My mom has always reminded me that I have the same proportions as a LEGO man.
Anyukám mindig emlékeztetett rá, hogy úgy nézek ki, mint egy LEGO-emberke.
(Laughter)
(Nevetés)
And she does actually have a point. LEGO is a company that has succeeded in making everybody believe that LEGO is from their home country. But it's not, it's from my home country. So you can imagine my excitement when the LEGO family called me and asked us to work with them to design the Home of the Brick. This is the architectural model -- we built it out of LEGO, obviously.
Fején találta a szöget. A LEGO olyan cég, ami sikeresen elérte, hogy mindenki azt higgye: a LEGO az ő országából származik. Pedig nem, hanem az én hazámból. Képzelhetik, milyen izgatott lettem, amikor a LEGO család felkért rá, hogy dolgozzak velük a Kocka háza megtervezésén. Ez az építészeti modell – természetesen LEGO-kockákból raktuk ki.
This is the final result. And what we tried to do was to design a building that would be as interactive and as engaging and as playful as LEGO is itself, with these kind of interconnected playgrounds on the roofscape. You can enter a square on the ground where the citizens of Billund can roam around freely without a ticket. And it's probably one of the only museums in the world where you're allowed to touch all the artifacts.
Itt a végeredmény. Az volt a célunk, hogy olyan épületet tervezzünk, ami interaktív, magával ragadó és játékos is egyben, akárcsak maga a LEGO, a tetőn ilyen egymásba kapcsolódó játszóterek vannak. A földszinten belépünk egy előcsarnokba, ahol a billundiak jegy nélkül ingyen járkálhatnak. Valószínűleg ez az egyetlen múzeum a világon, ahol mindent szabad megérinteni.
But the Danish word for design is "formgivning," which literally means to give form to that which has not yet been given form. In other words, to give form to the future. And what I love about LEGO is that LEGO is not a toy. It's a tool that empowers the child to build his or her own world, and then to inhabit that world through play and to invite her friends to join her in cohabiting and cocreating that world. And that is exactly what formgivning is. As human beings, we have the power to give form to our future.
A tervezés dánul úgy hangzik, "formgivning", ez szó szerint azt jelenti: formát adni annak, aminek még nincs formája. Azaz formát adni a jövőnek. Épp azt szeretem a LEGO-ban, hogy nem játék. Olyan eszköz, mellyel a gyerekek saját világot építhetnek maguknak, aztán játszva benépesíthetik, meghívhatják barátaikat, hogy aztán együtt belakják és tovább építsék birodalmukat. Pontosan ezt jelenti a "formát adni." Emberként hatalmunkban áll formálni a jövőnket.
Inspired by LEGO, we've built a social housing project in Copenhagen, where we stacked blocks of wood next to each other. Between them, they leave spaces with extra ceiling heights and balconies. And by gently wiggling the blocks, we can actually create curves or any organic form, adapting to any urban context. Because adaptability is probably one of the strongest drivers of architecture.
A LEGO ihlette koppenhágai szociális lakásprogramunkat is, ahol faelemeket rakosgattunk egymásra. Hagytunk köztük üres helyet extra belmagassághoz és erkélyeknek. Az elemek enyhén tekergőznek, így görbéket vagy bármilyen természetes formát létre tudunk hozni, bármilyen városi környezethez igazodva. A környezetbe illesztés talán az egyik legnagyobb kihívás az építészeknek.
Another example is here in Vancouver. We were asked to look at the site where Granville bridge triforks as it touches downtown. And we started, like, mapping the different constraints. There's like a 100-foot setback from the bridge because the city want to make sure that no one looks into the traffic on the bridge. There's a park where we can't cast any shadows. So finally, we're left with a tiny triangular footprint, almost too small to build. But then we thought, like, what if the 100-foot minimum distance is really about minimum distance -- once we get 100 feet up in the air, we can grow the building back out. And so we did.
