This is the Large Hadron Collider. It's 27 kilometers in circumference. It's the biggest scientific experiment ever attempted. Over 10,000 physicists and engineers from 85 countries around the world have come together over several decades to build this machine. What we do is we accelerate protons -- so, hydrogen nuclei -- around 99.999999 percent the speed of light. Right? At that speed, they go around that 27 kilometers 11,000 times a second. And we collide them with another beam of protons going in the opposite direction. We collide them inside giant detectors.
Ez itt a Nagy Hadronütköztető. Egy 27 kilométer kerületű gyűrű, amely a valaha megkísérelt legnagyobb tudományos kísérlet. Több mint 10 000 fizikus és mérnök fogott össze, a világ 85 országából több évtizeden keresztül, hogy megépítsék ezt a szerkezetet. Azt csináljuk, hogy felgyorsítunk protonokat -- vagyis, hidrogén atommagokat -- körülbelül 99.999999 százalékára a fénysebességnek. Rendben? Ezzel a sebességgel mennek körbe és a 27 kilométert 11000-szer teszik meg másodpercenként. És összeütköztetjük őket egy másik, ellenkező irányba haladó protonnyalábbal. Hatalmas detektorok belsejében ütköztetjük őket.
They're essentially digital cameras. And this is the one that I work on, ATLAS. You get some sense of the size -- you can just see these EU standard-size people underneath.
Ezek alapvetően digitális fényképezőgépek. És ez az, amin én dolgozok, az ATLAS. Valamennyire érzékelhető a mérete -- ha észrevesszük ezeket az EU szabvány méretű embereket alatta.
(Laughter)
(Nevetés)
You get some sense of the size: 44 meters wide, 22 meters in diameter, 7,000 tons. And we re-create the conditions that were present less than a billionth of a second after the universe began up to 600 million times a second inside that detector -- immense numbers. And if you see those metal bits there -- those are huge magnets that bend electrically charged particles, so it can measure how fast they're traveling. This is a picture about a year ago. Those magnets are in there. And, again, a EU standard-size, real person, so you get some sense of the scale. And it's in there that those mini-Big Bangs will be created, sometime in the summer this year.
Hogy érzékeljük a méreteket: 44 méter széles, 22 méter átmérőjű, 7000 tonna. A belsejében újra létrehozzuk a világegyetem keletkezése utáni milliárdod másodperc előtti körülményeket -- másodpercenként 600 milliószor a detektor belsejében -- óriási számok. És ha látjátok ott azokat a fém darabokat -- azok hatalmas mágnesek, amelyek elhajlítják az elektromosan töltött részecskéket, így mérhető a sebességük. Ez egy évvel ezelőtt készült kép. Azok a mágnesek ott bent vannak. És ismét, egy EU szabvány méretű valódi ember, így kaphattok valami fogalmat az arányokról. És ott a belsejében hozzuk létre azokat a mini ősrobbanásokat, valamikor ez év nyarán.
And actually, this morning, I got an email saying that we've just finished, today, building the last piece of ATLAS. So as of today, it's finished. I'd like to say that I planned that for TED, but I didn't. So it's been completed as of today.
Valójában ma reggel kaptam egy emailt, hogy épp ma fejeztük be az ATLAS utolsó darabjának építését. Tehát a mai nappal készen van. Szeretném azt mondani, hogy így terveztem a TED-re, de nem. Tehát a mai nappal befejeztük.
(Applause)
(Taps)
Yeah, it's a wonderful achievement. So, you might be asking, "Why? Why create the conditions that were present less than a billionth of a second after the universe began?" Well, particle physicists are nothing if not ambitious. And the aim of particle physics is to understand what everything's made of, and how everything sticks together. And by everything I mean, of course, me and you, the Earth, the Sun, the 100 billion suns in our galaxy and the 100 billion galaxies in the observable universe. Absolutely everything.
Igen, ez egy csodálatos teljesítmény. Kérdezhetnéd: "Miért?" Miért hozzunk létre olyan körülményeket, amelyek a világegyetem keletkezése utáni milliárdod másodperc előtt léteztek? Nos, a részecske fizikusok enyhén szólva ambiciózusak. A részecskefizika célja megérteni, hogy miből épül föl és hogyan kapcsolódik össze minden. És a "minden" alatt természetesen azt értem, hogy te és én, a Föld, a Nap, a galaxisunk száz milliárd napja és a száz milliárd galaxis a látható világegyetemben. Abszolút minden.
