By birth and by choice, I've been involved with the auto industry my entire life, and for the past 30 years, I've worked at Ford Motor Company. And for most of those years, I worried about, how am I going to sell more cars and trucks? But today I worry about, what if all we do is sell more cars and trucks? What happens when the number of vehicles on the road doubles, triples, or even quadruples?
Születésemnél és választásomnál fogva is egész életemnek része volt az autógyártás, és az elmúlt 30 évben a Ford Motor Company-nál dolgoztam. és az évek hosszú során azon törtem a fejem, hogyan fogok tudni eladni több gépkocsit és teherautót. De ami manapság igazán nyugtalanít az az, hogy mi lesz, ha csak annyit teszünk, hogy több gépkocsit és teherautót adunk el? Mi történik, ha a járművek száma megkétszereződik, megháromszorozódik, sőt megnégyszereződik?
My life is guided by two great passions, and the first is automobiles. I literally grew up with the Ford Motor Company. I thought it was so cool as a little boy when my dad would bring home the latest Ford or Lincoln and leave it in the driveway. And I decided about that time, about age 10, that it would be really cool if I was a test driver. So my parents would go to dinner. They'd sit down; I'd sneak out of the house. I'd jump behind the wheel and take the new model around the driveway, and it was a blast. And that went on for about two years, until -- I think I was about 12 -- my dad brought home a Lincoln Mark III. And it was snowing that day. So he and mom went to dinner, and I snuck out and thought it'd be really cool to do donuts or even some figure-eights in the snow. My dad finished dinner early that evening. And he was walking to the front hall and out the front door just about the same time I hit some ice and met him at the front door with the car -- and almost ended up in the front hall. So it kind of cooled my test-driving for a little while. But I really began to love cars then. And my first car was a 1975 electric-green Mustang. And even though the color was pretty hideous, I did love the car, and it really cemented my love affair with cars that's continued on to this day.
Az életemet két nagyobb szenvedély határozza meg, az első az autók. Szó szerint a Ford Motor Company-val nőttem fel. Kisfiúként azt gondoltam, nagyon klassz lesz, amikor apukám hazahozza a Ford vagy Lincoln legmodernebb modelljét, és a kocsifelhajtón hagyja. És úgy 10 éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy a legklasszabb az lenne, ha tesztvezető lennék. Amikor a szüleim hozzáláttak a vacsorához, leültek az asztalhoz, én kiosontam a házból, beugrottam a volán mögé és mentem egy kört az új modellel a kocsifelhajtón, és ez király volt. Ez úgy két évig tartott, amíg, -- kb.12 éves voltam, azt hiszem -- apu hazahozta a Lincoln Mark III. modellt. és azon a napon havazott. A szüleim vacsorához készülődtek, én kiosontam, és azt gondoltam, igazán nagyszerű lenne köröket rajzolni a füstölgő abroncsokkal vagy egy pár nyolcast írni a hóba. Apu korábban fejezte be a vacsorát aznap este, és az előszobába sétált, és ki a bejárati ajtón, éppen akkor, amikor jégre futottam, és összetalálkoztunk az ajtónál, a kocsival persze -- és majdnem az előszobában kötöttem ki. Ez egy kicsit lehűtötte autótesztelésemet egy kis időre. Viszont ekkor szerettem meg az autókat igazán. És az első kocsim egy 1975-ös "neonzöld" Mustang volt. És annak ellenére, hogy a szín elég utálatos volt, tényleg imádtam ezt a kocsit, és ez tényleg megalapozta az autók iránti szerelmemet, ami mind a mai napig tart.
But cars are really more than a passion of mine; they're quite literally in my blood. My great grandfather was Henry Ford, and on my mother's side, my great grandfather was Harvey Firestone. So when I was born, I guess you could say expectations were kind of high for me. But my great grandfather, Henry Ford, really believed that the mission of the Ford Motor Company was to make people's lives better and make cars affordable so that everyone could have them. Because he believed that with mobility comes freedom and progress. And that's a belief that I share.
