What I do is I organize information. I'm a graphic designer. Professionally, I try to make sense often of things that don't make much sense themselves.
Azzal foglalkozom, hogy információt rendszerezek. Grafikai tervező vagyok. Gyakran olyan dolgoknak próbálok értelmet adni munkámból adódóan, amelyeknek önmagukban nem sok értelmük van. Apám talán nem nagyon értené, hogy mi az,
So my father might not understand what it is that I do for a living. His part of my ancestry has been farmers. He's part of this ethnic minority called the Pontic Greeks. They lived in Asia Minor and fled to Greece after a genocide about a hundred years ago. And ever since that, migration has somewhat been a theme in my family. My father moved to Germany, studied there and married, and as a result, I now have this half-German brain, with all the analytical thinking and that slightly dorky demeanor that come with that. And of course it meant that I was a foreigner in both countries, and that of course made it pretty easy for me to migrate as well, in good family tradition, if you like.
amiből élek. Felmenőim az ő ágáról földművesek voltak. Ő a pontusi görög kisebbséghez tartozik. Ez a nép Kis-Ázsiában élt, és kb. 100 éve menekültek Görögországba egy népírtás után. Azóta is a migráció valamilyen módon állandó téma a családunkban. Apám Németországba költözött, itt tanult, és itt házasodott meg. Innen van az én félig német agyam az elemző gondolkodással, és a hozzá tartozó a kissé bogaras viselkedéssel. És ez persze azt jelentette, hogy idegen voltam mindkét országban, és ez tette könnyűvé számomra, hogy emigráljak én is, jó családi hagyományként, ha úgy tetszik.
But of course, most journeys that we undertake from day to day are within a city. And, especially if you know the city, getting from A to B may seem pretty obvious, right? But the question is, why is it obvious? How do we know where we're going?
De persze a mindennapos utazásaink többsége városon belül van, és különösen, ha ismerjük a várost, akkor A-ból eljutni B-be elég egyszerűnek tűnhet, nemde? A kérdés az, hogy miért is nyilvánvaló? Honnan tudjuk, hogy merre járunk?
So I washed up on a Dublin ferry port about 12 years ago, a professional foreigner, if you like, and I'm sure you've all had this experience before, yeah? You arrive in a new city, and your brain is trying to make sense of this new place. Once you find your base, your home, you start to build this cognitive map of your environment. It's essentially this virtual map that only exists in your brain. All animal species do it, even though we all use slightly different tools. Us humans, of course, we don't move around marking our territory by scent, like dogs. We don't run around emitting ultrasonic squeaks, like bats. We just don't do that, although a night in the Temple Bar district can get pretty wild.
Partra sodródtam a dublini kompkikötőben kb. 12 évvel ezelőtt, ha úgy tetszik, mint hivatásos idegen. Biztos mindannyiuknak volt már ilyen élménye, nemde? Megérkezünk egy új városba, és az agyunk megpróbál kiigazodni az új helyen. Először megtaláljuk a bázisunkat, az otthonunkat, kezdjük felépíteni környezetünk kognitív térképét. Ez alapvetően egy virtuális térkép, ami csak az agyunkban létezik. Minden állatfaj ezt teszi, még ha mi kissé másmilyen eszközöket is használunk hozzá. Persze mi, emberek nem járjuk körül és jelöljük meg illatunkkal felségterületünket, mint a kutyák. Nem járjuk körbe, ultrahangot kibocsájtva, mint a denevérek. Nem tesszük, habár a Temple Bar körzetében elég vad tud lenni egy éjszaka. (Nevetés)
(Laughter)
Két fontos dolgot teszünk, hogy magunkénak tudhassunk egy helyet.
No, we do two important things to make a place our own. First, we move along linear routes. Typically, we find a main street, and this main street becomes a linear strip map in our minds. But our mind keeps it pretty simple, yeah? Every street is generally perceived as a straight line, and we kind of ignore the little twists and turns that the streets make. When we do, however, make a turn into a side street, our mind tends to adjust that turn to a 90-degree angle. This of course makes for some funny moments when you're in some old city layout that follows some sort of circular city logic, yeah? Maybe you've had that experience as well.
