What an intriguing group of individuals you are ... to a psychologist.
Minő érdekes csoport vagytok egy pszichológus számára...
(Laughter)
(Nevetés)
I've had the opportunity over the last couple of days of listening in on some of your conversations and watching you interact with each other. And I think it's fair to say, already, that there are 47 people in this audience, at this moment, displaying psychological symptoms I would like to discuss today.
Lehetőségem adódott az utóbbi napokban belehallgatni némelyikőtök beszélgetésébe, és megfigyelni, ahogy reagáltok egymásra. Úgy hiszem, becsülettel meg kell mondanom, hogy 47-en tartózkodnak most a teremben, akiknek olyan pszichológiai tünetei vannak, amikről ma beszélni akarok.
(Laughter)
(Nevetés)
And I thought you might like to know who you are.
Szerintem valószínűleg tudni szeretnétek, kikről is van szó.
(Laughter)
(Nevetés)
But instead of pointing at you, which would be gratuitous and intrusive, I thought I would tell you a few facts and stories, in which you may catch a glimpse of yourself.
De ahelyett, hogy ráböknék valakire – ami oktalan lenne és tolakodó - , úgy gondoltam, elmondok egy pár tényt és történetet, amelyekben magatokra ismerhettek.
I'm in the field of research known as personality psychology, which is part of a larger personality science which spans the full spectrum, from neurons to narratives. And what we try to do, in our own way, is to make sense of how each of us -- each of you -- is, in certain respects, like all other people, like some other people and like no other person.
Kutatási területem a személyiségpszichológia, amely része a személyiségtudománynak, amely átfogja az egész spektrumot, az idegsejtektől a narratívákig. Azzal próbálkozunk a magunk módján, hogy értelmezzük, milyenek vagyunk mindannyian, – vagytok mindannyian - bizonyos szempontokból: mint mindenki más, mint egyesek, mint senki más.
Now, already you may be saying of yourself, "I'm not intriguing. I am the 46th most boring person in the Western Hemisphere." Or you may say of yourself, "I am intriguing, even if I am regarded by most people as a great, thundering twit."
Lehet, hogy siettek kijelenteni magatokról: "Én nem vagyok érdekes. Én vagyok a 46. legunalmasabb személy a nyugati féltekén." De lehet, hogy ezt mondjátok: "Érdekes vagyok, még akkor is, ha mások óriási balféknek tartanak."
(Laughter)
(Nevetés)
But it is your self-diagnosed boringness and your inherent "twitiness" that makes me, as a psychologist, really fascinated by you. So let me explain why this is so.
De ez a ti öndiagnosztizált unalmasságotok és balfékségtek, amitől számomra, pszichológusként különösen érdekesek vagytok. Hadd magyarázzam el, mi ennek az oka.
One of the most influential approaches in personality science is known as trait psychology, and it aligns you along five dimensions which are normally distributed, and that describe universally held aspects of difference between people. They spell out the acronym OCEAN. So, "O" stands for "open to experience," versus those who are more closed. "C" stands for "conscientiousness," in contrast to those with a more lackadaisical approach to life. "E" -- "extroversion," in contrast to more introverted people. "A" -- "agreeable individuals," in contrast to those decidedly not agreeable. And "N" -- "neurotic individuals," in contrast to those who are more stable.
A személyiségtudomány egyik legjelentősebb fölfogása jellemvonás-pszichológiaként ismert, és mindenkit 5 dimenzió alapján sorol be. Ezek az egyének közötti különbséget általánosan elfogadott tényezők alapján írják le. Angol elnevezésüket az OCEAN betűszó foglalja össze. "O" mint open, "nyitottság az élményekre", kíváncsiság, szemben azokkal, akik zárkózottabbak. "C" - conscientiousness , lelkiismeretesség, szemben azokkal, akik felelőtlenebbek az élet dolgaiban. "E" mint extrovertált, kifelé forduló, szemben a befelé forduló introvertálttal. "A" - agreeableness mint, szívélyes, szemben a határozottan barátságtalanokkal. És "N" - neurotic, szorongó személyiségek ellentétben a kiegyensúlyozottabbakkal.
All of these dimensions have implications for our well-being, for how our life goes. And so we know that, for example, openness and conscientiousness are very good predictors of life success, but the open people achieve that success through being audacious and, occasionally, odd. The conscientious people achieve it through sticking to deadlines, to persevering, as well as having some passion. Extroversion and agreeableness are both conducive to working well with people. Extroverts, for example, I find intriguing. With my classes, I sometimes give them a basic fact that might be revealing with respect to their personality: I tell them that it is virtually impossible for adults to lick the outside of their own elbow.
