In 1962 at Rice University, JFK told the country about a dream he had, a dream to put a person on the moon by the end of the decade. The eponymous moonshot.
1962-ben a Rice Egyetemen John Fitzgerald Kennedy elmondta az országnak az álmát, hogy az évtized végére embert szeretne a Holdra juttatni. Az ún. Holdra szállásról.
No one knew if it was possible to do but he made sure a plan was put in place to do it if it was possible. That's how great dreams are. Great dreams aren't just visions, they're visions coupled to strategies for making them real.
Senki sem tudta, megvalósítható-e, de Kennedy mindenkit biztosított, hogy ha lehet, megvalósítják a tervet. Ilyenek a nagy álmok. A nagy álmok nemcsak látomások, hanem a megvalósítást segítő stratégiákhoz kapcsolódó látomások.
I have the incredible good fortune to work at a moonshot factory. At X -- formerly called Google X -- you'll find an aerospace engineer working alongside a fashion designer and former military ops commanders brainstorming with laser experts. These inventors, engineers and makers are dreaming up technologies that we hope can make the world a wonderful place.
Hihetetlen szerencsém, hogy "moonshot factory"-ben dolgozhatom. A korábban Google X, most X nevű cégnél repülőmérnök volt katonai parancsnokokkal és divattervezővel dolgozik együtt, lézerszakértőkkel tartva ötletrohamot. Ezek a feltalálók, mérnökök és gyártók álmodják meg azokat a technológiákat, amelyek remélhetőleg csodás hellyé változtatják világunkat.
We use the word "moonshots" to remind us to keep our visions big -- to keep dreaming. And we use the word "factory" to remind ourselves that we want to have concrete visions -- concrete plans to make them real.
A "moonshots" szót használjuk, hogy soha ne feledjük: látomásaink merészek, álmodozzunk szakadatlanul. A "factory" szót pedig azért, hogy arra emlékeztessen: valódi látomásaink, valódi terveink legyenek, amelyeket érdemes megvalósítanunk.
Here's our moonshot blueprint. Number one: we want to find a huge problem in the world that affects many millions of people. Number two: we want to find or propose a radical solution for solving that problem. And then number three: there has to be some reason to believe that the technology for such a radical solution could actually be built.
A "moonshot"-unk vezérelvei ezek: Először: találjunk egy égető világproblémát, ami több millió emberre van hatással. Másodszor: találjunk vagy javasoljunk gyökeres megoldást e problémára. Harmadszor: okkal hihessük, hogy a gyökeres megoldás érdekében e technológia létrehozható.
But I have a secret for you. The moonshot factory is a messy place. But rather than avoid the mess, pretend it's not there, we've tried to make that our strength. We spend most of our time breaking things and trying to prove that we're wrong. That's it, that's the secret. Run at all the hardest parts of the problem first. Get excited and cheer, "Hey! How are we going to kill our project today?"
De elárulok egy titkot. A moonshot factory rendetlen hely. De a rendetlenség elkerülése helyett nem teszünk úgy, mintha nem lenne: megpróbáltunk erőt meríteni belőle. Időnk nagy részét a dolgok szétszedésével töltjük, és próbáljuk bizonyítani, hogy tévedtünk. Ebben áll a titok. Először a probléma legnehezebb részeinek esünk neki. Izgalomba jövünk és fölbátorodunk: "Na! Ma hogy fogjuk kivégezni a projektünket?"
We've got this interesting balance going where we allow our unchecked optimism to fuel our visions. But then we also harness enthusiastic skepticism to breathe life, breathe reality into those visions.
Megteremtettük ezt az érdekes egyensúlyt, eközben hagyjuk, hogy szárnyaló optimizmusunk táplálja látomásainkat. De az elragadtatott kétkedést is kihasználjuk, hogy látomásainkba életet, realitást leheljünk.
I want to show you a few of the projects that we've had to leave behind on the cutting room floor, and also a few of the gems that at least so far, have not only survived that process, but have been accelerated by it.
Néhány projektet szeretnék bemutatni, amelyekkel föl kellett hagynunk, de egy pár gyöngyszemet is, amelyek – legalábbis eddig – nemcsak túlélték a folyamatot, hanem a folyamat fel is gyorsította őket.
Last year we killed a project in automated vertical farming. This is some of the lettuce that we grew. One in nine people in the world suffers from undernourishment. So this is a moonshot that needs to happen. Vertical farming uses 10 times less water and a hundred times less land than conventional farming. And because you can grow the food close to where it's consumed, you don't have to transport it large distances. We made progress in a lot of the areas like automated harvesting and efficient lighting. But unfortunately, we couldn't get staple crops like grains and rice to grow this way. So we killed the project.
