I'm going to talk to you about some stuff that's in this book of mine that I hope will resonate with other things you've already heard, and I'll try to make some connections myself, in case you miss them.
Néhány olyan dologról fogok beszélni, amely megtalálható ebben a könyvemben, ami remélem rezonálni fog más dolgokkal, amiket már eddig hallottak, és megpróbálok majd utalást is tenni ezekre, ha esetleg elkerülné a figyelmüket. Azzal a dologgal szeretném kezdeni, amit úgy hívok: "hivatalos dogma".
But I want to start with what I call the "official dogma." The official dogma of what? The official dogma of all Western industrial societies. And the official dogma runs like this: if we are interested in maximizing the welfare of our citizens, the way to do that is to maximize individual freedom. The reason for this is both that freedom is, in and of itself, good, valuable, worthwhile, essential to being human, and because if people have freedom, then each of us can act on our own to do the things that will maximize our welfare, and no one has to decide on our behalf. The way to maximize freedom is to maximize choice.
A hivatalos dogmája minek? A hivatalos dogmája minden nyugati ipari társadalomnak. És a hivatalos dogma így hangzik: ha érdekeltek vagyunk abban, hogy maximalizáljuk az állampolgáraink jólétét, a mód, hogy ezt véghezvigyük az, hogy maximalizáljuk az egyéni szabadságukat. Az oka ennek az, hogy a szabadság kívül-belül jó, értékes, megéri a fáradtságot és alapvető az emberi lénynek. És mivel ha az embereknek van szabadsága, akkor mindannyian azt cselekedhetjük, amivel a saját jólétünket maximalizáljuk, és senkinek sem kell a mi nevünkben döntenie. A mód, amellyel maximalizálhatjuk a szabadságunkat, ha maximalizáljuk a választásunkat.
The more choice people have, the more freedom they have, and the more freedom they have, the more welfare they have. This, I think, is so deeply embedded in the water supply that it wouldn't occur to anyone to question it. And it's also deeply embedded in our lives. I'll give you some examples of what modern progress has made possible for us.
Minél több választási lehetősége van valakinek, annál nagyobb a szabadsága, és minél több a szabadsága, annál nagyobb a jóléte. Ez azt hiszem olyan mélyen gyökeret vert, hogy senkinek sem jut eszébe megkérdőjelezni. És a mindennapi életünkbe is mélyen beágyazódott. Mutatok pár példát, hogy milyen változásokat tett lehetővé számunkra a modern haladás.
This is my supermarket. Not such a big one. I want to say just a word about salad dressing. A hundred seventy-five salad dressings in my supermarket, if you don't count the 10 extra-virgin olive oils and 12 balsamic vinegars you could buy to make a very large number of your own salad dressings, in the off-chance that none of the 175 the store has on offer suit you. So this is what the supermarket is like. And then you go to the consumer electronics store to set up a stereo system -- speakers, CD player, tape player, tuner, amplifier -- and in this one single consumer electronics store, there are that many stereo systems. We can construct six and a half million different stereo systems out of the components that are on offer in one store.
Ez az én áruházam. Nem olyan nagy. Csak egy szót szeretnék szólni a salátaöntetről. 175 féle salátaöntet van az áruházamban, ha nem számoljuk azt a 10 különböző extra-szűz oliva olajat és 12 féle balzsamecetet, amit megvehetsz, hogy készíthess számtalan saját salátaöntetet, abban a valószínűtlen esetben, ha a 175 közül amit a bolt kínál, egyik sem lenne jó neked. Szóval így néz ki egy áruház. És aztán elmész az elektromos szaküzletbe, hogy egy sztereó rendszert rakj össze - hangszóró, CD lejátszó, magnó, rádió, erősítő. És ebben az egyetlen elektronikai szaküzletben ennyi sztereó rendszer van. Összesen hat és fél millió különböző sztereó rendszert állíthatunk össze azokból az egységekből, amiket ez az egy bolt kínál.
