I'd like to reimagine education. The last year has seen the invention of a new four-letter word. It starts with an M. MOOC: massive open online courses. Many organizations are offering these online courses to students all over the world, in the millions, for free. Anybody who has an Internet connection and the will to learn can access these great courses from excellent universities and get a credential at the end of it. Now, in this discussion today, I'm going to focus on a different aspect of MOOCs. We are taking what we are learning and the technologies we are developing in the large and applying them in the small to create a blended model of education to really reinvent and reimagine what we do in the classroom.
Szeretném, ha újraértelmeznénk az oktatást. Az elmúlt évben tanúi lehettünk egy négybetűs szó születésének. Ez a szó M-el kezdődik. Ez a MOOC: nyílt, online kurzusok mindenkinek. Rengeteg szervezet kínál efféle online kurzusokat milliók számára szerte a világban, teljesen ingyen. Bárki, akinek internet-elérése van és hajlandó tanulni, hozzáférhet rangos egyetemek nagyszerű kurzusaihoz, és a végén még papírt is szerezhet róla. Most, a mai beszédem során az online kurzusok egy más aspektusára fogok koncentrálni. Fogjuk azt, amiről tanulunk és a technológiákat, melyeket nagyban kifejlesztettünk, majd alkalmazzuk őket kicsiben, hogy létrehozzuk az oktatás egy vegyes modelljét, mellyel valóban újraértelmezhetjük, ami a tantermekben zajlik.
Now, our classrooms could use change. So, here's a classroom at this little three-letter institute in the Northeast of America, MIT. And this was a classroom about 50 or 60 years ago, and this is a classroom today. What's changed? The seats are in color. Whoop-de-do. Education really hasn't changed in the past 500 years. The last big innovation in education was the printing press and the textbooks. Everything else has changed around us. You know, from healthcare to transportation, everything is different, but education hasn't changed.
Márpedig a tantermeinkre ráférne a változtatás. Szóval, itt ez a tanterem egy kis hárombetűs intézményben, az észak-kelet amerikai MIT-n. Így nézett ki egy tanterem 50-60 évvel ezelőtt, és tessék, így néz ki ma. Mi változott? A padok színesebbek lettek. Hú-ha. Az oktatás valójában nem sokat változott az elmúlt 500 évben. Az utolsó nagy innováció az oktatásban a nyomtatott tankönyvek megjelenése volt. Minden más megváltozott körülöttünk, az egészségügytől a közlekedésig, de az oktatás egy fikarcnyit sem változott.
It's also been a real issue in terms of access. So what you see here is not a rock concert. And the person you see at the end of the stage is not Madonna. This is a classroom at the Obafemi Awolowo University in Nigeria. Now, we've all heard of distance education, but the students way in the back, 200 feet away from the instructor, I think they are undergoing long-distance education. Now, I really believe that we can transform education, both in quality and scale and access, through technology. For example, at edX, we are trying to transform education through online technologies. Given education has been calcified for 500 years, we really cannot think about reengineering it, micromanaging it. We really have to completely reimagine it. It's like going from ox carts to the airplane. Even the infrastructure has to change. Everything has to change. We need to go from lectures on the blackboard to online exercises, online videos. We have to go to interactive virtual laboratories and gamification. We have to go to completely online grading and peer interaction and discussion boards. Everything really has to change.