Tavaly zártuk le az automatizált vertikális termesztés projektjét. Ez itt egy általunk termesztett fejes saláta. Az emberiség több mint 11%-a alultápláltságtól szenved. Tehát ez egy megvalósítandó "moonshot". A vertikális termesztés tizedannyi vizet és századannyi termőföldet használ a hagyományos termesztéshez képest. Mivel az élelmiszer ott nő, ahol elfogyasztják, nem kell nagy távolságra szállítani. Sok területen sikert értünk el, mint pl. az automatizált aratásban és a hatékony megvilágításban. De sajnos nem sikerült így megtermelni a legfontosabb terményeket, pl. a gabonát és a rizst. Ezért lezártuk a projektet.
Here's another huge problem. We pay enormous costs in resources and environmental damage to ship goods worldwide. Economic development of landlocked countries is limited by lack of shipping infrastructure. The radical solution? A lighter-than-air, variable-buoyancy cargo ship. This has the potential to lower, at least overall, the cost, time and carbon footprint of shipping without needing runways. We came up with this clever set of technical breakthroughs that together might make it possible for us to lower the cost enough that we could actually make these ships -- inexpensively enough in volume. But however cheap they would have been to make in volume it turned out that it was going to cost close to 200 million dollars to design and build the first one.
Van egy másik fogas kérdés. Hatalmas összeget költünk, és tönkretesszük a környezetünket az áruszállítással. A tengerektől elzárt országok gazdasági fejlődését a szállítási infrastruktúra hiánya korlátozza. Mi a radikális megoldás? A levegőnél könnyebb, változtatható úszóképességű teherhajó. Ennek megvan a képessége, hogy csökkentse a szállítás költségét, időszükségletét és a CO₂ kibocsátást, s kifutópálya sem kell hozzá. Előálltunk ezekkel a korszakalkotóan okos műszaki megoldásokkal, amelyek együttesen lehetővé teszik, hogy annyira csökkentsük a költségeket, hogy a hajók ezáltal összességükben olcsók legyenek. De sorozatban bármilyen olcsók lettek volna, kiderült, hogy az első hajó megtervezése és megépítése majdnem 200 millió dollárba került volna.
200 million dollars is just way too expensive. Because X is structured with these tight feedback loops of making mistakes and learning and new designs, we can't spend 200 million dollars to get the first data point about whether we're on the right track or not. If there's an Achilles' heel in one our projects, we want to know it now, up front, not way down the road. So we killed this project, too.
A 200 millió dollár túl nagy ár. Mivel az X kudarcokat jelző, tanulásra és új tervek kidolgozására épülő visszacsatolásokon alapszik, nem költhetünk 200 millió dollárt csak azért, hogy az első adatokból eldönthessük, jó úton járunk vagy sem. Ha van a tervnek Achilles-sarka, szeretnénk már kezdetben tudni róla, nem útközben. Ezért e projektet is leállítottuk.
Discovering a major flaw in a project doesn't always mean that it ends the project. Sometimes it actually gets us onto a more productive path.
Ha hibát fedezünk föl a projektben, az nem mindig jelenti a terv végét. Néha a hiba hatékonyabb útra vezet.
This is our fully self-driving vehicle prototype, which we built without a steering wheel or break pedal. But that wasn't actually our goal when we started.
Ez a teljesen vezető nélküli jármű prototípusa, amelybe nem tettünk sem kormányt, sem fékpedált. Kezdetben voltaképpen nem is ez volt a célunk.
With 1.2 million people dying on the roads globally every year, building a car that drives itself was a natural moonshot to take. Three and a half years ago, when we had these Lexus, retrofitted, self-driving cars in testing, they were doing so well, we gave them out to other Googlers to find out what they thought of the experience. And what we discovered was that our plan to have the cars do almost all the driving and just hand over to the users in case of emergency was a really bad plan. It wasn't safe because the users didn't do their job. They didn't stay alert in case the car needed to hand control back to them.
Mivel a világon évente 1,2 milliónyian halnak meg az utakon, a vezető nélküli jármű létrehozása magától értetődő "moonshot" volt. Három és fél évvel ezelőtt, amikor ezeket a vezető nélkülivé áttervezett Lexusokat teszteltük, olyan jól működtek, hogy kiadtuk más Google-munkatársaknak, hogy megtudjuk, miként válnak be a gyakorlatban. Rájöttünk, hogy a tervünk, hogy a vezetésben majdnem mindent a kocsival végeztessünk, és csak vészhelyzetben adjuk át a vezetőnek a járművet, egy igen rossz terv volt. Nem volt biztonságos, mert a vezetők nem tették a dolgukat. Mikor a kocsinak vissza kellett adnia nekik az irányítást, elméláztak.
