So my name is Amy Webb, and a few years ago I found myself at the end of yet another fantastic relationship that came burning down in a spectacular fashion. And I thought, what's wrong with me? I don't understand why this keeps happening.
Tehát a nevem Amy Webb. Néhány éve azon kaptam magam, hogy befejeződött egy újabb fantasztikus kapcsolatom, mely viharos gyorsasággal ért véget. És arra gondoltam: "Mi baj lehet velem?" "Nem értem, mért történik meg ez velem újra meg újra."
So I asked everybody in my life what they thought. I turned to my grandmother, who always had plenty of advice, and she said, "Stop being so picky. You've got to date around. And most importantly, true love will find you when you least expect it."
Így hát mindenkitől megkérdeztem, aki része az életemnek, hogy mit gondol. Megkérdeztem a nagymamámat, akinek mindenre volt tanácsa. Ezt mondta: "Ne legyél olyan válogatós! Randizgatnod kéne!" És ami a legfontosabb:
Now as it turns out, I'm somebody who thinks a lot about data, as you'll soon find. I am constantly swimming in numbers, formulas and charts. I also have a very tight-knit family, and I'm very, very close with my sister, and as a result, I wanted to have the same type of family when I grew up.
"Az igaz szerelem akkor fog rád találni, amikor legkevésbé várod." Nos, ami engem illet, olyan ember vagyok, akinek folyton adatok járnak a fejében, ahogy ez mindjárt kiderül. Nyakig merülök a számok tengerében, a képletekben és diagramokban. Egy szorosan összetartó család vesz körül -- sülve-főve együtt vagyunk a nővéremmel --, és így magam is olyasfajta családot akarok, amilyenben felnőttem.
So I'm at the end of this bad breakup, I'm 30 years old, I figure I'm probably going to have to date somebody for about six months before I'm ready to get monogamous and before we can sort of cohabitate, and we have to do that for a while before we can get engaged. And if I want to start having children by the time I'm 35, that meant that I would have had to have been on my way to marriage five years ago. So that wasn't going to work.
Tehát egy kellemetlen szakítás végén járok, 30 éves vagyok, és úgy kalkulálok, hogy kb. hat hónapig fogok járni valakivel, mielőtt készen állok a monogámiára és összeköltözöm vele, de ennek egy kicsivel meg kell előznie az eljegyzést. És ha 35 éves koromra gyereket akarok, akkor már... lássuk csak... öt éve házasságközelbe kellett volna kerülnöm. Tehát a dolog reménytelennek látszott.
If my strategy was to least-expect my way into true love, then the variable that I had to deal with was serendipity. In short, I was trying to figure out what's the probability of my finding Mr. Right? Well, at the time I was living in the city of Philadelphia, and it's a big city, and I figured, in this entire place, there are lots of possibilities. So again, I started doing some math. Population of Philadelphia: it has 1.5 million people. I figure about half of that are men, so that takes the number down to 750,000. I'm looking for a guy between the ages of 30 and 36, which was only four percent of the population, so now I'm dealing with the possibility of 30,000 men. I was looking for somebody who was Jewish, because I am and that was important to me. That's only 2.3 percent of the population. I figure I'm attracted to maybe one out of 10 of those men, and there was no way I was going to deal with somebody who was an avid golfer. So that basically meant there were 35 men for me that I could possibly date in the entire city of Philadelphia.
Ha pedig a stratégiám alapja az, hogy "amikor a legkevésbé várod, akkor ér el a szerelem", akkor bejött volna még a szerencsés véletlen is változóként. Elég az hozzá, hogy megpróbáltam kikalkulálni... Mr. Megfelelő megtalálási valószínűségét. Nos, akkoriban Philadelphiában éltem -- Philly nagy város -- és úgy okoskodtam, hogy egy ekkora helyen rengeteg lehetőség adódik. Tehát elkezdtem ismét matekozni. Philadelphia lakossága: adva van 1,5 millió ember. Vegyük úgy, hogy ezek kb. fele férfi, ez annyi mint 750 ezer fő. Olyan pasit keresek, aki 30 és 36 év között van, ami már csak a népesség négy százaléka, vagyis 30 ezer férfi jöhet szóba. Olyant kerestem, aki zsidó, mert magam is az vagyok, és ez fontos számomra. A zsidóság a populáció 2,3 százaléka. Úgy saccoltam, hogy talán minden tizedik lesz vonzó a választékból, és semmiképp sem veszek tekintetbe olyasvalakit, aki megszállott golfozó. Ez lényegében azt jelentette, hogy mindössze 35 randiképes férfi akad számomra
In the meantime, my very large Jewish family was already all married and well on their way to having lots and lots of children, and I felt like I was under tremendous peer pressure to get my life going already.
