What technology can we really apply to reducing global poverty? And what I found was quite surprising. We started looking at things like death rates in the 20th century, and how they'd been improved, and very simple things turned out. You'd think maybe antibiotics made more difference than clean water, but it's actually the opposite. And so very simple things -- off-the-shelf technologies that we could easily find on the then-early Web -- would clearly make a huge difference to that problem.
Milyen technológiát tudnánk ténylegesen alkalmazni a globális méretet öltő szegénység csökkentésére? Igen meglepő dolgok derültek ki. Megnéztük a 20. század halálozási rátáit, hogy hogyan csökkentek, és nagyon egyszerű dolgok jöttek ki. Azt gondolnánk, hogy az antibiotikumok hatásosabbak, mint a tiszta víz, pedig pont fordítva van. Vannak nagyon egyszerű dolgok -- könnyen elérhető technológiák, melyeket könnyen megtalálhattunk az akkoriban fiatal világhálón -- és nagyon sokat számítanának a probléma szempontjából.
But I also, in looking at more powerful technologies and nanotechnology and genetic engineering and other new emerging kind of digital technologies, became very concerned about the potential for abuse. If you think about it, in history, a long, long time ago we dealt with the problem of an individual abusing another individual. We came up with something -- the Ten Commandments: Thou shalt not kill. That's a, kind of a one-on-one thing. We organized into cities. We had many people. And to keep the many from tyrannizing the one, we came up with concepts like individual liberty. And then, to have to deal with large groups, say, at the nation-state level, and we had to have mutual non-aggression, or through a series of conflicts, we eventually came to a rough international bargain to largely keep the peace.
Az olyan erőteljesebb technológiákra gondolva, mint amilyen a nanotechnológia, a géntechnológia és egyéb, feltörő digitális technológiák, aggodalommal tölt el a tény, hogy ezekkel milyen könnyen vissza lehet élni. Ha megnézzük a történelmet, réges régen azt a problémát kellett megoldanunk, hogy egy egyén kihasznált egy másik egyént. Akkor előrukkoltunk valamivel -- a Tízparancsolattal: Ne ölj! Ez amolyan egy az egyhez dolog. Városokba rendeződtünk. Sokasodtunk. Hogy a sok ne nyomja el az egyet, olyan fogalmakkal álltunk elő, mint az egyéni szabadság. Azután, csak hogy meglegyen ez nagyban is, teszem azt, nemzet-állam szinten, kölcsönös erőszakmentességre volt szükség, egyéb konfliktusokon keresztül lassan egy durva nemzetközi alkuba bocsátkoztunk, hogy tartani tudjuk a lépést.
But now we have a new situation, really what people call an asymmetric situation, where technology is so powerful that it extends beyond a nation-state. It's not the nation-states that have potential access to mass destruction, but individuals. And this is a consequence of the fact that these new technologies tend to be digital. We saw genome sequences. You can download the gene sequences of pathogens off the Internet if you want to, and clearly someone recently -- I saw in a science magazine -- they said, well, the 1918 flu is too dangerous to FedEx around. If people want to use it in their labs for working on research, just reconstruct it yourself, because, you know, it might break in FedEx. So that this is possible to do this is not deniable.
De most egy új helyzet állt elő, egy olyan, amit aszimmetrikus szituációnak neveznek, ahol a technológia olyan erős, hogy már túlterjed a nemzetállam határain. Már nem a nemzetállam az, mely potenciálisan hozzáfér a tömegpusztítás eszközeihez, hanem egyes személyek. Ez annak a következménye, hogy ezek az új technológiák többnyire digitálisak. Láttunk génszekvenciákat. Az egyes kórokozók génszekvenciái letölthetők az internetről, és nemrégiben valaki - egy tudományos magazinban láttam -- azt mondta "nos, az 1918- as influenza veszélyes a FedExre nézve." Ha valaki laboratóriumi kutatásaihoz akarja felhasználni, könnyen rekonstruálhatja maga is, mert, tudják, betörhet a FedExesek területére. Kétségtelen tehát, hogy nem lehetetlen ilyesmit megtenni.
So individuals in small groups super-empowered by access to these kinds of self-replicating technologies, whether it be biological or other, are clearly a danger in our world. And the danger is that they can cause roughly what's a pandemic. And we really don't have experience with pandemics, and we're also not very good as a society at acting to things we don't have direct and sort of gut-level experience with. So it's not in our nature to pre-act. And in this case, piling on more technology doesn't solve the problem, because it only super-empowers people more.
