It's often said that you can tell a lot about a person by looking at what's on their bookshelves. What do my bookshelves say about me? Well, when I asked myself this question a few years ago, I made an alarming discovery. I'd always thought of myself as a fairly cultured, cosmopolitan sort of person. But my bookshelves told a rather different story. Pretty much all the titles on them were by British or North American authors, and there was almost nothing in translation. Discovering this massive, cultural blind spot in my reading came as quite a shock.
Gyakran mondják, hogy sokat elárul valakiről, hogy mi is található a könyvespolcán. Hogy mit árul el rólam az én könyvespolcom? Mikor pár éve feltettem magamnak ezt a kérdést, a válasz engem is megdöbbentett. Világéletemben egész műveltnek és kozmopolita személyiségnek tartottam magam. De a könyvespolcom teljesen másról árulkodott. Majd' minden könyvem brit és észak-amerikai írók művei voltak; más nyelvről fordított könyv szinte nem is volt köztük. E hatalmas, kulturális vakfolt, amivel olvasottságomat illetően szembesültem, igen letaglózott.
And when I thought about it, it seemed like a real shame. I knew there had to be lots of amazing stories out there by writers working in languages other than English. And it seemed really sad to think that my reading habits meant I would probably never encounter them. So, I decided to prescribe myself an intensive course of global reading. 2012 was set to be a very international year for the UK; it was the year of the London Olympics. And so I decided to use it as my time frame to try to read a novel, short story collection or memoir from every country in the world. And so I did. And it was very exciting and I learned some remarkable things and made some wonderful connections that I want to share with you today.
S mikor belegondoltam, kezdtem sajnálni, hogy így alakult. Tudtam, hogy biztosan rengeteg nagyszerű történet vár rám nem angol nyelvű írók tollából is! Elszomorító volt belegondolni, hogy olvasási szokásaim miatt valószínűleg sosem ismerem meg őket! Úgy döntöttem, felírok magamnak receptre egy föld körüli intenzív olvasó kurzust! 2012 meglehetősen nemzetközi évnek ígérkezett az Egyesült Királyságban; ez volt a Londoni Olimpiai Játékok éve. Úgy határoztam, ezt használom időkeretként, hogy megpróbáljak elolvasni egy regényt, novellagyűjteményt vagy életrajzot a világ minden országából! Így is tettem. Nagyon izgalmas volt, és figyelemre méltó dolgokat tanultam, és nagyszerű kapcsolatokra tettem szert, melyeket szeretnék ma itt megosztani önökkel.
But it started with some practical problems. After I'd worked out which of the many different lists of countries in the world to use for my project, I ended up going with the list of UN-recognized nations, to which I added Taiwan, which gave me a total of 196 countries. And after I'd worked out how to fit reading and blogging about, roughly, four books a week around working five days a week,
Azonban a dolog néhány gyakorlati problémával kezdődött. Miután sikerült kitalálni, hogy a Föld országainak számos listái közül melyiket is használjam a vállalkozásomhoz, végül az ENSZ által elismert nemzetek listájánál maradtam, melyhez hozzáadtam még Tajvant, s így összesen 196 országgal volt dolgom. Miután kidolgoztam a rendszert az olvasáshoz és blogíráshoz: kb. négy könyv hetente, heti öt munkanappal számolva,
I then had to face up to the fact that I might even not be able to get books in English from every country. Only around 4.5 percent of the literary works published each year in the UK are translations, and the figures are similar for much of the English-speaking world. Although, the proportion of translated books published in many other countries is a lot higher. 4.5 percent is tiny enough to start with, but what that figure doesn't tell you is that many of those books will come from countries with strong publishing networks and lots of industry professionals primed to go out and sell those titles to English-language publishers. So, for example, although well over 100 books are translated from French and published in the UK each year, most of them will come from countries like France or Switzerland. French-speaking Africa, on the other hand, will rarely ever get a look-in.