Ezeknek a dimenzióknak hatásuk van közérzetünkre, arra, hogyan zajlik az életünk. Tudjuk, hogy pl. a nyitottság és lelkiismeretesség igen jó kilátás arra, hogy valaki sikeres legyen az életben, de a nyitott emberek a sikerüket merészségükkel és néha különcségükkel érik el. A lelkiismeretesek ugyanezt a határidőhöz való ragaszkodással, kitartással és némi szenvedéllyel. Mind az extrovertáltság, mind a szívélyesség elősegíti a jó munkakapcsolatot. Az extrovertáltakat én pl. érdekesnek találom. Az óráimon néha közlök velük egy-egy alapvető tényt, ami talán rámutat személyiségükre. Elárulom, hogy a felnőttek gyakorlatilag képtelenek megnyalni könyöküket kívülről.
(Laughter)
(Nevetés)
Did you know that? Already, some of you have tried to lick the outside of your own elbow. But extroverts amongst you are probably those who have not only tried, but they have successfully licked the elbow of the person sitting next to them.
Tudtátok? Néhányan már próbálták megnyalni könyöküket kívülről, de a közöttetek lévő extrovertáltak nemcsak megpróbálták, hanem sikeresen meg is nyalták a könyökét a mellettük ülőnek.
(Laughter)
(Nevetés)
Those are the extroverts.
Ilyenek az extrovertáltak.
Let me deal in a bit more detail with extroversion, because it's consequential and it's intriguing, and it helps us understand what I call our three natures. First, our biogenic nature -- our neurophysiology. Second, our sociogenic or second nature, which has to do with the cultural and social aspects of our lives. And third, what makes you individually you -- idiosyncratic -- what I call your "idiogenic" nature.
Hadd foglalkozzam részletesebben az extrovertáltsággal, mert fontos és érdekes, és segít megérteni természetünk hármas jellegét. Először: természetünk biológiailag megalapozott az idegrendszerünk által. Másodszor: szociogén, szociálisan meghatározott, életünk kulturális és társadalmi tényezőihez van köze. Harmadszor: az egyéni jelleg, ami egyedivé tesz: ezt hívom idiogenikus természetnek.
Let me explain. One of the things that characterizes extroverts is they need stimulation. And that stimulation can be achieved by finding things that are exciting: loud noises, parties and social events here at TED -- you see the extroverts forming a magnetic core. They all gather together. And I've seen you. The introverts are more likely to spend time in the quiet spaces up on the second floor, where they are able to reduce stimulation -- and may be misconstrued as being antisocial, but you're not necessarily antisocial. It may be that you simply realize that you do better when you have a chance to lower that level of stimulation.
Hadd magyarázzam meg. Az extrovertáltak egyik jellemző vonása, hogy ösztönzésre van szükségük. Ezt az ösztönzést izgalmas dolgokkal lehet elérni: hangos zajok, bulik és társadalmi események. Itt a TED-en - látjuk, ők alkotják a társaság magját. Összegyűlnek egy csoportba. Figyeltelek benneteket. Az introvertáltak inkább hajlanak az idejüket csendes helyen tölteni, elvonulnak az emeletre, hogy kevesebb benyomás érje őket, és talán antiszociálisnak tartják őket félreértésből, de nem szükségképpen azok. Lehet, hogy ők csupán úgy vannak vele, hogy jobb nekik, ha mérsékelhetik az őket érő benyomásokat.
Sometimes it's an internal stimulant, from your body. Caffeine, for example, works much better with extroverts than it does introverts. When extroverts come into the office at nine o'clock in the morning and say, "I really need a cup of coffee," they're not kidding -- they really do. Introverts do not do as well, particularly if the tasks they're engaged in -- and they've had some coffee -- if those tasks are speeded, and if they're quantitative, introverts may give the appearance of not being particularly quantitative. But it's a misconstrual.
