I spent the past three years talking to some of the worst people on the internet. Now, if you've been online recently, you may have noticed that there's a lot of toxic garbage out there: racist memes, misogynist propaganda, viral misinformation. So I wanted to know who was making this stuff. I wanted to understand how they were spreading it. Ultimately, I wanted to know what kind of impact it might be having on our society. So in 2016, I started tracing some of these memes back to their source, back to the people who were making them or who were making them go viral. I'd approach those people and say, "Hey, I'm a journalist. Can I come watch you do what you do?" Now, often the response would be, "Why in hell would I want to talk to some low-t soy-boy Brooklyn globalist Jew cuck who's in cahoots with the Democrat Party?"
Az elmúlt három évet azzal töltöttem, hogy rémesebbnél rémesebb alakokkal dumáltam az interneten. Nos, aki járt mostanában a neten, talán észrevette, hogy tele van mérgező hulladékkal: rasszista mémek, nőgyűlölő propaganda, rohamosan terjedő félretájékoztatás. Tudni akartam, ki hozza létre ezeket. Meg akartam érteni, hogyan terjednek. Legfőképp azt akartam tudni, milyen hatást fejthet ki mindez társadalmunkra. Ezért 2016-ban felderítettem néhány ilyen mém forrását, visszakerestem, kik készítik, vagy kik terjesztik vírusszerűen. Megszólítottam őket, valahogy így: "Helló, újságíró vagyok. Elmehetek megnézni, mit csinálsz?" A válasz gyakran az volt: "Mi a francért állnék én szóba egy picsogó brooklyni globalista zsidó pöccsel, aki lepaktált a Demokrata Párttal?"
(Laughter)
(Nevetés)
To which my response would be, "Look, man, that's only 57 percent true."
Nekik azt feleltem: "Nézd, öreg, ennek csak 57 százaléka igaz."
(Laughter)
(Nevetés)
But often I got the opposite response. "Yeah, sure, come on by." So that's how I ended up in the living room of a social media propagandist in Southern California. He was a married white guy in his late 30s. He had a table in front of him with a mug of coffee, a laptop for tweeting, a phone for texting and an iPad for livestreaming to Periscope and YouTube. That was it. And yet, with those tools, he was able to propel his fringe, noxious talking points into the heart of the American conversation.
De sokszor épp az ellenkezőjét válaszolták. "Oké, persze, gyere!" Így kerültem egy dél-kaliforniai közösségi média-propagandista nappalijába. Nős, fehér férfi volt, a harmincas évei vége felé járt. Előtte egy asztal, rajta kávésbögre, egy laptop tweeteléshez, egy telefon sms-ezésre és egy iPad élő közvetítéshez a Periscope-ra és a YouTube-ra. Ennyi. De ezzel az eszköztárral képes volt alattomos, rosszindulatú beszédtémáit bedobni az amerikai közbeszéd kellős közepébe.
For example, one of the days I was there, a bomb had just exploded in New York, and the guy accused of planting the bomb had a Muslim-sounding name. Now, to the propagandist in California, this seemed like an opportunity, because one of the things he wanted was for the US to cut off almost all immigration, especially from Muslim-majority countries. So he started livestreaming, getting his followers worked up into a frenzy about how the open borders agenda was going to kill us all and asking them to tweet about this, and use specific hashtags, trying to get those hashtags trending. And tweet they did -- hundreds and hundreds of tweets, a lot of them featuring images like this one.
Egyik nap például, amikor ott voltam, épp egy bomba robbant New Yorkban, és a bomba telepítésével gyanúsított fickónak muszlim hangzású neve volt. A kaliforniai propagandista rögtön lehetőséget látott ebben, mert az egyik célkitűzése az volt, hogy az Egyesült Államok vessen véget a bevándorlásnak, főleg muszlim többségű országokból ne fogadjon be senkit. Streamelni kezdett tehát, hisztériát keltve követői sorában azzal a rémképpel, hogy a nyitott határok programja mindannyiunkat kivégez, és arra kérte őket, osszák tovább Twitteren, egyedi hashtagekkel, népszerűsítsék is ezeket. És a követők tweeteltek, több száz tweet keringett, ezekben többnyire efféle képek jelentek meg.
