I'm going to tell you a little bit about my TEDxHouston Talk. I woke up the morning after I gave that talk with the worst vulnerability hangover of my life. And I actually didn't leave my house for about three days.
Mesélek kicsit Önöknek a TEDxHouston beszédemről. Azután a beszéd után másnap, életem valaha megélt legszörnyebb sebezhetőség-másnaposságával ébredtem. És nem hagytam el az otthonomat konkrétan 3 napig.
The first time I left was to meet a friend for lunch. And when I walked in, she was already at the table. I sat down, and she said, "God, you look like hell." I said, "Thanks. I feel really -- I'm not functioning." And she said, "What's going on?" And I said, "I just told 500 people that I became a researcher to avoid vulnerability. And that when being vulnerable emerged from my data, as absolutely essential to whole-hearted living, I told these 500 people that I had a breakdown. I had a slide that said 'Breakdown.' At what point did I think that was a good idea?"
Első alkalommal, azért mentem el otthonról, hogy egy barátnőmmel ebédeljek. Amikor beléptem, ő már az asztalnál ült. Leültem, mire azt mondta, "Te jó ég! Pokolian nézel ki!" "Köszi. Hát tényleg -- nem működök, na!" Mire ő: "Miért, mi van?" Én: "Épp elmondtam 500 embernek hogy azért lettem kutató hogy elkerüljem a sebezhetőséget. És hogy amikor a gyűjtött anyagomból az derült ki, hogy a sebezhetőség abszolút elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes-szívű életet tudjunk élni, és elmondtam ennek az 500 embernek, hogy akkor összeroppantam idegileg. Volt egy diám, amire az volt írva, hogy "idegösszeroppanás". Melyik volt az az őrült pillanat, amikor az jutott eszembe, hogy ez jó ötlet?
(Laughter)
(Nevetés)
And she said, "I saw your talk live-streamed. It was not really you. It was a little different than what you usually do. But it was great." And I said, "This can't happen. YouTube, they're putting this thing on YouTube. And we're going to be talking about 600, 700 people."
Erre ő: "Láttam a beszédedet élőben vetítve. Nem voltál igazán önmagad. Kicsit más voltál, mint általában. De nagyszerű volt." Erre azt mondtam: "Ez nem történhet meg! Képzeld, felrakják az egészet a Youtube-ra! És akkor már 6-700 emberről beszélhetünk!"
(Laughter)
(Nevetés)
And she said, "Well, I think it's too late."
Erre ő: "Hát, szerintem ehhez már késő van!"
And I said, "Let me ask you something." And she said, "Yeah." I said, "Do you remember when we were in college, really wild and kind of dumb?" She said, "Yeah." I said, "Remember when we'd leave a really bad message on our ex-boyfriend's answering machine? Then we'd have to break into his dorm room and then erase the tape?"
Mire én: "Hadd kérdezzek valamit!" "Jó." - mondta. Erre én: "Emlékszel, mikor az egyetemen néha nagyon vad és őrült dolgokat műveltünk?" "Hát persze". Erre én: "Emlékszel, mikor egy tényleg nagyon gáz üzenetet hagytunk a volt fiúm üzenetrögzítőjén? És be kellett törnünk a hálójukba, hogy letörölhessük a szalagról?"
(Laughter)
(Nevetés)
And she goes, "Uh... no."
Mire ő: "Naa, nee!"
(Laughter)
(Nevetés)
Of course, the only thing I could say at that point was, "Yeah, me neither. Yeah -- me neither."
Erre persze az egyetlen dolog, amit magam is válaszolhattam ez volt: "Hát én sem. Azazhogy...én sem!"
And I'm thinking to myself, "Brené, what are you doing? Why did you bring this up? Have you lost your mind? Your sisters would be perfect for this."
Bennem meg ez zajlott: "Brené, mit csinálsz? MIT CSINÁLSZ? Minek hoztad ezt fel? Elment az eszed? Erre a húgaid lennének a legmegfelelőbbek!"
(Laughter)
Akkor újra ránéztem, ő pedig azt mondta:
So I looked back up and she said, "Are you really going to try to break in and steal the video before they put it on YouTube?"
"Tényleg meg fogod próbálni, hogy betörj és ellopd azt a videót, még mielőtt felrakják a Youtube-ra?"
(Laughter)
Erre én: "Hát kicsit eljátszom a gondolattal."