You've got to admit that's a lot of choice. In other domains -- the world of communications. There was a time, when I was a boy, when you could get any kind of telephone service you wanted, as long as it came from Ma Bell. You rented your phone, you didn't buy it. One consequence of that, by the way, is that the phone never broke. And those days are gone. We now have an almost unlimited variety of phones, especially in the world of cell phones. These are cell phones of the future. My favorite is the middle one -- the MP3 player, nose hair trimmer, and crème brûlée torch. And if --
El kell ismerniük, hogy ez jó nagy választék. Más területen -- a kommunikáció világában. Egyszer én is voltam gyerek, akkor bármelyik telefon szolgáltatást megkaphattuk, amelyiket csak akartuk, feltéve, ha az a Ma Bell-é volt. Bérelted a telefonodat. Nem megvetted. Emiatt egyébként a telefon sohasem tört el. És azok a napok elmúltak. Manapság szinte végtelen lehetőségünk van telefont venni, főleg a mobiltelefonok világában. Ezek a jövő mobiltelefonjai. A kedvencem a középső - az MP3 lejátszó, orrszőrzet vágó és Crème Brûlée készítő. Ha esetleg nem látott még ilyet a boltokban,
(Laughter)
if by some chance you haven't seen that in your store yet, you can rest assured that one day soon, you will. And what this does is it leads people to walk into their stores, asking this question. And do you know what the answer to this question now is? The answer is "no." It is not possible to buy a cell phone that doesn't do too much.
biztos lehet benne, hogy hamarosan fog. És ez oda vezet, hogy az emberek besétálnak a boltba és ezt kérdik: "van olyan telefon, ami nem tud túl sokat?" És tudják mi a válasz most erre a kérdésre? A válasz: "Nem." Nem lehetséges olyan mobiltelefont venni, ami nem tud túl sokat.
So, in other aspects of life that are much more significant than buying things, the same explosion of choice is true. Health care. It is no longer the case in the United States that you go to the doctor, and the doctor tells you what to do. Instead, you go to the doctor, and the doctor tells you, "Well, we could do A, or we could do B. A has these benefits and these risks. B has these benefits and these risks. What do you want to do?" And you say, "Doc, what should I do?" And the doc says, "A has these benefits and risks, and B has these benefits and risks. What do you want to do?" And you say, "If you were me, Doc, what would you do?" And the doc says, "But I'm not you." And the result is -- we call it "patient autonomy," which makes it sound like a good thing, but what it really is is a shifting of the burden and the responsibility for decision-making from somebody who knows something -- namely, the doctor -- to somebody who knows nothing and is almost certainly sick and thus, not in the best shape to be making decisions -- namely, the patient. There's enormous marketing of prescription drugs to people like you and me, which, if you think about it, makes no sense at all, since we can't buy them. Why do they market to us if we can't buy them? The answer is that they expect us to call our doctors the next morning and ask for our prescriptions to be changed.
Az élet más területein, amik lényegesebbek mint a vásárlás, a választások kirobbanó sokasága ugyancsak megvan. Egészségügy - ez már nem úgy van az Egyesült Államokban, hogy elmész az orvosodhoz, és ő megmondja mit kell tenned. Ehelyett elmész az orvosodhoz, és ő elmondja, hogy csinálhatjuk A-t, vagy csinálhatjuk B-t. A-nak ezek az előnyei és ezek a kockázatai. B-nek ezek az előnyei és ezek a kockázatai. Melyiket szeretné? És maga azt mondja: "Doki! Melyiket kéne választanom?" És a doki azt mondja: A-nak ezek az előnyei és kockázatai; B-nek ezek az előnyei és kockázatai. Melyiket választja? És maga azt mondja: "Ha maga a helyemben lenne Doki, mit választana?" És a doki azt feleli: "De én nem maga vagyok." És az eredmény, amit úgy hívunk "páciens önrendelkezés", amitől jó dolognak hangzik. De valójában ez a teher és felelősség átruházása a döntéshozatalban olyanról, aki tud valamit, nevezetesen a doktor, olyan valakire, aki nem tud semmit, és általában beteg, így nincs is a legjobb állapotban, hogy döntéseket hozzon, nevezetesen a páciensre. Hatalmas marketing van a vényköteles gyógyszerek mögött olyan emberek felé mint én, vagy ön, aminek, ha belegondolunk, nincs értelme egyáltalán, nem tudjuk csak úgy megvenni őket. Miért reklámozzák nekünk, ha nem vehetem meg csak úgy őket? A válasz, hogy azt várják tőlünk, hogy reggel felhívjuk az orvosunkat és másfajta gyógyszert írassunk fel.
