So when the White House was built in the early 19th century, it was an open house. Neighbors came and went. Under President Adams, a local dentist happened by. He wanted to shake the President's hand. The President dismissed the Secretary of State, whom he was conferring with, and asked the dentist if he would remove a tooth. Later, in the 1850s, under President Pierce, he was known to have remarked — probably the only thing he's known for — when a neighbor passed by and said, "I'd love to see the beautiful house," and Pierce said to him, "Why my dear sir, of course you may come in. This isn't my house. It is the people's house."
Amikor a Fehér Házat építették a 19. század elején, még szabadon látogatható volt. Szomszédok jöttek-mentek. Adams elnök idejében egyszer egy helyi fogorvos járt ott. Kezet akart rázni az elnökkel. Az elnök megszakította tárgyalását a külügyminiszterrel, és megkérte a fogorvost, hogy húzza ki az egyik fogát. Egy másik alkalommal, az 1850-es években, Pierce elnökről feljegyezték, - talán erről az egy dologról ismerhetjük a nevét - hogy mikor egy arra járó szomszéd megjegyezte: szívesen megnézné belülről ezt a szép házat, Pierce így válaszolt: "Természetesen bejöhet, uram. Ez nem az én házam, hanem az embereké."
Well, when I got to the White House in the beginning of 2009, at the start of the Obama Administration, the White House was anything but open. Bomb blast curtains covered my windows. We were running Windows 2000. Social media were blocked at the firewall. We didn't have a blog, let alone a dozen twitter accounts like we have today. I came in to become the head of Open Government, to take the values and the practices of transparency, participation and collaboration, and instill them into the way that we work, to open up government, to work with people.
Amikor én bekerültem a Fehér Házba, 2009 elején, az Obama-kormány indulásakor, a Fehér Ház kapui már egyáltalán nem voltak nyitva. Robbanásálló függöny védte az ablakaimat. Windows 2000-et használtunk. A tűzfal blokkolta a közösségi oldalakat. Nem volt blogunk vagy twitter oldalunk, ahogy napjainkban. A Nyitott Kormányzat vezetésével bíztak meg, hogy az átláthatóságot és a számonkérhetőséget, a részvételt és az együttműködést beültessem a munkánkba, előmozdítsam a kormányzati nyitottságot, az állampolgárok bevonását.
Now one of the things that we know is that companies are very good at getting people to work together in teams and in networks to make very complex products, like cars and computers, and the more complex the products are a society creates, the more successful the society is over time. Companies make goods, but governments, they make public goods. They work on the cure for cancer and educating our children and making roads, but we don't have institutions that are particularly good at this kind of complexity. We don't have institutions that are good at bringing our talents to bear, at working with us in this kind of open and collaborative way.
Tudjuk, hogy a vállalatok nagyon jól mozgósítják az embereket, hogy csapatban, hálózatban dolgozva igen összetett termékeket hozzanak létre, pl. autókat, számítógépeket. És minél összetettebb egy termék, amit egy társadalom létrehoz, idővel annál sikeresebb lesz maga a társadalom. A cégek termékeket gyártanak, míg a kormányok közjavakat biztosítanak, mint amilyen a rákgyógyítás, a közoktatás vagy az útépítés. Még sincsenek olyan intézményeink, amelyek kifejezetten jól kezelnék ezt a fajta komplexitást, vagy hatékonyan tudnák mozgósítani a tehetségünket, és nyitott, kollaboratív szellemben bevonnának minket a munkájukba.
So when we wanted to create our Open Government policy, what did we do? We wanted, naturally, to ask public sector employees how we should open up government. Turns out that had never been done before. We wanted to ask members of the public to help us come up with a policy, not after the fact, commenting on a rule after it's written, the way is typically the case, but in advance. There was no legal precedent, no cultural precedent, no technical way of doing this. In fact, many people told us it was illegal.
Amikor ki akartuk dolgozni a nyitott kormányzati politikánkat, meg akartuk kérdezni a közalkalmazottakat, hogyan tegyük nyitottabbá a kormányzatot. Kiderült, hogy még sosem próbálkoztak ezzel. Kérni akartuk a magánszféra segítségét az irányelvek meghatározásában, véleményezésében, nem azok megalkotása után, ahogy szokták, hanem még előtte. Ennek kivitelezésére nem volt sem jogi, sem kulturális precedens, sem technikai megoldás. Sőt, sokan törvényellenesnek gondolták.
