam be, ahol már 11 éve dolgoztam, és a könnygáz nem kívánt hatásának következményeként úgy hagytam ott, mint újságíró, aki új módszerekre szánta el magát, hogy a nyers élményeit adja át: milyen, benne lenni az eseményekben.
So in the following week, I was back in the streets, but that time, I wasn't a member of any media outlet anymore. I was there as an independent livestreamer, and all I had with me was basically borrowed equipment. I had a very simple camera and a backpack with 3G modems. And I had this weblink that could be shared through social media, could be put in any website, and that time, the protest went along fine. There was no violence. There was no action scenes. But there was something really exciting, because I could see at a distance the TV channels covering it, and they had these big vans and the teams and the cameras, and I was basically doing the same thing and all I had was a backpack. And that was really exciting to a journalist, but the most interesting part was when I got back home, actually, because I learned that I had been watched by more than 90,000 people, and I got hundreds of emails and messages of people asking me, basically, how did I do it, how it was possible to do such a thing.
A következő héten ismét ott voltam az utcán, de már nem mint valamely média munkatársa, hanem függetlenként, aki élőben közvetít. Csak egy kölcsönkért berendezés volt nálam, egy szimpla kamera, és a hátizsákomban 3G-s modemek. Megvolt a web-kapcsolatom a közösségi médián keresztül, rákapcsolódhattam bármely weboldalra. A tiltakozás simán lezajlott. Nem volt erőszakoskodás. Nem voltak botrányos jelenetek. De történt valami igazán izgalmas, mert távolról láttam a tudósító tv-csatornákat, amelyek nagy közvetítő kocsikkal, stábbal és kamerákkal vonultak ki, én pedig lényegében ugyanazt közvetítettem, és mindössze egy hátizsákom volt. Ez pedig igazán izgalmas volt egy újságírónak, de a legérdekesebbet akkor tudtam meg, amikor hazaértem, mert kiderült, hogy a tudósításomat több, mint kilencvenezren nézték, aztán százával kaptam az üzeneteket: érdeklődtek, hogyan csináltam, hogy lehetett ilyen dolgot összehozni.
And I learned something else, that that was actually the first time that somebody had ever done a livestreaming in a street protest in the country. And that really shocked me, because I was no geek, I was no technology guy, and all the equipment needed was already there, was easily available. And I realized that we had a frontier here, a very important one, that it was just a matter of changing the perspective, and the web could be actually used, already used, as a colossal and uncontrollable and highly anarchical TV channel, TV network, and anyone with very basic skills and very basic equipment, even someone like me who had this little stuttering issue, so if it happens, bear with me please, even someone like me could become a broadcaster. And that sounded revolutionary in my mind.
Még mást is megtudtam: ez volt az első eset, hogy élőben, streaming technikával utcai tüntetést közvetítsen valaki az országban. Ez tényleg megdöbbentett, mert nem vagyok számítógépes vagy műszaki guru, de az összes berendezés már rendelkezésemre állt, mert könnyen megszerezhető volt. Rájöttem, hogy egy határmezsgyét léptünk át, egy nagyon fontos határt, amely megváltoztatta a perspektívát, és hogy a webet tényleg használhatjuk, és használtuk is, mint valami óriási, ellenőrizhetetlen és teljesen anarchikus tévécsatornát, tévéhálózatot, és bárki, csekély szaktudással és szerény felszereléssel, még a hozzám hasonló botladozó is, szükség esetén, egy kis türelmet kérek, még a hozzám hasonló fickó is lehet tudósító. Mindez forradalmian hangzott számomra.
So for the next couple of years, I started to experiment with livestreaming in different ways, not only in the streets but mostly in studios and in homes, until the beginning of 2013, last year, when I became the cofounder of a group called Mídia NINJA. NINJA is an acronym that stands for Narrativas Independentes Jornalismo e Ação, or in English, independent narratives, journalism, and action. It was a media group that had little media plan. We didn't have any financial structure. We were not planning to make money out of this, which was wise, because you shouldn't try to make money out of journalism now. But we had a very solid and clear conviction, that we knew that the hyperconnected environment of social media could maybe allow us to consolidate a network of experimental journalists throughout the country. So we launched a Facebook page first, and then a manifesto, and started to cover the streets in a very simple way.
