I wrote a letter last week talking about the work of the foundation, sharing some of the problems. And Warren Buffet had recommended I do that -- being honest about what was going well, what wasn't, and making it kind of an annual thing. A goal I had there was to draw more people in to work on those problems, because I think there are some very important problems that don't get worked on naturally. That is, the market does not drive the scientists, the communicators, the thinkers, the governments to do the right things. And only by paying attention to these things and having brilliant people who care and draw other people in can we make as much progress as we need to.
A múlt héten levelet írtam az Alapítványom működéséről. Néhány gondot érintettem. Warren Buffet azt tanácsolta, hogy legyek őszinte: mi az ami jól megy, és mi az ami kevésbé, és mindezt évente ismételjük meg. Az volt a célom, hogy többeket bevonjak a problémák megoldásába mivel azt gondolom, hogy a problémák maguktól nem oldódnak meg. Ilyen például, hogy a piac nem serkenti a tudósokat a kommunikációs szakembereket, a gondolkodókat, és a kormányokat sem, hogy a helyes dolgokat csinálják. Csak akkor fogunk tudni jelentős haladást elérni, ha a kiemelkedő emberek, akik felelősséget éreznek mások iránt ilyen szellemben cselekszenek.
So this morning I'm going to share two of these problems and talk about where they stand. But before I dive into those I want to admit that I am an optimist. Any tough problem, I think it can be solved. And part of the reason I feel that way is looking at the past. Over the past century, average lifespan has more than doubled. Another statistic, perhaps my favorite, is to look at childhood deaths. As recently as 1960, 110 million children were born, and 20 million of those died before the age of five. Five years ago, 135 million children were born -- so, more -- and less than 10 million of them died before the age of five. So that's a factor of two reduction of the childhood death rate. It's a phenomenal thing. Each one of those lives matters a lot.
Ma reggel két dolgot szeretnék megosztani Önökkel és helyzetértékelést adni ezekről. Mielőtt belevágnánk, elmondom, hogy optimista típus vagyok. Úgy gondolom, hogy minden probléma orvosolható. Azért gondolom így, mert a múlt okot ad erre. Az elmúlt fél évszázad alatt a várható élettartam megduplázódott. Egy másik statisztika, amit szívesen idézek a gyermekhalandósággal kapcsolatos. A nem túl távoli 60-as években 110 millió gyermek született és 20 millió halt meg ötéves kora előtt. Öt évvel ezelőtt, 135 millió gyermek született, több mint korábban, és kevesebb, mint 10 millió halt meg ötéves kora előtt. Ez tehát a gyermekkori halandóság felére csökkenését jelenti. Ez nagyszerű dolog. Mindegyik élet sokat számít.
And the key reason we were able to it was not only rising incomes but also a few key breakthroughs: vaccines that were used more widely. For example, measles was four million of the deaths back as recently as 1990 and now is under 400,000. So we really can make changes. The next breakthrough is to cut that 10 million in half again. And I think that's doable in well under 20 years. Why? Well there's only a few diseases that account for the vast majority of those deaths: diarrhea, pneumonia and malaria.
És ennek az oka nem csupán a megnövekedett bevételek voltak de hozzájárultak ehhez a tudományos áttörések is. Az oltóanyagokat széles körben használják. Rubeólában négy millióan haltak meg a nem is távoli 1990-es években. Mára ez 400 ezerre csökkent. Képesek vagyunk hát változások előidézésére. A következő áttörés a 10 millió felére csökkentése lesz. Azt hiszem ez elérhető cél húsz éven belül. Miért? Mivel csak néhány kór az, amely az elhalálozások meghatározó forrása. Ezek: a hasmenés, a tüdőgyulladás és a malária.
So that brings us to the first problem that I'll raise this morning, which is how do we stop a deadly disease that's spread by mosquitos?
Így jutunk el a mai kérdésünkhöz: hogyan állítsuk meg a szúnyogok által terjesztett halálos kórt?
