Thousands of years from now, we'll look back at the first century of computing as a fascinating but very peculiar time -- the only time in history where humans were reduced to live in 2D space, interacting with technology as if we were machines; a singular, 100-year period in the vastness of time where humans communicated, were entertained and managed their lives from behind a screen.
Néhány ezer év múlva a számítástechnika első századát lenyűgöző, ám nagyon sajátságos időszakként fogják fölidézni – a történelem egyetlen olyan időszakaként, amelyben az emberek 2 dimenzióban éltek, és úgy kezelték a technológiát, mintha maguk is gépek lennének; az egyetlen százéves érára az idők végtelenében, amelyben az emberek képernyő előtt ülve társalogtak, szórakoztak és intézték ügyeiket.
Today, we spend most of our time tapping and looking at screens. What happened to interacting with each other? I don't know about you, but I feel limited inside this 2D world of monitors and pixels. And it is this very limitation and my desire to connect with people that inspires me as a creator. Put simply: I want to create a new reality, a reality where technology brings us infinitely closer to each other, a reality where people, not devices, are the center of everything.
Manapság időnk zömét képernyők érintgetésével meg nézegetésével töltjük. Hová lettek a társalgások? Nem tudom, ki hogy van vele, de engem a képernyők és a pixelek kétdimenziós világa gúzsba köt. Pont ez a korlátozottság és a vágyam, hogy emberekkel kerüljek kapcsolatba, lelkesít engem mint alkotót. Egy szó, mint száz: új valóságot szeretnék alkotni, olyat, ahol a technológia mérhetetlenül közelebb hoz bennünket egymáshoz, olyan valóságot, amelyben az ember, nem pedig az eszközök a mindenség középpontja.
I dream of a reality where technology senses what we see, touch and feel; a reality where technology no longer gets in our way, but instead embraces who we are. I dream of technology on a human path. We have all experienced technology that enables people to act more like people, products that enable natural interactions, voice controls or biometrics.
Olyan valóságról álmodozom, ahol a technológia érzékeli, amit látunk, tapintunk és érzünk, ahol a technológia már nem áll az utunkba; inkább azt hangsúlyozza, akik vagyunk. Emberarcú technológiáról álmodozom. Volt már dolgunk olyan technológiával, amellyel emberibb módon bánhattunk, természetes viselkedést lehetővé tévő termékek: hangvezérlés vagy biometria.
This is the next step in the evolution. This is Microsoft HoloLens, the first fully untethered holographic computer. Devices like this will bring 3D holographic content right into our world, enhancing the way we experience life beyond our ordinary range of perceptions. Now, I'm not thinking about a distant future. I'm talking about today. We are already seeing car companies like Volvo designing cars differently with HoloLens; universities like Case Western redefining the way medical students learn; and my personal favorite, NASA is using HoloLens to let scientists explore planets holographically.
Ez az evolúció következő szakasza. Ez itt a Microsoft HoloLens, az első, teljesen kötöttség nélküli holografikus számítógép. Az ilyen eszközök útján kerül be a háromdimenziós holografikus tartalom a világunkba, kiteljesíti az élet érzékelésének módját, mert túlmegy megszokott érzékelésünkön. Nem a távoli jövőre gondolok, a jelenről beszélek. Már látjuk, hogy autógyárak, pl. a Volvo másként, HoloLensszel tervezi az autókat; egyetemek – pl. a Case Western – módosítják a medikusok oktatását; és szívem csücske, a NASA, HoloLenst alkalmaz, hogy a kutatók a bolygókat holografikusan fedezhessék fel.
Now, this is important. By bringing holograms into our world, I'm not just talking about a new device or a better computer. I'm talking about freeing ourselves from the 2D confines of traditional computing.
Ez fontos. Hogy a hologram bekerül az életünkbe, ez nemcsak új eszközt vagy jobb számítógépet jelent. Arra gondolok, hogy kiszabadulunk a hagyományos számítástechnika kétdimenziós korlátai közül.