Here's the crux of the obstacle. Governments exist to channel the flow of two things, really, values and expertise to and from government and to and from citizens to the end of making decisions. But the way that our institutions are designed, in our rather 18th-century, centralized model, is to channel the flow of values through voting, once every four years, once every two years, at best, once a year. This is a rather anemic and thin way, in this era of social media, for us to actually express our values. Today we have technology that lets us express ourselves a great deal, perhaps a little too much.
Felvázolom a nehézség lényegét. Kormányok azért léteznek, hogy értéket és szaktudást közvetítsenek az állam és polgárai között a döntések meghozatalához. De az intézményeink 18. századi, központosított modell szerint épülnek fel, ahol az értékek közvetítése szavazással valósul meg, négyévente, kétévente vagy legjobb esetben is évente egyszer. Ez elég vérszegény módja az értékeink kifejezésre juttatásának - különösen a közösségi média korában. Hiszen ma már bőségesen rendelkezünk technikai megoldásokkal - talán túl sokkal is.
Then in the 19th century, we layer on the concept of bureaucracy and the administrative state to help us govern complex and large societies. But we've centralized these bureaucracies. We've entrenched them. And we know that the smartest person always works for someone else. We need to only look around this room to know that expertise and intelligence is widely distributed in society, and not limited simply to our institutions.
A 19. században a bürokráciát és a közigazgatási államot hívtuk segítségül a nagy és összetett társadalmak igazgatására. De központosítottuk ezeket a bürokratikus folyamatokat. Bebetonoztuk őket. Tudjuk, hogy a legokosabb emberek mindig másnak dolgoznak. Csak körül kell néznünk ebben a teremben, hogy tudjuk, a szaktudás és az intelligencia széles körben oszlik szét a társadalomban, nem korlátozódik az intézményeinkre.
Scientists have been studying in recent years the phenomenon that they often describe as flow, that the design of our systems, whether natural or social, channel the flow of whatever runs through them. So a river is designed to channel the flow of water, and the lightning bolt that comes out of a cloud channels the flow of electricity, and a leaf is designed to channel the flow of nutrients to the tree, sometimes even having to route around an obstacle, but to get that nutrition flowing. The same can be said for our social systems, for our systems of government, where, at the very least, flow offers us a helpful metaphor for understanding what the problem is, what's really broken, and the urgent need that we have, that we all feel today, to redesign the flow of our institutions.
Az utóbbi időben a tudósok tanulmányozzák az áramlásnak nevezett jelenséget: a természeti és társadalmi rendszereink úgy épülnek fel, hogy elvezetik mindazt, ami áthalad rajtuk. Így például a folyó elvezeti a vizet, a villámlás elvezeti a felhőből az elektromosságot, a falevél erezete eljuttatja a tápanyagokat a fához, még ha néha meg is kell kerülnie egy akadályt, akkor is biztosítja a tápanyag áramlását. Ugyanez elmondható a társadalmi és kormányzati rendszereinkről. Az áramlás metaforája segít megérteni, hogy mi a probléma, mi az, ami nem működik jól, és miért érezzük ma sürgető szükségét annak, hogy újraszervezzük az intézményeink "áramlását".
We live in a Cambrian era of big data, of social networks, and we have this opportunity to redesign these institutions that are actually quite recent. Think about it: What other business do you know, what other sector of the economy, and especially one as big as the public sector, that doesn't seek to reinvent its business model on a regular basis? Sure, we invest plenty in innovation. We invest in broadband and science education and science grants, but we invest far too little in reinventing and redesigning the institutions that we have.
Az adattömegek és a közösségi hálózatok kambriumi korában élünk, és lehetőségünk van újraszervezni az intézményeinket, amik egészen újkeletűek. Gondoljanak bele! Milyen más üzletágat vagy gazdasági területet ismernek, főleg olyan nagyot, mint az állami szektor, ami ne próbálná meg rendszeresen újraszervezni az üzleti modelljét? Természetesen, sokat költünk innovációra. Befektetünk a szélessávba, tudományos képzésekbe és ösztöndíjakba, de alig költünk az intézményeink újragondolására és átszervezésére.