Well, what's the history of this disease? It's been a severe disease for thousands of years. In fact, if we look at the genetic code, it's the only disease we can see that people who lived in Africa actually evolved several things to avoid malarial deaths. Deaths actually peaked at a bit over five million in the 1930s. So it was absolutely gigantic. And the disease was all over the world. A terrible disease. It was in the United States. It was in Europe. People didn't know what caused it until the early 1900s, when a British military man figured out that it was mosquitos. So it was everywhere. And two tools helped bring the death rate down. One was killing the mosquitos with DDT. The other was treating the patients with quinine, or quinine derivatives. And so that's why the death rate did come down.
Nos, nézzük meg a kór eredetét. A malária több ezer éve súlyos betegségnek számít. Ha a genetikai kódot vizsgáljuk azt láthatjuk, hogy az Afrikában élők több olyan védekezési mechanizmust alakítottak ki, melyek segítik elkerülni a malária halálos kimenetelét. A halálos esetek száma az 1930-as években tetőzött. Akkor igen súlyos helyzet volt. Mindenhol jelen volt a kór. Jelen volt az USA-ban és Európában is. Az emberek nem tudták az okát egészen az 1900-as évekig, amikor egy angol katona rájött, hogy a szúnyogok terjesztik. Mindenhol előfordult. Két eszköz volt, ami segített a halálozást leszorítani. Az egyik a szúnyogok irtása DDT-vel. A másik a kininnel vagy származékaival történő kezelés. Ez volt a halálozási gyakoriság csökkenésének hátterében.
Now, ironically, what happened was it was eliminated from all the temperate zones, which is where the rich countries are. So we can see: 1900, it's everywhere. 1945, it's still most places. 1970, the U.S. and most of Europe have gotten rid of it. 1990, you've gotten most of the northern areas. And more recently you can see it's just around the equator.
Furcsa módon, annyi történt, hogy a mérsékelt égövről kiszorítottuk a kórt, onnan ahol a gazdag országok találhatóak. Ezt láthatjuk tehát: az 1900-as években mindenhol előfordult, 1945-ben még szintén nagyon sok helyen majd 1970-re az USA-ban és Európa nagyobbik részén megszűnt. 1990-re az összes északabbi régióból eltűnt, és mostanra csupán csak az Egyenlítő környékén találkozunk vele.
And so this leads to the paradox that because the disease is only in the poorer countries, it doesn't get much investment. For example, there's more money put into baldness drugs than are put into malaria. Now, baldness, it's a terrible thing. (Laughter) And rich men are afflicted. And so that's why that priority has been set.
Így jutunk el ahhoz a paradoxonhoz, hogy a malária a szegényebb országokban fordul csak elő ahol nem jut elég forrás a megelőzésre. Csak példaként említem: több kutatási forrás jut a kopaszság gyógyítására, mint a malária kezelésére. Igaz, a kopaszság borzalmas dolog (Nevetés) és a gazdagabbak emiatt le is vannak sújtva. Ez képezi hát a források elosztásának alapját.
But, malaria -- even the million deaths a year caused by malaria greatly understate its impact. Over 200 million people at any one time are suffering from it. It means that you can't get the economies in these areas going because it just holds things back so much. Now, malaria is of course transmitted by mosquitos. I brought some here, just so you could experience this. We'll let those roam around the auditorium a little bit. (Laughter) There's no reason only poor people should have the experience. (Laughter) (Applause) Those mosquitos are not infected.
De, mi van a maláriával -- bár milliók is meghalnak évente, a jelentőségét akkor sem fogjuk fel igazán. Több mint 200 millió ember szenved tőle most is. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a térségeknek a gazdasága is kárát látja, mivel a betegség kihat a teljesítményre. Tudjuk, a maláriát a szúnyogok terjesztik. Hoztam is magammal néhányat, csak, hogy legyen tapasztalatuk velük. Most elengedjük őket, had repdessenek egy kicsit itt az előadóban. (Nevetés) Azt hiszem semmi okunk, hogy megfosszuk magunkat az élménytől. (Nevetés) (Taps) Ezek a szúnyogok nem fertőzöttek.