Az egyes, kis csoportokat alkotó személyek, akik az ilyen fajta önreprodukáló technológiákhoz hozzáférnek - akár biológiai vagy egyéb technológiák - ily módon szuper-hatalommal lesznek felruházva, és egyértelműen veszélyeztetik a világot. Annak veszélye áll fenn, hogy így durván szólva járványokat tudnak előidézni. Nekünk pedig tényleg nincsen tapasztalatunk a járványokkal, és társadalomként nem is kezeljük jól azokat a dolgokat, melyekkel nincsen közvetlen, zsigeri tapasztalatunk. Nem áll tehát módunkban, hogy felkészüljünk. Ebben az esetben a további technológiák felhalmozása nem oldja meg a problémát, mert az csak még több szuper-hatalmat biztosít számukra.
So the solution has to be, as people like Russell and Einstein and others imagine in a conversation that existed in a much stronger form, I think, early in the 20th century, that the solution had to be not just the head but the heart. You know, public policy and moral progress. The bargain that gives us civilization is a bargain to not use power. We get our individual rights by society protecting us from others not doing everything they can do but largely doing only what is legal. And so to limit the danger of these new things, we have to limit, ultimately, the ability of individuals to have access, essentially, to pandemic power. We also have to have sensible defense, because no limitation is going to prevent a crazy person from doing something. And you know, and the troubling thing is that it's much easier to do something bad than to defend against all possible bad things, so the offensive uses really have an asymmetric advantage.
A megoldás tehát az lesz, ami a Russelhez és Einsteinhez hasonlók esetében volt, vagyis, hogy egy olyan párbeszédet kezdeményezünk, mint amilyet ők sokkal erélyesebben folytattak a 20. század elején, közvetítve azt, hogy a megoldásnak nem csak az agyban de a szívben is meg kell születnie. Tudják, közérdek és erkölcsi fejlődés. A civilizációért folytatott alku egyben a hatalommal való vissza-nem élés alkuja. Személyes jogainkat a társadalomtól kapjuk, azzal, hogy megvédenek bennünket másoktól, akik tevékenységét törvényes keretek közé szorítják. Hogy ezeknek az újfajta veszélyeknek határt szabjunk, korlátoznunk kell végül az egyes személyeknek a járványokhoz való hozzáférését. Kell, hogy legyen továbbá erős védelmünk, hiszen ha nem korlátozunk dolgokat, akkor előfordulhat, hogy egy őrült tesz valamit. Tudják, az a gond, hogy sokkal egyszerűbb valami rosszat tenni, mint védekezni az összes lehetséges rossz dologgal szemben, a dolgok célzott felhasználásának tényleg aszimmetrikus előnyük van.
So these are the kind of thoughts I was thinking in 1999 and 2000, and my friends told me I was getting really depressed, and they were really worried about me. And then I signed a book contract to write more gloomy thoughts about this and moved into a hotel room in New York with one room full of books on the Plague, and you know, nuclear bombs exploding in New York where I would be within the circle, and so on. And then I was there on September 11th, and I stood in the streets with everyone. And it was quite an experience to be there. I got up the next morning and walked out of the city, and all the sanitation trucks were parked on Houston Street and ready to go down and start taking the rubble away. And I walked down the middle, up to the train station, and everything below 14th Street was closed. It was quite a compelling experience, but not really, I suppose, a surprise to someone who'd had his room full of the books. It was always a surprise that it happened then and there, but it wasn't a surprise that it happened at all.
Ezekhez hasonló dolgok foglalkoztattak 1999-ben és 2000-ben, a barátaim jelezték felém, hogy kezdek nagyon depressziós lenni, és igencsak aggódtak értem. Szerződést kötöttem egy könyv megírására, hogy további borús gondolatokat terjesszek e témában, és beköltöztem New York egyik szállodájába egy csomó pestisről, meg atombomba támadásról, New Yorkban robbanó atombombákról szóló könyvvel, egy olyan helyen, ahol a robbanás hatókörén belül lehetek. Ott voltam szeptember 11-én, ott álltam az utcán a többiekkel. Nem volt semmi az az élmény. Másnap, amikor felkeltem, kisétáltam a városból, az összes csatornázási teherautó a Houston Street-en parkolt a törmelékek elszállítására készen. Elgyalogoltam az utca közepéig, egészen a vonatállomásig, és a 14. utcáig minden le volt zárva. Döbbenetes élmény volt, de egyáltalán nem meglepő olyasvalaki számára, akinek ilyen könyvekkel volt teli a szobája. Meglepetés volt, hogy ott, és akkor történt, de maga az esemény egyáltalán nem váratlanul történt.