De az autók többet jelentenek nekem, mint puszta szenvedélyt, szó szerint a véremben van az autó, mint olyan. A dédapám Henry Ford volt, és anyai ágon a dédapám Harvey Firestone volt. Tehát, amikor megszülettem, kitalálhatják, hogy a velem szembeni elvárások igen magasak voltak. De dédapám, Henry Ford igazán hitt abban, hogy a Ford Motor Company hitvallása az emberek életének megkönnyítése kell, hogy legyen, és hogy a gépkocsi elérhető legyen mindenki számára. Mert abban hitt, hogy a mobilitás szabadságot és fejlődést tesz lehetővé. És ezt a nézetet osztom én is.
My other great passion is the environment. And as a young boy, I used to go up to Northern Michigan and fish in the rivers that Hemingway fished in and then later wrote about. And it really struck me as the years went by, in a very negative way, when I would go to some stream that I'd loved, and was used to walking through this field that was once filled with fireflies, and now had a strip mall or a bunch of condos on it. And so even at a young age, that really resonated with me, and the whole notion of environmental preservation, at a very basic level, sunk in with me.
A másik nagy szenvedélyem a környezet. Kissrácként Észak-Michigan-ben nőttem fel, és gyakran halásztam a folyókban, amelyekben Hemingway is halászott, és amiről később írt is. És tényleg szíven ütött, ahogy teltek az évek, egy nagyon kellemetlen érzés, hogy ha majd odasétálok valamelyik patakhoz, amit szerettem, és gyakran felkerestem átszelve a mezőt, amely valaha szentjánosbogarakkal volt tele, majd bevásárlóközpontnak, vagy bérházaknak fog helyet adni. És ez még így fiatal koromban is, igen meghatározó volt. Tehát a környezet megőrzésének gondolata, még ha alap szinten is, de megragadott.
As a high-schooler, I started to read authors like Thoreau and Aldo Leopold and Edward Abbey, and I really began to develop a deeper appreciation of the natural world. But it never really occurred to me that my love of cars and trucks would ever be in conflict with nature. And that was true until I got to college. And when I got to college, you can imagine my surprise when I would go to class and a number of my professors would say that Ford Motor Company and my family was everything that was wrong with our country. They thought that we were more interested, as an industry, in profits, rather than progress, and that we filled the skies with smog -- and frankly, we were the enemy.
Középiskolásként elkezdtem olyan írókat olvasni, mint Thoreau és Aldo Leopold és Edward Abbey. és kezdett kialalkulni bennem a természeti világ mélyebb megbecsülése. De soha nem jutott eszembe, hogy az autók és teherautók szeretete keresztezni fogja egymást a természettel. És ez így is maradt, amig egyetemre nem mentem. És amikor egyetemre kerültem, el tudjátok képzelni a meglepetésemet, amikor az órákon néhány professzor azt mondta, hogy a Ford Motor Company és a családom az összes rossz okozója ebben az országban. Azt gondoltak, hogy mi, mint gyár, sokkal inkább érdekeltek vagyunk a haszonszerzésben, mint a fejlődésben, és hogy miattunk van tele a levegő szmoggal -- és őszintén szólva, 'ellenség' vagyunk.
I joined Ford after college, after some soul searching whether or not this is really the right thing to do. But I decided that I wanted to go and see if I could affect change there. And as I look back over 30 years ago, it was a little naive to think at that age that I could. But I wanted to. And I really discovered that my professors weren't completely wrong. In fact, when I got back to Detroit, my environmental leanings weren't exactly embraced by those in my own company, and certainly by those in the industry. I had some very interesting conversations, as you can imagine. There were some within Ford who believed that all this ecological nonsense should just disappear and that I needed to stop hanging out with "environmental wackos." I was considered a radical. And I'll never forget the day I was called in by a member of top management and told to stop associating with any known or suspected environmentalists. (Laughter) Of course, I had no intention of doing that, and I kept speaking out about the environment, and it really was the topic that we now today call sustainability. And in time, my views went from controversial to more or less consensus today. I mean, I think most people in the industry understand that we've got to get on with it.