Something as dramatic as our identity has now become a matter of choice, as this slide is meant to indicate. We don't inherit an identity; we get to invent it. And we get to reinvent ourselves as often as we like. And that means that every day, when you wake up in the morning, you have to decide what kind of person you want to be. With respect to marriage and family: there was a time when the default assumption that almost everyone had is that you got married as soon as you could, and then you started having kids as soon as you could. The only real choice was who, not when, and not what you did after.
Valami olyan drámai mint az identitásunk, választás kérdése lett, ahogy ezt ez a dia is jelezni akarja. Nem örököljük a személyazonosságunkat, nekünk kell kitalálni. És újra ki kell találnunk magunkat, amilyen gyakran csak szeretnénk. És ez azt jelenti, hogy minden reggel, amikor felébredünk, el kell döntenünk milyen emberek akarunk lenni. Minden tisztelettel a házasságnak és a családnak, de voltak idők, amikor az alapértelmezett hipotézis szerint majdnem mindenkinek meg kellett házasodni amilyen hamar csak tudott, és utána elkezdeni gyerekeket nemzeni, amilyen hamar csak lehetett. Az egyetlen igazi választás a ki volt, nem a mikor és nem az, hogy mit csináltál aztán.
Nowadays, everything is very much up for grabs. I teach wonderfully intelligent students, and I assign 20 percent less work than I used to. And it's not because they're less smart, and it's not because they're less diligent. It's because they are preoccupied, asking themselves, "Should I get married or not? Should I get married now? Should I get married later? Should I have kids first or a career first?" All of these are consuming questions. And they're going to answer these questions, whether or not it means not doing all the work I assign and not getting a good grade in my courses. And indeed they should. These are important questions to answer.
Manapság minden sokkal inkább a megkötésekről szól. Csodálatosan intelligens diákokat tanítok, és 20 százalékkal kevesebb munkát osztok ki mint régebben. Nem amiatt, mert kevésbé lennének okosak, vagy mert kevésbé szorgalmasak. Azért van, mert nagyon foglalkoztatja őket pár kérdés önmagukhoz. "Megházasodjak, vagy ne? Most kéne megházasodnom? Később kéne megházasodni? Gyerekem legyen előbb vagy karrierem?" Ezek mind fogyasztói kérdések. És meg fogják válaszolni ezeket a kérdéseket, még ha azt jelenti is, hogy nem csinálják meg az összes munkát, amit kiadtam nekik, és nem kapnak olyan jó jegyet a kurzusaimon. És persze jól teszik. Ezek nagyon fontos, megválaszolandó kérdések.
Work. We are blessed, as Carl was pointing out, with the technology that enables us to work every minute of every day from any place on the planet -- except the Randolph Hotel.
Munka. Áldottak vagyunk - ahogy Carl is rámutatott - azzal a technológiával, ami képessé tesz bennünket munkavégzésre a nap minden percében, akárhol a földön, kivéve a Randolph Hotelt.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
There is one corner, by the way, that I'm not going to tell anybody about, where the WiFi actually works. I'm not telling you about it, because I want to use it. So what this means, this incredible freedom of choice we have with respect to work, is that we have to make a decision, again and again and again, about whether we should or shouldn't be working. We can go to watch our kid play soccer, and we have our cell phone on one hip and our Blackberry on our other hip, and our laptop, presumably, on our laps. And even if they're all shut off, every minute that we're watching our kid mutilate a soccer game, we are also asking ourselves, "Should I answer this cell phone call? Should I respond to this email? Should I draft this letter?" And even if the answer to the question is "no," it's certainly going to make the experience of your kid's soccer game very different than it would've been.
Van egy sarok egyébként, ahol működik a WiFi, de nem fogom elárulni senkinek. Azért nem mondom el, mert használni szeretném. Szóval amit ez jelent, ez a hihetetlen választás szabadsága amivel rendelkezünk a munka tekintetében, hogy döntéseket kell hoznunk, újra és újra és újra, hogy fogunk-e vagy sem dolgozni. Elmehetünk nézni, ahogy a gyerekünk focizik és ott lesz a mobilunk a csípőnknél, a Blackberry-nk a másik oldalon, a laptopunk meg valószínűleg az ölünkben. És még ha mind ki is van kapcsolva minden percben, ahogy a gyerekünket nézzük, amint megcsúfolja a focit, megkérdezzük magunktól: "Válaszoljak erre a mobiltelefon hívásra? Válaszoljak erre az e-mailre? Megfogalmazzam azt a levelet?" És még ha a válasz a kérdésre a "nem", minden bizonnyal az élmény, amelyet a gyerekünk focijátéka okozott, másmilyen lesz, mint lehetett volna.