Now you might say, "Well, OK, but why not just look at it? You know? If you want to know what I'm made of, let's look at me." Well, we found that as you look back in time, the universe gets hotter and hotter, denser and denser, and simpler and simpler. Now, there's no real reason I'm aware of for that, but that seems to be the case. So, way back in the early times of the universe, we believe it was very simple and understandable. All this complexity, all the way to these wonderful things -- human brains -- are a property of an old and cold and complicated universe. Back at the start, in the first billionth of a second, we believe, or we've observed, it was very simple.
Most esetleg mondhatnád, "Ok, de miért nem elég ha csak megnézzük? Ha akarod tudni, hogy miből épülök föl, csak nézz rám." Nos, azt találtuk, hogy amint visszatekintünk az időben, hogy a világegyetem egyre forróbb és forróbb, sűrűbb és sűrűbb, és egyszerűbb és egyszerűbb lesz. Jelenleg ennek nem ismerem az okát, de úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Tehát régen a világegyetem korai időszakában, úgy gondoljuk, hogy az nagyon egyszerű és könnyen érthető volt. Ez az összes komplexitás, az összes csodálatos dolog -- az emberi agy -- csupán egy öreg, kihűlt és bonyolult világegyetem tulajdonsága. Kezdetekben, az első egy milliárdod másodpercben, úgy hisszük, vagyis úgy figyeltük meg, hogy nagyon egyszerű volt.
It's almost like ... imagine a snowflake in your hand, and you look at it, and it's an incredibly complicated, beautiful object. But as you heat it up, it'll melt into a pool of water, and you would be able to see that, actually, it was just made of H20, water. So it's in that same sense that we look back in time to understand what the universe is made of. And, as of today, it's made of these things. Just 12 particles of matter, stuck together by four forces of nature. The quarks, these pink things, are the things that make up protons and neutrons that make up the atomic nuclei in your body. The electron -- the thing that goes around the atomic nucleus -- held around in orbit, by the way, by the electromagnetic force that's carried by this thing, the photon. The quarks are stuck together by other things called gluons.
Majdnem olyan, mint ... képzelj el egy hópelyhet a kezedben és nézz rá, egy hihetetlenül bonyolult, gyönyörű dolog. De amint felmelegszik, egy kis pocsolyányi vízzé olvad, és akkor láthatnád, hogy igazából miből készült H2O, vízből. Így ehhez hasonló értelemben nézünk vissza az időben, hogy megértsük miből is készült a világegyetem. A mai napig úgy tudjuk, hogy a következő dolgokból áll. Csupán 12 anyagi részecske, amelyeket a természet négyféle erővel kapcsol össze. Ezek a rózsaszín dolgok a kvarkok, ezekből állnak a protonok és a neutronok, amelyek a testedben lévő atommagokat alkotják. Az elektron -- az a dolog, ami az atommag körül kering -- amit egyébként az elektromágneses erő tart a pályáján, amit ez a dolog hordoz, a foton. A kvarkokat gluonoknak nevezett másik valamik tartják össze.
And these guys, here, they're the weak nuclear force, probably the least familiar. But, without it, the sun wouldn't shine. And when the sun shines, you get copious quantities of these things, called neutrinos, pouring out. Actually, if you just look at your thumbnail -- about a square centimeter -- there are something like 60 billion neutrinos per second from the sun, passing through every square centimeter of your body. But you don't feel them, because the weak force is correctly named -- very short range and very weak, so they just fly through you.
És ezek a srácok itt a gyenge kölcsönhatást képezik, ez valószínűleg a legkevésbé ismert. De nélküle a nap nem sütne. És amikor a nap süt, rengeteg jön ki belőle ezekből a dologokból, amit neutrínónak hívunk. Valójában, ha csak a körmödre nézel -- az körülbelül egy négyzetcentiméternyi -- úgy 60 milliárd, a napból származó, neutrínó halad át egy másodperc alatt a tested minden négyzetcentiméterén. De nem érzed őket, mivel a gyenge kölcsönhatás helyesen van elnevezve. Nagyon rövid távon és nagyon gyengén hat, tehát egyszerűen csak átrepülnek rajtad.