A hozzáférhetőség is gondot jelent. Szóval amit itt látnak, az nem egy rock-koncert. És a színpad végén sem Madonna áll. Ez egy tanterem, az Obafemi Awolowo Egyetemen, Nigériában. Bizonyára hallottak már a távoktatásról, de a hallgatók ott leghátul, jó 60 méterre az oktatótól, olyan messzire vannak, mintha már levelezőre járnának. Nos, én valóban hiszek benne, hogy átalakíthatjuk az oktatást, minőségében, méreteiben és a hozzáférhetőség tekintetében a technológia segítségével. Itt van például az edX, mi is az oktatás megreformálására törekszünk az online technológiák révén. Miután az oktatás maga egy 500 éves őskövület, nem igazán gondolkozhatunk kis léptékű reformokban. Teljesen újra kell terveznünk az egészet. Olyan ez, mint átülni egy kordéból a repülőgépre. Az infrastruktúrának is változnia kell. Mindent meg kell változtatni. El kell jutnunk a hagyományos tábláktól az online gyakorlatokig és videókig. Interaktív, virtuális laborokat kell létrehoznunk, mindezt játékos formában. Az osztályzás teljesen online kell hogy történjen, a tanulók bevonásával, vitafórumokat biztosítva. Tényleg minden változásra szorul.
So at edX and a number of other organizations, we are applying these technologies to education through MOOCs to really increase access to education. And you heard of this example, where, when we launched our very first course -- and this was an MIT-hard circuits and electronics course -- about a year and a half ago, 155,000 students from 162 countries enrolled in this course. And we had no marketing budget. Now, 155,000 is a big number. This number is bigger than the total number of alumni of MIT in its 150-year history. 7,200 students passed the course, and this was a hard course. 7,200 is also a big number. If I were to teach at MIT two semesters every year, I would have to teach for 40 years before I could teach this many students.
Mi, az edX-nél számos más intézménnyel egyetemben már alkalmazzuk ezeket a technológiákat az oktatásban az ún. MOOC-okon keresztül, hogy valóban nyíltabbá tegyük az oktatást. S talán hallottak már róla, de amikor a legelső kurzusunkat elindítottuk - ez egy MIT-s szintű "áramkörök és elektronika" kurzus volt - talán másfél évvel ezelőtt, 155 000 hallgató jelentkezett rá a világ 162 országából. És semmit sem költöttünk marketingre! 155 000 - nos, ez egy igen nagy szám. Ez a szám jócskán nagyobb, mint a végzett hallgatók száma az MIT-n, 150 éves fennállása óta. 7 200 hallgató végezte el a kurzust, és ez egy igen kemény kurzus volt. A 7 200 is egy nagy szám. Ha évi két szemesztert oktatnék az MIT-n, 40 évig kellene tanítanom, hogy ennyi diákom legyen.
Now these large numbers are just one part of the story. So today, I want to discuss a different aspect, the other side of MOOCs, take a different perspective. We are taking what we develop and learn in the large and applying it in the small to the classroom, to create a blended model of learning.
Noha ezek a nagy számok csak az érem egyik oldalát jelentik. Ma inkább egy másik nézőpontról ejtenék szót, a MOOC-ok egy másik oldaláról, más perspektívából megközelítve. Fogjuk azt, amit megalkottunk és nagyban már elsajátítottunk és alkalmazzuk kicsiben, a tantermekben, hogy létrehozzuk a tanulás vegyes modelljét.
But before I go into that, let me tell you a story. When my daughter turned 13, became a teenager, she stopped speaking English, and she began speaking this new language. I call it teen-lish. It's a digital language. It's got two sounds: a grunt and a silence.
De mielőtt ebbe belemennék, hadd meséljek el egy történetet! Amikor a lányom 13 éves tinédzser lett, nem beszélt többé angolul, helyette azt az új nyelvet használta, amit én csak "tín-golnak" hívok. Ez egy digitális nyelv. Két hangból áll: az egyik a morgás, a másik a csend.
"Honey, come over for dinner."
"Kicsim, gyere kész a vacsora!"
"Hmm."
"Hmm."
"Did you hear me?"
"Hallasz engem?"
Silence. (Laughter)
Csend. (Nevetés)
"Can you listen to me?"
"Figyelnél rám?"
"Hmm."
"Hmm."