Először, egyenes utak mentén mozgunk. Jellemzően találunk egy főutcát, és ez vonaltérképpé válik az agyunkban. De ezt az agyunk nem komplikálja el, igaz? Minden utcát úgy fogunk fel általában, mint egy egyenes vonalat, és hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni az út kis görbületeit és kanyarait. Ha mégis befordulunk egy mellékutcába, az agyunk hajlamos a kanyart 90 fokos szöggé igazítani. Ez persze okoz néhány vicces pillanatot, ha valami régi városban vagyunk, aminek a szerkezete körkörös logikát követ, ugye? Talán megtapasztalták már ezt is, igaz?
Let's say you're on some spot on a side street that projects from a main cathedral square, and you want to get to another point on a side street just like that. The cognitive map in your mind may tell you, "Aris, go back to the main cathedral square, take a 90-degree turn and walk down that other side street." But somehow you feel adventurous that day, and you suddenly discover that the two spots were actually only a single building apart. Now, I don't know about you, but I always feel like I find this wormhole or this inter-dimensional portal.
Mondjuk, ott vagyunk egy mellékutcában, ami a központi templom térről nyílik, és el akarunk jutni egy másik pontba, ami egy ugyanilyen mellékutcában van. Az agyunkban lévő kognitív térkép azt súgja: "Aris, menj vissza a főtérre, fordulj el 90 fokkal, és menj végig azon a másik mellékutcán." De ma éppen kísérletező kedvünkben vagyunk, és egyszer csak felfedezzük, hogy a két hely csak egyetlen épületnyire van egymástól. Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én mindig úgy érzem ilyenkor, hogy megtaláltam a titkos átjárót, vagy a dimenziók közti kaput.
(Laughter)
Szóval, egyenes utak mentén mozgunk,
So we move along linear routes and our mind straightens streets and perceives turns as 90-degree angles.
agyunk kiegyenesíti az utcákat, és a fordulókat 90 fokos szögként érzékeljük.
The second thing that we do to make a place our own is we attach meaning and emotions to the things that we see along those lines. If you go to the Irish countryside and you ask an old lady for directions, brace yourself for some elaborate Irish storytelling about all the landmarks, yeah? She'll tell you the pub where her sister used to work, and "... go past that church where I got married," that kind of thing. So we fill our cognitive maps with these markers of meaning. What's more, we abstract repeat patterns and recognize them. We recognize them by the experiences and we abstract them into symbols. And of course, we're all capable of understanding these symbols.
A másik dolog, amivel egy helyet a magunkévá teszünk, hogy értelmezünk mindent, és érzelmeket kapcsolunk mindahhoz, amit a vonalak mentén látunk. Írországban, faluhelyen, ha útbaigazítást kérünk egy idős asszonytól, akkor számítsunk rá, hogy amolyan igazi ír történetet kerekít minden tájékozódási ponthoz. Ugye? Beszélni fog a kocsmáról, ahol a nővére dolgozott valaha, a templomról, ahol az esküvője volt, és hasonlók. Szóval, ilyen tájékozódási pontokkal töltjük fel kognitív térképünket. Sőt, mi több, elvonatkoztatunk, ismételjük a mintákat, felismerjük őket. Felsimerjük őket tapasztalataink alapján, és szimbólumokká sürítjük őket. És persze mindannyian képesek vagyunk
(Laughter)
megérteni ezeket a szimbólumokat. (Nevetés)
What's more, we're all capable of understanding the cognitive maps, and you are all capable of creating these cognitive maps yourselves. So next time, when you want to tell your friend how to get to your place, you grab a beermat, grab a napkin, and you just observe yourself create this awesome piece of communication design. It's got straight lines. It's got 90-degree corners. You might add little symbols along the way. And when you look at what you've just drawn, you realize it does not resemble a street map. If you were to put an actual street map on top of what you've just drawn, you'd realize your streets and the distances -- they'd be way off. No, what you've just drawn is more like a diagram or a schematic. It's a visual construct of lines, dots, letters, designed in the language of our brains.
Sőt, mi több, mindannyian képesek vagyunk megérteni a kognitív térképeket, és mindenki képes ilyen kognitív térképeket létrehozni. Legközelebb, amikor el akarjuk magyarázni barátunknak, hogy hogyan talál el hozzánk, akkor fogunk egy söralátétet vagy egy szalvétát, és azt vesszük csak észre, hogy ilyen csodálatos kommunikációs vázlatot készítünk. Egyenes vonalak vannak benne. 90 fokos szögek vannak benne. Talán valami kis szimbólumokat is tesznek az utak mellé. És aztán, amikor megnézik, amit rajzoltak, rájönnek, hogy még csak nem is hasonlít utcatérképre. Ha véletlenül egy igazi utcatérképet tennének arra, amit rajzoltak, rájönnénk, hogy az utcák és a távolságok egészen másmilyenek. Amit rajzoltak, inkább hasonlít egy diagramra vagy vázlatra. Vonalakból, pöttyökből és betűkből összerakott vizuális alkotás, azon a nyelven megtervezve, amit az agyunk is használ.