So that's George Soros. He's a Hungarian billionaire and philanthropist, and in the minds of some conspiracists online, George Soros is like a globalist bogeyman, one of a few elites who is secretly manipulating all of global affairs. Now, just to pause here: if this idea sounds familiar to you, that there are a few elites who control the world and a lot of them happen to be rich Jews, that's because it is one of the most anti-Semitic tropes in existence. I should also mention that the guy in New York who planted that bomb, he was an American citizen. So whatever else was going on there, immigration was not the main issue.
Ez itt Soros György. Magyar milliárdos és filantróp, az online összeesküvés-elmélet híveinek szemében egyfajta globalista patás ördög, egyike a kevés kiváltságosoknak, akik titkon manipulálják a globális ügyeket. Itt álljunk meg egy szóra: ha önök is hallottak már ilyesmit, hogy akad pár kiváltságos, aki uralja a világot, és többségük történetesen zsidó, ez valójában az egyik leginkább antiszemita szókép, ami létezik. Hozzá kell tennem, a New York-i fazon, aki összerakta a bombát, amerikai állampolgár volt. Tehát bármi is történt ott, annak nincs sok köze a bevándorláshoz.
And the propagandist in California, he understood all this. He was a well-read guy. He was actually a lawyer. He knew the underlying facts, but he also knew that facts do not drive conversation online. What drives conversation online is emotion.
A kaliforniai propagandista pontosan tudta mindezt. Jól tájékozott fickó volt. Tulajdonképpen jogász. Ismerte a háttértényeket, de azt is tudta, hogy nem a tények irányítják az online társalgást. Az online társalgást az érzelmek vezérlik.
See, the original premise of social media was that it was going to bring us all together, make the world more open and tolerant and fair ... And it did some of that. But the social media algorithms have never been built to distinguish between what's true or false, what's good or bad for society, what's prosocial and what's antisocial. That's just not what those algorithms do. A lot of what they do is measure engagement: clicks, comments, shares, retweets, that kind of thing. And if you want your content to get engagement, it has to spark emotion, specifically, what behavioral scientists call "high-arousal emotion."
Tudjuk, a közösségi média eredeti célkitűzése az volt, hogy összehozzon mindannyiunkat, nyitottabbá, megértőbbé és tisztességesebbé tegye a világot. És valamennyire így is történt. De a közösségi média algoritmusait soha nem úgy írták meg, hogy különbséget tegyenek jó és rossz között, hogy mi jó vagy rossz a társadalomnak, mi szolgálja az érdekeit, és mi nem. Azok az algoritmusok nem erről szólnak. Nagyrészt arra képesek, hogy mérjék az aktivitást: a rákattintást, kommentet, megosztást, továbbosztást, efféléket. Így aki azt akarja, hogy sokan olvassák, amit kitesz, annak heves érzelmekkel kell túlfűteni a posztjait, ezt hívják a szakemberek "magas izgalmi szintű érzelemnek".
Now, "high arousal" doesn't only mean sexual arousal, although it's the internet, obviously that works. It means anything, positive or negative, that gets people's hearts pumping. So I would sit with these propagandists, not just the guy in California, but dozens of them, and I would watch as they did this again and again successfully, not because they were Russian hackers, not because they were tech prodigies, not because they had unique political insights -- just because they understood how social media worked, and they were willing to exploit it to their advantage.
A "magas izgalmi szint" nem csak szexuális töltetű lehet, bár ez az internet, kétségtelenül így működik. Bármi lehet, pozitív vagy negatív, ami igazán lázba hozza az embereket. Leültem hát ezekkel a propagandistákkal, nemcsak a kaliforniai fazonnal, hanem több tucat társával is, és figyeltem, hogy csinálják újra meg újra sikeresen, nem azért, mert orosz hekkerek, nem azért, mert tech-zsenik, nem is a sajátos politikai meglátásaik miatt – hanem mert tudják, mi fán terem a közösségi média, és mindent megtesznek, hogy ezt kiaknázzák.