And everyone then started writing about this. Thousands of people started writing about this. And I eventually abandoned the book, and then Chris called me to talk at the conference. I really don't talk about this anymore because, you know, there's enough frustrating and depressing things going on. But I agreed to come and say a few things about this. And I would say that we can't give up the rule of law to fight an asymmetric threat, which is what we seem to be doing because of the present, the people that are in power, because that's to give up the thing that makes civilization. And we can't fight the threat in the kind of stupid way we're doing, because a million-dollar act causes a billion dollars of damage, causes a trillion dollar response which is largely ineffective and arguably, probably almost certainly, has made the problem worse. So we can't fight the thing with a million-to-one cost, one-to-a-million cost-benefit ratio.
Azután mindenki erről írt. Ezren meg ezren kezdtek erről írni. Végül is letettem a könyvírásról, és aztán Chris felhívott, hogy beszéljek a konferencián. Mostanában már tényleg nem beszélek erről, mert, tudják, épp elég frusztráló és nyomasztó dolog történik körülöttünk. Abba azonban beleegyeztem, hogy eljöjjek, és hozzátegyek néhány dolgot. Azt szeretném mondani például, hogy nem adhatjuk fel a jogrendet, az aszimmetrikus fenyegetéssel szembeni küzdelmünk, ahogy azt feladni látszunk, a jelen miatt, a hatalmon lévők miatt, mégpedig azért, mert ezzel épp a civilizáció lényegét adnánk fel! Nem küzdhetünk a fenyegetettség ellen ilyen ostobán, ahogy tesszük, mert egy millió dolláros törvény milliárd dolláros kárt okoz, aminek egy ezer milliárdos visszahatása lesz, ami javarészt hatástalan és vitathatatlanul, valószínűleg szinte biztosan csak súlyosbítja a helyzetet. Nem küzdhetünk tehát a dolog ellen egy millió az egyhez költségaránnyal, egy 1:millió-hoz haszon aránnyal.
So after giving up on the book -- and I had the great honor to be able to join Kleiner Perkins about a year ago, and to work through venture capital on the innovative side, and to try to find some innovations that could address what I saw as some of these big problems. Things where, you know, a factor of 10 difference can make a factor of 1,000 difference in the outcome. I've been amazed in the last year at the incredible quality and excitement of the innovations that have come across my desk. It's overwhelming at times. I'm very thankful for Google and Wikipedia so I can understand at least a little of what people are talking about who come through the doors.
Miután feladtam a könyvírást - az a megtiszteltetés ért, körülbelül egy éve, hogy csatlakozhattam Kleiner Perkinshez, és kockázati tőkén keresztül dolgozhattam az innovatív oldalon, újításokat keresve, melyek esetleg megoldást jelenthetnek ezen súlyos problémák némelyikére. Tudják, olyan dolgokat, amelyek esetében tíz változó tényezője ezernyi különbség tényezőjét teheti ki a végeredménynél. Le voltam nyűgözve az újítások minősége és izgalma láttán, amik az elmúlt években kerültek elém. Olykor egyenesen ellenállhatatlan érzés. Nagyon hálás vagyok a Google-nek és a Wikipédiának, hogy legalább egy kicsit megértem, miről beszélnek azok, akik átlépik a küszöbömet.
But I wanted to share with you three areas that I'm particularly excited about and that relate to the problems that I was talking about in the Wired article. The first is this whole area of education, and it really relates to what Nicholas was talking about with a $100 computer. And that is to say that there's a lot of legs left in Moore's Law. The most advanced transistors today are at 65 nanometers, and we've seen, and I've had the pleasure to invest in, companies that give me great confidence that we'll extend Moore's Law all the way down to roughly the 10 nanometer scale. Another factor of, say, six in dimensional reduction, which should give us about another factor of 100 in raw improvement in what the chips can do. And so, to put that in practical terms, if something costs about 1,000 dollars today, say, the best personal computer you can buy, that might be its cost, I think we can have that in 2020 for 10 dollars. Okay? Now, just imagine what that $100 computer will be in 2020 as a tool for education.
