My thing with school lunch is, it's a social justice issue. I'm the Director of Nutrition Services for the Berkeley Unified School District. I have 90 employees and 17 locations, 9,600 kids. I'm doing 7,100 meals a day and I've been doing it for two years, trying to change how we feed kids in America. And that's what I want to talk to you a little bit about today. These are some of my kids with a salad bar. I put salad bars in all of our schools when I got there. Everyone says it couldn't be done. Little kids couldn't eat off the salad bar, big kids would spit in it -- neither happened.
Azért foglalkozom az iskolai étkeztetéssel, mert ez egy társadalmi igazságossági kérdés. A Berkeley Egyesített Iskolakörzet élelmezési igazgatójaként dolgozom 90 beosztottal, 17 helyszínen, 9600 gyerekkel. Naponta 7100 adag ételért felelek, és két éve azon dolgozom, hogy megváltoztassam Amerikában a gyerekeink étkeztetését. Erről szeretnék ma Önöknek beszélni egy kicsit. Nézzék a salátabáros gyerekeimet. Amikor odakerültem, minden iskolában salátabárt állítottam fel. Mindenki azt mondta, hogy ez nem kivitelezhető, mert a kisgyerekek nem tudnak salátabárból enni, a nagyon pedig bele fognak köpni. Hát egyik sem történt meg.
When I took over this, I tried to really figure out, like, what my vision would be. How do we really change children's relationship to food? And I'll tell you why we need to change it, but we absolutely have to change it. And what I came to understand is, we needed to teach children the symbiotic relationship between a healthy planet, healthy food and healthy kids. And that if we don't do that, the antithesis, although we've heard otherwise, is we're really going to become extinct, because we're feeding our children to death. That's my premise.
Amikor átvettem ezt a munkát, megpróbáltam kidolgozni az elképzelésemet: Hogyan tudjuk valóban megváltoztatni a gyerekek kapcsolatát az ételhez? Elmondom, hogy miért is kell nekünk ezt megváltoztatni, de teljesen meg kell változtatnunk. Rájöttem, hogy meg kell tanítanunk a gyerekeknek a szimbiotikus kapcsolatot egészséges bolygó, egészséges étel és egészséges gyerek között. És azt is megértettem, hogy ha nem tesszük ezt meg, -bár léteznek ellenvélemények- egyszerűen ki fogunk halni, mert halálra etetjük a gyerekeinket. Ez az én kiindulópontom.
We're seeing sick kids get sicker and sicker. And the reason this is happening, by and large, is because of our food system and the way the government commodifies food, the way the government oversees our food, the way the USDA puts food on kids' plates that's unhealthy, and allows unhealthy food into schools. And by -- tacitly, all of us send our kids, or grandchildren, or nieces, or nephews, to school and tell them to learn, you know, learn what's in those schools. And when you feed these kids bad food, that's what they're learning. So that's really what this is all about.
Beteg gyerekeket látunk, akik egyre betegebbek lesznek. És ennek fő oka az élelmiszerrendszerünkben van: ahogyan a kormány az élelmiszerből terméket csinál, ahogyan az élelmiszereket felügyeli, ahogyan az USDA (mezőgazdasági minisztérium) a gyerekek elé egészségtelen ételt tesz, és beengedi az egészségtelen ételt az iskolákba. És ahogyan hallgatólagosan valamennyien iskolába küldjük a gyerekeinket, unokáinkat, unokahúgainkat és unokaöcséinket, és ugye azt mondjuk nekik, hogy tanuljanak az iskolában. Ha a gyerekeket rossz étellel etetjük, ők azt tanulják meg. Mindez erről szól.
The way we got here is because of big agribusiness. We now live in a country where most of us don't decide, by and large, what we eat. We see big businesses, Monsanto and DuPont, who brought out Agent Orange and stain-resistant carpet. They control 90 percent of the commercially produced seeds in our country. These are -- 10 companies control much of what's in our grocery stores, much of what people eat. And that's really, really a problem.
A nagy agráripar miatt jutottunk ide. Manapság olyan országban élünk, ahol nem mi döntjük el, hogy mit eszünk. Nagy vállalatokat látunk, mint a Monsanto és a DuPont, melyek kifejlesztették a gyomirtószereket és a foltmentes szőnyeget- ők uralják a kereskedelmi forgalomban levő vetőmagok 90%-át. Nagyrészt 10 vállalaton múlik, hogy mi kerül az élelmiszerüzleteinkbe, és az emberek asztalára. És ez egy óriási probléma.