Itt egy másik, vancouveri példa. Felkértek minket, nézzük meg a helyet, ahol a Granville-híd háromfelé ágazik a belváros felé. Úgyhogy elkezdtük feltérképezni a különböző akadályokat. Építkezésnél 30 méteres távolságot kell tartani a hídtól, mert a város biztosítani akarja, hogy senki ne a híd forgalmába nézzen. Van egy park, amit egyáltalán nem árnyékolhatunk le. Így végül egy apró, háromszög alakú üres helyünk maradt, ami szinte túl kicsi ahhoz, hogy beépítsük. De aztán arra gondoltunk, mi lenne, ha a 30 méteres minimum táv tényleg minimum táv lenne – ahogy a magasba érünk, visszaállíthatjuk az épület méreteit. Így is tettünk.
When you drive over the bridge, it's as if someone is pulling a curtain aback, welcoming you to Vancouver. Or a like a weed growing through the cracks in the pavement and blossoming as it gets light and air. Underneath the bridge, we've worked with Rodney Graham and a handful of Vancouver artists, to create what we called the Sistine Chapel of street art, an art gallery turned upside down, that tries to turn the negative impact of the bridge into a positive. So even if it looks like this kind of surreal architecture, it's highly adapted to its surroundings.
Aki áthajt a hídon, olyan, mintha elhúzna egy függönyt, így fogadja az érkezőt Vancouver. Vagy mintha az aszfalt repedéseiből kihajtana egy növény, és virágba borulna a fényben és a levegőn. A híd alatt együtt dolgoztunk Rodney Grahammel és más vancouveri művészekkel, hogy megalkossuk az utcai művészet úgynevezett Sixtus-kápolnáját, egy fejjel lefelé álló művészeti galériát, ami megkísérli kihozni a legjobbat a híd hátrányaiból. Bár úgy néz ki, mint valami szürreális építmény, tökéletesen belesimul a környezetébe.
So if a bridge can become a museum, a museum can also serve as a bridge. In Norway, we are building a museum that spans across a river and allows people to sort of journey through the exhibitions as they cross from one side of a sculpture park to the other. An architecture sort of adapted to its landscape.
Ha tehát hídból lehet múzeum, akkor múzeumból is lehet híd. Norvégiában olyan múzeumot építünk, mely átível egy folyón, és a látogatók úgy járhatják végig a kiállításokat, hogy átsétálnak a szoborpark egyik oldaláról a másikba. A környezetébe simuló építészet példája.
In China, we built a headquarters for an energy company and we designed the facade like an Issey Miyake fabric. It's rippled, so that facing the predominant direction of the sun, it's all opaque; facing away from the sun, it's all glass. On average, it sort of transitions from solid to clear. And this very simple idea without any moving parts or any sort of technology, purely because of the geometry of the facade, reduces the energy consumption on cooling by 30 percent. So you can say what makes the building look elegant is also what makes it perform elegantly. It's an architecture that is adapted to its climate.
Kínában egy energiaellátó vállalat központját építettük meg, és olyanra terveztük a homlokzatát, mint egy Issey Miyake ruhaanyag. Plisszírozott, így szemben áll a nap uralkodó irányával, minden áttetsző; szemben a nappal, csupa üveg. Nagyjából az egész épület egyfajta átmenet a tömör és az átlátszó között. És ez a roppant egyszerű ötlet mozgó részek nélkül vagy bármilyen technológia nélkül, pusztán csak a homlokzat geometriája miatt mintegy 30 százalékkal csökkenti a hűtés energiáját. Szóval elmondhatjuk, ami elegáns kinézetűvé tesz egy épületet, az ugyanaz, mint ami elegánssá teszi a működését. Olyan építészet ez, ami alkalmazkodott a klímájához.
You can also adapt one culture to another, like in Manhattan, we took the Copenhagen courtyard building with a social space where people can hang out in this kind of oasis in the middle of a city, and we combined it with the density and the verticality of an American skyscraper, creating what we've called a "courtscraper."
A kultúrákat is összeigazíthatjuk, mint például Manhattenben, fogtuk a koppenhágai közösségi teres udvari építkezést, ahol az emberek sétálgathatnak, ebben az oázis-féleségben a város közepén, és kombináltuk egy amerikai felhőkarcoló tömörségével és függőleges formájával. Ebből "udvarkarcolót" építettünk, ezt a nevet adtuk neki.