And I said, "I'm just thinking about it a little bit."
(Nevetés)
(Laughter)
Erre ő: "Te vagy a világon valaha élt legrosszabb sebezhetőség-mintakép!"
She said, "You're like the worst vulnerability role model ever."
(Nevetés)
(Laughter)
Then I looked at her and I said something that at the time felt a little dramatic, but ended up being more prophetic than dramatic. "If 500 turns into 1,000 or 2,000, my life is over."
Akkor ránéztem és mondtam valamit, ami akkor kissé drámaian hangzott, ám végül inkább profetikusnak bizonyult, mint drámainak. Azt mondtam: "Ha abból az 500-ból 1000 lesz, vagy 2000, az életemnek ANNYI!"
(Laughter)
(Nevetés)
I had no contingency plan for four million.
Nem volt készenléti tervem 4 millióra.
(Laughter)
(Nevetés)
And my life did end when that happened. And maybe the hardest part about my life ending is that I learned something hard about myself, and that was that, as much as I would be frustrated about not being able to get my work out to the world, there was a part of me that was working very hard to engineer staying small, staying right under the radar. But I want to talk about what I've learned.
És az életemnek tényleg vége lett, amikor ez bekövetkezett. És életem végeszakadásának talán legnehezebb része az volt, hogy rájöttem valami nagyon kemény dologra magammal kapcsolatban, mégpedig a következőre: amennyire frusztrált is az, hogy nem vagyok képes a munkámat megmutatni a világnak, volt egy részem, ami nagyon keményen dolgozott azon, hogy megoldja azt, hogy kicsi maradjak, éppen a radar alatt maradva. De szeretnék arról is beszélni, amit tanultam.
There's two things that I've learned in the last year. The first is: vulnerability is not weakness. And that myth is profoundly dangerous. Let me ask you honestly -- and I'll give you this warning, I'm trained as a therapist, so I can out-wait you uncomfortably -- so if you could just raise your hand that would be awesome -- how many of you honestly, when you're thinking about doing or saying something vulnerable think, "God, vulnerability is weakness." How many of you think of vulnerability and weakness synonymously? The majority of people. Now let me ask you this question: This past week at TED, how many of you, when you saw vulnerability up here, thought it was pure courage? Vulnerability is not weakness. I define vulnerability as emotional risk, exposure, uncertainty. It fuels our daily lives. And I've come to the belief -- this is my 12th year doing this research -- that vulnerability is our most accurate measurement of courage -- to be vulnerable, to let ourselves be seen, to be honest.
Két dolgot tanultam az elmúlt év során. Az első, hogy a sebezhetőség NEM gyengeség! És ez a mítosz borzasztóan veszélyes! Hadd kérdezzem meg teljesen őszintén -- és hozzáteszem ezt a figyelmeztetést, hogy képzett terapeuta vagyok, úgyhogy kényelmetlenül sokáig tudok várni, amíg válaszolnak -- úgyhogy lehet, hogy jobb lenne, ha felemelnék a kezüket -- őszintén, Önök közül hányan gondolják, amikor valami sebezhető dolog elkövetését, vagy kimondását fontolgatják, hogy: "Te jóég! Sebezhetőnek lenni az gyengeség! Ez gyengeség!" Hányan tekintik a sebezhetőséget és a gyengeséget szinonímának? A többség. Akkor hadd tegyem fel ezt a kérdést: Az elmúlt hét során itt a TED-en hányan gondolták Önök közül, hogy amit itt a színpadon láttak, az a sebezhetőség - merő bátorság? A sebezhetőség NEM gyengeség! A sebezhetőséget inkább definiálom érzelmi kockáztatásnak, megnyílásnak, bizonytalankodásnak. Ez fűti a mindennapi életünket. És arra a meggyőződésre jutottam, -- ez a 12. éve, hogy ezzel a kutatással foglalkozom -- hogy a sebezhetőség bátorságunk legmegbízhatóbb mércéje -- sebezhetőnek lenni, megmutatni magunkat, őszintén megnyilvánulni.
One of the weird things that's happened is, after the TED explosion, I got a lot of offers to speak all over the country -- everyone from schools and parent meetings to Fortune 500 companies. And so many of the calls went like this, "Dr. Brown, we loved your TED talk. We'd like you to come in and speak. We'd appreciate it if you wouldn't mention vulnerability or shame."