So when I started thinking about these issues and how I was going to change what kids ate, I really started focusing on what we would teach them. And the very first thing was about regional food -- trying to eat food from within our region. And clearly, with what's going on with fossil fuel usage, or when -- as the fossil fuel is going away, as oil hits its peak oil, you know, we really have to start thinking about whether or not we should, or could, be moving food 1,500 miles before we eat it. So we talked to kids about that, and we really start to feed kids regional food.
Szóval amikor elkezdtem ezeken a dolgokon gondolkodni, és azon töprengtem, hogyan változtathatnám meg a gyerekek étkezését, arra összpontosítottam, hogy mit tudnánk nekik megtanítani. A legelső dolog, ami eszembe jutott, a helyben termelt élelem volt: próbáljunk olyan élelmiszereket enni, amelyek a saját vidékünkről származnak. Gondoljanak az üzemanyag-kérdésre, arra, hogy egyszer el fog fogyni, vagy a növekvő olajárakra. Vajon okos dolog-e 2000 kilométerre utaztatni az ételt, mielőtt megesszük. Beszélgettünk erről a gyerekekkel, és elkezdtünk nekik helyi élelmiszereket adni.
And then we talk about organic food. Now, most school districts can't really afford organic food, but we, as a nation, have to start thinking about consuming, growing and feeding our children food that's not chock-full of chemicals. We can't keep feeding our kids pesticides and herbicides and antibiotics and hormones. We can't keep doing that. You know, it doesn't work. And the results of that are kids getting sick.
Aztán beszélünk velük a bio élelmiszerekről. A legtöbb iskola nem igazán engedheti meg magának a bio élelmiszereket. De nemzeti szinten megfontolandó, hogy olyan élelmiszereket fogyasszunk, termesszünk és adjunk a gyerekeinknek, amelyek nincsenek tele vegyszerekkel. Nem etethetjük őket növényvédő és gyomirtószerekkel, antibiotikumokkal és hormonokkal. Ezt nem csinálhatjuk tovább. Nem mehet így tovább. Mindez oda vezet, hogy a gyerekeink megbetegszenek.
One of my big soapboxes right now is antibiotics. Seventy percent of all antibiotics consumed in America is consumed in animal husbandry. We are feeding our kids antibiotics in beef and other animal protein every day. Seventy percent -- it's unbelievable. And the result of it is, we have diseases. We have things like E. coli that we can't fix, that we can't make kids better when they get sick. And, you know, certainly antibiotics have been over-prescribed, but it's an issue in the food supply. One of my favorite facts is that U.S. agriculture uses 1.2 billion pounds of pesticides every year. That means every one of us, and our children, consumes what would equal a five-pound bag -- those bags you have at home. If I had one here and ripped it open, and that pile I would have on the floor is what we consume and feed our children every year because of what goes into our food supply, because of the way we consume produce in America.
Jelenleg az egyik vesszőparipám az antibiotikumok. Amerikában az antibiotikumok 70%-át az állattenyésztésben használják fel. Naponta antibiotikumot adunk a gyerekeinknek a marhahússal és más állati fehérjével. 70 százalék! Hihetetlen! Az eredmény az, hogy mindenféle betegséget elkapunk, amiket nem tudunk meggyógyítani, mint pl. az E.coli-fertőzés, és nem tudjuk meggyógyítani a gyerekek, amikor megbetegszenek. Biztos vagyok benne, hogy túl sok antibiotikumot írnak fel nekünk, de a gond az élelmiszerellátásban van. Az egyik kedvenc adatom szerint az USÁ-ban 550 millió kg gyomirtót használnak évente a mezőgazdaságban. Ez azt jelenti, hogy minden egyes felnőttre és gyerekre 2-3 kiló jut belőle, egy olyan zacskóval, ami Önöknek is van otthon. Képzeljék el, hogy ha itt lenne egy nálam, kiszakadna és a földre hullana egy kupacba. Egy olyan kupaccal eszünk meg évente a gyerekeinkkel együtt, mert bekerül az élelmiszer-ellátásba, mert ezt fogyasztjuk és ezt termeljük Amerikában.
The USDA allows these antibiotics, these hormones and these pesticides in our food supply, and the USDA paid for this ad in Time magazine. Okay, we could talk about Rachel Carson and DDT, but we know it wasn't good for you and me. And that is what the USDA allows in our food supply. And that has to change, you know. The USDA cannot be seen as the be-all and end-all of what we feed our kids and what's allowed. We cannot believe that they have our best interests at heart. The antithesis of this whole thing is sustainable food. That's what I really try and get people to understand. I really try and teach it to kids. I think it's the most important. It's consuming food in a way in which we'll still have a planet, in which kids will grow up to be healthy, and which really tries to mitigate all the negative impacts we're seeing. It really is just a new idea. I mean, people toss around sustainability, but we have to figure out what sustainability is.