So we had a real issue with communicating, and we were just not communicating, until one day I had this epiphany. I texted her. (Laughter) I got an instant response. I said, no, that must have been by accident. She must have thought, you know, some friend of hers was calling her. So I texted her again. Boom, another response. I said, this is great. And so since then, our life has changed. I text her, she responds. It's just been absolutely great. (Applause)
Szóval gondunk volt a kommunikációval, sőt egyáltalán nem is kommunikáltunk, míg egy szép napon meg nem világosodtam. Írtam neki egy sms-t! (Nevetés) Azonnal válaszolt rá. Azt gondoltam, jól van, ez csak véletlen lehetett. Azt hihette talán, hogy csak valamelyik barátja kereste. Szóval írtam még egy sms-t. Bumm, még egy válasz! Azt mondtam, ez nagyszerű! És azóta megváltozott az életünk. Én sms-ezek, ő válaszol. Ez igazán nagyszerű! (Taps)
So our millennial generation is built differently. Now, I'm older, and my youthful looks might belie that, but I'm not in the millennial generation. But our kids are really different. The millennial generation is completely comfortable with online technology. So why are we fighting it in the classroom? Let's not fight it. Let's embrace it. In fact, I believe -- and I have two fat thumbs, I can't text very well -- but I'm willing to bet that with evolution, our kids and their grandchildren will develop really, really little, itty-bitty thumbs to text much better, that evolution will fix all of that stuff. But what if we embraced technology, embraced the millennial generation's natural predilections, and really think about creating these online technologies, blend them into their lives. So here's what we can do. So rather than driving our kids into a classroom, herding them out there at 8 o'clock in the morning -- I hated going to class at 8 o'clock in the morning, so why are we forcing our kids to do that? So instead what you do is you have them watch videos and do interactive exercises in the comfort of their dorm rooms, in their bedroom, in the dining room, in the bathroom, wherever they're most creative. Then they come into the classroom for some in-person interaction. They can have discussions amongst themselves. They can solve problems together. They can work with the professor and have the professor answer their questions. In fact, with edX, when we were teaching our first course on circuits and electronics around the world, this was happening unbeknownst to us. Two high school teachers at the Sant High School in Mongolia had flipped their classroom, and they were using our video lectures and interactive exercises, where the learners in the high school, 15-year-olds, mind you, would go and do these things in their own homes and they would come into class, and as you see from this image here, they would interact with each other and do some physical laboratory work. And the only way we discovered this was they wrote a blog and we happened to stumble upon that blog.
Szóval a mi ezredfordulós generációnk másképpen van összerakva. Én idősebb vagyok, és bár a fiatalos külsőm rácáfolhat erre, mégsem tartozom az ezredforduló generációjához. De a gyerekeink már egészen mások. Az ezredforduló szülötte otthonosan mozog az online technológia világában. Miért küzdünk hát ellene a tantermekben? Ne küzdjünk ellene! Karoljuk fel! Ami azt illeti - a kövér ujjaim miatt - nem gépelek valami gyorsan, de bármiben lefogadom, hogy a gyerekeink és az ő unokáik esetében az evolúció majd ici-pici, kis ujjakat fog alkotni, hogy gyorsabban tudjanak pötyögni; az evolúció minden problémát megold! De mi lenne, ha felkarolnánk a technológiát, és az ezredfordulós generáció természetes vonzalmát, elgondolkodnánk, és megalkotnánk ezeket az online technológiákat és beleszőnénk a mindennapi életükbe? Megmondom mit tehetünk mi! Ahelyett, hogy tantermekbe kényszerítjük a srácokat, kiverve őket az ágyból minden reggel 8-kor - én magam is utáltam reggel 8-ra iskolába járni, akkor miért kényszerítjük erre a gyerekeinket? Szóval mindezek helyett mutassunk nekik videókat, készítsünk interaktív gyakorlatokat, melyeket aztán kényelmesen elvégezhetnek a koleszban, a hálószobában, az étkezőben, netalán a fürdőszobában, ahol éppen a legkreatívabbak. A tantermeket is látogatni fogják a személyes kontaktus miatt. Ahol megbeszélhetik a tanultakat. Közösen feladatokat oldhatnak meg. Együttműködhetnek a professzorukkal és a professzor megválaszolhatja a kérdéseiket. Ami azt illeti, az edX esetében, mikor is az első világméretű "áramkörök és elektronika" kurzusunk futott, a tudtunkon kívül pontosan ez történt. Két középiskolai tanár a mongóliai Sant Középiskolából felcserélte a tantermet a mi videó-leckéinkkel, és interaktív gyakorlatainkkal úgy oktattak középiskolásokat - 15 éves diákokról beszélünk - hogy otthon végeztették velük a feladatokat, aztán ezután az iskolában - ahogyan az ezen a képen is látszik - tapasztalatokat cseréltek és közös gyakorlati foglalkozásokat tartottak. Mindez azért jutott a tudomásunkra, mert minderről blogot vezettek, amibe egész véletlenül botlottunk bele.