Az egyetem után a Fordnál kezdtem dolgozni, miután magamba szálltam, hogy eldöntsem, hogy igazán ez-e az, amit csinalni akarok. De úgy döntöttem, hogy oda akarok menni és látni akarom, hogy tudok-e változtatni valamin is. és ahogy visszatekintek 30 év távlatából, kissé naiv volt, amit akkoriban gondoltam, hogy bármin is változtathatok, de mindenesetre akartam. és rájöttem, hogy a professzoraim nem állítottak teljesen valótlant. Aztán amikor visszatértem Detroitba, környezetmegőrzési beállítottságom nem igazán lett felkarolva a saját cégem dolgozói által, és még kevésbé az ágazaton belül. Volt néhány igen érdekes beszélgetésem, ahogy el tudják képzelni. Voltak néhányan a Fordon belül is, akik úgy gondolták, hogy ennek a környezetvédelmi marhaságnak egyszerűen el kéne tűnnie és jobb lenne, ha nem lógnék mindenféle "környezetvédelmi idiótával" Radikálisnak tekintettek, és soha nem felejtem el a napot, amikor a felső vezetőség behívatott, és közölte, hogy hagyjam abba a bratyizást bármilyen ismert, vagy feltételezett környezetvédővel. (Nevetés) Természetesen eszem ágában sem volt. és elkezdtem nyíltan a könyezetvédelemről beszélni. Valójában ezt a témát manapság fenntarthatóságnak hívjuk. és idővel a nézeteim vitatottból mára többé-kevésbé elfogadottakká váltak. Úgy gondolom, az iparágban a legtöbben megértik, hogy ezzel a kérdéssel el kell boldogulnunk.
And the good news is today we are tackling the big issues, of cars and the environment -- not only at Ford, but really as an industry. We're pushing fuel efficiency to new heights. And with new technology, we're reducing -- and I believe, someday we'll eliminate -- CO2 emissions. We're starting to sell electric cars, which is great. We're developing alternative powertrains that are going to make cars affordable in every sense of the word -- economically, socially and environmentally. And actually, although we've got a long way to go and a lot of work to do, I can see the day where my two great passions -- cars and the environment -- actually come into harmony.
A jó hír az, hogy manapság már kezeljük a meghatározó kérdéseket, az autókkal és a környezettel kapcsolatban -- nemcsak a Fordnál, hanem az iparágban általában. Az üzemanyag-fogyasztás hatékonyságát az egekig fokoztuk. És új technológiával csökkenteni tudjuk -- és hiszem, hogy egy nap teljesen meg is tudjuk szüntetni -- a szén-dioxid kibocsátást. Megkezdtük az elektromos autók árusítását, ami nagyszerű. Folyamatosan fejlesztünk olyan alternatív gépsorokat, amik még elérhetőbbé teszik a gépkocsikat minden tekintetben -- gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból is. És még ha hosszú út áll is előttünk, és sok dolgunk van még, én már látom azt a napot, amikor a két nagy szenvedélyem -- az autók és a környezet -- harmóniában léteznek egymás mellett.
But unfortunately, as we're on our way to solving one monstrous problem -- and as I said, we're not there yet; we've got a lot of work to do, but I can see where we will -- but even as we're in the process of doing that, another huge problem is looming, and people aren't noticing. And that is the freedom of mobility that my great grandfather brought to people is now being threatened, just as the environment is. The problem, put in its simplest terms, is one of mathematics. Today there are approximately 6.8 billion people in the world, and within our lifetime, that number's going to grow to about nine billion. And at that population level, our planet will be dealing with the limits of growth. And with that growth comes some severe practical problems, one of which is our transportation system simply won't be able to deal with it.
