I need to start by telling you a little bit about my social life, which I know may not seem relevant, but it is.
Először is, mesélnem kell egy kicsit a társadalmi életemről, ami talán nem látszik fontosnak, pedig az.
When people meet me at parties and they find out that I'm an English professor who specializes in language, they generally have one of two reactions. One set of people look frightened. (Laughter) They often say something like, "Oh, I'd better be careful what I say. I'm sure you'll hear every mistake I make." And then they stop talking. (Laughter) And they wait for me to go away and talk to someone else. The other set of people, their eyes light up, and they say, "You are just the person I want to talk to." And then they tell me about whatever it is they think is going wrong with the English language. (Laughter)
Amikor bulikon emberekkel találkozom, és megtudják, hogy angoltanár vagyok, aki a nyelvekre szakosodott, erre általában kétféleképp reagálnak. Az egyik típus rögtön megrémül. (Nevetés) Gyakran ilyesmit mondanak: "Ó, jobb lesz, ha vigyázok, mit mondok, mert maga biztos minden hibámat észreveszi." Aztán többet meg sem szólalnak. (Nevetés) És lesik, mikor hagyom már ott őket, hogy mással cseveghessenek. A másik típusnak pedig felcsillan a szeme, és azt mondják, "De jó, pont veled szerettem volna beszélni." Aztán mondja a magáét, hogy szörnyen romlik az angol nyelv. (Nevetés)
A couple of weeks ago, I was at a dinner party and the man to my right started telling me about all the ways that the Internet is degrading the English language. He brought up Facebook, and he said, "To defriend? I mean, is that even a real word?"
Néhány hete egy vacsorás összejövetelen jártam, és a jobb oldali szomszédom rákezdte, hogy hát mennyire rontja az internet az angolt. Megemlítette a Facebookot, és példálódzott, "Baráteltávolítás? Létezik-e egyáltalán ilyen szó?"
I want to pause on that question: What makes a word real? My dinner companion and I both know what the verb "defriend" means, so when does a new word like "defriend" become real? Who has the authority to make those kinds of official decisions about words, anyway? Those are the questions I want to talk about today.
Álljunk meg egy szóra ennél a kérdésnél! Mi az, hogy egy szó létezik -e? A vacsorapartnerem és én tudjuk, mit jelent a defriend [baráteltávolítás] szó. Mikor mondhatjuk egy új szóra, mint a defriend, hogy az egy létező szó? Mégis, ki döntheti el hivatalosan, hogy egy szó létezik-e vagy sem? Ezekről a kérdésekről szeretnék ma beszélni.
I think most people, when they say a word isn't real, what they mean is, it doesn't appear in a standard dictionary. That, of course, raises a host of other questions, including, who writes dictionaries?
Ha az emberek azt állítják, hogy egy szó nem létezik, arra gondolnak, hogy nincs benne a hivatalos szótárban. Így persze rögtön rengeteg más kérdés is fölvetődik, beleérve azt is, hogy ki írja a szótárakat?
Before I go any further, let me clarify my role in all of this. I do not write dictionaries. I do, however, collect new words much the way dictionary editors do, and the great thing about being a historian of the English language is that I get to call this "research." When I teach the history of the English language, I require that students teach me two new slang words before I will begin class. Over the years, I have learned some great new slang this way, including "hangry," which -- (Applause) — which is when you are cranky or angry because you are hungry, and "adorkable," which is when you are adorable in kind of a dorky way, clearly, terrific words that fill important gaps in the English language. (Laughter) But how real are they if we use them primarily as slang and they don't yet appear in a dictionary?
Mielőtt továbbmennék, hadd tisztázzam, mi a szerepem ebben az egészben. Nem írok szótárakat. Viszont szoktam új szavakat gyűjteni ugyanúgy, ahogyan a szótárszerkesztők szoktak, és a legnagyobb dolog az angolnyelvtörténész létemben az, hogy ezt kutatásnak hívják. Amikor az angol nyelv történetét oktatom, arra szoktam kérni a diákjaimat, hogy tanítsanak meg nekem minden órám előtt két-két új szlengszót. Az évek során így tanultam meg egy csomó vagány új szlengszót, például a "hangry"-t, amely (Taps) ha valaki azért nyűgös [cranky] vagy dühös [angry] mert éhes [hungry]. Aztán itt van az "adorkable", amelyet akkor hallod, amikor elbűvölő [adorable] vagy, de olyan fura [dorky] módon. Fontos, remek szavak ezek, mert hiánypótlók az angol nyelvben. (Nevetés) De mennyire valóságosak ezek a szavak, ha elsősorban szlengként használjuk őket, és még nem találhatók meg egyetlen szótárban sem?