So everywhere we look, big things and small things, material things and lifestyle things, life is a matter of choice. And the world we used to live in looked like this.
Akármerre is nézünk, kis dolgok vagy nagy dolgok, anyagi dolgok vagy életstílusbeli dolgok, az élet választás kérdése. És a világ, amiben eddig éltünk valahogy így nézett ki.
[Well, actually, they are written in stone.] That is to say, there were some choices, but not everything was a matter of choice. The world we now live in looks like this.
Lehet mondani, hogy volt pár választási lehetőség. De nem minden volt választás kérdése. És a világ, amelyben ma élünk így néz ki.
[The Ten Commandments Do-It-Yourself Kit]
A kérdés pedig az: ez jó hír, vagy rossz hír?
And the question is: Is this good news or bad news? And the answer is "yes."
És a válasz: igen.
(Laughter)
(Nevetés)
We all know what's good about it, so I'm going to talk about what's bad about it. All of this choice has two effects, two negative effects on people. One effect, paradoxically, is that it produces paralysis rather than liberation. With so many options to choose from, people find it very difficult to choose at all. I'll give you one very dramatic example of this, a study that was done of investments in voluntary retirement plans. A colleague of mine got access to investment records from Vanguard, the gigantic mutual fund company, of about a million employees and about 2,000 different workplaces. What she found is that for every 10 mutual funds the employer offered, rate of participation went down two percent. You offer 50 funds -- 10 percent fewer employees participate than if you only offer five. Why? Because with 50 funds to choose from, it's so damn hard to decide which fund to choose, that you'll just put it off till tomorrow, and then tomorrow and then tomorrow and tomorrow, and, of course, tomorrow never comes. Understand that not only does this mean that people are going to have to eat dog food when they retire because they don't have enough money put away, it also means that making the decision is so hard that they pass up significant matching money from the employer. By not participating, they are passing up as much as 5,000 dollars a year from the employer, who would happily match their contribution.
Mindannyian tudjuk mi a jó benne, szóval arról fogok beszélni, ami rossz. Minden választásnak két hatása van, két negatív hatása az emberekre. Az egyik, paradox módon, az, hogy lebénít minket, semmint felszabadít. Mivel sok lehetőségünk van, amiből választhatunk az embereknek nagyon nehéz döntést hozni. Mutatok egy nagyon drámai példát erre, egy tanulmányt a befektetésekről az önkéntes nyugdíjpénztárakba. Egy kollégám hozzáfért a Vanguard befektetési nyilvántartásához. Ez az a hatalmas befektetési cég, amelynek több millió alkalmazottja, és 2000 különböző telephelye van. És azt találta, hogy minden 10 befektetési alappal, amit az alkalmazó ajánlott, a belépők száma lement két százalékkal. Ha felkínálunk 50 befektetést,10 százalékkal kevesebb a belépő, mint ha csak ötöt ajánlanánk. Miért? Mert 50 befektetésből választani olyan rettenetesen nehéz, hogy félreteszi az egészet holnapra. És holnaputánra és az azutánira, és az azutánira és az azutánira, és persze az a nap sohasem jön el. Azt kell megérteni, hogy ez nem csak azt jelenti, hogy az embereknek kutyakaját kell enniük, amikor nyugdíjba mennek, mert nincs elég félretett pénzük, hanem azt is, hogy egy döntés meghozatala lehet olyan nehéz, hogy jelentős pénzről mondanak le, amit a munkáltatótól kapnának. Azzal, hogy nem döntenek, lemondanak 5000 dollárról egy évben, amit a munkáltatótól kapnának, aki boldogan partnerük lenne a választásukban.
So paralysis is a consequence of having too many choices. And I think it makes the world look like this.
Szóval a bénultság egy folyománya a sok választási lehetőségnek. És úgy gondolom emiatt a világ így néz ki.
[And lastly, for all eternity, French, bleu cheese or ranch?]
"És mindörökké ... francia, ezersziget vagy kéksajt öntet?"