Három dolgot szeretnék azonban ma megosztani Önökkel, melyek különösen lelkesítenek, s melyek a Wired cikkben felvázolt problémákhoz kapcsolódnak. Az egyik az oktatás teljes területe, és ez ahhoz kapcsolódik, amiről Nicholas beszélt: vagyis a száz dolláros számítógépekhez. Ez azt jelenti, hogy sok hiányossága van még a Moore-törvénynek. A legfejlettebb tranzisztorok jelenleg 65 nanométeresek, láttuk, és nagy örömmel fektettem be olyan cégekbe, akik megerősítenek abban, a hogy Moore-törvényt továbbfejlesztik, durván fogalmazva egészen a 10 nanométeres skáláig. Egy másik tényező, mondjuk a hatos dimenziójú csökkentés, ami úgy további 100 tényezőt ad a nyers fejlesztésben a chipek képességét illetően. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha ma valami közel 1000 dollárba kerül, teszem azt, a legjobb forgalomban lévő számítógép, akkor szerintem 2020-ban már 10 dollárért kapható lesz. Értik? Na most, képzeljék csak el, mi lesz azzal a 100 dolláros számítógéppel 2020-ban, ha oktatási eszközként tekintünk rá.
I think the challenge for us is -- I'm very certain that that will happen, the challenge is, will we develop the kind of educational tools and things with the net to let us take advantage of that device? I'd argue today that we have incredibly powerful computers, but we don't have very good software for them. And it's only in retrospect, after the better software comes along, and you take it and you run it on a ten-year-old machine, you say, God, the machine was that fast? I remember when they took the Apple Mac interface and they put it back on the Apple II. The Apple II was perfectly capable of running that kind of interface, we just didn't know how to do it at the time. So given that we know and should believe -- because Moore's Law's been, like, a constant, I mean, it's just been very predictable progress over the last 40 years or whatever. We can know what the computers are going to be like in 2020. It's great that we have initiatives to say, let's go create the education and educate people in the world, because that's a great force for peace. And we can give everyone in the world a $100 computer or a $10 computer in the next 15 years.
Azt hiszem, számunkra most az a kihívás -- mellyel biztos vagyok, hogy fogunk találkozni, szóval az a kihívás, hogy ki kell dolgozni olyan oktatási terveket és egyebeket a világhálóval, melyekkel előnyösen tudjuk felhasználni az eszközt. Egyet értek azzal, hogy ma hihetetlenül erős számítógépeink vannak, de nincsenek hozzájuk jó szoftverjeink. Majd visszatekintünk, miután meg lesz a jobb szoftver, amit egy tíz éves gépen próbálunk ki, és azt mondjuk: Jó ég, ez a gép ilyen gyors volt? Emlékszem, mikor az Apple Mac interfészt visszaállították az Apple II.-re. Az Apple II teljesen megfelelt ugyanis az olyan fajta interfész futtatására, csak akkor még nem tudtuk kezelni. Annak fényében, hogy ezt tudjuk és el kell hinnünk -- mert a Moore-törvény állandó volt, úgy értem, a folyamat az elmúlt 40 évben egyszerűen nagyon kiszámítható volt. Tudhatjuk, hogy 2020-ban milyenek lesznek a számítógépek. Nagyszerű dolog az, hogy kezdeményezhetjük az oktatás fejlesztését a világban, mert ez nagymértékben előmozdítja a békét. Az elkövetkező 15 évben a világon mindenkinek adhatunk egy 100 dolláros vagy 10 dolláros számítógépet.
The second area that I'm focusing on is the environmental problem, because that's clearly going to put a lot of pressure on this world. We'll hear a lot more about that from Al Gore very shortly. The thing that we see as the kind of Moore's Law trend that's driving improvement in our ability to address the environmental problem is new materials. We have a challenge, because the urban population is growing in this century from two billion to six billion in a very short amount of time. People are moving to the cities. They all need clean water, they need energy, they need transportation, and we want them to develop in a green way. We're reasonably efficient in the industrial sectors. We've made improvements in energy and resource efficiency, but the consumer sector, especially in America, is very inefficient. But these new materials bring such incredible innovations that there's a strong basis for hope that these things will be so profitable that they can be brought to the market.
