I want to tell you a love story. But it doesn't have a happy ending. Once upon a time, I was a stubborn five-year-old who decided to become a marine biologist.
Elmondok egy szerelmi történetet. De a vége nem túl vidám. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy makacs ötéves, aki úgy döntött, hogy tengerbiológus lesz.
Thirty-four years, 400 scuba dives and one PhD later, I'm still completely enamored with the ocean. I spent a decade working with fishing communities in the Caribbean, counting fish, interviewing fishermen, redesigning fishing gear and developing policy. I've been helping to figure out what sustainable management can look like for places where food security, jobs and cultures all depend on the sea.
34 évvel, 400 merüléssel és egy doktorival később még mindig imádom az óceánt. 10 évig dolgoztam halászati közösségekkel a Karib-térségben halakat számolva, halászokkal beszélgetve, újratervezve a halászfelszerelést, és fejlesztve a szabályozást. Segítek kitalálni, hogyan lehet fenntartható gazdálkodást folytatni ott, ahol az élelmiszerbiztonság, a munka és a kultúra mind a tengertől függ.
In the midst of all this, I fell in love. With a fish. There are over 500 fish species that live on Caribbean reefs, but the ones I just can't get out of my head are parrotfish. Parrotfish live on coral reefs all over the world, there are 100 species, they can grow well over a meter long and weigh over 20 kilograms, but that's the boring stuff. I want to tell you five incredible things about these fish.
És mindeközben szerelmes lettem. Egy halba. Több mint 500 halfaj él a karibi zátonyokon, de az egyetlen, amit képtelen vagyok elfelejteni: a papagájhalat. A papagájhal világszerte megtalálható a korallzátonyokon, 100 különböző alfaja van, egy méternél is jóval nagyobbra nőhetnek, és 20 kg-nál is többet nyomhatnak, de ez az unalmas rész. Szeretnék öt hihetetlen tényt megosztani a papagájhalakról.
First, they have a mouth like a parrot's beak, which is strong enough to bite coral, although mostly they're after algae. They are the lawn mowers of the reef. This is key, because many reefs are overgrown with algae due to nutrient pollution from sewage and fertilizer that runs off of land. And there just aren't enough herbivores like parrotfish left out on the reefs to mow it all down.
Az első, hogy olyan a szájuk, akár egy papagáj csőre, el tudják harapni a korallt, bár általában algákat esznek. Ők a zátonyok fűnyírói. Ez fontos, mert sok zátonyt ellep az alga, a földről befolyó szennyvíz és műtrágya tápanyagszennyezése miatt. És nincs túl sok olyan növényevő hal, amely a zátonyokról lelegelné ezeket.
OK, second amazing thing. After all that eating, they poop fine white sand. A single parrotfish can produce over 380 kilograms of this pulverized coral each year. Sometimes, when scuba diving, I would look up from my clipboard and just see contrails of parrotfish poop raining down. So next time you're lounging on a tropical white-sand beach, maybe thank of parrotfish.
Rendben, a következő csodás tény: Evés után apró, fehér homokot ürítenek. Egyetlen papagájhal több mint 380 kg-ot termel ebből a korallporból évente. Néha, amikor búvárkodtam, és felnéztem, csak a papagájhal ürülékének kondenzcsíkjait láttam. Szóval legközelebb, ha fehér homokos strandon pihennek, gondoljanak a papagájhalra.
(Laughter)
(Nevetés)
Third, they have so much style. Mottled and striped, teal, magenta, yellow, orange, polka-dotted, parrotfish are a big part of what makes coral reefs so colorful. Plus, in true diva style, they have multiple wardrobe changes throughout their life. A juvenile outfit, an intermediate getup, and a terminal look.
A harmadik: rendkívül stílusosak. Foltos és csíkos, kékeszöld, bíborvörös, sárga, narancs, pöttyös, a papagájhalak beszínezik az egész korallzátonyt. Sőt, dívastílushoz illően több öltözetük is van életük során. Egy fiatalos megjelenés, egy közepes és egy végső megjelenés.
Fourth, with this last wardrobe change comes a sex change from female to male, termed sequential hermaphroditism. These large males then gather harems of females to spawn. Heterosexual monogamy is certainly not nature's status quo. And parrotfish exemplify some of the beauty of diverse reproductive strategies.
A negyedik, hogy az utolsó öltözetükkel nemváltás is történik nőstényből hímbe, ezt szekvenciális hermafroditizmusnak nevezzük. Ezek a nagy hímek aztán háremet alakítanak ki maguknak a szaporodáshoz. Nem a heteroszexuális monogámia a legrégibb állapot a természetben. És a papagájhalak jól bemutatják a különböző reproduktív stratégiák szépségeit.
Fifth, and the most incredible, sometimes when parrotfish cozy up into a nook in the reef at night, they secrete a mucus bubble from a gland in their head that envelops their entire body. This masks their scent from predators and protects them from parasites, so they can sleep soundly. I mean, how cool is this?
Az ötödik és leghihetetlenebb: amikor elvonulnak éjszakára, egy nyálkabuborékot alkotnak az egész testük köré. Ez elfedi a szagukat a ragadozók elől, és megvédi őket a parazitáktól, hogy nyugodtan alhassanak. Mi ez, ha nem menő?