De sajnos, miközben előrehaladunk egy hatalmas probléma megoldása terén -- és mint mondtam, még nem értünk célba; nagyon sok dolgunk van még, de látom, hogyan oldjuk majd meg a dolgot -- nos, még amíg a megoldás folyamatában is vagyunk benne, felsejlik egy újabb óriási probléma, amit az emberek észre sem vesznek. Ami pedig a mobilitás szabadsága, amit a dédapám tett lehetővé az embereknek, és ez most veszélyben van, csakúgy, mint a környezet. A probléma, a legegyszerűbben szólva matematikai. Ma a Földön körül-belül 6.8 milliárd ember él, és még a mi életünkben ez a szám 9 miliárdra fog nőni. És a népességnek ezen a szintjén bolygónk eléri növekedésének határait. És ezzel a növekedéssel néhány súlyos probléma is együttjár, amelyek közül az egyik az, hogy a közlekedési rendszerünk egyszerűen képtelen lesz megbirkózni vele.
When we look at the population growth in terms of cars, it becomes even clearer. Today there are about 800 million cars on the road worldwide. But with more people and greater prosperity around the world, that number's going to grow to between two and four billion cars by mid century. And this is going to create the kind of global gridlock that the world has never seen before. Now think about the impact that this is going to have on our daily lives. Today the average American spends about a week a year stuck in traffic jams, and that's a huge waste of time and resources. But that's nothing compared to what's going on in the nations that are growing the fastest. Today the average driver in Beijing has a five-hour commute. And last summer -- many of you probably saw this -- there was a hundred-mile traffic jam that took 11 days to clear in China. In the decades to come, 75 percent of the world's population will live in cities, and 50 of those cities will be of 10 million people or more.
Ha megnézzük a lakosság növekedését autókra kivetítve, még világosabbá válik a dolog. Ma az utakon körül-belül 800 millió autó fut szerte a világon. De a több ember és magasabb életszínvonal szerte a világon, emelni fogja ezt a számot, úgy 2-2 és fél milliárd autóra az évszázad közepére. Ez pedig egy globális dugót fog okozni, olyat, amit a világ még nem látott. Most vegyük számításba ennek a mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Ma egy átlagos amerikai évente egy hetet tölt közlekedési dugóban. És ez óriási idő-, és erőforrás-pocsékolás. De mindez semmi ahhoz képest, ami azokban az országokban történik, amik a legnagyobb növekedést mutatják. Ma az átlagos vezető Pekingben 5 órát ingázik. és múlt nyáron -- talán sokan Önök közül látták is -- egy 100 mérföldes közlekedési dugó alakult ki, amelyet 11 napig tartott elrendezni Kínában. Az elkövetkező évtizedekben a világ lakosságának 75%-a városokban fog élni, és ezen városokból 50-nek 10 millió vagy több lakosa lesz.
So you can see the size of the issue that we're facing. When you factor in population growth, it's clear that the mobility model that we have today simply will not work tomorrow. Frankly, four billion clean cars on the road are still four billion cars, and a traffic jam with no emissions is still a traffic jam. So, if we make no changes today, what does tomorrow look like? Well I think you probably already have the picture. Traffic jams are just a symptom of this challenge, and they're really very, very inconvenient, but that's all they are. But the bigger issue is that global gridlock is going to stifle economic growth and our ability to deliver food and health care, particularly to people that live in city centers. And our quality of life is going to be severely compromised. So what's going to solve this?