From New York to Copenhagen. On the waterfront of Copenhagen, we are right now finishing this waste-to-energy power plant. It's going to be the cleanest waste-to-energy power plant in the world, there are no toxins coming out of the chimney. An amazing marvel of engineering that is completely invisible. So we thought, how can we express this? And in Copenhagen we have snow, as you can see, but we have absolutely no mountains. We have to go six hours by bus to get to Sweden, to get alpine skiing. So we thought, let's put an alpine ski slope on the roof of the power plant. So this is the first test run we did a few months ago. And what I like about this is that it also show you the sort of world-changing power of formgivning. I have a five-month-old son, and he's going to grow up in a world not knowing that there was ever a time when you couldn't ski on the roof of the power plant.
New Yorktól Koppenhágáig. A koppenhágai parton épp most fejezzük be ezt a hulladékból energiát előállító erőművet. Ez lesz a világ legtisztább ilyen jellegű erőműve, a kéményekből nem füstölnek mérgező anyagok. A mérnöki munka elbűvölő csodája, hogy teljesen láthatatlan. Arra gondoltunk, hogyan fejezhetnénk ezt ki? Koppenhágában van havunk, mint láthatják, hegyeink viszont egyáltalán nincsenek. Busszal hat órás út Svédországba, ha lesiklásra vágyunk. Úgyhogy arra gondoltunk, építünk egy lesiklópályát az erőmű tetejére. Ez itt az első próbasiklás, pár hónapja rendeztük meg. Nekem az tetszik benne, hogy a formatervezés világrengető erejét is megmutatja. Van egy öt hónapos kisfiam, ő már olyan világban nő fel, ahol senki nem fog emlékezni olyan korszakra, amikor még nem lehetett síelni az erőmű tetején.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
So imagine for him and his generation, that's their baseline. Imagine how far they can leap, what kind of wild ideas they can put forward for their future.
Képzeljék el, hogy neki és nemzedékének ez teljesen magától értetődő. Képzeljék el, mekkorát ugorhatnak, milyen elrugaszkodott ötleteket fognak megvalósítani a jövőben.
So right in front of it, we're building our smallest project. It's basically nine containers that we have stacked in a shipyard in Poland, then we've schlepped it across the Baltic sea and docked it in the port of Copenhagen, where it is now the home of 12 students. Each student has a view to the water, they can jump out the window into the clean port of Copenhagen, and they can get back in. All of the heat comes from the thermal mass of the sea, all the power comes from the sun. This is the first 12 units in Copenhagen, another 60 on their way, another 200 are going to Gothenburg, and we're speaking with the Paris Olympics to put a small floating village on the Seine. So very much this kind of, almost like nomadic, impermanent architecture.
Közvetlenül elé kerül a legkisebb építményünk. Alapvetően kilenc konténerből áll, ezeket egy lengyel hajógyárban szereltük össze, aztán átvontattuk a Balti-tengeren, megérkezett a koppenhágai kikötőbe, ma pedig tizenkét diáknak nyújt otthont. Mindannyian a vízre látnak ki, ablakukból egyenest a koppenhágai tiszta kikötőjébe ugorhatnak, aztán vissza. A hőellátást teljes egészében tengeri termálforrások biztosítják, az összes energiát a napból nyerik. Ez az első tizenkét egység Koppenhágában, újabb 60 már úton van, még 200 érkezik Gothenburgba, és tárgyalásban állunk a párizsi olimpia szervezőivel, hogy kis úszó falut építünk a Szajnára. Igen erősen a nomád, ideiglenes építményekre emlékeztető módon.
And the waterfronts of our cities are experiencing a lot of change. Economic change, industrial change and climate change. This is Manhattan before Hurricane Sandy, and this is Manhattan after Sandy. We got invited by the city of New York to look if we could make the necessary flood protection for Manhattan without building a seawall that would segregate the life of the city from the water around it. And we got inspired by the High Line. You probably know the High Line -- it's this amazing new park in New York. It's basically decommissioned train tracks that now have become one of the most popular promenades in the city.
Városaink vízpartjai sokféle átalakuláson mennek keresztül. Gazdasági, ipari és klímaváltozáson. Ez itt Manhattan, a Sandy hurrikán előtt, ez pedig utána. Meghívtak minket New Yorkba, hogy nézzük meg, tudnánk-e védőrendszert építeni áradás ellen anélkül, hogy gátat építenénk, ami elválasztja a város életét a környező víztől. A High Line megihletett minket. Talán hallottak már a High Line-ról, ez a csodálatos park New Yorkban. Alapvetően leszerelt vasúti pályára épült, ebből lett a város egyik legnépszerűbb sétánya.