We were also doing other pilots. So we did a pilot experimental blended courses, working with San Jose State University in California, again, with the circuits and electronics course. You'll hear that a lot. That course has become sort of like our petri dish of learning. So there, the students would, again, the instructors flipped the classroom, blended online and in person, and the results were staggering. Now don't take these results to the bank just yet. Just wait a little bit longer as we experiment with this some more, but the early results are incredible. So traditionally, semester upon semester, for the past several years, this course, again, a hard course, had a failure rate of about 40 to 41 percent every semester. With this blended class late last year, the failure rate fell to nine percent. So the results can be extremely, extremely good.
Hasonló kísérleteket mi is végeztünk. Kísérleti, vegyes módszerű kurzusokat indítottunk a kaliforniai San Jose Állami Egyetemmel karöltve, ugyanígy áramkörök és elektronika témakörben. Talán túl sokat hallanak róla, de ez a kurzus lett a mi "oktatási petri-csészénk". Még egyszer: ezeknél a tanulóknál az oktatók online és személyes módszerekkel ötvözték a tantermi foglalkozásokat, és az eredmények szédületesek. Persze mindezt ne vegyük készpénznek! Várjunk még, végezzünk el ennél is több kísérletet, de az eddigi eredmények bámulatosak. Hagyományosan szemeszterről szemeszterre, az évek során ez a kurzus, és még egyszer mondom, ez egy nehéz kurzus, kb. 40-41%-os bukási rátával futott minden egyes szemeszterben. A tavalyi vegyes modellű évfolyamban sikerült ezt a számot 9% alá vinni. Úgyhogy az eredmények igencsak biztatóak.
Now before we go too far into this, I'd like to spend some time discussing some key ideas. What are some key ideas that makes all of this work?
Még mielőtt túlságosan belemennénk, ejtsünk néhány szót az alapokról. Mik a kulcsszavak, amelyektől ez az egész működőképes?
One idea is active learning. The idea here is, rather than have students walk into class and watch lectures, we replace this with what we call lessons. Lessons are interleaved sequences of videos and interactive exercises. So a student might watch a five-, seven-minute video and follow that with an interactive exercise. Think of this as the ultimate Socratization of education. You teach by asking questions. And this is a form of learning called active learning, and really promoted by a very early paper, in 1972, by Craik and Lockhart, where they said and discovered that learning and retention really relates strongly to the depth of mental processing. Students learn much better when they are interacting with the material.