Tehát láthatjuk a nagyságát a problémának, amivel szembenézünk. Ha számításba vesszük a lakosság-növekedést, teljesen világos, hogy a mai közlekedési modell egyszerűen nem fog működni a jövőben. Tulajdonképpen 4 milliárd tiszta autó az utakon, akkor is 4 milliárd autó. És egy közlekedési dugó károsanyag-kibocsátás nélkül is közlekedési dugó. Tehát, ha nem változtatunk semmit ma, hogyan fog kinézni a holnap? Azt hiszem, már mindenki előtt ott a kép. A közlekedési dugók ennek a kihívásnak csupán a tünete, amelyek meglehetősen kényelmetlenek, viszont ez minden. A nagyobb gond ott van, hogy egy globális méretű közlekedési dugó megfojtja a gazdasági növekedést, és a képességünket, hogy ételt és egészségügyi ellátást biztosítsunk, legfőképpen a városközpontokban élőknek. Az életszínvonalunk szempontjából komoly kompromisszumokat kell majd kötnünk. Tehát mi is a megoldás minderre?
Well the answer isn't going to be more of the same. My great grandfather once said before he invented the Model T, "If I had asked people then what they wanted, they would have answered, 'We want faster horses.'" So the answer to more cars is simply not to have more roads. When America began moving west, we didn't add more wagon trains, we built railroads. And to connect our country after World War II, we didn't build more two-lane highways, we built the interstate highway system. Today we need that same leap in thinking for us to create a viable future. We are going to build smart cars, but we also need to build smart roads, smart parking, smart public transportation systems and more. We don't want to waste our time sitting in traffic, sitting at tollbooths or looking for parking spots. We need an integrated system that uses real time data to optimize personal mobility on a massive scale without hassle or compromises for travelers. And frankly, that's the kind of system that's going to make the future of personal mobility sustainable.
Nos, a válasz többé nem ugyanaz. Dédapa hajdanán azt mondta, még mielőtt megépítette a T modellt, hogy: "Ha akkor megkérdeztem volna az embereket, mit akarnak, azt válaszolták volna, "Gyorsabb lovakat akarunk." Tehát a válasz a több autóra nem egyszerűen az, hogy akkor építsünk több utat. Amikor Amerika elkezdett nyugat felé terjeszkedni, nem többszöröztük meg a lovaskocsik számát, hanem vasutat építettünk. Amikor a második világháború utan össze kellett kötnünk az országot, nem építettünk több egyszerű kétsávos autópályát, hanem megépítettük az államokon átívelő autópályarendszert. Manapság egy ugyanilyen gondolkodásmód-váltásra van szükség egy életképes jövőhöz! Okos autókat fogunk alkotni, de ugyanígy építenünk kell okos utakat, okos parkolókat, okos tömegközlekedési rendszert és még sok mást. Nem akarunk időt pocsékolni azzal, hogy dugóban ülünk vagy díjfizető kapunál veszteglünk, vagy parkolóhelyet keresgélünk. Egy integrált rendszerre van szükségünk, amely valós idejű információkat használ, ahhoz hogy optimalizálja a személyi mobilitást tömeges méretekben, viták és kompromisszumok nélkül az utazók számára. Tulajdonképpen ez az a rendszer, ami a személyes mobilitás jövőjét fenntarthatóvá teszi.
Now the good news is some of this work has already begun in different parts of the world. The city of Masdar in Abu Dhabi uses driverless electric vehicles that can communicate with one another, and they go underneath the city streets. And up above, you've got a series of pedestrian walkways. On New York City's 34th Street, gridlock will soon be replaced with a connected system of vehicle-specific corridors. Pedestrian zones and dedicated traffic lanes are going to be created, and all of this will cut down the average rush hour commute to get across town in New York from about an hour today at rush hour to about 20 minutes. Now if you look at Hong Kong, they have a very interesting system called Octopus there. It's a system that really ties together all the transportation assets into a single payment system. So parking garages, buses, trains, they all operate within the same system. Now shared car services are also springing up around the world, and these efforts, I think, are great. They're relieving congestion, and they're frankly starting to save some fuel.