So it's no big surprise that the big information-design icon of the last century -- the pinnacle of showing everybody how to get from A to B, the London Underground map -- was not designed by a cartographer or a city planner; it was designed by an engineering draftsman. In the 1930s, Harry Beck applied the principles of schematic diagram design and changed the way public transport maps are designed forever. Now the very key to the success of this map is in the omission of less important information and in the extreme simplification. So, straightened streets, corners of 90 and 45 degrees, but also the extreme geographic distortion in that map. If you were to look at the actual locations of these stations, you'd see they're very different. But this is all for the clarity of the public Tube map. If you, say, wanted to get from Regent's Park station to Great Portland Street, the Tube map would tell you: take the Tube, go to Baker Street, change over, take another Tube. Of course, what you don't know is that the two stations are only about a hundred meters apart.
Tehát nem csoda, hogy a múltszázadi információmegjelenítés mintapéldányát, a csúcsterméket, ami mindenkinek megmutatta, hogy jut A-ból B-be, London metrótérképét nem térképész vagy városrendező készítette. Egy műszaki rajzoló tervezte. Az 1930-as években Harry Beck alkalmazta a vázlatos diagramkészítés elveit, és örökre megváltoztatta a tömegközlekedési térképek tervezesénének a módját. A térkép sikerének igazi kulcsa a kevésbé fontos információk elhagyása és a végletekig történő egyszerűsítés. Így az utak ki vannak egyenesítve, a sarkok 90 vagy 45 fokosak, de ebben a térképben a földrajzi torzítás is egészen végletes. Ha ezeknek a megállóknak a valódi helyét akarnánk megkeresni, azt találnánk, hogy egészen másutt vannak. Ugye? De mindez azért van, hogy a metrótérkép áttekinthető legyen. Hát nem? Ha mondjuk el akarunk jutni a Regent Park állomástól a Great Portland Streetre, a metrótérkép azt mondaná, hogy szálljunk fel a metróra, menjünk el a Baker Streetig, szálljunk át a másik metróra. Persze azt nem tudnánk, hogy a két állomás alig 100 méterre van egymástól. Eljutottunk hát a tömegközlekedés témájához.
Now we've reached the subject of public transport, and public transport here in Dublin is a somewhat touchy subject.
Dublin tömegközlekedése egy kicsit érzékeny téma. (Nevetés)
(Laughter)
Azok számára mondom, akik nem ismerik Dublin tömegközlekedését,
For everybody who does not know the public transport here in Dublin, essentially, we have this system of local buses that grew with the city. For every outskirt that was added, there was another bus route added, running from the outskirt all the way to the city center. And as these local buses approach the city center, they all run side by side and converge in pretty much one main street.
hogy van egy alapvetően helyi buszokból álló rendszer, ami együtt nőtt a várossal. Amikor egy elővárost hozzácsatoltak, adtak vele egy buszvonalat is, ami az elővárost a városközponttal köti össze. Ahogyan a helyi buszok közeledtek a városközpont felé, egymás mellett haladtak, azonos cél felé, leginkább
So when I stepped off the boat 12 years ago,
egyetlen főutcán.
I tried to make sense of that. Because exploring a city on foot only gets you so far. But when you explore a foreign and new public transport system, you will build a cognitive map in your mind in pretty much the same way. Typically, you choose yourself a rapid transport route, and in your mind, this route is perceived as a straight line. And like a pearl necklace, all the stations and stops are nicely and neatly aligned along the line. And only then you start to discover some local bus routes that would fill in the gaps, and that allow for those wormhole, inter-dimensional portal shortcuts. So I tried to make sense, and when I arrived, I was looking for some information leaflets that would help me crack this system and understand it, and I found those brochures.
