Climate change is already a heavy topic, and it's getting heavier because we're understanding that we need to do more than we are. We're understanding, in fact, that those of us who live in the developed world need to be really pushing towards eliminating our emissions. That's, to put it mildly, not what's on the table now. And it tends to feel a little overwhelming when we look at what is there in reality today and the magnitude of the problem that we face. And when we have overwhelming problems in front of us, we tend to seek simple answers. And I think this is what we've done with climate change. We look at where the emissions are coming from -- they're coming out of our tailpipes and smokestacks and so forth, and we say, okay, well the problem is that they're coming out of fossil fuels that we're burning, so therefore, the answer must be to replace those fossil fuels with clean sources of energy. And while, of course, we do need clean energy, I would put to you that it's possible that by looking at climate change as a clean energy generation problem, we're in fact setting ourselves up not to solve it.
A klímaváltozás már ma is súlyos kérdés, és egyre égetőbb lesz, mert kezdjük megérteni, hogy többet kell tennünk érte, mint amennyit most teszünk. Kezdjük valóban felfogni, hogy nekünk, akik a fejlett világban élünk, tényleg forszírozni kell a karbon-kibocsátás csökkentését. Ez pedig nincs ma napirenden -- hogy finom legyek -- , és kezd egy kicsit nyomasztó lenni, ha összevetjük a mai valóságot az előttünk álló probléma súlyával. És szokásunk, hogy a nyomasztó problémáinkra inkább valami egyszerű választ keressünk. Azt hiszem, ezt tettük a klímaváltozás esetében is. Megnézzük, honnan jön a kibocsájtás -- a kipufogókból, a kéményekből, stb, és azt mondjuk: a probléma forrása a szilárd tüzelőanyag, amit elégetünk, tehát az kell legyen a válasz, hogy a szilárd tüzelőanyagot le kell cserélni tiszta energiaforrásokra. S miközben persze tényleg szükségünk van a tiszta energiára, azt állítom, hogy megtörténhet, hogy azzal, hogy úgy tekintünk a klímaváltozásra, mint a tiszta energia előállításának problémájára a legjobb úton járunk, hogy végül is ne oldjuk meg.
And the reason why is that we live on a planet that is rapidly urbanizing. That shouldn't be news to any of us. However, it's hard sometimes to remember the extent of that urbanization. By mid-century, we're going to have about eight billion -- perhaps more -- people living in cities or within a day's travel of one. We will be an overwhelmingly urban species. In order to provide the kind of energy that it would take for eight billion people living in cities that are even somewhat like the cities that those of us in the global North live in today, we would have to generate an absolutely astonishing amount of energy. It may be possible that we are not even able to build that much clean energy. So if we're seriously talking about tackling climate change on an urbanizing planet, we need to look somewhere else for the solution.
Ennek pedig az az oka, hogy egy gyorsan urbanizálódó bolygón élünk. Ez nem kéne, hogy meglepjen bárkit is, de néha nehéz felfogni az urbanizáció a mértékét. A század közepére mintegy 8 milliárdan, vagy talán még többen fognak városban, vagy legfeljebb egy napnyi járásnyira élni. Túlnyomóan városi lények leszünk. Ahhoz, hogy elegendő energiát szolgáltassunk 8 milliárd városi embernek, akik olyasféle városokban élnek, mint amilyenekben mi itt, a fejlett északon, valami egészen elképesztő mennyiségű energiát kellene előállítani. Még az is elképzelhető, hogy képtelenek leszünk ennyi tiszta energiát előállítani. Így ha komolyan gondoljuk a klímaváltozás kezelését egy urbanizálódó bolygón, akkor valahol máshol kell keresnünk a megoldást.
The solution, in fact, may be closer to hand than we think, because all of those cities we're building are opportunities. Every city determines to a very large extent the amount of energy used by its inhabitants. We tend to think of energy use as a behavioral thing -- I choose to turn this light switch on -- but really, enormous amounts of our energy use are predestined by the kinds of communities and cities that we live in. I won't show you very many graphs today, but if I can just focus on this one for a moment, it really tells us a lot of what we need to know -- which is, quite simply, that if you look, for example, at transportation, a major category of climate emissions, there is a direct relationship between how dense a city is and the amount of climate emissions that its residents spew out into the air. And the correlation, of course, is that denser places tend to have lower emissions -- which isn't really all that difficult to figure out, if you think about it.