(Laughter)
You really want to get the decision right if it's for all eternity, right? You don't want to pick the wrong mutual fund or wrong salad dressing. So that's one effect. The second effect is that, even if we manage to overcome the paralysis and make a choice, we end up less satisfied with the result of the choice than we would be if we had fewer options to choose from. And there are several reasons for this. One of them is, with a lot of different salad dressings to choose from, if you buy one and it's not perfect -- and what salad dressing is? -- it's easy to imagine that you could've made a different choice that would've been better. And what happens is, this imagined alternative induces you to regret the decision you made, and this regret subtracts from the satisfaction you get out of the decision you made, even if it was a good decision. The more options there are, the easier it is to regret anything at all that is disappointing about the option that you chose.
A jó döntést akarjuk meghozni, ha az örökké tart, nem? Nem akarjuk a rossz befektetési alapot, vagy éppen a rossz salátaöntetet. Ez volt az első hatás. A második pedig az, hogy még ha sikerült is túllépnünk a bénultságon, és döntést hozunk, sokkal kevésbé leszünk elégedettek a választásunk eredményével, mint lennénk, ha kevesebb opciónk lett volna. És ennek több oka is van. Az egyik, hogy a sok különböző salátaöntetből, amik közül választhatok megveszek egyet és az nem tökéletes, és hát tudják, hogy mi is a salátaöntet, könnyű elképzelni, hogy máshogy is dönthettünk volna, ami lehet jobb választás. És az történik, hogy ez az elképzelt alternatíva a döntésünk megbánására késztet. Ez a megbánás megvonja tőlünk az elégedettséget, amit a döntésünk eredményez, még ha önmagában az jó döntés is volt. Minél több opciónk van, annál könnyebb megbánni bármit is, ez a bosszantó a választásunkban, amit hoztunk.
Second, what economists call "opportunity costs." Dan Gilbert made a big point this morning of talking about how much the way in which we value things depends on what we compare them to. Well, when there are lots of alternatives to consider, it's easy to imagine the attractive features of alternatives that you reject that make you less satisfied with the alternative that you've chosen. Here's an example.
Másodszor, amit a közgazdászok lehetőségi költségnek hívnak. Dan Gilbert nagyon jól bemutatta ma reggeli beszédében azt, hogy mennyire milyen sokféle módon értékeljük a dolgokat, attól függően, hogy mihez hasonlítjuk őket. Nos, amikor sok alternatíva van, amit meg kell fontolnunk, könnyű elképzelni azokat a vonzó vonásokat, amik azokban vannak, amiket visszautasítunk. Ez tesz minket kevésbé elégedetté azzal a választással, amit meghoztunk.
[I can't stop thinking about those other available parking spaces on W 85th Street]
Itt van egy példa. Azoktól, akik nem New Yorker szurkolók, elnézést kérek.
If you're not a New Yorker, I apologize. Here's what you're supposed to be thinking. Here's this couple on the Hamptons. Very expensive real estate. Gorgeous beach. Beautiful day. They have it all to themselves. What could be better? "Damn it," this guy is thinking, "It's August. Everybody in my Manhattan neighborhood is away. I could be parking right in front of my building." And he spends two weeks nagged by the idea that he is missing the opportunity, day after day, to have a great parking space.
(Nevetés) De itt van amire gondolniuk kellett volna. Itt van ez a pár a Hamptons-on (tengerparti üdülőhely). Nagyon drága ingatlanok. Fantasztikus tengerpart. Gyönyörű nap. Csak magukkal kell foglalkozniuk. Mi lehetne jobb? "A fenébe is," gondolja a fickó, "Augusztus van. Mindenki a manhattani szomszédságomból elutazott. Simán parkolhatnék a saját házam előtt." És két héten keresztül piszkálni fogja a gondolat, hogy napról napra kihagyja a nagyszerű parkolóhely lehetőségét.
(Laughter)
A lehetőség elvonással jár az elégedettségből, amit a döntésünk adhat,
Opportunity costs subtract from the satisfaction that we get out of what we choose, even when what we choose is terrific. And the more options there are to consider, the more attractive features of these options are going to be reflected by us as opportunity costs.
még ha a választásunk nagyszerű is. Minél több megfontolható lehetőségünk van, annál több vonzó vonás tűnik fel a választékban, és ezeket lehetőségi költségként fogjuk fel.
Here's another example.
Itt van egy másik példa.
(Laughter)
Now, this cartoon makes a lot of points. It makes points about living in the moment as well, and probably about doing things slowly. But one point it makes is that whenever you're choosing one thing, you're choosing not to do other things, and those other things may have lots of attractive features, and it's going to make what you're doing less attractive.