Now, it's very easy to complain, of course, about partisan politics and entrenched bureaucracy, and we love to complain about government. It's a perennial pastime, especially around election time, but the world is complex. We soon will have 10 billion people, many of whom will lack basic resources. So complain as we might, what actually can replace what we have today? What comes the day after the Arab Spring?
Könnyű panaszkodni a fanatikus politikusokra, a megkövesedett bürokratikus folyamatokra, és a kormányra. Állandó időtöltésünk ez, különösen választások környékén. De a világ ennél összetettebb. Nemsokára 10 milliárdan leszünk, és sokan hiány szenvednek az alapvető erőforrásokban. Tehát panaszkodhatunk, de közben mi az, ami valóban felválthatja a jelenlegi rendszert? Mi jön az arab tavasz után?
Well, one attractive alternative that obviously presents itself to us is that of networks. Right? Networks like Facebook and Twitter. They're lean. They're mean. You've got 3,000 employees at Facebook governing 900 million inhabitants. We might even call them citizens, because they've recently risen up to fight against legislative incursion, and the citizens of these networks work together to serve each other in great ways. But private communities, private, corporate, privatizing communities, are not bottom-up democracies. They cannot replace government. Friending someone on Facebook is not complex enough to do the hard work of you and I collaborating with each other and doing the hard work of governance. But social media do teach us something. Why is Twitter so successful? Because it opens up its platform. It opens up the API to allow hundreds of thousands of new applications to be built on top of it, so that we can read and process information in new and exciting ways. We need to think about how to open up the API of government, and the way that we're going to do that, the next great superpower is going to be the one who can successfully combine the hierarchy of institution -- because we have to maintain those public values, we have to coordinate the flow -- but with the diversity and the pulsating life and the chaos and the excitement of networks, all of us working together to build these new innovations on top of our institutions, to engage in the practice of governance.
Adja magát a vonzó alternatíva: a hálózatok. Mint a Facebook és a Twitter. Olcsóak és egyszerűek. A Facebooknál 3000 dolgozó igazgat 900 millió felhasználót. Nevezhetjük őket polgároknak is, hiszen épp nemrég szálltak szembe egy jogalkotói beavatkozással, és e hálózatok polgárai összefognak, hogy számtalan módon támogassák egymást. De a privát és vállalati közösségek nem egyenlőek az alulról építkező demokráciával. Nem tudják helyettesíteni a kormányzást. Bejelölni valakit a Facebookon nem elég összetett, nem tudja kiváltani azt, hogy te és én együttműködjünk egymással és elvégezzük a kormányzás nehéz feladatát. Viszont a közösségi média megtanít minket valamire. Miért olyan sikeres a Twitter? Mert megnyitja előttünk a platformját. Lehetővé teszi, hogy az API-jára új alkalmazások százezrei épüljenek rá, és ezzel új, izgalmas információfeldolgozási módokat kínál. El kell gondolkoznunk a kormányzás API-jának megnyitásán, és azon, hogy ezt hogyan csináljuk! Az lesz a következő szuperhatalom, akinek sikerül ötvözni az intézmények hierarchiáját - hiszen fenn kell tartanunk a közösségi értékeket, koordinálnunk kell az áramlást - azzal a sokszínűséggel, pulzáló életerővel, káosszal és izgalommal, ami a hálózatokra jellemző, ahogy együtt dolgozunk, hogy az intézményeinken felülemelkedve megvalósítsuk az innovációkat, és részt vegyünk a kormányzásban.
We have a precedent for this. Good old Henry II here, in the 12th century, invented the jury. Powerful, practical, palpable model for handing power from government to citizens. Today we have the opportunity, and we have the imperative, to create thousands of new ways of interconnecting between networks and institutions, thousands of new kinds of juries: the citizen jury, the Carrotmob, the hackathon, we are just beginning to invent the models by which we can cocreate the process of governance.
Volt már erre példa: 2. Henrik angol király a 12. században feltalálta az esküdtszéket. Hatékony, praktikus és kézzelfogható módja volt a hatalom állampolgárokra való átruházásának. Napjainkban lehetőségünk és kötelességünk, hogy számtalan új megoldást dolgozzunk ki a hálózatok és az intézmények összekapcsolására. A több ezer újfajta "esküdtszék": az állampolgári tanács, a Carrotmob események, vagy a hackathon ötletgyár mutatják, hogy kezdünk új modelleket kidolgozni, amik révén újraalkothatjuk a kormányzás folyamatát.