Néha ezek a késztetések belülről jönnek, a testünkből. A koffein pl. az extrovertáltakra jobban hat, mint az introvertáltakra. Mikor az extrovertáltak reggel 9-kor beérnek az irodába, mondván: "Nagyon rám férne egy csésze kávé", nem viccből mondják, tényleg rájuk fér. Az introvertáltaknak ez nem megy ugyanilyen jól, különösen, ha amivel foglalkoznak – és már megitták a kávéjukat –, a körmükre ég. és ők pedig mennyiségi szemléletűek. Lehet, hogy az introvertáltak nem tűnnek különösebben mennyiségi szemléletűnek. De ez félreértés.
So here are the consequences that are really quite intriguing: we're not always what seem to be, and that takes me to my next point. I should say, before getting to this, something about sexual intercourse, although I may not have time. And so, if you would like me to -- yes, you would? OK.
Ám nagyon érdekesek a következmények: nem mindig olyanok vagyunk, amilyennek látszunk, és ez átvezet a következő részlethez. Mielőtt továbbmegyek, mondok valamit a közösülésről, bár nincs sok idő rá. De csak akkor, ha nincs ellenetekre. Nincs? Jó.
(Laughter)
(Nevetés)
There are studies done on the frequency with which individuals engage in the conjugal act, as broken down by male, female; introvert, extrovert. So I ask you: How many times per minute -- oh, I'm sorry, that was a rat study --
Végeztek fölméréseket milyen gyakori egyeseknél a nemi aktus, férfira, nőre, introvertáltra és extrovertáltra lebontva. Mondjátok meg, percenként hányszor – bocsika, ez a patkányoknál volt.
(Laughter)
(Nevetés)
How many times per month do introverted men engage in the act? 3.0. Extroverted men? More or less? Yes, more. 5.5 -- almost twice as much. Introverted women: 3.1. Extroverted women? Frankly, speaking as an introverted male, which I will explain later -- they are heroic. 7.5. They not only handle all the male extroverts, they pick up a few introverts as well.
Havonta hányszor végeznek az introvertált férfiak nemi aktust? Háromszor. Az extrovertált férfiak? Többet vagy kevesebbet? Igen, többet. 5,5-ször, majdnem kétszer annyiszor. Az introvertált nők 3,1-szer. Az extrovertált nők? Őszintén, introvertált férfiként mondom, ezt később megmagyarázom, ők egyenesen amazon vitézek! 7,5-szer. Nemcsak leápolják az összes extrovertált férfit, még egy jó pár introvertáltat is kipécéznek.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
We communicate differently, extroverts and introverts. Extroverts, when they interact, want to have lots of social encounter punctuated by closeness. They'd like to stand close for comfortable communication. They like to have a lot of eye contact, or mutual gaze. We found in some research that they use more diminutive terms when they meet somebody. So when an extrovert meets a Charles, it rapidly becomes "Charlie," and then "Chuck," and then "Chuckles Baby."
Az extrovertáltak és az introvertáltak másképp kommunikálnak. Az extrovertáltak azt szeretik, ha sokan vannak jelen, amit közelséggel nyomatékosítanak. Szeretnek kényelmesen, közelről kommunikálni. Kedvelik a sűrű szemkontaktust, a farkasszem-nézést. Kutatások kimutatták, hogy ha valakivel beszélnek, gyakrabban használnak becenevet. Ha egy extrovertált találkozik Károllyal, gyorsan átvált "Karcsi"-ra, majd jön a "Karesz", utána a "Kareszkám".
(Laughter)
(Nevetés)
Whereas for introverts, it remains "Charles," until he's given a pass to be more intimate by the person he's talking to. We speak differently. Extroverts prefer black-and-white, concrete, simple language. Introverts prefer -- and I must again tell you that I am as extreme an introvert as you could possibly imagine -- we speak differently. We prefer contextually complex, contingent, weasel-word sentences --
Ám az introvertáltaknak csakis Károly marad, amíg nem kapnak tőle engedélyt bizalmasabb megszólításra. Különféleképpen beszélünk. Az extrovertált jobb szereti a konkrét, kerek-perec, egyszerű nyelvezetet. Az introvertált jobb szereti a... és ismétlem, én a végletekig introvertált vagyok, ahogy bizonyára észrevették – mi másként beszélünk. Mi jobb szeretjük a szövegtől függően bonyolult, kertelő, köntörfalazó beszédmódot.
(Laughter)
(Nevetés)
More or less.
Többé-kevésbé.
(Laughter)
(Nevetés)
As it were.
Amilyen most ez.
(Laughter)
(Nevetés)
Not to put too fine a point upon it -- like that.
Nem beszélünk nagyon világosan, tessék, mint ez..
