Despite a serene sunset on the Dnipro river, the mood is tense for the Zaporozhian Cossacks. The year is 1676, and the Treaty of Żurawno has officially ended hostilities between the Polish-Lithuanian Commonwealth and the Ottoman Empire. But as Stepan and his men ride towards their stronghold, peace is far from their minds.
A Dnyeper folyóra leszállt a békés naplemente, ám a zaporizzsjai kozákok között feszült a hangulat. 1676-ot írunk, a zsuravnói békeszerződés hivatalosan is véget vetett a Lengyel-Litván Unió és az Oszmán Birodalom közötti viszálynak. Azonban míg Sztyepan és emberei erődítményük felé lovagolnak, nem a béke jár az eszükben.
Having made their home in the Wild Fields north of the Black Sea, these cossacks— derived from a Turkic word for "free man"— are renowned as one of Europe’s most formidable military forces. Composed of hunters, fishermen, nomads and outlaws, the Cossacks found freedom in these fertile unclaimed lands. Yet this freedom has proven increasingly difficult to maintain. Their decades-long strategy of shifting alliances between Poland and Moscow has led to the partitioning of their lands. In a desperate bid to reclaim independence and reunite the fractured Cossack state, their most recent leader, hetman Petro Doroshenko allied with the Ottoman Empire. This alliance successfully freed the Zaporozhian Cossacks in the west from Polish dominion, but their victory was a bitter one. Doroshenko’s Ottoman allies ravaged the countryside, carrying off peasants into slavery. And outrage at allying with Muslims against fellow Christians cost him any remaining local support. Now, with Doroshenko deposed and exiled, the Cossacks are at odds, disagreeing on what their next move should be.
Ezek a kozákok, akiknek a neve a török "szabad ember" szóból származik, és Európa egyik legrettegettebb katonai erejével bírnak, megteremtették otthonukat a "Vad mezőkön", a Fekete-tengertől északra. A vadászokból, halászokból, nomádokból és törvényen kívüliekből álló kozák csapat meglelte a szabadságot ezen a termékeny, de gazdátlan területen. Függetlenségüket viszont egyre nehezebb fenntartani. Az, hogy évtizedekig hol a lengyelekkel, hol a moszkvaiakkal szövetkeztek, felszabdalta területüket. Széthullott államuk függetlenségének és egységének visszaszerzése érdekében új vezérük, Petro Dorosenko az oszmánokkal szövetkezett. Ez a szövetség sikeresen felszabadította a zaporizzsjai kozákokat nyugaton a lengyel uralom alól, de a győzelem keserves volt. Dorosenko oszmán szövetségesei feldúlták a vidéket, és elhurcolták a parasztokat rabszolgának. Minden helyi támogatást elveszített a keresztények ellen kötött gyalázatos muszlim szövetség miatt. Dorosenko leváltásával és száműzésével a kozákok szembeszegültek egymással, nem értettek egyet a következő lépésben.
Until then, Stepan must keep order. With his musket and curved saber, he cuts an imposing figure. He surveys his battalion of 180 men. Most are Orthodox Christians and speak a Slavic language that will become modern Ukrainian. But there are also Greeks, Tatars, and even some Mongolian Kalmyks, many with different opinions on recent events. Officially, all of Stepan’s men have sworn to uphold the Cossack code by undergoing seven years of military training and remaining unmarried. In practice, some are part-timers, holding more closely to their own traditions, and maintaining families in nearby villages, outside Cossack lands.
Addig is Sztyepannak kell fenntartania a rendet. Puskájával és hajlított kardjával impozánsan fest. 180 fős katonai egységet felügyel. Legtöbbjük ortodox keresztény, és szláv nyelven beszél – ebből alakul majd ki a modern ukrán nyelv. De vannak görögök, tatárok és még néhány mongol kalmük is. Sokuknak eltér a véleménye az aktuális eseményekről. Hivatalosan Sztyepan összes embere felesküdött a kozák kódexre, mely hét év katonai szolgálatot és nőtlenséget jelent. A gyakorlatban néhányan csak részben tartják ezt be, saját hagyományaik vannak, és a közeli falvakban, a kozák földön túl, családjuk van.