Lehet, hogy a megoldás valójában közelebb van, mintsem gondolnánk. Mert a most épülő városok maguk a lehetőségek. Minden város igen nagy mértékban meghatározza azt az energiamegnnyiséget, amit a lakói elhasználnak. Hajlamosak vagyunk az energiahasználatot szokás kérdésének tekinteni -- hogy én választok, hogy felkapcsolom-e a villanyt -- de valójában az energiafelhasználást igen nagy mértékben az határozza meg, hogy milyen közösségben és városban élünk. Nem akarok ma itt sok grafikont mutatni Önöknek, de ha csak erre az egyetlenre írányíthatom a figyelmet egy pillanatra, már ez is sokat elmond arról, amit tudnunk kell -- ami pedig nagyon egyszerűen: ha pl. a szállítást nézzük, ami jelentős tétel a széndioxid-kibocsátásban, közvetlen összefüggést találunk a város sűrűsége és azoknak a kibocsátott gázoknak a mennyisége között, amivel a lakosok szennyezik a levegőt. És a korreláció természetesen olyan, hogy a sűrűbben lakott helyeknek alacsonyabb a kibocsájtásuk -- amit nem nehéz belátnunk, ha elgondolkozunk egy kicsit.
Basically, we substitute, in our lives, access to the things we want. We go out there and we hop in our cars and we drive from place to place. And we're basically using mobility to get the access we need. But when we live in a denser community, suddenly what we find, of course, is that the things we need are close by. And since the most sustainable trip is the one that you never had to make in the first place, suddenly our lives become instantly more sustainable. And it is possible, of course, to increase the density of the communities around us.
Alapvetően az szokott lenni, hogy beszerezzük azokat a dolgokat, amiket megkívánunk. Kimegyünk innen, beugrunk a kocsinkba és egyik helyről a másikra furikázunk. A mobilitásunk lényegében arra való, hogy megszerezzük, amire szükségünk van. De ha egy zsúfoltabb közösségben élünk, azt találjuk hirtelenjében, hogy amire szükségünk van, az a közelünkben van. És mert hogy az a legkörnyezetbarátabb utazás, amit nem kell megtenni, az életünk hirtelen fenntarthatóbb lesz. És hát persze lehetséges a közösség zsúfoltságát növelni magunk körül.
Some places are doing this with new eco districts, developing whole new sustainable neighborhoods, which is nice work if you can get it, but most of the time, what we're talking about is, in fact, reweaving the urban fabric that we already have. So we're talking about things like infill development: really sharp little changes to where we have buildings, where we're developing. Urban retrofitting: creating different sorts of spaces and uses out of places that are already there. Increasingly, we're realizing that we don't even need to densify an entire city. What we need instead is an average density that rises to a level where we don't drive as much and so on. And that can be done by raising the density in very specific spots a whole lot. So you can think of it as tent poles that actually raise the density of the entire city.
Néhány helyen ezt meg is teszik új öko-kerületek kialakításával, úgy, hogy kifejlesztenek új, fenntartható körzeteket, ami jó dolog, ha megtehető. De többnyire arról van szó, hogy a már meglévő városszerkezeten alakítunk valamit. Olyan dolgokról beszélünk hát, mint a hézagpótló fejlesztések: mint azok a valóban ügyes kis változtatások, hogy hová építünk épületeket, hol fejlesztünk. Utólagos városkorrekció: kialakítunk különféle tereket, és használjuk a már meglévőket. Mindinkább rájövünk, hogy nincs is szükségünk az egész várost zsúfoltabbá tenni. Amire szükségünk van helyette, hogy az átlagos zsúfoltság emelkedjék olyan szintre, hogy ne kelljen olyan sokat autóznunk. És ez elérhető úgy, hogy bizonyos speciális helyeken emeljük a zsúfoltságot. Úgy lehet ezt elképzelni, mint a sátorrudakat, amelyek valójában megemelik a teljes város zsúfoltságát.