This was a major crisis for the team. It sent them back to the drawing board. And they came up with a beautiful, new perspective. Aim for a car where you're truly a passenger. You tell the car where you want to go, you push a button and it takes you from point A to point B by itself.
Ekkor a csapat nagy válságba került, ami visszaküldte a tagokat a tervezőasztalhoz. Aztán egy gyönyörű új tervvel álltak elő. A cél olyan kocsi volt, amelyben az utas valóban csak utas. Megmondjuk a kocsinak az úti célt, megnyomunk egy gombot, és a kocsi magától elvisz bennünket A-ból B-be.
We're really grateful that we had this insight as early on in the project as we did. And it's shaped everything we've done since then. And now our cars have self-driven more than 1.4 million miles, and they're out everyday on the streets of Mountain View, California and Austin, Texas.
Tényleg örülünk, hogy korán fölismertük a projekt gyengeségét. Attól fogva mindent ez a fölismerés alakított. Azóta vezető nélküli autóink 2,25 millió km-t tettek meg, és minden nap kinn vannak a forgalomban a kaliforniai Mountain View és a texasi Austin utcáin.
The cars team shifted their perspective. This is one of X's mantras. Sometimes shifting your perspective is more powerful than being smart.
A kocsicsapat szempontjai megváltoztak. Ez az X egyik jelszava. Néha a szempont megváltoztatása hatékonyabb, mint az okosság.
Take wind energy. It's one of my favorite examples of perspective shifting. There's no way that we're going to build a better standard wind turbine than the experts in that industry. But we found a way to get up higher into the sky, and so get access to faster, more consistent winds, and so more energy without needing hundreds of tons of steel to get there.
Vegyük pl. a szélenergiát. A szempont megváltoztatására ez az egyik kedvenc példám. A szakértők igénybevételénél nincs egyéb módja, hogy jobb minőségű szélturbinát építsünk. De megtaláltuk a módját, hogy följebb jussunk az égbe, s így elérjük a gyorsabb és erősebb szeleket, és ezáltal több energiához jussunk több száz tonna acélszerkezet nélkül.
Our Makani energy kite rises up from its perch by spinning up those propellers along its wing. And it pulls out a tether as it rises, pulling energy up through the tether. Once the tether's all the way out, it goes into crosswind circles in the sky. And now those propellers that lifted it up have become flying turbines. And that sends energy back down the tether.
A Makani energiasárkányunk úgy száll föl, hogy a szárnyai mentén megpörgeti a légcsavarjait. Emelkedés közben kihúzza a pányvát, a pányván keresztül kap energiát. Ha már a pányva ki van teljesen húzva, az égben belekerül a keresztirányú oldalszélbe. Most a sárkányt fölemelő légcsavarok repülő turbinákká változnak át. Ezek pedig a pányván keresztül energiát juttatnak vissza.
We haven't yet found a way to kill this project. And the longer it survives that pressure, the more excited we get that this could become a cheaper and more deployable form of wind energy for the world.
Még nem találtuk meg a projekt lezárásának módját. Minél tovább állja a megpróbáltatást, annál lelkesebbé válunk, hogy talán ez lesz világszerte a szélenergia termelésének olcsó és bevethető formája.
Probably the craziest sounding project we have is Project Loon. We're trying to make balloon-powered Internet. A network of balloons in the stratosphere that beam an internet connection down to rural and remote areas of the world. This could bring online as many as four billion more people, who today have little or no internet connection.
Talán a leginkább őrültnek hangzó projekt a Project Loon. Léggömb-meghajtású internettel próbálkozunk. A sztratoszférába elhelyezett léggömbök hálózata, amely az internetkapcsolatot a világ elzárt részeibe is sugározza. Online kapcsolatot teremthet még négymilliárd embernek, akiknek ma nincs vagy gyenge az internetkapcsolatuk.
But you can't just take a cell tower, strap it to a balloon and stick it in the sky. The winds are too strong, it would be blown away. And the balloons are too high up to tie it to the ground.
De az nem megy, hogy az adótornyot rákötjük a léggömbre, és az égre ragasztjuk. A szél olyan erős, hogy elfújná, a lufik meg olyan magasan vannak, hogy nem tudjuk őket a talajhoz rögzíteni.