And these particles have been discovered over the last century, pretty much. The first one, the electron, was discovered in 1897, and the last one, this thing called the tau neutrino, in the year 2000. Actually just -- I was going to say, just up the road in Chicago. I know it's a big country, America, isn't it? Just up the road. Relative to the universe, it's just up the road.
Ezeket a részecskéket nagyjából a múlt század alatt fedezték fel. Az elsőt, az elektront 1897-ben fedezték fel, és az utolsót, amit a tau neutrínónak hívnak 2000-ben. Valójában csak -- azt akartam mondani, hogy itt a szomszédban Chicagoban. Tudom, hogy ez egy nagy ország, Amerika, nem? Csak itt a közelben. A világegyetemhez képest csak a szomszédban.
(Laughter)
(Nevetés)
So, this thing was discovered in the year 2000, so it's a relatively recent picture. One of the wonderful things, actually, I find, is that we've discovered any of them, when you realize how tiny they are. You know, they're a step in size from the entire observable universe. So, 100 billion galaxies, 13.7 billion light years away -- a step in size from that to Monterey, actually, is about the same as from Monterey to these things. Absolutely, exquisitely minute, and yet we've discovered pretty much the full set.
Szóval, ezt a dolgot 2000-ben fedezték fel, tehát ez egy viszonylag modern kép Az egyik legcsodálatosabb dolognak igazából azt találom, hogy egyáltalán felfedeztük őket ahhoz képest, hogy valójában mennyire aprók. Tudják, ezek csak egy lépésnyi méretűek az egész megfigyelhető világegyetemből. Tehát 100 milliárd galaxis, 13.7 milliárd fényévnyi távolságához -- képest mint Monterey mérete, valójában ugyanolyan, mint Monterey ezekhez a dolgokhoz képest. Teljesen, tökéletesen parányiak, és mégis már legtöbbjüket felfedeztük.
So, one of my most illustrious forebears at Manchester University, Ernest Rutherford, discoverer of the atomic nucleus, once said, "All science is either physics or stamp collecting." Now, I don't think he meant to insult the rest of science, although he was from New Zealand, so it's possible.
Az egyik jeles elődöm a Manchester Egyetemen, Ernest Rutherford, az atommag felfedezője mondta egyszer: "Minden ami tudomány, az vagy fizika vagy bélyeggyűjtés." Nos, nem hiszem, hogy sértegetni akarta a tudományos világ többi részét, habár Új-Zélandról származott, szóval nem kizárt.
(Laughter)
Nevetés
But what he meant was that what we've done, really, is stamp collect there. OK, we've discovered the particles, but unless you understand the underlying reason for that pattern -- you know, why it's built the way it is -- really you've done stamp collecting. You haven't done science. Fortunately, we have probably one of the greatest scientific achievements of the twentieth century that underpins that pattern. It's the Newton's laws, if you want, of particle physics. It's called the standard model -- beautifully simple mathematical equation. You could stick it on the front of a T-shirt, which is always the sign of elegance. This is it.
Ő ezalatt azt értette, hogy amit eddig tettünk, az igazából bélyeg gyűjtés. Rendben, felfedeztük a részecskéket, de amíg meg nem érted a minta mögött álló okokat -- tudod, hogy miért is épül úgy fel, ahogy felépül-- valójában csak bélyeget gyűjtöttél -- nem pedig tudományt műveltél. Szerencsénkre a rendelkezésünkre áll valószínűleg a legnagyobb tudományos eredménye a 20. századnak amely alátámasztja ezt a mintát. Ezek, ha úgy tetszik a részecskefizika Newton törvényei. Úgy hívjuk, hogy a "standard modell" -- gyönyörűen egyszerű matematikai egyenlet. Egy póló elejére is ragaszthatnánk, mintegy jelét az eleganciának. Ez az.
(Laughter)
(Nevetés)
I've been a little disingenuous, because I've expanded it out in all its gory detail. This equation, though, allows you to calculate everything -- other than gravity -- that happens in the universe. So, you want to know why the sky is blue, why atomic nuclei stick together -- in principle, you've got a big enough computer -- why DNA is the shape it is. In principle, you should be able to calculate it from that equation.