A következő néhány évben kísérletezni kezdtem az élő streaming technológiával, nem csak az utcán, de többnyire stúdiókban és lakásokban, egészen 2013, azaz a múlt év elejéig, amikor megalakítottuk a Mídia NINJA nevű csoportot. A NINJA egy betűszó, a Narrativas Independentes Jornalismo e Ação rövidítése, lefordítva: független tudósítás, újságírás és akció. Ez olyan média csoport volt, ami nem rendelkezett átgondolt tervvel. Nem volt semmilyen pénzügyi szervezetünk. Nem terveztük, hogy pénzt látunk belőle, ami bölcs dolog volt, mert ma meg se próbálj újságírással pénzt keresni. De szilárd és világos volt a meggyőződésünk, hogy a közösségi média kapcsolatokkal átszőtt környezete lehetővé teszi, hogy megszilárdítsuk itthon a kísérletező újságírók hálózatát. Először Facebook-oldalt indítottunk, aztán egy kiáltványt, majd a legegyszerűbb módon tudósítani kezdtünk az utcákról.
But then something happened, something that wasn't predicted, that no one could have anticipated. Street protests started to erupt in São Paulo. They began as very local and specific. They were against the bus fare hike that had just happened in the city. This is a bus. It's written there, "Theft." But those kind of manifestations started to grow, and they kept happening. So the police violence against them started to grow as well. But there was another conflict, the one I believe that's more important here to make my point that it was a narrative conflict. There was this mainstream media version of the facts that anyone who was on the streets could easily challenge if they presented their own vision of what was actually happening there. And it was this clash of visions, this clash of narratives, that I think turned those protests into a long period in the country of political reckoning where hundreds of thousands of people, probably more than a million people took to the streets in the whole country.
De aztán olyasvalami történt, amire nem számítottunk, amit senki sem láthatott előre. São Paulóban utcai tüntetések robbantak ki. Helyi tüntetésként indult, világos céllal. A városi buszjegy árának fölemelése ellen tiltakoztak. Itt egy busz. Rajta az áll: "Lopás" De a tüntetések szaporodtak, tömegessé váltak, és egyre ismétlődtek. A tüntetések ellen bevetett rendőrök is egyre erőszakosabbakká váltak. Akadt még más konfliktus is, olyan, ami talán még fontosabb volt. Ez pedig a beszámolók mikéntjével volt kapcsolatos. A tényekről a mainstream média olyan változatban adott hírt, amit bárki, aki jelen volt az utcákon, könnyen megkérdőjelezhetővé tehetett, ha elmondta, mit látott ő, mi és hogyan történt a helyszínen. Ez a látvány és a beszámolók összecsapása volt, ami az országban a tüntetéseket hosszú időre politikai számháborúvá változtatta, ahol több százezer ember, talán még egymilliónál is több ember vonult ki országszerte az utcákra.
But it wasn't about the bus fare hike anymore. It was about everything. The people's demands, their expectations, the reasons why they were on the streets could be as diverse as they could be contradictory in many cases. If you could read it, you would understand me. But it was in this environment of political catharsis that the country was going through that it had to do with politics, indeed, but it had to do also with a new way of organizing, through a new way of communicating. It was in that environment that Mídia NINJA emerged from almost anonymity to become a national phenomenon, because we did have the right equipment. We are not using big cameras. We are using basically this. We are using smartphones. And that, actually, allowed us to become invisible in the middle of the protests, but it allowed us to do something else: to show what it was like to be in the protests, to present to people at home a subjective perspective.
De már nem a buszjegy árának fölemeléséről volt szó. Már minden másról is. A nép követeléseiről, az emberek elvárásairól. Az okok, amiért ellepték az utcákat sokszor annyira különbözőek voltak, mint amilyen ellentmondásosak. Ha el tudnák olvasni, megértenének. Ebben a helyzetben, hogy az ország átment egy politikai katarzison, benne volt, hogy tenni kell valamit a politikával, de tenni kell a szervezkedésnek ezzel az új formájával is az újfajta kommunikáció révén. Azért emelkedett ebben a környezetben a Mídia NINJA a szinte teljes ismeretlenségből országos jelenséggé, mert a megfelelő eszközt használtuk. Mi nem használunk nagy kamerákat. Alapvetően ezt használjuk. Okostelefont használunk. Ez pedig lehetővé tette, hogy láthatatlanok maradjunk a tiltakozások közepette, de lehetővé tette, hogy valami mást is megtegyünk: hogy megmutassuk, milyen az, benne lenni a tiltakozásokban. hogy megmutassuk az otthon ülőknek a szubjektív nézőpontot.