az egész nagy Philadelphiában. Időközben az én nagyon nagy zsidó családomban mindenki megházasodott már, és elindult azon az úton, hogy jó sok gyereke legyen, ezért hatalmas csoportnyomást éreztem abba az irányba, hogy kezdjek már valamit az életemmel én is.
So I have two possible strategies at this point I'm sort of figuring out. One, I can take my grandmother's advice and sort of least-expect my way into maybe bumping into the one out of 35 possible men in the entire 1.5-million-person city of Philadelphia, or I could try online dating.
Adva van tehát két lehetséges stratégia, morfondíroztam, amely szerint léphetek. Egyrészt a nagyanyai tanácsot követve afféle "legkevésbé várom" módon belefutok esetleg egybe a 35 lehetséges jelölt közül az egész 1,5 millió lakosú Philadelphiában, vagy kipróbálom az onlájn randit.
Now, I like the idea of online dating, because it's predicated on an algorithm, and that's really just a simple way of saying I've got a problem, I'm going to use some data, run it through a system and get to a solution. So online dating is the second most popular way that people now meet each other, but as it turns out, algorithms have been around for thousands of years in almost every culture. In fact, in Judaism, there were matchmakers a long time ago, and though they didn't have an explicit algorithm per se, they definitely were running through formulas in their heads, like, is the girl going to like the boy? Are the families going to get along? What's the rabbi going to say? Are they going to start having children right away? The matchmaker would sort of think through all of this, put two people together, and that would be the end of it. So in my case, I thought, well, will data and an algorithm lead me to my Prince Charming? So I decided to sign on.
Nos, tetszett az onlájn randizás eszméje, mert kiszámítható algoritmus szerint zajlik, ami tömörebb megfogalmazása annak, hogy adva van egy probléma, veszek egy csomó adatot, átfuttatom egy rendszeren, és kijön a megoldás. Nos, az onlájn randi a második legnépszerűbb módja annak, hogy emberek összejöjjenek egymással, ám tudjuk, hogy bizonyos algoritmusok már évezredek óta jelen vannak csaknem minden kultúrában. Ami azt illeti, a judaizmusban a házasságközvetítés már régóta bevett dolog, és noha ez nem explicit algoritmus szerint megy, kétségtelen, hogy a közvetítő fejében formulák kiértékelése zajlik, például: "Szeretni fogja a lány a fiút?" "Jól kijön egymással a két család?" "Mit szól majd a rabbi?" "Nyomban elkezdenek majd gyereket csinálni?" És a házasságközvetítő átgondolta mindezt, összehozta a két embert, és a dolog el volt intézve. Ami engem illet, arra gondoltam, hogy talán az adatok és a megfelelő algoritmus elvezetnek majd az én Hercegemhez.
Now, there was one small catch.
Elhatároztam hát, hogy regisztrálok.
As I'm signing on to the various dating websites, as it happens, I was really, really busy. But that actually wasn't the biggest problem. The biggest problem is that I hate filling out questionnaires of any kind, and I certainly don't like questionnaires that are like Cosmo quizzes. So I just copied and pasted from my résumé.
Csakhogy volt egy apró bökkenő. Amikor a különböző randihelyeken jelentkeztem, éppen nagyon elfoglalt voltam. De igazából nem is ez volt a legnagyobb baj. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy bármiféle kérdőívet utálok kitölteni, legfőképp pedig az olyanokat, amelyek a Cosmopolitan kvízeire hajaznak. Így aztán nekiláttam kopipésztelni az önéletrajzomat.