Now, at first I was able to tell myself this was a fringe phenomenon, something that was relegated to the internet. But there's really no separation anymore between the internet and everything else. This is an ad that ran on multiple TV stations during the 2018 congressional elections, alleging with very little evidence that one of the candidates was in the pocket of international manipulator George Soros, who is awkwardly photoshopped here next to stacks of cash. This is a tweet from the President of the United States, alleging, again with no evidence, that American politics is being manipulated by George Soros. This stuff that once seemed so shocking and marginal and, frankly, just ignorable, it's now so normalized that we hardly even notice it.
Először úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ez peremjelenség, olyasvalami, ami az internethez köthető. Valójában azonban nincs többé különbség az internet és bármi más között. Ez egy reklám, amit több tévécsatorna is leadott a 2018-as kongresszusi választások idején, azzal a légből kapott állítással, hogy az egyik jelölt a nemzetközi manipulátor, Soros György zsebében van, akit ügyetlenül ideretusáltak egy zsák pénz mellé. Ez itt az Egyesült Államok elnökének egyik twitter-bejegyzése, azt állítja, szintén bizonyíték nélkül, hogy az amerikai politikusokat Soros György manipulálja. Valamikor mindez sokkolónak, lényegtelennek és felejthetőnek tűnt, mostanra meg olyan általános lett, hogy szinte észre sem vesszük.
So I spent about three years in this world. I talked to a lot of people. Some of them seemed to have no core beliefs at all. They just seemed to be betting, perfectly rationally, that if they wanted to make some money online or get some attention online, they should just be as outrageous as possible. But I talked to other people who were true ideologues. And to be clear, their ideology was not traditional conservatism. These were people who wanted to revoke female suffrage. These were people who wanted to go back to racial segregation. Some of them wanted to do away with democracy altogether. Now, obviously these people were not born believing these things. They didn't pick them up in elementary school. A lot of them, before they went down some internet rabbit hole, they had been libertarian or they had been socialist or they had been something else entirely. So what was going on?
Három évet töltöttem ebben a világban. Sok emberrel beszélgettem. Némelyiknek láthatóan egyáltalán nem volt semmilyen meggyőződése. Egyszerűen csak biztosra mennek, hogy ha sok pénzt akarnak online módon keresni, vagy egy kis figyelmet kapni, akkor a lehető legaljasabb módon kell fellépniük. De meggyőződéses hívőkkel is beszéltem. És hogy tisztázzuk: nem hagyományos konzervativizmusban hittek. Ezek az emberek vissza akarják vonni a nők szavazati jogát. Vissza akarják állítani a faji megkülönböztetést. Akad köztük, aki teljesen megszüntetné a demokráciát. Nyilvánvalóan nem így születtek. Nem kisiskolásként tanulták ezeket az ideológiákat. Sokan közülük, mielőtt leereszkedtek az internet legsötétebb bugyraiba, liberálisok voltak, vagy szocialisták, esetleg valami egészen mások. Akkor hát mi történt?
Well, I can't generalize about every case, but a lot of the people I spoke to, they seem to have a combination of a high IQ and a low EQ. They seem to take comfort in anonymous, online spaces rather than connecting in the real world. So often they would retreat to these message boards or these subreddits, where their worst impulses would be magnified. They might start out saying something just as a sick joke, and then they would get so much positive reinforcement for that joke, so many meaningless "internet points," as they called it, that they might start believing their own joke.
Nos, nem általánosíthatok minden esetben, de akikkel beszéltem, azok közül soknak magas volt az IQ-ja, viszont alacsony az érzelmi intelligenciaszintje. Láthatóan jobban érzik magukat a névtelen online térben, mint valóságos kapcsolataikban. Ezért gyakran begubóznak ezekbe az üzenőfelületekbe vagy ezekbe a fórumokba, amik a legrosszabb vonásaikat hozzák ki belőlük. Eleinte talán csak bedobnak valami rossz viccet, amire olyan sok pozitív visszajelzést kapnak, olyan sok értelmetlen úgynevezett "internetes pontot", hogy maguk is komolyan veszik saját tréfájukat.