Thankfully, the tenuous peace is not broken before they reach the Sich— the center of Cossack military life. Currently located at Chortomlyk, the Sich’s location shifts with the tide of military action. The settlement is remarkably well- organized, with administrative buildings, officers’ quarters, and even schools, as Cossacks prize literacy. Stepan and his men make their way to the barracks where they live and train alongside several other battalions or kurins, all of which make up a several hundred man regiment.
Szerencsére a törékeny béke nem sérül, mielőtt elérik a szicset, a kozák katonai élet központi táborát, ami akkor Csertomlikban van. A szics helyszíne a katonai műveletekkel együtt változik. A település rendkívül jól szervezett, vannak kormányzati épületek, tiszti negyedek, még iskolák is, mivel a kozákok értékelik a műveltséget. Sztyepan és emberei a barakkhoz tartanak, ahol több száz fős zászlóaljakkal és más csapatokkal élnek és gyakorlatoznak együtt.
Inside, the men dine on dried fish, sheep’s cheese, and salted pork fat— along with plenty of wine. Stepan instructs his friend Yuri to lighten the mood with his bandura. But before long, an argument has broken out. One of his men has raised a toast to Doroshenko. Stepan cuts him off. The room is silent until he raises his own toast to Ivan Sirko, the new hetman who favors an alliance with Moscow against the Turks. Stepan plans to support him, and he expects his men to do the same.
A férfiak szárított halat, kecskesajtot és sózott disznózsírt esznek, sok borral kísérve. Sztyepan megkéri barátját, Jurijt, hogy bandura zenéjével dobja fel a hangulatot. Ám hamarosan veszekedés tör ki. Egyik embere Dorosenkóra emeli poharát. Sztyepan félbeszakítja. A terem elcsendesül, míg ő Ivan Sirkót, az új kozákvezért élteti, aki a Moszkvával való szövetséget támogatja a törökök ellenében. Sztyepan támogatja Sirkót, és elvárja embereitől, hogy ugyanígy tegyenek.
Suddenly, one of Sirko’s men rushes in, calling an emergency Rada, or general council meeting. Stepan and the others make their way towards the church square— the center of Sich life. Ivan Sirko welcomes the confused crowd with exciting news— scouts have located a large Ottoman camp completely vulnerable on one side. Sirko vows that tomorrow, they will ride against their common enemy, defend the Cossacks’ autonomy, and bring unity to the Wild Fields. As the men cheer in unison, Stepan is relieved at their renewed sense of brotherhood.
Hirtelen Sirko egyik embere rohan be, és a Rada, vagyis az általános tanács rendkívüli összehívását kéri. Sztyepan és a többiek a templomtérre mennek, ami a szicsbeli élet központja. Ivan Sirko izgalmas hírekkel köszönti a felbolydult tömeget: a felderítők felfedeztek egy nagy, egyik oldalról védtelen oszmán tábort. Sirko megfogadja, hogy másnap megtámadják a közös ellenséget, megvédik a kozák autonómiát és egységesítik a "Vad mezőket". Mivel az emberek egységesen éljeneznek, Sztyepan megkönnyebbül a megújult testvériség érzésétől.
Over the next 200 years, these freedom fighters would take on many foes. And tragically, they would eventually become the oppressive hand of the Russian government they once opposed. But today, these 17th century Cossacks are remembered for their spirit of independence and defiance. As the Russian painter Ilya Repin once said: “No people in the world held freedom, equality, and fraternity so deeply.”
200 éven át ezek a szabadságharcosok számos ellenséggel néztek szembe. Sajnálatosan végül az orosz kormány nevében, aminek egykor ellenszegültek, maguk is elnyomókká váltak. De ma ezekre a 17. századi kozákokra független és dacos szellemük miatt emlékeznek. Ahogy az orosz festő, Ilja Repin mondta egyszer: "Senki más nem becsülte ennyire