(Laughter)
(Nevetés)
So in the descriptive part up top, I said that I was an award-winning journalist and a future thinker. When I was asked about fun activities and my ideal date, I said monetization and fluency in Japanese. I talked a lot about JavaScript.
Például a felső leíró részbe beírtam, hogy díjnyertes újságíró vagyok és jövőtervező. Amikor a hobbimra kérdeztek rá és az ideális partneremre, azt írtam, hogy monetizálás és folyékony japán nyelvtudás.
(Laughter)
És írtam egy csomót a JavaScriptről is.
So obviously this was not the best way to put my most sexy foot forward. But the real failure was that there were plenty of men for me to date. These algorithms had a sea full of men that wanted to take me out on lots of dates -- what turned out to be truly awful dates.
Nos, ez nyilván nem a legmegfelelőbb "egyik lábat szexin előre" lépés volt a részemről. Ám az igazi csőd az volt, hogy túl sokan akadtak fenn a szűrőn. Ezek az algoritmusok tengernyi férfit dobtak ki, akik mind randizni akartak velem --
There was this guy Steve, the I.T. guy. The algorithm matched us up because we share a love of gadgets, we share a love of math and data and '80s music, and so I agreed to go out with him. So Steve the I.T. guy invited me out to one of Philadelphia's white-table-cloth, extremely expensive restaurants. And we went in, and right off the bat, our conversation really wasn't taking flight, but he was ordering a lot of food. In fact, he didn't even bother looking at the menu. He was ordering multiple appetizers, multiple entrées, for me as well, and suddenly there are piles and piles of food on our table, also lots and lots of bottles of wine. So we're nearing the end of our conversation and the end of dinner, and I've decided Steve the I.T. guy and I are really just not meant for each other, but we'll part ways as friends, when he gets up to go to the bathroom, and in the meantime, the bill comes to our table. And listen, I'm a modern woman. I am totally down with splitting the bill. But then Steve the I.T. guy didn't come back.
és némelyik randi igazán randának bizonyult. Volt például egy Steve nevű pasi, a komputeres. Az algoritmus összehozott minket, mert mindketten imádjuk a spéci kütyüket, a matekot, az adatokat és a 80-as évek zenéjét, így aztán belementem egy randiba. Steve, a komputeres pasi, meghívott Philadelphia egyik fehér abroszos, rendkívül drága éttermébe. Betértünk hát, de mindjárt az elején látszott, hogy a beszélgetésünk... nem igazán akar szárnyra kapni, ellenben ő rengeteg ételt rendelt. Még annyit sem törte magát, hogy belenézzen az étlapba. Számos aperitifet rendelt, több előételt -- nekem is --, és az asztalunkon hamarosan ételhalmok sorakoztak, sok-sok üveg borral vegyesen. Nos, végéhez közeledik a beszélgetés, nem különben a vacsora, és épp eldöntöttem, hogy Steve, a komputeres pasi, és én, nem vagyunk egymáshoz valók, de azért még barátként válhatunk el egymástól, amikor feláll, hogy kimenjen a mosdóba, aztán hozzák a számlát az asztalhoz. Nézzék, én egy modern nő vagyok. Részemről teljesen rendben van a cech megfelezése. Csakhogy Steve, a komputeres pasi, vissza sem jött! (Szörnyülködés.)
(Gasping)
And that was my entire month's rent.
Akkora volt a számla, mint a havi lakbérem.
(Audience gasps)
So needless to say, I was not having a good night. So I run home, I call my mother, I call my sister, and as I do, at the end of each one of these terrible, terrible dates, I regale them with the details. And they say to me, "Stop complaining."
Mondanom sem kell, ez nem volt az a jól sikerült este. Szóval hazarohanok, felhívom az anyámat, felhívom a nővéremet -- és ugyanígy volt ez a többi katasztrofális randi után is --, és traktálom őket a részletekkel. És mind azt mondják nekem:
(Laughter)
"Mit panaszkodsz?!" (Nevetés)
"You're just being too picky."
"Túl válogatós vagy!"
So I said, fine, from here on out I'm only going on dates where I know there's Wi-Fi, and I'm bringing my laptop. I'm going to shove it into my bag, I'm going to have this email template, and I'm going to fill it out and collect information on all these different data points during the date to prove to everybody that empirically, these dates really are terrible.