Ez a rajz több mindent mond. Rámutat milyen a pillanatnak élni, és talán arról, hogy időt kell adni a dolgoknak. De egy dologban nagyon igaza van: hogyha választunk egy dolgot, akkor döntöttünk, hogy a többit nem csináljuk. És annak a többi dolognak lehetnek vonzó vonásai, emiatt azt gondoljuk, hogy mi a kevésbé vonzót csináljuk. Harmadik: a várakozások felfokozódása.
Third: escalation of expectations. This hit me when I went to replace my jeans. I wear jeans almost all the time. There was a time when jeans came in one flavor, and you bought them, and they fit like crap. They were incredibly uncomfortable, and if you wore them long enough and washed them enough times, they started to feel OK. I went to replace my jeans after years of wearing these old ones. I said, "I want a pair of jeans. Here's my size." And the shopkeeper said, "Do you want slim fit, easy fit, relaxed fit? You want button fly or zipper fly? You want stonewashed or acid-washed? Do you want them distressed? Do you want boot cut, tapered?" Blah, blah, blah on and on he went. My jaw dropped. And after I recovered, I said, "I want the kind that used to be the only kind."
Ez akkor ütött szíven, amikor elmentem kicserélni a farmeromat. Mindig farmert hordok. Voltak olyan idők, amikor a farmerok is egy "ízben" jöttek, megvetted és úgy érezted ez pocsék, és hihetetlenül kényelmetlenek voltak. Ha sokáig hordtad és elég sokszor kimostad, elkezdtek jók lenni. Szóval elmentem kicserélni a farmerom hosszú évek után, és azt mondtam: "Tudja, nekem egy farmernadrág kellene, itt a méretem." És a bolti eladó azt mondta: "Vékony, könnyű vagy laza szabásút szeretne? Gombosat vagy cipzárosat? Kő-mosottat vagy sav-mosottat? Szeretné kinyújtatni? Bő szárút vagy trapézt, bla bla bla..." Sorolta tovább és tovább. Leesett az állam, és mikor összeszedtem ezt mondtam: Azt szeretném, ami régen az egyetlen volt. (Nevetés)
(Laughter)
Fogalma sem volt, hogy az milyen volt,
He had no idea what that was.
(Laughter)
így egy órát töltöttem farmerpróbálgatással a boltban
So I spent an hour trying on all these damn jeans, and I walked out of the store -- truth -- with the best-fitting jeans I had ever had. I did better.
és kisétáltam az üzletből, meg kell adni, a legjobban passzoló farmerommal, amim valaha is volt. Jobban választottam. Minden lehetőséggel jobb lett.
All this choice made it possible for me to do better. But -- I felt worse. Why? I wrote a whole book to try to explain this to myself. The reason is --
De rossz érzésem volt. Miért? Egy egész könyvet írtam, hogy megmagyarázzam magamnak. Azért éreztem rosszul magam,
(Laughter)
The reason I felt worse is that with all of these options available, my expectations about how good a pair of jeans should be went up. I had very low, no particular expectations when they only came in one flavor. When they came in 100 flavors, damn it, one of them should've been perfect. And what I got was good, but it wasn't perfect. And so I compared what I got to what I expected, and what I got was disappointing in comparison to what I expected. Adding options to people's lives can't help but increase the expectations people have about how good those options will be. And what that's going to produce is less satisfaction with results, even when they're good results.
mert ennyi lehetőséggel az elvárásaim a jó farmerről feljebb mentek. Nagyon alacsony elvárásaim voltak. Nem voltak különösebb elvárásaim, amikor még csak egyféle farmer volt. De amikor lett belőle 100, a fenébe, egynek belőlük tökéletesnek kellett volna lennie. Amit kaptam az jó volt, de nem tökéletes. Összehasonlítottam amit kaptam, azzal, amit vártam és amit kaptam, az csalódást okozott összehasonlítva az elvárttal. Ahogy növeljük a lehetőségek számát elkerülhetetlenül megnöveljük az elvárásaikat, hogy mennyire lesznek jók azok a lehetőségek. Ez kisebb elégedettséghez vezet, még ha jók is az eredmények.
[It all looks so great. I can't wait to be disappointed.]
Egy marketinges sem tudja ezt a földön.
Nobody in the world of marketing knows this.