Here comes the crazy moment. What if, instead, we let the balloons drift and we taught them how to sail the winds to go where the needed to go? It turns out the stratosphere has winds that are going in quite different speeds and directions in thin strata. So we hoped that using smart algorithms and wind data from around the world, we could maneuver the balloons a bit, getting them to go up and down just a tiny bit in the stratosphere to grab those winds going in those different directions and speeds. The idea is to have enough balloons so as one balloon floats out of your area, there's another balloon ready to float into place, handing off the internet connection, just like your phone hands off between cell towers as you drive down the freeway.
De itt jön be az őrült ötlet. Mi lenne, ha hagynánk a lufikat sodródni, és megtanítanánk őket, hogyan vitorlázzanak a kellő helyre? Kiderült, hogy a sztratoszférában olyan a széljárás, hogy az egyes ritka légrétegekben a szelek sebessége és iránya eltérő. Azt reméltük, hogy okos algoritmusokkal és a Föld széljárásainak adataival egy picit igazgathatjuk a sztratoszférában le és fel a lufikat, meglovagolva a különböző irányú és sebességű szeleket. Az ötlet abban áll, hogy legyen elég lufink, hogyha az egyik kiúszna a körzetünkből, legyen másik, ami a helyére kerül, és átveszi az internetkapcsolatot. Ugyanúgy, ahogy a mobiltelefonunkat átveszik az adótornyok, miközben az autópályán mozgunk.
We get how crazy that vision sounds -- there's the name of the project to remind us of that. So since 2012, the Loon team has prioritized the work that seems the most difficult and so the most likely to kill their project.
Értjük, mennyire őrültségnek hangzik ez, a projekt neve is erre emlékeztet minket. 2012 óta a Loon-csapat a munka legnehezebb részére összpontosít, amely a projekt bukását okozhatja.
The first thing that they did was try to get a Wi-Fi connection from a balloon in the stratosphere down to an antenna on the ground. It worked. And I promise you there were bets that it wasn't going to. So we kept going.
Először megpróbálkoztak a földi antenna és a sztratoszférában lévő lufik közti Wi-Fi-kapcsolat létrehozásával. Működött. Voltak, akik arra fogadtak, hogy nem fog. Továbbléptünk.
Could we get the balloon to talk directly to handsets, so that we didn't need the antenna as an intermediary receiver? Yeah.
Rávehetjük-e a lufikat, hogy egyenesen a készülékkel beszéljenek, hogy ne kelljen antenna, köztes vevőként? Eeegen.
Could we get the balloon bandwidth high enough so it was a real Internet connection? So that people could have something more than just SMS? The early tests weren't even a megabit per second, but now we can do up to 15 megabits per second. Enough to watch a TED Talk.
Elérhetünk-e olyan jó sávszélességet, ami elég a megbízható internetkapcsolathoz? Hogy ne csak sms-ezni lehessen. A kezdeti próbák nem érték el az 1 megabit/másodperc sebességet sem. De mostanra elértük a 15 Mbit/s-ot. TED-előadás nézéséhez elég.
Could we get the balloons to talk to each other through the sky so that we could reach our signal deeper into rural areas? Check.
Rávehetjük-e a lufikat, hogy az égen egymással beszélgessenek, hogy jeleink távoli vidékekre is eljuthassanak? Megtettük.
Could we get balloons the size of a house to stay up for more than 100 days, while costing less than five percent of what traditional, long-life balloons have cost to make? Yes. In the end. But I promise you, you name it, we had to try it to get there. We made round, silvery balloons. We made giant pillow-shaped balloons. We made balloons the size of a blue whale. We busted a lot of balloons.
Rávehetjük-e a ház méretű lufikat, hogy több mint 100 napig fönnmaradjanak, miközben gyártási költségük a hagyományos tartós lufiknak még az 5%-át sem éri el? Igen, végül igen. Esküszöm, mindent megpróbáltunk, hogy sikerüljön. Készítettünk gömb alakú, ezüstszínű lufikat. Készítettünk párna alakú lufikat. Készítettünk kékbálna méretű lufikat. Egy csomó lufit kipukkasztottunk.
(Laughter)
(Nevetés)
Since one of the things that was most likely to kill the Loon project was whether we could guide the balloons through the sky, one of our most important experiments was putting a balloon inside a balloon.
A Loon projektnek valószínűleg az vethetett volna véget, ha nem tudjuk irányítani a lufikat az égen. Az egyik legfontosabb kísérletünkben egy lufit helyeztünk egy másikba.
