I was sitting with my girls, and Joy said, "Dang, I wish he'd get off my back. My daddy, he calls me all the time."
Ültem a lányaimmal, amikor Joy azt mondta: "Ó, bárcsak leszállna rólam! Az apukám folyton hívogat!"
"Lucky for you he calls at all," said Jasmine. "I haven't heard from my dad in years."
"Szerencsés vagy, hogy hív egyáltalán" -- mondta Jasmine. "Én már ezer éve nem hallottam az apámról."
At this moment, I knew the girls needed a way to connect with their fathers. At Camp Diva, my non-profit organization, we have these types of conversations all the time as a way to help girls of African descent prepare for their passage into womanhood. These girls just needed a way to invite their fathers into their lives on their own terms.
Ebben a pillanatban tudtam, hogy a lányoknak szükségük van valamilyen kapcsolatra az apjukkal. A Camp Divánál, a nonporfit szervezetemnél, mindig beszélgetünk ilyesmikről, az afrikai származású lányok egyfajta segítéseként, hogy felkészítsük őket a nővé válásra. Ezeknek a lányoknak csak arra lenne szükségük, hogy az apjuk valamilyen formában az életük része legyen, a saját feltételeik szerint.
So I asked the girls, "How can we help other girls develop healthy relationships with their fathers?"
Tehát megkérdeztem a lányokat: "Hogyan tudnánk segíteni a többi lányt, hogy megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki az apjukkal?"
"Let's have a dance," one girl shouted, and all the girls quickly backed her up. They started dreaming about the decorations, invitations, the dresses they were going to wear, and what their fathers could and could not wear. (Laughter) It was off and running before I could even blink my eyes, but even if I could have slowed down those girls, I wouldn't have, because one thing that I have learned from over a decade of working with girls is that they already know what they need. The wisdom lives inside of them. As long as they have infrastructure, mentorship and resources, they can build what they need, not only to survive, but to thrive.
"Rendezzünk egy táncestet!" -- kiáltotta egy lány, és egyből, az összes lány egyetértett vele. Elkezdtek ábrándozni a dekorációról, meghívókról, hogy milyen ruhát viselnek majd, és, hogy az apukák mit vehetnek majd fel, és mit nem. (Nevetés) Egy szempillantás alatt alakult ki minden, de még ha le is tudtam volna lassítani a tempót, nem tettem volna meg, mert egy dolgot megtanultam a több mint egy évtizedes munkám során a lányokkal, hogy ők tudják, mi a legjobb nekik. A bölcsesség bennük él. Amíg megvan az alapvető háttér, támogatás és erőforrás, meg tudják építeni, amire szükségük van, nemcsak a túléléshez, hanem a gyarapodáshoz is.
So we had a dance, and girls and their fathers came in multitudes. They were dressed to the nines. They acted sweet. (Laughter) They acted silly. They really enjoyed each other's company. It was a huge success. And the girls decided to make it an annual event.
Tehát tartottunk egy táncestet, és jöttek tömegesen a lányok és az apukák. Kiöltöztek, és nagyon édesek voltak. (Nevetés) Bohókáztak, és nagyon élvezték egymás társaságát. Hatalmas siker volt, és a lányok elhatározták, hogy évente megrendezik ezt az eseményt.
So as the seasons changed, and it was time to plan the dance again, one girl named Brianna spoke up, and she said, "My dad can't come to the dance, and this whole thing is making me sad."
Tehát, ahogy telt-múlt az idő, és újra elindulhatott a tánc tervezése, egy lány, Brianna, felszólalt, és azt mondta: "Az én apukám nem tud jönni a táncestre, és ez annyira elszomorít."
"Why not?" the girls asked.
"Miért nem?" -- kérdezték a lányok.
"Because he's in jail," she bravely admitted.
"Mert börtönben van" -- vallotta be bátran.
"Well, can he just get out for a day?" one of the girls asked. (Laughter)
"Nem tud kijönni egy napra?" -- kérdezte egy kislány. (Nevetés)
"And come in shackles? That's worse than not having him here at all."
"És bilincsben jöjjön? Ez rosszabb, mintha egyáltalán nem is jönne."
At this moment, I saw an opportunity for the girls to rise to the occasion and to become their own heroes. So I asked, "What do you think we should do about this? We want every girl to experience the dance, right?"
Ebben a pillanatban megláttam a lehetőséget, hogy a lányok, megragadva az alkalmat, a saját hősükké váljanak. Tehát megkérdeztem: "Mit gondoltok, mit kellene tennünk? Azt szeretnénk, hogy minden lány ott lehessen a bálon, ugye?!"
So the girls thought for a moment, and one girl suggested, "Why don't we just take the dance in the jail?"
Tehát a lányok elgondolkodtak egy percig, aztán egy lány azt javasolta: "Miért nem rendezzük meg a táncestet a börtönben?"
Most of the girls doubted the possibility of that, and said, "Are you crazy? Who is going to allow a bunch of little girls, dressed up — " (Laughter) " — to come inside a jail and dance with their daddies in Spongebob suits?" Because that's what they called them.