Az USDA beengedi ezeket az antibiotikumokat, hormonokat és gyomirtókat az élelmiszerellátásunkba, és az USDA fizetett ezért a hirdetésért a TIME magazinban. Persze beszélhetnénk Rachel Carsonról és a DDT-ről, de mindannyian tudjuk, hogy nem tett jót nekünk. És ezt az USDA engedi be az élelmiszerellátásunkba. ezen változtatni kell. Az USDA lehet mindenható, nem döntheti el, hogy mit adjunk a gyerekeiknek, hogy mit lehet, és mit nem. Nem hihetjük el, hogy a mi érdekeinket tartják szem előtt. Mindennek az ellentéte a fenntartható élelem. Ezt próbálom megértetni az emberekkel. Ezt tanítom, mert szerintem ez a legfontosabb. Úgy kell az élelmet fogyasztanunk, hogy fennmaradhasson a bolygónk, és a gyerekeknek legyen hol egészségesen felnőniük; hogy próbáljuk meg csökkenteni a negatív hatásokat, amelyek körülvesznek minket. Ez valójában egy új ötlet. Úgy értem, az emberek beszélnek a fenntarthatóságról, de előbb meg kell értenünk, hogy mit jelent a fenntarthatóság.
In less than 200 years, you know, just in a few generations, we've gone from being 200 -- being 100 percent, 95 percent farmers to less than 2 percent of farmers. We now live in a country that has more prisoners than farmers -- 2.1 million prisoners, 1.9 million farmers. And we spend 35,000 dollars on average a year keeping a prisoner in prison, and school districts spend 500 dollars a year feeding a child. It's no wonder, you know, we have criminals.
200 éven belül, néhány generáció múlva, 95-100% helyett a gazdálkodók már csak 2%-ot fognak kitenni. Olyan országban élünk, ahol több a rab, mint a gazdálkodó: 2,1 millió rab van és 1,9 millió gazdálkodó. A börtönökben évente átlagosan 35.000 dollárt költünk egy rabra, míg az iskolák évi 500 dollárból etetnek egy gyereket. Nem csoda, hogy annyi nálunk a bűnöző.
(Laughter)
(nevetés)
And what's happening is, we're getting sick. We're getting sick and our kids are getting sick. It is about what we feed them. What goes in is what we are. We really are what we eat. And if we continue down this path, if we continue to feed kids bad food, if we continue not to teach them what good food is, what's going to happen? You know, what is going to happen? What's going to happen to our whole medical system? What's going to happen is, we're going to have kids that have a life less long than our own. The CDC, the Center for Disease Control, has said, of the children born in the year 2000 -- those seven- and eight-year-olds today -- one out of every three Caucasians, one out of every two African-Americans and Hispanics are going to have diabetes in their lifetime. And if that's not enough, they've gone on to say, most before they graduate high school. This means that 40 or 45 percent of all school-aged children could be insulin-dependent within a decade. Within a decade.
És az történik, hogy megbetegszünk, megbetegszünk, és a gyerekeink is betegek lesznek. És mindez arról szól, hogy mivel tápláljuk őket. Az vagy, amit eszel. Tényleg azzá válunk, amit megeszünk. És ha tovább haladunk ezen az úton, ha továbbra is rossz élelemmel etetjük a gyerekeinket, és továbbra sem tanítjuk meg nekik, hogy mi a jó étel, mi lesz? Tudják, mi fog történni? Mi lesz az egészségügyi rendszerünkkel? Az fog történni, hogy a gyerekeink kevesebbet fognak élni, mint mi. A CDC (Betegségmegelőzési Központ) szerint a 2000-ben született gyerekek közül, akik most 7-8 évesek, minden harmadik fehérbőrű gyerek, és minden második színesbőrű gyerek cukorbeteg lesz az élete során. Sőt legtöbbjük még 18 éves kora előtt. Ez azt jelenti, hogy az iskoláskorú gyerekek 40-45 százaléka inzulin-függővé válhat egy évtizeden belül!
What's going to happen? Well, the CDC has gone further to say that those children born in the year 2000 could be the first generation in our country's history to die at a younger age than their parents. And it's because of what we feed them. Because eight-year-olds don't get to decide -- and if they do, you should be in therapy. You know, we are responsible for what kids eat. But oops, maybe they're responsible for what kids eat. Big companies spend 20 billion dollars a year marketing non-nutrient foods to kids. 20 billion dollars a year. 10,000 ads most kids see. They spend 500 dollars for every one dollar -- 500 dollars marketing foods that kids shouldn't eat for every one dollar marketing healthy, nutritious food. The result of which is kids think they're going to die if they don't have chicken nuggets.