Egy kicsit hamis voltam, mert kibővítettem minden dicsőséges részletével. Ez az egyenlet lehetővé teszi, hogy mindent kiszámoljunk -- kivéve a gravitációt -- ami a világegyetemben történik. Tehát ha tudni akarjuk, hogy miért kék az ég, miért tartanak össze az atommagok -- elvileg ha van egy elég nagy számítógépünk -- hogy miért olyan alakú a DNS, mint amilyen. Elvileg képesek vagyunk kiszámolni mindezt ebből az egyenletből.
But there's a problem. Can anyone see what it is? A bottle of champagne for anyone that tells me. I'll make it easier, actually, by blowing one of the lines up. Basically, each of these terms refers to some of the particles. So those Ws there refer to the Ws, and how they stick together. These carriers of the weak force, the Zs, the same. But there's an extra symbol in this equation: H. Right, H. H stands for Higgs particle. Higgs particles have not been discovered. But they're necessary: they're necessary to make that mathematics work. So all the exquisitely detailed calculations we can do with that wonderful equation wouldn't be possible without an extra bit. So it's a prediction: a prediction of a new particle.
De van egy probléma. Látja valaki, hogy mi lehet az? Egy üveg pezsgő jár annak aki megmondja nekem. Megkönnyítem a dolgot azzal, hogy kinagyítom az egyik sort. Alapvetően minden egyes tag egyes részecskékre utal. Tehát a W-k a W-kre utalnak, és arra ahogy összetartanak. Ezek a gyenge kölcsönhatás hordozói, a Z-k, ugyanúgy. De van ott egy extra szimbólum ebben az egyenletben: H. Igen, H. A H jelöli a Higgs-részecskét. A Higgs-részecskét még nem fedeztük fel. De szükségesek -- szükségesek, hogy ezek a matematikai összefüggések működjenek. Így minden tökéletesen részletes számítás, amit ezzel a csodálatos egyenlettel elvégezhetünk nem lesz lehetséges egy extra kicsi darab nélkül. Szóval ez egy előrejelzés -- az előrejelzése egy új részecskének.
What does it do? Well, we had a long time to come up with good analogies. And back in the 1980s, when we wanted the money for the LHC from the U.K. government, Margaret Thatcher, at the time, said, "If you guys can explain, in language a politician can understand, what the hell it is that you're doing, you can have the money. I want to know what this Higgs particle does." And we came up with this analogy, and it seemed to work. Well, what the Higgs does is, it gives mass to the fundamental particles. And the picture is that the whole universe -- and that doesn't mean just space, it means me as well, and inside you -- the whole universe is full of something called a Higgs field. Higgs particles, if you will.
Mit tesz ez? Nos, eléggé sok időnk volt jó analógiákat kidolgozni. Még az 1980-as években, amikor pénzt szerettünk volna az LHC-hoz az Egyesült Királyság kormányától, Margaret Thatcher akkor azt mondta: "Ha maguk el tudják magyarázni olyan nyelven, hogy a politikusok is megértsék, hogy mi a fenét is csinálnak maguk, megkapják a pénzt. Tudni akarom mit csinál a Higgs-részecske." És ezzel az analógiával jöttünk elő, ami működni látszik. Tehát, a Higgs-részecske azt csinálja, hogy tömeget ad az elemi részecskéknek. És a lényeg az, hogy az egész világegyetem -- és ez nem csak a világűrt jelenti, hanem engem is, és önöket is -- az egész világegyetem tele van valamivel, amit Higgs-mezőnek hívunk. Higgs-részecskék, ha úgy tetszik.
The analogy is that these people in a room are the Higgs particles. Now when a particle moves through the universe, it can interact with these Higgs particles. But imagine someone who's not very popular moves through the room. Then everyone ignores them. They can just pass through the room very quickly, essentially at the speed of light. They're massless. And imagine someone incredibly important and popular and intelligent walks into the room. They're surrounded by people, and their passage through the room is impeded. It's almost like they get heavy. They get massive. And that's exactly the way the Higgs mechanism works. The picture is that the electrons and the quarks in your body and in the universe that we see around us are heavy, in a sense, and massive, because they're surrounded by Higgs particles. They're interacting with the Higgs field.