But there was something that is more important, I think, than the equipment. It was our mindset, because we are not behaving as a media outlet. We are not competing for news. We are trying to encourage people, to invite people, and to actually teach people how to do this, how they also could become broadcasters. And that was crucial to turn Mídia NINJA from a small group of people, and in a matter of weeks, we multiplied and we grew exponentially throughout the country. So in a matter of a week or two, as the protests kept happening, we were hundreds of young people connected in this network throughout the country. We were covering more than 50 cities at the same time. That's something that no TV channel could ever do. That was responsible for turning us suddenly, actually, into kind of the mainstream media of social media. So we had a couple of thousands of followers on our Facebook page, and soon we had a quarter of a million followers. Our posts and our videos were being seen by more than 11 million timelines a week. It was way more than any newspaper or any magazine could ever do.
Volt még valami, ami a felszerelésünknél is fontosabb. Ez pedig gondolkodásmódunk, mert mi nem hírgyárként viselkedünk. Nem versenyzünk a hírekért. Mi bátorítani Igyekszünk az embereket, ösztönözni és tanítani őket: hogyan kell ezt csinálni, hogy ők is tudósítókká válhassanak. Ennek döntő szerepe volt a Mídia Ninja létrejöttében, hogy egy maroknyi csoport hetek alatt sokszorosára duzzadt, rohamosan növekedett országszerte. 1-2 hét alatt, ahogy a tiltakozások folytatódtak, már százával voltunk, mi, fiatalok, akik a hálón keresztül az egész országban kapcsolatban voltunk egymással. Több mint 50 városból tudósítottunk egyidejűleg. Erre semelyik tévécsatorna nem képes. Ennek köszönhetően hirtelen a közösségi média valamiféle fővonalbeli médiájává váltunk. A Facebook oldalunkon sok ezer követőnk támadt, és hamarosan már negyed milliónyian követtek bennünket. Posztjainkat és videóinkat hetente több mint 11 milliónyian töltötték le. Többen, mint amit bármely újság vagy folyóirat valaha is elérhetne.
And that turned Mídia NINJA into something else, more than a media outlet, than a media project. It became almost like a public service to the citizen, to the protester, to the activist, because they had a very simple and efficient and peaceful tool to confront both police and media authority. Many of our images started to be used in regular TV channels. Our livestreams started to be broadcast even in regular televisions when things got really rough. Some our images were responsible to take some people out of jail, people who were being arrested unfairly under false accusations, and we could prove them innocent. And that also turned Mídia NINJA very soon to be seen as almost an enemy of cops, unfortunately, and we started to be severely beaten, and eventually arrested on the streets. It happened in many cases. But that was also useful, because we were still at the web, so that helped to trigger an important debate in the country on the role of the media itself and the state of the freedom of the press in the country.
Ettől a Mídia Ninja megváltozott, többé vált egy média projektnél. Majdnem közszolgálattá vált az állampolgárok, a tiltakozók és az aktivisták számára. Hiszen nagyon egyszerű, hatékony és békés eszközük volt, amellyel szembesíthették a rendőrséget és a médiahatóságot. Anyagainkat kezdték átvenni a hagyományos tévécsatornák. Amikor a dolgok tényleg eldurvultak, élő streamjeinket a hagyományos tévécsatornák is sugározni kezdték. Hála képeinknek, kihozhattunk a börtönből jó pár embert, akiket igazságtalanul tartóztattak le, hamis vádak alapján. Be tudtuk róluk bizonyítani, hogy ártatlanok. Ezáltal sajnos a Mídia NINJA hamarosan a zsaruk szemében már-már ellenséggé vált,, elkezdtek minket is bántalmazni, majd végül letartóztatni. Sokszor megtörtént. De ez is hasznunkra vált, mert továbbra is jelen voltunk a weben, és az segített kirobbantani egy fontos vitát az országban: Mi nálunk a média szerepe, és milyen nálunk a sajtószabadság helyzete?