Mert ha tudnák, maguk nem értenék miről szól ez a kép. (Fantasztikusan néz ki! Alig várom, hogy csalódjak benne!)
Because if they did, you wouldn't all know what this was about. The truth is more like this.
Az igazság valami ilyesmi.
[Everything was better back when everything was worse.]
(Nevetés)
The reason that everything was better back when everything was worse is that when everything was worse, it was actually possible for people to have experiences that were a pleasant surprise. Nowadays, the world we live in -- we affluent, industrialized citizens, with perfection the expectation -- the best you can ever hope for is that stuff is as good as you expect it to be. You will never be pleasantly surprised, because your expectations, my expectations, have gone through the roof. The secret to happiness -- this is what you all came for -- the secret to happiness is: low expectations.
Az ok, amiért "minden jobb volt akkoriban, amikor minden rosszabb volt", az, hogy amikor minden rosszabb, az embereknek lehetőségük van megtapasztalni a kellemes meglepetést. Manapság az a világ amiben élünk, mi gazdag, iparosodott polgárok, a tökéletesség elvárásával, a legjobb dolog amit remélhetünk, hogy egy dolog olyan jó, amennyire elvárjuk tőle. Soha nem leszünk kellemesen meglepve, mert az elvárásaink, az én elvárásaim, elhagyták már a tetőpontot. A boldogság titka, ez az amiért mind idejöttek, a boldogság titka az alacsony elvárás.
(Laughter)
(Nevetés)
[You'll do]
(Taps)
(Applause)
(Laughter)
I want to say -- just a little autobiographical moment -- that I actually am married to a wife, and she's really quite wonderful. I couldn't have done better. I didn't settle. But settling isn't always such a bad thing.
Azt akarom mondani, egy kis önéletrajzi pillanat, hogy ténylegesen házas vagyok és van egy feleségem és ő nagyon csodálatos. Nem tehettem volna jobban. Nem megállapodtam. De megállapodni nem mindig olyan rossz dolog.
Finally, one consequence of buying a bad-fitting pair of jeans when there is only one kind to buy is that when you are dissatisfied and you ask why, who's responsible, the answer is clear: the world is responsible. What could you do? When there are hundreds of different styles of jeans available and you buy one that is disappointing and you ask why, who's responsible, it is equally clear that the answer to the question is "you." You could have done better. With a hundred different kinds of jeans on display, there is no excuse for failure. And so when people make decisions, and even though the results of the decisions are good, they feel disappointed about them; they blame themselves.
Végezetül egy következménye annak ha egy rosszul passzoló farmert veszünk amikor csak egy fajtát lehet venni, az, hogy ha elégedetlen vagy és megkérdezed: Miért? Ki a felelős? A válasz egyértelmű. A világ a felelős. Mit tehetnél? Amikor százával árulják a különböző stílusú farmerokat és te megveszed azt, amelyik csalódást okoz, és megkérdezed: Miért? Ki a felelős? Ugyancsak egyértelmű hogy erre a kérdésre a válasz: Te. Lehettél volna jobb. Több száz farmerrel a választékban nincs mentség a bukásra. És amikor az emberek döntéseket hoznak, még ha a döntés eredménye jó is, csalódottak lesznek és magukat okolják érte.
Clinical depression has exploded in the industrial world in the last generation. I believe a significant -- not the only, but a significant -- contributor to this explosion of depression and also suicide, is that people have experiences that are disappointing because their standards are so high, and then when they have to explain these experiences to themselves, they think they're at fault. So the net result is that we do better in general, objectively, and we feel worse. So let me remind you: this is the official dogma, the one that we all take to be true, and it's all false. It is not true. There's no question that some choice is better than none. But it doesn't follow from that that more choice is better than some choice. There's some magical amount. I don't know what it is. I'm pretty confident that we have long since passed the point where options improve our welfare.
A klinikai depresszió berobbant az ipari világba az utolsó generáció alatt. Azt hiszem egy jelentős, nem az egyetlen, de egy jelentős közreműködő volt ebben a depressziós robbanásban, és öngyilkosságokban is, az, hogy az emberek csalódást tapasztalnak mert az elvárásaik magasak. És amikor elszámolnak magukban az élményeikkel, azt gondolják ők a hibásak. A tiszta eredmény, hogy jobban vagyunk általánosságban, objektíve, és rosszabbul érezzük magunkat. Szeretném emlékeztetni önöket. Ez a hivatalos dogma, az egy amit mind igaznak veszünk, és ez mind hamis. Nem igaz. Nem kérdés, hogy néhány választás jobb mint a semmi, de ezt nem követi az, hogy több választék jobb mint néhány. Van egy varázslatos mennyiség. Nem tudom mennyi az. Biztos vagyok benne, hogy régen elhagytuk azt a pontot, ahol a lehetőségek fellendítik a jólétünket.