With that, let's turn to dictionaries. I'm going to do this as a show of hands: How many of you still regularly refer to a dictionary, either print or online? Okay, so that looks like most of you. Now, a second question. Again, a show of hands: How many of you have ever looked to see who edited the dictionary you are using? Okay, many fewer. At some level, we know that there are human hands behind dictionaries, but we're really not sure who those hands belong to. I'm actually fascinated by this. Even the most critical people out there tend not to be very critical about dictionaries, not distinguishing among them and not asking a whole lot of questions about who edited them. Just think about the phrase "Look it up in the dictionary," which suggests that all dictionaries are exactly the same. Consider the library here on campus, where you go into the reading room, and there is a large, unabridged dictionary up on a pedestal in this place of honor and respect lying open so we can go stand before it to get answers.
Akkor nézzük, hogy áll a helyzet a szótárakkal. Kérem, emelje föl a kezét, aki rendszeresen szokott nyomtatott vagy online szótárt használni? Oké, úgy látom, a legtöbben szoktak. Most, egy második kérdés. Emelje föl a kezét, aki megnézte, ki szerkesztette a kérdéses szótárt? Oké, sokkal kevesebben. Odáig világos, hogy a szótárakat emberek készítik, de az már nemigen, hogy tulajdonképpen kik is ők. Engem Igazán lenyűgöz ez a dolog. Még a legfinnyásabb emberek is hajlamosak kevesebb kritikával illetni a szótárakat, azt használják, ami éppen kéznél van, és meg sem kérdezik, ki is a szótár szerkesztője. Csak gondoljanak a kifejezésre: "Nézz utána a szótárban", ami azt sugallja, hogy minden szótár tökéletesen egyforma. Vegyük az egyetemi könyvtárat, ahol bemész az olvasóterembe, és kinyitva ott látod a Nagyszótárt egy méltóságteljes és áhítatot igénylő emelvényen, hogy bárki elébe járulhasson a kért válaszokért.
Now, don't get me wrong, dictionaries are fantastic resources, but they are human and they are not timeless. I'm struck as a teacher that we tell students to critically question every text they read, every website they visit, except dictionaries, which we tend to treat as un-authored, as if they came from nowhere to give us answers about what words really mean. Here's the thing: If you ask dictionary editors, what they'll tell you is they're just trying to keep up with us as we change the language. They're watching what we say and what we write and trying to figure out what's going to stick and what's not going to stick. They have to gamble, because they want to appear cutting edge and catch the words that are going to make it, such as LOL, but they don't want to appear faddish and include the words that aren't going to make it, and I think a word that they're watching right now is YOLO, you only live once.
Na, ne értsenek félre, a szótárak fantasztikus források, de emberek készítik őket, és nem időállók. Tanárként mindig elképeszt, hogy bár arra tanítjuk a gyerekeket, hogy kritikusan kérdőjelezzenek meg minden olvasott szöveget és minden meglátogatott weboldalt, kivéve a szótárakat. Úgy kezeljük a szótárakat, mintha nem lenne szerzőjük, mintha a semmiből keletkezvén megválaszolnák a kérdést, hogy egy szó valójában mit is jelent. Ha megkérdezzük erről a szótárszerkesztőket, azt fogják felelni, hogy csak próbálnak lépést tartani velünk, ahogy a nyelvet változtatjuk. Figyelik, mit beszélünk, és mit írunk, majd megpróbálnak rájönni, hogy melyik honosodik meg és mi nem lesz maradandó. Kockáztatniuk kell, mert élvonalbelinek akarnak látszani, és be akarnak venni maradandókat, mint a LOL [laughing out loud: hangos felröhögés], de nem akarnak divatozni, ezért nem akarják a tiszavirág életű szavakat is bevenni. Most ugyanez történik a YOLO szóval [you only live once - csak egyszer élsz].
Now I get to hang out with dictionary editors, and you might be surprised by one of the places where we hang out. Every January, we go to the American Dialect Society annual meeting, where among other things, we vote on the word of the year. There are about 200 or 300 people who come, some of the best known linguists in the United States. To give you a sense of the flavor of the meeting, it occurs right before happy hour. Anyone who comes can vote. The most important rule is that you can vote with only one hand. In the past, some of the winners have been "tweet" in 2009 and "hashtag" in 2012. "Chad" was the word of the year in the year 2000, because who knew what a chad was before 2000, and "WMD" in 2002.