So we've come up with a few new things. We've got bed nets. And bed nets are a great tool. What it means is the mother and child stay under the bed net at night, so the mosquitos that bite late at night can't get at them. And when you use indoor spraying with DDT and those nets you can cut deaths by over 50 percent. And that's happened now in a number of countries. It's great to see.
Van egy találmány, az ágy körüli szúnyogháló. Kitűnő eszköz, tényleg. Anya és gyermeke a háló alatt alszik, így a szúnyogok, melyek késő este aktívak, nem tudják megcsípni őket. Ha DDT sprayt és szúnyoghálót használunk, akkor a felére szoríthatjuk le a halálesetek számát. Ez történt egy sor országban. Jó ezt látni.
But we have to be careful because malaria -- the parasite evolves and the mosquito evolves. So every tool that we've ever had in the past has eventually become ineffective. And so you end up with two choices. If you go into a country with the right tools and the right way, you do it vigorously, you can actually get a local eradication. And that's where we saw the malaria map shrinking. Or, if you go in kind of half-heartedly, for a period of time you'll reduce the disease burden, but eventually those tools will become ineffective, and the death rate will soar back up again. And the world has gone through this where it paid attention and then didn't pay attention.
Óvatosnak kell lennünk ugyanakkor, mert a malária kórokozója és a szúnyogok maguk is fejlődnek. Így a korábban hatékony eszközeink lassan hatástalanná válnak. Két esélyünk van. Ha országonként a megfelelő eszközöket és módszereket használjuk, és ezt megfelelő eréllyel tesszük, akkor helyileg a kór visszaszorul. A térképen látható, hogyan szorul vissza a malária. Ha csak félszívvel cselekszünk, akkor átmeneti eredményt elérünk ugyan, de az eszközeink lassan veszítenek hatékonyságukból és a halálozás ismét megugrik. Ezt láthattuk világméretben akkor, amikor odafigyeltünk, és akkor ha nem.
Now we're on the upswing. Bed net funding is up. There's new drug discovery going on. Our foundation has backed a vaccine that's going into phase three trial that starts in a couple months. And that should save over two thirds of the lives if it's effective. So we're going to have these new tools.
Most a fellendülés fázisában vagyunk. Az ágykörüli szúnyogháló program szárnyal. És új gyógyszerkutatások is zajlanak. Az Alapítványunk oltóanyag-kutatásokat támogat melyek klinikai vizsgálata hamarosan megkezdődik. Ha hatékonynak bizonyulnak, esély van rá, hogy az életek kétharmadát megmentsék. Lesz tehát új eszközünk, de ez
But that alone doesn't give us the road map. Because the road map to get rid of this disease involves many things. It involves communicators to keep the funding high, to keep the visibility high, to tell the success stories. It involves social scientists, so we know how to get not just 70 percent of the people to use the bed nets, but 90 percent. We need mathematicians to come in and simulate this, to do Monte Carlo things to understand how these tools combine and work together. Of course we need drug companies to give us their expertise. We need rich-world governments to be very generous in providing aid for these things. And so as these elements come together, I'm quite optimistic that we will be able to eradicate malaria.
önmagában nem jelöli ki az előttünk álló utat. A betegségtől való megszabaduláshoz összehangolt lépések szükségesek. Jó kommunikáció kell, hogy az Alapítvány bevétele elég legyen. Szem előtt legyünk, hogy bemutathassuk sikereinket. Szociológusokra van szükségünk, hogy megértsük és elérjük, hogy ne csak 70% használja a szúnyoghálót, hanem 90%. Matematikusokra van szükségünk, akik előmozdítják ezt és Monte Carlo modellezéseket végezzenek a hatékonyság érdekében. Szükségünk van a gyógyszercégek szakértelmére. Szükségünk van a gazdagabb országok kormányainak nagylelkű anyagi támogatására. Ha ezek az alkotóelemek összeállnak, akkor optimista vagyok, hogy képesek leszünk legyőzni a maláriát.