rá kellett döbbennem, hogy lehet, hogy nem is tudok majd angol nyelvű könyvet beszerezni minden országból. Az Egyesült Királyságban egy évben kiadott irodalmi művek mindössze 4,5%-a fordítás, mely adat hasonló a többi angol nyelvű országban is. Ugyanakkor a megjelent fordítások aránya más országokban sokkal magasabb. A 4,5% már eleve nem túl magas szám, ám ez az adat nem árulkodik arról, hogy e könyvek jó része oly országból származik, ahol a kiadói hálózat erős, és ahol a kiadói szakértők mindent beleadnak eme alkotások angol nyelvű kiadóknak történő értékesítésébe. Például, noha jóval 100 felett van az évente franciáról fordított és az EK-ban kiadott könyvek száma, legtöbbjük mégis Franciaországból és Svájcból származik. Míg a francia nyelvű afrikai országok ritkán képviseltetik magukat a piacon.
The upshot is that there are actually quite a lot of nations that may have little or even no commercially available literature in English. Their books remain invisible to readers of the world's most published language. But when it came to reading the world, the biggest challenge of all for me was that fact that I didn't know where to start. Having spent my life reading almost exclusively British and North American books, I had no idea how to go about sourcing and finding stories and choosing them from much of the rest of the world. I couldn't tell you how to source a story from Swaziland. I wouldn't know a good novel from Namibia. There was no hiding it -- I was a clueless literary xenophobe. So how on earth was I going to read the world?
Következésképp meglehetősen sok nemzetnek nagyon alacsony, vagy épp a nullával egyenlő a kereskedelemben elérhető, angol nyelvű irodalmi alkotásainak száma. Az ő könyveik láthatatlanok maradnak a világ legpublikáltabb nyelvének olvasói számára. Ám mikor a világ végigolvasására került a sor, számomra a legnagyobb kihívás mégis az volt, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem. Mivel addigi életem folyamán szinte kizárólag brit és észak-amerikai könyveket olvastam, fogalmam sem volt, miként szerezzek be, és találjak történeteket, és válasszak a világ többi részén fellelhetők közül. Nem tudtam, hogyan tegyek szert egy könyvre Szváziföldről. Nem ismertem egy jó regényt sem Namíbiából. Mi tagadás -- egy tanácstalan, irodalmi xenofób voltam. Mégis, hogyan is olvashatnám én végig a világot?
I was going to have to ask for help. So in October 2011, I registered my blog, ayearofreadingtheworld.com, and I posted a short appeal online. I explained who I was, how narrow my reading had been, and I asked anyone who cared to to leave a message suggesting what I might read from other parts of the planet. Now, I had no idea whether anyone would be interested, but within a few hours of me posting that appeal online, people started to get in touch. At first, it was friends and colleagues. Then it was friends of friends. And pretty soon, it was strangers.
Segítséget kellett tehát kérnem. Így 2011 októberében beregisztráltam a blogomat ayearofreadingtheworld.com címen, és közzétettem egy rövid felhívást a neten. Bemutatkoztam, meséltem beszűkült olvasási szokásaimról, és kértem minden segítőkész embert, hogy üzenetben javasoljon nekem olvasnivalót a bolygó más vidékeiről. Fogalmam sem volt, érdekel-e ez majd bárkit is, de a felhívás közzététele után pár órával az emberek már el is kezdtek válaszolni. Eleinte barátok és kollégák. Majd a barátok barátai. És nemsokára vadidegenek is írtak.
Four days after I put that appeal online, I got a message from a woman called Rafidah in Kuala Lumpur. She said she loved the sound of my project, could she go to her local English-language bookshop and choose my Malaysian book and post it to me? I accepted enthusiastically, and a few weeks later, a package arrived containing not one, but two books -- Rafidah's choice from Malaysia, and a book from Singapore that she had also picked out for me. Now, at the time, I was amazed that a stranger more than 6,000 miles away would go to such lengths to help someone she would probably never meet.