Put it this way: temporally adjusted, we're like cave people in computer terms. We've barely discovered charcoal and started drawing the first stick figures in our cave. Now, this is the perspective I apply to my work every single day. And now for the next few minutes, I invite all of you to apply the same perspective to the journey ahead of us.
Értsék ezt úgy, hogy ez olyan, mintha barlanglakók lennénk a számítástechnika korában. Alighogy fölfedeztük a szenet, már ákombákomokat kezdtünk barlangunk falára rajzolni. Nap mint nap ez a távlat lebeg előttem munkám során. A következő néhány percre mindannyiukat meghívom, hogy ilyen szemlélettel tartsanak velem a soron következő utazásunkra.
Now, as I put this HoloLens on, let me explain the setup a little bit. It's probably the most risky demo we have ever done on any stage with HoloLens, and I can't think of a better place to do it than here at TED. Momentarily, I am going to be seeing holograms right on this stage, just as clearly as I can see all of you. Now at the same time, we have also this special camera that just walked in onstage so that all of you can share in this experience with me up on all the monitors.
A HoloLens fejemre tétele közben hadd beszéljek a kialakításáról. Ez talán a HoloLensszel valaha tartott legkockázatosabb színpadi bemutató, de a TED-nél keresve sem találnék alkalmasabb helyet rá. Most hologramokat fogok látni itt a színpadon, annyira élesen, mintha önöket látnám. De még van egy különleges kameránk is, ami közben bekerült a színpadra, rajta keresztül velem együtt részesei lehetnek a kivetítőkön megjelenő élménynek.
So let's start our journey. And what better place to begin our journey, than in the computer cave of 2D. Let's explore the world all around us with this new lens, and understand the computer world from a brand new perspective.
Kezdjük meg utazásunkat! Mi lehet jobb hely az utazás megkezdésére, mint a számítógép kétdimenziós barlangja. Fedezzük föl a környezetünket ezekkel az új lencsékkel, és értsük meg a számítógép világát ebből a vadonatúj távlatból.
The computer universe is both marvelous and primitive. It's a universe based on causality. As developers, we dream the different causes and then we program the different effects. Double click on an icon, that's a cause. Open an application, that's an effect. Now when we compare this to our physical universe, it is overly constraining, because our universe is not digital. Our universe is analog. Our universe doesn't think in terms of zero or one, true or false, or black or white. We exist in a world governed by quantum physics, a universe of zero and one both at the same time, a reality based on infinite probabilities and shades of gray. You can see how these two worlds collide.
A számítógép világa egyszerre csodálatos és kezdetleges. Ez oksági összefüggésen alapuló mindenség. Mint fejlesztők különféle okokat álmodunk meg, aztán programozzuk a különféle hatásokat. Két kattintás az ikonra: az egy ok. Egy alkalmazás megnyitása: az egy hatás. Fizikai világunkkal összevetve ez több mint korlátozó, mert a világmindenségünk nem digitális. Világunk analóg. Világunk nem <i>0</i> és <i>1</i>, igaz–hamis vagy fekete–fehér relációban gondolkodik. Kvantumfizika vezérelte világban élünk, a <i>0</i> s az <i>1</i> egyidejűségén alapuló világban, végtelen valószínűségeken és szürke árnyalatokon alapuló valóságban. Láthatjuk, ahogy e két világ összeütközik.
So why are screens so pervasive in our analog life? We see screens from the moment we wake up, to the moment we fall asleep. Why?
Akkor analóg világunkban miért oly elterjedtek a képernyők? Ezeket a képernyőket látjuk ébredéstől lefekvésig. Miért?
I think it's because computers give us superpowers. Within the digital universe, we have the power to displace space and the power to displace time. It doesn't matter if you're using technology for entertainment, productivity or communication. Think of it this way: let's all go home tonight and watch our favorite show on television. This is theater -- time and space displaced. As soon as I'm done with this TED Talk, I'm going to immediately call my lovely family in Seattle. That's displacement of space. Now, these are such great superpowers that we put up with the two-dimensional limitations of our current digital world. But what if we didn't have to? What if we could have these same digital powers in our world? You can already see glimmers of this, but I believe our children's children will grow up in a world devoid of 2D technology. It's remarkable to dream of this world, a world where technology truly understands us -- where we live, work and communicate -- with tools that enhance the human experience, not machines that limit our humanity.