Az analógia szerint, ezek az emberek a szobában a Higgs-részecskék. Most amikor egy másik részecske elkezd mozogni a világegyetemben, kölcsönhatásba lép a Higgs-részecskékkel. Ám képzeljük el, hogy egy népszerűtlen valaki átmegy a szobán. Mindenki figyelmen kívül hagyja. Ők gyorsan átjutnak a szobán, alapvetően a fény sebességével. Nincs tömegük. Most képzeljünk el valaki hihetetlen fontos és népszerű és intelligens embert, amint átmegy a szobán. Emberekkel lesznek körbevéve, és a szobán való áthaladásuk akadályozva van. Olyan, mintha nehezebbé válnának. Megnő a tömegük. És ez pontosan az, ahogyan a Higgs-mechanizmus működik. Az elmélet szerint az elektronok és kvarkok a testünkben és a világegyetemben ami körbevesz minket nehezek, egy bizonyos értelemben, és tömegük van, mert körbeveszik őket a Higgs-részecskék. Kölcsönhatásba lépnek a Higgs-mezővel.
If that picture's true, then we have to discover those Higgs particles at the LHC. If it's not true -- because it's quite a convoluted mechanism, although it's the simplest we've been able to think of -- then whatever does the job of the Higgs particles we know have to turn up at the LHC. So, that's one of the prime reasons we built this giant machine. I'm glad you recognize Margaret Thatcher. Actually, I thought about making it more culturally relevant, but -- (Laughter) anyway. So that's one thing. That's essentially a guarantee of what the LHC will find.
Ha ez az elmélet igaz, akkor fel kell fedeznünk ezeket a Higgs-részecskéket az LHC-nál. Ha pedig nem igaz -- mert ez egy különösen csavaros mechanizmus, bár ez volt a legegyszerűbb amire gondolni tudtunk - akkor bármi is végzi el a Higgs-részecskék munkáját, tudjuk, hogy annak fel kell bukkannia az LHC-ban. Szóval ez az egyik fő oka annak, hogy megépítettük ezt a gépet. Örülök, hogy felismerik Margaret Thatchert. Igazából arra gondoltam, hogy kulturálisan relevánsabbá teszem, ám -- (Nevetés) no mindegy. Tehát ez az egyik dolog. Ez alapvetően egy garantált eredmény az LHC-től.
There are many other things. You've heard many of the big problems in particle physics. One of them you heard about: dark matter, dark energy. There's another issue, which is that the forces in nature -- it's quite beautiful, actually -- seem, as you go back in time, they seem to change in strength. Well, they do change in strength. So, the electromagnetic force, the force that holds us together, gets stronger as you go to higher temperatures. The strong force, the strong nuclear force, which sticks nuclei together, gets weaker. And what you see is the standard model -- you can calculate how these change -- is the forces, the three forces, other than gravity, almost seem to come together at one point. It's almost as if there was one beautiful kind of super-force, back at the beginning of time. But they just miss.
Van több, egyéb dolog is. Hallhattak a részecskefizika sok problémájáról. Ezeknek az egyike: a sötét anyag, sötét energia. Van egy másik probléma az, hogy a természet kölcsönhatásai - nagyon is gyönyörű, valójában - ahogy megyünk vissza az időben, úgy tűnik mintha változna az erősségük. Nos, valóban változik. Így az elektromágneses kölcsönhatás, az erő amely összetart bennünket, egyre erősebb lesz ahogy magasabb hőmérsékleten vagyunk. Az erős kölcsönhatás, amely az atommagot tarja össze, gyengül. Amit látunk, az a standard modell -- ki lehet számolni, hogy miként változnak -- a kölcsönhatások -- a három kölcsönhatás, a gravitáción kívül -- szinte úgy látszik, hogy találkoznak egy pontban. Olyan, mintha lenne egy gyönyörű szuperkölcsönhatás-féle, az idők kezdetén. De csak éppen eltévesztik egymást.
Now there's a theory called super-symmetry, which doubles the number of particles in the standard model, which, at first sight, doesn't sound like a simplification. But actually, with this theory, we find that the forces of nature do seem to unify together, back at the Big Bang -- absolutely beautiful prophecy. The model wasn't built to do that, but it seems to do it. Also, those super-symmetric particles are very strong candidates for the dark matter. So a very compelling theory that's really mainstream physics. And if I was to put money on it, I would put money on -- in a very unscientific way -- that that these things would also crop up at the LHC. Many other things that the LHC could discover.