Néha összejövök szótárszerkesztőkkel, és meg lesznek lepődve, hol szoktunk találkozgatni. Minden januárban elmegyünk az Amerikai Nyelvjárás Társaság éves találkozójára, ahol többek között, az év szavára voksolunk. Körülbelül 2-300 ember szokott eljönni, néhányan az USA leghíresebb nyelvészei közül. Egy kis ízelítőként a találkozóból: amit a "happy hour" előtt tartanak. Aki eljön, szavazhat. A legfontosabb szabály, hogy csak egy kézzel lehet szavazni. Néhányan az elmúlt évek nyertesei közül: a "tweet" 2009-ben, 2012-ben a "hashtag" [#-tel jelölt szó]. "Chad" [konfetti] volt a 2000-es év szava, mert a chad" korábban nem létezett, 2002-ben a "WMD" [weapon of mass destruction - tömegpusztító fegyver].
Now, we have other categories in which we vote too, and my favorite category is most creative word of the year. Past winners in this category have included "recombobulation area," which is at the Milwaukee Airport after security, where you can recombobulate. (Laughter) You can put your belt back on, put your computer back in your bag. And then my all-time favorite word at this vote, which is "multi-slacking." (Laughter) And multi-slacking is the act of having multiple windows up on your screen so it looks like you're working when you're actually goofing around on the web. (Laughter) (Applause)
Vannak más kategóriák is, amelyekben szavazhatunk, az én kedvenc kategóriám az év legkreatívabb szava. A tavalyi nyertesek ebben: "recombobulation area" [komfortzóna], ami a milwaukee-i reptérre vonatkozik, ahol ellenőrzés után rendbe szedheti magát [recombobulate] az ember. (Nevetés) Visszaveheted az övedet, visszarakhatod a gépet a táskádba. Az örökbecsű kedvenc szavam ennél a szavazásnál, a "multi-slacking'' [számítógéppel mímelni a munkát]. (Nevetés) "Multi-slacking", amikor az irodai képernyődön sok ablak van megnyitva, ezért úgy tűnik, mintha éppen nagyon dolgoznál miközben igazából idétlenkedsz a neten. (Nevetés) (Taps)
Will all of these words stick? Absolutely not. And we have made some questionable choices, for example in 2006 when the word of the year was "Plutoed," to mean demoted. (Laughter) But some of the past winners now seem completely unremarkable, such as "app" and "e" as a prefix, and "google" as a verb.
Közülük mindegyik meghonosodik? Egyáltalán nem. Volt néhány vitatható választásunk, például 2006-ban, amikor az év szava a "Plutoed" volt, ami igazságtalan lefokozást jelent. (Nevetés) De néhány az elmúlt év nyerteseiből most már teljesen felejtősnek számít, mint az "app", és az "e" mint prefixum és igeként a "google".
Now, a few weeks before our vote, Lake Superior State University issues its list of banished words for the year. What is striking about this is that there's actually often quite a lot of overlap between their list and the list that we are considering for words of the year, and this is because we're noticing the same thing. We're noticing words that are coming into prominence. It's really a question of attitude. Are you bothered by language fads and language change, or do you find it fun, interesting, something worthy of study as part of a living language?
Pár héttel a szavazásunk előtt a Lake Superior State University évenként megjelenteti a tiltott szavak jegyzékét. Meglepő módon, igen gyakori az egybeesés az egyetem listája és a miénk között, amelyben az adott év szavára jelölt szók szerepelnek. Ennek oka, hogy ők is, mi is ugyanazt a dolgot vesszük észre. Azokat a szavakat, amelyek éppen kezdenek divatba jönni. Ez már tényleg felfogás kérdése. Törődsz-e a nyelvi hóbortokkal és a nyelvi változásokkal, vagy szórakoztatónak, érdekesnek találod-e őket, olyannak, ami az élő nyelvből tanulmányozásra érdemes?
The list by Lake Superior State University continues a fairly long tradition in English of complaints about new words. So here is Dean Henry Alford in 1875, who was very concerned that "desirability" is really a terrible word. In 1760, Benjamin Franklin wrote a letter to David Hume giving up the word "colonize" as bad.
Az egyetem listája egy régi hagyományt folytat, az új angol szavak felbukkanásáról szóló panaszkodás tradícióját. Henry Alford esperes 1875-ben kijelentette, hogy a "desirability" [kívánatosság] egyszerűen visszataszító. 1760-ban Benjamin Franklin levelet írt David Hume-nak, helytelenítve a "colonize" [gyarmatosít] szót.