Mi lesz velünk? Nos, a CDC azt állítja, hogy a 2000-ben született gyerekek lehetnek az első generáció az ország történetében, amely fiatalabb korában fog meghalni, mint a szülei. És mindez amiatt, ahogyan tápláljuk őket. Hiszen egy nyolvéves nem dönthet, és ha mégis dönt, akkor Önnek van szüksége terápiára. A mi felelősségünk, hogy mit esznek a gyerekek. De hoppá, lehet, hogy ők a felelősök azért, hogy mit esznek a gyerekek?! Nagyvállalatok évente 20 milliárd dollárt költenek a gyerekeknek szánt tápérték nélküli élelmiszerek marketingjére. 20 milliárd dollár évente. 10.000 reklám, amit a legtöbb gyerek lát. 500 dollárt költenek nem gyereknek való élelmiszerre szemben azzal az egy dollárral, ami az egészséges, tápláló élelmiszerek marketingjére jut. Az eredmény az, hogy a gyerekek úgy érzik, belehalnak, ha nem kapnak chicken nugget-et.
You know that everybody thinks they should be eating more, and more, and more. This is the USDA portion size, that little, tiny thing. And the one over there, that's bigger than my head, is what McDonald's and Burger King and those big companies think we should eat. And why can they serve that much? Why can we have 29-cent Big Gulps and 99-cent double burgers? It's because of the way the government commodifies food, and the cheap corn and cheap soy that are pushed into our food supply that makes these non-nutrient foods really, really cheap. Which is why I say it's a social justice issue.
Mindenki azt hiszi, egyre többet kellene enniük. Ez a kis valami a USDA által javasolt adag mérete. És az ott, ami nagyobb, mint a fejem, az adag, amit a McDonald's és a Burger King és a többi nagy vállalat szerint kellene ennünk. És mit kínálnak ilyen mennyiségben? De miért ihatunk annyit 29 centért, és miért ehetünk dupla burgert 99 centért? Azért, ahogyan a kormány az élelmiszerkereskedelmet irányítja, és azért, mert az élelmiszerellátásba pumpált olcsó kukorica és olcsó szója, amelyekből ezek a tápérték nélküli ételek készülnek, nagyon-nagyon olcsóak. Ezért mondom azt, hogy ez egy társadalmi igazságossági kérdés.
Now, I said I'm doing this in Berkeley, and you might think, "Oh, Berkeley. Of course you can do it in Berkeley." Well, this is the food I found 24 months ago. This is not even food. This is the stuff we were feeding our kids: Extremo Burritos, corn dogs, pizza pockets, grilled cheese sandwiches. Everything came in plastic, in cardboard. The only kitchen tools my staff had was a box cutter. The only working piece of equipment in my kitchen was a can crusher, because if it didn't come in a can, it came frozen in a box. The USDA allows this. The USDA allows all of this stuff. In case you can't tell, that's, like, pink Danish and some kind of cupcakes. Chicken nuggets, Tater Tots, chocolate milk with high fructose, canned fruit cocktail -- a reimbursable meal.
Említettem, hogy Berkeley-ben dolgozom, és Önök talán azt gondolják, "Ó, persze, Berkeley-ben megteheti ezt." Nos, ez volt az étel, amit 24 hónappal ezelőtt ott találtam. Ez nem is étel. Ezzel etettük a gyerekeket: Extremo Burrito, hot dog, pizza, grillezett sajtos szendvics. Mindent műanyag- vagy kartonpapír-csomagolásban kaptunk. A személyzet egyetlen konyhai eszköze egy doboznyitó volt. A konyhában az egyetlen működő szerszám egy konzervnyitó volt, mert ha valami nem konzerv formájában érkezett, akkor fagyasztva hozták dobozban. Az USDA megengedi ezt. Az USDA engedélyezi ezeket az élelmiszereket. Ha esetleg maguktól nem jönnének rá, az a rózsaszín ott valami teasütemény. Chicken nugget, McBuri, magas fruktóztartalmú kakaóital, gyümölcssaláta-konzerv -- csupa elszámolható étel.
That's what the government says is okay to feed our kids. It ain't okay. You know what? It is not okay. And we, all of us, have to understand that this is about us, that we can make a difference here. Now I don't know if any of you out there invented chicken nuggets, but I'm sure you're rich if you did. But whoever decided that a chicken should look like a heart, a giraffe, a star? Well, Tyson did, because there's no chicken in the chicken. And that they could figure it out, that we could sell this stuff to kids. You know, what's wrong with teaching kids that chicken looks like chicken? But this is what most schools serve. In fact, this may be what a lot of parents serve, as opposed to -- this is what we try and serve.