Az egyik fura dolog, ami a TED-es robbanás után bekövetkezett, az volt, hogy meghívtak egy csomó helyre az országban beszédet tartani -- mindenféle iskolákból, szülői munkaközösségekből, egész a Fortune 500-féle cégekig. És egy csomó telefonhívás így zajlott: "Helló, Dr. Brown. Nagyon tetszett a TED beszéde. Szeretnénk, ha hozzánk is eljönne beszélni. Nagyon hálásak lennénk, ha nem említené a sebezhetőséget és a szégyent."
(Laughter)
(Nevetés)
What would you like for me to talk about? There's three big answers. This is mostly, to be honest with you, from the business sector: innovation, creativity and change.
Akkor mit szeretnének, miről beszéljek? Három jellemző válasz volt. Ez őszintén szólva leginkább az üzleti világból jött: fejlesztés, kreativitás,
(Laughter)
és változás.
So let me go on the record and say, vulnerability is the birthplace of innovation, creativity and change.
Hadd ismételjem akkor most el ezt, hogy: a sebezhetőség ölén születik a fejlesztés, a kreativitás, a változás.
(Applause)
(Taps)
To create is to make something that has never existed before. There's nothing more vulnerable than that. Adaptability to change is all about vulnerability.
Alkotni valamit - azt jelenti, hogy valami olyat hozunk létre, ami azelőtt sosem létezett! Ennél nincs, ami sebezhetőbbé tenne! A változáshoz való alkalmazkodás szintén totál sebezhetővé tesz.
The second thing, in addition to really finally understanding the relationship between vulnerability and courage, the second thing I learned, is this: We have to talk about shame. And I'm going to be really honest with you. When I became a "vulnerability researcher" and that became the focus because of the TED talk -- and I'm not kidding.
A másik dolog pedig, annak tetejébe, hogy véglegesen megértsük a sebezhetőség és bátorság közti viszonyt, ezt tanultam másodikként: Beszélnünk kell a szégyenről! És akkor most nagyon őszinte leszek Önökkel. Amikor "sebezhetőség-kutató" lettem és ez került a fókuszba a TED beszédem miatt -- nem viccelek!
I'll give you an example. About three months ago, I was in a sporting goods store buying goggles and shin guards and all the things that parents buy at the sporting goods store. About from a hundred feet away, this is what I hear: "Vulnerability TED! Vulnerability TED!"
Mondok egy példát. Kb. 3 hónapja egy sportboltban napszemüveget és lábszárvédőt vásárolgattam, meg ilyesmit, amit a szülők vásárolnak egy ilyen sportboltban. Kb. 30 méterről ezt hallom: "Sebezhetőség, TED! Sebezhetőség, TED!"
(Laughter)
(Nevetés)
(Laughter ends)
I'm a fifth-generation Texan. Our family motto is "Lock and load." I am not a natural vulnerability researcher. So I'm like, just keep walking, she's on my six.
Ötödik generációs Texasi vagyok. Családunk mottója: "Tölts és tüzelj!" Nem vagyok születetten sebezhetőség-kutató. Így aztán csak sétáltam tovább, ő jött szembe.
(Laughter)
(Nevetés)
And then I hear, "Vulnerability TED!" I turn around, I go, "Hi." She's right here and she said, "You're the shame researcher who had the breakdown."
Akkor megint azt hallom: "Sebezhetőség TED!" Megfordulok és indulok. "Helló!" Az arcomban áll és megszólal, "Ön az a szégyenkutató akinek idegösszeropija volt!"
(Laughter)
(Nevetés)
At this point, parents are, like, pulling their children close.
Na ez az a pont, amikor a szülők a gyerekeiket közel húzzák magukhoz.
(Laughter)
"Ne nézz oda!"
"Look away." And I'm so worn out at this point in my life, I look at her and I actually say, "It was a fricking spiritual awakening."
És életem azon pontján annyira megviselt voltam, hogy ránéztem és komolyan azt mondtam: "Az egy rohadt spirituális ébredés volt!"
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
And she looks back and does this, "I know."
Rámnéz és így csinál: "Túúúdom!"
(Laughter)
És még azt is mondta:
And she said, "We watched your TED talk in my book club. Then we read your book and we renamed ourselves 'The Breakdown Babes.'"
A könyvklubunkban néztük meg a beszédét. Aztán elolvastuk a könyvét és új nevet adtunk magunknak: "Az idegösszeropis csajok".