Over the years, we've also seen worries about new pronunciations. Here is Samuel Rogers in 1855 who is concerned about some fashionable pronunciations that he finds offensive, and he says "as if contemplate were not bad enough, balcony makes me sick." (Laughter) The word is borrowed in from Italian and it was pronounced bal-COE-nee.
Az évek során vitát váltott ki egyes szavak módosult kiejtése. Samuel Rogersnek 1855-ben nem tetszettek a divatos kiejtések, melyeket botrányosnak talált, és úgy vélte, a "contemplate" [megfontol] is elég bántó, viszont a "balcony"-tól [erkély] émelyeg a gyomrom". (Nevetés) Ez egy olasz jövevényszó, és "bal-kó-ní"-nek ejtették.
These complaints now strike us as quaint, if not downright adorkable -- (Laughter) -- but here's the thing: we still get quite worked up about language change. I have an entire file in my office of newspaper articles which express concern about illegitimate words that should not have been included in the dictionary, including "LOL" when it got into the Oxford English Dictionary and "defriend" when it got into the Oxford American Dictionary. I also have articles expressing concern about "invite" as a noun, "impact" as a verb, because only teeth can be impacted, and "incentivize" is described as "boorish, bureaucratic misspeak."
Most, ezeket a kifogásokat furcsálljuk, ha nem is az arcátlan "adorkable"-t. (Nevetés) Az a helyzet, hogy még mindig eléggé rosszalljuk, ha a nyelv változik. Egy egész dossziém van újságcikkekből, amelyekben kifejtik, hogy az ilyen vagy olyan szó helytelen, és ezeket nem kéne fölvenni a szótárba, például, mint a LOL-t is, ami mégis ott van az Oxford Angol Szótárban, és a "defriend" csak benne van az Oxford Amerikai Szótárban. Vannak cikkeim is, melyek írói tiltakoznak az "invite" [meghív] mint főnév, és az "impact" [ráhatás] mint ige ellen, mert szerintük csak a fog lehet impaktált (át nem tört), és az "incentivize" [ösztönöz] jelentése úgy van megadva, mint "durva, bürokratikus, helytelen beszéd".
Now, it's not that dictionary editors ignore these kinds of attitudes about language. They try to provide us some guidance about words that are considered slang or informal or offensive, often through usage labels, but they're in something of a bind, because they're trying to describe what we do, and they know that we often go to dictionaries to get information about how we should use a word well or appropriately. In response, the American Heritage Dictionaries include usage notes. Usage notes tend to occur with words that are troublesome in one way, and one of the ways that they can be troublesome is that they're changing meaning. Now usage notes involve very human decisions, and I think, as dictionary users, we're often not as aware of those human decisions as we should be. To show you what I mean, we'll look at an example, but before we do, I want to explain what the dictionary editors are trying to deal with in this usage note.
A szótárszerkesztők nem utasítják el a nyelvi jelenségek ilyen típusú fölfogását. Próbálnak irányt mutatni nekünk, hogy egy-egy szót stilisztikailag szlengnek, bizalmasnak, vagy durvának tekintsünk-e a nyelvhasználatkor, de kutyaszorítóban vannak, mert azt próbálják leírni, amit teszünk, és tudják, hogy gyakran a szótárban keressük, hogy miként kellene használnunk egy szót helyesen, vagy kifogástalanul. Válaszul erre, az Amerikan Heritage Szótárak tartalmaznak stiláris minősítéseket. A stiláris minősítéseket a valamiért problémás szavaknál tüntetik föl, az egyik ilyen szempont az, hogy változik a szó jelentése. A stiláris minősítésekről emberek döntenek, és úgy gondolom, szótárhasználókként gyakran nem tartjuk kellően szem előtt az emberi döntéseket. Hogy értsék miről szól, nézzünk egy példát, de előbb szeretném elmondani, hogy a szerkesztők miként bánnak a stiláris minősítésekkel.
Think about the word "peruse" and how you use that word. I would guess many of you are thinking of skim, scan, reading quickly. Some of you may even have some walking involved, because you're perusing grocery store shelves, or something like that. You might be surprised to learn that if you look in most standard dictionaries, the first definition will be to read carefully, or pore over. American Heritage has that as the first definition. They then have, as the second definition, skim, and next to that, they say "usage problem." (Laughter) And then they include a usage note, which is worth looking at.