Az egyik az aktív tanulás. A lényeg itt abban áll, hogy a diákok a tantermi előadások helyett úgynevezett leckéket néznek meg. A leckék egymáshoz lazán köthető videókból és interaktív gyakorlatokból állnak. Így ha a diák megnézett egy 5-7 perces videót, azt egy interaktív, gyakorlati feladat követi. Fogjuk ezt fel az "oktatás Szokratizációjának"! Kérdések felvetésével tanítunk. Az oktatás eme formáját hívjuk aktív tanulásnak, ami nem egy új keletű dolog, már 1972-ben megemlítette Craik és Lockhart, amikor is észrevették, hogy a tanulás és a tanultak felidézése erősen összefügg a mentális feldolgozás mélységével. A diákok sokkal jobban tanulnak, ha interakcióba léphetnek a tananyaggal.
The second idea is self-pacing. Now, when I went to a lecture hall, and if you were like me, by the fifth minute I would lose the professor. I wasn't all that smart, and I would be scrambling, taking notes, and then I would lose the lecture for the rest of the hour. Instead, wouldn't it be nice with online technologies, we offer videos and interactive engagements to students? They can hit the pause button. They can rewind the professor. Heck, they can even mute the professor. So this form of self-pacing can be very helpful to learning.
Fontos még az önálló időbeosztás is. Ha egy előadóterembe keveredek, - és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül - az ötödik perc után már nem tudom követni a professzort. Sosem voltam túlságosan eszes, úgyhogy ilyenkor serényen jegyzetelek és az óra hátralévő részében már nem tudom követni az előadást. Nem lenne sokkal jobb, ha a technológiának köszönhetően online videókat és aktív részvételt kínálnánk a diákoknak? Amiket meg lehet állítani. Visszatekerni a professzort. A fenébe is, még akár el is lehet némítani! Az önálló időbeosztás ezen formája nagyon hasznos lehet a tanulás során.
The third idea that we have is instant feedback. With instant feedback, the computer grades exercises. I mean, how else do you teach 150,000 students? Your computer is grading all the exercises. And we've all submitted homeworks, and your grades come back two weeks later, you've forgotten all about it. I don't think I've still received some of my homeworks from my undergraduate days. Some are never graded. So with instant feedback, students can try to apply answers. If they get it wrong, they can get instant feedback. They can try it again and try it again, and this really becomes much more engaging. They get the instant feedback, and this little green check mark that you see here is becoming somewhat of a cult symbol at edX. Learners are telling us that they go to bed at night dreaming of the green check mark. In fact, one of our learners who took the circuits course early last year, he then went on to take a software course from Berkeley at the end of the year, and this is what the learner had to say on our discussion board when he just started that course about the green check mark: "Oh god; have I missed you." When's the last time you've seen students posting comments like this about homework? My colleague Ed Bertschinger, who heads up the physics department at MIT, has this to say about instant feedback: He indicated that instant feedback turns teaching moments into learning outcomes.
A harmadik dolog az azonnali visszacsatolás. Azonnali visszacsatolás esetén a számítógép osztályozza a gyakorlatokat. Hogyan is lehetne másképp tanítani 150 000 diákot? A számítógép osztályoz minden feladatot. Korábban beküldtük az összes beadandót, majd két hét múlva megkaptuk az eredményeket. Már rég el is felejtettük az egészet. Én magam abban sem vagyok biztos, hogy minden beadandómat visszakaptam az egyetemi éveim alatt. Néhány le sem lett osztályozva. Azonnali visszacsatolás esetén a diákok legjobb tudásuk szerint válaszolnak a kérdésekre. Ha tévednek, arról azonnal tudomást szereznek. Újra és újra próbálkozhatnak, és ez igencsak ösztönzőleg hat. Azonnal visszajelzést kapnak, az itt látható zöld pipa képében, mely afféle kultikus szimbólummá vált az edX-nél. A diákok elmondták nekünk, hogy este, amikor lefekszenek, zöld pipákról álmodnak. Sőt, az egyik tanulónk, aki tavaly az áramkörös kurzusra járt, később pedig egy szoftveres kurzuson vett részt az év végén a Berkeley Egyetemen, a következőket írta a fórumon, épp' amikor a kurzusa kezdődött a mi kis zöld pipánkról: "Ó Istenem! Annyira hiányoztál..!" Mikor láttak utoljára olyasmit, hogy a diákok a házi feladatról áradoznak egy fórumon? Az egyik kollégám, Ed Bertschinger, a fizika tanszék vezetője, itt az MIT-n, nagyszerűen összefoglalta a lényeget: Megjegyezte, hogy az azonnali visszacsatolás az oktatás momentumait a tanulás eredményévé teszi.