Jól van, gondoltam, mostantól fogva csak olyan helyen randizom, ahol tudom, hogy van wi-fi, és viszem a laptopomat is. Becsúsztatom a táskámba, itt ez az emailsablon, randi közben szépen ki fogom tölteni a begyűjtött információ alapján az összes adatrubrikát, hogy bebizonyítsam nekik, hogy ezek a randik csakugyan borzasztók. (Nevetés)
(Laughter)
Elkezdtem hát jegyezni az olyanokat, mint
So I started tracking things like really stupid, awkward, sexual remarks; bad vocabulary; the number of times a man forced me to high-five him.
tökhülye, balfék, szexuális megjegyzések; szegényes szókincs; hányszor kényszerített a pasas, hogy összepacsizzuk a tenyerünket.
(Laughter)
(Nevetés)
So I started to crunch some numbers, and that allowed me to make some correlations. So as it turns out, for some reason, men who drink Scotch reference kinky sex immediately.
Nekiláttam az adatok átrágásának, és sikerült korrelációt találni közöttük. Kiderült, hogy amelyik férfi whiskyt iszik, az -- valami oknál fogva --
(Laughter)
nyomban utalást tesz a szex egy malacabb formájára is.
Well, it turns out that these probably weren't bad guys.
(Nevetés)
There were just bad for me. And as it happens, the algorithms that were setting us up, they weren't bad either. These algorithms were doing exactly what they were designed to do, which was to take our user-generated information, in my case, my résumé, and match it up with other people's information. See, the real problem here is that, while the algorithms work just fine, you and I don't, when confronted with blank windows where we're supposed to input our information online. Very few of us have the ability to be totally and brutally honest with ourselves. The other problem is that these websites are asking us questions like, are you a dog person or a cat person? Do you like horror films or romance films? I'm not looking for a pen pal. I'm looking for a husband. Right? So there's a certain amount of superficiality in that data.
Nos, kiderült az is, hogy ezek valószínűleg nem rossz srácok, csak nem nekem valók. Ami azt illet, az algoritmusok sem voltak éppen rosszak, amelyek összehoztak bennünket. Ezek az algoritmusok pontosan azt csinálták, amire kitalálták őket, nevezetesen, hogy a felhasználó által megadott információt, az esetemben az önéletrajzomból kihámozottat, összevessék másoktól származó információkkal. Az a helyzet, hogy az igazi probléma az, hogy az algoritmussal ellentétben, mely jól végzi a dolgát, a hozzám hasonló felhasználók már korántsem, mert szembesülniük kell az üres szövegablakokkal, melyeken keresztül onlájn kéne megadni a kért információt. Nagyon kevesen vannak köztünk, akik képesek teljesen és brutálisan őszinték lenni önmagukhoz. Az a másik probléma, hogy ezek a webhelyek olyanokat kérdeznek, hogy kutya típusú vagy macska típusú vagy-e. Horrorfilmeket szeretsz vagy romantikus filmeket? Én nem levelező partnert keresek. Nekem férj kell. Világos? Tehát az adatok egy csöppet felszínesek.
So I said fine, I've got a new plan. I'm going to keep using these online dating sites, but I'm going to treat them as databases, and rather than waiting for an algorithm to set me up, I think I'm going to try reverse-engineering this entire system. So knowing that there was superficial data that was being used to match me up with other people, I decided instead to ask my own questions. What was every single possible thing that I could think of that I was looking for in a mate?
Rendben, akkor csináljuk máshogy. Továbbra is használni fogom az onlájn randihelyeket, de csak adatbázisnak tekintem őket, és ahelyett, hogy rábíznám magam az algoritmusukra, visszafejtem az egész rendszert. Tudván, hogy felületes adatok alapján hoznak össze más emberekkel, elhatároztam, hogy inkább saját kérdéseket fogok feltenni. Mik azok a lehetséges dolgok, amelyeket el tudok képzelni a keresett társban?