(Laughter)
És még azt is: "Almondatunk pedig ez:
And she said, "Our tagline is: 'We're falling apart and it feels fantastic.'"
"Esünk szét és ez maaarha jól esik!"
(Laughter)
(Nevetés)
You can only imagine what it's like for me in a faculty meeting.
Képzelhetik milyen lehet ez nekem
(Sighs)
egy egyetemi tanári kari gyűlésen.
So when I became Vulnerability TED, like an action figure -- Like Ninja Barbie, but I'm Vulnerability TED -- I thought, I'm going to leave that shame stuff behind, because I spent six years studying shame before I started writing and talking about vulnerability. And I thought, thank God, because shame is this horrible topic, no one wants to talk about it. It's the best way to shut people down on an airplane. "What do you do?" "I study shame." "Oh."
Úgyhogy, amikor én lettem a 'Sebezhetőség TED', mint valami akcióhősnő -- mint a Ninja Barbie, csakhogy én 'Sebezhetőség TED' lettem -- arra gondoltam, hogy magam mögött hagyom ezt a szégyen-dolgot, merthát hat évet töltöttem a szégyen tanulmányozásával, mielőtt valójában a sebezhetőségről kezdtem volna írni és beszélni. Arra gondoltam, hogy Hál'Istennek, hiszen a szégyen az a szörnyű téma, amiről senki nem akar beszélni. A legjobb téma, hogy elhallgattassuk az embereket egy repülőn. "Mivel foglalkozik?" "A szégyent tanulmányozom." "Aha."
(Laughter)
(Nevetés)
And I see you.
És Önbe is belelátok ám.
(Laughter)
(Nevetés)
But in surviving this last year, I was reminded of a cardinal rule -- not a research rule, but a moral imperative from my upbringing -- "you've got to dance with the one who brung ya". And I did not learn about vulnerability and courage and creativity and innovation from studying vulnerability. I learned about these things from studying shame. And so I want to walk you in to shame. Jungian analysts call shame the swampland of the soul. And we're going to walk in. And the purpose is not to walk in and construct a home and live there. It is to put on some galoshes -- and walk through and find our way around. Here's why.
De túlélvén ezt a legutóbbi évet, egy kardinális szabályra lettem figyelmeztetve -- nem egy kutatási szabályra, hanem egy erkölcsi parancsra neveltetésemből fakadóan -- 'azzal kell táncolnod, aki elhozott!' És nem a sebezhetőség tanulmányozásából kiindulva jutottam oda, hogy a sebezhetőségről bátorságról és kreativitásról és fejlesztésről tanulhatok. Hanem a szégyen tanulmányozásának köszönhetően tanulhattam ezekről. Ezért aztán szeretném Önöket bevezetni a szégyenbe. A jungiánus pszichoanalitikusok a szégyent a lélek mocsárvidékének nevezik. Ebbe mi most besétálunk. Ám a cél nem az, hogy besétálunk, otthont építünk magunknak és azután ott éldegélünk. Hanem az, hogy felhúzunk egy kalucsnit és keresztültaposunk és megtaláljuk benne az utunkat! Elmondom miért.
We heard the most compelling call ever to have a conversation in this country, and I think globally, around race, right? Yes? We heard that. Yes? Cannot have that conversation without shame. Because you cannot talk about race without talking about privilege. And when people start talking about privilege, they get paralyzed by shame. We heard a brilliant simple solution to not killing people in surgery, which is, have a checklist. You can't fix that problem without addressing shame, because when they teach those folks how to suture, they also teach them how to stitch their self-worth to being all-powerful. And all-powerful folks don't need checklists.
Nemrég hallgattuk meg a legsürgetőbb hívást ami ebben az országban elhangzott, de talán az egész világon, a faji kérdéssel kapcsolatban, igaz? Igaz? Meghallgattuk. Igaz? Ezt a beszélgetést nem lehet szégyen nélkül lefolytatni, mivel nem lehet faji kérdésekről beszélni az előjogok felvetése nélkül. És amikor az emberek előjogokról kezdenek beszélni, lefagynak a szégyen miatt. Hallhattunk egy nagyon egyszerű megoldást arra, hogy a sebészi beavatkozások során ne haljanak meg az emberek, ami az ellenőrzési lista. Ezen a kérdésen nem lehet változtatni a szégyent érintése nélkül, mert amikor azokat a fickókat arra okítják, hogyan varrjanak sebet, arra is okítják őket, hogyan öltsék össze az önértékelésüket olyan módon, hogy mindenhatók legyenek. És a mindenható fickóknak nincs szükségük ellenőrzési listákra!