The next big idea is gamification. You know, all learners engage really well with interactive videos and so on. You know, they would sit down and shoot alien spaceships all day long until they get it. So we applied these gamification techniques to learning, and we can build these online laboratories. How do you teach creativity? How do you teach design? We can do this through online labs and use computing power to build these online labs. So as this little video shows here, you can engage students much like they design with Legos. So here, the learners are building a circuit with Lego-like ease. And this can also be graded by the computer.
A következő nagy ötlet a játékosság. Tudják már: a tanulókat ösztönözhetjük interaktív videókkal, és így tovább. De tudják azt is, hogy ha tehetnék, csak ülnének és űrhajókra lövöldöznének egész álló nap. Így aztán a játékos technikákat bevontuk az oktatásba, megépítve ezeket az online laboratóriumokat. Hogy neveljünk kreativitásra? Hogy tanítsunk tervezést? Mindez lehetővé válik online laborokkal, s a számítógépek mai tudásával létre is hozhatók ilyesfajta online laborok. Ahogy ez a rövid videó is mutatja, a tanulók olyan lelkesek, mintha csak Lego-kockákkal játszanának. Itt éppen áramköröket építenek, úgy, mintha Legóznának. És ezt is számítógéppel osztályozhatjuk.
Fifth is peer learning. So here, we use discussion forums and discussions and Facebook-like interaction not as a distraction, but to really help students learn. Let me tell you a story. When we did our circuits course for the 155,000 students, I didn't sleep for three nights leading up to the launch of the course. I told my TAs, okay, 24/7, we're going to be up monitoring the forum, answering questions. They had answered questions for 100 students. How do you do that for 150,000? So one night I'm sitting up there, at 2 a.m. at night, and I think there's this question from a student from Pakistan, and he asked a question, and I said, okay, let me go and type up an answer, I don't type all that fast, and I begin typing up the answer, and before I can finish, another student from Egypt popped in with an answer, not quite right, so I'm fixing the answer, and before I can finish, a student from the U.S. had popped in with a different answer. And then I sat back, fascinated. Boom, boom, boom, boom, the students were discussing and interacting with each other, and by 4 a.m. that night, I'm totally fascinated, having this epiphany, and by 4 a.m. in the morning, they had discovered the right answer. And all I had to do was go and bless it, "Good answer." So this is absolutely amazing, where students are learning from each other, and they're telling us that they are learning by teaching.
Az ötödik a közös tanulás. Ahogy látják, vitafórumokat, csevegő-szobákat hoztunk létre, pont, mint a Facebook-on, ám ez mégsem hat zavarólag, ellenkezőleg: segíti a diákokat a tanulásban. Hadd meséljek el egy történetet! Mikor indítottuk az áramkörös kurzusunkat annak a 155 000 tanulónak, én nem aludtam három éjen át a kurzus indítását megelőzőleg. Mondtam a segédeimnek: Meglátjátok, éjjel-nappal ébren leszünk, a fórumokat fürkészve és kérdésekre válaszolunk. Korábban csupán 100 diák kérdéseivel foglalkoztak. Hogy bírnak el 150,000-el? Szóval egyik éjjel, hajnali 2-kor ott ültem, és arra gondoltam, na itt egy kérdés ettől a pakisztáni tanulótól, szóval kérdezett, és én azt mondtam, jó, itt a válasz, csak hadd írjam be - én nem gépelek valami gyorsan - és alig hogy elkezdtem gépelni a választ, még mielőtt befejezhettem volna, egy másik diák, Egyiptomból, előrukkolt a válasszal, ami ugyan nem volt teljesen korrekt, így kijavítottam, de mielőtt ezzel is végeztem volna, egy diák az USA-ból előállt egy másik válasszal. Hátradőltem, és leesett az állam. Bumm, bumm, bumm, bumm, a diákok megbeszélték egymás közt a kérdéseket és aznap éjjel, hajnali 4-kor, teljesen lenyűgözve ért utol a megvilágosodás - mert aznap hajnali 4-kor, ők maguk találták meg a jó megoldást. És nem volt más dolgom, mint áldásomat adni: "Helyes válasz." Az valami lenyűgöző tud lenni, amikor a diákok egymást oktatva adják a tudtunkra, hogy tanítva tanulnak.