Now, we don't fully have a picture of what this will look like yet, but we're seeing pockets of evolution emerging all around us -- maybe not even evolution, I'd even start to call it a revolution -- in the way that we govern. Some of it's very high-tech, and some of it is extremely low-tech, such as the project that MKSS is running in Rajasthan, India, where they take the spending data of the state and paint it on 100,000 village walls, and then invite the villagers to come and comment who is on the government payroll, who's actually died, what are the bridges that have been built to nowhere, and to work together through civic engagement to save real money and participate and have access to that budget.
Most még nem tudjuk, hova vezet mindez, de látjuk az evolúció jeleit, vagy még annál is többet: én akár forradalmi változásnak is nevezném. Némely újítás igazán profi, míg mások még nagyon kezdetlegesek, mint amilyen az MKSS projektje az indiai Rádzsasztánban: itt az állam kiadási adatait százezer házfalra festik fel a falvakban, a falusiak pedig hozzáírják, kit kell törölni az állami fizetési jegyzékből, mert meghalt, vagy melyik megépített híd nem vezet sehová. Így valósítják meg a polgárok aktív részvételét, és érnek el megtakarítást, amit aztán a közösség felhasználhat.
But it's not just about policing government. It's also about creating government. Spacehive in the U.K. is engaging in crowd-funding, getting you and me to raise the money to build the goalposts and the park benches that will actually allow us to deliver better services in our communities. No one is better at this activity of actually getting us to engage in delivering services, sometimes where none exist, than Ushahidi. Created after the post-election riots in Kenya in 2008, this crisis-mapping website and community is actually able to crowdsource and target the delivery of better rescue services to people trapped under the rubble, whether it's after the earthquakes in Haiti, or more recently in Italy. And the Red Cross too is training volunteers and Twitter is certifying them, not simply to supplement existing government institutions, but in many cases, to replace them.
Nemcsak a kormányzás ellenőrzése lehetséges így, hanem a kormányzás megteremtése is. A Spacehive Angliában közösségi finanszírozással foglalkozik: rávesz minket, hogy pénzt gyűjtsünk kapufák vagy köztéri padok építésére, így jobb szolgáltatásokat nyújthatunk a közösségeknek. Senki sem tudja jobban bevonni az embereket a szolgáltatásnyújtásba, akár ott is, ahol ezek teljesen hiányoznak, mint az Ushahidi. Kenyában 2008-ban, a választások körüli felkelések idején jött létre ez a weboldal és közösség a válságterületek feltérképezésére. A tömegek közreműködése révén célzottabb és hatékonyabb segítséget kaphatnak a törmelékek alatt rekedt emberek, például a haiti vagy az olaszországi földrengés után. A Vöröskereszt önkénteseket képez, akiket a Twitter hitelesít, ezzel nemcsak támogatják a meglévő állami intézmények munkáját, de sok esetben helyettesítik is azt.
Now what we're seeing lots of examples of, obviously, is the opening up of government data, not enough examples of this yet, but we're starting to see this practice of people creating and generating innovative applications on top of government data. There's so many examples I could have picked, and I selected this one of Jon Bon Jovi. Some of you may or may not know that he runs a soup kitchen in New Jersey, where he caters to and serves the homeless and particularly homeless veterans. In February, he approached the White House, and said, "I would like to fund a prize to create scalable national applications, apps, that will help not only the homeless but those who deliver services [to] them to do so better." February 2012 to June of 2012, the finalists are announced in the competition. Can you imagine, in the bureaucratic world of yesteryear, getting anything done in a four-month period of time? You can barely fill out the forms in that amount of time, let alone generate real, palpable innovations that improve people's lives.