Azt hiszem azért, mert a számítógépektől szuperhatalmat kapunk. A digitális világban hatalmunkban áll, hogy térben-időben mozogjunk. Nem számít, hogy szórakoztatási, termeléshez való vagy távközlési technológiát használunk. Fogjuk föl így: este mind menjünk haza, és kapcsoljuk be a kedvenc tévéműsorunkat. Ez színház: a tér és az idő mozog. Mihelyst befejezem ezt a TED előadást, rögtön fölhívom Seattle-ben a kedves családomat. Ez a tér mozgása. Ezek olyan nagyszerű szuper erők, amelyekért elviseljük a jelenlegi digitális világunk kétdimenziósra korlátozását. De bele kell-e ebbe törődnünk? Mi lenne, ha ugyanezek a szuper erők megjelennének a világunkban? Már látható egy-egy fölvillanás, de biztos vagyok benne, hogy gyermekeink gyermekei 2D nélküli világban fognak fölnőni. Nagyszerű ilyen világról álmodozni, olyanról, amelyben szót értünk a technológiával – mind az életünkben, munkánkban és a társalgásban – olyan eszközök útján, amelyek fokozzák élményeinket, nem pedig gátolnak minket emberi mivoltunkban.
So how do we get there? For me, the answer required looking at the problem from a different perspective. It required sensing the world from the perspective of a machine. If you're a machine trying to sense our world, how would you actually break the problem down? You'd probably try to classify things as a human, an environment or an object. But how would that machine then interact with reality? And I can think of three ways.
Milyen út vezet odáig? Esetemben a válasz azt igényli, hogy más szemlélettel kezeljem a kérdést. A világot a gép szemszögéből kellett érzékelnem. Ha a környezetet érzékelni akaró gép lennék, hogyan szálaznám szét a feladatot? Valószínűleg így próbálnám osztályozni a dolgokat: emberek, környezet vagy tárgyak. De hogyan fog a gép a valósághoz kapcsolódni? Három módszerre gondolhatok.
First, as a machine, I would observe or I would input reality. Speech recognition and biometric authentication are great examples of a machine interacting with humans from an input perspective. Secondly, as a machine, I could place digital information, or output information, into reality. Holograms are examples of a machine interacting with an environment from an output perspective. Finally, as a machine, I could exchange energy with the world via haptics. Now, imagine being able to feel the temperature of a virtual object, or better yet, imagine pushing a hologram and having it push you back with equal force.
Először: gépként megfigyelném vagy betáplálnám a valóságot. A beszédfelismerő vagy a biometrikus azonosítók jól példázzák a gép—ember együttműködést a bemenet szempontjából. Másodszor: gépként digitális információt vagy kimeneti információt változtathatok valósággá. A gép—környezet kapcsolatot a hologramok példázzák a kimenet szempontjából. Végül: gépként tapintás útján energiacsere jöhet létre a környezettel. Képzeljük el, hogy érezzük egy virtuális tárgy hőmérsékletét, vagy inkább azt, hogy meglökünk egy hologramot, az meg ugyanazzal az erővel visszalök.
With this perspective, we are able to collapse reality into a simple matrix. Now here's a secret: as an engineer, I get really excited anytime I can reduce something to the matrix. From self-driving cars to smartphones to this holographic computer on my head, machines are becoming capable of understanding our world. And they are starting to interact with us in significantly more personal ways.