A legtöbb lány kételkedett az ötletben, és azt mondták: "Megőrültél? Ki engedne be egy csapat kislányt, kicsípve -- (Nevetés) -- a börtönbe, hogy táncoljanak a Spongyabob-ruhás apukáikkal?" Mert így nevezték őket.
I said, "Girls, well, well, you never know unless you ask."
Azt mondtam: "Nos lányok, nem tudhatjátok, amíg meg nem kérdezitek."
So a letter was written to the Richmond City Sheriff, signed collectively by each girl, and I would have to say, he is a very special sheriff. He contacted me immediately and said, whenever there is an opportunity to bring families inside, his doors are always open. Because one thing he did know, that when fathers are connected to their children, it is less likely that they will return.
Tehát egy levelet írtak a Richmond városi sheriffnek, minden egyes lány aláírta, és azt kell, hogy mondjam, hogy ő egy nagyon különleges sheriff. Egyből felvette velem a kapcsolatot és azt mondta, ha bármikor családtagokat akarnak bevinni a börtönbe, az ő ajtaja mindig nyitva áll, mert egy dolgot tud, ha az apák kapcsolatban vannak a gyerekeikkel, kevésbé valószínű, hogy vissza fognak térni a börtönbe.
So, 16 inmates and 18 girls were invited. The girls were dressed in their Sunday best, and the fathers traded in their yellow and blue jumpsuits for shirts and ties. They hugged. They shared a full catered meal of chicken and fish. They laughed together. It was beautiful. The fathers and daughters even experienced an opportunity to have a physical connection, something that a lot of them didn't even have for a while. Fathers were in a space where they were able to make their daughter's plate, and pull out her chair and extend his hand for a dance. Even the guards cried.
Tehát, 16 bennlakó és 18 lány lett meghívva. A lányok az ünneplő ruhájukban voltak, az apukák pedig lecserélték a sárga és kék kezeslábasaikat ingre és nyakkendőre. Ölelkeztek. Közösen, teljes önkiszolgálásban csirkét és halat fogyasztottak. Együtt nevettek. Gyönyörű volt. Az apáknak és lányaiknak is volt lehetősége fizikai érintkezésre, ami sokuknak nem volt megoldható egy ideje. Az apák olyan közegben voltak, ahol játszhattak a lányaikkal, felállíthatták őket a székekből és táncra hívhatták őket. Még az őrök is sírtak.
But after the dance, we all realized that Dad still would be in jail. So we needed to create something that they could take with them. So we brought in Flip cams, and we had them look at the Flip cams and just interview each other -- their messages, their thoughts. This was going to be used as a touchstone so when they started to miss each other and feel disconnected, they could reconnect through this image.
Azonban a tánc után, mindegyikünk ráébredt arra, hogy az apák a börtönben fognak maradni. Tehát valamit csinálnunk kellett, amit magukkal vihettek. Úgyhogy zsebkamerákat vittünk be és rávettük őket, hogy nézzenek bele és csak kérdezgessék egymást -- gondolatokról, üzenetekről. Ez egyfajta szuvenírként szolgál majd, tehát, amikor elkezdik hiányolni egymást, amikor távol érzik magukat egymástól, ennek a néhány képkockának a segítségével felelevenedhetnek az emlékek.
I'll never forget that one girl looked in her father's eyes with that camera and said, "Daddy, when you look at me, what do you see?" Because our daddies are our mirrors that we reflect back on when we decide about what type of man we deserve, and how they see us for the rest of our lives. I know that very well, because I was one of the lucky girls. I have had my father in my life always. He's even here today.
Sosem felejtem el, amikor egy lány az apja szemébe nézett, a kamerát ráirányította, és az mondta: "Apu, amikor rám nézel, mit látsz?" Mert az apukák a példaképeink, és ezt a képet fogjuk visszatükrözni másokra, amikor a férfiideálunkat keressük, és azt, ahogyan látni fognak majd minket életünk hátralévő részében. Ezt én is nagyon jól tudom, mivel én egy szerencsés lány voltam. Mindig mellettem volt életem során az apám. Még ma is itt van.
(Applause)
(Taps)
And that is why it is extremely special for me to make sure that these girls are connected to their fathers, especially those who are separated because of barbed wires and metal doors. We have just created a form for girls who have heavy questions on their heart to be in a position to ask their fathers those questions and given the fathers the freedom to answer. Because we know that the fathers are even leaving with this one thought: What type of woman am I preparing to put in the world? Because a father is locked in does not mean he should be locked out of his daughter's life.
És ezért olyan különlegesen fontos nekem, hogy biztosra vegyem, hogy ezek a lányok kapcsolatban vannak az apjukkal, különösen azok, akik külön élnek, szögesdróttal és fémajtókkal elhatárolva. Most teremtettünk egy módot arra, hogy azok a lányok, akiknek a lelkét kérdések gyötrik, olyan helyzetben legyenek, hogy kérdezhessenek az apjuktól, és az apák válaszolni tudjanak. Mert tudjuk, hogy az apáknak csak egy gondolat jár a fejükben: Hogyan készítsem fel a lányomat a nagyvilágra? Ha egy apa börtönben van, még nem jelenti azt, hogy a lánya életéből is ki van zárva.
(Applause)
(Taps)