Ez az, amivel a kormány szerint táplálhatjuk a gyerekeket. De ez így egyáltalán nincs rendben. És nekünk, valamennyiünknek meg kell értenünk, hogy ez rólunk szól, mi tehetünk valamit ebben az ügyben. Nem tudom, itt van-e Önök között, aki feltalálta a chicken nugget-et, de ha igen, bizonyára van mit a tejbe aprítania. De mondják, ki találta ki, hogy a csirkehús úgy nézzen ki, mint egy szív, zsiráf vagy csillag?! Nos, a Tyson találta ki, ugyanis a csirkében nincs csirkehús, és rájöttek, hogy ilyen formában ezt eladhatjuk a gyerekeknek. Tudják, mi a gond azzal, ha a gyereknek azt tanítjuk, a csirkehús úgy néz ki, mint a csirke? De a gyerekek ezt kapják a legtöbb iskolában. sőt néha még otthon is- ellentétben ezzel, ugyanis mi ezt szolgáljuk fel.
We really need to change this whole paradigm with kids and food. We really have to teach children that chicken is not a giraffe. You know, that vegetables are actually colorful, that they have flavor, that carrots grow in the ground, that strawberries grow in the ground. There's not a strawberry tree or a carrot bush. You know, we have to change the way we teach kids about these things. There's a lot of stuff we can do. There's a lot of schools doing farm-to-school programs. There's a lot of schools actually getting fresh food into schools.
Valóban meg kell változtatnunk a gyerekekkel és az étellel kapcsolatos paradigmát. Valóban meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogy a csirkehús nem egy zsiráf, és a zöldségek színesek és van ízük, a sárgarépa a földben nő, az eper pedig a földön, és nincs földieperfa vagy sárgarépabokor. Változtatnunk kell azon, ahogyan a gyerekeknek mindezt tanítjuk. Nagyon sok mindent tehetünk. Számos iskolában folyik szerzi be az élelmiszert helyi farmoktól és megoldja, hogy valóban friss élelmet kapjon.
Now, in Berkeley, we've gone totally fresh. We have no high-fructose corn syrup, no trans fats, no processed foods. We're cooking from scratch every day. We have 25 percent of our -- (Applause) thank you -- 25 percent of our stuff is organic and local. We cook. Those are my hands. I get up at 4 a.m. every day and go cook the food for the kids, because this is what we need to do. We can't keep serving kids processed crap, full of chemicals, and expect these are going to be healthy citizens. You're not going to get the next generation, or the generation after, to be able to think like this if they're not nourished. If they're eating chemicals all the time, they're not going to be able to think. They're not going to be smart. You know what? They're just going to be sick.
Nos, mit Berkeley-ben teljesen frissre váltottunk. Nálunk nincs magas fruktóztartalmú kukoricaszirup, nincsenek transz-zsírok, sem félkész ételek. Minden nap az alapoktól kezdjük a főzést. Az alapanyagok 25 százaléka (taps) - köszönöm!- bio és helyi. Mi főzünk. Az ott az én kezem. Hajnali négykor kelek minden nap, és indulok főzni a gyerekeknek, mert ezt kell tennünk. Nem etethetjük a gyerekeket félkész takarmánnyal, ami tele van vegyszerekkel, és elvárjuk, hogy egészséges polgárok legyenek belőlük. Nem várhatjuk, hogy a következő, vagy az azt követő generáció így gondolkodjon, ha nem tápláljuk őket megfelelően. Ha folyamatosan vegyszereket etetünk velük, nem lesznek képesek gondolkodni. Nem lesznek okosak. Tudják, állandóan csak betegek lesznek.
Now one of the things that -- what happened when I went into Berkeley is I realized that, you know, this was all pretty amazing to people, very, very different, and I needed to market it. I came up with these calendars that I sent home to every parent. And these calendars really started to lay out my program. Now I'm in charge of all the cooking classes and all the gardening classes in our school district. So this is a typical menu. This is what we're serving this week at the schools. And you see these recipes on the side? Those are the recipes that the kids learn in my cooking classes. They do tastings of these ingredients in the gardening classes. They also may be growing them. And we serve them in the cafeterias. If we're going to change children's relationship to food, it's delicious, nutritious food in the cafeterias, hands-on experience -- you're looking in cooking and gardening classes -- and academic curriculum to tie it all together.