Ebből a szempontból képesek vagyunk a valóságot egyszerű mátrixszá zsugorítani. Elárulok egy titkot. Mérnökként nagyon föllelkesít, ha bármikor valamit mátrixszá tudok zsugorítani. A vezető nélküli kocsiktól az okostelefonokig, egészen a fejemen lévő holografikus számítógépig a gépek egyre inkább képesek megérteni világunkat. Kezdenek sokkal személyesebb módon kapcsolatot tartani velünk.
Now, imagine having granular control over everything in the world. Move the dial one way, and you get reality. Move the dial the other way, and you get virtual reality. Now, imagine dialing your entire environment between virtual and real worlds. I love it down here. Now, imagine if I could look at all of you and dial from real humans into elves. When technology truly understands our world, it will again transform the ways we interact, the ways we work and the ways we play.
Képzeljük el, hogy a világon mindent aprólékosan ellenőrizhetünk. A kapcsolót egyik irányba forgatva elénk tárul a valóság. A kapcsolót a másik irányba forgatva elénk tárul a virtuális valóság. Képzeljük el, hogy kapcsolgathatjuk az egész környezetünket a virtuális és valóságos világunk között. Kedvemre való ezt itt. Képzeljék el, hogy csak ránézhetnék önökre, és az embereket tündérekké változtathatnám. Mikor a technológia valóban megérti a világunkat, akkor olyanná formálja át, ahogy hatni szoktunk egymásra, ahogy dolgozni és játszani szoktunk.
Less than half a century ago, two courageous men landed on the moon, using computers that were less powerful than the phones in your pockets. Six hundred million humans watched them on grainy, black-and-white televisions. And the world? The world was mesmerized.
Még nincs fél évszázada, hogy két bátor ember Holdra szállt, s ehhez a mai mobilunknál kezdetlegesebb számítógépet használt. 600 milliónyian lesték őket szemcsés fekete-fehér tévéken. És a világ? A világ meg volt babonázva.
Now imagine how our children and their children will experience the continued exploration of space with technology that understands this world. We already live in a world where real-time universal translators exist. And I can squint, and I can already see holographic telepresence in our near future. In fact, since we've been lucky with our demo so far, let's try doing something else even more crazy. I invite you to experience, for the first time anywhere in the world, here on the TED stage, a real-life holographic teleportation, between me and my friend, Dr. Jeffrey Norris, from NASA's Jet Propulsion Laboratory.
Képzeljék csak el, hogy gyermekeinkre és az ő gyermekeikre milyen hatást fog gyakorolni a világűr szakadatlan fölfedezése a világot értő technológia segítségével. Mi már olyan világban élünk, amelyben szinkronfordítógépek működnek. Hunyoríthatok, és már látom is a holografikus tévéadást a közeljövőben. Mivel eddig a bemutatónk szerencsésen összejött, csináljunk valami még észbontóbbat. Meghívom önöket, hogy elsőként a világon itt a TED színpadán élvezzék a valódi holografikus teleportálást közöttem és Dr. Jeffrey Norris, a NASA's Jet Propulsion laborjában dolgozó barátom között.
Finger crossed. Hi, Jeff.
Kéz-lábtörést! Szia, Jeff!
Jeff Norris: Hey, Alex.
Jeff Norris: Szia, Alex.
Alex Kipman: Phew! That worked. How are you doing today, Jeff?
Alex Kipman: Hűha, ez működik! Hogy ityeg a fityeg, Jeff?
(Applause)
(Taps)
JN: Doing great. I had an awesome week.
JN: Minden rendben. Pompás hetem volt.
AK: So, can you tell us a little bit, Jeff, about where you are?
AK: Jeff, mondd, hol jársz most?
JN: Well, I'm actually in three places. I'm standing in a room across the street, while I'm standing on this stage with you, while I'm standing on Mars, a hundred million miles away.
JN: Tulajdonképpen egyszerre 3 helyen. Az utca túloldalán állok egy szobában, közben itt állok veled együtt a színpadon, közben százmillió mérföldnyire a Marson is állok.
AK: Wow, a hundred million miles away. This is crazy! Can you tell us a little bit more about where all this data from Mars is coming from?