Amire sok nyilvánvaló példát látunk, az a kormányzati adatok hozzáférhetővé tétele, persze még nem eleget, de az emberek már kezdik innovatívan felhasználni az állami adatokat. Számos példát hozhattam volna, most Jon Bon Jovi esetét választottam. Talán tudják, hogy leveses konyhát üzemeltet New Jersey-ben, ahol hajléktalanokat, elsősorban hajléktalan veteránokat étkeztetnek. Februárban megkereste a Fehér Házat azzal, hogy díjprogramot hirdetne olyan nemzeti alkalmazások kidolgozására, amik nemcsak a hajléktalanoknak segíthetnek, hanem az őket segítők munkáját is támogatnák. 2012 februárjában indult a program, júniusra kihirdették a döntősöket. El tudják képzelni, hogy a régi bürokratikus világban végig lehetett volna vinni bármit alig négy hónap alatt? Még a nyomtatványokat sem lehetett kitölteni, nemhogy kézzelfogható innovációt létrehozni az emberek életének jobbá tételére.
And I want to be clear to mention that this open government revolution is not about privatizing government, because in many cases what it can do when we have the will to do so is to deliver more progressive and better policy than the regulations and the legislative and litigation-oriented strategies by which we make policy today. In the State of Texas, they regulate 515 professions, from well-driller to florist. Now, you can carry a gun into a church in Dallas, but do not make a flower arrangement without a license, because that will land you in jail. So what is Texas doing? They're asking you and me, using online policy wikis, to help not simply get rid of burdensome regulations that impede entrepreneurship, but to replace those regulations with more innovative alternatives, sometimes using transparency in the creation of new iPhone apps that will allows us both to protect consumers and the public and to encourage economic development.
Szeretném tisztázni, hogy ez a nyitott kormányzás felé mutató forradalom nem a kormányzás magánosítását jelenti. De sokszor elérhetjük vele azt, ha akarjuk, hogy progresszívebb politikát alkalmazunk, mint azok a szabályzatok, jogalkotási és jogi stratégiák, amik mentén ma politizálunk. Texas állam 515 szakmát tart nyilván, a kútfúrótól a virágkötőig. Dallasban bemehetsz fegyverrel egy templomba, de jobb, ha nem kötsz virágcsokrot engedély nélkül, mert börtönben végezheted. Ezért mit tesz Texas? Arra kér minket, hogy Wiki-jellegű weboldalakat használva segítsünk neki megszabadulni a felesleges szabályozásoktól, amelyek gátolják a vállalkozásokat, sőt segítsünk kidolgozni helyettük innovatívabbakat, - akár átláthatóan, új iPhone alkalmazásokon keresztül - amelyek védik a fogyasztókat és az embereket általában, és ösztönzik a gazdasági fejlődést.
That is a nice sideline of open government. It's not only the benefits that we've talked about with regard to development. It's the economic benefits and the job creation that's coming from this open innovation work. Sberbank, the largest and oldest bank in Russia, largely owned by the Russian government, has started practicing crowdsourcing, engaging its employees and citizens in the public in developing innovations. Last year they saved a billion dollars, 30 billion rubles, from open innovation, and they're pushing radically the extension of crowdsourcing, not only from banking, but into the public sector. And we see lots of examples of these innovators using open government data, not simply to make apps, but then to make companies and to hire people to build them working with the government.
Ez a nyitott kormányzás egyik pozitív hozadéka. Nemcsak a fejlődés, amiről már beszéltünk, hanem az a gazdasági haszon és azok az új munkahelyek is, amiket a közösségi innovációs munka generál. A Sberbank, Oroszország legnagyobb és legrégebbi, többségi állami tulajdonban lévő bankja nyitott a közösségi közreműködés felé, bevonta dolgozóit és a szélesebb tömegeket innovációk fejlesztésébe. Ezzel tavaly egy milliárd dollárt takarított meg, és azóta aktívan szorgalmazza a közösségi közreműködés kiterjesztését banki területen és a közszférában is. Számos újítóra látunk példát, akik nyilvános kormányzati adatot használnak fel alkalmazásfejlesztéshez, majd utána cégalapításhoz, munkaerő-toborzáshoz, és a kormányzattal közös munkához.
So a lot of these innovations are local. In San Ramon, California, they published an iPhone app in which they allow you or me to say we are certified CPR-trained, and then when someone has a heart attack, a notification goes out so that you can rush over to the person over here and deliver CPR. The victim who receives bystander CPR is more than twice as likely to survive. "There is a hero in all of us," is their slogan.