So we thought, could we design the necessary flood protection for Manhattan so we don't have to wait until we shut it down before it gets nice? So we sat down with the citizens living along the waterfront of New York, and we worked with them to try to design the necessary flood protection in such a way that it only makes their waterfront more accessible and more enjoyable. Underneath the FDR, we are putting, like, pavilions with pocket walls that can slide out and protect from the water. We are creating little stepped terraces that are going to make the underside more enjoyable, but also protect from flooding. Further north in the East River Park, we are creating rolling hills that protect the park from the noise of the highway, but in turn also become the necessary flood protection that can stop the waves during an incoming storm surge. So in a way, this project that we have called the Dryline, it's essentially the High Line --
Arra gondoltunk tehát, megtervezhetnénk-e a szükséges árvízvédelmet úgy, hogy ne kelljen várni addig, míg lezárjuk, mielőtt megszépül. Leültünk hát a folyó mentén élő városlakókkal, és együtt próbáltuk megtervezni a szükséges árvízvédelmet úgy, hogy a part könnyebben megközelíthető legyen, és öröm legyen ott sétálni. A Roosevelt út alatt pavilonszerű épületeket emelünk, zsilipfalakkal, amik leereszthetők, és nem engedik be a vizet. Kis lépcsőzetes teraszokat építünk, így az alsó rakparti rész is élménydús lesz, ugyanakkor az áradástól is megvéd. Az East River Park északi részén lágy ívű dombokat építünk, amik megvédik a parkot az autópálya zajától, de szükség esetén megfelelő árvízvédelmet biztosítanak, egy árhullám esetén képesek megállítani a hullámokat. Programunk a Dryline ["Szárazvasút"] nevet kapta, lényegében a High Line [Magasvasút] után.
(Laughter)
(Nevetés)
The High Line that's going to keep Manhattan dry.
A High Line, ami szárazon tartja New Yorkot.
(Applause)
(Taps)
It's scheduled to break ground on the first East River portion at the end of this year. But it has essentially been codesigned with the citizens of Lower Manhattan to take all of the necessary infrastructure for resilience and give it positive social and environmental side effects.
A terv szerint az első kapavágás az East riveri szakaszon év végéig megtörténik. De a terveket lényegében együtt alakítottuk ki az alsó-manhattani lakossággal, hogy számba vegyük az összes szükséges infrastruktúrát ahhoz, hogy rugalmas legyen, pozitív társadalmi és környezeti mellékhatásokkal.
So, New York is not alone in facing this situation. In fact, by 2050, 90 percent of the major cities in the world are going to be dealing with rising seas. In Hamburg, they've created a whole neighborhood where the bottom floors are designed to withstand the inevitable flood. In Sweden, they've designed a city where all of the parks are wet gardens, designed to deal with storm water and waste water. So we thought, could we perhaps --
És nem New York az egyetlen ilyen helyzetbe került település. Az már biztos, hogy 2050-re a világ nagyvárosainak 90 százaléka szembesül az emelkedő tengerszint problémájával. Hamburgban egy egész városrészt építettek, ahol úgy tervezték a járószintet, hogy ellenálljon az elkerülhetetlen áradásnak. Svédországban olyan várost terveztek, ahol az összes park nyirkos kertekből áll, amiket arra terveztek, hogy bírja az árvizet és a szennyvizet. Arra gondoltunk –
Actually, today, three million people are already permanently living on the sea. So we thought, could we actually imagine a floating city designed to incorporate all of the Sustainable Development Goals of the United Nations into a whole new human-made ecosystem. And of course, we have to design it so it can produce its own power, harvesting the thermal mass of the oceans, the force of the tides, of the currents, of the waves, the power of the wind, the heat and the energy of the sun. Also, we are going to collect all of the rain water that drops on this man-made archipelago and deal with it organically and mechanically and store it and clean it. We have to grow all of our food locally, it has to be fish- and plant-based, because you won't have the space or the resources for a dairy diet. And finally, we are going to deal with all the waste locally, with compost, recycling, and turning the waste into energy.