And I had to write down the name of this TED Fellow so I didn't mess it up here. Myshkin Ingawale, I hope I did right by you.
Le kellet írnom ennek a TED előadótársamnak a nevét, nehogy elrontsam itt. Myshkin Ingawale, remélem jól betűztem.
(Applause)
(Taps)
I saw the TED Fellows my first day here. And he got up and he explained how he was driven to create some technology to help test for anemia, because people were dying unnecessarily. And he said, "I saw this need. So you know what I did? I made it." And everybody just burst into applause, and they were like "Yes!" And he said, "And it didn't work.
Első napomon láttam itt ezt az előadótársamat. Felállt és elmagyarázta, hogy mi vezette őt arra, hogy valami technológiát találjon ki a vérszegénység tesztelésére, merthogy feleslegesen haltak az emberek! Azt mondta: "Megláttam ennek a szükségét. Tudják mit tettem? Utánajártam." És mindenki tapsolni kezdett, és bekiabáltak, hogy "Ez igen!" Akkor azt mondta: "És nem jött be.
(Laughter)
És megcsináltam még 32-szer,
And then I made it 32 more times, and then it worked."
és akkor végre működött."
You know what the big secret about TED is? I can't wait to tell people this. I guess I'm doing it right now.
Tudják, mi a nagy titok a TED-del kapcsolatban? Alig várom, hogy elmondhassam ezt az embereknek! Azt hiszem akkor most megteszem.
(Laughter)
(Nevetés)
This is like the failure conference.
Olyan ez, mint valami hiba-konferencia.
(Laughter)
Nem, tényleg az.
No, it is.
(Taps)
(Applause)
Tudják miért nyűgöz le engem ez a hely?
You know why this place is amazing? Because very few people here are afraid to fail. And no one who gets on the stage, so far that I've seen, has not failed. I've failed miserably, many times. I don't think the world understands that, because of shame.
Mert az itteniek közül nagyon kevesen félnek a bukástól. És senki nincs az általam a színpadra lépni látottak közül, aki ne bukott volna még el! Nyomorult bukásaim voltak magamnak is, rengetegszer. Nem hiszem, hogy a világ ezt megértené, mégpedig a szégyen miatt.
There's a great quote that saved me this past year by Theodore Roosevelt. A lot of people refer to it as the "Man in the Arena" quote. And it goes like this: "It is not the critic who counts. It is not the man who sits and points out how the doer of deeds could have done things better and how he falls and stumbles. The credit goes to the man in the arena whose face is marred with dust and blood and sweat. But when he's in the arena, at best, he wins, and at worst, he loses, but when he fails, when he loses, he does so daring greatly."
Van egy nagyszerű idézet Theodore Roosevelt-től, ami a tavalyi év során megmentett. Sokan úgy utalnak rá, mint "Az ember az arénában" idézet. Így hangzik: "Nem a kritikus az, ki számít. Nem az, ki ültében rámutat, hogy a cselekvő ezt vagy azt jobban is csinálhatta volna, ahelyett hogy botladozik és elesik. Azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik. Ám amikor a küzdőtéren áll legjobb esetben győz, rosszabb esetben veszít, ám amikor elesik, és veszít azt vitézül teszi."
And that's what this conference, to me, is about. Life is about daring greatly, about being in the arena. When you walk up to that arena and you put your hand on the door, and you think, "I'm going in and I'm going to try this," shame is the gremlin who says, "Uh, uh. You're not good enough. You never finished that MBA. Your wife left you. I know your dad really wasn't in Luxembourg, he was in Sing Sing. I know those things that happened to you growing up. I know you don't think that you're pretty, smart, talented or powerful enough. I know your dad never paid attention, even when you made CFO." Shame is that thing.