Now, as a policy matter -- I'm almost done -- as a policy matter, the thing to think about is this: what enables all of this choice in industrial societies is material affluence. There are lots of places in the world, and we have heard about several of them, where their problem is not that they have too much choice. Their problem is they have too little. So the stuff I'm talking about is the peculiar problem of modern, affluent, Western societies. And what is so frustrating and infuriating is this: Steve Levitt talked to you yesterday about how these expensive and difficult-to-install child seats don't help. It's a waste of money. What I'm telling you is that these expensive, complicated choices -- it's not simply that they don't help. They actually hurt. They actually make us worse off.
Politika felől közelítve ... mindjárt végzek ... politika felől közelítve meg a kérdést. Ami elérhetővé teszi ezt a választékot az ipari társadalomban, az az anyagi bőség. Sok hely van a világon, és sokukról már hallottunk, ahol nem az a legfőbb probléma, hogy sok mindenből lehet választani. Az ő problémájuk, hogy nagyon kevés van nekik. Tehát a dolog amiről beszéltem az a modern, gazdag, nyugati társadalmak sajátos problémája. És ami nagyon elkeserítő és dühítő: Steve Levitt tegnap arról beszélt, hogy ezek a drága és nehézkesen felszerelhető gyerekszékek mennyire nem segítenek. Pénzkidobás. Amit ezzel mondani akartam, hogy ezek a drága, komplikált választások nem egyszerűen nem segítenek. Valójában ártalmasak. Valójában rosszabbá tesznek minket.
If some of what enables people in our societies to make all of the choices we make were shifted to societies in which people have too few options, not only would those people's lives be improved, but ours would be improved also. This is what economists call a "Pareto-improving move." Income redistribution will make everyone better off, not just poor people, because of how all this excess choice plagues us. So to conclude.
Ha valami lehetővé tenné, hogy minden döntést amit mi hozunk azok az emberek hozzanak akiknek alig van választásuk, nemcsak az ő életük javulna, hanem a miénk is. Ezt hívják a közgazdászok Pareto-javítási lépésnek. A jövedelmek újraosztásával mindenki jól jár, nem csak a szegény emberek, mert minden felesleges választás csapás számunkra. Összefoglalva. Ha látják ezt a rajzot
[You can be anything you want to be -- no limits.] You're supposed to read this cartoon and, being a sophisticated person, say, "Ah! What does this fish know? Nothing is possible in this fishbowl." Impoverished imagination, a myopic view of the world -- that's the way I read it at first. The more I thought about it, however, the more I came to the view that this fish knows something. Because the truth of the matter is, if you shatter the fishbowl so that everything is possible, you don't have freedom. You have paralysis. If you shatter this fishbowl so that everything is possible, you decrease satisfaction. You increase paralysis, and you decrease satisfaction.
és kifinomult emberként azt mondják: "Áh! Mit tudhat egy hal? Tudod, hogy semmi sem lehetséges ebben az akváriumban." Szegényes képzelet, rövidlátó világnézet, és én is ezt olvastam ki először. Minél többet gondolkodtam róla, annál jobban közeledtem ahhoz a nézethez, hogy ez a hal tud valamit. Mert az igazság az ha eltörnénk az akváriumot, hogy minden lehetségessé váljon, nem lenne szabadságunk. Megbénulnánk. Ha eltörnénk ezt az akváriumot, hogy minden lehetséges legyen, akkor csökkentenénk az elégedettségünket. Megnövelnénk a tehetetlenségünket és csökkentenénk az elégedettségünket.
Everybody needs a fishbowl. This one is almost certainly too limited -- perhaps even for the fish, certainly for us. But the absence of some metaphorical fishbowl is a recipe for misery and, I suspect, disaster.
Mindenkinek kell egy akvárium. Ez szinte biztosan túlzottan is korlátozott, talán még a halnak is, számunkra biztosan. De a metaforikus akvárium hiánya a receptje a nyomorúságnak, és, ahogy feltételezem, a katasztrófának.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)