Now this is all not just in the future. This is happening today. So we are applying these blended learning pilots in a number of universities and high schools around the world, from Tsinghua in China to the National University of Mongolia in Mongolia to Berkeley in California -- all over the world. And these kinds of technologies really help, the blended model can really help revolutionize education. It can also solve a practical problem of MOOCs, the business aspect. We can also license these MOOC courses to other universities, and therein lies a revenue model for MOOCs, where the university that licenses it with the professor can use these online courses like the next-generation textbook. They can use as much or as little as they like, and it becomes a tool in the teacher's arsenal.
Nos, ez már nem a jövő. Mindez ma történik. Egyre másra indítunk vegyes oktatási kísérleteket számos egyetemen és középiskolában a kínai Tsinghua-n és a Mongóliai Nemzeti Egyetemen át, a kaliforniai Berkeley-ig, szerte a világban. S ezek a technológiák tényleg segítenek, - a vegyes oktatási modell tényleg segít forradalmasítani az oktatást. Ráadásul megoldja a MOOC-ok egy gyakorlati problémáját, a dolog üzleti oldalát is. Ezek az online kurzusok licencelhetők is. más egyetemek számára, és ebben rejlik a MOOC üzleti modellje, melyben a licencelő egyetem professzora úgy alkalmazhatja ezeket az online kurzusokat, mint egy következő generációs tankönyvet. Annyit vesznek át belőle, amennyit csak akarnak, így építve be azt az oktatók eszköztárába.
Finally, I would like to have you dream with me for a little bit. I would like us to really reimagine education. We will have to move from lecture halls to e-spaces. We have to move from books to tablets like the Aakash in India or the Raspberry Pi, 20 dollars. The Aakash is 40 dollars. We have to move from bricks-and-mortar school buildings to digital dormitories.
Végezetül, arra kérem önöket, álmodjanak együtt kicsit velem. Tényleg szeretném, ha újragondolnánk az oktatást. A padsorok helyett a virtuális térbe kell költöznünk. A könyveket le kell cserélnünk tabletekre, mint amilyen az Aakash Indiában, vagy mint a 20 dolláros Raspberry Pi. Az Aakash 40 dollár. Döntsük hát le a kőfalakat, és építsünk inkább digitális kollégiumokat.
But I think at the end of the day, I think we will still need one lecture hall in our universities. Otherwise, how else do we tell our grandchildren that your grandparents sat in that room in neat little rows like cornstalks and watched this professor at the end talk about content and, you know, you didn't even have a rewind button?
Végezetül azonban, mégis csak szükségünk lesz majd egy tanteremre az egyetemeinken. Máskülönben hogyan mondhatnánk el unokáinknak, hogy nagyszüleik ezekben a termekben ücsörögtek, mint a palánták és figyelték miről beszél a professzoruk a terem végében - és tudom hihetetlen - de még vissza se lehetett őket tekerni!
Thank you.
Köszönöm szépen!
(Applause)
(Taps)
Thank you. Thank you. (Applause)
Köszönöm! Köszönöm! (Taps)