Létezik egy elmélet, amelyet szuperszimmetriának nevezünk, ez megduplázza a részecskék számát a standard modellben. Ez így elsőre nem hangzik úgy, mint egy egyszerűsítés. De valójában ezt az elméletet használva észrevettük, hogy a természet kölcsönhatásai az Ősrobbanás idején egyesülnek. Igazán szép jóslat. A modell nem azért készült, hogy ezt magyarázza, de úgy látszik ezt teszi. Ezenfelül azok a szuperszimmetrikus részecskék nagyon valószínű jelöltjei a sötét anyagnak. Tehát egy nagyon vonzó elmélet, ez tényleg élvonalbeli fizika. És ha fogadnék rá, akkor pénzt tennék rá, -- egy eléggé tudománytalan módon -- hogy ezek a dolgok úgyszintén felbukkannak az LHC-ban. Sok más dolog van, amelyeket az LHC felfedezhet.
But in the last few minutes, I just want to give you a different perspective of what I think -- what particle physics really means to me -- particle physics and cosmology. And that's that I think it's given us a wonderful narrative -- almost a creation story, if you'd like -- about the universe, from modern science over the last few decades. And I'd say that it deserves, in the spirit of Wade Davis' talk, to be at least put up there with these wonderful creation stories of the peoples of the high Andes and the frozen north. This is a creation story, I think, equally as wonderful.
Ám ebben az utolsó néhány percben szeretnék egy másik nézőpontot adni arról, hogy mit is gondolok -- igazán mit is jelent a részecskefizika számomra -- a részecskefizika és a kozmológia. És úgy hiszem ez az, ami egy nagyszerű elbeszélést nyújtott nekünk - majdnem egy teremtéstörténetet, ha jobban tetszik - a világegyetemről, modern tudósok tollából az elmúlt néhány évtized során. És szerintem megérdemli, Wade Davis előadásának szellemében, hogy feltegyük oda a csodálatos teremtéstörténetek mellé, amelyeket a magas Andok és a fagyos észak lakói magukénak tudnak. Ez egy hasonlóan csodálatos teremtéstörténet.
The story goes like this: we know that the universe began 13.7 billion years ago, in an immensely hot, dense state, much smaller than a single atom. It began to expand about a million, billion, billion, billion billionth of a second -- I think I got that right -- after the Big Bang. Gravity separated away from the other forces. The universe then underwent an exponential expansion called inflation. In about the first billionth of a second or so, the Higgs field kicked in, and the quarks and the gluons and the electrons that make us up got mass. The universe continued to expand and cool. After about a few minutes, there was hydrogen and helium in the universe. That's all. The universe was about 75 percent hydrogen, 25 percent helium. It still is today.
A történet így hangzik: tudjuk, hogy a világegyetem 13.7 milliárd éve keletkezett egy végtelenül forró, sűrű állapotból, sokkal kisebből, mint egyetlen atom. Elkezdett tágulni körülbelül a másodperc millió milliárd milliárd milliárd milliárdod része alatt -- azt hiszem jól mondtam -- az Ősrobbanás után. A gravitáció elválasztódott a többi erőtől. A világegyetem ekkor elkezdett exponenciálisan tágulni, ezt nevezzünk felfúvódásnak. Az első másodperc mintegy milliárdod részében a Higgs-mező bekapcsolt, és a kvarkoknak, a gluonoknak, valamint az elektronoknak amelyekből mindannyian felépülünk, tömegük lett. A világegyetem tovább tágult és hűlt. Néhány perccel később, már volt hidrogén és hélium a világegyetemben. Ennyi. A világegyetem akkor 75 százalék hidrogén és 25 százalék hélium volt. Ma is az.
It continued to expand about 300 million years. Then light began to travel through the universe. It was big enough to be transparent to light, and that's what we see in the cosmic microwave background that George Smoot described as looking at the face of God. After about 400 million years, the first stars formed, and that hydrogen, that helium, then began to cook into the heavier elements. So the elements of life -- carbon, and oxygen and iron, all the elements that we need to make us up -- were cooked in those first generations of stars, which then ran out of fuel, exploded, threw those elements back into the universe. They then re-collapsed into another generation of stars and planets.