When we talk, we sometimes talk past each other. I had a consulting contract I shared with a colleague who's as different from me as two people can possibly be. First, his name is Tom. Mine isn't.
Amikor beszélünk, gyakran elbeszélünk egymás mellett. Tanácsadóként együtt dolgoztam valakivel, aki annyira más volt, mint én, amennyire csak lehetséges. Először is, Tomnak hívták. Nem úgy, mint engem.
(Laughter)
(Nevetés)
Secondly, he's six foot five. I have a tendency not to be.
Másodszor, Tom 196 cm magas. Én valószínűleg sosem leszek ennyi.
(Laughter)
(Nevetés)
And thirdly, he's as extroverted a person as you could find. I am seriously introverted. I overload so much, I can't even have a cup of coffee after three in the afternoon and expect to sleep in the evening.
Harmadszor, Tom extrovertált személy, ahogy már rájöhettetek. Én súlyosan introvertált vagyok. Sok mindent túlzásba viszek. Délután 3 után már nem ihatok kávét, mert akkor nem tudnék éjjel aludni.
We had seconded to this project a fellow called Michael. And Michael almost brought the project to a crashing halt. So the person who seconded him asked Tom and me, "What do you make of Michael?" Well, I'll tell you what Tom said in a minute. He spoke in classic "extrovert-ese." And here is how extroverted ears heard what I said, which is actually pretty accurate. I said, "Well Michael does have a tendency at times of behaving in a way that some of us might see as perhaps more assertive than is normally called for."
A projektünkbe besegített egy bizonyos Michael. Michael miatt majdnem befuccsolt a projekt. Aki Michaelt mellénk adta, nekünk szegezte a kérdést: "Mit szóltok Michaelhez?" Megmondom, mit felelt rá kapásból Tom. Klasszikus extrovertált nyelven beszélt. Ez meg az, ahogy az extrovertált fülének az én kijelentésem hangzik, ami egyébként elég precíz: "Nos, Michael hajlamos időnként úgy viselkedni, amit némelyikünk úgy értékelhet, hogy talán rámenősebben lép föl, mint normál esetben szükséges lenne."
(Laughter)
(Nevetés)
Tom rolled his eyes and he said, "Brian, that's what I said: he's an asshole!"
Tom szeme elkerekedett, s így szólt: "Brian, én pont ezt mondtam, Tom egy seggfej!"
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
Now, as an introvert, I might gently allude to certain "assholic" qualities in this man's behavior, but I'm not going to lunge for the a-word.
Én mint introvertált, célozgathatnék tapintatosan a Tom viselkedésében lévő némely "seggfejes" vonásra, de eszembe sem jutna ezzel a szóval illetni.
(Laughter)
(Nevetés)
But the extrovert says, "If he walks like one, if he talks like one, I call him one." And we go past each other.
De az extrovertált azt mondja: "Ha ő így jár, ha így beszél, én így nevezem." Ezért különbözünk.
Now is this something that we should be heedful of? Of course. It's important that we know this. Is that all we are? Are we just a bunch of traits? No, we're not. Remember, you're like some other people and like no other person. How about that idiosyncratic you? As Elizabeth or as George, you may share your extroversion or your neuroticism. But are there some distinctively Elizabethan features of your behavior, or Georgian of yours, that make us understand you better than just a bunch of traits? That make us love you? Not just because you're a certain type of person.
Óvatosnak kell lennünk ebben? Persze. Fontos, hogy tudjunk róla. Csupán ennyi lennénk? Csak egy rakás jellegzetesség? Nem, nem így van. Ne feledjétek, hogy olyanok vagyunk, mint mások, meg nem is vagyunk olyanok. Mi van azzal, ami egyénivé, idioszinkratikussá tesz minket? Erzsébetként vagy Györgyként megoszthatjuk extroverziónkat vagy neurózisunkat. De van-e viselkedésünknek valami jellegzetes erzsébetes vagy györgyös vonása, amiből megérthetjük, hogy többek vagyunk egy rakás jellemvonásnál? Ettől vagyunk szeretetre méltók? Nemcsak azért, mert bizonyos embertípushoz tartozunk.
I'm uncomfortable putting people in pigeonholes. I don't even think pigeons belong in pigeonholes. So what is it that makes us different? It's the doings that we have in our life -- the personal projects. You have a personal project right now, but nobody may know it here. It relates to your kid -- you've been back three times to the hospital, and they still don't know what's wrong. Or it could be your mom. And you'd been acting out of character. These are free traits. You're very agreeable, but you act disagreeably in order to break down those barriers of administrative torpor in the hospital, to get something for your mom or your child.