A felhívás után négy nappal kaptam egy üzenetet egy Rafidah nevű hölgytől Kuala Lumpurból. Azt írta, hogy megtetszett neki a vállalkozásom, ezért elmenne egy helyi angol nyelvű könyvesboltba kiválasztani nekem a maláj könyvemet és elpostázná. Nagy örömmel elfogadtam a felajánlást és pár héttel később meg is érkezett a csomag nem is egy, hanem kettő könyvvel -- Rafidah választottja Malajziából, valamint egy másik általa választott könyv Szingapúrból. Akkoriban teljesen elámultam azon, hogy egy tőlem majdnem 10 000 kilométerre lévő idegen veszi magának a fáradságot valaki megsegítésére, akivel valószínűleg soha nem találkozik majd.
But Rafidah's kindness proved to be the pattern for that year. Time and again, people went out of their way to help me. Some took on research on my behalf, and others made detours on holidays and business trips to go to bookshops for me. It turns out, if you want to read the world, if you want to encounter it with an open mind, the world will help you. When it came to countries with little or no commercially available literature in English, people went further still.
Ám Rafidah kedvessége az egész évemre jellemző lett. Időről időre az emberek azon fáradoztak, hogy nekem segítsenek. Volt, aki utánanézett dolgoknak, mások kitérőt tettek nyaralásuk vagy üzleti útjuk során, és könyvesboltba mentek. Mint kiderült, ha végig szeretnéd olvasni a világot, ha nyitott lélekkel fordulsz felé, a világ a segítségedre lesz. Oly országok esetében, melyeknek alig vagy egyáltalán nincs kereskedelemben kapható angol nyelvű irodalma, voltak, akik még messzebb mentek.
Books often came from surprising sources. My Panamanian read, for example, came through a conversation I had with the Panama Canal on Twitter. Yes, the Panama Canal has a Twitter account. And when I tweeted at it about my project, it suggested that I might like to try and get hold of the work of the Panamanian author Juan David Morgan. I found Morgan's website and I sent him a message, asking if any of his Spanish-language novels had been translated into English. And he said that nothing had been published, but he did have an unpublished translation of his novel "The Golden Horse." He emailed this to me, allowing me to become one of the first people ever to read that book in English.
Sokszor meglepő forrásokból érkeztek könyvek. Panamai olvasmányom például a Panama-csatornával Twitteren folytatott beszélgetésemen keresztül érkezett. Nos, igen, a Panama-csatornának tényleg van Twittere. S mikor a projektemmel kapcsolatban írtam, azt javasolta, hogy próbáljam meg beszerezni a panamai szerző, Juan David Morgan egyik művét. Rátaláltam Morgan weboldalára és üzentem neki. Megkérdeztem, létezik-e angol fordítása bármely spanyolul írt művének. Azt válaszolta, hogy ugyan még semmit nem publikáltak, de van egy kiadatlan fordítása a "The Golden Horse" c. munkájának. E-mailben elküldte, lehetővé téve nekem, hogy az egyik legelső olvasója lehessek angol nyelvű könyvének.
Morgan was by no means the only wordsmith to share his work with me in this way. From Sweden to Palau, writers and translators sent me self-published books and unpublished manuscripts of books that hadn't been picked up by Anglophone publishers or that were no longer available, giving me privileged glimpses of some remarkable imaginary worlds. I read, for example, about the Southern African king Ngungunhane, who led the resistance against the Portuguese in the 19th century; and about marriage rituals in a remote village on the shores of the Caspian sea in Turkmenistan. I met Kuwait's answer to Bridget Jones.
Nem Morgan volt az egyetlen tollforgató, aki így osztotta meg velem munkáját. Svédországtól Palauig írók és fordítók küldték nekem magánkiadású könyveiket és kiadatlan kézirataikat, melyeket nem kaptak még fel az anglofón kiadók, vagy melyek már nem kaphatók, így tisztelve meg engem a lehetőséggel, hogy bepillanthassak pár hihetetlen képzeletbeli világba. Olvastam például a 19. században a portugálokkal szembeni ellenállást vezető dél-afrikai Ngungunhane királyról; csakúgy, mint esküvői rituálékról Türkmenisztánban, a Kaszpi-tenger partján található eldugott kis faluban. Megismertem még Kuwait válaszát is Bridget Jonesra.