Az újítások közül sok helyi szintű. A kaliforniai San Ramonban elindítottak egy iPhone alkalmazást, amibe beregisztrálhatnak a képzett elsősegélynyújtók, és amikor valakinek szívrohama van, értesítést kapnak a telefonjukra, hogy a helyszínre tudjanak sietni. Akinél azonnal megkezdik az újraélesztést, annak kétszer akkora az esélye a túlélésre. "Mindenkiben ott lapul a hős" - ez a szlogenjük.
But it's not limited to the local. British Columbia, Canada, is publishing a catalogue of all the ways that its residents and citizens can engage with the state in the cocreation of governance.
De nem csak helyi kezdeményezések vannak. Brit Kolumbiában, Kanadában közzétettek egy listát arról, hogy a lakosok miképpen tudnak együttműködni az állammal a kormányzás újragondolásában.
Let me be very clear, and perhaps controversial, that open government is not about transparent government. Simply throwing data over the transom doesn't change how government works. It doesn't get anybody to do anything with that data to change lives, to solve problems, and it doesn't change government. What it does is it creates an adversarial relationship between civil society and government over the control and ownership of information. And transparency, by itself, is not reducing the flow of money into politics, and arguably, it's not even producing accountability as well as it might if we took the next step of combining participation and collaboration with transparency to transform how we work.
Hogy egyértelmű legyek: még ha ellentmondásosnak is tűnik, a nyitott kormányzás nem egyenlő az átlátható kormányzással. Csupán az adatok megosztásától még nem változik meg a kormányzás. Amíg senki nem csinál semmit az adatokkal azzal a céllal, hogy emberek életén változtasson, problémákat oldjon meg, addig nem változik a kormányzás. Csak versengés alakul ki a civil közösség és a kormányzat között az információ birtoklásáért és ellenőrzéséért. Az átláthatóság önmagában nem csökkenti a politikába irányuló pénzáramlást, és valószínűleg nem eredményez számon kérhetőséget sem, nem úgy, mintha hozzávennénk még a részvételt és az együttműködést is, és átszerveznénk a munkánkat.
We're going to see this evolution really in two phases, I think. The first phase of the open government revolution is delivering better information from the crowd into the center. Starting in 2005, and this is how this open government work in the U.S. really got started, I was teaching a patent law class to my students and explaining to them how a single person in the bureaucracy has the power to make a decision about which patent application becomes the next patent, and therefore monopolizes for 20 years the rights over an entire field of inventive activity. Well, what did we do? We said, we can make a website, we can make an expert network, a social network, that would connect the network to the institution to allow scientists and technologists to get better information to the patent office to aid in making those decisions. We piloted the work in the U.S. and the U.K. and Japan and Australia, and now I'm pleased to report that the United States Patent Office will be rolling out universal, complete, and total openness, so that all patent applications will now be open for citizen participation, beginning this year.
Két szakaszban zajlik le a nyitott kormányzás forradalma. Az elsőben megvalósul a jobb információáramlás a tömegek felől a központba. 2005-ben, - és így kezdtük el építeni a nyitott kormányzást az Államokban - szabadalmi jogot tanítottam a diákjaimnak, elmondtam, hogy a bürokráciában egyetlen ember dönthet arról, hogy melyik találmányból lesz szabadalom, és így melyik rendelkezik 20 évig az egész feltalálói tevékenység feletti jogokkal. Ezt látva azt mondtuk, hozzunk létre egy honlapot és egy szakértői hálózatot, amit összekapcsolunk a szabadalmi hivatal hálózatával, hogy a tudósok és szakemberek információval segíthessék a hivatalt a döntések meghozatalában. Az Államokban, az Egyesült Királyságban, Japánban és Ausztráliában indítottunk ilyen kísérleti projektet. Örömmel jelenthetem, hogy az amerikai Szabadalmi Hivatal munkája immár teljesen nyitottá válik, az idéntől minden szabadalmi kérelem elbírálásában részt vehetnek az állampolgárok is.
The second phase of this evolution — Yeah. (Applause) They deserve a hand. (Applause)
Az átalakulás második fázisa... Igen, ez megérdemli a tapsot. (taps)
The first phase is in getting better information in. The second phase is in getting decision-making power out. Participatory budgeting has long been practiced in Porto Alegre, Brazil. They're just starting it in the 49th Ward in Chicago. Russia is using wikis to get citizens writing law together, as is Lithuania. When we start to see power over the core functions of government — spending, legislation, decision-making — then we're well on our way to an open government revolution.