So I started writing and writing and writing, and at the end, I had amassed 72 different data points. I wanted somebody was Jew-ish, so I was looking for somebody who had the same background and thoughts on our culture, but wasn't going to force me to go to shul every Friday and Saturday. I wanted somebody who worked hard, because work for me is extremely important, but not too hard. For me, the hobbies that I have are really just new work projects that I've launched. I also wanted somebody who not only wanted two children, but was going to have the same attitude toward parenting that I do, so somebody who was going to be totally okay with forcing our child to start taking piano lessons at age three, and also maybe computer science classes if we could wrangle it. So things like that, but I also wanted somebody who would go to far-flung, exotic places, like Petra, Jordan. I also wanted somebody who would weigh 20 pounds more than me at all times, regardless of what I weighed.
Elkezdtem hát írni, és csak írtam és írtam, és a végén összehoztam 72 különböző adatpontot. Olyant akartam, aki zsidó...szerű, tehát valakit, akinek ugyanolyan a háttere és a vélekedése a kultúránkról, de aki nem erőlteti, hogy zsinagógába menjek minden pénteken és szombaton. Olyant akartam, aki keményen dolgozik -- mert a munka számomra is rendkívül fontos --, de nem túl keményen. Számomra a hobbi valójában csak egy olyan új munkaprojekt, amelyet frissiben kezdtem el. Olyant akartam, aki nemcsak hogy szintén két gyereket akar, de ugyanolyan a hozzáállása a szülőséghez, mint az enyém, tehát aki részéről teljesen rendben van, ha zongorázni kényszerítjük a gyermekünket háromévesen, és esetleg még számítógép-tudományt is tanul, ha erővel rá tudjuk venni. És efféléket. De azt is akartam, hogy az illető szívesen utazzon távoli és egzotikus helyekre, mint Petra, Jordániában. És azt is akartam, hogy 10 kilóval nehezebb legyen mint én, akármennyit nyomok is éppen.
(Laughter)
(Nevetés)
So I now have these 72 different data points, which, to be fair, is a lot. So what I did was, I went through and I prioritized that list. I broke it into a top tier and a second tier of points, and I ranked everything starting at 100 and going all the way down to 91, and listing things like I was looking for somebody who was really smart, who would challenge and stimulate me, and balancing that with a second tier and a second set of points. These things were also important to me but not necessarily deal-breakers.
Tehát kaptam 72 különböző adatpontot, ami, valljuk be, elég sok. Ezért aztán átmentem rajtuk, és prioritásokat állítottam fel a listán. Két csoportra osztottam a pontokat -- egy fontosabbra és egy másikra, és minden adathoz rendeltem egy pontszámot 100-tól le egészen 91-ig, és ilyen dolgokat listáztam, hogy olyant keresek, aki nagyon okos, aki kihívást jelent és stimulál, és ezt finomítottam a második csoporttal, vagyis a második ponthalmazzal. Az utóbbiak is fontosak voltak számomra,
(Laughter)
de nem okvetlenül ezeken múlt a vásár.
So once I had all this done, I then built a scoring system, because what I wanted to do was to sort of mathematically calculate whether or not I thought the guy that I found online would be a match with me. I figured there would be a minimum of 700 points before I would agree to email somebody or respond to an email message. For 900 points, I'd agree to go out on a date, and I wouldn't even consider any kind of relationship before somebody had crossed the 1,500 point threshold.
Amikor ezzel megvoltam, felépítettem egy pontozórendszert, mert az volt a célom, hogy afféle matematikai számítással döntsem el, hogy az a pasi, akit onlájn megtaláltam, illene-e hozzám. Úgy gondoltam, hogy legalább 700 pontot kell elérnie valakinek, hogy emailt küldjek neki vagy válaszoljak az emailjére. 900 pontnál már benne lennék a randiban is, de kapcsolat kialakítása szóba sem jöhetne mielőtt valaki el nem éri az 1500 pontos küszöböt.
Well, as it turns out, this worked pretty well. So I go back online now. I found Jewishdoc57 who's incredibly good-looking, incredibly well-spoken, he had hiked Mt. Fuji, he had walked along the Great Wall. He likes to travel as long as it doesn't involve a cruise ship. And I thought, I've done it! I've cracked the code. I have just found the Jewish Prince Charming of my family's dreams.