A második terület, amire összpontosítok, az a környezetvédelem, mert egyértelmű, hogy ezen a területen nagy nyomás fog a világra nehezedni. Hamarosan bővebben hallunk erről Al Gore-tól. Az, amit a Moore-törvény trendjeként láthatunk, azok az új anyagok, amik egyre inkább lehetővé teszik, hogy a környezetvédelmi problémákat megoldjuk. Nehézséggel állunk szemben, mert a népesség ebben az évszázadban nagyon rövid időn belül kétmilliárdról hatmilliárdra növekszik. Az emberek a városokba költöznek. Mindnek szüksége van tiszta vízre, energiára, közlekedési lehetőségre, és azt akarjuk, hogy mindez környezetbarát legyen. Ésszerűen hatékonyak vagyunk az ipari ágazatokban. Energia- és erőforrás-hatékonyság terén javulást értünk el, de a fogyasztói szektorban, főként az Egyesült Államokban ez nagyon eredménytelen. Az új anyagok ellenben olyan hihetetlen újításoknak nyitnak utat, hogy nagyon remélhetjük, hogy ezek a dolgok olyan nyereségesek lesznek, hogy piacra dobhatók.
And I want to give you a specific example of a new material that was discovered 15 years ago. If we take carbon nanotubes, you know, Iijima discovered them in 1991, they just have incredible properties. And these are the kinds of things we're going to discover as we start to engineer at the nano scale. Their strength: they're almost the strongest material, tensile strength material known. They're very, very stiff. They stretch very, very little. In two dimensions, if you make, like, a fabric out of them, they're 30 times stronger than Kevlar. And if you make a three-dimensional structure, like a buckyball, they have all sorts of incredible properties. If you shoot a particle at them and knock a hole in them, they repair themselves; they go zip and they repair the hole in femtoseconds, which is not -- is really quick. (Laughter) If you shine a light on them, they produce electricity. In fact, if you flash them with a camera they catch on fire. If you put electricity on them, they emit light. If you run current through them, you can run 1,000 times more current through one of these than through a piece of metal. You can make both p- and n-type semiconductors, which means you can make transistors out of them. They conduct heat along their length but not across -- well, there is no width, but not in the other direction if you stack them up; that's a property of carbon fiber also. If you put particles in them, and they go shooting out the tip -- they're like miniature linear accelerators or electron guns. The inside of the nanotubes is so small -- the smallest ones are 0.7 nanometers -- that it's basically a quantum world. It's a strange place inside a nanotube.
Mondok egy egészen konkrét példát egy ilyen új anyagra, amit 15 évvel ezelőtt fedeztek fel. Vegyük a szén nanocsöveket, tudják, amiket Iijima fedezett fel 1991-ben, és amiknek hihetetlen tulajdonságaik vannak. Ehhez hasonló dolgokat fogunk felfedezni, amennyiben a nano skálán kezdünk el tervezni. Az erősségük szakítószilárdság szempontjából szinte a legerősebb az ismert anyagok közül. Nagyon-nagyon merevek. Csak nagyon-nagyon kismértékben nyúlnak. Ha két dimenzióban szövetként kiterítjük, 30-szor erősebbek mint Kevlar. Ha három-dimenziós buckyballhoz (fullerén molekula gömbje) hasonló szerkezetté alakítjuk, látjuk, hogy több hihetetlen tulajdonságuk is van. Ha rálövünk egy részecskét és lukat ütünk beléjük, helyrehozzák magukat; összehúzódnak és femtosecundumok alatt megjavítják, ahol lukas, ami -- nagyon gyors. (Nevetés) Ha fényt bocsátunk rájuk, elektromosságot hoznak létre. Ha pedig rávakuzunk, fellángolnak. Ha elektromosság éri, fényt bocsátanak ki. Ha áramot vezetünk beléjük, 1000-szer annyi áramot vezethetünk beléjük, mint amennyit egy darab fémbe. Csinálhatunk mind p- mind n-típusú vezetőket, ami azt jelenti, hogy tranzisztorokat készíthetünk belőlük. Hosszirányban vezetik a hőt, széltében nem-- nos, szélességük nincs, hosszuk van Ha kiverjük őket; ez is tulajdonsága a szén rostnak. Ha részecskéket helyezünk beléjük, és azok kilövellnek a csúcsánál -- olyanok, mint miniméretű gázpedálok vagy elektronpuskák. A nanocsövek belseje olyan kicsi -- a legkisebb 0.7 nanométeres -- hogy gyakorlatilag egy kvantumvilág. Nagyon fura a nanocső belseje.