A jó hír az, hogy ez a munka valamelyest már el is kezdődött a vilag különböző részeiben. Masdar városa Abu Dhabiban vezető nélküli elektromos autókat használ amelyek képesek egymással kommunikálni, és amelyek a város utcái alatt közlekednek. Fölöttük sétálóutcák találhatók nagy számban. New York City 34. utcájában a közlekedési dugót hamarosan egy öszeköttetésben lévő rendszer váltja fel, aminek lényege a jármű specifikus folyosó. Sétálózónák és kijelölt közlekedési sávok lesznek majd létrehozva, és mindezek jócskán lecsökkentik az átlagos csúcsidőben való ingázást, amivel átszelhetjük New York városát, a korábbi egy óráról csúcsidőben, hozzávetőlegesen 20 percre. Namost, ha megnézzük Hong Kongot, ott egy Octopus nevű igen érdekes rendszert találunk. Ez a rendszer ténylegesen összeköti az összes közlekedési eszközt, egyetlen fizető rendszerbe. Így a parkolóházak, buszok, vonatok, mind ugyanazon rendszeren belül működik. A 'megosztott autóhasználat' szolgáltatás szintén terjed világszerte. Ezek az erőfeszítések, véleményem szerint nagyszerűek. Csökkentik az utak bedugulását, és egyértelműen elkezdenek üzemanyagot is spórolni.
These are all really good ideas that will move us forward. But what really inspires me is what's going to be possible when our cars can begin talking to each other. Very soon, the same systems that we use today to bring music and entertainment and GPS information into our vehicles are going to be used to create a smart vehicle network. Every morning I drive about 30 miles from my home in Ann Arbor to my office in Dearborn, Michigan. And every night I go home, my commute is a total crapshoot. And I often have to leave the freeway and look for different ways for me to try and make it home. But very soon we're going to see the days when cars are essentially talking to each other. So if the car ahead of me on I-94 hits traffic, it will immediately alert my car and tell my car to reroute itself to get me home in the best possible way. And these systems are being tested right now, and frankly they're going to be ready for prime time pretty soon.
Ezek nagyon jó ötletek, amelyek előbbre visznek. Ami azonban tényleg igazán inspirál engem, az az, hogy mi minden lesz lehetséges akkor, amikor majd autóink el tudnak kezdeni beszélni egymással! Hamarosan ugyanaz a rendszer, ami ma még zenét, vagy szórakoztatást, vagy GPS információkat szállít a járművünkbe, a jövőben egy okos jármű hálózat létrehozására lesz felhasználva! Minden reggel kb.30 mérföldet autózom az Ann Arbor-i otthonomtól a munkahelyemre Dearbornba, Michiganben. Minden este, amikor hamamegyek a hazajutásom egy rémálom. Gyakran kell letérnem az autópályáról és más utakat keresni, hogy sikerüljön hazajutnom! De hamarosan eljönnek majd azok a napok is, amikor az autók majd lényegében egymással kommunikálnak. Teahát amikor egy autó előttem az I-94-esen dugóba kerül, azonnal riasztja az én autómat és javasolja neki, hogy válasszon másik útvonalat. hogy a lehető legjobb úton juttasson haza. Ezeket a rendszereket éppen most tesztelik, és nyilván hamarosan készek fognak állni valós használatra is.
But the potential of a connected car network is almost limitless. So just imagine: one day very soon, you're going to be able to plan a trip downtown and your car will be connected to a smart parking system. So you get in your car, and as you get in your car, your car will reserve you a parking spot before you arrive -- no more driving around looking for one, which frankly is one of the biggest users of fuel in today's cars in urban areas -- is looking for parking spots. Or think about being in New York City and tracking down an intelligent cab on your smart phone so you don't have to wait in the cold to hail one. Or being at a future TED Conference and having your car talk to the calendars of everybody here and telling you all the best route to take home and when you should leave so that you can all arrive at your next destination on time. This is the kind of technology that will merge millions of individual vehicles into a single system.