Nos, kiderült, hogy a dolog egész jól működik. Átmentem hát onlájnba. Ráakadtam Jewishdoc57-re [Zsidodoki57], egy hihetetlenül jóképű és jól író pasira, aki megmászta a Fudzsiszant, és végigjárta a kínai nagy falat. Szeretett utazni, feltéve, hogy a luxushajózáshoz nincs köze a dolognak. Azt gondoltam magamban, hogy ez az! Feltörtem a kódot. Megtaláltam az én Zsidó Hercegemet, a családom álmát.
There was only one problem: He didn't like me back. And I guess the one variable that I haven't considered is the competition. Who are all of the other women on these dating sites? I found SmileyGirl1978. She said she was a "Fun girl who is Happy and Outgoing." She listed her job as "teacher." She said she is "silly, nice and friendly." She likes to make people laugh "alot."
Egyetlen probléma volt csak: nem válaszolt az emailemre. Rájöttem, hogy van egy változó, amit nem vettem figyelembe: a versenytársak. Milyenek azok a nők, akik ezeket a randihelyeket használják? Itt van például SmileyGirl1978 [MosolygosLany1978]. Azt írta magáról, hogy "belevaló csaj, vidám és nyitott". A foglakozására azt írta, hogy tanít. Azt is írta, hogy "szeleburdi, kedves és barátságos". Szeret "meknevetetni" másokat.
At this moment I knew, clicking profile after profile that looked like this, that I needed to do some market research. So I created 10 fake male profiles. Now, before I lose all of you --
Ekkorra már rengeteg hasonló profilra kattintottam rá, kattintottam rá, kattintottam rá... és tudtam, hogy szükség lesz némi piackutatásra. Létrehoztam hát 10 kamu férfi profilt. Nos, mielőtt itt mindenki elítélne ezért --
(Laughter) --
(Nevetés) --
understand that I did this strictly to gather data about everybody else in the system. I didn't carry on crazy Catfish-style relationships with anybody. I really was just scraping their data. But I didn't want everybody's data. I only wanted data on the women who were going to be attracted to the type of man that I really, really wanted to marry.
meg kell érteniük, hogy ezzel kizárólag az volt a célom, hogy adatokat gyűjtsek a többiekről a rendszerben. Nem bonyolódtam senkivel hamis személyiségen alapuló kapcsolatba. Csak az adataikat szedegettem össze. De nem voltam kíváncsi bárki adatára. Csakis az olyan nők adatai kellettek nekem, akiket várhatóan vonzott az a fajta férfi, akihez én szerettem volna hozzámenni. (Nevetés)
When I released these men into the wild, I did follow some rules. So I didn't reach out to any woman first. I just waited to see who these profiles were going to attract, and mainly what I was looking at was two different data sets. So I was looking at qualitative data, so what was the humor, the tone, the voice, the communication style that these women shared in common? And also quantitative data, so what was the average length of their profile, how much time was spent between messages? What I was trying to get at here was that I figured, in person, I would be just as competitive as a SmileyGirl1978. I wanted to figure out how to maximize my own profile online.
Amikor szabadjára engedtem ezeket a "férfiakat", bizonyos szabályokat követtem. Például nem kezdeményeztem semmit a nőknél. Csak vártam, hogy kiket vonzanak ezek a profilok, és főleg két különböző adathalmazt figyeltem. Figyeltem a kvalitatív adatokat -- a humort, a tónust, a hangnemet, a kommunikáció stílusát -- ami közös volt ezekben a nőkben. És a kvantitatív adatokat is -- a profil átlagos terjedelmét, az egyes üzenetek közt eltelt időt. Abból indultam ki, hogy személyesen lennék olyan versenyképes, mint SmileyGirl1978. Törtem a fejem, hogy tehetném ütőképessé a profilomat onlájn.
Well, one month later, I had a lot of data, and I was able to do another analysis. And as it turns out, content matters a lot. So smart people tend to write a lot -- 3,000, 4,000, 5,000 words about themselves, which may all be very, very interesting. The challenge here, though, is that the popular men and women are sticking to 97 words on average that are written very, very well, even though it may not seem like it all the time. The other hallmark of the people who do this well is that they're using non-specific language. So in my case, "The English Patient" is my most favorite movie ever, but it doesn't work to use that in a profile, because that's a superficial data point, and somebody may disagree and decide they don't want to go out because they didn't like sitting through the three-hour movie.