És szerintem ez a konferencia erről szól. Erről szól az élet, hogy vitézül törjünk előre mintha küzdőtéren lennénk. Amikor felsétálsz erre a küzdőtérre és a kezedet a kilincsre teszed, és azt gondolod magadban: "Most bemegyek és megteszem!" akkor a szégyen az a gonosz démon, aki így ijesztget: "Hu-hú! Nem vagy elég ehhez! Sosem fejezted be a doktorit! A feleséged elhagyott! Tudom ám, hogy az apád nem is Luxemburgban volt, hanem a Sing Sing-ben. (börtön) Tudok ám azokról a dolgokról, amik kiskorodban történtek! Tudom, hogy nem hiszed magad elég csinosnak, vagy okosnak, vagy tehetségesnek, vagy befolyásosnak. Tudom, hogy apád sosem figyelt rád eléggé, még akkor sem amikor a CFO lettél." Na ez a szégyen.
And if we can quiet it down and walk in and say, "I'm going to do this," we look up and the critic that we see pointing and laughing, 99 percent of the time is who? Us. Shame drives two big tapes -- "never good enough" -- and, if you can talk it out of that one, "who do you think you are?" The thing to understand about shame is, it's not guilt. Shame is a focus on self, guilt is a focus on behavior. Shame is "I am bad." Guilt is "I did something bad." How many of you, if you did something that was hurtful to me, would be willing to say, "I'm sorry. I made a mistake?" How many of you would be willing to say that? Guilt: I'm sorry. I made a mistake. Shame: I'm sorry. I am a mistake.
És ha mégis el tudjuk csendesíteni és be tudunk sétálni, és azt tudjuk mondani: "Megcsinálom!" felnézünk és a kritikus, akit magunk előtt látunk, aki mutogat és kinevet, az esetek 99 %-ában ki? Mi. A szégyen két nagy szöveget használ -- "sosem leszel elég jó!" és ha ebből ki is dumálod magad, akkor meg: "Mit gondolsz, ki vagy te?" A szégyennel kapcsolatban meg kell érteni, hogy nem ugyanaz, mint a bűntudat. A szégyennél a fókusz rajtunk, a bűntudatnál a viselkedésünkön van. A szégyen ez: "Rossz vagyok!" A bűntudat: "Valami rosszat tettem!" Önök közül hányan lennének hajlandóak azt mondani valami nekem fájdalmat okozó tettük elkövetésekor, hogy: "Úgy sajnálom, hibát követtem el!"? Hányan lennének hajlandóak ezt mondani? A bűntudat ez lenne: "Sajnálom, hibát követtem el." A szégyen: "Sajnálom, egy csődtömeg vagyok!"
There's a huge difference between shame and guilt. And here's what you need to know. Shame is highly, highly correlated with addiction, depression, violence, aggression, bullying, suicide, eating disorders. And here's what you even need to know more. Guilt, inversely correlated with those things. The ability to hold something we've done or failed to do up against who we want to be is incredibly adaptive. It's uncomfortable, but it's adaptive.
Óriási különbség van szégyen és bűntudat közt! És most következik, amit erről tudniuk kell. A szégyen nagyon szorosan összefügg a függőséggel, depresszióval, erőszakkal, agresszióval, zaklatással, öngyilkossággal, étkezési rendellenességekkel. És van még valami, amit tudniuk kell! A bűntudat ezekkel ellentétesen arányos! Az a képességünk, hogy bevalljunk valamit, amit tettünk, vagy elmulasztottunk, ami ellentétes irányba visz azzal, amik lenni akarunk, hihetetlenül alkalmazkodóképes. Kényelmetlen, de alkalmazkodóképes.
The other thing you need to know about shame is it's absolutely organized by gender. If shame washes over me and washes over Chris, it's going to feel the same. Everyone sitting in here knows the warm wash of shame. We're pretty sure that the only people who don't experience shame are people who have no capacity for connection or empathy. Which means, yes, I have a little shame; no, I'm a sociopath. So I would opt for, yes, you have a little shame. Shame feels the same for men and women, but it's organized by gender.
A másik dolog, amit a szégyenről tudniuk kell, hogy abszolúte nemtől függő. Ha szégyen önt el engem és Christ, az érzésre ugyanaz lesz. Minden itt ülő ismeri azt a forróságot, ami a szégyenérzethez társul. Egész biztosan tudjuk, hogy kizárólag azok nem éreznek szégyent, akik képtelenek kapcsolatban lenni és empátiát gyakorolni. Ami azt jelenti, hogy: "Igen - van bennem némi szégyenérzet; nem - akkor szociopata vagyok. Úgyhogy én inkább egy kis szégyenre szavaznék. A szégyen érzésre ugyanaz a férfiak és nők számára, ám nemek szerint rendeződik.