And so we begin to see, and we've seen business plans already, where the kind of things Lisa Randall's talking about are in there. I had one business plan where I was trying to learn more about Witten's cosmic dimension strings to try to understand what the phenomenon was going on in this proposed nanomaterial. So inside of a nanotube, we're really at the limit here. So what we see is with these and other new materials that we can do things with different properties -- lighter, stronger -- and apply these new materials to the environmental problems. New materials that can make water, new materials that can make fuel cells work better, new materials that catalyze chemical reactions, that cut pollution and so on. Ethanol -- new ways of making ethanol. New ways of making electric transportation. The whole green dream -- because it can be profitable. And we've dedicated -- we've just raised a new fund, we dedicated 100 million dollars to these kinds of investments. We believe that Genentech, the Compaq, the Lotus, the Sun, the Netscape, the Amazon, the Google in these fields are yet to be found, because this materials revolution will drive these things forward.
Így hát elkezdtük vizsgálni, és láttam már üzleti terveket, amikben olyan dolgok szerepeltek, amikről Lisa Randall beszélt. Volt egy olyan üzleti terv, melynek kapcsán meg akartam tudni többet Witten kozmikus dimenziós húrjairól, hogy megértsem, milyen jelenség ment végbe ebben a javasolt nanoanyagban. Egy nanocsőben, s itt tényleg korlátozva vagyunk. Ezeknél az új anyagoknál tehát azt látjuk, hogy különböző tulajdonságaik szerint - könnyebb, erősebb -- bánhatunk velük, s az alapján alkalmazhatjuk a környezetvédelmi problémákra. Vannak új anyagok, melyek vizet tudnak előállítani, új anyagok, melyek elősegítik az üzemanyagok működését, új anyagok, melyek kémiai reakciók katalizátorai és csökkentik a szennyezést, stb. Ott van az Etanol - az etanol előállításának új módja. Új lehetőségek a villamos közlekedésben. A zöld álom -- nyereséges lehet. Most különítettünk el egy összeget, 100 millió dollárt szántunk az efféle befektetésekre. Úgy gondoljuk, hogy a Genentech, a Compaq, a Lotus, a Sun, a Netscape, az Amazon és a Google még csak most lesznek megalapítva ilyen téren, mert az anyagnak ez a forradalma fogja ezeket a dolgokat tovább vinni.
The third area that we're working on, and we just announced last week -- we were all in New York. We raised 200 million dollars in a specialty fund to work on a pandemic in biodefense. And to give you an idea of the last fund that Kleiner raised was a $400 million fund, so this for us is a very substantial fund. And what we did, over the last few months -- well, a few months ago, Ray Kurzweil and I wrote an op-ed in the New York Times about how publishing the 1918 genome was very dangerous. And John Doerr and Brook and others got concerned, [unclear], and we started looking around at what the world was doing about being prepared for a pandemic. And we saw a lot of gaps.
A harmadik terület, amin dolgozunk, s amit éppen előző héten jelentettünk be -- mind New Yorkban voltunk. 200 millió dollárt fektettünk be egy speciális alapba, hogy járványmegelőzésen dolgozzunk a biovédelemben. Csak hogy adjunk valami képet arról az utolsó befektetésről, amit Kleiner tett, ami 400 millió dolláros volt, tehát nagyon lényeges számunkra. Amit az elmúlt néhány hónapban -- vagyis néhány hónappal ezelőtt Ray Kurzweillel együtt írtam egy cikket a New York Times-ba arról, hogy milyen veszélyes is volt az 1918-as génállomány nyilvánosságra hozatala. John Doerr, Brook és mások is elkezdtek aggódni, és elkezdtük vizsgálni, hogy mennyire van felkészülve a világ egy járványra. Sok hiányosságot láttunk.
And so we asked ourselves, you know, can we find innovative things that will go fill these gaps? And Brooks told me in a break here, he said he's found so much stuff he can't sleep, because there's so many great technologies out there, we're essentially buried. And we need them, you know. We have one antiviral that people are talking about stockpiling that still works, roughly. That's Tamiflu. But Tamiflu -- the virus is resistant. It is resistant to Tamiflu. We've discovered with AIDS we need cocktails to work well so that the viral resistance -- we need several anti-virals. We need better surveillance. We need networks that can find out what's going on. We need rapid diagnostics so that we can tell if somebody has a strain of flu which we have only identified very recently. We've got to be able to make the rapid diagnostics quickly. We need new anti-virals and cocktails. We need new kinds of vaccines. Vaccines that are broad spectrum. Vaccines that we can manufacture quickly. Cocktails, more polyvalent vaccines. You normally get a trivalent vaccine against three possible strains. We need -- we don't know where this thing is going. We believe that if we could fill these 10 gaps, we have a chance to help really reduce the risk of a pandemic. And the difference between a normal flu season and a pandemic is about a factor of 1,000 in deaths and certainly enormous economic impact. So we're very excited because we think we can fund 10, or speed up 10 projects and see them come to market in the next couple years that will address this.