(Laughter)
(Nevetés)
And I read about an orgy in a tree in Angola.
És olvastam egy fán történt orgiáról Angolából.
But perhaps the most amazing example of the lengths that people were prepared to go to to help me read the world, came towards the end of my quest, when I tried to get hold of a book from the tiny, Portuguese-speaking African island nation of São Tomé and Príncipe. Now, having spent several months trying everything I could think of to find a book that had been translated into English from the nation, it seemed as though the only option left to me was to see if I could get something translated for me from scratch. Now, I was really dubious whether anyone was going to want to help with this, and give up their time for something like that. But, within a week of me putting a call out on Twitter and Facebook for Portuguese speakers, I had more people than I could involve in the project, including Margaret Jull Costa, a leader in her field, who has translated the work of Nobel Prize winner José Saramago. With my nine volunteers in place, I managed to find a book by a São Toméan author that I could buy enough copies of online. Here's one of them. And I sent a copy out to each of my volunteers. They all took on a couple of short stories from this collection, stuck to their word, sent their translations back to me, and within six weeks, I had the entire book to read.
De talán a legfantasztikusabb példája annak, hogy emberek milyen messze is voltak készek elmenni, hogy segítsenek nekem végigolvasni a világot, a vállalkozásom vége felé esett meg velem, mikor megpróbáltam beszerezni egy könyvet az apró, portugál nyelvű afrikai szigetországból: São Tomé és Príncipéből. Miután jó pár hónapom ráment arra, hogy minden elképzelhető követ megmozgassak egy angolra fordított könyvük beszerzésére, úgy tűnt, nem maradt más hátra, mint hogy nulláról készíttessek egy fordítást. Tele voltam kétségekkel, hogy mégis ki akar majd segíteni nekem ebben, és időt áldozni efféle dologra. Egy hét sem telt bele, hogy felhívásomat közzétettem Twitteren és Facebookon portugálul beszélők számára, több emberem volt, mint amennyit be tudtam vonni a projektbe; köztük Margaret Jull Costa, a terület kiemelkedő képviselője, aki a Nobel-díjas José Saramago munkáját fordította. Kilenc önkéntesemmel a hátam mögött sikerült rátalálnom egy São Tomé-i szerző könyvére melyből elegendő példány tudtam online vásárolni. Íme az egyik. S mindegyik önkéntesnek elküldtem egyet. Mind elvállaltak pár novellát ebből a gyűjteményből, és szavukat tartván, visszaküldték nekem fordításaikat, így 6 héten belül rendelkezésemre állt az egész könyv, és már csak olvasnom kellett.
In that case, as I found so often during my year of reading the world, my not knowing and being open about my limitations had become a big opportunity. When it came to São Tomé and Príncipe, it was a chance not only to learn something new and discover a new collection of stories, but also to bring together a group of people and facilitate a joint creative endeavor. My weakness had become the project's strength.
Miképp világolvasó évem során oly gyakran, ebben az esetben is tudatlanságom és korlátaimat illető őszinteségem komoly előnyömre vált. Mikor São Tomé és Príncipére került a sor, nemcsak lehetőségem volt tanulni valami újat és egy sor új történetet megismerni, hanem összehozhattam embereket, és egy közös kreatív alkotómunkát. Gyengeségem a projekt erősségévé vált.
The books I read that year opened my eyes to many things. As those who enjoy reading will know, books have an extraordinary power to take you out of yourself and into someone else's mindset, so that, for a while at least, you look at the world through different eyes. That can be an uncomfortable experience, particularly if you're reading a book from a culture that may have quite different values to your own. But it can also be really enlightening. Wrestling with unfamiliar ideas can help clarify your own thinking. And it can also show up blind spots in the way you might have been looking at the world.