Now let me turn to a second question, a fairly different question, but I'd say equally important. And this is: How do you make a teacher great? It seems like the kind of question that people would spend a lot of time on, and we'd understand very well. And the answer is, really, that we don't. Let's start with why this is important. Well, all of us here, I'll bet, had some great teachers. We all had a wonderful education. That's part of the reason we're here today, part of the reason we're successful. I can say that, even though I'm a college drop-out. I had great teachers.
Engedjék meg, hogy egy másik kérdést is megbeszéljünk, ami eltérő területre visz, de ugyanolyan fontos. Ez pedig: hogyan képezzünk kitűnő tanárokat? Ez olyan kérdés, amivel mindenki szívesen foglalkozik és amiről azt hisszük, hogy értjük. A helyzet az, hogy nem így van. Kezdjük azzal, hogy miért fontos ez? Azt hiszem mindnyájunknak voltak nagyszerű tanáraink. És mindannyian jó képzést kaptunk. Részben ezért is vagyunk itt, és részben ezért is vagyunk sikeresek. Habár én kiestem a felsőoktatásból, mégis elmondhatom, hogy nagyszerű tanáraim voltak.
In fact, in the United States, the teaching system has worked fairly well. There are fairly effective teachers in a narrow set of places. So the top 20 percent of students have gotten a good education. And those top 20 percent have been the best in the world, if you measure them against the other top 20 percent. And they've gone on to create the revolutions in software and biotechnology and keep the U.S. at the forefront.
Nálunk az USA-ban az oktatás eléggé jól működik. Meglehetősen jó tanáraink vannak az iskolák egy bizonyos körében. Azt mondhatjuk, hogy a diákok 20%-a jó képzést kapott. És ez a 20% a világ legjobbjai közé került be, összehasonlítva más országok felső 20%-ával. Ők hozták létre a szoftveripar és a biotechnológia áttöréseit, és az USA-t a világ élvonalában tartották.
Now, the strength for those top 20 percent is starting to fade on a relative basis, but even more concerning is the education that the balance of people are getting. Not only has that been weak. it's getting weaker. And if you look at the economy, it really is only providing opportunities now to people with a better education. And we have to change this. We have to change it so that people have equal opportunity. We have to change it so that the country is strong and stays at the forefront of things that are driven by advanced education, like science and mathematics.
Nos, ennek a 20%-nak az ereje csökkenni kezdett, és ez igaz az oktatásban is. Nem csak arról van szó hogy egyes oktatási területek gyengék, hanem, hogy tovább gyengülnek. Ha most a gazdaságot tekintjük, akkor azt látjuk, hogy csak a jól képzett embereknek van esélyük. Ezt kell megváltoztatnunk. Úgy kell megváltoztatnunk, hogy egyenlő esélyeket adjunk. Úgy kell megváltoztatnunk, hogy az ország erősebb legyen és az élvonalban maradjon azokon a területeken, ahol kiemelt tudásnak nagy szerepe van, mint például a tudományok és a matematika.
When I first learned the statistics, I was pretty stunned at how bad things are. Over 30 percent of kids never finish high school. And that had been covered up for a long time because they always took the dropout rate as the number who started in senior year and compared it to the number who finished senior year. Because they weren't tracking where the kids were before that. But most of the dropouts had taken place before that. They had to raise the stated dropout rate as soon as that tracking was done to over 30 percent. For minority kids, it's over 50 percent. And even if you graduate from high school, if you're low-income, you have less than a 25 percent chance of ever completing a college degree. If you're low-income in the United States, you have a higher chance of going to jail than you do of getting a four-year degree. And that doesn't seem entirely fair.
Amikor először láttam a statisztikai adatokat megdöbbentem, hogy milyen rossz képet tárnak fel. 30%-a a gyerekeknek soha nem fejezi be a középiskolai tanulmányait és erről nem volt tudomásunk hosszú ideig, mivel úgy tekintettünk a kiesőkre, mint akik más képzést vesznek fel és ezt a számot hasonlítottuk azokhoz, akik befejezték a tanulmányaikat. Azért történt ez, mert nem vettük figyelembe a tanulók előző helyzetét. De a legtöbb kieső ugyanoda járt tovább. A nyomonkövetés eredményeként a kiesettek száma a valós értékhez, a 30%-hoz közelít majd. A kisebbségi gyerekek esetében ez 50%-os arányt jelent. Még ha el is végzi valaki a középiskolát de ha nincs elegendő bevétele, akkor 25%-nál kisebb esélye van arra, hogy lediplomázzon. Ha alacsony jövedelmű vagy az USA-ban nagyobb eséllyel kerülsz börtönbe, mint hogy diplomát szerezz. És ez nem tűnik elfogadhatónak.