Akkor feltettük a kérdést, hogy tudják, fel tudunk-e találni új dolgokat, amik pótolják ezeket a hiányosságokat? Brook pedig a szünetben azt mondta, hogy annyi mindent talált, hogy nem tud aludni, mert annyi nagyszerű technológia létezik, hogy lényegében teljesen ellepnek. Szükségünk van rájuk, tudják. Van egy vírusirtónk, amiről beszélnek a készletfelhalmozás esetén, s ami még működik. Ez a Tamiflu. De a Tamiflunál -- a vírus ellenálló. Ellenáll a Tamiflunak. Rájöttünk arra, hogy az AIDS esetén a koktél az, ami jól tud együttműködni, és így a vírusos ellenálláshoz -- sok antivírusra van szükségünk. Gondosabb felügyeletre van szükségünk. Hálózatokra van szükségünk, hogy megtudjuk, mi zajlik. Gyors diagnosztikára van szükségünk, hogy meg tudjuk állapítani, ha valakinek egy olyan típusú influenzája van, amit nemrégiben azonosítottunk. Gyorsan kell felállítanunk a diagnózist. Új vírusirtókra és koktélokra van szükségünk. Új fajta oltásokra lesz szükségünk. Széles spektrumú oltásokra. Gyorsan előállítható oltásokra. Koktélokra, több hatású oltásokra. Jobbára három hatású oltásokat kapunk három lehetséges törzs ellen. Szükségünk van rá -- nem tudjuk, mindez hova vezet. Azt gondoljuk, hogy ha pótolni tudjuk azt a 10 hiányosságot, igazán sikerülni fog csökkenteni a járvány kockázatát. A megszokott influenza szezon és a járványos szezon közötti különbség körülbelül 1000 halálos áldozatnyi, és persze hatalmas gazdasági következmény. Nagyon izgatottak vagyunk tehát, mert azt gondoljuk, tudunk fedezni 10 projektet, fel is tudjuk gyorsítani, piacra dobjuk és a következő néhány évben megoldódik a gond.
So if we can address, use technology, help address education, help address the environment, help address the pandemic, does that solve the larger problem that I was talking about in the Wired article? And I'm afraid the answer is really no, because you can't solve a problem with the management of technology with more technology. If we let an unlimited amount of power loose, then we will -- a very small number of people will be able to abuse it. We can't fight at a million-to-one disadvantage. So what we need to do is, we need better policy. And for example, some things we could do that would be policy solutions which are not really in the political air right now but perhaps with the change of administration would be -- use markets.
Ha tehát a technológia felhasználásával megoldásokat találunk az oktatásra, a környezetvédelmi problémákra, a járványra, megoldódik-e a tágabb értelemben vett probléma, amelyről a Wired cikkben írtam? Attól tartok, hogy a válasz: nem, mert nem oldhatunk meg egy problémát a technológia menedzsmentjének még több technológiájával. Ha határtalan mértékű hatalmat szabad prédaként hagyunk meg, akkor -- emberek egészen kis csoportja képes lesz visszaélni vele. Egy millió-az-egyhez hátránnyal nem tudunk megküzdeni. Amire tehát szükségünk van, az a jobb politika. Csinálhatnánk például azt, hogy olyan szabályokat hozunk, amik nem igazán férnek össze a jelenlegi politikai légkörrel, de lehet, hogy a vezetés változásával majd ez is változik - ki kell használni a piacot.
Markets are a very strong force. For example, rather than trying to regulate away problems, which probably won't work, if we could price into the cost of doing business, the cost of catastrophe, so that people who are doing things that had a higher cost of catastrophe would have to take insurance against that risk. So if you wanted to put a drug on the market you could put it on. But it wouldn't have to be approved by regulators; you'd have to convince an actuary that it would be safe. And if you apply the notion of insurance more broadly, you can use a more powerful force, a market force, to provide feedback. How could you keep the law? I think the law would be a really good thing to keep. Well, you have to hold people accountable. The law requires accountability. Today scientists, technologists, businessmen, engineers don't have any personal responsibility for the consequences of their actions. So if you tie that -- you have to tie that back with the law.