Gondoljanak a "peruse" szóra, és arra, hogyan használják ezt a szót. Arra tippelnék, hogy a legtöbbjük az átlapozásra, átfutásra, gyorsolvasásra gondol. Néhányan talán idevették a járást vagy menést, hisz szemünket végig szoktuk jártatni a boltok polcain. Meglepő lehet, ha belenéznek egy szótárba, az első jelentés: "figyelmesen, gondosan átolvas, áttanulmányoz, átvizsgál", vagy "elgondolkozik egy kérdésen". Az American Heritage elsőnek ezt a jelentést adja meg, aztán másodikként az "átlapoz"-t, és odaírják, hogy "szóhasználati nehézség". (Nevetés) Majd hozzáfűz egy szóhasználati bejegyzést, amelyet érdemes elolvasni. Ezt áll benne:
So here's the usage note: "Peruse has long meant 'to read thoroughly'... But the word is often used more loosely, to mean simply 'to read.'... Further extension of the word to mean 'to glance over, skim,' has traditionally been considered an error, but our ballot results suggest that it is becoming somewhat more acceptable. When asked about the sentence, 'I only had a moment to peruse the manual quickly,' 66 percent of the [Usage] Panel found it unacceptable in 1988, 58 percent in 1999, and 48 percent in 2011."
"A peruse sokáig azt jelentette, hogy «figyelmesen, gondosan átolvas»…" de tágabb értelemben gyakran egyszerűen azt jelenti: "olvas". A szó további, "átfut, átlapoz" értelmű jelentését, hagyományosan hibának tekintik, de a szavazás azt bizonyítja, hogy kezd elfogadottabbá válni. Ezt a mondatot: "Csak egy percem volt rá, hogy átfussam a kézikönyvet", 1988-ban a szakértők 66%-a találta elfogadhatatlannak, 1999-ben 58%-a, de 2011-ben már csak 48%-a.
Ah, the Usage Panel, that trusted body of language authorities who is getting more lenient about this. Now, what I hope you're thinking right now is, "Wait, who's on the Usage Panel? And what should I do with their pronouncements?" If you look in the front matter of American Heritage Dictionaries, you can actually find the names of the people on the Usage Panel. But who looks at the front matter of dictionaries? There are about 200 people on the Usage Panel. They include academicians, journalists, creative writers. There's a Supreme Court justice on it and a few linguists. As of 2005, the list includes me. (Applause)
Hát igen, a szakértői csoport, amely a tekintélyes nyelvészek mérvadó testülete, idővel láthatólag mindinkább elnézővé válik. Remélem, most azt kérdezik: "Egy pillanat, kikből is áll ez a testület? És mit kéne kezdenem a testület kijelentéseivel?" Ha megnézik az American Heritage Szótárak bevezető fejezetét, megtalálhatják benne a szakértői testületi tagok nevét. De őszintén, ki olvassa el a bevezetőt? A szakértői testület kb. 200 tagú. A tagok között van akadémikus, újságíró, szépíró, van egy legfelsőbb bírósági bíró, és egy pár nyelvész. 2005 óta én is tag vagyok. (Taps)
Here's what we can do for you. We can give you a sense of the range of opinions about contested usage. That is and should be the extent of our authority. We are not a language academy. About once a year, I get a ballot that asks me about whether new uses, new pronunciations, new meanings, are acceptable.
Mit tehetünk önökért? Közölhetjük önökkel, milyen vélemények alakultak ki a vitatott szóhasználatról. Ennyi áll a hatalmunkban, többre nincs is szükség. Nem vagyunk nyelvészeti akadémia. Évente egyszer kapok egy kérdőívet, amelyben megjelölöm, mely új nyelvhasználatot, módosult kiejtést vagy új jelentést vélem elfogadhatónak.
Now here's what I do to fill out the ballot. I listen to what other people are saying and writing. I do not listen to my own likes and dislikes about the English language. I will be honest with you: I do not like the word "impactful," but that is neither here nor there in terms of whether "impactful" is becoming common usage and becoming more acceptable in written prose. So to be responsible, what I do is go look at usage, which often involves going to look at online databases such as Google Books. Well, if you look for "impactful" in Google Books, here is what you find. Well, it sure looks like "impactful" is proving useful for a certain number of writers, and has become more and more useful over the last 20 years.