AK: Nahát! Százmillió mérföldnyire. Ez észbontó! Elmondanád bővebben, hogyan kerülnek ide ezek az adatok a Marsról?
JN: Absolutely. This is a precise holographic replica of Mars, built from data captured by the Curiosity Mars Rover, that I can explore as easily as a place on Earth. Humans are natural explorers. We can instantly understand an environment, just by being present in it. We've built tools like our Mars Rover to extend our vision and lengthen our reach. But for decades, we've explored from a seat behind screens and keyboards. Now, we're leaping over all of that, over the giant antennas and the relay satellites and the vastness between worlds to take our first steps on this landscape as if we were truly there. Today, a group of scientists on our mission are seeing Mars as never before -- an alien world made a little more familiar, because they're finally exploring it as humans should.
JN: Persze. Ez a Mars pontos holografikus másolata, amit a Curiosity marsjáróval fölvett adatokból építettünk meg. A terepet oly könnyen földeríthetem, mintha csak a Földön lenne. Természeténél fogva az ember fölfedező. Azonnal fölfogjuk a környezetet, mintha csak a helyszínen lennénk. Olyan eszközöket hozunk létre, pl. a marsjárót, amikkel szélesítjük és kiterjesztjük látókörünket. Évtizedeken keresztül képernyő és billentyűzet előtt ülve tettünk fölfedezéseket. Most túllépünk e hatalmas antennákon és a relé-műholdakon és a világok közötti irdatlan tereken, hogy úgy tegyük meg első lépéseinket a terepen, mintha valóban ott lennénk. Ma a programunkban dolgozó tudósaink egy része úgy látja a Marsot, mint még soha: egy idegen világ ismerősebbé vált, mert emberi módon fedezik föl.
But our dreams don't have to end with making it just like being there. When we dial this real world to the virtual, we can do magical things. We can see in invisible wavelengths or teleport to the top of a mountain. Perhaps someday, we'll feel the minerals in a rock just by touching it. We're taking the first steps. But we want the whole world to join us in taking the next, because this is not a journey for a few, but for all of us.
De álmaink nem érnek véget az ottani jelenlétünkkel. Amikor igazi világunkból a virtuálisba kapcsolunk, varázslatos dolgokat művelhetünk. Eddig láthatatlan hullámhosszakat láthatunk, vagy ott teremhetünk egy hegycsúcson. Lehet, hogy egykor tapintással majd megérezzük a sziklában megbúvó ásványokat. Most tesszük az első lépéseket. De szeretnénk, hogy az egész világgal közösen tegyük meg a következőt, mert ez nem a kiválasztottak utazása, hanem mindannyiunké.
AK: Thank you Jeff, this was amazing. Thank you so much for joining us on the TED stage today.
AK: Köszönöm, Jeff, ez szédítő volt. Nagyon köszönöm, hogy ma fölléptél a TED színpadán.
(Applause)
(Taps)
JN: Thank you Alex, bye bye.
JN: Köszönöm, Alex, viszlát.
AK: Bye, Jeff.
AK: Viszlát, Jeff.
(Applause)
(Taps)
I dream about this future every single day. I take inspiration from our ancestors. We used to live in tribes where we interacted, communicated and worked together. We are all beginning to build technology that will enable us to return to the humanity that brought us where we are today -- technology that will let us stop living inside this 2D world of monitors and pixels, and let us start remembering what it feels like to live in our 3D world. It's a phenomenal time to be human.
Minden áldott nap erről a jövőről álmodozom. Őseimtől merítem az ihletet. Egykor törzsekben éltünk, ahol hatottunk egymásra, társalogtunk és együtt dolgoztunk. Olyan technológiát kezdünk építeni, ami lehetővé teszi a visszatérést a jelenlegi világot kialakító emberi mivoltunkhoz – olyan technológiát, amelyben többé nem kényszerülünk monitorok és pixelek 2D-s világában élni, és ahol ismét eszünkbe jut, milyen érzés háromdimenziós világban élni. Tüneményes korunkban jó embernek lenni.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Helen Walters: Thanks so much. I have some questions.