I talked a lot with one young woman who grew up in New Jersey, and then after high school, she moved to a new place and suddenly she just felt alienated and cut off and started retreating into her phone. She found some of these spaces on the internet where people would post the most shocking, heinous things. And she found this stuff really off-putting but also kind of engrossing, kind of like she couldn't look away from it. She started interacting with people in these online spaces, and they made her feel smart, they made her feel validated. She started feeling a sense of community, started wondering if maybe some of these shocking memes might actually contain a kernel of truth. A few months later, she was in a car with some of her new internet friends headed to Charlottesville, Virginia, to march with torches in the name of the white race. She'd gone, in a few months, from Obama supporter to fully radicalized white supremacist.
Sokat beszélgettem egy lánnyal, aki New Jersey-ben nőtt fel, aztán a középiskola után új helyre költözött, és hirtelen úgy érezte: elidegenedett, légüres térbe került, ezért egyre inkább a telefonjába bújt. Rátalált néhány internetes helyre, ahol igencsak sokkoló, borzasztó posztokat írtak. Ő ezeket visszataszítónak találta, ugyanakkor le is kötötte a figyelmét, szinte le se tudta venni róluk a szemét. Csevegni kezdett velük az online térben, okosnak érezte magát köztük, úgy érezte, elismerik őt. Úgy érezte, végre tartozik valahová, és elgondolkozott azon, hogy a sokkoló mémeknek talán van valami igazságtartalma. Pár hónap múlva egy kocsiban ült néhány újdonsült netes barátjával, a virginiai Charlottesville-be tartottak egy fáklyás felvonulásra a fehér rassz nevében. Pár hónap elég volt ahhoz, hogy Obama támogatójából teljesen radikális fehér fajvédővé váljon.
Now, in her particular case, she actually was able to find her way out of the cult of white supremacy. But a lot of the people I spoke to were not. And just to be clear: I was never so convinced that I had to find common ground with every single person I spoke to that I was willing to say, "You know what, man, you're a fascist propagandist, I'm not, whatever, let's just hug it out, all our differences will melt away." No, absolutely not. But I did become convinced that we cannot just look away from this stuff. We have to try to understand it, because only by understanding it can we even start to inoculate ourselves against it.
Az ő esete kivételes, mert kiutat talált a fehér felsőbbrendűség kultuszából. A többség azonban beleragad. És hogy világos legyen: soha nem voltam meggyőződve arról, hogy közös nevezőre kell jutnom mindenkivel, akivel csak beszélek, és hogy azt kéne mondanom: "Oké, öreg, te fasiszta propagandista vagy, én meg nem, mindegy is, semmi gond, hagyjuk a különbségeinket." Dehogyis, egyáltalán nem. De hiszem, hogy nem tehetünk úgy, mintha nem létezne ez az egész. Muszáj megpróbálnunk megérteni, mert csak így olthatjuk be magunkat ellene.
In my three years in this world, I got a few nasty phone calls, even some threats, but it wasn't a fraction of what female journalists get on this beat. And yeah, I am Jewish, although, weirdly, a lot of the Nazis couldn't tell I was Jewish, which I frankly just found kind of disappointing.
Három évet töltöttem ebben a világban, kaptam pár mocskolódó hívást, akadt néhány fenyegetés is, de ez csak töredéke annak, ami az újságírónőknek kijut. És igen, zsidó vagyok, bár érdekes, hogy sok náci ezt észre sem veszi, és őszintén szólva kissé csalódott is vagyok emiatt.
(Laughter)
(Nevetés)
Seriously, like, your whole job is being a professional anti-Semite. Nothing about me is tipping you off at all? Nothing?