(Laughter)
(Nevetés)
So this is a confession of my love for parrotfish in all their flamboyant, algae-eating, sand-pooping, sex-changing glory.
Ez az én szerelmi vallomásom a papagájhalakról, az ő virító, algaevő, homokot potyogtató, nemváltó lényükről.
(Laughter)
(Nevetés)
But with this love comes heartache. Now that groupers and snappers are woefully overfished, fishermen are targeting parrotfish. Spearfishing took out the large species, midnight blue and rainbow parrotfish are now exceedingly rare, and nets and traps are scooping up the smaller species. As both a marine biologist and a single person, I can tell you, there aren't that many fish in the sea.
De ez a szerelem fájdalmas. Most, hogy a sügért és csattogóhalat siralmasan túlhalászták, a halászok a papagájhalat keresik. A szigonypuskákkal kifogják a nagyobb egyedeket, a kékszegélyes és a szivárvány papagájhal már nagyon ritka, a hálók és csapdák pedig elfogják a kisebbeket. Tengerbiológusként és szingliként is mondhatom, nincs túl sok hal a tengerben.
(Laughter)
(Nevetés)
And then, there's my love for their home, the coral reef, which was once as vibrant as Caribbean cultures, as colorful as the architecture, and as bustling as carnival. Because of climate change, on top of overfishing and pollution, coral reefs may be gone within 30 years. An entire ecosystem erased. This is devastating, because hundreds of millions of people around the world depend on reefs for their nutrition and income. Let that sink in.
És ott van a szeretetem az otthonuk iránt, a korallzátonyok iránt, melyek egykor olyan élénkek voltak, akár a Karib-szigetek kultúrája, olyan színesek, akár az építészet, és olyan nyüzsgő, akár a karnevál. Az éghajlatváltozás, a tetejében még a túlhalászás és a szennyezés miatt is, a korallzátonyok 30 éven belül eltűnhetnek. Egy teljes ökoszisztéma tűnik el. Ez megsemmisítő erejű, mivel a Földön több százmillió ember élelme és jövedelme függ a zátonyoktól. Ezt meg kell emészteni.
A little bit of good news is that places like Belize, Barbuda and Bonaire are protecting these VIPs -- Very Important Parrotfish. Also, more and more places are establishing protected areas that protect the entire ecosystem. These are critical efforts, but it's not enough. As I stand here today, only 2.2 percent of the ocean is protected. Meanwhile, 90 percent of the large fish, and 80 percent of the coral on Caribbean reefs, is already gone. We're in the midst of the sixth mass extinction. And we, humans, are causing it. We also have the solutions. Reverse climate change and overfishing, protect half the ocean and stop pollution running from land. But these are massive undertakings requiring systemic changes, and we're really taking our sweet time getting around to it.
Egy kis jó hír, hogy az olyan helyek, mint Belize, Barbuda vagy Borneo, védi ezeket a VIP-ket: "Valóban Izgalmas Papagájhalak"-at. Emellett sok helyen védőövezeteket alakítanak ki, ami az egész ökoszisztémát védi. Ezek létfontosságú kezdeményezések, de nem elegendőek. Ebben a pillanatban csupán az óceán 2,2 százaléka védett, míg a nagy halak 90 százaléka, és a karibi korallzátonyok 80 százaléka már eltűnt. A hatodik tömeges kihalás közepén vagyunk. És mi, emberek vagyunk az okozói. Megvannak a megoldásaink is. Visszafordítani az éghajlatváltozást és a túlhalászást, megvédeni az óceán felét, véget vetni a földről származó szennyezésnek. De ezek hatalmas feladatok, amelyek következetes változtatásokat igényelnek, mi azonban tétovázunk cselekvés helyett.
Each of us can contribute, though. With our votes, our voices, our food choices, our skills and our dollars. We must overhaul both corporate practices and government policies. We must transform culture. Building community around solutions is the most important thing.
De mindannyian hozzájárulhatunk. Szavazatainkkal, véleményünkkel, megválasztva ételeinket, a képességeinkkel és a pénzünkkel. Át kell vizsgálnunk a nagyvállalati gyakorlatot és a kormánypolitikát. Át kell alakítanunk a kultúrát. A közösségi erővel kell támogatni a megoldásokat, ez a legfontosabb dolog.
I am never going to give up working to protect and restore this magnificent planet. Every bit of habitat we preserve, every tenth of a degree of warming we prevent, really does matter. Thankfully, I'm not motivated by hope, but rather a desire to be useful. Because I don't know how to give an honest talk about my beloved parrotfish and coral reefs that has a happy ending.
Soha nem fogom feladni csodálatos bolygónk védelmét és helyreállítását. Minden apró élőhely, amit megóvunk, és minden tizedfok felmelegedés, amit megelőzünk, tényleg számít. Szerencsére nem a remény motivál, hanem a vágy, hogy hasznos legyek. Mert nem tudom, hogyan tartsak egy olyan őszinte beszédet szeretett papagájhalaimról és a korallzátonyokról, aminek boldog vége van.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)