Helen Walters: Nagyon köszönöm. Van egy pár kérdésem.
AK: OK.
AK: Csak tessék.
HW: So there's been some talk in the press. And I'll just ask you straight, then we have a straight answer. There's been talk about the difference between the demos and the reality of the commercial product. Talk about this field of view issue. Is this type of experience what someone who buys the product will get?
HW: A sajtó sok mindent ír. Neked szegezem a kérdést, és egyenes választ várok. Azt mondják, hogy más a bemutató és más a kereskedelemben kapható termék. Mi a valós helyzet? Ugyanez az élménye annak is, aki megveszi a terméket?
AK: It's a great question, Or, said better, this is a question we've been receiving in the media for possibly the last year. If you do your research, I haven't answered that question. I've purposely ignored it, because ultimately, it's the wrong question to ask. That's the equivalent of me showing holograms to someone for the first time, and you then saying, "What's the size of your television?" The field of view for the product is almost irrelevant. What we should be talking about is the density of lights, or radiance, that shows up. Better said, what the angular resolution is of the things that you see. So from that perspective, what you saw -- you know, the camera is wearing a HoloLens. So even if I wanted to cheat, I can't.
AK: Jó kérdés. Jobban mondva, az utóbbi évben a média minduntalan e kérdést teszi föl nekünk. Ha utánanézel, eddig nem válaszoltam ilyen kérdésre. Elengedtem a fülem mellett, mert végtére is, a kérdés helytelen. Ez olyan, mintha valaki életében először látna hologramot, és megkérdezné: "Mekkora a tévéje?" A termék látótere majdnem lényegtelen. A lényeges kérdés a fény denzitása vagy a tapasztalható fényerő. Jobban mondva: mekkora a látott tárgy szögfelbontása. Ebből a szempontból a látottak... ...érted, hogy a kamerán HoloLens van. Még ha akartam volna, sem tudtam csalni.
HW: But the camera has a different lens on it than our eye. Right?
HW: De a kamarának más a lencséje, mint a szemünknek, nemde?
AK: The camera has a fish-eye lens on it. It's seeing a much wider view than the human eye is. So if you think about the points of light that show up radially from the vision of the camera, which is the thing that matters: how many points of light can I get in a given volume? That's the same as I get on this HoloLens as I will on that one. Now, this camera sees a much wider view of the world, right?
AK: A kamerában halszemoptika van. Sokkal nagyobb a látószöge, mint az emberi szemé. Ha a sugárirányból érkező kamerakép fénypontjairól van szó, ez esetben a lényeg, hogy hány fényponthoz jutok az adott térfogatban. Ugyanennyit kapok, ha rárakom a HoloLenst. A kamera most sokkal többet lát a világból, nem?
HW: Jesus Christ!
HW: Jézusmária!
(Laughter)
(Nevetés)
AK: He did show up! I told you he'd show up. Come this way.
AK: Megjelent! Mondtam, hogy így lesz! Gyere csak ide!
(Laughter)
(Nevetés)
HW: Oh, shit.
HW: A fene essen...
AK: And there's holographic Jeff Norris.
AK: Itt van a holografikus Jeff Norris.
HW: I knew something was happening, but I really wasn't sure what.
HW: Tudom, hogy valami történik, de nem tudom, hogy mi.
AK: So in short: to be super crisp, the camera that you see on the screen has a wider field of view than the human eye. But the angular resolution of the holograms that you see, the points of light per unit of area, are actually the same.
AK: Röviden: hogy világos legyek, a kivetítőn látható kamerának nagyobb a látószöge, mint az emberi szemé. De a látható hologramok szögfelbontása, a területegységre eső fénypontok mennyisége azonos.
HW: So you spent -- Jeff, I'll get to you in a minute -- so you spent a lot of time mapping the stage --
HW: Ezért töltöttél... Jeff, egy pillanat, mindjárt veled is... Ezért töltöttél sok időt a színpad föltérképezésével.