ma már hárommillióan élnek folyamatosan tengeren. Úgyhogy arra gondoltunk, miért ne építhetnénk olyan úszó várost, amely az ENSZ összes fenntartható fejlődési célját egy merőben új mesterséges ökoszisztémába foglalja. És természetesen olyanra kell terveznünk, hogy képes legyen ellátni magát energiával az óceán termálforrásaiból, az árapály, az áramlatok, a hullámok erejéből, a szélenergiából, a nap melegéből és energiájából. Összegyűjtjük az esővizet is ebbe a mesterséges szigetvilágba, organikus és mechanikus módon kezeljük, tároljuk és tisztítjuk. Az összes élelmiszert helyben kell megtermelnünk, hal- és növényalapú lesz, mert tejtermékek előállítására nem lesz hely. Végül pedig helyben dolgozzuk fel a szemetet, komposztáljuk, majd energiává alakítjuk át az összes hulladékot.
So imagine where a traditional urban master plan, you typically draw the street grid where the cars can drive and the building plots where you can put some buildings. This master plan, we sat down with a handful of scientists and basically started with all of the renewable, available natural resources, and then we started channeling the flow of resources through this kind of human-made ecosystem or this kind of urban metabolism. So it's going to be modular, it's going to be buoyant, it's going to be designed to resist a tropical storm. You can prefabricate it at scale, and tow it to dock with others, to form a small community. We're designing these kind of coastal additions, so that even if it's modular and rational, each island can be unique with its own coastal landscape. The architecture has to remain relatively low to keep the center of gravity buoyant. We're going to take all of the agriculture and use it to also create social space so you can actually enjoy the permaculture gardens. We're designing it for the tropics, so all of the roofs are maximized to harvest solar power and to shade from the sun. All the materials are going to be light and renewable, like bamboo and wood, which is also going to create this charming, warm environment. And any architecture is supposed to be able to fit on this platform. Underneath we have all the storage inside the pontoon, almost like a mega version of the student housings that we've already worked with. We have all the storage for the energy that's produced, all of the water storage and remediation. We are sort of dealing with all of the waste and the composting. And we also have some backup farming with aeroponics and hydroponics. So imagine almost like a vertical section through this landscape that goes from the air above, where we have vertical farms; below, we have the aeroponics and the aquaponics. Even further below, we have the ocean farms and where we tie the island to the ground, we're using biorock to create new reefs to regenerate habitat.
Képzeljék el, ahol egy hagyományos városfejlesztési főtervben jellemzően úthálózatot rajzolunk, ahol az autók fognak járni, parcellákat rajzolunk, azokra esetleg épületek vázlatait. Ez a főterv, először is néhány szakértővel összeülve átnéztük az összes rendelkezésünkre álló megújuló természeti erőforrást, aztán nekiálltunk ezek szabályozásának, egyfajta mesterséges ökoszisztémával vagy valamiféle városi metabolizmussal. Moduláris felépítésű lesz, úszóképes, úgy tervezzük, hogy ellenálló legyen a trópusi viharokkal szemben. Előregyártott vontatható, egymáshoz rögzíthető elemeket készíthetünk, így kis közösséget formálnak. Megtervezzük ezeket a parti kiegészítőket is, így bár moduláris és racionális, mégis egyedi lehet minden sziget, mert másképp néz ki a partvidékük. Az építményeknek viszonylag alacsonynak kell lenniük, hogy megtartsák a gravitációs úszóképességük súlypontját. Az egész mezőgazdaságot úgy fogjuk alkalmazni, hogy egyben közösségi tereket is létrehozunk vele, így permakultúrás kertek előnyeit is élvezhetjük. Trópusokra tervezzük, ezért minden háztető a legnagyobb mértékben begyűjti a napenergiát, és árnyékol is. Minden építőanyag könnyű és megújuló lesz, például bambusz és fa, ezekből ilyen bűbájos, barátságos környezetet alakíthatunk ki. Bármelyik építménynél az a cél, hogy illeszkedjen ehhez a platformhoz. A pontonhidak aljában lesz az összes tároló, olyan, mint a diákszállók megaváltozata, amikkel már volt dolgunk. Itt tároljuk az összes előállított energiát, itt tároljuk és kezeljük az összes vizet. Feldolgozzuk az összes hulladékot és komposztálunk. Ezen kívül némi aeropóniás és hidropóniás háttérgazdálkodást is folytatunk. Úgy képzeljék el, mintha függőleges rész húzódna végig ezen a tájon, fent függőleges farmjaink lennének; lent pedig aeropóniás és akvapóniás termesztés folyna. Még lejjebb óceáni farmjaink lennének, és ahol összekötjük a szigetet a tenger fenekével, bioszikla felhasználásával új zátonyokat hozunk létre, az élőhely regenerálására.