And we find that when we do that, we can, in fact, have a few places that are really hyper-dense within a wider fabric of places that are perhaps a little more comfortable and achieve the same results. Now we may find that there are places that are really, really dense and still hold onto their cars, but the reality is that, by and large, what we see when we get a lot of people together with the right conditions is a threshold effect, where people simply stop driving as much, and increasingly, more and more people, if they're surrounded by places that make them feel at home, give up their cars altogether. And this is a huge, huge energy savings, because what comes out of our tailpipe is really just the beginning of the story with climate emissions from cars. We have the manufacture of the car, the disposal of the car, all of the parking and freeways and so on. When you can get rid of all of those because somebody doesn't use any of them really, you find that you can actually cut transportation emissions as much as 90 percent.
Ha ezt megtesszük, azt találjuk, hogy lehet néhány egészen kiemelkedően zsúfolt helyünk a helyek egy bővebb hálóján belül, ami talán egy kicsit kényelmesebb, és ugyanazt az eredményt éri el. Talán úgy találjuk most, hogy vannak helyek, amik tényleg nagyon zsúfoltak, és mégis ragaszkodnak az emberek a kocsijukhoz, de úgy általánosságban az igaz, hogy azt látjuk, ha sok ember van együtt megfelelő körülmények között, akkor van egy küszöb, ami felett az emberek már nem vezetnek olyan sokat és fokozatosan egyre többen adják fel a kocsijukat, ha olyan a környezetük, ahol otthon érzik magukat. És ez nagy -- nagyon nagy -- energiamegtakarítás. Mert ami a kipufogócsőből kijön, az valójában csak a jéghegy csúcsa az autók környezetszennyezésével kapcsolatban. Ott az autógyártás, a roncsok feldolgozása, minden, ami a parkolással, az autóutakkal kapcsolatos, stb. Ha meg tudunk szabadulni mindezektől, mert senki sem használja igazán, akkor azt találjuk, hogy akár 90%-kal csökkenthető a közlekedéssel kapcsolatos szennyezés.
And people are embracing this. All around the world, we're seeing more and more people embrace this walkshed life. People are saying that it's moving from the idea of the dream home to the dream neighborhood. And when you layer that over with the kind of ubiquitous communications that we're starting to see, what you find is, in fact, even more access suffused into spaces. Some of it's transportation access. This is a Mapnificent map that shows me, in this case, how far I can get from my home in 30 minutes using public transportation. Some of it is about walking. It's not all perfect yet. This is Google Walking Maps. I asked how to do the greater Ridgeway, and it told me to go via Guernsey. It did tell me that this route maybe missing sidewalks or pedestrian paths, though. (Laughter) But the technologies are getting better, and we're starting to really kind of crowdsource this navigation. And as we just heard earlier, of course, we're also learning how to put information on dumb objects. Things that don't have any wiring in them at all, we're learning how to include in these systems of notation and navigation.
És az emberek ezt magukévá teszik. Mindenütt a világban azt látjuk, hogy egyre többen érzik magukénak ezt a gyalogos életet. Azt mondják, hogy az álom-otthonnal szemben az álom-környezet kerül előtérbe. És amikor ezt megtámogatjuk az olyan mindenütt jelenlévő kommunikációval, amilyet mostanában látni, akkor azt találjuk, hogy még több dolog elérhető a térben. Ezek közül némely közlekedéssel érhető el. Ez itt a www.mapnificent.net egyik térképe, amelyik éppen azt mutatja, hogy milyen messze jutok el az otthonomtól 30 perc alatt tömegközlekedési eszközzel. Némelyek meg a gyaloglásról szólnak. Még nem mind tökéletes. Ez itt a Google Walking Maps. Megkérdeztem tőle a történelmi "Ridgeway" útvonalát és elirányított a Guernsey-szigeten keresztül. De mondta, hogy lehetséges, hogy ezen az útvonalon nincs mindenütt gyalogút vagy járda. (Nevetés) De a technológia egyre fejlődik, és kezdjük a navigáció kifejlesztésébe a lelkes tömegeket bevonni. És ahogyan ezt épp az imént hallottuk, persze azt is megtanuljuk, hogy hogyan okosítsuk fel készülékeket az információval. Megtanuljuk, hogy ezeket a vezeték nélküli cuccokat hogyan vonjuk be a navigációs és információs rendszerekbe.
