I'm an artist and I cut books. This is one of my first book works. It's called "Alternate Route to Knowledge." I wanted to create a stack of books so that somebody could come into the gallery and think they're just looking at a regular stack of books, but then as they got closer they would see this rough hole carved into it, and wonder what was happening, wonder why, and think about the material of the book. So I'm interested in the texture, but I'm more interested in the text and the images that we find within books.
Művész vagyok és könyveket vagdosok. Ez az egyik első könyves munkám. "Alternatív út a tudáshoz" a címe. Egy könyvrakást akartam készíteni, így ha valaki belép a galériámba azt gondolhatja, hogy csak egy átlagos könyvrakást lát, de amint közelebb ér, megláthatja, hogy egy durva lyuk van belevésve és csodálkozhat, hogy mi történt és miért, és elgondolkozhat a könyv anyagán. Engem a textúra érdekel, de még jobban izgatnak a szövegek, és a képek, amik a könyvekben találhatóak.
In most of my work, what I do is I seal the edges of a book with a thick varnish so it's creating sort of a skin on the outside of the book so it becomes a solid material, but then the pages inside are still loose, and then I carve into the surface of the book, and I'm not moving or adding anything. I'm just carving around whatever I find interesting. So everything you see within the finished piece is exactly where it was in the book before I began.
A legtöbb munkámban a könyv külsejét vastag lakkréteggel vonom be, így ez egyfajta külső bőrt alkot a könyv külsején, tehát szilárd anyaggá válik, de a belső oldalak szabadon maradnak, és így faragni tudok a könyv felületébe, és semmit nem mozgatok vagy adok hozzá. Csak körbefaragom azt, amit érdekesnek találok. Tehát, amit a befejezett darabon látnak, az pontosan ott volt a könyvben, mielőtt belekezdtem.
I think of my work as sort of a remix, in a way, because I'm working with somebody else's material in the same way that a D.J. might be working with somebody else's music. This was a book of Raphael paintings, the Renaissance artist, and by taking his work and remixing it, carving into it, I'm sort of making it into something that's more new and more contemporary. I'm thinking also about breaking out of the box of the traditional book and pushing that linear format, and try to push the structure of the book itself so that the book can become fully sculptural.
A munkámra egyfajta újragondolásként tekintek, mert valaki más művével dolgozom, hasonlóan egy DJ-hez, aki mások zenéivel dolgozik. Ez egy könyv volt a reneszánsz festő, Raffaello, képeivel, amit újragondolva és kifaragva sokkal újabbá és modernebbé tettem. Ezen felül próbálok kitörni a megszokott könyv formából, félretéve a lineáris formát, inkább a könyv saját szerkezetét próbálom hangsúlyozni. Így a könyv teljesen szoborszerűvé válhat.
I'm using clamps and ropes and all sorts of materials, weights, in order to hold things in place before I varnish so that I can push the form before I begin, so that something like this can become a piece like this, which is just made from a single dictionary. Or something like this can become a piece like this. Or something like this, which who knows what that's going to be or why that's in my studio, will become a piece like this.
Fogókat és köteleket és más anyagokat, súlyokat használok azért, hogy megtartsák a helyükön, mielőtt belakkozom. Így kialakíthatom a formát, mielőtt elkezdem. Szóval ebből, ilyenné válhat. Ezt egyetlen szótárból készítettem. Vagy valami ilyesmi ilyen darabbá válhat. Vagy éppen ebből, amiről senki nem tudja mi lesz vagy miért van a műtermemben, ilyen művé válhat.
So I think one of the reasons people are disturbed by destroying books, people don't want to rip books and nobody really wants to throw away a book, is that we think about books as living things, we think about them as a body, and they're created to relate to our body, as far as scale, but they also have the potential to continue to grow and to continue to become new things. So books really are alive. So I think of the book as a body, and I think of the book as a technology. I think of the book as a tool. And I also think of the book as a machine. I also think of the book as a landscape. This is a full set of encyclopedias that's been connected and sanded together, and as I carve through it, I'm deciding what I want to choose. So with encyclopedias, I could have chosen anything, but I specifically chose images of landscapes. And with the material itself, I'm using sandpaper and sanding the edges so not only the images suggest landscape, but the material itself suggests a landscape as well.
Az egyik oka annak, hogy az embereket zavarja a könyvpusztítás, hogy nem akarnak könyveket széttépni, és senki nem igazán akar eldobni egy könyvet az az, hogy a könyvekre élőlényként tekintünk, úgy gondoljuk, hogy testük van, és azért készültek, hogy kapcsolatban legyenek velünk, de megvan a lehetőségük arra, hogy tovább fejlődjenek és hogy új dolgokká váljanak. Így a könyvek valóban élnek. Tehát én a könyvre testként, és technológiaként gondolok. A könyvre eszközként tekintek. És ugyanúgy gépezetként is gondolok rá. Valamint tájképként is tekintek rá. Ez itt egy teljes enciklopédia-sorozat, ami összekapcsolódik, és miközben kifaragtam, eldöntöttem mit hagyok meg benne. Tehát egy enciklopédiában bármit választhattam, de itt kifejezetten a tájképeket választottam. Magához az anyaghoz csiszolópapírt használok. Lecsiszolva a széleket nem csak a képek láttatják a tájat, de maga a tárgy is egy tájképet sugall.