So think of this small island for 300 people. It can then group together to form a cluster or a neighborhood that then can sort of group together to form an entire city for 10,000 people. And you can imagine if this floating city flourishes, it can sort of grow like a culture in a petri dish.
Erre a kis szigetre 300 lakost képzeljenek el. Aztán csoportosulások, városrészek alakulhatnak ki, amik később tízezer fős lakosságú városba rendeződhetnek. Elképzelhetik, ha ez az úszó város fellendül, úgy gyarapszik, mint egy Petri-csészében tenyésztett kultúra.
So one of the first places we are looking at placing this, or anchoring this floating city, is in the Pearl River delta. So imagine this kind of canopy of photovoltaics on this archipelago floating in the sea. As you sail towards the island, you will see the maritime residents moving around on alternative forms of aquatic transportation. You come into this kind of community port. You can roam around in the permaculture gardens that are productive landscapes, but also social landscapes. The greenhouses also become orangeries for the cultural life of the city, and below, under the sea, it's teeming with life of farming and science and social spaces. So in a way, you can imagine this community port is where people gather, both by day and by night. And even if the first one is designed for the tropics, we also imagine that the architecture can adapt to any culture, so imagine, like, a Middle Eastern floating city or Southeast Asian floating city or maybe a Scandinavian floating city one day.
Az egyik első hely, amit kinéztünk, ahol megvalósíthatnánk vagy ahová csatlakoztathatnánk ezt az úszó várost, a Pearl folyó deltája. Képzeljék el ezt a napelemes pavilon-féleséget a tengeren lebegő szigetcsoporton. A sziget felé hajózunk, látjuk azokat, akik ott élnek, akik ott hajózgatnak a változatos formájú vízi járműveken. Megérkezünk ebbe a közösségi kikötő-féleségbe. Permakultúrás kertek közt kószálhatunk, amik termékeny tájak, de egyben közösségi kertek is. Az üvegházak közt pálmaházak is akadnak, hogy megszépítsék a város életét, lent pedig, a tenger mélyén mindenütt gazdálkodás és kutatás folyik, és mindenütt közösségi terek vannak. Ily módon elképzelhetik, hogy ez a közösségi kikötő az, ahol az emberek éjjel-nappal összegyűlnek. És bár az elsőt trópusokra tervezzük, úgy gondoljuk, ez az építészet bárhol alkalmazható, elképzelhetnek egy közel-keleti vagy délkelet ázsiai úszó várost is, vagy egy napon majd akár egy skandinávot is.
So maybe just to conclude. The human body is 70 percent water. And the surface of our planet is 70 percent water. And it's rising. And even if the whole world woke up tomorrow and became carbon-neutral over night, there are still island nations that are destined to sink in the seas, unless we also develop alternate forms of floating human habitats. And the only constant in the universe is change. Our world is always changing, and right now, our climate is changing. No matter how critical the crisis is, and it is, this is also our collective human superpower. That we have the power to adapt to change and we have the power to give form to our future.
Tehát mintegy összefoglalásként: Az emberi test 70 százaléka víz. Bolygónk felszínének 70 százaléka víz. És ez a szint emelkedik. Még ha az egész világ észbe is kapna már holnap, és virradatra szénmentessé válna, akkor is lennének szigetországok, melyek elkerülhetetlenül elsüllyednének, hacsak nem építünk különböző formájú úszó emberi lakhelyeket. A világegyetemben csak a változás állandó. Világunk folyamatosan változik, most éppen éghajlatunk is. Mindegy, mennyire kritikus a válság, márpedig az, ez egyben közös emberi szupererőnket is jelenti. Megvan az erőnk ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a változáshoz, és ahhoz, hogy mi alakítsuk a jövőnket.
(Applause)
(Taps)