So, how do you make education better?
Tehát: hogyan javítsunk az oktatáson?
Now, our foundation, for the last nine years, has invested in this. There's many people working on it. We've worked on small schools, we've funded scholarships, we've done things in libraries. A lot of these things had a good effect. But the more we looked at it, the more we realized that having great teachers was the very key thing. And we hooked up with some people studying how much variation is there between teachers, between, say, the top quartile -- the very best -- and the bottom quartile. How much variation is there within a school or between schools? And the answer is that these variations are absolutely unbelievable. A top quartile teacher will increase the performance of their class -- based on test scores -- by over 10 percent in a single year. What does that mean? That means that if the entire U.S., for two years, had top quartile teachers, the entire difference between us and Asia would go away. Within four years we would be blowing everyone in the world away.
Az Alapítványunk az elmúlt kilenc évben befektetett ebbe a területbe. Sok ember dolgozik ezen a témán. Dolgoztunk kis iskolákban, ösztöndíj programokat indítottunk segítettünk könyvtáraknak. Mindezeknek jó hatása volt. De minél többet gondolkodtunk, azt láttuk, hogy a nagyszerű tanárok jelentik az igazi kulcsot. Kapcsolatba léptünk olyanokkal, akik a tanárok közötti különbségeket tanulmányozták, a legjobbak, a felső 25% és a legrosszabb 25% között. Mekkora különbségek vannak az iskolán belül és iskolák között? Az a helyzet, hogy a válasz alig hihető. A legjobb tanárok jelentősen növelik az osztályok teljesítményét Mérések alapján, egyetlen év alatt több mint 10%-kal. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ha az USA-ban két évig a felső 25%-ra jellemző színvonalú oktatás folyna, a köztünk és az Ázsia között fennálló különbség eltűnne. Négy év alatt világvezetők lehetnénk.
So, it's simple. All you need are those top quartile teachers. And so you'd say, "Wow, we should reward those people. We should retain those people. We should find out what they're doing and transfer that skill to other people." But I can tell you that absolutely is not happening today.
Ilyen egyszerű. A legjobb 25%-ba tartozó tanárra van szükségünk. Mondhatnánk: nosza jutalmazzuk ezeket a tanárokat és akkor bizonyosan meg tudnánk tartani őket. Határozzuk meg mit is csinálnak és adjuk át a tudásukat a többieknek. De el kell mondjam, hogy manapság egyáltalán nem ez történik.
What are the characteristics of this top quartile? What do they look like? You might think these must be very senior teachers. And the answer is no. Once somebody has taught for three years their teaching quality does not change thereafter. The variation is very, very small. You might think these are people with master's degrees. They've gone back and they've gotten their Master's of Education. This chart takes four different factors and says how much do they explain teaching quality. That bottom thing, which says there's no effect at all, is a master's degree.
Mi jellemző erre a felső 25% tanári csoportra? Hogy néznek ki, kik ők? Azt gondolhatnánk, hogy bizonyára az érett korosztály tagjai. A válasz az, hogy nem. Amikor valaki már három éve tanít, a tanítási képessége később már nem változik. A változás elenyésző a továbbiakban. Gondolhatnánk, hogy a mesterfokozatnak van hatása. Sokan továbbképzik magukat a mesterfokozatig. Ezen az ábrán négy különböző tényezőt vettünk figyelembe. Hogyan hatottak ezek a változók az oktatás színvonalára? A legalul található az, ami a legkevésbé befolyásolja a színvonalat ez pedig a mesterfokozat megléte. A másik a jutalmazás alapja.