A piacok nagy erővel rendelkeznek. Ahelyett például, hogy elszabályozzák a problémákat, ami valószínűleg nem működik, az üzletkötésbe kéne befektetni, a katasztrófaelhárításba, azért, hogy azok az emberek, akik olyasmit csinálnak, aminél a katasztrófa költségei magasabbak, be legyenek biztosítva a kockázattal szemben. Ha tehát valaki piacra akar dobni egy gyógyszert, megteheti, de nem kellene, hogy szabályozók hagyják jóvá; elég lenne, ha egy kockázati szakértő meggyőződne arról, hogy biztonságos-e. Ha pedig a biztosítás elvét szélesebb körben alkalmaznánk, még erélyesebb eszközt, a piaci erőt tudnánk használni ahhoz, hogy visszajelzést tudjunk adni. Hogyan tartassuk be a törvényt? Azt gondolom, a törvényt tényleg jó lenne betartani. Nos, elszámolási kötelezettséget kell kiróni az emberekre. A törvény elszámoltatást követel meg. A tudósok, technológusok, üzletemberek és mérnökök jelenleg még semmiféle személyes felelősséggel nem tartoznak cselekedeteik következményével kapcsolatban. Ha ennek gátat akarunk szabni - azt csakis a törvényekkel lehet.
And finally, I think we have to do something that's not really -- it's almost unacceptable to say this -- which, we have to begin to design the future. We can't pick the future, but we can steer the future. Our investment in trying to prevent pandemic flu is affecting the distribution of possible outcomes. We may not be able to stop it, but the likelihood that it will get past us is lower if we focus on that problem. So we can design the future if we choose what kind of things we want to have happen and not have happen, and steer us to a lower-risk place. Vice President Gore will talk about how we could steer the climate trajectory into a lower probability of catastrophic risk.
Végezetül pedig, azt gondolom, valami olyasmibe kell kezdenünk, ami nem igazán -- ami szinte elfogadhatatlan lesz kimondva -- mégpedig az, hogy el kell kezdenünk tervezni a jövőt! Teljes mértékben nem alakíthatjuk a jövőt, de kormányozni tudjuk. Ha megpróbálunk befektetni az influenzajárvány megfékezésébe, hatással lehetünk a lehetséges eredmények elosztására. Nem biztos, hogy teljesen meg tudjuk állítani, de kevesebb az esélye, hogy utolér, ha a problémára összpontosítunk. A jövő tervezhető tehát, ha eldöntjük, hogy mit engedünk bekövetkezni és mit nem, és ha alacsonyabb kockázatú területekre kormányozzuk magunkat. Gore alelnök arról fog beszélni, hogyan kormányozzuk a klíma pályát alacsonyabb katasztrófa kockázáti valószínűséghez.
But above all, what we have to do is we have to help the good guys, the people on the defensive side, have an advantage over the people who want to abuse things. And what we have to do to do that is we have to limit access to certain information. And growing up as we have, and holding very high the value of free speech, this is a hard thing for us to accept -- for all of us to accept. It's especially hard for the scientists to accept who still remember, you know, Galileo essentially locked up, and who are still fighting this battle against the church. But that's the price of having a civilization. The price of retaining the rule of law is to limit the access to the great and kind of unbridled power. Thank you. (Applause)
Mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy a jófiúkat támogassuk, azokat, akik a védelem oldalán állnak, legyen előnyünk azokkal szemben, akik vissza akarnak élni a dolgokkal. Ehhez azt kell tennünk, hogy bizonyos információkhoz való hozzáférést korlátozzunk. Fel kell nőnünk és nagyon nagyra kell értékelnünk a szólásszabadságot, ha már adatott -- nehéz ezeket elfogadni -- mindannyiunknak. A tudósoknak ezt különösen nehéz elfogadniuk, tudják, nem képesek elfelejteni Galileo kelepcébe zártságát, és a mai napig vívják ezt a csatát az egyházzal. De ez a civilizáció ára. A törvény betartásának az az ára, hogy korlátozzuk a féktelen hatalomhoz való hozzáférést. Köszönöm (Taps)