Part of what we're finding with this is that what we thought was the major point of manufacturing and consumption, which is to get a bunch of stuff, is not, in fact, how we really live best in dense environments. What we're finding is that what we want is access to the capacities of things. My favorite example is a drill. Who here owns a drill, a home power drill? Okay. I do too. The average home power drill is used somewhere between six and 20 minutes in its entire lifetime, depending on who you ask. And so what we do is we buy these drills that have a potential capacity of thousands of hours of drill time, use them once or twice to put a hole in the wall and let them sit. Our cities, I would put to you, are stockpiles of these surplus capacities. And while we could try and figure out new ways to use those capacities -- such as cooking or making ice sculptures or even a mafia hit -- what we probably will find is that, in fact, turning those products into services that we have access to when we want them, is a far smarter way to go.
Az egyik dolog, amit ezzel kapcsolatban találtunk, hogy azt gondoltuk korábban, hogy a a gyártás és a fogyasztás célja egy csomó kacat birtoklása, de a valóság az, hogy egy zsúfolt környezetben nem ettől élünk jól. Arra jutunk, hogy amit akarunk, az bizonyos dolgokhoz való hozzáférés lehetősége. Kedvenc példám erre a fúrógép. Kinek van otthon fúrója? Oké, nekem is van. Egy átlagos fúrógépet a teljes élettartama alatt olyan 6 és 20 perc között használnak, attól függően, hogy kit kérdez meg az ember. És hát megvesszük ezeket a fúrógépeket, amiknek a lehetséges kapacitása több ezer óra, és egyszer vagy kétszer használjuk, hogy fúrjunk egy lyukat a falba, és különben meg csak fekszik a polcon. Városaink, azt állítom, gyűjtőhelyei az ilyen fölös kapacitásoknak. És amíg rájövünk és kidolgozzuk, hogy hogyan használjuk ezeket a kapacitásokat, mint a főzés, a jégszoborkészítés vagy akár a maffia támadás -- valószínűleg azt fogjuk találni, hogy sokkal okosabb lenne ezeket szolgáltatássá alakítani és használni, amikor csak akarjuk.
And in fact, even space itself is turning into a service. We're finding that people can share the same spaces, do stuff with vacant space. Buildings are becoming bundles of services. So we have new designs that are helping us take mechanical things that we used to spend energy on -- like heating, cooling etc. -- and turn them into things that we avoid spending energy on. So we light our buildings with daylight. We cool them with breezes. We heat them with sunshine. In fact, when we use all these things, what we've found is that, in some cases, energy use in a building can drop as much as 90 percent. Which brings on another threshold effect I like to call furnace dumping, which is, quite simply, if you have a building that doesn't need to be heated with a furnace, you save a whole bunch of money up front. These things actually become cheaper to build than the alternatives.
Sőt, maga a tér is szolgáltatássá alakul. Azt találjuk, hogy az emberek ugyanazon a területen osztozkodhatnak, hogy használhatják a szabad teret. Az épületek maguk is szolgáltatássá alakulnak. Vannak új konstrukciók, amik segítenek minket abban, hogy az olyan dolgokat, amelyekre korábban energiát használtunk fel, mint a fűtés, hűtés, stb. -- átalakítsuk, hogy ne kelljen energiát pazarolni rájuk. Így az épületeket napfénnyel világítjuk. Huzattal hűtünk, napfénnyel fűtünk. És valóban, ha használjuk mindezeket a dolgokat, azt találjuk, hogy bizonyos esetekben az épületekben felhasznált energia 90 százalékkal csőkkenthető. Ami egy másik küszöb-hatást vált ki, amit én úgy nevezek, hogy a "kályha kidobása". Ami egész egyszerűen azt jelenti, hogy ha olyan az épületünk, amelyet nem kell fűteni, akkor azzal rengeteget spórolunk. Valójában olcsóbb lesz ezeket a dolgokat megépíteni, mint az alternatívákat.