Az összekötött járműhálózatban rejlő lehetőség szinte határtalan. Képzeljük csak el: hamarosan egy nap képesek leszünk rá, hogy megtervezzünk egy utat a belvárosba, és ott az autónk összeköttetést teremt egy okos parkolóval. Tehát beszállunk az autónkba, és amint ezt megtesszük, az autónk lefoglalja a helyet még mielőtt megérkeznénk -- többé nem kell köröznünk, hogy helyet találjunk, mert őszintén szólva manapság a legnagyobb üzemanyag fogyasztás a parkolóhely keresésből ered a városi területeken. Vagy gondoljuk el, hogy New York Cityben vagyunk, és egy okos taxit keresünk az okos telefonunkon, hogy ne kelljen várnunk a hidegben, amíg végre elcsípünk egyet. Vagy például egy jövőbeli TED konferencián vagyunk éppen, és beállítjuk az autónkat, hogy egyeztessen a résztvevők naptárával, és közli velük a lehető legjobb hazavezető utat és azt is, mikor induljanak, hogy időben megérkezzenek a következő uticélhoz. Ez az a technológia, amely több millió személyi járművet egyetlen rendszerbe tömörít majd.
So I think it's clear we have the beginnings of a solution to this enormous problem. But as we found out with addressing CO2 issues, and also fossil fuels, there is no one silver bullet. The solution is not going to be more cars, more roads or a new rail system; it can only be found, I believe, in a global network of interconnected solutions. Now I know we can develop the technology that's going to make this work, but we've got to be willing to get out there and seek out the solutions -- whether that means vehicle sharing or public transportation or some other way we haven't even thought of yet; our overall transportation-mix and infrastructure must support all the future options.
Szerintem világos, hogy megvan, hogyan fogjunk neki e hatalmas probléma megoldásának. De ahogyan felismertük a szén-dioxid kibocsátás és fosszilis üzemanyagok problémájával való foglalkozás eseténél is, nem létezik csupán egyetlen varázsszó. A megoldás nem a több autóban, több útban vagy vasútban rejlik; a megoldást, azt gondolom, az összekapcsolt megoldások globális hálózatában lelhetjük majd meg. Már tudom, hogy kifejleszthetjük a technológiát, amely ezt majd működőképessé teszi, de hajlandónak kell lennünk rá, hogy megkeressük és megtalaláljuk a megoldást -- lett légyen szó járműmegosztásról vagy tömegközlekedésről, vagy valamilyen más módról, amire még csak nem is gondolunk, a közlekedés egyvelegének és az infrastruktúrának támogatnia kell az összes jövőbeni lehetőséget.
We need our best and our brightest to start entertaining this issue. Companies, entrepreneurs, venture capitalists, they all need to understand this is a huge business opportunity, as well as an enormous social problem. And just as these groups embrace the green energy challenge -- and it's really been amazing to me to watch how much brain power, how much money and how much serious thought has, really over the last three years, just poured into the green energy field. We need that same kind of passion and energy to attack global gridlock. But we need people like all of you in this room, leading thinkers. I mean, frankly, I need all of you to think about how you can help solve this huge issue. And we need people from all walks of life; not just inventors, we need policymakers and government officials to also think about how they're going to respond to this challenge.
Szükség van legjobb, legkiválóbb képességeinkre ahhoz, hogy ezzel a problémával elkezdjünk foglalkozni. Vállaltoknak, vállalkozóknak, kockázati tőkebefektetőknek, mindenkinek meg kell értenie, hogy ez egy hatalmas üzleti lehetőség, csakúgy, mint egy társadalmi gond. és ahogyan ezek a csoportok felvállalják a zöld energia kihívását -- és valóban lenyűgözve figyeltem, mennyi mentális erőfeszítést, mennyi pénzt és mennyi komoly odafigyelést fordítottak az elmúlt 3 évben a zöld energia témakörébe. Szükségünk van ugyanilyen szenvedélyre és energiára, hogy harcolni tudjunk egy globális közlekedési dugó ellen. De szükség van olyan emberekre is, akik itt ülnek ebben a teremben, vezető gondolkodókra. Őszintén szólva, szeretném, hogy mind elgondolkodjanak arról, hogy Önök hogyan segíthetnek ennek az óriási kérdésnek a megoldásában. És szükségünk van emberekre az élet minden területéről; nemcsak feltalálókra, hanem döntéshozókra, és kormánytisztviselőkre, hogy ők is elgondolkodjanak azon, hogy ők hogyan fognak reagálni erre a kihívásra.