Tehát, amikor 12 évvel ezelőtt kiszálltam a csónakból, megpróbáltam ebből valami értelmeset kihozni, mert gyalog nem jutunk messzire. Amikor hozzálátunk egy ismeretlen, új tömegközlekedési rendszer felderítéséhez, akkor egy új kognitív térképet építünk fel a fejünkben, jórészt az említett módon. Tipikusan, kiválasztunk magunknak egy gyors közlekedési utat, és ez szolgál egyenes útként a fejünkben. Mint gyöngyök a nyakláncon, úgy ülnek az állomások és megállók szépen, csinosan végig a vonalon. Csak ezután kezdünk felfedezni néhány helyi buszvonalat, hogy betöltsék a hézagokat, és odaengedjenek azokhoz titkos átjárókhoz, a dimenziók közti kapuk útlerövidéseihez. Megpróbáltam hát felfogni, és amint megérkeztem, tájékoztató kiadványok után néztem, amik segíthetnének kibogozni a rendszert és megérteni. Megt is találtam azokat a bizonyos szórólapokat. (Nevetés)
(Laughter)
Ezek nem voltak földrajzilag eltorzítva.
They were not geographically distorted. They had a lot of omission of information, but unfortunately, the wrong information. Say, in the city center -- there were never actually any lines that showed the routes.
Egy csomó információt elhagytak belőlük, de sajnos nem azokat, amiket kellett volna, mondjuk, a városközpontban. Valójában egyetlen vonal sem volt, ami az útvonalakat mutatta.
(Laughter)
There are actually not even any stations with names.
Nem volt valójában egyetlen megálló sem, aminek neve lett volna.
(Laughter)
Now, the maps of Dublin transport have gotten better, and after I finished the project, they got a good bit better, but still no station names, still no routes.
Most már Dublin közlekedési térképe jobb lett, és az után, hogy befejeztem a projektet, sokkal jobb, de még mindig nincsenek állomásnevek, nincsenek útvonalak.
So, being naive, and being half-German, I decided, "Aris, why don't you build your own map?" So that's what I did. I researched how each and every bus route moved through the city, nice and logical, every bus route a separate line. I plotted it into my own map of Dublin, and in the city center ... I got a nice spaghetti plate.
Szóval, mivel naív vagyok és félig német, azt gondoltam, hogy miért is ne készítenék egy saját térképet. Ezt tettem hát, és kikutattam minden egyes buszvonalat, ami átmegy a városon, szépen és logikusan, minden buszvonal egy külön vonal, és felrajzoltam az én saját Dublin-térképemre, és a városközpontban lett ebből egy csinos spagettis tál. (Nevetés)
(Laughter)
Ez így zavaros egy csöppet, így a diagramkészítés
Now, this is a bit of a mess, so I decided, of course, "You're going to apply the rules of schematic design," cleaning up the corridors, widening the streets where there were loads of buses and making the streets at straight, 90-degree corners, 45-degree corners or fractions of that, and filled it in with the bus routes. And I built this city center bus map of the system, how it was five years ago. I'll zoom in again so that you get the full impact of the quays and Westmoreland Street.
szabályainak alkalmazása mellett döntöttem, kitisztítva a folyosókat, kiszélesítve azokat az utcákat ahol sok busz jár, egyenes utcákat, 90 fokos és 45 fokos sarkokat, vagy annak egyéb törtrészét. és betöltve az egészet buszvonalakkal. A rendszer buszjáratairól ezt a városközponti térképet építettem fel. Ez az öt évvel ezelőtti állapot. Még nagyítok rajta, így teljes a benyomás a rakpartokról és a Westmoreland Streetről. (Nevetés)
(Laughter)
Büszkén mondhatom -- (Taps) --
Now I can proudly say --
(Applause)
büszkén mondhatom, hogy közlekedési térképként
I can proudly say, as a public transport map, this diagram is an utter failure.
ez a diagram tökéletes kudarc -- (Nevetés) --
(Laughter) Except, probably, in one aspect: I now had a great visual representation of just how clogged up and overrun the city center really was.
talán egyetlen dolgot leszámítva: Lett már egy pompás képem arról, hogy mennyire akadályokkal teli és túlzsúfolt a városközpont valójában.