So one of the things I do is when I'm carving through the book, I'm thinking about images, but I'm also thinking about text, and I think about them in a very similar way, because what's interesting is that when we're reading text, when we're reading a book, it puts images in our head, so we're sort of filling that piece. We're sort of creating images when we're reading text, and when we're looking at an image, we actually use language in order to understand what we're looking at. So there's sort of a yin-yang that happens, sort of a flip flop. So I'm creating a piece that the viewer is completing themselves.
Szóval az egyik dolog, amit faragás közben teszek, az, hogy képekre gondolok, de ugyanúgy a szövegre is, és hasonló módon tekintek rájuk. Mert az az érdekes, hogy amikor szöveget olvasunk, amikor könyvet olvasunk, az képeket alkot a fejünkben, mintegy kitöltve azt. Képeket készítünk magunkban, miközben szöveget olvasunk, és amikor megnézünk egy képet, valójában a nyelvet használjuk, azért, hogy megértsük mit is látunk. Ez egyféle jin-jang hatás, egy oda-vissza dolog. Olyan művet készítek, amit a befogadó magában fejez be.
And I think of my work as almost an archaeology. I'm excavating and I'm trying to maximize the potential and discover as much as I possibly can and exposing it within my own work. But at the same time, I'm thinking about this idea of erasure, and what's happening now that most of our information is intangible, and this idea of loss, and this idea that not only is the format constantly shifting within computers, but the information itself, now that we don't have a physical backup, has to be constantly updated in order to not lose it. And I have several dictionaries in my own studio, and I do use a computer every day, and if I need to look up a word, I'll go on the computer, because I can go directly and instantly to what I'm looking up. I think that the book was never really the right format for nonlinear information, which is why we're seeing reference books becoming the first to be endangered or extinct.
Úgy tekintek a munkámra, mint valami régészetre. Ásatást végzek és próbálom maximalizálni a lehetőségeket, és annyit fedezek fel, amennyit csak tudok és megmutatom azt a munkámban. De ugyanakkor a törlésre is sokat gondolok, arra, ami most történik, amikor az információnk nagy része megfoghatatlan, eszembe jut a veszteség, és az, hogy nem csak a formátum változik folyamatosan, de maga az információ is. Most, hogy nincs fizikai másolat, folyamatosan frissíteni kell azért, hogy ne vesszenek el az adatok. Számos szótár van a műtermemben, és naponta használok számítógépet. Ha keresek egy szót, akkor számítógépen teszem, mert pontosan és azonnal megtalálom azt, amit keresek. Úgy gondolom, hogy a könyv soha nem volt megfelelő formátum, a nemlineáris információk számára. Ezért is látjuk, hogy a kézikönyvek azok, amik először eltűnnek és kihalnak.
So I don't think that the book will ever really die. People think that now that we have digital technology, the book is going to die, and we are seeing things shifting and things evolving. I think that the book will evolve, and just like people said painting would die when photography and printmaking became everyday materials, but what it really allowed painting to do was it allowed painting to quit its day job. It allowed painting to not have to have that everyday chore of telling the story, and painting became free and was allowed to tell its own story, and that's when we saw Modernism emerge, and we saw painting go into different branches. And I think that's what's happening with books now, now that most of our technology, most of our information, most of our personal and cultural records are in digital form, I think it's really allowing the book to become something new. So I think it's a very exciting time for an artist like me, and it's very exciting to see what will happen with the book in the future.
Nem gondolom, hogy a könyv valaha is valóban eltűnne. Az emberek azt gondolják most, hogy van digitális technológiánk, és a könyvek majd kihalnak, és hogy a dolgok változni, és fejlődni fognak. Szerintem a könyvek fejlődni fognak. Ugyanúgy, ahogy az emberek azt mondták, hogy a festészet eltűnik, amikor a fényképezés és nyomtatás mindennapossá vált, de így igazából a festészet, csak kilépett a megszokásaiból. Lehetősége volt nemcsak mindennapos történeteket mesélni, szabaddá válni, és saját történetét mesélni. Ezt láttuk a modernizmus megjelenésekor. A festészet sokfelé ágazott. Szerintem most ez történik a könyvekkel. Technológiánk nagy része, információnk legnagyobb része, a személyes és kulturális feljegyzéseink digitális formában vannak. Úgy gondolom, hogy ez nagy lehetőség a könyvnek a megújulásra. Ez izgalmas időszak egy olyan művésznek, mint én, és nagyon izgalmas megtudni, hogy mi fog történni a könyvvel a jövőben.
Thank you.
Köszönöm!
(Applause)
(taps)