For women, the best example I can give you is Enjoli, the commercial. "I can put the wash on the line, pack the lunches, hand out the kisses and be at work at five to nine. I can bring home the bacon, fry it up in the pan and never let you forget you're a man." For women, shame is, do it all, do it perfectly and never let them see you sweat. I don't know how much perfume that commercial sold, but I guarantee you, it moved a lot of antidepressants and anti-anxiety meds.
A nők számára tőlem telhető legjobb példával élve, Enjoli, a reklámban: "Be tudom tenni a mosnivalót, becsomagolni a szendvicseket, kiosztani a puszikat, és helytállni a munkában öttől kilencig. Haza tudom hozni a szalonnát, megsütni a serpenyőben, s így sosem hagyom, hogy kiessen a fejedből, hogy Te vagy a férfi!" A nők számára a szégyen: "tégy meg mindent, méghozzá tökéletesen, és ne hagyd, hogy bárki is meglássa, hogy izzadsz bele!" Nem tudom, hány parfümöt adott el ez a reklám, de garantálom, hogy antidepresszánst és szorongás-elleni pirulát rengeteget!
(Laughter)
(Nevetés)
Shame, for women, is this web of unobtainable, conflicting, competing expectations about who we're supposed to be. And it's a straight-jacket.
A nők számára a szégyen az az elérhetetlen, konfliktusokkal és versenykihívásokkal teli hálószövevény, ami azt jelzi, kinek is kéne lenniük. És ez egy kényszerzubbony.
For men, shame is not a bunch of competing, conflicting expectations. Shame is one, do not be perceived as what? Weak. I did not interview men for the first four years of my study. It wasn't until a man looked at me after a book signing, and said, "I love what say about shame, I'm curious why you didn't mention men." And I said, "I don't study men." And he said, "That's convenient."
A férfiak számára a szégyen nem egy köteg konfliktusokkal és versengéssel teli elvárás. A szégyen egyet jelent, nehogy minek nézzenek, na minek? Gyengének. Kutatásom első 4 évében nem interjúvoltam férfiakat. És ez egész addig tartott, amikor egy férfi a könyvem dedikálásánál megszólított ezzel: "Imádom, amit a szégyenről feltárt, nagyon kíváncsi vagyok, miért nem említi a férfiakat." Mire én: "Férfiakat nem tanulmányozok." Erre ő: "Ez kényelmes!"
(Laughter)
(Nevetés)
And I said, "Why?" And he said, "Because you say to reach out, tell our story, be vulnerable. But you see those books you just signed for my wife and my three daughters?" I said, "Yeah." "They'd rather me die on top of my white horse than watch me fall down. When we reach out and be vulnerable, we get the shit beat out of us. And don't tell me it's from the guys and the coaches and the dads. Because the women in my life are harder on me than anyone else."
Megkérdeztem, miért. Azt válaszolta: "Hát mert azt mondja, keressünk valakit, mondjuk el a történetünket, legyünk sebezhetőek. De látja azokat a könyveket, amiket épp az imént dedikált a feleségemnek és 3 lányomnak? "Igen, látom." "Jobban elviselnék, ha megdöglenék a fehér lovam nyergében, minthogy lássanak lezuhanni onnan. Amikor megközelítünk valakit és megmutatjuk a sebezhetőségünket, a legszarabb formánkat fedjük fel. És ne mondja nekem senki, hogy ez a fickók miatt van, és a főnökök, meg az apák miatt, mert az életem női szereplői keményebbek velem, mint akárki!"
So I started interviewing men and asking questions. And what I learned is this: You show me a woman who can actually sit with a man in real vulnerability and fear, I'll show you a woman who's done incredible work. You show me a man who can sit with a woman who's just had it, she can't do it all anymore, and his first response is not, "I unloaded the dishwasher!"
Így kezdtem el férfiakat is megkérdezni. És erre jutottam: Mutass nekem egy nőt, aki tényleg képes ott ülni egy férfival valódi sebezhetősége és félelme közepette, és akkor én mutatok egy nőt, aki ebbe rengeteg energiát fektetett! Mutass nekem egy férfit, aki együtt tud ülni egy nővel akinek éppen betelt a pohár, aki nem képes továbbcsinálni, és akinek az első reakciója nem az, hogy: "Én szedtem ki a mosogatógépet!",
(Laughter)
hanem tényleg odafigyel --
But he really listens -- because that's all we need -- I'll show you a guy who's done a lot of work.
merthogy mindössze ennyire lenne szükségünk -- akkor megmutatom a fickót, aki komolyan belefektetett ebbe.