This isn't going to be solved by any one person or one group. It's going to really require a national energy policy, frankly for each country, because the solutions in each country are going to be different based upon income levels, traffic jams and also how integrated the systems already are. But we need to get going, and we need to get going today. And we must have an infrastructure that's designed to support this flexible future.
Ez nem fog megoldódni egyetlen ember, vagy csoport által. Itt tényleg szükség lesz egy nemzeti energiapolitikára, tulajdonképpen minden egyes országban, mert a megoldások országonként fognak változni a jövedelemszintek, a közlekedési dugók alapján, de annak függvényében is, hogy a már meglévő rendszerek mennyire integráltak. De el kell indulnunk, méghozzá ma! és szükségünk van olyan infrastruktúrára, amely tervezésénél fogva támogatja ezt a rugalmas jövőt.
You know, we've come a long way. Since the Model T, most people never traveled more than 25 miles from home in their entire lifetime. And since then, the automobile has allowed us the freedom to choose where we live, where we work, where we play and frankly when we just go out and want to move around. We don't want to regress and lose that freedom. We're on our way to solving -- and as I said earlier, I know we've got a long way to go -- the one big issue that we're all focused on that threatens it, and that's the environmental issue, but I believe we all must turn all of our effort and all of our ingenuity and determination to help now solve this notion of global gridlock. Because in doing so, we're going to preserve what we've really come to take for granted, which is the freedom to move and move very effortlessly around the world. And it frankly will enhance our quality of life if we fix this. Because, if you can envision, as I do, a future of zero emissions and freedom to move around the country and around the world like we take for granted today, that's worth the hard work today to preserve that for tomorrow.
Tudjuk, hogy hosszú utat tettünk meg a T modell óta, a legtöbb ember soha nem utazott többet 25 mérföldnél az otthonától egész életében. És azóta az automobil lehetővé tette számunkra, hogy ott éljünk, dolgozzunk és szórakozzunk, ahol akarunk, valamint, hogy mikor, mozdulunk ki és hova. Nyilván nem akarunk visszafejlődni és elveszíteni ezt a szabadságot. Jó úton haladunk a megoldás felé -- és mint már említettem, tudom, hogy hosszú út áll még előttünk -- a legnagyobb probléma, amivel szembenézünk és ami az egészet veszélyezteti, az a környezetvédelmi vonatkozás, de hiszem, hogy mindannyiunk együttes erőfeszítésével, találékonyságával és elhatározásával ma már megoldhatjuk a globális közlekedési zárlat kérdését. Mert ezzel egyúttal, megőrizzük, amit eddig magától értetődőnek tartottunk, méghozzá a mozgás szabadságát, és hogy a világban a lehető legkevesebb erőfeszítéssel utazhassunk. És ez nyilván emeli majd életszínvonalunkat is, ha rendbe tesszük ezt a problémát. Mert ha el tudják képzelni a jövőt, nulla károsanyag-kibocsátással, mint ahogy én képzelem, és a mozgás szabadságát országokon belül és a világon, mint ahogyan azt ma természetesnek vesszük, ez kárpótol a mai kemény munkáért, hogy megőrizhessük mindezt a holnapra nézve is.
I believe we're at our best when we're confronted with big issues. This is a big one, and it won't wait. So let's get started now.
Hiszem, hogy a nagy problémák megoldásakor legjobb képességeinket használjuk. Ez egy nagy probléma és nem várhat! Tehát fogjunk neki azonnal!
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps.)