De most komolyan: az egész munkájuk vérprofi módon antiszemita jellegű. Egyáltalán semmi nem gyanús nekik, ha engem látnak? Semmi?
(Laughter)
(Nevetés)
This is not a secret. My name is Andrew Marantz, I write for "The New Yorker," my personality type is like if a Seinfeld episode was taped at the Park Slope Food Coop. Nothing?
Ez nem titok. A nevem Andrew Marantz, A New Yorker újságírója vagyok, úgy nézek ki, mintha egy szupermarket falára felragasztott Seinfeld-sorozat plakátjáról léptem volna le. Semmi?
(Laughter)
(Nevetés)
Anyway, look -- ultimately, it would be nice if there were, like, a simple formula: smartphone plus alienated kid equals 12 percent chance of Nazi. It's obviously not that simple. And in my writing, I'm much more comfortable being descriptive, not prescriptive. But this is TED, so let's get practical. I want to share a few suggestions of things that citizens of the internet like you and I might be able to do to make things a little bit less toxic.
Na mindegy, végül is milyen jó lenne, ha lenne mondjuk egy egyszerű képlet: okostelefon plusz elidegenedett gyerek egyenlő nácivá válás 12 százalékos esély. De persze, nem ilyen egyszerű. És az írásaimban inkább leíró szeretek lenni, nem pedig kinyilatkoztató. Ez azonban TED-rendezvény, ezért legyünk gyakorlatiasak. Hadd osszak meg pár tippet arról, hogy az olyan internetlakók, mint önök vagy én mit tehetünk azért, hogy ez a közeg kevésbé legyen mérgező.
So the first one is to be a smart skeptic. So, I think there are two kinds of skepticism. And I don't want to drown you in technical epistemological information here, but I call them smart and dumb skepticism. So, smart skepticism: thinking for yourself, questioning every claim, demanding evidence -- great, that's real skepticism.
Először is legyünk bölcsen, megfontoltan kétkedők. Szerintem kétféle szkepticizmus létezik. És nem akarok technikai ismeretelméleti információt zúdítani önökre, de ezeket okos és buta szkepticizmusnak hívom. Nézzük az okos fajtáját: utánagondolás, minden állítás megkérdőjelezése, bizonyíték keresése – remek, ez az igazi szkepticizmus.
Dumb skepticism: it sounds like skepticism, but it's actually closer to knee-jerk contrarianism. Everyone says the earth is round, you say it's flat. Everyone says racism is bad, you say, "I dunno, I'm skeptical about that." I cannot tell you how many young white men I have spoken to in the last few years who have said, "You know, the media, my teachers, they're all trying to indoctrinate me into believing in male privilege and white privilege, but I don't know about that, man, I don't think so." Guys -- contrarian white teens of the world -- look: if you are being a round earth skeptic and a male privilege skeptic and a racism is bad skeptic, you're not being a skeptic, you're being a jerk.
A buta fajtája: szkepticizmusnak tűnik, de valójában inkább esztelen akadékoskodás. Mindenki azt mondja, hogy a Föld kerek, szerintük meg lapos. A rasszizmus mindenki szerint rossz, szerintük meg: "Nemtom, kétségeim vannak efelől." Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan fehér sráccal dumáltam mostanság, aki azt mondta: "Tudod, a média, a tanáraim, mind megpróbálták a fejembe verni, hogy higgyek a férfiak és a fehérek felsőbbrendűségében, de nem is tudom, haver, szerintem nem így van." Srácok – a világ összes fiatal akadékoskodója – figyu: ha kételkedtek abban, hogy a Föld kerek, ha azt latolgatjátok, hogy a férfiak felsőbbrendűek, és hogy mi a gond a rasszizmussal, akkor nem szkeptikusok vagytok, hanem gyökerek.
(Applause)
(Taps)
It's great to be independent-minded, we all should be independent-minded, but just be smart about it.
Függetlenül gondolkodni, az a legjobb, mindannyiunknak így kéne tenni, de okosan, megfontoltan.