Now when we look at being able to slash our product use, slash our transportation use, slash our building energy use, all of that is great, but it still leaves something behind. And if we're going to really, truly become sustainable cities, we need to think a little differently. This is one way to do it. This is Vancouver's propaganda about how green a city they are. And certainly lots of people have taken to heart this idea that a sustainable city is covered in greenery. So we have visions like this. We have visions like this. We have visions like this.
Ha most azt vesszük, hogy képesek vagyunk visszafogni az eszközhasználatot, a közlekedésünket, az épületeink energiahasználatát, az nagyszerű, de azért van még valami más is. Ha valóban fenntartható városokká akarunk válni, akkor egy kicsit másképp kell gondolkodnunk. Itt egy példa: Ez itt Vancouver propagandaanyaga, hogy milyen zöld a város. És persze sokan komolyan veszik, hogy a fenntartható városok zölddel vannak borítva. Így hát ilyen látványban van részünk. Meg ilyenben. És ilyenben.
Now all of these are fine projects, but they really have missed an essential point, which is it's not about the leaves above, it's about the systems below. Do they, for instance, capture rainwater so that we can reduce water use? Water is energy intensive. Do they, perhaps, include green infrastructure, so that we can take runoff and water that's going out of our houses and clean it and filter it and grow urban street trees? Do they connect us back to the ecosystems around us by, for example, connecting us to rivers and allowing for restoration? Do they allow for pollination, pollinator pathways that bees and butterflies and such can come back into our cities? Do they even take the very waste matter that we have from food and fiber and so forth, and turn it back into soil and sequester carbon -- take carbon out of the air in the process of using our cities?
Mindezek jó projektek, de egy alapvető dologról megfeledkeznek: hogy ez nem fent, a lombokról szól, hanem a lenti rendszerekről. Például, hogy gyűjtik-e az esővizet, hogy csökkentsék a vízfogyasztást? A víz energia-intenzív. Használnak-e vajon zöld infrastruktúrát, hogy felfoghassák az elfolyó vizet és a háztartások szennyvizét, megtisztítsák, szűrjék és locsolják az utcai fákat vele? Csatlakoztatnak-e minket a körülöttünk lévő öko-rendszerhez azzal pédául, hogy összekötnek a folyókkal és lehetővé teszik a víz visszajuttatását? Lehetővé teszik-e a növények beporzását a beporzó útvonalakkal, hogy a méhek, a pillangók és egyebek visszajöjjenek a városokba? Vajon a városi lét során keletkező, már semmire nem használható hulladékot -- ételmaradékot, rostokat és egyebet -- beledolgozzák-e a talajba, kivonják-e a szenet a levegőből a város használatának folyamatában?
I would submit to you that all of these things are not only possible, they're being done right now, and that it's a darn good thing. Because right now, our economy by and large operates as Paul Hawken said, "by stealing the future, selling it in the present and calling it GDP." And if we have another eight billion or seven billion, or six billion, even, people, living on a planet where their cities also steal the future, we're going to run out of future really fast. But if we think differently, I think that, in fact, we can have cities that are not only zero emissions, but have unlimited possibilities as well.
Elárulom, hogy mindez már nem csak lehetséges, hanem gyakorlat is mostanában, és ez piszok jó dolog. Mert ma a gazdaságunk összességében úgy működik, ahogyan Paul Hawken mondta: "ellopjuk a jövőnket, eladjuk a jelenünkben és mindezt GDP-nek hívjuk." És ha van más 8 milliárd vagy hét miiliárd vagy hat milliárd ember, akik szintén olyan városokban élnek, ahol ellopják a jövőt, akkor nagyon gyorsan kifutunk a jövőből. De ha másképp gondolkodunk, akkor tényleg lehetnek városok zéró a karbonkibocsájtással és végtelen lehetőségekkel.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)