Amikor Berkeley-be kerültem, szembesültem azzal, hogy ez az egész sok ember számára teljesen érthetetlen, és szükségem lesz marketingre. Kitaláltam, hogy minden szülőnek hazaküldök egy naptárt, amely bemutatja a programomat. Nos a mi iskolai körzetünkben én felelek a főzés és kertészkedés tantárgyakért. Ez itt egy tipikus menü, ezen a héten nálunk ezt kapják a gyerekek az iskolában. Látják oldalt a recepteket? Ezeket készítjük el a gyerekekkel a háztartási órákon. Az alapanyagokat megkóstoljuk a kertészkedés órákon. Van, amikor mi termesztjük őket. És kaphatók a kávézóinkban. Ha meg akarjuk változtatni a gyerekek kapcsolatát az ételhez, a kávézóinkban is ízletes, tápláló ételeket kell kínálnunk. A háztartás és kertészkedés órákon kézzel fogható tapasztalatra van szükség, amely összekapcsolódik az iskolai tananyaggal.
Now you've probably garnered that I don't love the USDA, and I don't have any idea what to do with their pyramid, this upside-down pyramid with a rainbow over the top, I don't know. You know, run up into the end of the rainbow, I don't know what you do with it. So, I came up with my own. This is available on my website in English and Spanish, and it's a visual way to talk to kids about food. The really tiny hamburger, the really big vegetables. We have to start changing this. We have to make kids understand that their food choices make a big difference. We have cooking classes -- we have cooking classrooms in our schools. And why this is so important is that we now have grown a generation, maybe two, of kids where one out of every four meals is eaten in fast food, one of every four meals is eaten in a car and one out of every last four meals is eaten in front of a TV or computer. What are kids learning? Where is the family time? Where is socialization? Where is discussion? Where is learning to talk? You know, we have to change it.
Gondolom, már rájöttek, hogy nem vagyok oda az USDA-ért. Nem tudok mit kezdeni a piramisukkal, ezzel a fordított piramissal és fölötte a szivárvánnyal. Szóval nem tudok mit kezdeni velük, ezért kidolgoztam a sajátomat. Ez elérhető a honlapomon angol és spanyol nyelven, és vizuálisan beszél a gyerekeknek az ételről. A pici hamburger és az óriási zöldségek. El kell kezdenünk változtatni ezen, meg kell értetnünk a gyerekekkel, hogy nem mindegy, milyen ételt választanak. Az iskoláinkban tartunk háztartásórát, ahol főzni tanulnak a gyerekek, és ez azért fontos, mert mára felnőtt egy vagy talán két generáció is, akik négy étkezésből egyet gyorsétteremben, egyet kocsiban, és egyet a tévé vagy a számítógép előtt fogyasztanak el. Mit tanulnak meg a gyerekek? Hová lesz a családi együttlét? Hol fognak szocializálódni? Hol fognak beszélgetni? Hol fognak megtanulni beszélni? Ezen változtatnunk kell.
I work with kids a lot. These are kids I work with in Harlem. EATWISE -- Enlightened and Aware Teens Who Inspire Smart Eating. We have to teach kids that Coke and Pop Tarts aren't breakfast. We have to teach kids that if they're on a diet of refined sugar, they go up and down, just like if they're on a diet of crack. And we have to pull it all together. We have composting in all of our schools. We have recycling in all of our schools. You know, the things that we maybe do at home and think are so important, we have to teach kids about in school. It has to be so much a part of them that they really get it. Because, you know what, many of us are sort of at the end of our careers, and we need to be giving these kids -- these young kids, the next generation -- the tools to save themselves and save the planet.
Sokat dolgozom gyerekekkel. Ezek harlemi gyerekek, akikkel dolgozom. EATWISE -- "Egyél bölcsen!" Meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogy a Cola és a Pop Tarts nem reggeli. Meg kell tanítanunk nekik, hogy ha finomított cukron élnek, egész nap pörögni fognak. Mindenre kell gondolnunk. Nálunk van komposztálás, szelektív hulladékgyűjtés minden iskolában. Amit otthon csinálunk, és amit fontosnak tartunk, az iskolában kell megtanítanunk a gyerekeknek. Részükké kell válnia, hogy megértsék. Közülünk már sokan a pályájuk vége felé közelednek és meg kell tanítanunk ezeknek a gyerekeknek, a következő generációnak az eszközöket, amelyekkel megmenthetik magukat és a bolygót.
One of the things I do a lot is public-private partnerships. I work with private companies who are willing to do R & D with me, who are willing to do distribution for me, who are really willing to work to go into schools. Schools are underfunded. Most schools in America spend less than 7,500 dollars a year teaching a child. That comes down to under five dollars an hour. Most of you spend 10, 15 dollars an hour for babysitters when you have them. So we're spending less than 5 dollars an hour on the educational system. And if we're going to change it, and change how we feed kids, we really have to rethink that. So, public and private partnerships, advocacy groups, working with foundations. In our school district, the way we afford this is our school district allocates .03 percent of the general fund towards nutrition services. And I think if every school district allocated a half to one percent, we could start to really fix this program.