AK: That's right.
AK: Így van.
HW: So help me out here: if I buy a HoloLens and have it at home, I don't need to map my apartment, right?
HW: Akkor tisztázzuk: ha veszek otthonra egy HoloLenst, ugye, nem kell föltérképeznem a lakásomat?
AK: The HoloLens maps in real time at about five frames per second, with this technology that we call spatial mapping. So in your home, as soon as you put it on, holograms will start showing up, and you'll start placing them and they'll start learning your home. In a stage environment where we're trying to get something on my head to communicate with something over there with all of the wireless connectivity that usually brings all conferences down, we don't take the risk of trying to do this live. So what we do is pre-map the stage at five frames per second with the same spatial-mapping technology that you'll use with the product at home, and then we store it, so that when there's shenanigans of wireless in an environment like this, between the camera's HoloLens and the one on my head, we don't have things disappear. Because ultimately, the holograms are coming from this HoloLens, and that one is just viewing the HoloLens. So if I lose connectivity, you would stop seeing beautiful things on the screen.
AK: A HoloLens folyamatosan térképez, kb. öt kép/másodperc gyakorisággal. Ezt a technológiát hívjuk térbeli térképezésnek. Ahogy bekapcsolod otthon a készüléket, azonnal előjönnek a hologramok, elhelyezed őket, és kezdik földeríteni a lakásodat. Amikor föl akarunk tenni valamit a fejünkre a színpadon, hogy valamivel társalogjunk e vezeték nélküli kapcsolat útján, amely véget vethet a konferenciának, nem szoktuk kockáztatni az élő adást. Ezért térképezzük föl előzetesen a színpadot 5 kép/sec gyakorisággal, ugyanazon térbeli leképezési eljárással, amelyet otthon is használunk a termékben. Aztán eltároljuk azért, hogy ha zűr támad a vezeték nélküli kapcsolatban a kamerán és a fejemen lévő HoloLens között, a hologram ne tűnjön el. Hiszen végtére a hologramok a HoloLensből jönnek. Ha megszakad a kapcsolat, eltűnik a kép a képernyőről.
HW: And it was beautiful. Um ... Jeff?
HW: Ez csodálatos volt. Jeff?
JN: Yes?
JN: Igen.
HW: Hi.
HW: Szia!
AK: I'll take a step back.
AK: Hátrálok egy lépést.
HW: So Jeff, you were on Mars, you were here, you were in a room across the street. Tell me more about the fact that, with holograms, you have sight but you don't have touch, you don't have smell. Is this scientifically useful now? That's my question for a hologram.
HW: Jeff, a Marson voltál, itt is voltál, és a szemben lévő szobában is. Fejtsd ki nekünk: a hologramok láthatók, de nem tapinthatók, és szagokat sem érzünk, de azért tudományos szempontból hasznosak? Ez a kérdésem a hologramról.
JN: Thanks for the question. Absolutely, I believe that these technologies are scientifically useful right now, and that's why we're using them in multiple parts of our work at NASA. So we're using it to improve the ways that we explore Mars. We're also using it for our astronauts on the space station. We're even using it now to design the next generation of our spacecraft.
JN: Köszönöm a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy ezek a technológiák tudományosan már most is hasznosak, Ezért használjuk a NASA-ban több munkánk során. A Mars fölfedezéséhez szükséges módszerek tökéletesítésére használjuk. Űrállomáson dolgozó űrhajósaink is használják. Még űrhajók következő nemzedékének tervezéséhez is használjuk.
HW: Amazing. OK, Jeff, please go away. Thank you very much.
HW: Elképesztő. Jeff, most távozhatsz. Köszönöm szépen.
(Laughter)
(Nevetés)
Alex, really, that was amazing. Thank you so much.
Alex, ez tényleg elképesztő volt. Köszönöm szépen.
AK: Thank you.
AK: Köszönöm.
HW: Thank you. Thank you.
HW: Köszönöm.
(Applause)
(Taps)