Nos, egy hónappal később volt már egy rakás adatom egy újabb elemzéshez. Kiderült, hogy a tartalom sokat számít. Az okos emberek hajlamosak sokat írni -- 3000, 4000, 5000 szót is -- önmagukról, ami igen-igen érdekes lehet. A probléma csak az, hogy a népszerű férfiak és nők átlagban csak 97 szóban fejezik ki magukat, igaz, nagyon de nagyon jól, még ha ez nem tűnik is fel mindig. A másik jellemzője azoknak, akik jók ebben, hogy nem mennek bele a részletekbe. Mert például számomra "Az angol beteg" minden más film fölött áll, de ezt nem célszerű bevenni a profilba, mert lényegtelen adatpont, másrészt lehet, hogy valaki nem ért egyet velem, és úgy gondolja, hogy inkább nem hív el randira, mert nem szívesen ülné végig a háromórás mozit.
Also, optimistic language matters a lot. So this is a word cloud highlighting the most popular words that were used by the most popular women, words like "fun" and "girl" and "love." And what I realized was not that I had to dumb down my own profile. Remember, I'm somebody who said that I speak fluent Japanese and I know JavaScript and I was okay with that. The difference is that it's about being more approachable and helping people understand the best way to reach out to you.
Az optimista kicsengés szintén sokat számít. Íme egy szófelhő, mely a legnépszerűbb nők által használt legnépszerűbb szavakat emeli ki, olyanokat, mint "vidámság", "lány" és "szeretet". És rájöttem arra, hogy nem kell lebutítanom a profilomat. Emlékeznek rá, azt írtam magamról, hogy perfekt vagyok japánból és ismerem a JavaScriptet, és ez rendben is volt. Ellenben a dolog a megközelíthetőségről is szól, arról, hogy megértessük másokkal,
And as it turns out, timing is also really, really important.
hogy lehet a közelünkbe kerülni.
Just because you have access to somebody's mobile phone number or their instant message account and it's 2 o'clock in the morning and you happen to be awake, doesn't mean that that's a good time to communicate with those people. The popular women on these online sites spend an average of 23 hours in between each communication. And that's what we would normally do in the usual process of courtship.
Kiderült az is, hogy az időzítés szintén nagyon-nagyon fontos. Ha hozzáférésed van is a másik mobilszámához vagy csetvonalához, még nem feltétlenül jó ötlet kapcsolatba lépni vele hajnali 2-kor csak azért, mert éppen ébren vagy. Ezeken az onlájn helyeken, a népszerű nők átlagban 23 óra szünetet hagynak két kommunikáció között. Ami pont a normálisnak felel meg
And finally -- there were the photos. All of the women who were popular showed some skin. They all looked really great, which turned out to be in sharp contrast to what I had uploaded.
a hagyományos udvarlás esetében. És végül nézzük a fotókat. Az összes népszerű nő mutatott valamit a testéből. Mind remekül néztek ki a képen, szöges ellentétben azzal, amit én töltöttem fel magamról.
(Laughter)
A szerzett információ birtokában
Once I had all of this information, I was able to create a super profile, so it was still me, but it was me optimized now for this ecosystem. And as it turns out, I did a really good job. I was the most popular person online.
sikerült egy szuper profilt készítenem magamról, ami még mindig én voltam, csak erre az ökoszisztémára optimalizálva. És kiderült, hogy nagyon jó munkát végeztem. Én lettem a legnépszerűbb személy -- onlájn.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
And as it turns out, lots and lots of men wanted to date me. So I call my mom, I call my sister, I call my grandmother. I'm telling them about this fabulous news, and they say, "This is wonderful! How soon are you going out?" I said, "Actually, I'm not going to go out with anybody." Because remember, in my scoring system, they have to reach a minimum threshold of 700 points, and none of them have done that. They said, "What? You're still being too damn picky."