Tovább tágult körülbelül 300 millió évig. Aztán a fény elkezdett áthaladni a világegyetemen. Elég nagy volt ahhoz, hogy a fény számára áttetsző legyen és ezt látjuk ma is a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban, amit George Smoot úgy írt le, hogy mintha Isten arcába tekintenénk. 400 millió év eltelte után az első csillagok létrejöttek, és az a hidrogén és hélium elkezdett főni a nehezebb kémiai elemekké. Tehát az élet elemei - a szén, az oxigén és a vas, az alkotó elemeink mindegyike - azokban az első generációs csillagokban főttek, amelyek az üzemanyagból kifogyván felrobbantak, visszadobva ezeket az elemeket a világegyetembe. Aztán újra összeomlottak egy másik csillagok és bolygók alkotta generációba.
And on some of those planets, the oxygen, which had been created in that first generation of stars, could fuse with hydrogen to form water, liquid water on the surface. On at least one, and maybe only one of those planets, primitive life evolved, which evolved over millions of years into things that walked upright and left footprints about three and a half million years ago in the mud flats of Tanzania, and eventually left a footprint on another world. And built this civilization, this wonderful picture, that turned the darkness into light, and you can see the civilization from space. As one of my great heroes, Carl Sagan, said, these are the things -- and actually, not only these, but I was looking around -- these are the things, like Saturn V rockets, and Sputnik, and DNA, and literature and science -- these are the things that hydrogen atoms do when given 13.7 billion years.
És némelyik bolygón, ahol az az oxigén, amely az első generációs csillagokban készült, egyesült a hidrogénnel és vizet alkottak, folyékony vizet a felszínen. Legalább egyen, és talán egyetlen egyen ezen bolygók közül a primitív élet kialakult, amely tovább fejlődött millió évek alatt olyan dolgokká, amelyek két lábon jártak és lábnyomot hagytak olyan három és fél millió évvel ezelőtt Tanzánia saras síkjain, és végül egy másik világban hagyták a lábnyomukat. Majd megépítették ezt a civilizációt, ezt a csodálatos képet, amely a sötétséget fénybe borította, és láthatod a civilizációt az űrből. Ahogy egyik nagy hősöm, Carl Sagan mondta, ezek azok a dolgok -- és valójában, nem csak ezek, hanem ahogy körbenéztem -- ezek azok a dolgok, mint a Szaturn V rakéták, a Szputnyik, a DNS, az irodalom és a tudomány -- ezek azok a dolgok amelyeket a hidrogén atom tett amikor 13.7 milliárd év állt a rendelkezésére.
Absolutely remarkable. And, the laws of physics. Right? So, the right laws of physics -- they're beautifully balanced. If the weak force had been a little bit different, then carbon and oxygen wouldn't be stable inside the hearts of stars, and there would be none of that in the universe. And I think that's a wonderful and significant story. 50 years ago, I couldn't have told that story, because we didn't know it. It makes me really feel that that civilization -- which, as I say, if you believe the scientific creation story, has emerged purely as a result of the laws of physics, and a few hydrogen atoms -- then I think, to me anyway, it makes me feel incredibly valuable.
Abszolút figyelemre méltó. És a fizika törvényei. Ugye? Tehát a fizika törvényei -- gyönyörű egyensúlyban vannak. Ha a gyenge kölcsönhatás csak egy kicsit is különböző lett volna, akkor a szén és az oxigén nem lett volna stabil a csillagok szívében, és nem lenne belőlük egy sem a világegyetemben. És azt hiszem ez egy - egy csodálatos és jelentős történet. 50 éve nem tudtam volna elmondani ezt a történetet, mert nem tudtunk róla. Emiatt érzem azt, hogy a civilizáció, amiben, ahogy mondom, ha hisznek a tudományos teremtéstörténetben, pusztán a fizikai törvények eredményeként és néhány hidrogénatomból alakult ki - akkor azt hiszem, számomra mindenképpen, úgy érzem hihetetlenül értékes vagyok.
So that's the LHC. The LHC is certainly, when it turns on in summer, going to write the next chapter of that book. And I'm certainly looking forward with immense excitement to it being turned on. Thanks.
Tehát ez az LHC. Az LHC amikor be lesz kapcsolva ezen a nyáron, biztosan megírja a következő fejezetet abban a könyvben. És én természetesen óriási izgalommal várom, hogy be legyen indítva. Köszönöm.
(Applause)
(Taps)