So this next one is about free speech. You will hear smart, accomplished people who will say, "Well, I'm pro-free speech," and they say it in this way that it's like they're settling a debate, when actually, that is the very beginning of any meaningful conversation. All the interesting stuff happens after that point. OK, you're pro-free speech. What does that mean? Does it mean that David Duke and Richard Spencer need to have active Twitter accounts? Does it mean that anyone can harass anyone else online for any reason? You know, I looked through the entire list of TED speakers this year. I didn't find a single round earth skeptic. Is that a violation of free speech norms? Look, we're all pro-free speech, it's wonderful to be pro-free speech, but if that's all you know how to say again and again, you're standing in the way of a more productive conversation.
Aztán itt a szólásszabadság kérdése. Mindig lesznek okos, tökéletes emberek, akik azt mondják: "A szólásszabadság jó", de ezt úgy mondják, mintha vitatkozni kéne róla, pedig ez minden beszélgetés alapvető eleme. Minden, ami érdekes, csak ebből kiindulva történik. Jó, tegyük fel, valaki szabad vélemény-párti. Vagyis? Akkor a legalpáribb neonáciknak is legyen aktív Twitter-fiókja? Akkor bárki bárkit szabadon sértegethet, bármilyen okból? Nos, átnéztem az idei TED-előadók teljes listáját. Egyetlenegy laposföld-hívő sem akad köztük. Ez sérti a szabad véleménynyilvánítás alaptörvényét? Hiszen mindannyian ezt támogatjuk, csodálatos kiállni mellette, de aki folyton, vég nélkül csak ezt hajtogatja, az akadályozza a hatékony beszélgetést.
Making decency cool again, so ... Great!
A tisztesség megint csak remek, szóval... Szuper!
(Applause)
(Taps)
Yeah. I don't even need to explain it. So in my research, I would go to Reddit or YouTube or Facebook, and I would search for "sharia law" or I would search for "the Holocaust," and you might be able to guess what the algorithms showed me, right? "Is sharia law sweeping across the United States?" "Did the Holocaust really happen?" Dumb skepticism. So we've ended up in this bizarre dynamic online, where some people see bigoted propaganda as being edgy or being dangerous and cool, and people see basic truth and human decency as pearl-clutching or virtue-signaling or just boring. And the social media algorithms, whether intentionally or not, they have incentivized this, because bigoted propaganda is great for engagement. Everyone clicks on it, everyone comments on it, whether they love it or they hate it. So the number one thing that has to happen here is social networks need to fix their platforms.
Na igen. Folytatnom sem kell. Kutatásom során tehát megnyitottam a Redditet, Youtube-ot vagy a Facebookot, rákerestem a "saría jog" kifejezésre, vagy a "holokauszt"-ra, és ugye, kitalálják, milyen találatokat kaptam? "A saría jogrendszer letarolja egész Amerikát?" "Tényleg megtörtént a holokauszt?" Ostoba szkepticizmus. Idejutottunk hát e különös, dinamikus online világba, ahol egyesek a bigott propagandát izginek, veszélyesnek és menőnek tartják, az alapigazságot és emberi tisztességet viszont sokkolónak, felháborítónak, vagy éppen unalmasnak könyvelik el. A közösségi média algoritmusai pedig, akarva-akaratlanul még rá is tesznek egy lapáttal, mert a bigott propagandába remekül bele lehet gabalyodni. Mindenki rákattint, mindenki hozzászól, akár tetszik neki, akár felháborítja. Mindenekelőtt tehát annak kell itt megtörténnie, hogy a közösségi média rendezze a felületeit.
(Applause)
(Taps)
So if you're listening to my voice and you work at a social media company or you invest in one or, I don't know, own one, this tip is for you. If you have been optimizing for maximum emotional engagement and maximum emotional engagement turns out to be actively harming the world, it's time to optimize for something else.
Úgyhogy aki most hall engem, és közösségi médiás cégnél dolgozik, vagy ilyen befektetése van, vagy mittudomén, tulajdonos, akkor ez a tanács önnek szól. Ha maximális érzelmi belemélyedésre optimalizálta a rendszerét, és ebből az lett, hogy aktívan árt a világnak, akkor ideje valami másra optimalizálni.