Tehát az első fázis az információ jobb beáramlása. A második pedig a döntéshozatali hatalom kiáramlása. A részvétel alapú költségvetés-tervezést régóta alkalmazzák a brazil Porto Alegreben, Chicago 49. kerülete most kezdi használni. Oroszország és Litvánia Wiki oldalakon vonja be polgárait a jogalkotásba. Amikor azt látjuk, hogy a közösség hatalmat kap alapvető kormányzati feladatokban, mint a kiadások tervezése, a jogalkotás, a döntéshozás, akkor jó úton haladunk a nyitott kormányzás forradalma felé.
There are many things that we can do to get us there. Obviously opening up the data is one, but the important thing is to create lots more -- create and curate -- lots more participatory opportunities. Hackathons and mashathons and working with data to build apps is an intelligible way for people to engage and participate, like the jury is, but we're going to need lots more things like it. And that's why we need to start with our youngest people. We've heard talk here at TED about people biohacking and hacking their plants with Arduino, and Mozilla is doing work around the world in getting young people to build websites and make videos. When we start by teaching young people that we live, not in a passive society, a read-only society, but in a writable society, where we have the power to change our communities, to change our institutions, that's when we begin to really put ourselves on the pathway towards this open government innovation, towards this open government movement, towards this open government revolution.
Sok mindent tehetünk, hogy elősegítsük ezt az átalakulást. Természetesen nyilvánossá tehetünk adatokat, de még ennél is fontosabb, hogy sokkal több részvételi lehetőséget teremtsünk. A hackathonok és mashathonok és az új alkalmazások kézzelfogható módjai az emberek bevonásának és részvételének, akár csak az esküdtszékek, de még sokkal több hasonlóra van szükség. Ezért a legfiatalabbak tanításával kell kezdenünk! Hallottunk már TED-előadást biohackerekről, akik Arduinoval hackelik a szobanövényeiket, és arról, hogy a Mozilla világszerte toboroz fiatalokat honlap- és videókészítésre. Ha arra tanítjuk a fiatalokat, hogy nem egy passzív, merev, hanem egy alakítható társadalomban élünk, ahol jogunk van változtatni a közösségeinken és az intézményeinken, akkor valóban jó úton haladunk a nyitott kormányzás felé, nevezzük akár innovációnak, mozgalomnak vagy forradalomnak.
So let me close by saying that I think the important thing for us to do is to talk about and demand this revolution. We don't have words, really, to describe it yet. Words like equality and fairness and the traditional elections, democracy, these are not really great terms yet. They're not fun enough. They're not exciting enough to get us engaged in this tremendous opportunity that awaits us. But I would argue that if we want to see the kinds of innovations, the hopeful and exciting innovations that we hear talked about here at TED, in clean energy, in clean education, in development, if we want to see those adopted and we want to see those scaled, we want to see them become the governance of tomorrow, then we must all participate, then we must get involved. We must open up our institutions, and like the leaf, we must let the nutrients flow throughout our body politic, throughout our culture, to create open institutions to create a stronger democracy, a better tomorrow. Thank you. (Applause)
Végül úgy gondolom, az is fontos, hogy beszéljünk erről a forradalomról és törekedjünk rá. Még nem tudjuk pontosan szavakkal leírni. Az egyenlőség, méltányosság, hagyományos választások, demokrácia, nem megfelelő kifejezések rá. Nem elég mókásak. Nem elég izgalmasak ahhoz, hogy rávegyék az embereket a bekapcsolódásra. Mégis azt mondom, hogy ha látni akarjuk, ahogy azok a biztató és izgalmas innovációk, amikről a TED-előadásokon is hallunk, a tiszta energia, az oktatás vagy a fejlődés terén, megvalósulnak és kibontakoznak, és meghatározzák a jövőnket, akkor mindannyiunknak részt kell vennünk, be kell kapcsolódnunk. Nyitottabbá kell tennünk az intézményeinket, és ahogy a falevél, engednünk kell, hogy a tápanyag átfolyjon az államon, a kultúránkon, hogy nyitott intézmények, és erősebb demokrácia jöhessen létre, jobb legyen a holnapunk. Köszönöm. (Taps)