Mielőtt kitölteném a kérdőívet, megfigyelem, mások mit beszélnek, és hogy írnak. Nem számít, hogy nekem mi tetszik, vagy mi nem, az angol nyelvvel kapcsolatban. Őszinte leszek önökhöz: Nem kedvelem az "impactful" [hatásos] szót, de ez nem számít abból a szempontból, hogy az "impactful" meggyökeresedik-e, és elfogadhatóbbá válik-e az irodalomban. Hogy felelősen döntsek, megfigyelem a használatát, ami gyakran abból áll, hogy rákeresek egy online adatbázisban, mint például a Google Booksban. Nos, az "impactful"-ra a Google Booksban a következőt találják. Tényleg, nagyon úgy néz ki, hogy az "impactful" hasznosnak bizonyul jó néhány író számára, és egyre gyakoribbá vált az utóbbi 20 évben.
Now, there are going to be changes that all of us don't like in the language. There are going to be changes where you think, "Really? Does the language have to change that way?" What I'm saying is, we should be less quick to decide that that change is terrible, we should be less quick to impose our likes and dislikes about words on other people, and we should be entirely reluctant to think that the English language is in trouble. It's not. It is rich and vibrant and filled with the creativity of the speakers who speak it. In retrospect, we think it's fascinating that the word "nice" used to mean silly, and that the word "decimate" used to mean to kill one in every 10. (Laughter) We think that Ben Franklin was being silly to worry about "notice" as a verb. Well, you know what? We're going to look pretty silly in a hundred years for worrying about "impact" as a verb and "invite" as a noun. The language is not going to change so fast that we can't keep up. Language just doesn't work that way. I hope that what you can do is find language change not worrisome but fun and fascinating, just the way dictionary editors do. I hope you can enjoy being part of the creativity that is continually remaking our language and keeping it robust.
Változik majd a nyelv, amit egyikünk sem fog helyeselni. Olyan változások, amikről azt gondolják: "Komolyan? Ebben az irányban kell változnia a nyelvnek?" Azt szeretném mondani, hogy nem kellene elkapkodva döntenünk, hogy a változás tényleg szörnyű-e, nem kell elsietve ráerőltetnünk másokra a véleményünket, milyen szót kedveljenek, milyet ne. Ne hangoztassuk folyton, hogy az angol nyelv bajban van. Nincs bajban. Gazdag, energikus, életteli, mert azzá teszi a beszélők kreativitása. Visszatekintve, lenyűgözőnek tartjuk, hogy a "nice" [kedves] szó valaha ostobát jelentett, hogy a "decimate" [elpusztít] szó azt jelentette, hogy megtizedel. (Nevetés) Úgy gondoljuk, hogy Ben Franklintól ostobaság volt hibáztatni a "notice" szót, mint ige használatot. Tudják mit? 100 év múlva elég ostobának fogunk látszani, amiért kifogásoljuk az "impact" szót mint igét, és az "invite", mint főnév használatát. A nyelv nem annyira gyorsan módosul, hogy ne tudnánk lépést tartani a változással. A nyelv nem így fejlődik. Remélem, úgy fogadják majd a nyelvi változásokat mint szórakoztató, lenyűgöző jelenséget, ahogy a szótárszerkesztők, nem pedig mint egy káros dolgot. Remélem, élvezik, hogy részesei lehetnek az alkotó folyamatnak, amely folyamatosan műveli és erősíti a nyelvünket.
So how does a word get into a dictionary? It gets in because we use it and we keep using it, and dictionary editors are paying attention to us. If you're thinking, "But that lets all of us decide what words mean," I would say, "Yes it does, and it always has." Dictionaries are a wonderful guide and resource, but there is no objective dictionary authority out there that is the final arbiter about what words mean. If a community of speakers is using a word and knows what it means, it's real. That word might be slangy, that word might be informal, that word might be a word that you think is illogical or unnecessary, but that word that we're using, that word is real.
Miért kerül be egy szó a szótárba? Azért kerül be, mert használjuk, és a továbbra is használni fogjuk, és a szerkesztők figyelnek ránk. Ha azt gondolják, hogy "De így mi döntjük el mit jelentenek a szavak." Erre a válaszom: "Igen, így van, (Nevetés) és mindig is így volt." A szótárak csodálatos iránymutatók és források, de nincs semmiféle objektív szótárhivatal, amely végleges döntőbíró lehet a szavak jelentését illetően. Ha egy közösség használ egy szót, és tudja, mit jelent, akkor az létezik. Az a szó lehet szlenges, az a szó lehet bizalmas, lehet olyan, amiről úgy gondolják, hogy nem logikus, vagy felesleges, de az a szó, amit használunk, az a szó létezik.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)