Shame is an epidemic in our culture. And to get out from underneath it -- to find our way back to each other, we have to understand how it affects us and how it affects the way we're parenting, the way we're working, the way we're looking at each other. Very quickly, some research by Mahalik at Boston College. He asked, what do women need to do to conform to female norms? The top answers in this country: nice, thin, modest and use all available resources for appearance.
A szégyen járványos a mai kultúrában. És hogy kijuthassunk alóla, hogy újra megtalálhassuk az utat egymáshoz, meg kell értenünk, hogyan is hat ránk, hogyan befolyásolja azt, ahogyan a gyerekeinket neveljük, ahogyan dolgozunk, ahogyan egymásra tekintünk. Csak futtában említem a Boston College-i Mahalik kutatását. Azt a kérdést tette fel, hogy mit kell tenniük a nőknek ahhoz, hogy a női normáknak megfeleljenek. Ebben az országban a legtöbb válasz erre érkezett: legyenek kedvesek, vékonyak, szerények, és hasznosítsák az összes rendelkezésre álló erőforrásukat a megjelenésük érdekében.
(Laughter)
Amikor ugyanezt a férfiakkal kapcsolatban tette fel,
When he asked about men, what do men in this country need to do to conform with male norms, the answers were: always show emotional control, work is first, pursue status and violence.
hogy a férfiaknak mit kell tenniük ahhoz, hogy a férfiúi normáknak megfeleljenek, ilyen válaszok érkeztek: mindig mutasd meg, hogy képes vagy kontrollálni az érzelmeidet, a munka az első, teljesíts a státuszodnak megfelelően és légy erőszakos. Ha szeretnénk megtalálni újra az utat egymáshoz,
If we're going to find our way back to each other, we have to understand and know empathy, because empathy's the antidote to shame. If you put shame in a Petri dish, it needs three things to grow exponentially: secrecy, silence and judgment. If you put the same amount in a Petri dish and douse it with empathy, it can't survive. The two most powerful words when we're in struggle: me too.
meg kell értenünk és ismernünk az empátiát, mert az empátia a szégyen ellentettje. Ha a szégyent egy petricsészébe helyezzük, három dolog kell az exponenciális növekedéséhez: titok, csend és ítélkezés. Ha ugyanennyi szégyent egy másik petricsészében empátiával öntözgetünk, akkor azt nem éli túl. A két legerőteljesebb szó arra az esetre, amikor vívódunk: én is!
And so I'll leave you with this thought. If we're going to find our way back to each other, vulnerability is going to be that path. And I know it's seductive to stand outside the arena, because I think I did it my whole life, and think to myself, I'm going to go in there and kick some ass when I'm bulletproof and when I'm perfect. And that is seductive. But the truth is, that never happens. And even if you got as perfect as you could and as bulletproof as you could possibly muster when you got in there, that's not what we want to see. We want you to go in. We want to be with you and across from you. And we just want, for ourselves and the people we care about and the people we work with, to dare greatly.
Úgyhogy ezzel a gondolattal hagyom itt Önöket. Ha megtaláljuk az utunkat egymáshoz újra, akkor a sebezhetőség lesz az ösvény. És tudatában vagyok annak, hogy nagyon csábító a küzdőtéren kívül állni, mert szerintem egész életemben ezt tettem magam is, és azt gondolni magamban, "Majd akkor megyek be oda és rúgok szét néhány segget, ha golyóálló és tökéletes leszek." Na ez csábító. Az igazság azonban az, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. És még ha oly tökéletesekké is váltunk, amilyenekké csak tudtunk, és olyan golyóállóvá, amilyet csak fel tudunk vonultatni, amikor oda bekerülünk, na az nem az, amit látni szeretnénk! Azt akarjuk, hogy menjenek be! Önökkel akarunk lenni és átellenben Önökkel. És azt akarjuk Önöknek is, magunknak is, és mindazoknak, akik számítanak nekünk, és akikkel együtt dolgozunk, hogy vitéziesen merészek legyenek.
So thank you all very much. I really appreciate it.
Úgyhogy nagyon köszönöm mindnyájuknak, tényleg nagyon hálás vagyok.
(Applause)
(Taps)