Sok köz- és magánegyüttműködést (PPP) szervezek. Dolgozom magáncégekkel, akik áldoznak kutatásra és fejlesztésre és segítenek az elosztásban, és hajlandóak elmenni az iskolákba. Az iskolák túl kevés támogatást kapnak. Amerikában a legtöbb iskola évente kevesebb mint 7500 dollárt költ egy gyerekre. Ez kevesebb mint öt dollár óránként. Óránként 10-15 dollárt fizetünk egy bébiszitternek, de az oktatási rendszerünkre óránként kevesebb mint öt dollárt költünk. Ha változást akarunk elérni a gyerekek éteztetésében, ezt újra kell gondolnunk. Szóval dolgozhatunk köz- és magánegyüttműködésekkel, érdekképviseleti szervezetekkel, alapítványokkal. A mi iskolakörzetünk a források 0,03%-át szánja étkeztetésre. Ha minden iskolakörzet 0,5-1%-ot költ erre, akkor ezen a programon
We really need to change it. It's going to take more money. Of course, it's not all about food; it's also about kids getting exercise. And one of the simple things we can do is put recess before lunch. It's sort of this "duh" thing. You know, if you have kids coming into lunch and all they're going to do when they get out of lunch is go to have recess, you see them just throw away their lunch so they can run outside. And then, at one in the afternoon, they're totally crashing. These are your children and grandchildren that are totally melting down when you pick them up, because they haven't had lunch. So if the only thing they'd have to do after lunch is go to class, believe me, they're going to sit there and eat their lunch.
sürgősen változtatnunk kell. Több pénzbe fog kerülni. Persze, ez nem csak az ételről szól. A gyerekeknek szükségük van több mozgásra is. És íme egy egyszerű ötlet: a szünet legyen az ebéd előtt. Ha a gyerekek úgy jönnek ebédelni, hogy utána szünet következik, félre fogják tolni a tányért, hogy minél előbb kiszaladhassanak. Persze délután egykor már teljesen kimerültek lesznek. Azért olyan fáradtak a gyerekeik és az unokáik, amikor értük jönnek, mert nem ebédeltek. De ha ebéd után egy óra következik, garantálom, hogy nyugodtan végigülik az ebédszünetet.
We need to -- we need to educate. We need to educate the kids. We need to educate the staff. I had 90 employees. Two were supposed to be cooks -- none could. And, you know, I'm not that better off now. But we really have to educate. We have to get academic institutions to start thinking about ways to teach people how to cook again, because, of course, they don't -- because we've had this processed food in schools and institutions for so long. We need 40-minute lunches -- most schools have 20-minute lunches -- and lunches that are time-appropriate. There was just a big study done, and so many schools are starting lunch at nine and 10 in the morning. That is not lunchtime.
Nevelnünk kell őket. Nevelnünk kell nem csak a gyerekeket, hanem az alkalmazottakat is. 90 alkalmazottam volt. Kettő állítólag szakács, de főzni nem tudtak, és most sem állunk sokkal jobban. Ezért van szükség oktatásra. Rá kell vennünk az oktatási intézményeket, hogy újra tanítsák meg az embereket főzni, mert nem tudnak, mert az iskolákban és intézményekben olyan régóta vannak félkész ételek. 40 perces ebédszünetre van szükség. A legtöbb iskolában 20 perc az ebédszünet, és rossz az időzítése. Egy nagy felmérés szerint sok iskolában 9-10 órától van ebéd. Dehát az nem ebédidő!
You know, it's crazy. It's crazy what we're doing. And just remember, at very least tacitly, this is what we're teaching children as what they should be doing. I think if we're going to fix this, one of the things we have to do is really change how we have oversight over the National School Lunch Program. Instead of the National School Lunch Program being under the USDA, I think it should be under CDC. If we started to think about food and how we feed our kids as a health initiative, and we started thinking about food as health, then I think we wouldn't have corn dogs as lunch.
Örültséget csinálunk, és ne feledjék, hogy legalábbis hallgatólagosan azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy ezt így kell tenniük. Szerintem ha ezt rendbe akarjuk hozni, első lépésként át kell gondolnunk a Nemzeti Iskolai Étekzetés Program felügyeletét. Az USDA helyett az iskolai étkezetésnek szerintem a CDC alá kellene tartoznia. Ha átgondolnánk, hogy mivel tápláljuk a gyerekeket, ami valóban egészséges, és ha úgy tekintenénk az ételre, mint az egészségre, nem adnánk a gyerekeknek hot dogot ebédre.