So Mídia NINJA now evolved and finally consolidated itself in what we hoped it would become: a national network of hundreds of young people, self-organizing themselves locally to cover social, human rights issues, and expressing themselves not only politically but journalistically.
A Mídia NINJA azzá fejlődött és végül olyanná szilárdult meg, amilyennek szerettük volna: több száz fiatal országos hálózatává, akik helyben szervezkednek, hogy társadalmi és emberi jogi ügyekről tudósítsanak. Nem csak politikai véleményt mondanak, de tudósítóként is kifejezik magukat.
What I started to do in the beginning of this year, as Mídia NINJA is already a self-organizing network, I'm dedicating myself to another project. It's called Fluxo, which is Portuguese for "stream." It's a journalism studio in São Paulo downtown, where I used livestream to experiment with what I call post-television formats. But I'm also trying to come up with ways to finance independent journalism through a direct relationship with an audience, with an active audience, because now I really want to try to make a living out of my tear gas resolution back then.
Mivel a Mídia NINJA már egy önszerveződő hálózat, ez év elején elkezdhettem egy más projekttel foglalkozni. A neve Fluxo, ez a „stream” portugálul. Ez egy újságíró stúdió São Paulo belvárosában, ahol az élő streammel kísérleteztem, s ezt a tévé utáni formának nevezem. De próbálkozom olyan módszerekkel, hogy a független újságírást közvetlenül finanszírozza a közönség, egy aktív közönség, mert tényleg abból szeretném megkeresni a mindennapit, amit annak idején a könnygáz hatására kitaláltam.
But there's something more significant here, something that I believe is more important and more crucial than my personal example. I said that livestream could turn the web into a colossal TV network, but I believe it does something else, because after watching people using it, not only to cover things but to express, to organize themselves politically, I believe livestream can turn cyberspace into a global political arena where everyone might have a voice, a proper voice, because livestream takes the monopoly of the broadcast political discourse, of the verbal aspect of the political dialogue out of the mouths of just politicians and political pundits alone, and it empowers the citizen through this direct and non-mediated power of exchanging experiences and dialogue, empowers them to question and to influence authorities in ways in which we are about to see.
De van itt még valami, egy sokkal lényegesebb és bizonyosan hangsúlyosabb a személyes példámnál. Az élő stream a webet óriási tévéhálózattá változtathatja, de úgy hiszem, más hatása is van, mert ha megfigyeljük az élőben közvetítő embereket, nem csupán tudósítanak, de politikailag is kifejezik és szervezik magukat. Az élő stream a kiberteret világméretű politikai küzdőtérré változtathatja, ahol bárki szóhoz juthat, valóban beleszólhat mindenbe. Az élő stream a politikai eszmecsere monopóliumát kiveszi a politikai párbeszéd verbális kereteiből, a politikusok és a szakértők kizárólagos illetékességéből. Lehetővé teszi, hogy a polgárok ezt a közvetlen, spontán lehetőséget használva tapasztalatot cseréljenek és párbeszédet folytassanak. Képessé teszi őket, hogy kérdezzék és befolyásolják a hatóságot azon a módon, amit épp most mutatunk be.
And I believe it does something else that might be even more important, that the simplicity of the technology can merge objectivity and subjectivity in a very political way, as I see it, because it really helps the audience, the citizen, to see the world through somebody else's eye, so it helps the citizen to put him- or herself in other people's place. And that idea, I think, should be the intention, should be the goal of any good journalism, any good activism, but most of all, any good politics.
Azt hiszem, ennek hatására történik még valami sokkal fontosabb is: az egyszerű technológia egyesíti az objektivitást és a szubjektivitást, csöppet sem mentesen a politikától, ahogy én látom, mert segíti a közönséget, a polgárokat, hogy a világot más ember szemével lássák, Így segít a polgároknak, hogy beleképzeljék magukat mások helyzetébe. E gondolat megvalósítása kell, hogy a célja legyen a jó újságírásnak, az aktivisták működésének, de mindenek előtt minden politikai tevékenységnek.
Thank you very much. It was an honor.
Köszönöm szépen. Megtiszteltetés, hogy meghallgattak.
(Applause)
(taps)