Az abban az évben olvasott könyvek sok mindenre rávilágítottak számomra. Hisz, akik szeretnek olvasni, azok tudják, hogy a könyvek különleges erővel bírnak, mellyel kibújhatunk saját bőrünkből, valaki mássá válhatunk, s így, legalább egy kis időre más szemmel nézhetünk a világra. Ez akár kínos élménnyé is válhat, különösen, ha egy olyan kultúrából érkező könyvet olvasunk, melynek értékrendje gyökeresen eltér sajátunktól. Ugyanakkor felvilágosító hatása is lehet. Az ismeretlen gondolatokkal való küzdelem segíthet a saját gondolatok tisztázásában. De akár a vakfoltokra is rávilágíthat, melyek addig világszemléletünket jellemezték.
When I looked back at much of the English-language literature I'd grown up with, for example, I began to see how narrow a lot of it was, compared to the richness that the world has to offer. And as the pages turned, something else started to happen, too. Little by little, that long list of countries that I'd started the year with, changed from a rather dry, academic register of place names into living, breathing entities.
Mikor visszapillantottam az angol nyelvű irodalom nagy részére, például, amelyeken felnőttem, feltűnt, hogy sokuk mennyire korlátolt a világ többi részének gazdagságához képest. És ahogy peregtek a lapok, valami más is elindult a maga útján. Apránként az országok hosszú listája, mellyel az évet kezdtem átváltozott a helynevek száraz, hivatalos felsorolásából egy élő, lélegző valósággá.
Now, I don't want to suggest that it's at all possible to get a rounded picture of a country simply by reading one book. But cumulatively, the stories I read that year made me more alive than ever before to the richness, diversity and complexity of our remarkable planet. It was as though the world's stories and the people who'd gone to such lengths to help me read them had made it real to me. These days, when I look at my bookshelves or consider the works on my e-reader, they tell a rather different story. It's the story of the power books have to connect us across political, geographical, cultural, social, religious divides. It's the tale of the potential human beings have to work together.
Nem szeretném azt sugallni, hogy lehetséges volna teljes képet kapni egy országról mindössze egy könyv elolvasásával. Ám összességében az év során olvasott történeteknek köszönhetően sokkal befogadóbbá váltam, mint előtte bármikor páratlan bolygónk kínálta gazdagság, sokszínűség és összetettség iránt. Mintha a világ történetei és az emberek, akik annyi mindent tettek azért, hogy elolvashassam őket valósággá változtatták volna nekem őket. Manapság, mikor a könyvespolcomra pillantok, vagy az e-book olvasómon lévő műveket veszem, már teljesen másról tesznek tanúbizonyságot. Arról, hogy a könyvek mennyire képesek összekötni minket politikai, földrajzi, kulturális, társadalmi és vallási válaszfalainkon át. Az emberi együttműködés lehetőségének története ez.
And, it's testament to the extraordinary times we live in, where, thanks to the Internet, it's easier than ever before for a stranger to share a story, a worldview, a book with someone she may never meet, on the other side of the planet. I hope it's a story I'm reading for many years to come. And I hope many more people will join me. If we all read more widely, there'd be more incentive for publishers to translate more books, and we would all be richer for that.
És annak bizonyítéka, milyen különleges időkben is élünk, mikor is az internetnek köszönhetően ma egy ismeretlennek könnyebb dolga van, mint valaha, hogy megosszon egy történetet, egy világszemléletet, egy könyvet valakivel a világ másik felén, akivel talán sosem találkozik. Remélem, még sok éven át olvashatom ezt a történetet! És remélem, sokan csatlakoznak még hozzám! Ha mindannyian szélesebb körből választanánk olvasnivalót, az arra ösztönözné a kiadókat, hogy több könyvet fordítsanak le, s ezáltal mind gazdagabbak lehetnénk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)