Okay, Finance 101 on this, and this -- I'm sort of wrapping it up with this finance piece, because I think this is something we all have to understand. The National School Lunch Program spends 8 billion dollars feeding 30 million children a year. That number probably needs to double. People say, "Oh my God, where are we going to get 8 billion?" In this country, we're spending 110 billion dollars a year on fast food. We spend 100 billion dollars a year on diet aids. We spend 50 billion dollars on vegetables, which is why we need all the diet aids. We spend 200 billion dollars a year on diet-related illness today, with nine percent of our kids having type 2 diabetes. 200 billion.
Ok, lássuk, hogy ez mibe kerül, és ezzel fogom lassan befejezni, mert fontos, hogy ezt mindannyian megértsük. Az amerikai iskolai étkeztetési program 30 millió gyerekre évente 8 milliárd dollárt költ. Ezt valószínűleg meg kell kétszerezni. Mondhatják, hogy: "Úristen, honnan vegyünk 8 milliárd dollárt?" Ebben az országban évente 110 milliárd dollárt költünk el gyorsétkezdékben. Évi 100 milliárd dollárt költünk étrendkiegészítőkre. Zöldségekre csak 50 milliót költünk, ezért van szükségünk étrendkiegészítőkre. Évi 200 milliárdot költünk helytelen étrend okozta betegségekre. A gyerekek 9%-a 2-es típusú diabéteszben szenved.
So you know what, when we talk about needing 8 billion more, it's not a lot. That 8 billion comes down to two dollars and 49 cents -- that's what the government allocates for lunch. Most school districts spend two thirds of that on payroll and overhead. That means we spend less than a dollar a day on food for kids in schools -- most schools, 80 to 90 cents. In L.A., it's 56 cents. So we're spending less than a dollar, OK, on lunch. Now I don't know about you, but I go to Starbucks and Pete's and places like that, and venti latte in San Francisco is five dollars. One gourmet coffee, one, is more -- we spend more on than we are spending to feed kids for an entire week in our schools.
Szóval ha még 8 milliárdra lenne szükségünk, akkor az nem sok. Az a 8 milliárd 2,49 dollárt jelent, ennyit szán a kormány egy iskolai ebédre. A legtöbb iskolában ennek kétharmada rezsire és bérre megy el. Vagyis kevesebb, mint egy dollárt költünk naponta egy gyerek iskolai ebédjére. Van, ahol ez 80-90 cent, Los Angelesben 56 cent. Szóval kevesebb, mint egy dollár egy ebédre. Ha elmennek a Starbucks-ba, vagy a Pete's-be vagy egy hasonló helyre, öt dollár egy tejeskávé. Egy finom kávé, egyetlenegy, többe kerül, mint a gyerekeink egyheti ebédje az iskolában.
You know what? We should be ashamed. We, as a country, should be ashamed at that. The richest country. In our country, it's the kids that need it the most, who get this really, really lousy food. It's the kids who have parents and grandparents and uncles and aunts that can't even afford to pay for school lunch that gets this food. And those are the same kids who are going to be getting sick. Those are the same kids who we should be taking care of.
Hát szégyellhetjük magunkat. Mi, a leggazdagabb ország, emiatt szégyellhetjük magunkat. Ebben az országban pont a gyerekek kapják a legsilányabb ételt. Azok a gyerekek kapják, akiknek a családja nem tudja kifizetni az iskolai ebédet. És ezek a gyerekek lesznek betegek. Róluk kellene gondoskodnunk.
We can all make a difference. That every single one of us, whether we have children, whether we care about children, whether we have nieces or nephews, or anything -- that we can make a difference. Whether you sit down and eat a meal with your kids, whether you take your kids, or grandchildren, or nieces and nephews shopping to a farmers' market. Just do tastings with them. Sit down and care. And on the macro level, we're in what seems to be a 19-month presidential campaign, and of all the things we're asking all of these potential leaders, what about asking for the health of our children? Thank you.
Mi mind tudunk ezen változtatni, akár van gyerekünk, unokahúgunk vagy -öcsénk akár nincs, de felelősséget érzünk a gyerekek iránt. Tudunk ezen változtatni, ha velük együtt ülünk le egy étkezéshez, ha elvisszük a gyerekeinket, unokáinkat, unokahúgunkat / öcsénket egy termelői piacra, hogy kóstolgassanak. Gondoljuk át. Makroszinten, úgy tűnik, épp egy 19 hónapos választási kampány folyik, és mi lenne, ha minden más mellett azt is kérnénk e potenciális vezetőktől, hogy vigyázzanak a gyerekeink egészségére. Köszönöm.