Now, the way the pay system works is there's two things that are rewarded. One is seniority. Because your pay goes up and you vest into your pension. The second is giving extra money to people who get their master's degree. But it in no way is associated with being a better teacher. Teach for America: slight effect. For math teachers majoring in math there's a measurable effect. But, overwhelmingly, it's your past performance. There are some people who are very good at this. And we've done almost nothing to study what that is and to draw it in and to replicate it, to raise the average capability -- or to encourage the people with it to stay in the system.
Ha két dolgot veszünk figyelembe a jutalmazásnál, akkor az egyik a szolgálati idő. Ismert, hogy a fizetés emelkedésével többet fordítunk a nyugdíjunkra. A második, hogy jutalmazzuk azokat, akik megszerzik a mesterfokozatot. De ez semmilyen módon nem függ össze a tanítási minőséggel. Teach for America: némi összefüggés látható. A matektanárok esetében a szakképesítés megszerzésének van mérhető hatása. De, döntő módon, ez a múltbeli teljesítményre utal. És tudjuk, vannak, akik nagyon jó tanárok. Ennek ellenére szinte semmit sem tettünk annak kiderítésére, hogy mi áll a háttérben, hogyan tudnánk ezt használni és továbbadni, felemelni az átlagos oktatókat a magasabb színvonalra vagy legalább bátorítani a kitűnőket, hogy maradjanak a rendszerben.
You might say, "Do the good teachers stay and the bad teacher's leave?" The answer is, on average, the slightly better teachers leave the system. And it's a system with very high turnover.
Kérdezhetnénk azt is: "Vajon a jó tanárok maradnak és a rosszak mennek el?" Az a helyzet, hogy átlagosan, a kissé jobb tanárok hagyják el a rendszert. És az oktatás egy olyan rendszer, ahol igen nagy a fluktuáció.
Now, there are a few places -- very few -- where great teachers are being made. A good example of one is a set of charter schools called KIPP. KIPP means Knowledge Is Power. It's an unbelievable thing. They have 66 schools -- mostly middle schools, some high schools -- and what goes on is great teaching. They take the poorest kids, and over 96 percent of their high school graduates go to four-year colleges. And the whole spirit and attitude in those schools is very different than in the normal public schools. They're team teaching. They're constantly improving their teachers. They're taking data, the test scores, and saying to a teacher, "Hey, you caused this amount of increase." They're deeply engaged in making teaching better.
Néhány hely van csupán, ahol az igazán jó tanárok megjelennek. Az egyik jó példa az óraadó tanárokra épített iskola, a KIPP. A KIPP jelentése: " A tudás erő." Hihetetlen jelenség. 66 iskolájuk van, általában középiskolák, és kiemelkedő oktatás folyik a falaik között. A legszegényebb gyerekeket veszik magukhoz, és több mint 96%-kuk továbbtanul négyéves egyetemi képzés keretében. A hangulat és a hozzáállás ezekben itt teljesen más, mint a közoktatási intézményekben. Csoportokban tanítanak. Folyamatosan képezik a tanáraikat. Adatokra és mérési eredményekre építve a tanároknak visszajelzést adnak, "Te ennyivel járultál hozzá a növekedéshez." Mélyen el vannak kötelezve a tanítás színvonalának emelése iránt.
When you actually go and sit in one of these classrooms, at first it's very bizarre. I sat down and I thought, "What is going on?" The teacher was running around, and the energy level was high. I thought, "I'm in the sports rally or something. What's going on?" And the teacher was constantly scanning to see which kids weren't paying attention, which kids were bored, and calling kids rapidly, putting things up on the board. It was a very dynamic environment, because particularly in those middle school years -- fifth through eighth grade -- keeping people engaged and setting the tone that everybody in the classroom needs to pay attention, nobody gets to make fun of it or have the position of the kid who doesn't want to be there. Everybody needs to be involved. And so KIPP is doing it.