Now, call me old-fashioned, but I think a public transport route map should have lines, because that's what they are, yeah? They're little pieces of string that wrap their way through the city center or through the city. If you will, the Greek guy inside of me feels if I don't get a line, it's like entering the labyrinth of the Minotaur without having Ariadne giving you the string to find your way. So the outcome of my academic research, loads of questionnaires, case studies and looking at a lot of maps, was that a lot of the problems and shortcomings of the public transport system here in Dublin was the lack of a coherent public transport map -- a simplified, coherent public transport map -- because I think this is the crucial step to understanding a public transport network on a physical level, but it's also the crucial step to make a public transport network mappable on a visual level.
Nyugodtan mondják, hogy régimódi vagyok, de úgy gondolom, egy tömegközlekedési térképen kéne, hogy legyenek vonalak, mert hogy azért vannak. Hát nem? Ezek apró erek, amelyek átkígyóznak a városon vagy a városközponton. Ha úgy tetszik, a bennem élő görög fickó úgy érzi, ha nincs meg egy vonal, az olyan, mintha Ariadné fonala nélkül lépnék be Minotaurusz Labirintusába. Elvont kutatásaim arra az eredményre vezettek -- kérdőívek tucatjait, esettanulmányokat, és rengeteg térképet átnézve --, hogy a tömegközlekedés sok problémája és hibája abból adódik Dublinban, hogy kiányzik egy összefüggő tömegközlekedési térkép, egy leegyszerűsített, összefüggő tömegközlekedési térkép. Mert úgy gondolom, ez a döntő tárgyi feltétele a tömegközlekedési hálózat megértésének, de ez egyben kritkus lépés ahhoz, hogy a közlekedési hálózatot vizuális szinten feltérképezhetővé tegyük.
So I teamed up with a gentleman called James Leahy, a civil engineer and a recent master's graduate of the Sustainable Development program at DIT, and together we drafted the simplified model network, which I could then go ahead and visualize.
Társultam hát egy úriemberrel, akit James Leahy-nak hívnak, egy építőmérnökkel, aki most szerezte meg a master fokozatot a DIT-en, fenntartható fejlődés témaköréből, és ketten együtt felvázoltunk egy egyszerűsített modelt, ami alkalmas volt az új ötletek kipróblására és megjelenítésére.
So here's what we did. We distributed these rapid-transport corridors throughout the city center, and extended them into the outskirts. Rapid, because we wanted them to be served by rapid-transport vehicles. They would get exclusive road use, where possible, and it would be high-quantity, high-quality transport. James wanted to use bus rapid transport for that, rather than light rail. For me, it was important that the vehicles that would run on those rapid transport corridors would be visibly distinguishable from local buses on the street. Now we could take out all the local buses that ran alongside those rapid transport means. Any gaps that appeared in the outskirts were filled again. So, in other words, if there was a street in an outskirt where there had been a bus, we put a bus back in, only now these buses wouldn't run all the way to the city center, but connect to the nearest rapid-transport mode, one of these thick lines over there. So the rest was merely a couple of months of work, and a couple of fights with my girlfriend, of our place constantly being clogged up with maps, and the outcome, one of the outcomes, was this map of the Greater Dublin area. I'll zoom in a little bit.
Itt van, amit csináltam. Felosztottuk ezeket a városközponton keresztül vezető gyorsforgalmi folyosókat, és kiterjesztettük őket az az elővárosokra. Gyorsak, mert azt akartuk, hogy gyorsjáratok használják őket, ugye? Azt akartuk, hogy ahol csak lehet, védett útvonalak legyenek, és jó minőségű, sok utast kiszolgáló közlekedéssel. James inkább gyorsbuszokat akart használni ehhez, nem helyiérdekű vasutat. Számomra az volt a fontos, hogy azok a járművek, amelyek azokon a gyorsforgalmi folyosókon futnak, ránézésre megkülönböztethetőek legyenek az utcán közlekedő helyi buszoktól. Nos, ki tudtuk venni az összes helyi buszt, ami a gyorsforgalmi közlekedéssel együtt futott. Az összes hézagot, ami így az elővárosokban adódott, betöltöttük újra. Más szóval, ha volt egy utca az elővárosban, ahol korábban busz járt, oda visszaraktunk egy buszt, csak ezek a buszok már nem futottak be a városközpontba, hanem csatlakoztak a legközelebbi gyorsforgalmi csomóponthoz, ezeknek a vastag vonalaknak az egyikéhez. Így már csak néhány hónapnyi munka maradt, és néhány veszekedés a barátnőmmel, mert otthon mindig mindent térképek borítottak. Az eredmény, az egyik eredmény ez a térkép volt, a dublini térség térképe. Nagyítok rajta egy kicsit.