Kiderült, hogy rengeteg férfi akar randizni velem. Felhívom anyámat, a nővéremet, felhívom a nagymamámat. Elmondom nekik a nagy újságot, mire ők: "Remek! Mikor lesz az első randid?" Erre én: "Hát... még nem randizom senkivel." Mert, ne feledjék, a pontozási rendszerem szerint az alsó küszöb 700 pont volt, amit nem ért el senki. Erre azt mondják: "Micsoda?! Még mindig átkozottul válogatós vagy."
Well, not too long after that, I found this guy, Thevenin, and he said that he was culturally Jewish, he said that his job was an arctic baby seal hunter, which I thought was very clever. He talked in detail about travel. He made a lot of really interesting cultural references. He looked and talked exactly like what I wanted, and immediately, he scored 850 points. It was enough for a date.
És aztán, nem sokkal később, ráakadtam egy Theverin nevű pasira, aki azt írta magáról, hogy zsidó neveltetésű, fókakölykökre vadászik az északi sarkvidéken, amit eredeti dolognak véltem. Részletesen írt az utazásról. Tett egy csomó igazán érdekes kulturális utalást. Pontosan úgy nézett ki, és úgy nyilatkozott, amilyen nekem kellett, és 850 pontja volt kapásból. Ami elég volt egy randihoz.
Three weeks later, we met up in person for what turned out to be a 14-hour-long conversation that went from coffee shop to restaurant to another coffee shop to another restaurant, and when he dropped me back off at my house that night I re-scored him --
Három hétre rá személyesen találkoztunk, amiből egy 14 órás beszélgetés kerekedett ki, melyet egyik kávézóból és étteremből a másik kávézóba és étterembe térve folytattunk, és amikor kirakott a házunk előtt aznap éjjel, újrapontoztam őt --
[1,050 points!]
[1,050 pont!] --
Thought, you know what, this entire time, I haven't been picky enough. Well, a year and a half after that, we were non-cruise ship traveling through Petra, Jordan, when he got down on his knee and proposed. A year after that, we were married, and about a year and a half after that, our daughter, Petra, was born.
és tudják mire gondoltam? arra, hogy korábban nem voltam eléggé válogatós! Nos, másfél évvel később -- épp egy luxushajómentes utazáson voltunk, a jordániai Petrában -- letérdelt elém, és megkérte a kezem. Egy évvel később összeházasodtunk, és egy újabb másfél év múltán, megszületett Petra, a kislányunk.
Audience: Oh!
(Taps)
(Applause)
[What it means...]
Obviously, I'm having a fabulous life, so --
Természetesen az életem mesébe illő --
(Laughter)
(Nevetés)
The question is, what does all of this mean for you?
a kérdés csak az, mi tanulsága van ennek a jelenlévők számára.
Well, as it turns out, there is an algorithm for love. It's just not the ones that we're being presented with online. In fact, it's something that you write yourself. So whether you're looking for a husband or a wife or you're trying to find your passion or you're trying to start a business, all you have to really do is figure out your own framework and play by your own rules, and feel free to be as picky as you want.
Például az, hogy létezik algoritmus a szerelem számára. Csak nem az a fajta, amit onlájn nyújtanak nekünk. Az algoritmust nekünk magunknak kell megírni. Ha tehát önök férjet vagy feleséget keresnek maguknak, vagy a szenvedélyük tárgyát keresik, vagy új vállalkozást próbálnak indítani, mindössze annyi a dolguk, hogy saját értékrendet állítsanak fel, aztán alkalmazzák a saját játékszabályaikat, és legyenek annyira válogatósak, amennyire csak akarnak.
Well, on my wedding day, I had a conversation again with my grandmother, and she said, "All right, maybe I was wrong. It looks like you did come up with a really, really great system. Now, your matzah balls ... They should be fluffy, not hard."
Nos, az esküvőm napján, újra elbeszélgettem a nagymamámmal. Ezt mondta nekem: "Na jó, lehet, hogy tévedtem. Úgy látom, igazán jó rendszert sikerült összehoznod. Ami viszont a maceszgombócodat illeti, puhábbnak kéne lennie, nem ilyen keménynek!"
(Laughter)
Ebben megfogadom a tanácsát.
And I'll take her advice on that.
(Taps)
(Applause)