Ha meglátogatnak egy ilyen osztályt, meglehetősen bizarr kép tárul Önök elé. Amikor leültem arra gondoltam "Mi folyik itt?" A tanár le-föl rohangált, tele volt a levegő energiával. Azt hittem, hogy valami sporteseményen vagyok. "Mi folyik itt?" A tanár folyamatosan figyelt, hogy mindegyik gyerek követi-e az órát, melyik unatkozik és akkor azonnal kiszólította a táblához. Nagyon mozgalmas környezet volt, az ötödiktől a nyolcadik osztályos évfolyamokig állandó elfoglaltságban tartani a tanulókat úgy hogy mindenki figyeljen, és ne vegye lazán az órát és ne kövesse a rossz példát. Mindenkit be kell vonni. És a KIPP pontosan ezt teszi.
How does that compare to a normal school? Well, in a normal school, teachers aren't told how good they are. The data isn't gathered. In the teacher's contract, it will limit the number of times the principal can come into the classroom -- sometimes to once per year. And they need advanced notice to do that. So imagine running a factory where you've got these workers, some of them just making crap and the management is told, "Hey, you can only come down here once a year, but you need to let us know, because we might actually fool you, and try and do a good job in that one brief moment."
Hogyan viszonyul ez az átlagos iskolához? Az átlagos iskolában nem közlik a tanárral milyen a teljesítménye. Egyszerűen nincs adat. A tanárral kötött szerződésben meg van határozva, hogy a felettes hányszor látogat órát -- néha évente csak egyszer. És még akkor is előre bejelentik. Képzeljük el, hogy egy üzemben, ahol néhányan selejtet gyártanak, és a vezetésnek kikötik, hogy "Évente csak egyszer jöhettek ellenőrizni, de akkor is előtte kötelesek bejelenteni, és akkor majd jó munkát végzünk és jól átverünk benneteket."
Even a teacher who wants to improve doesn't have the tools to do it. They don't have the test scores, and there's a whole thing of trying to block the data. For example, New York passed a law that said that the teacher improvement data could not be made available and used in the tenure decision for the teachers. And so that's sort of working in the opposite direction. But I'm optimistic about this, I think there are some clear things we can do.
És még akkor is, ha a tanár javítani akar, nincs hozzá mérőeszköze. Nem állnak rendelkezésre a mérési eredmények az egész apparátus azzal van elfoglalva, hogy ne legyenek adatok. Példaként említem, hogy New Yorkban átment egy törvény, amely kimondja, hogy a tanár teljesítmény adatai nem nyilvánosak és ezeknek nem lehet következménye a tanárra nézve. Mindez tehát az ellenkező hatást váltja ki. Mégis optimista vagyok, mert van néhány egyszerű dolog amit tehetünk.
First of all, there's a lot more testing going on, and that's given us the picture of where we are. And that allows us to understand who's doing it well, and call them out, and find out what those techniques are. Of course, digital video is cheap now. Putting a few cameras in the classroom and saying that things are being recorded on an ongoing basis is very practical in all public schools. And so every few weeks teachers could sit down and say, "OK, here's a little clip of something I thought I did well. Here's a little clip of something I think I did poorly. Advise me -- when this kid acted up, how should I have dealt with that?" And they could all sit and work together on those problems. You can take the very best teachers and kind of annotate it, have it so everyone sees who is the very best at teaching this stuff.
Először is, sok vizsgálat ma is zajlik, amiből képet kapunk arról, hol állunk jelenleg. Ebből tudjuk meg, hogy ki az aki jól teljesít és tőlük megtudhatjuk milyen módszereket használnak. A digitális kamerák mára olcsókká váltak, így az osztálytermekben felvételeket készíthetünk, ami nagyon gyakorlati és folyamatos bepillantást enged az iskolákban folyó munkába. Néhány hetente a tanárok megbeszélik a videón látottakat: "Ezen a felvételen egy jó tanítási példát mutatok be." Vagy: "Itt gyengébben teljesítettem." "Adjatok tanácsot, Ti mit csináltatok volna ezzel a sráccal? Nézzétek!" Így, együtt, közösen meg tudják beszélni a gondjaikat. A legjobb tanárokat lehet ilyenkor felkérni, hogy kommentálják a látottakat, megmutatni, hogyan dolgoznak fel egy témát a legjobbak.