(Applause)
(Taps)
But in addition to putting pressure on them to do that and waiting for them and hoping that they'll do that, there's some stuff that the rest of us can do, too. So, we can create some better pathways or suggest some better pathways for angsty teens to go down. If you see something that you think is really creative and thoughtful and you want to share that thing, you can share that thing, even if it's not flooding you with high arousal emotion. Now that is a very small step, I realize, but in the aggregate, this stuff does matter, because these algorithms, as powerful as they are, they are taking their behavioral cues from us.
De azonkívül, hogy nyomást gyakorlunk rájuk, hogy ezt tegyék, és arra várunk reménykedve, hogy meg is tegyék, akad még pár dolog, amit bármelyikünk megtehet. Jobb lehetőségeket teremthetünk vagy ajánlhatunk a világfájdalomtól szenvedő tiniknek. Ha olyat látunk, amit tényleg kreatívnak és figyelemre méltónak tartunk, amit megosztásra érdemesnek ítélünk, akkor azt osszuk meg, még akkor is, ha nem vált ki elsöprő érzelmeket. Igaz, ez csak nagyon apró lépés, de ha összeadódnak, az már jelentős lesz, mert ezek az erőteljes algoritmusok tőlünk veszik viselkedésmintáikat.
So let me leave you with this. You know, a few years ago it was really fashionable to say that the internet was a revolutionary tool that was going to bring us all together. It's now more fashionable to say that the internet is a huge, irredeemable dumpster fire. Neither caricature is really true. We know the internet is just too vast and complex to be all good or all bad. And the danger with these ways of thinking, whether it's the utopian view that the internet will inevitably save us or the dystopian view that it will inevitably destroy us, either way, we're letting ourselves off the hook. There is nothing inevitable about our future. The internet is made of people. People make decisions at social media companies. People make hashtags trend or not trend. People make societies progress or regress. When we internalize that fact, we can stop waiting for some inevitable future to arrive and actually get to work now.
Végül hadd mondjam el önöknek: tudják, nemrég még nagyon divatos volt azt mondani, hogy az internet forradalmi eszköz, ami közelebb hoz minket egymáshoz. Ma sokkal divatosabb az az állítás, hogy az internet egy hatalmas, kezelhetetlen szemétégető. Egyik túlzás sem igaz. Tudjuk, hogy a net egyszerűen túl nagy és bonyolult ahhoz, hogy csak jó vagy csak rossz legyen. Az ilyen sarkos gondolkodás veszélyes, legyen szó az utópiáról, hogy a net majd úgyis megment minket, vagy a disztópiáról, hogy majd úgyis elpusztít. Mindenképp le kell akadnunk a horogról. A jövőnkben semmi sem elkerülhetetlen. Az internetet emberek alkotják. A közösségi médiás cégeknél emberek hoznak döntéseket. A hashtageket emberek népszerűsítik vagy ítélik felejtésre. A közösségeket emberek teszik haladóvá vagy fejlesztik vissza. Ha azonosulunk ezzel a ténnyel, már nem várakozunk tovább valami elkerülhetetlen jövőre, hanem elkezdhetünk dolgozni rajta.
You know, we've all been taught that the arc of the moral universe is long but that it bends toward justice. Maybe. Maybe it will. But that has always been an aspiration. It is not a guarantee. The arc doesn't bend itself. It's not bent inevitably by some mysterious force. The real truth, which is scarier and also more liberating, is that we bend it.
Hisz mindannyian tudjuk: a morális univerzum íve hosszú, de az igazság felé hajlik. Talán. Talán így lesz. De ez mindig csak vágyálom marad. Nincs rá semmi garancia. Az ív nem hajlik magától. Nem hajlítja elkerülhetetlenül semmiféle misztikus erő. Az igazság ennél ijesztőbb, de egyben felszabadítóbb is: mi magunk hajlítjuk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)