This map only shows the rapid transport connections, no local bus, very much in the "metro map" style that was so successful in London, and that since has been exported to so many other major cities, and therefore is the language that we should use for public transport maps. What's also important is, with a simplified network like this, it now would become possible for me to tackle the ultimate challenge and make a public transport map for the city center, one where I wouldn't just show rapid transport connections, but also all the local bus routes, streets and the likes, and this is what a map like this could look like. I'll zoom in a little bit.
Ez a térkép csak a gyorsforgalmi összeköttetéseket mutatja, nincsenek helyi buszok, nagyon hasonló stílus, mint London annyira sikeres metrótérképe, amit azóta annyi más nagyobb városhoz exportáltak, így az a nyelvezet, amit persze mi is használunk a tömegközlekedési térképekhez. És ami szintén fontos egy ehhez hasonló leegyszerűsített hálózatnál, hogy lehetővé tette számomra, hogy megbírkózzam a végső feladattal, és elkészítsem a városközpont tömegközlekedési térképét, ahol már nem csupán a gyorsforgalmi összeköttetésék lennének feltűntetve, de a helyi buszok útvonala is, utcák és egyebek. Így nézne ki egy ilyen térkép. Nagyítok rajta egy kicsit.
In this map, I'm including each transport mode, so rapid transport, bus, DART, tram and the likes. Each individual route is represented by a separate line. The map shows each and every station, each and every station name, and I'm also displaying side streets. In fact, most of the side streets even with their name, and for good measure, also a couple of landmarks, some of them signified by little symbols, others by these isometric three-dimensional bird's-eye-view drawings.
Ezen a térképen feltűntetek minden közlekedési eszközt, mint gyorsforgalmi, busz, Dublin környéki gyorsforgalmi közlekedés, és hasonlók. MInden egyes út külön vonallal van jelölve. A térkép feltűntet minden egyes állomást, minden állomás nevét, és feltűntetem a mellékutcákat is, sőt, a legtöbbet névvel együtt, és ráadásként, néhány jellegzetes helyet, néhányat közülük egy kis szimbólummal megjelölve, másokat ezzel a perspektivikus felülnézeti rajzzal.
The map is relatively small in overall size, so something that you could still hold as a fold-out map or display in a reasonably-sized display box on a bus shelter. I think it tries to be the best balance between actual representation and simplification -- the language of way-finding in our brain. So, straightened lines, cleaned-up corners, and of course, that very, very important geographic distortion that makes public transport maps possible. If you, for example, have a look at the two main corridors that run through the city -- the yellow and orange one over here -- this is how they look in an actual, accurate street map, and this is how they would look in my distorted, simplified public transport map.
A térkép teljes mérete viszonylag kicsi, magunknál hordhatjuk összecsukható térképként, vagy kitehető egy ésszerű méretű keretben a buszváróban. Úgy gondolom, megpróbálja megtalálni az egyensúlyt a valódi ábrázolás és az egyszerűsítés között, a nyelvet, amit az agyunk is használ útkereséskor. Tehát: kiegyenesített utcák, a letisztított sarkok, és persze az a nagyon-nagyon fontos földrajzi torzítás, amitől egyáltalán létezhet tömegközlekedési térkép. Pl. ha vetünk egy pillantást a két fő folyosóra, ami átszeli a várost, a sárgára és a narancs színűre, itt van a pontos várostérkép, ahogyan a valóságban kinéznek, és itt van a leegyszerűsített tömegközlekedési térkép, ahogyan az én torzításomban kinéznének,
So for a successful public transport map, we should not stick to accurate representation, but design them in the way our brains work.
Tehát, a közlekedési térkép esetében nem kéne ragaszkodjunk a pontos megjelenítéshez. Oly módon tervezzük meg, ahogyan az agyunk is dolgozik.
The reactions I got were tremendous, it was really good to see. And of course, for my own self, I was very happy to see that my folks in Germany and Greece finally have an idea what I do for a living.
A kapott visszajelzések óriásiak voltak. Tényleg jó volt látni. És nekem személyesen nagy öröm volt persze azt látni, hogy a német és görög rokonaimnak végre van valami van sejtelmük arról, hogy miből is élek. (Nevetés) Köszönöm. (Taps)
(Laughter)
Thank you.
(Applause)