You can take those great courses and make them available so that a kid could go out and watch the physics course, learn from that. If you have a kid who's behind, you would know you could assign them that video to watch and review the concept. And in fact, these free courses could not only be available just on the Internet, but you could make it so that DVDs were always available, and so anybody who has access to a DVD player can have the very best teachers. And so by thinking of this as a personnel system, we can do it much better.
Ezeket az órákat fel lehet venni és mindenkinek elérhetővé tenni, így a tanulók megnézhetnek egy jó fizika órát. Ha van egy lemaradt gyerek, odaadhatnak neki egy videót, hogy ebből értse meg a lényeget. Valójában ezek az ingyenes órák nem csak az interneten lennének szabadon elérhetőek, hanem DVD formában is hozzáférhetővé kéne tenni őket, így mindenki, a legjobbaktól tanulhat. A személyre-szabott oktatással, sokkal jobb eredményt érhetünk el.
Now there's a book actually, about KIPP -- the place that this is going on -- that Jay Matthews, a news reporter, wrote -- called, "Work Hard, Be Nice." And I thought it was so fantastic. It gave you a sense of what a good teacher does. I'm going to send everyone here a free copy of this book. (Applause)
Itt van egy könyv a KIPP-ről, ahol ez a módszer bevezetésre került. Ahogyan Jay Matthews hírszerkesztő írta: "Dolgozz keményen és légy kedves." Azt gondolom, hogy ez fantasztikus. Áttekintést ad arról, hogy mit csinál egy jó tanár. Minden résztvevőnek küldök majd egy ingyenes példányt. (Taps)
Now, we put a lot of money into education, and I really think that education is the most important thing to get right for the country to have as strong a future as it should have. In fact we have in the stimulus bill -- it's interesting -- the House version actually had money in it for these data systems, and it was taken out in the Senate because there are people who are threatened by these things.
Sok pénzt fektettünk be az oktatásba, és azt hiszem, hogy az oktatásban kell leginkább "jót" csinálni annak érdekében, hogy egy országnak biztos jövője lehessen. Létezik egy, az oktatást serkentő tervezet, a Fehér Házban akad is rá pénz, hogy ezeket az adatgyűjtő rendszereket felépítsük. De amikor a Szenátus elé kerül, nem veszik figyelembe, mert akadnak olyanok, akiket a lemaradás réme eléggé feszélyez.
But I -- I'm optimistic. I think people are beginning to recognize how important this is, and it really can make a difference for millions of lives, if we get it right. I only had time to frame those two problems. There's a lot more problems like that -- AIDS, pneumonia -- I can just see you're getting excited, just at the very name of these things. And the skill sets required to tackle these things are very broad. You know, the system doesn't naturally make it happen. Governments don't naturally pick these things in the right way. The private sector doesn't naturally put its resources into these things.
De én optimista vagyok. Azt hiszem, az emberek kezdik megérteni, hogy mennyire fontos ez és komoly változást érhetünk el, ha jól csináljuk. Most csak ennek a két kérdésnek a felvázolására volt időm. Sok egyéb, hasonló súlyú kérdés van még -- az AIDS, a tüdőgyulladás -- látom, hogy pusztán csak az említésük is mennyire érdekli Önöket. Sok eszközünk van arra, hogy nekilássunk ezeknek a kérdéseknek. Mindannyian tudjuk, hogy ezek nem oldódnak meg maguktól. A kormányoknak nem természete, hogy felkarolják ezeket az ügyeket. Ugyanakkor a magánszféra sem fordít ezekre érdek nélkül.
So it's going to take brilliant people like you to study these things, get other people involved -- and you're helping to come up with solutions. And with that, I think there's some great things that will come out of it.
Ezért van szükség olyan kiemelkedő emberekre, mint Önök, akikkel együtt gondolkodhatunk és másokat is bevonhatunk ebbe. Önök segíteni tudnak a megoldások felkutatásában. Ezekkel az erőkkel a háttérben, nagy dolgok előkészítői lehetünk.
Thank you. (Applause)
Köszönöm. (Taps)