So there are two compartments here, one with air and then one with helium. The balloon pumps air in to make itself heavier, or lets air out to make it lighter. And these weight changes allow it to rise or fall, and that simple movement of the balloon is its steering mechanism. It floats up or down, hoping to grab winds going in the speed and direction that it wants.
Két kamrája közül az egyikben levegő, a másikban hélium van. A lufi beszivattyúzza a levegőt, hogy nehezebbé váljék, vagy kiengedi, hogy könnyebbé. A súlyváltozások miatt emelkedhet vagy süllyedhet, és ez az egyszerű mozgás vezérli a lufit. Elúszik fölfelé vagy lefelé annak reményében, hogy megnyergelheti a kellő sebességű és irányú szeleket.
But is that good enough for it to navigate through the world? Barely at first, but better all the time.
De elegendő-e ez, hogy átnavigáljon a világon? Először aligha volt, de idővel az eredmény javult.
This particular balloon, our latest balloon, can navigate a two-mile vertical stretch of sky and can sail itself to within 500 meters of where it wants to go from 20,000 kilometers away.
Ez a legutóbbi lufink 3 km-es magassági sávban képes tájékozódni, és 500 méteres pontossággal képes megközelíteni a 20 000 km távolságban lévő célt.
We have lots more to do in terms of fine-tuning the system and reducing costs. But last year, a balloon built inexpensively went around the world 19 times over 187 days. So we're going to keep going.
A rendszer finomhangolása és a költségcsökkentés terén még sok a tennivalónk. De tavaly egy olcsó lufi 187 nap alatt 19-szer kerülte meg a Földet. Úgyhogy folytatjuk.
(Applause)
(Taps)
Our balloons today are doing pretty much everything a complete system needs to do. We're in discussions with telcos around the world, and we're going to fly over places like Indonesia for real service testing this year.
Ma a léggömbjeink sok mindent csinálnak, ami egy teljes rendszertől elvárható. Tárgyalunk a világ távközlési cégeivel, és idén pl. Indonézia fölé repülünk, hogy élesben teszteljük a szolgáltatást.
This probably all sounds too good to be true, and you're right. Being audacious and working on big, risky things makes people inherently uncomfortable.
Ez túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Igazuk van. Ha valaki merész, és nagy, kockázatos terveken dolgozik, kétségtelenül feszélyezve érzi magát.
You cannot yell at people and force them to fail fast. People resist. They worry. "What will happen to me if I fail? Will people laugh at me? Will I be fired?"
Nem lehet ráförmedni az emberekre, rákésztetve őket, hogy gyorsan adják föl. Ellenállnak. Nyugtalankodnak: "Mi lesz velem, ha kudarcot vallok? Kinevetnek? Kirúgnak?"
I started with our secret. I'm going to leave you with how we actually make it happen. The only way to get people to work on big, risky things -- audacious ideas -- and have them run at all the hardest parts of the problem first, is if you make that the path of least resistance for them.
Az elején elárultam a titkunkat. Búcsúzóul elárulom, hogyan váltjuk valóra. Egyetlen módja, hogy az emberek nagy, kockázatos témákon, merész ötleteken dolgozzanak, és először a feladat legfogósabb részeivel foglalkozzanak, ha arra vezeti őket a legkisebb ellenállás útja.
We work hard at X to make it safe to fail. Teams kill their ideas as soon as the evidence is on the table because they're rewarded for it. They get applause from their peers. Hugs and high fives from their manager, me in particular. They get promoted for it. We have bonused every single person on teams that ended their projects, from teams as small as two to teams of more than 30.
Szorgalmasan dolgozunk az X-nél, hogy biztonságban vallhassanak kudarcot. A csapatok elállnak az ötletüktől, mihelyst kétségtelen a bizonyíték, mert ezért megjutalmazzuk őket. Társaik megtapsolják őket. Ölelés és pacsi jár érte a főnöküktől, többek között tőlem. Előléptetik őket ezért. A csapat minden egyes tagját premizáltuk a projektjük végén, ugyanúgy a kétfős, mint a 30 fős csapatét.
We believe in dreams at the moonshot factory. But enthusiastic skepticism is not the enemy of boundless optimism. It's optimism's perfect partner. It unlocks the potential in every idea. We can create the future that's in our dreams.
A moonshot-gyárban hiszünk az álmokban. De az elragadtatott kétkedés nem ellensége a határtalan optimizmusnak, hanem tökéletes partnere. Föltárja az egyes ötletekben megbúvó lehetőséget. Az álmainkban rejtőző jövőt teremthetjük meg vele.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)