Nincs kedvemre beskatulyázni az embereket. Úgysem férnek bele a skatulyákba. Mitől vagyunk hát különbözők? Amiket életünkben csinálunk, azok tesznek azzá, személyes vállalásaink. Valakinek van egy személyes vállalása, de itt senki nem tud róla. Vonatkozhat a gyerekre – háromszor kellett már visszamenned a kórházba, de még mindig nem tudják, mi a baja. Lehet szó a mamádról. A jellemedtől eltérően cselekedtél. Ezek a szabad jellemvonások. Nagyon nyájas vagy, de morcosan cselekszel azért, hogy szétzúzd a kórház bürokratikus érzéketlenségéből fakadó akadályokat, hogy valamit elérj a mamádért vagy a gyerekedért.
What are these free traits? They're where we enact a script in order to advance a core project in our lives. And they are what matters. Don't ask people what type you are; ask them, "What are your core projects in your life?" And we enact those free traits. I'm an introvert, but I have a core project, which is to profess. I'm a professor. And I adore my students, and I adore my field. And I can't wait to tell them about what's new, what's exciting, what I can't wait to tell them about. And so I act in an extroverted way, because at eight in the morning, the students need a little bit of humor, a little bit of engagement to keep them going in arduous days of study.
Mik a szabad jellemvonások? Ezek játszanak szerepet életünk fontos vállalásainak megvalósításában. Ezek az igazán fontosak. Ne azt firtassuk, milyen típusú valaki, hanem ezt: "Mire tetted föl életed? Használjuk a szabad jellemvonásokat. Introvertált vagyok, de fontos vállalásom, hogy átadjam a tudást. Tanár vagyok. Imádom a diákjaimat, imádom a szakterületem. Alig várom, hogy elmondhassam nekik az újdonságokat, az érdekességeket, tűkön ülök, hogy elmondhassam. Ezért extrovertált módon cselekszem, mert reggel nyolckor a diákoknak serkentésül egy kis humorra, egy kis lazításra van szükségük a tanulás nehézségei közepette.
But we need to be very careful when we act protractedly out of character. Sometimes we may find that we don't take care of ourselves. I find, for example, after a period of pseudo-extroverted behavior, I need to repair somewhere on my own. As Susan Cain said in her "Quiet" book, in a chapter that featured the strange Canadian professor who was teaching at the time at Harvard, I sometimes go to the men's room to escape the slings and arrows of outrageous extroverts.
De nagyon kell vigyáznunk, ha jellemünkből kilépve cselekszünk. Néha kiderülhet, hogy óvatlanok vagyunk. Pl. pszeudo-extrovertált időszakom után rájövök, hogy rendbe kell hoznom magam. Ahogy Susan Cain írja a Csend c. könyvének abban a fejezetében, amely a Harvardon oktató fura kanadai tanárról szól. Néha kimegyek a férfimosdóba, hogy meneküljek az extrovertált sorsának minden nyűgétől s nyilaitól.
(Laughter)
(Nevetés)
I remember one particular day when I was retired to a cubicle, trying to avoid overstimulation. And a real extrovert came in beside me -- not right in my cubicle, but in the next cubicle over -- and I could hear various evacuatory noises, which we hate -- even our own, that's why we flush during as well as after.
Emlékszem, mikor egyszer elvonultam egy fülkébe, hogy végre nyugalmat leljek. Erre egy igazi extrovertált mellém telepedett – persze, nem az én fülkémbe, hanem a szomszédosba –, s hallom az ürítéssel kapcsolatos zajokat; ezeket utáljuk, még a sajátunkat is, ezért húzzuk le közben is, nemcsak utána.
(Laughter)
(Nevetés)
And then I heard this gravelly voice saying, "Hey, is that Dr. Little?"
Erre reszelős hangon megszólal: "Na, csak nem Dr. Little van ott?"
(Laughter)
(Nevetés)
If anything is guaranteed to constipate an introvert for six months, it's talking on the john.
Ha egy introvertáltnak valamitől fél évre garantáltan szorulása lesz, hát az a beszélgetés a klotyón.
(Laughter)
(Nevetés)
That's where I'm going now. Don't follow me.
Most oda tartok. Ne jöjjenek utánam.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)